«Hottothyn».
«Hottothyn».
Benkó Imre úr a Turul 1912. évf. 145-ik oldalán azt mondja, hogy a dubraviczai Dubraviczky-család első ismert őse Hottothyni György, ki némelykor Hotutinai néven is szerepel. Horvátországi embernek tartja, de nem sikerült a családnak Horvátországban régibb időről e néven nyomára akadni, sem ősi fészkét megállapítani, mert e név a régibb horvát oklevelekben elő nem fordul és a középkorban sem volt Horvátországban Hottothyn, vagy Hotutina nevű földrajzi tárgy; az egyetlen hasonló hangzásu helynév csak a ma is meglevő, Hotjna (= Hotyna) Zágráb-megyében stb.
Ezekre nézve a következő megjegyzéseim vannak:
1. Mindenek előtt Hottothyni György életrajzához újabb adatot szolgáltatunk, miután fentidézett értekezés az 1447 és 1464. közötti időre vonatkozólag hézagos. Első adatunk az, hogy Hatutinai György 1456 nov. 21-én. mint tarkői kapitány Tarkőből levelet ír Bártfa város tanácsához, melyben a Komorowski Péter (Liptó- s Árvamegye főispánja) által Tárczai Péter fia Tamástól elfoglalt Tarkővár helyreállítására sürgősen köműveseket kér. A másik azon levele, melyet 1456 deczember 19-én szintén Tarkőből mint tarkői kapitány Talafus Jánoshoz, Berzeviczi Péterhez és társaihoz, továbbá Kassa, Eperjes és Bártfa városokhoz intéz és melyben leirja a rablók garázdálkodását és azt közli, hogy Veresalma nevü birtokot a mult éjjel felgyujtották; egyuttal írja Ratkóczi Péternek is, hogy adjon segitséget és kéri a fentieket is, hogy támogassák őt, mert a nem elég erős a rablók megfenyitésére. Ugyanazon napon tudatja Talafus Jánossal, Berzeviczi Péterrel, (Knezevicz) Mátyás sárosi várnagygyal, Sárosmegye nemeseivel, Kassa, Bártfa s Eperjes városok közönségével, hogy a gyűlésre Simon nevü emberét küldte el; a mi pedig a rablókat illeti, ő azokat nem pártolja, mert az ő népeit épugy sanyargatják mint másét, sőt Ratkóczi Péterhez elküldte embereit a rablók ellen segélyt kérni.*
Iványi: Bártfa levéltára I. 144–145.
2. Midőn Böbék országbiró 1391-ben a Liptó- s turóczmegyei birtokviszonyok rendezése czéljából az ezekre vonatkozó eredeti okleveleket vizsgálat tárgyává teszi, többiek között tanusitja, hogy I. Lajos király 1355-ben Bodor fia Domonkosnak és (Revisnyei) Ladány fia Dénesnek az árvamegyei kerületben, ott a hol a Hadachyn és a Jaurapataka nevü folyók összefolynak, hat ekealját adományozott.* A turóczi konvent tanusitja 1391 jul. 5-én, hogy «Johannes filius Blasii de Hotochyn comitatus de Arva» egész hodochyni 31birtokrészét Revisnyei Ladány fia Dénesnek Hotochyni Domonkos fia Miklósnak eladja. 1437 és jul. 13-án Sigismundus filius Johannis de Hodo .... azoknak egyike, kiket Zsigmond király a Revisnyeiek és Nagyfalviak közötti birtokháborgatási ügyben kiküld. Árvamegye alispánja s szolgabirái tanusitják 1449-ben, hogy Revisnyei János saját és fivéreinek részjószágát Hodochini Márton fia Mátyásnak elzálogositja. Ugyanazon évből tudjuk, hogy Hodochini Dobertovick és fia Mátyás a Revisnyeiek hotochini birtokrészeit zálogba veszik.*
Történelmi Tár 1902. évf. 205.
A Revisnyei Reviczky-család oklevéltára 14., 18., 20,
3. A knini káptalan jelenti 1467-ben a királynak, hogy a mekinjáni nemeseket a nekik odaitélt birtokokba beiktatta. E birtokok szomszédjai sorában Georgius Iwrychich (=Jurisics) de Hottwechina is szerepel.* Hottwchynát lehet Hotucsina, Hottotina vagy Hattutina alakjában kiejteni.
Blagay oklevéltár 380.
Miután már most láttuk, hogy egy Hottotin nevü helység valamikor Árvamegyében és Horvátországban (a krbaviai kerületben) feküdt, azon kérdés merül fel, hogy Hottotinai György e községek melyikétől vette nevét?
Miután az 1467-ben szereplő Hottwchyna a krbavai kerületben feküdt, Hottotini György Krbavai Gergelylyel összeköttetésben állt, utódai közül egyik másik a Horvát nevet kapta s egy horvátországi várral birt: első pillanatra úgy látszik, mintha Hottotin hovatartozandósága nem is képezhetné kérdés tárgyát; világosnak látszik, hogy itt csak a horvátországi helységről lehet szó. Én az ellenkezőt merem állitani.
Mindenek előtt szemügyre veendő, hogy ama bizonyos horvátországi vár – Komocsácz – nem Hottotini Györgynek, hanem csak egyik későbbi ivadékának birtokában található s igy nem lehet határozottan állitani, hogy e vár György ősi vagy ő általa szerzett birtoka volt. A «Horvát» név mit sem bizonyit. Ha magyarországi ember valamely horvátországi birtokán tartózkodott vagy legalább ezt gyakrabban meglátogatta, egészen természetes volt, hogy őt hébe-korba «Horvát»-nak is nevezték. Hogy Komocsácz – melyet e néven ma már nem ismerünk – hol feküdt, nem tudjuk. Volt a petrovopoljei (= pétermezei) kerületben valamikor egy Kamicsácz nevü vár, volt 1507-ben egy Kamicsáczi Horvát Márk dalmát-horvát-tótországi bán, a mivel azonban nem akarom éppen állitani, hogy Komocsácz Kamicsáczczal azonosnak veendő.
Krbavai Gergely 1445 szept. 21-én, midőn Györgynek Dubraviczát adományozza, azt mondja, hogy azon hű szolgálatokat akarja méltatni, melyeket György már régóta «nostris praedecessoribus et nobis» tett.* Nézetem szerint ez mérvadó. Prćdecessor alatt lehet helylyel-közzel az őst is érteni, de ezt rendesen a progenitor-ral szokták kifejezni, mig prćdecessor az esetek tulnyomó részében a hivatali elődöt jelenti. Ha már most fontolóra vesszük, hogy Árvamegyében már 1391-ben egy Hottotin nevü földrajzi tárgy, illetve helység létezett és hogy a megye egyik családja e Hottotintől nevét vette s hogy Hottotini György utódai s oldalrokonai nem Horvátországban, hanem Magyarország északkeleti részeiben terjeszkedtek, azt hiszem biztosra vehetjük, hogy azon Hottotin alatt, melytől György nevét vette, nem a horvátországi, hanem az árvamegyei helység értendő.
Hazai oklevéltár 409.
Dr. Wertner Mór.
