III. Szapolyai-család.
III. Szapolyai-család.
Tersztyánszky Dezső úr ugyancsak a Turul 1909. évf. 137-ik oldalán a Szapolyai-család eredetéről értekezvén, az Erdélyi Muzeum 1904. évf. 24-ik lapján a Szapolyaiak ismertetését tárgyaló értekezésemre hivatkozik és nevezetesen kiemeli, hogy én is a «Fekete» nevet a Szapolyai-családban emlitem, nevezetesen Szapolyai Fekete Pált stb. A nélkül, hogy a család eredetéről e helyen érdemlegesen tárgyalnék, szükségesnek tartom, hogy a kétségkivül felette érdekes kérdés és saját álláspontom érdekében a szerzőtől szerkesztett nemzedékrendi tábla egynéhány részletét kellő megvilágitásba helyezzem.
A budai káptalan tanusitja 1290-ben, hogy Erős fia, Hévizi Fekete Miklós, kinek fiörököse nincs és kinek magas korára való tekintettel ilyenre nincs is kilátása, a Czinkota táján fekvő egyik szőlőjét a nyulszigeti apáczáknak hagyományocza. 1294-ben pedig bizonyitja ugyanazon 179káptalan, hogy Erős fia Miklós comes nővérének fiai: Hévizi Domonkos és Vincze néhai nagybátyjuk palotáját a nyulszigeti apáczáknak átengedik (Wenzel TX. 534, X. 158, 431.). Szerző mindamellett kérdezi, vajjon Erős fia Miklós 1290 után meghalt-e és minden határozottsággal egy Pál nevü fiut tulajdonit neki, bár a megelőző szövegben e Pált csak oldalági rokonának nevezi. De térjünk most át e Pálhoz.
A pécsi káptalan egy keletnélküli okiratban számos baranya- és tolnamegyei polgár tanuvallomása tárgyában az esztergami kereszteseket értesiti (Knauz II. 474–475) és Knauz kellő indokolással bebizonyitja, hogy ezen okiratot 1292 körül kibocsátották. A tanuskodók sorában «Paulus Niger de villa yzud» is szerepel, kit szerző azon Pállal azonosit, kinek Fekete András nevü fia 1330-ban a trencsénmegyei Kaszsza várért Egyházas-Nádasdot kapja (Fejér VIII. 3, 451), de azonosnak veszi egyuttal azon Fekete Pállal is, ki Szapolyai néven szerepel. A mi az 1330-ban emlitett Pált illeti, nem lehetetlen, hogy a fiörökös hátrahagyása nélkül elhalt felhévizi Miklósnak (ha ugyan erről van szó) nemzetségi rokona, csakhogy ez esetben sokkal valószinűbb, hogy alatta azon Paulus Niger értendő, ki 1323 jul. 1-én mind a Pestmegyében feküdt Nyuig (= Nevegy, ma Némedi) részbirtokosa szerepel (Anjoukori okmánytár II. 79.); de hogy Yzudi Pál a későbbi Szapolyai Fekete Pállal azonos lett volna, teljesen kizárandó, ha csak ne mondjam, hogy lehetetlen.
Yzud egy már eltünt helység, melyről határozottan csak azt mondhatjuk, hogy Baranyamegyében feküdt; bizonyitja ezt azon körülmény, hogy a fentemlitett okiratban felsorolt tanuk egészen az Agárdi Tamásig kivétel nélkül baranyamegyei emberek. Helyes kiejtése Uszöd, vagy tekintettel arra, hogy Tolnamegyében 1402-ben egy Blasius de Uzwd (Zichy-oklevéltár V. 304) szerepel, esetleg Uszod. Szapolyai Fekete Pál 1412-ben szerepel (Hazai oklevéltár 358), a mit az Erdélyi Muzeumban közzétett dolgozatomban (27-dik old.) világosan kiemeltem; Yzudi Pálnak, ki már 1292-ben felnőtt ember, 1412-ben legalább 140 éves embernek kellett lennie, ily magas korban pedig alig lehetett királyi kiküldött. Szerzőnk szerint fia András már 1330-ban szerepel, mire megjegyzendő, hogy András atyja Pál 1330-ban valószinüleg már nem is élt, mert a király nem vele, hanem már fiával csereszerződésbe bocsátkozik; továbbá kizárandó, hogy a fiu 82 évvel atyja előtt már felnőtt ember lett légyen.
Fekete András fiai sorából csak Jánost és Benedeket akarom kiemelni.
Hogy a saskői alvárnagy Benedek lett volna, arról a részemről közzétett okirat mitsem, tud; abban Fekete Benczé-ről van szó, mely nem Benedeknek, hanem Vinczének a változata; de ez mellékes; a fődolog az, hogy a fiu már 76 évvel nagyatyja előtt alvárnagy, tehát érettkoru ember. János szerzőnk szerint 1370-ben «nagy Fekete apáti ispán, ki a kalocsai érsek hadinépének vezetője, hatalmas férfiu», de a Zichy-oklevéltár adata (II. 440), melyre szerző hivatkozik, ezt másképen adja elő. Mindenekelőtt e János nem 1370-ben, hanem 1350 jul. 24-én szerepel, miből az következne, hogy az unoka már 62 évvel nagyatyja előtt érettkoru férfi volt. Atyját az okirat nem nevezi s a mi állását vagy foglalkozását illeti, sehogy sem lehet róla megállapitani, hogy a kalocsai érsek hadinépének vezetője volt; az okirat világosan kimondja, hogy Jánosunk az érsek apatini (= Apáti a mostani Apatin Bács-Bodrogmegyében) officialisa, vagyis tiszttartója, a ki kisérőivel, helyesebben mondva czinkostársaival együttesen 1350 junius 26-án világos nappal egyik szomszédos földesur birtokán csunyán garázdálkodott.
Végezetül még megjegyzendő, hogy szerzőnek azon állitása, melynek értelmében Szapolyai Vajda László fia Miklós (1455) azon Fekete Miklóssal volna azonos, ki Lehotzky szerint Zsigmond királytól Kaszsza várát kapta, okiratilag bebizonyitva nincsen; de még a chronologia sem szól a két Miklós azonos volta mellett. Zsigmond király 1437-ben halt meg; vegyük már most a legjobb esetet, hogy az adományozás csak 1437-ben történt és akkor is nehezen hihető, hogy ezen Miklós egyik fivére (Imre) csak ötven évvel később, a másik (István) pláne csak 62 év mulva halt volna meg.
Dr. WERTNER MÓR.
