ADATOK A PAJZSKORONA ÉS A RANGJELZŐ KORONA FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ.
ADATOK A PAJZSKORONA ÉS A RANGJELZŐ KORONA FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ.
Shakespeare VIII. Henrikjében a Bullen Anna koronázási menetét nézők szájába a következő szavakat adja:
2. uri ember: Az a ki az uszályt viszi, amaz öreg nemes hölgy, a norfolki herczegné.
1. uri ember: Ő az; a többi pedig csupa grófné.
2. uri ember: Koronájuk arra vall.*
2-nd Gentleman.... she that carries up the train Is that old noble lady, duchess of Norfolk.
1-st Gent. It is; and all the rest are countesses.
2-nd Gent. Their coronets say so.
(Henry VIII. Act IV. Seene I.)
Feltehető tehát, hogy Angliában a darab keletkezésekor, 1603-ban, már bizonyára a közönség szélesebb köreiben is meg volt a tudata annak, miként a különféle alaku korona: viselőjének nemesi czimét, rangját jelöli. A szinpad számára irt utasitás pedig mindenesetre a koronázással egykoru, hetven esztendővel a darab előadása előtti adatok alapján állapitja meg, hogy a menetben résztvevő történelmi alakokat személyesitő szinészek milyen koronát viseljenek. Igy például világos – fleuronos – arany korona (a coronal of gold, wrought with flowers) disziti a norfolki herczegné fejét; a grófnék koronája egyszerü arany pártakarika, minden levéldisz nélkül (plain circlet of gold without flowers).
Shakespeare korában különben még nem voltak teljesen kifejlődve és megállapodva a különböző nemesi rangczimeknek megfelelő koronatypusok; ez csak a tizenhetedik század folyamán történt meg. Ismeretes, hogy Nagy-Británniában az uralkodó koronázásánál a peerek és peeress-ek fejükön koronával jelennek meg. A most uralkodó király koronázása alkalmával is, régi szokás szerint, a norfolki herczeg mint örökös főmarsal (Earl Marshal) rendeletet bocsátott ki, melyben a katonai egyenruházati szabályzatokra emlékeztető módon irja elő, hogy a koronák aranyozott ezüstből legyenek és ne merő aranyból; szigoruan tilos a koronát drágakővel vagy gyöngygyel disziteni; gyöngy helyett ezüst golyó használandó; a Duke, Marquess és Earl koronáján a szokásos drágakődisz en relief, aranyozva ábrázolandó; a Viscount és Baron pedig egyszerü, sima koronapártát viseljen stb.*
Lásd Turul 1900. 107. lap. Ez alkalommal helyreigazitom ama ugyanott olvasható téves állitást is, mintha a peer elsőszülött fia, ki courtesy title-t visel, az ezen czimmel járó koronát használhatná; ezt meg nem engedett visszaélésnek tekintik.
Ha Angliában is, hol pedig a rangjelző korona a diszöltözet kiegészitő részét képező, valósággal viselt fejdisz, csak fokozatosan fejlődhetett ki a koronaskála: természetes, hogy másutt – igy hazánkban is – lassubb és ingadozóbb volt e processus menete, mely tetőpontját és befejezését a tizenkilenczedik században érte el. Az ujabb iskola heraldikusai elitélik a rangjelző korona használatát és azt mintegy beteges kinövésnek tartják. Németországban, különösen az ősi nemesség czimerében mindig ritkább lesz a rangjelző korona, melynek alkalmazása némely állam, például Poroszország hivatalos gyakorlatában is szükebb körre szoritkozik. Mindamellett 15nem mondható teljesen érdek nélkül valónak a rangjelző koronák fejlődését figyelemmel kisérni, különösen a mennyiben ez hazánk heraldikájának történetét érinti.
A bécsi cs. kir. heraldikai és genealogiai társaság «Adler» 1907-i évkönyve dr. br. Mitis Oscar tollából érdekes czikket közöl a rangjelző koronákról: Zur Geschichte der Rangkronen, mely sok tekintetben a magyar heraldikára is vonatkozó, értékes adatokkal szolgál. Felemliti a Károlyi-családnak 1712 április 5-én kelt grófsági diplomáját, melynek szövege a bővitett czimer pajzsát fedő, tizenegy gyöngyöt mutató koronát: imperiale diadema nevezettel illeti. A szerző felveti a kérdést, vajjon nem volna-e helyes, ennek alapján a Károlyiak pajzsa felett császári koronát ábrázolni?
Ugyancsak császári korona elnevezéssel találkozunk a Széchényi-családnak 1697 márczius 30-án kelt grófsági diplomájában is:
«Scutum videlicet militare erectum, imperatorio diademate pretiosissimis unionibus ornato redimitum ...»*
Dr. Áldásy Antal: Czimeres levelek Nro CDXXXIV. 265. lap.
1.
A czimerfestmény cartouche-os pajzson leveles koronát mutat, váltakozó, nagyobb és kisebb, diszesen stylizált fleuronokkal (1. ábra). Tehát tizenöt évi időközben, a cancellaria egyszer a leveles, egyszer pedig a gyöngyös, nyilt pajzskoronát illeti a császári jelzővel.
2.
A Széchényiek emlitett koronája lényegében nem különbözik a tizenhetedik században használatos pajzskoronáktól, melyek graphicai ábrázolásban rendszerint három levél között gyön gyös ágakat – vagy kisebb leveleket, vagy ritkábban öt levél között gyöngyöket szoktak mutatni. A 2. ábra azon koronát adja, mely a Zichy-czimeralbumban a Homonnai Drugeth czimer pajzsán szerepel (Turul 1888. 23. lap) 1649. év táján. Ehhez ugyancsak hasonlit a Szomszédvári Cikulini (Chikulini) családnak 1706 augusztus 20-án adományozott grófi czimer pajzsát fedő korona. (3. ábra v. ö. Turul 1886. 101. lap.)
3.
A Cikulini-család ezen bővitett grófi czimerében, zárt, pántos – és nyilt, leveles korona mint czimerkép jön elő. Érdekes volna ezen diploma szövegét ismerni, valamint az 1700 deczember 20. kelt, Petki családot illető grófi diploma eredeti czimer leirását is (Turul 1895. 109., 110. l.) itt a pajzsot gyöngyös és ives, zárt korona fedi. Talán akadna olvasóink között, kinek ezen két diploma – a Petki és a Cikulini-féle eredetiben vagy másolatban hozzáférhető volna; a czimerleirás közlése e sorok iróját nagy hálára kötelezné.
Feltehető, hogy a czimerfestő önkénye adta sok esetben a koronának alakját, mely még későbbi időkben is gyakran ingadozó. Igy például a Divékujfalusi Ujfalussy-család grófsági diplomájában* 1745. évből a pajzsot korona fedi, mely az ábrázolásban öt magas ágon ugyanannyi nagy gyöngyöt, közöttük pedig alacsonyabb ágakon négy kisebb gyöngyöt mutat, ugy mint jelenleg az orosz grófi koronánál.
A Rudnay-család birtokában.
Némely esetben a pajzskoronát a sisaknak mintegy pótlója vagy helyettesitőjének tekintették; olykor az adományos tetszésére bizatott, koronát avagy sisakot akar-e használni czimerpajzsa felett? A Széchényi, Petki és Cikulini családok grófi czimerében sisak nem szerepel; ellenben a gróf Károlyiékében a pajzskorona felett három czimeres sisak áll; e divat a nyugati heraldika ususából származik és a grófi, 16bárói czimeradományozásoknál napjainkig fenntartotta magát. A császári cancellária gyakorlatában ezen elrendezésnek egyik legrégebbi példáját az utóbb magyarrá vált Reckheimi Lynden (Aspremont-Lynden) család czimerében leljük fel. Ugyanis a Maastrichttól egy mérföldre északnak fekvő Reckheim – a mostani belga Limburg tartományban – császári elhatározás folytán 1620. évben a római szent birodalom grófságává emeltetett és erről II. Ferdinánd császár Regensburgban, 1623 márczius 30-án kelt aranybullát bocsátott ki, melyben Lynden Ernőnek és utódjainak a római szent birodalmi grófi rangot adományozza az «Illustris et generosus» – Hoch- und Wohlgeboren czimzéssel: «Illustri et generoso ... Ernesto Comiti de Lynden et Reckheim, Baroni de Thienes, Steenbecq, Borsheim etc. Domino de Houttain, Once, Blaringen et Calonne etc. Cubiculario et Colonello nostro ... «czimerének megerősitésével és megbővitésével. A czimert a diploma következőképen irja le:
«Scutum videlicet lineola perpendiculari, et transversim interiecta quadripartitum, cuius inferior dextra, et superior sinistra flavć sive croceć, leonem rubicundum, posterioribus pedibus insistentem, et anterioribus extensis velut ad saltum compositum, cauda retrorsum retorta, rictu hiante, et lingua cćrulea exerta, conspicuum dextrorsum spectantem exhibeant; reliquos duos arculos rubicundos crux flava, sive aurea, a summo ad imum, et a dextra ad lćvam, determinet; centrum autem huius scuti maioris aliud minusculum occupet azureum, sive cćruleum, et in eo aquila velut argentea, alis utrimque expansis volaturienti similis, scuto coronato immineant galeć tres apertć, sive clathratć, coronis aureis super impositis decorć, quarum media aliquanto sublimior reliquis, aguilam argenteam alis, ut supra expansis, mediotenus prominentem, dextra canem venaticum nigrum, collari aurato ornatum, leva leonem rubicundum, quemadmodum in scuto descriptus fuit, inquinetenus conspicuum reprćsentent; ab utraque parte phalerć, sive tenić, aureo et rubicundo colore variegatć, defluant, et ut rimque ab exteriore scuti parte, canis venaticus niger, scutum velut sustinens, cassides, sive galeas laterales gestare videatur. Quemadmodum hćc omnia pictoris industria elaborata, et coloribus suis eleganter distincta in medio huius nostri diplomatis videre licet.»
A czimer leirása és ábrája rézmetszetben egy az (Aspremont) Linden-család történetét tárgyaló könyvben található, melynek czime Diplomatum libri duo ..... anno 1634. per Laur. Fred. ab Inguelberg in lucem editi, in quibus plurimć Litterae Fundationum ... Infeudationum ... Comitem et Comitatum de Reckeim ... concernentia ... continentur, notisque nounullis illustrantur. Editio Secunda. Colonić Agrippinć, Typis Viduć Hartgeri Woringen Anno MDCLVII.*
Az Aspremont-Lynden-Reckheim-ház egy magyarországi leányági utódjának birtokában.
Mint az itt közölt rajz mutatja, a leirás egyes csekély részletekben nem egyezik a rajzzal. A szinjelzés az Aegidius Gelenius rendszeréé, azonban a szivpajzs tévesen kék helyett veres jelzést mutat.
A pajzs felett levő korona az ábrázolásban három nagy fleuront mutat, két kisebb levéllel váltakozva; közöttük, közvetlenül a koronapártán, egy-egy gyöngy. E koronáról a diploma szövege minden közelebbi megjelölés nélkül, csak általánosságban emlékezik meg: scuto coronato ... A pajzs felett három gazdagon diszitett sisak; a középső, mely szembe fordulva a koronán áll, németalföldi divat szerint a pajzsszijhoz van csatolva. A család czimerét később 17fekete kétfejü sasokkal beszórt biborszinü, aranyrojtos hermelinnel bélelt palásttal toldotta meg, melyet nyolczleveles – rajzban öt levelet mutató – korona tetőz.*
Az itt ábrázolt czimer Aspremont Lynden Recheim (sic) jelzéssel az 1. és 4. mezőben a Geldernből származó Lynden-család czimerét tartalmazza; a 2. és 3. mező Reckheim czimere; a szivpajzs: kékben ezüst sas a régi lotharingiai Aspremont háznak állitólagos ősi czimere, mások szerint a pajzs kékkel és vörössel hasitott. Utóbbi ősi nemes család különben a XIII. század óta vörösben ezüst keresztet viselt, mely később örökség által a Leiningen-ház czimerébe került.
A gelderni Lynden-család azon ága, mely a reckheimi grófságot birta – a fejedelmi Rákóczi-házzal rokon magyar ág – Károly Gobert grófban (sz. 1790. october 20. † 1819. september 20.) és nővérében, Mária Otholina Gobertina grófnőben (sz. 1787. martius 31. † 1866 január 26.) gróf Erdődy Györgynében halt ki. A belga ág: Aspremont-Lynden-Barvaux néven most is virágzik; jelenleg használt czimere: kékben ezüst sas, mellén veres pajzsban arany kereszt.
A tizenhetedik század genealogusai a gelderni Lynden-családot, hihetőleg a keresztes czimer hasonlatossága alapján kötötték össze a lotharingiai Aspremont-házzal; utóbb pedig az ezüst sas révén a ferrarai Este-családdal igyekeztek kapcsolatot találni. E genealogiai zavarodást még fokozza azon körülmény, hogy ugy Lynden, mint Aspremont néven több, külön eredetü család élt. Néhai I.-Th. de Raaelt ismert szakiró közlése.
GHYCZY PÁL.
