A SZOBOSZLAI LOVAS HAJDUK CZIMERES NEMESLEVELE 1606-BÓL.
A SZOBOSZLAI LOVAS HAJDUK CZIMERES NEMESLEVELE 1606-BÓL.
(Egy tábla melléklettel és két ábrával a szövegben.)
A hajduk letelepülésének 300 esztendős évfordulóját Bocskay István fejedelem, a «hajdukirály» dicső emléke iránti hálás kegyeletből szobor-leleplezéssel ünnepeli meg a hajduság; a «Turul» 1905-ik évi folyamában az évfordulón közölte a hajduk közös czimeres nemeslevelét,* a mely 1605 deczember 12-én Korponán kelt és a melylyel a győzelmes hadviselésben vitézkedett 9254 hajdu kapott adományt (Kálló városára, továbbá Nánás, Dorogh és Varjas birtokokra, valamint Hatház, Vámos-Pércs, Sima és Vid birtokrészekre Szabolcs vármegyében) és közös czimert, a kik 13 hajdu-kapitány vezérlete alatt szolgáltak.
Turul: 1905. évfolyam, 174. lap. Horváth Sándor közlése.
Ennek az adomány-levélnek a kiadása, főképen az adományozott birtokrészek dolgát illetőleg, a hadakozó hajduk megjutalmazása czimén a korponai országgyülés hosszas vitái közt fontos szerepet játszott,* de Bocskay vitéz «angyalai»-nak 117mindjárt a gyülés szétoszlásakor kiállittatta ezt az alapvető szabadalom-levelet.
Dr. Károlyi Árpád: A korponai országgyűlés 1605-ben.
Korponáról Kassára vonult a fejedelem, a hová még 1605 karácsonyára megérkezvén, az egész 1606-ik esztendő lefolyása alatt hű hajduvitézek őrizték fejedelmi házában* és ugyanitt adta ki számos egyéb adomány-leveleit is; ezek között mintegy kiegészitője a hajduk közös adomány-levelének az a szabadalom-levél, a melyet a szoboszlai lovas hajduk nyertek.
Abauj-Torna vármegye leirása: Kassa város története.
Ez az eredeti okmány Szoboszló város levéltárában őriztetik és nem tekinthető a hajduság multját közösen érdeklőnek, mert hiszen benne a fejedelem 1606 szeptember 2-án kelt intézkedésével lovashajduinak külön adta Szabolcs vármegyében Szoboszlót és a közös adománybeli czimeren kivül az ebben fölsorolt kapitány és hét lovas-százados alatt szolgált vitézeinek külön czimert is adományozott.
Tekintve azt, hogy ez az adományozás az előbbi hajdu-telepités után csaknem kilencz hónap mulva történt, föl kell tennünk, hogy a Szoboszlóra telepitett lovas hajduk érdemeit, lovon teljesitett hadi szolgálatait nagyon megjutalmazandónak találta a fejedelem. A hajduk gyalogseregét már földhöz és kiváltsághoz juttatván, azoknak szomszédságában adott tüzhelyet a lovasoknak is, világosan kikötvén és kötelességükké tevén az adomány-levélben, hogy jó lovakkal (bonis equis) fölszerelve, «a haza védelmére minden hadjáratokban jelen lenni vonakodás nélkül tartozzanak.»
Halasi Fekete Péter kapitány, továbbá Halasi Beődy Mátyás, Abádi Médy István, Maklári Kiss Pál, Sarudi Rácz Farkas, Turi Pap István, Csifi Haty János és Rábéi Makkos Ferencz századosok (centuriones) benne név szerint meg vannak emlitve, azonban az alattok vitézkedett többi lovasok, épen úgy, mint a közös hajduadománylevélbeliek nincsenek fölsorolva, sőt ebben az adományban még a számuk sincsen megmondva, hogy hányan voltak. Dr. Komáromy András, a hajduság okleveleinek kutatója 700-ra teszi őket,* azonban a forrást nem jelöli meg, a honnan ezt az adatot vette. (Talán, hogy a kapitányukon kivül hét százados van emlitve, azért veszi 700 főnek, százat számitva mindenikőjök alá.)
Dr. Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. Értekezések a Tört. Tud. köréből. XVII. kötet.
Ha összehasonlitást teszünk a többi hajduvárosokba telepitett 9254 hajdu száma és a 700-ra tett szoboszlai lovas közt, emez föltünőleg kevésnek látszik, mert a másik hat hajdutelepre külön-külön 1500-nál is több esik. Igaz ugyan, hogy az eredeti települők számát rendkivüli módon leolvasztotta a Bocskay halála után következett «hajduvilág», mert száz év mulva az 1702-iki összeirás az első adomány-szerzők létszámának egy tizedrészét sem találta.*
Hajdu vármegye levéltára: Az 1702-diki összeirás. Eredeti okmány.
A szoboszlai lovas hajduk kapitánya Halasi Fekete Péter volt, a ki külön armálist is kapott Bocskaytól magának; társai az adomány-levélből olvasható származási helyeik szerint nagyobbára kunsági, meg Heves és Bihar vármegyei emberek voltak,* valamint nagyon valószinü, hogy a lovas hajduk is nagyobbrészt erről a vidékről való «futott nemesek»-ből verődtek össze. Közülök még Halasi Fekete Péteren kivül Csifi Haty János nyert Bocskaytól külön czimereslevelet a maga és családja számára, a melyben a Fekete Péteréhez hasonlólag külön czimer is van neki adományozva, mig a többi hat százados leszármazói a közös adományu szoboszlai czimert saját családjaik czimeréül is használják.
Dr. Komáromy András: A szabad hajduk történetére vonatkozó levéltári kutatások. Értekezések a Tört. Tud. köréből. XVII. kötet.
Az adomány-levélben Halasi Fekete Péter kapitánynak (Capitaneus), a vele fölsoroltak századosoknak (Centuriones) vannak nevezve, a kik parancsnoksága alatt szolgáltak a hadjáratban. Maga a lovascsapat pedig decuriok szerint oszlott kisebb csoportokra, a minek később is nyoma maradt, mert Szoboszló város lakossága mindig decuriákra volt fölosztva.
Ez az adomány-levél Halasi Fekete Péter kapitány és társai lovas vitézeit egyenkint és összesen nemesekké tette; maga a szöveg egész terjedelmében itt következik:
Nos Stephanus, dei gratia Hungariae Transsylvaniśque princeps et siculorum comes etc. memoriae commendamus, tenore praesentium significantes, quibus 118expedit universis:* quod cum ad principes pertinere videamus, fidelium subditorum suorum merita, dignis remunerare prćmiis ideo nos quoque qui dei optimi maximi beneficio, principatum hunc, inter alios principes christianos adepti sumus, non alienum nostri institutis esse arbitramur, hac quoque in parte, muneri nostro satisfacere, ob oculos ponentes indubiam fidem, et prćclaram fidelitatem ac vividam animosamque fortitudinem, et fidelia servitia, fidelium nostrorum egregiorum et nobilium Petri Fekete de Halas certorum militum nostrorum capitanei ac Mathiae Beődy de eadem Halas; Stephani Médy de Abad, Pauli Kiss de Maklár, Wolfgangi Rácz de Sarud, Stephani Pap de Túry, Joannis Haty de Chéff, et Francisci Makkos de Rábé, centurionum, aliorumque militum nostrorum campestrium, sub capitaneatu ejusdem Petri Fekete existentium, quć ipsi nobis, et huic regno nostro Ungarić, in erigenda, stabiliendaque patria, et avita libertate, compluribus in locis, magna cum animorum suorum alacritate, et constantia exhibuerunt, et impenderunt, ac in futurum quoque exhibituri, et impensuri sunt; – eosdem, Petrum Fekete capitaneum, ac Mathiam Beődy, Stephanum Médy, Paulum Kiss, Wolfgangum Rácz, Stephanum Pap, Joannem Haty, et Franciscum Makkos, centuriones, cćterosque milites, sub ejusdem Petri Fekete capitaneatu existentes, si qui ex ipsis, prćclara nobilitatis prćrogativa nondum gauderent, ex statu et conditione plebeja et ignobili, in qua nati sunt, et hactenus exstiterunt, eximentes, vel eos etiam, si qui hanc prćrogativam, prćclaro aliquo facinore adepti essent, denuo iterumque, de speciali gratia nostra et potestatis nostrć plenitudine, in cśtum, et numerum verorum regni hujus nostri Ungarić et Transsylvanić nobilium, annumerandos, aggregandos, cooptandos, et adscribendos duximus, prout annumeramus, aggregamos, cooptamus, et adscribimus per prćsentes decernentes expresse, ut a modo deinceps iidem Petrus Fekete capitaneus, ac Mathias Beődy, Stephanus Médy, Paulus Kiss, Wolfgangus Rácz, Stephanus Pap, Joannes Haty, et Franciscus Makkos centuriones, ceterique milites sub ejusdem Petri Fekete capitaneatu existentes, ipsorumque haeredes et posteritates, utrius que sexus universae, pro veris, et indubitatis nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem hujusmodi verć, et perfectć nobilitatis, hćc arma, seu nobilitatis insignia: scutum videlicet militare erectum, cślestini coloris, in cuius campo, super viridi cespite, in ima scuti parte existentis, tigris naturali colore depictus, posterioribus pedibus innixus, aterioribus autem lćvo protenso, dextro vero frameam nudam, sangvine oblitam vibrantis instar tenere, et cum cataphracto quodam equestri, alioquin etiam fortiter armato, et sinistra peltam, cuius medium flammć ardentis figura, a priori circumferentia, ad postremam perducta exornat, dextra vero manibus mucronem evaginatum tenente, ictum inferenti, simili duello congredi visitur. Scuto imposita est galea militaris aperta, quam diadema regium, gemmis, unionibusque decenter ornatum contegit, ex quo mediotenus, alter exurgit tigris, in signum triumphi, peltam, per omnia similem, lćvo pede, dextro autem, vexillum rubrum gerens, in quo aquila naturali colore depicta, rostro elato, alis extensis, pedibus aureis in nixus, stare copspicitur. Ex cono autem galeć, lacinić, sive lemnisci, at dextra flavi et cćrulei, a sinistra vero partibus albi, et rubri colorum, utrinque defluentibus, oras seu margines ipsius scuti pulcherrimć ambiunt et exornant; prout hćc omnia, in capite seu principio prćsentium litterarum nostrarum, docta manu, et arte pictoris, clarius expressa, et depicta esse cernuntur: animo deliberato, et ex certa scientia, liberalitateque nostra, prćfatis Petro Fekete capitaneo, Mathiae Beődy, Stephano Médy, Paulo Kiss, Wolfgango Rácz, Stephano Pap, Joanni Haty, et Francisco Makkos centurionibus, caeterisque militibus sub ejusdem Petri Fekete capitaneatu 119existentibus, ipsorumque haeredibus et posteritatibus, utriusque sexus universis, clementer dedimus, donavimus, et contulimus, annuentes, et concedentes; ut ipsi prćscripta arma seu nobilitatis insignia more aliorum verorum et insignitorum nobilium, armis utentium, ubique, in prćliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, ac. aliis quibusvis exercitiis nobilitaribus, et militaribus, nec non sigillis, vexillis, cortinis, velis, annulis aureis, domibus, clipsis, tentoriis, sepulcris, generaliter vero, quorumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merć et sincerć nobilitatis titulo, quo eos, ab universis et singulis, cujuscunque status conditionis, dignitatis, et prćminentić homines existant, dici, teneri, nominari, et reputari volumus, ferre et gestare, omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis, privilegiis, libertatibus, immunitatibus et prćrogativis, quibus cćteri veri et nati, ac indubitati nobiles, et militares homines, prćdicti regni nostri Hungarić, et Transsylvanić quomodumque, de iure, et consvetudine utuntur, fruuntur, et gaudent, perpetuo uti, frui, et gaudere valeant, atque possint. Pro ampliori autem benignitatis, et munificentić nostrć, erga eosdem Petrum Fekete capitaneum, ac Mathiam Beődy, Stephanum Médy, Paulum Kiss, Wolfgangum Rátz, Stephanum Pap, Joannem Haty, et Franciscum Makkos centuriones, cćterosque milites, sub ejusdem Petri Fekete capitaneatu existentes declaratione, totales et integras portiones nostras possessionarias, in possessione Szoboszló, in comitatu Zabolch existente habitas, alteram antea ad arcem nostram Tokaj tentam, et possessam, alteram vero, in disturbiorum tempore, in nos, et collationem nostram devolutam, totum item, et omne ius nostrum regium, si quod in prćfatis portionibus possessionariis, etiam aliter qualitercunque existeret, et haberetur, aut ećdem, et idem nostram, ex quibuscunque causis, viis, modis, et rationibus, concernerent collationem, simul cum cunctis earundem utilitatibus, et pertinentiis quibuslibet, terris arabilibus, cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, campis, fśnetis, sylvis, nemoribus, montibus, vallibus, vineis, vinearumque, promontoriis, aquis, fluviis, pistinis, piscaturis, aquarumque decursibus, molendinis, et eorundem locis, generaliter quarumlibet utilitatum, et pertinentiarum suarum, integritatibus, quovis nominis vocabulo vocitatis, ad easdem portiones possessionarias antelatumque ius regium, de iure, et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus, sub suis veris metis, et antiquis limitibus existent, memoratis Petro Fekete capitaneo, ac Mathiae Beődy, Stephano Médy, Paulo Kiss, Wolfgango Rátz, Stephano Pap, Joanni Haty, et Francisco Makkos centurionibus, cćterisque militibus, sub ejusdem Petri Fekete capitaneatu existentibus, ipsorumque hćredibus et posteritatibus, utriusque sexus universis, clementer dedimus, donavimus, et contulimus, iure perpetuo et irrevocabiliter tenendas, possidendas, pariter et habendas, salvo iure alieno, ea quidem lege et conditione, quod ipsi, hćredesque et posteritates ipsorum universi, quandoquidem hanc sibi conditionem, sponte, et libere assumunt, ut in morem fidelium nostrorum libertinorum siculorum Transsylvaniensium, utilem et fructuosam operam, nobis et patrić nostrć in rebus bellicis impendeant, instar aliorum donatariorum nobilium, bonis equis, armisque militaribus, optime instructi, ad mandata nostra, et successorum nostrorum, omnibus bellicis expeditionibus, tam generalibus, quam partialibus, pro loci, temporisque exigentia, in necessitatibus regni suscipiendis, obeundisque interesse, fidelemque patrić operam navare, citra ullam tergiversationem debeant, et sint adstricti. Et nihilominus, annotatas portiones possessionarias, in prćallegata possessione Szoboszló habitas, ab omni censuum, taxarum, et contributionum nostrarum, tam ordinariarum, quam extraordinarium, subsidiique, et lucri camerć nostrć solutione, ac servitiorum quorumlibet plebejorum exhibitione, vineas item, agricolationes, allodiaturas et seminaturas, ac alias quaslibet hćreditates ipsorum, a decimarum, nonarum, et capeciarum pensione, in perpetuum eximendos, et supportandos, duximus, prout eximimus, et supportamus, prćsentium per vigorem. Quo circa vobis, fidelibus nostris, generoso egregiis et nobilibus, Paulo Eőrvendy, proventuum nostrorum fiscalium administratori, et thesaurario nec non decimatoribus, dicatoribus, connumeratoribus, provisoribus, et exactoribus quarumlibet contributionum nostrarum, eorumque Vices gerentibus, modernis et futuris quoque pro tempore constitutis, cunctis etiam aliis quorum interest, seu intererit, prćsentium notitiam habituris, serie prćsentium, committimus et mandamus firmiter, quatenus, vos quoque, a modo deinceps, prćfatos Petrum Fekete capitaneum, et Mathiam Beődy etc. centuriones, cćterosque milites, sub ejusdem Petri Fekete capitaneatu existentes, ipsorum hćredes et posteritates utriusque sexus universos, ratione dictarum portionum possessoriarum, in prćattacta possessione Szoboszló adjacentium, et redituum suorum, ad nullam censuum, taxarum, et contributionum nostrarum, tam ordinariarum, quam extraordinariarum, subsidiisque et lucri camarć nostrć solutionem, et servitiorem quorumlibet plebejorum exhibitionem cogere, et compellere, aut propterea eosdem, in personis rebusque et bonis ipsorum universis, impedire, turbare, molestare, seu quovis modo damnificare prćsumatis, nec sitis ausi, modo aliquali; secus non facturi; prćsentibus perlectis, exhibenti restitutis, quas nos, in formam privilegii nostri redigi faciemus, dum nobis in specie fuerint reportatć. In cujus rei memoriam, firmitatemque perpetuam prćsentes litteras nostras, pendentis, et authentici sigilli nostri munimine roboratas, memoratis Petro Fekete capitaneo, ac Mathiae Beődy, Stephano Médy etc. centurionibus, reliquisque militibus, sub ejusdem Petri Fekete capitaneatu existentibus, ipsorumque hćredibus et posteritatibus, utriusque nexus universis, gratiose dandas duximus et concedendas. Datum in libera civitate nostra Cassoviensi, secunda die mensis Septembris, anno Domini millesimo sexcentesimo sexto. – Stephanus m. pr. Georgius Keresztury, secretarius.
A szöveg idáig nagyobb arany betükkel van irva.
Az oklevél hátán: Anno Domini millesimo sexcentesimo septimo, quinta die mensis februarii in generali congregatione universitatis, dominorum nobilium comitatus de Zabolch, prćsentes litterć armales et donationales, exhibitć sunt, et prćsentatć, ac per juratum notar incliti comitatus Zabolch, solemniter lectć, et publicatć per Stephanum de Czegléd, notar. m. p.
)
Az eredeti czimeres hártya-oklevél pecsétestől együtt teljesen ép állapotban maradt meg. Maga a hártya 70 cm. széles és 48 cm. magas, a szokásos diploma-alakban kiállitva és alul 8 cm, szélesen fölhajtva; rajta vörös-kék-sárga szinü selyem sodraton a fejedelem pecsétje függ, ugyanaz, a melyik a hajduk közös czimeres nemeslevelén: fedeles kerek fatokban vörös pecsétviaszba nyomva a Bocskay-czimer, körül csavarodó sárkányával bezártan az ágaskodó oroszlán, a jobb szemén keresztüllőtt nyilat első jobb lábával tartva; a pajzs fölött a sisakon ugyanolyan oroszlán, fölötte pedig a magyar szent korona. A czimerpajzstól jobbra Magyarország czimere: háromszögletü hasitott pajzs jobb részében, a hármas halom középsőjén a koronából növő kettős kereszt, a bal mezőben a négy pólya; balra pedig Erdélyország czimere: háromszögletü vágott tárcsa-pajzs felső mezejében kiterjesztett szárnyu növekedő sas balra tekint, a pajzsfő jobb sarkában sugárzó nap, a balban fogyó hold, mig az alsó mezőben hét vár, felül négy, alul három elhelyezve.
A pecsét körirata:
STEPHANVS . DEI GRATIA HUNGARIĆ .
TRANSIL(vanić) . PRINCEPS ET .
SICVL(orum) COM(es).
TRANSIL(vanić) . PRINCEPS ET .
SICVL(orum) COM(es).
A szöveg az initiale nagy N(os) betüjével kezdődik, maga az irás sürün rótt sorokban 55 cm. magas és 33 cm. széles, egészen tisztán olvasható. Alatta balról a fejedelem ismert aláirása, jobbról pedig Keresztury György secretarius neve olvasható.
Az adományozott czimer a szokásos módon a szöveg kezdetére van festve, nem úgy, mint a hajduk közös szabadalom-levelén: a diploma közepére a sorok között. A czimer négyszögletü keretbe van állitva, melynek magassága 11 cm., szélessége 9 cm. és a felényi nagyságu nagy N(os) betü után alá helyezve.
120A czimer a következő:
Aranyozott keretbe foglalt négyszögletes táblán oszlopokon nyugovó boltives csarnokba állitott, kerek talpu kékszinü pajzs, a melyen zöld mezőben természetes szinü tigris, hátulsó lábán állva, első ballábát előre nyujtja, mig jobbjában véres szablyát markolva, egy teljesen fölfegyverzett pánczélos lovassal, a ki bal kezében kerek pajzsot, melynek közepét egy aranyos lángszerü alak disziti, jobb kezében pedig vágásra kész kivont kardot tart, viaskodni látszik. A pajzsra nyitott rostélyu aczél sisak van helyezve, ezen drágakövekkel és gyöngyökkel diszitett korona, melynek közepéből növekvő tigris emelkedik ki, a győzelem jeléül bal lábában a lovaséhoz hasonló kerek pajzsot, jobb lábában pedig vörös zászlót tartva, melyen egy természetes szinü sas látható aranyos lábakon állva, kiterjesztett szárnyakkal. Sisaktakarók: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. A pánczélos lovas pajzsára festett alak, pedig a vörös pajzs a czimerben is, a sisakon is ott szerepel, nem ismerhető föl tisztán; jelentését a czimerleirás (flammć ardentis figura – égő láng alakja – a priori circumferentia ad postremam perducta) sem magyarázza meg; viszont pedig a zászlón levő aranyos lábu sas, ráutalás nélkül is a zsákmányul esett császári hadijelt mutatja.
A boltozatot tartó oszlopok talapzatán mind a két oldalon férfiak állanak fegyverzettel, az egyik jobbfelől pánczélosan, buzogánynyal, a másik balfelől kardosan, csákánynyal; a jobbról álló fölött az oszlop fején «Attila» név, a balról eső, különben szakálas alak fölött pedig «Hunnia» (!) van fölirva; a mi bizonyára a czimerfestő vastag tévedése; valószinüleg ismételni akarta a hajduk közös adományu czimerének oszlopaira kétfelől odaállitott Sámsont és Achillest, a mely alakok épen igy karddal, buzogánynyal vannak fölfegyverkezve.* Az oszlopok alján mind a kétfelől egy-egy oroszlán-fej látható; a czimer hátterét almazöld szinü, aranynyal áttört brokátselyem-függöny alkotja, mely a boltozatra van illesztve, mig legfelül középen a Bocskay-czimer áll: körülcsavarodó zöld sárkány, vörös kereszttel, benne az ágaskodó arany oroszlán a szemén keresztüllőtt nyilat tartva; jobboldalon Magyarország, baloldalon Erdélyország czimere, mind a kettő ugyanolyan, a milyen a fejedelem függő viaszpecsétjén, a Bocskay-czimer mellett szintén két oldalon látható.
Turul, 1905. évfolyam, 178. lap. Horváth Sándor közlése.
A diszesen megfestett jelképes czimernek beszélő jelentősége van. A tigris véres szablyájával a harczoló hajduságot példázza, a pánczélos lovassal vivott küzdelem után diadalmasan tünik föl a sisak fölött ujra a sasos zászló, melyet az ellenség kezéből ragadott ki. Ugyanilyen jelképes magyarázatu a köleséri hajduk czimere is, a melyet Bocskay – már előbb – 1606 márczius 16-án adott nekik, saját szavai szerint «emlékére annak, hogy az osztrák sasos zászlók kénytelenek voltak meghátrálni a Bocskay-czimer oroszlánját viselő hajduzászlók előtt.»* Ugyanazt a gondolatot fejezi ki a szoboszlaiak czimere is, a mit szalontai hajduk (köleséri) czimerébe festett a fejedelem képiró művésze.
Rozvány György, Nagy-Szalonta története.
A kiváltságlevelet Szabolcs vármegyében, 121Karászon hirdették ki, ahol a vármegyei rendek a határbeli nádorhalom mellett, valószinűleg már régi szokás szerint gyülekezni szoktak,* a rá következő esztendőben, 1607 február 5-én, a minek igazolását törvényes szokás szerint Czeglédy István esküdt jegyző sajátkezüleg rávezette az adománylevél fölhajtott alsó szélére, épen ugy, mint azelőtt csak két hónappal (1606 deczember 4-én) a hajduk közös adomány-levelének kihirdetésekor.
Szabolcs vármegye leirása: A vármegye községei.
A beiktatás iránt Bocskay mindjárt az adomány-levél kiadása után, 1606 szeptember 8-án intézkedett e napon kelt levelével* annak foganatositására kiküldvén Radasóczy Györgyöt és Bárczay Jánost saját személyének képviseletében, a kikhez a kanczelláriából Porubszky Dániel, Bölöny Gáspár, Balkányi János, Sepsy István, Bányay Illés és Zoltán Ferenc, a fejedelmi tanácsból pedig Sápi Széky Mihály, Földesi Sápy Benedek, Földesy Balázs és Czell˙ Mihály csatlakoztak. Ezeknek jelenlétében a beiktatás ellenmondás nélkül meg is történt.
Eredeti okmány. Hajdu vármegye levéltárában.
A szoboszlai lovas hajduk is osztoztak különben a szomszédságba letelepitett többi hajdutársaik zavaros sorsában. A nemzedékről nemzedékre való hadviselés nagyon megritkitotta soraikat egészen 1669-ig, a midőn a hadi szervezetből a többi hajdutelepekkel együtt kerületté alakultak,* amikor Szoboszló is szerves része lett a vármegyei jellegü önkormányzattal biró nemes hajdukerületnek.
Dr. Varga Geiza, Hajdu megye leirásában Sillye Gábortól, Történeti viszonyok.
Első letelepülésük a hadiszervezet alapján történt, a mit mutat az 1702-iki összeirás is, a melyen XV decuria szerint vannak fölvéve a birtokoshajduk (Proprietarii) és a beköltözött szabadosok (Libertini).
Különben a szoboszlai lovas hajduk nagyobbára «futott nemesek» voltak, leginkább a tiszai vármegyékből, úgy hogy bennük vagy legalább nagy részökben az alföldi ősi fajmagyar lakosság vére maradt meg. De a szoboszlaiak közül azok is, a kik külön családi nemességgel nem birtak, tiszta magyar származásuak, mert hiszen az első letelepülők után következő nemzedéket (mivel az eredeti adományozók névsora nemcsak a szabadalom-levélben nincs, de nem maradt meg Szoboszló város levéltárában sem, sőt sehol egyebütt) a legelső meglevő névsor szerint hamisitatlan magyar nevü családok alkották,* mint: Ádány, Árki, Baka, Bereczki, Bézi, Bóna, Borlány, Botha, Bökönyi, Büthe, Csizmadia, Csokány, Csukás, Dóró, Dörgő, Egyed, Fazekas, Fónagy, Gáthi, Gellért, Gorsás, Hegedüs, Hőgyes, Jeges, Kabai, Kádár, Karacs, Kartsai, Kerékgyártó, Király, Kömpöly, Kuthi, Kutsár, Ladányi, Musalyi, Nagy, Parthi, Rabatos, Seres, Serfőző, Szakál, Szánthó, Széles, Széll, Szerepi, Takács, Tar, Tartsai, Tatár, Vas.
Hajdu vármegye levéltára: Az 1702-iki összeirás. Eredeti okmány.
De közülök úgy, mint általában a többi hajduvárosok hajdui közül is számosan, Bocskay után külön armálisokat szereztek, úgy hogy idők multán Szoboszló jó része nemesekből állott, a mit mutat az is, hogy 1804-ben több mint 50 nemes család lakott benne,* közöttük számos tekintélyes kiterjedt familia, mint: Halasi Beődy, 122Déczi Borbély, Csanády, Császy, Cseke, Czeglédy, Halasi Fekete, Haranghy, Horogh, Kérchy, Maklári Kiss, Tasnádi Kovács, Lenthe, Magyar, Makay, Makray, Márton, Móré, Padrah, Turi Pap, Sarudi Rácz, Sáry, Somogyi, Szilágyi, Szökőcs, Csatári Szűcs, Szoboszlai Thót, Thury, Tőkés, Vaáczy, Vágó, Végh, Zöld.
Szoboszló város levéltára: Az 1804-iki összeírás. Eredeti okmány.
Az adománylevélben emlitett kapitány és századosok családjai nem mind maradtak Szoboszlón, bár a Halasi Fekete, Halasi Beődy, Maklári Kiss, Sarudi Rácz és Turi Pap családok részint régebben, részint jelenleg is az ősi fészekben élnek, mig Csifi Hat˙ János utódai mindjárt elszármaztak Bihar vármegyébe, az Abádi Médy István és Rábéi Makkos Ferencz leszármazói, szintén jó régen, a Kunságba szakadtak el.
A kiváló jelentőségü és czimertanilag is igen szép kivitelü szoboszlai czimer a szoboszlaiak ugynevezett «Bocskay-zászló»-jára is rá van himezve. Régi alaku zöldselyem lobogó ez, nem egykoru ugyan a hajduk letelepülésével, hanem minden valószinüség szerint 1703 után, a Rákóczi-féle fölkelés idejében készült.* Selyemmel van kivarrva egyik oldalára a czimerpajzs alakja, a másik oldalára a korona, a belőle kinőtt sisakdiszszel. Szép mivü, értékes ereklye, a mely különben a mult században két izben: a nemesi fölkeléskor és a szabadságharczban volt a szoboszlai lovashajduk lobogója.
Szoboszló város levéltárában őriztetik.
Az eredeti Bocskay-adományozta czimert egyébiránt Szoboszló város hatósági pecsétjén használja.
Dr. BOLDISÁR KÁLMÁN.
