FIUME CZÍMERE.

Teljes szövegű keresés

FIUME CZÍMERE.
Fiume czímeze, mely uj középczímerünkben az alul betolt ék bal mezejében látható, e czímerünkbe 1874-ben került, a mikor az ezen évi február hó 9-ikén kelt legfelső elhatározással az állampecsét állapittatott meg.
Fiuménak a magyar szent koronához való csatolása Mária Terézia nevéhez füződik, de a gondolat tulajdonkép II. József termékeny agyában fogamzott meg, a mikor anyja megbizásából 1775-ben a tengermelléket beutazta, s ő is javasolta a város bekebelezését a magyar korona területébe.*
Fest A.: Fiume Magyarországhoz való kapcsolásának előzményeiről és hatásairól. Századok. 1916. 243. l.
917-048
Fiume czímere az 1659-iki czímereslevélen.
Hő vágya volt ez a fiumeieknek is, s részben legalább, hamar teljesedésbe is ment, mert Mária Terézia már a következő évben, 1776. február 14-ikén kelt felséghatározatában ideiglenesen elrendelte, hogy Fiume a horvát királyságba bekebeleztessék s kormányzása a jövőben csak a magyar udvari kanczelláriát illesse a horvát helytartótanács utján.*
U. o. 251. l.
A fiumeiek azonban nem elégedtek meg e féleredménynyel, tovább is szorgalmazták a közvetlen csatolást; s miután hasonló álláspontot foglalt el a Fiume ujjászervezésére kiküldött bizottság is, s ennek jelentését a horvát helytartótanács is magáévá tette 1778-ban, a Felséghez intézett kisérő jelentésében: Mária Terézia 1779. április 23-ikán kiadott diplomájával végrehajtotta azt.* «Először is – olvassuk ez oklevélben – Fiume kereskedő-város kerületével együtt továbbra is a magyar, szent koronához kapcsolt külön testnek tekintessék és mindenben igy kezeltessék; a másik, buccarii kerülettel 49pedig, mint a mely eredetétől fogva Horvátországhoz tartozik, semmikép sem elegyittessék össze.»
U. o. 256–259. l.
A Magyarországhoz való kapcsolást azután az 1807-i országgyülés, czikkelyezte be. (IV. t.-cz.)

Az 1896-ban megállapított országos czímer.
Fiuménak ekkor már külön czímere volt, a melyet 1659-ben I. Lipót adományozott neki, a város közönségének kérésére, tekintetbe véve állandó hüségüket («continuum fidelitatis ac devotionis, qua nobis et antecessoribus nostris ... indeficienter se probavit, studium ...») s a békés és háborus időkben tett különféle kedves szolgálataikat.*
A czímereslevél szövege a következő:
Nos Leopoldus divina favente clementia electus Romanorum imperator semper augustus, ac Germanić, Vngarić, Bohemić, Dalmatić, Croatić, Sclavonić, etc. rex, archidux Austrić, dux Burgundić, Styrić, Carinthić, Carniolć, etc. Wirttembergć, comes Tyrolis et Goritić, etc recognoscimus et testatum facimus pro nobis ac heredibus et successoribus nostris, quod nobis fideles dilecti N. iudices et communitas civitatis nostrć Fluminis Sancti Viti humillime exhiberi curaverint insigne quoddam, scutum videlicet ovali forma rotundum, in cuius area rubra aquila imperialis biceps, alis utrinque latis expansis, rostris itidem apertis, linguis rubris exsertis, et superius diademate imperialt aureo, cćterum coerulei coloris, taeniis utrinque retrorsum difluentibus, auroque fimbriatis ornata, sinistrorsum versa ac de cśtero sic disposita, ut pede dextro moli saxeć, in fundo sitć, sinistro vero vasi rotundo sive aquali oblongo; fusei coloris, supra saxum iacenti et onficio ad sinistram scuti oram verso, insistere et ex eodem vese flumen, quod iuxta illam saxeam molem sinistrorsum in magna abundantia prćterlabitur, copiose effundere videatur: oblonga schedula, cuius orć utrinque revolutć sunt, scuto inferius per transversum adiuncta, cum inscriptione: indeficienter, ac desuper humillime supplicaverint, quatenus istud insigne et sigillum ipsis benigne concedere dignaremur. Nos attendentes continuum fidelitatis ac devotionis, qua nobis et antecessoribus nostris dicta communitas et civitas Fluminis Sancti Viti indeficienter se probavit, studium ac praeterea utilia atque pergrata servitia, quć variis occasionibus, tam pacis quam belli temporibus, omni, promptitudine et affectu exhibuit, ac in posterum quoque exhibere parata est, humillimć huic eorum petitioni benignissimum prćbuimus assensum, prout tenore prćsentium facimus et prćbemus, ita ut dicta communitas et civitas Fluminis Sancti Viti prćscriptum insigne et sigillum, quod in medio huius nostri diplomatis depictum et coloribus suis ingeniosius distinctum apparet, in omnibus et singulis honestis ac decentibus actibus et expeditionibus, sigillis, picturis, cćterisque rebus omnibus, ubivis locorum pro rei necessitate ....., frui omnino possit et valeat sine ulla cuiusquam contradictiane vel impedimento. Propterea universis et singulis principibus, ecclesiasticis et sćcularibus ......... capitaneis, vicedominis, prćsidentibus, prćfectis, locumtenentibus, mareschallis, officialibus, consulibus, iudicibus, civitatibus, ....... cuuvscunque dignitatis, status aut conditionis extiterint, serio mandamus et prćcipimus, ut dictos iudices et communitatem ac civitatem nostram ......... sigillo quiete et sine omni impedimento vel molestia uti fruique sinant, in contrarium nihil attendent nec ab allis attentari, quovis modo permittant, ...... nostram, ac pćnam witare voluerint. Harum testimonio litterarum, manu nostra subscriptarum et sigilli nostri cćsarei appensione munitarum. Datum in civitate nostra Viennć, die sexta mensis Junii, anno domini millesimo sexcentesimo quinquagesimo nono, regnorum nostrorum Romani primo, Vngarica quarto et Bolemici tertio. – Leopoldus m. p. – Jochannes, Joachimus comes a Lincendorff m. p Ad mandatum sacrć cćsareć maiestatis proprium G. Schidenitsch m. p.
Kivül: Registrum Hermannus Baerlinghoff m. p. (Hártyán, középre festett czímerrel és arany zsinóron függő nagy császári pecséttel. Eredetije Fiume városának levéltárában; másolata s a czímerképnek szinezett mása a M. N. Múzeum levéltárának czímereslevél-gyűjteményében. V. ö. Áldásy A.: A M. N. Múzeum könyvtárának czimjegyzéke. II. Czímeres-levelek. Budapest, 1904. 210. l. A czímer szines képét közli G. Kolber. Memorie per la storia della Liburnica cittŕ di Fiume. Fiume, 1896. III. k. 128–129. l.)

Az 1874-ben Ő Felsége által jóváhagyott magyar országos czímer.
50A XIX. század első felének nagy czímerrendezéseikor azonban nem került szóba soha Fiume czímere, s csak, mint említettük, 1874-ben, az állampecsét megállapításakor vétetett be középczímerünkbe.*
A mikor 1884-ben a M. T. Akadémiát is felkérte a belügyminisztérium, hogy véleményt mondjon a magyar czímerről, a történeti-bizottság a Heraldikai Társaság által tervezett czímert magáévá tette, azonban a bizottság néhány tagja (Pesty Frigyes, Fraknói Vilmos, Nagy Imre) különvéleményt nyujtott be a fiumei czímernek az államczímerbe való felvétele ellen. «Ha – irta Pesty Frigyes – I. Lipót Fiuménak saját czímert adományozott, az olyan volt, mint bármely más város vagy vármegye czímere, mely az államczímerbe való felvételre nem tarthat igényt.» (Pesty F.: Száz politikai és történeti levél Horvátországról. Budapest, 1884. 132–136. l. – U. a.: Fiume's Wappen im ungarischen Staatsrecht Ungarische Revue, 1884. 553–558. l. – A M. T. Akadémia Értesítője. XVIII. évf. 1884. 102. l.
Az 1896-ban megállapított czímer több kisebb változtatást, helyesbítést eszközölt az 1874-ikin, s egyebek közt Fiume czímeréből is elhagyta az Indeficienter szót, mely a czímereslevélben csak a czímer keretére helyezett szallagon olvasható. A legutóbbi rendezés teljesen az eredeti czímereslevél rajzát tartotta szem előtt.
Dr. HOLUB JÓZSEF.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT