187Püspöki pecsét káptalani oklevélen.
Az oklevelek erejét a rájuk nyomott vagy függesztett pecsétek avagy közjegyzői jelek adják. Ezért rendesen az oklevét kibocsátója elhatározásának bizonyságául és megerősitéséül saját pecsétjét használja. Kivételes eset előfordult, főleg a XIII. században, a mikor II. Endre oklevelein látjuk Bélának, mint ifjabb királynak is a pecsétjét, vagy a XIV. században a királyi kisebb kanczelláriánál, a mikor a király a kanczellárét használta, indokolva a záradékban azzal, hogy nem volt kéznél a királyi pecsét. Hasonló esetet látunk a báni birói okleveleken, a mikor az albánok pecsétjét találjuk megfelelő indokolás mellett az oklevélen.
Előfordul, hogy több pecsétet találunk egy oklevelen, mint a XV. században az országos tanács idején, a mikor a rendek nevezetesebb tagjai az országos tanács és a kormányzó pecsétje mellé függesztették sajátjukat, de ilyenkor az oklevél kibocsátói is «electi nuncii ad presentem convencionem … transmissi totum corpus ac idemptitatem regnicolarum representantes.»
Külföldön Német- és Olaszországban is divott az a szokás, hogy ha egyháziak – püspökség, apátság vagy káptalan – adományt kaptak, az adomány elfogadásának bizonyságául ráfüggesztették pecsétjüket.
Hasonló, a mellett azonban nálunk szokatlan az olyan eset, hogy annak a pecsétje legyen az oklevelén, a kiről benne intézkedés történik. Érdekes példája ennek a veszprémi káptalan 1381 junius 11-én kelt oklevele.
Benedek veszprémi püspök káptalanja előtt birtokot cserél Wamusi Imre fia Ányos Gergely veszprémi várnagygyal. A püspök ad Vámoson öt hold püspöki szántóföldet – «ad ius episcopatus sui pertinencia» – mely nyugat felé Ányos Gergely szállásáig ért, viszont a várnagy a jutasi Vizközön két darab hat kaszás rétet. A csere biztositékául kiköti a püspök, ha őt Ányos Gergely a cserebirtokban megvédeni nem tudja, akkor tiz hold szántót ad Vámoson, ötöt a Bachaharazth˙a nevezetü cserjés megett, ötöt pedig a L˙ukas hegy mellett.
A csere kedvezőnek és hasznot hozónak kinálkozott a püspökségre, amint azt a helyszinén járó Péter, a püspök testvére, továbbá János prépost és András segesdi főesperes látta, miért is a káptalan függő pecsét alatt kiállitotta a cseréről szóló oklevelet s hogy ennek nagyobb ereje legyen, a püspök is reáfüggesztette a sajátját.
«In cuius rei testimonium perpetuamque firmitatem presentes literas nostras pendentis sigilli nostri munimine roboratas eidem Gregorio dicto An˙os duximus concedendas et ut pretactus premisse concambialis permutacionis contractus perennalis tenacitatis solidamentum habeat, prefatus eciam domanus noster episcopus presens scriptum impressione autentici sigilli sui presentibus pendenter appositi communivit et curavit communiri».
A hártyára irott oklevélről – mely a Magyar Nemzeti Muzeum levéltárának törzsanyagában őriztetik, hova Véghelyi Dezső gyüjteményével került – két vörös-lilaszinü sodrott selyemzsinór függ alá; a pecsétek azonban hiányzanak róla.