II. Vaja-nemzetség.
II. Vaja-nemzetség.
Sörös Pongrácz úr a fentidézett helyen a Vaja nemzetségre vonatkozó két mindeddig fel nem használt okirati adatra hívja fel a figyelmet és kiemeli, hogy én sem vettem őket figyelembe ujabb nemzetségi kutatásaimban, melyeket a Turul XXII. és XXIII. kötetében közöltem. Ebben ugyan igaza van; de miután az illető dolgozatom a Turul XIX. (nem XXII. és XXIII). kötetében 190l-ben megjelent, a pannonhalmi apátság története pedig csak két évvel később (1903-ban) látott napvilágot, magától értetődik, hogy a benne közzétett okirati adatot két évvel korábban nem ismerhettem. Ismertem azonban az ezen adatban szereplő személyeket, kiket annak idején a Ludány nemzetség tagjainak tartottam* a minek elég alapos magyarázata van és miután e kérdés a fentemlitett két adattal még tisztázva nincs, szükséges, hogy a kutatók figyelemét a következőkre felhivjuk.
Lásd «a magyar nemzetségek» cz. müvem II. köt. 170–171. old.
A nyitrai káptalan tanusitja 1229-ben, hogy a szolgagyőri (= galgóczmegyei) jobbágyok és Imre (= Hemyruh) fiai: Szelőczei Kozma és Péter közt a nyitramegyei Bajna (= Bugvna = Bvgna) birtok miatt folyt pört a Szelöczeiek javára eldönti* mire a vitás birtok Árpádházi Konstantia cseh királyné magyarországi udvarbirájának, Konta-nak kezére kerül; ez alkalommal egy hontmegyei ember, Gabriel filius Gabrielis de villa Lodan a Szelőczieknek és Kontának pristaldusa. Ezen Lodan alatt – mint alább látjuk – Ludán értendő. Ludány nevü helységet kell érteni, melyről azonban nem tudjuk, vajjon Nyitra- vagy Nógrádmegyében feküdt; tekintettel azonban arra, hogy a Ludány nemzetség tagjai 1283-ban a nyitramegyei tapolcsáni járásban fekvő Bajnán is birtokoltak (Wenzel IX. 302), bátran kimondhatjuk, hogy az 1229-ben szereplő Ludány-ban a nyitramegyei helység értendő, melynek egyik birtokosa, Gábor fia Gábor, akkor Hontmegyében lakott. 1229 után sokáig nem akadunk ezen Gábor fia Gábor nyomára. Csak 1274. aug., 21-én találjuk, hogy V. István Gábrián fiainak: Bagamérnak és Péternek a nyitramegyei Megyer (ma Tótmegyer) nevü birtokot adományozta, mire ezt IV. László fentebbi napon megerősitette (Knauz II. 42). 1292 jan. 30-án pedig tanusitja az esztergami káptalan, hogy Hontpázmán nb. Jákó fia Miklós a Hontmegyében fekvő Palatnya nevü virtokot az országbiró itélete értelmében Gábrián fia : Ludáni Bagamér Hontmegye főispánjától magához váltja (Hazai okmánytár VIII. 315. Megjegyzendő, hogy ezen Bagamér már 1291. Hontmegye főispánja. – Wenzel XII. 516.)
Apponyi-oklevéltár I. 24. Hazai okmánytár VII. 16. V. ö. Hazai okmánytár VIII. 4. Wenzel VII. 488. VIII. 22. IX. 171. XI. 136. 572.
Szembenállunk tehát azon nem mindennapi jelenséggel, hogy úgy a Ludányi-családban, mint a Vaja-nemzetségben három teljesen egybehangzó neveket viselő nemzedékkel találkozunk, melyről már most az volna kiderítendő, vajjon itt egymással azonos személyekkel van-e dolgunk. A chronologia ezt sehogy sem vonja kétségbe. Ludáni Gábor fia Gábor, ki 1229-ben mint pristaldus müködik, 1262-ben még életben lehetett; fia Bagamér, ki 1260-ban, és Péter, ki 1262-ben felmerül, 1274-ben kaphatták Megyert és Bagamér 1291 és 1292-ben még lehetett Hontmegye föispánja. Hogy II. Gábrián (= Gábriel = Gábor), kit az 1262. évi okirat Gabrielnek nevez, és fia Bagamér helylyel-közzel a Ludáni nevet viselték, nem éppen rendkivüli dolog. A nyitramegyei Ludányon – mint már kiemeltem – a Ludán nemzetség tagjain kivül más nemzetségbeli földesurak is lehettek, kik mindamellett, hogy más megyében laktak és más megyékben is birtokoltak, helylyel-közzel a régi Ludányi családnevet is használták. Igy megkapnók a következő stemmatöredéket:
Vaja nb. Gábor; Ludáni Gábor 1229–1262; Bagamér 1260–1292 1291 és 1292-ben Hontmegye főispánja; Péter 1262–1274
