Sárközy István és utódai.
Sárközy István és utódai.
Sárközy István (sz. 1759. ápr. 22. Kisasszondon, † 1845. aug. 29. Nagy Bajomban) 86 évet betöltő rendkivüli hosszu életpályája Magyarország legváltozatosabb korszakát öleli magába: Mária Terézia idejében született és átélve II. József és II. Lipót korát, megérte még, uj Simeonként, a nagy Széchenyi ujra ébresztő, lázas működését is! Iskoláit Abán (1765.), Pozsonyban (1769.), Sopronban (1771.) és Debreczenben (1775.) végezte, majd patvarista lett, mignem 1781 febr. 15. a 33. sz. gyalogezredbe lépett magán hadapródnak. Csakhamar elérte a hadapród-őrmesterséget és 1783-ban a magyar nemesi testőrségbe való felvételét kérelmezte, ami azonban nem sikerült neki. A katonaságtól hamarosan megvált és Széchenyi Ferencz gróf pécsi, kerületi biztos 1785 nov. 23. Somogyban aljegyzővé tette. Ettől kezdve végig emelkedett a vármegyei hivatalok minden fokán. Volt: ellenőr (1786 decz. 2.), élelmezési biztos (1788. Nagy-Kanizsán, a török háboru alatt), főadószedő (1788 okt. 2-től 6 évig, majd 1807 nov. 1–1815 ujból), közben táblabiró (1790. febr. 25.) is lett,* majd főszolgabiró (1794 aug. 15–1801 jan. 17) Ez alatt többször jelölték az alispánságra is de azt – úgy látszik az akkori vallási türelmetlenség miatt* – csak 1824-ben nyerhette el. Ettől fogva 1836 nov. 24-ig, mint Somogy vármegye közbecsülésben álló* másodalispánja szerepelt, a mikor végleg visszavonult. Érdemei elismeréseül 1837 ápr. 6. az akkoriban előkelő «consiliarius» czimet kapta – saját feljegyzése szerint: «ingyen!»
Ugyanebben az évben a Szent Koronát kisérő vármegyei bandériumnak is tagja volt unokatestvérével Sárközy Jánossal együtt.
Kazinczy Ferenczhez irt levelei szerint. (Kazinczy F. levelezése III. 457–60. 497. VII. 280.)
Szigoru, de igazságos bánásmódja még ma is él az emlékezetben.
A vármegyei szolgálattal párhuzamosan az egyház ügyeinek intézésében is buzgó részt vett 1793-tól kezdve haláláig, összesen 52 évig a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye gondnoka volt. Már az 1791. budai zsinaton felvetette egy Somogyban felállitandó ref. gymnasium eszméjét 130és erre a czélra Nagy-Bajomban ingyen telket ajánlott fel; de ezt az uttörő jó szándékot hamarosan felülmulta Festetich György gróf ajánlata, a ki kijelentette, hogy hajlandó a reformátusoknak Csurgón saját költségén egy gimnáziumot felállitani. Az ige igy csakhamar testté vált; a nemes gróf, Sárközy István ösztönzésére 1794 ápr. 26. Zala-Egerszegen aláirta az alapitó levelet és ezzel biztositva lett e maig is virágzó iskola létesitése.*
Csire István: Csurgó multja (kézirat a gymnasium levéltárában, egyes részletek megjelentek a Czelder-féle Figyelőben); Héjas Pál: A csurgói gymn. története (az 1895. értesitőben).
Az épités és berendezkedés körül az alapitó gróf jobbkeze szintén Sárközy István volt, ki – a részletek ismertetése nagyon messze vezetne – ezzel magának örökre elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Sárközy István nagybajomi háza a vármegyének egyik állandó középpontja volt és a müvelt házi ur korának úgy szólván minden nevesebb férfiával összeköttetésben állott. Barátságban élt rokonával* Pálóczi Horváth Ádámmal, a költővel, ki 1797–1812. szintén Nagy-Bajomban lakott és 1820 jan. 28. ott is halt meg. A Niklán lakó Berzsenyi Dániel-lel szintén jó viszonyban volt és összeköttetésüket a költő igen nagyra becsülte.* Magához vette Csokonai Vitéz Mihályt és nemcsak a legszivesebben látta családja körében (1798 jun. végétől 1799 máj. végéig volt Nagy-Bajomban), de finom izlésével nem kis befolyással volt pongyolaságainak mérséklésére, sőt a legnagyobb figyelmet tanusitva iránta, a csurgói gimnáziumban preceptori álláshoz juttatta, majd később is, a mikor Somogyból végkép eltávozott, fentartotta vele a jó viszonyt.*
Horváth második neje Sárközy Jusztina volt, kivel 1793 szept. 16. esküdött meg, de 1812-ben végleg elváltak.
Teleki László gr. somogyi főispán beiktatásakor 1812. Berzsenyi igy irja le Kazinczynak a vele történteket: «Ezen solemnitással az a becsület ért engem kicsinyben, a mi Téged a Diétán nagyban. Ebéd felett Sárközy István ur hozzám jött és megcsókolt, estve pedig b. Prónay Sándor a nagy palotába hivatott és mint poetát az egész közönség jelenlétében megköszöntött. Köszönd meg nekik, hogy a magyar literaturát én bennem megtisztelték. Ők ezt megérdemlik és Tőled igen kedvesen veszik». (Kazinczy és Berzsenyi levelezése XLVI. LI. levél.) (Grünwald A régi Magyarország 99. lap.)
«Dorottyá»-ja is a somogyi vig napok alatt készült és később Csokonai, annak eredetijét elvesztvén, Sárközy Istvántól kért róla másolatot. «A Fársángot» – irja költőnkhöz Nagy Bajomból 1801. szept. 24 – «rövid nap elküldöm, ha leiratom; ez ugyancsak megkerült a haramják maradványiból, de fájdalom az a kedves kellemes Köszöntő, melyet magunk is már sokat keresgéltünk, oda van». Itt arra történik czélzás, hogy egy fellázadt ujonczcsapat (velites) 1800 nov. 11. nagybajomi ujonnan épült házát kirabolta, a mely alkalommal családjával együtt, saját élete is veszedelemben forgott és ennek felavatására készülhetett a Köszöntő is.
De talán mindenek felett leginkább Kazinczy Ferencz, az irók feje tüntette ki barátságával, kinek a Dunántul legbuzgóbb hive volt és az is maradt mindvégig.* Iróbarátaival való összeköttetése Sárközy Istvánt maga is kisérletekre serkentette: Blumauerből és Schubertből forditgatott* eredetiben pedig fenmaradt egy «Távolság előadó könyvecské»-je (Buda 1811.), a mely Somogyra vonatkozik és kéziratban «Az angliai hitvallás stb.» czimü egyházi munkája.*
Levelezésüket kiadta a M. Tud. Akadémia.
Kazinczy F. Levelezése: II. 415. IV. 111–12. VIII. 489.
A debreczeni főiskola könyvtárában.
Sárközy István neje Chernelházi Cherei Eszter (sz. 1771 jan. 16. Tömörd, Vas m. † 1829 jan. 17. Nagy-Bajom) volt, kivel 1787 aug. 17 esküdött meg Egyházas Rádóczon (Vas m.). E házasságból 9 gyermek származott, de felnőtt kort csak 4. ért belőle* u. m.
Utódait a legjobb körülmények között hagyta, úgy hogy azok közel 10,000 holdon osztoztak: a) Judith a Komárommegyei Aranyos, Ekel, Megyercs, Ócsa és Nagy-Keszin kapott birtokot és Komáromban házat, b) Albert Kisasszondot, Magyaródot és a diósszőlőt, c) Erzsébet Gyönk, Gerenyás, Szabaton Tolnamegyei birtokokat, d) Kázmér Nyék, Pettend, Bodmér, Gárdony fejérmegyei birtokokat kapta, mig Nagy Bajom közös maradt, de utóbb Albert magához váltotta. (1846 ápr. 15. és 1850. máj. 5. kötött osztályos egyezség.)
I. Judith (sz. 1788 jul. 27. Nagy-Bajom, † 1853 jan. 10.). Férje: Kócsi Horváth József (esk. 1805 nov. 11. Nagy-Bajomban.)
II. Albert (sz. 1790 jan. 1. Kaposvár, † 1860 febr. 20. Kisasszond). Tanulmányait Csurgón, mint Csokonai tanitványa kezdte (1799.), Debreczenben folytatta (1801–5.) és Pesten fejezte be. Apja nyomdokain indulva 1813 jan. 25. Somogy vármegye aljegyzője, 1830 aug. 8. főjegyzője lett és ezt az állást oly sikerrel töltötte be, hogy ékes tolla és jeles szónoklatai elismeréséül a vármegye, arany tollal és ezüst tintatartóval 131tüntette ki.* 1836 nov. 24-ikén közfelkiáltással másodalispánná választották, majd 1840. jan. 20. első alispán lett. Közben 1832–36. a vármegye követe volt a hires pozsonyi diétán, 1848 jun. 4-ikén pedig Szemere Bertalan belügyminiszter arról értesitette Somogy vármegyét, hogy az 1848. XIX. t.-cz. erejénél fogva István kir. herczeg nádor, Sárközy Albertet a vármegye főispánjává nevezte ki. Hogy ez a kinevezés mennyire megfelelt a közönség kivánságának és milyen népszerü embert ért, mutatja az a körülmény, hogy azt a jun. 17-iki közgyülés nemcsak a legnagyobb lelkesedéssel vette tudomásul, de 36 évi buzgó szolgálatának méltatása mellett, jegyzőkönyvileg elismerést szavaztak neki. Mint főispán az akkori szervezet szerint a főrendiháznak is tagja volt, hol az alakuló gyülésen (jun. 5.) mindjárt jegyzővé választották.* Majd sötét felhők tornyosultak az égen! A horvátok mozgolódására 1848 szept. 11. kormánybiztossá nevezték ki és megbizták a Dráva mentének megvédésére, felállitandó nemzetőrség toborzásának szervezésével. Ez azonban már akkor későn volt, mert Jellasich már Berzencze táján járt és csakhamar keresztül vonult az egész vármegyén. Rövid idő mulva deczember elején Stiria felől közeledett egy osztrák sereg és 1849 jan. 15. Burits János báró császári tábornok Nagy-Kanizsáról arról értesitette a jan. 19. együtt ülő vármegyegyülést, hogy a vármegye «békés» megszállására inditja seregét, egyben kijelentette, hogy a vármegye kormánya az ő hatalma alatt áll. Természetesen ezzel a vármegye további működése megszünt és a nyomasztó helyzetben kénytelen volt a hatalom előtt meghajolni. Hiszen ekkor már az ország fővárosa is meghajolt Windischgrätz előtt és a magyar kormány Debreczenbe menekült.
Ma is meg van Kisasszondon.
Kivüle a jegyzők Andrássy Gyula gr., Radvánszky Andor és Podmaniczky Frigyes br., voltak.
Febr. 1. már Czindery László volt Somogy vármegye kir. biztosa, majd ismét a hazafias elemek kerültek felül és a máj. 7. közgyülésen Noszlopy Gáspár kormánybiztos vezette a vármegyét. Sárközy Albert ekkor már – a debreczeni függetlenségi nyilatkozattól (ápr. 14.) is lehangolva – félre állt az ár sodra elől. És talán ez volt a szerencséje; mert ellenkezőleg ő is Noszlopy szomoru sorsára jutva, a vértanuságon végezhette volna. Igy is Kisasszondra internálták és csak az 50-es években kapott amnestiát.
Nemcsak a megyei, de az egyházi téren is apja nyomdokain járt és a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyének 1830-tól haláláig gondnoka volt.
1823-ban vette feleségül (esküvő Bucsu, Vas m.) unokatestvérét, Chernelházi Chernel Juliánnát (sz. 1802 márcz. 16. Kőszeg, † 1842 aug. 7. Nagy-Bajom) Chernel György és Zmeskál Terézia leányát. Gyermekeik:
1. Titusz (sz. 1824 jul. 7. Nagy-Bajom, † 1894 decz. 25. Kisasszond), 1848. nemzetőrhadnagy volt és részt vett a schwecháti csatában (okt. 30.), 1856–61. siklósi főbiró, majd 1865–68. Somogy vármegye főjegyzője volt. Megirta a kisasszondi ev. ref. egyház történetét.* Neje (esküvő Bécs 1859 nov. 26.): Szentgyörgyvölgyi Zsoldos Ida (sz. 1834, † 1900 jan. 8. Kisasszondon), Zsoldos Ignácz és Soós Erzsébet leánya. Gyermekeik:
A Dunántuli ref. egyházkerület 1875. névtárában
a) Erzsébet (sz. 1861 okt. 25. Kisasszond), férje: Hegyeshalmi Fischer Sándor dr., előbb Győr m. főjegyzője, majd orsz. képviselő.
b) György (sz. 1863 decz. 23. Kisasszond), Somogy m. barcsi járásának főszolgabirája, (megválasztották 1901 aug. 1.). Neje: Éhn Sarolta (Éhn Sándor és Paray Irma leánya), esküvő 1898 jun. 11. Nagy-Atád. Birtoka: Kisasszond. Gyermekeik: a) Zoltán (sz. 1899 márcz 13 Barcs). Titusz (sz. 1900 okt. 2. Barcs, † 1904 jul. 29. Barcs). Zsófia (sz. 1905 aug. 10. Barcs).
c) Jolán (sz. 1863 ápr. 24. Kisasszond), férje Rohonczy István kir. törvényszéki biró.
2. Emilia (sz. 1826 aug. 11. Nagy-Bajom, 1888 jan. 30. Kecskemét), férje: Balázsfalvi Kiss Miklós a Jász-Kun kerületek főkapitánya és Kecskemét sz. kir. város főispánja.
3. Ilona (sz. 1829 jun. 23, † 1835 nov. 30).
4. Dénes (sz. 1831 szept. 20. Nagy-Bajomban, † 1891 jun. 4. Nagy-Bajomban). 1848–49. honvéd főhadnagy (a 28. és 118. zászlóaljnál), részt vett a nevezetesebb csaták közül az isaszeghi, váczi, nagysarlói, komáromi és több kisebb csatákban, jelen volt Buda ostrománál, az oroszok ellen a 132bányavárosokban és végre Világosnál, majd utána 1 1/2 évig besorozott császári katona volt (az 59. sz. gyalogezredben), mignem atyja 500 pfrtért kiváltotta. 1861. az ujjá alakult Somogy vmegye I. aljegyzője; ugyanakkor a belsősomogyi ev. ref. egyházmegye tanácsbirája, majd 1879 márcz. 18-tól haláláig gondnoka volt. Neje (esk. 1856 nov. 26. Jákó, Somogym.*): Györgyfalvi Csépán Apollonia (sz. 1840 febr. 8. Jákó † 1877 ápr: 1. Nagy-Bajom, Cs. József és Domaniczi Domaniczky Mária leánya). Gyermekeik
Eskette: Körmendy S. kisasszondi lelkész.
a) Julia (sz. 1858 ápr. 14. Nagy-Bajom).
b) Ilona (sz. 1859. szept. 2. Nagy-Bajom). Férje: Jalsovai Jalsoviczky Lajos kir. itélőtáblai biró, Győr. Esküvő: 1880 jul. 26. Nagy-Bajom.
c) Jenő (sz. 1861 márcz. 22. Nagy-Bajom). Neje: Beretvás Mária (sz. 1874 márcz. 3. Nagy-Kőrös, B. János és Dabasi Halász Apolonia leánya), esküvő: 1892 jul. 10. Nagy-Kőrös. Birtoka és lakása Nagy-Bajom. Gyermekeik α) Apolonia (sz. 1893 jun. 14. Nagy-Bajom), β) Dénes (sz. 1894 okt. 9. Nagy-Bajom), γ) Katalin (sz. 1897 ápr. 16. Nagy-Bajom), δ) Antal (sz. 1898 ápr. 29. Nagy-Bajom), ε) János (sz. 1900 szept. 8. Nagy-Bajom).
d) Irma (sz. 1863 jun. 27. Nagy-Bajom). Férje: Hertelendi és Vindornyalaki Hertelendy Andor földbirtokos, Csákány. Esküvő: 1882 aug. 26. Nagy-Bajom.
e) Jolán (sz. 1865 máj. 1. Nagy-Bajom). Férje Paiss Mihály dr. főszolgabiró († 1903 decz. 14. Marczali). Esküvő: 1885 máj. 30. Nagy-Bajom.
f) Irén (sz. 1867 aug. 28 Nagy-Bajom). Férje Jalsovai Jalsoviczky Géza gépészmérnök. Budapest. Esküvő: 1886 decz. 23. Nagy-Bajom.
g) Imre (sz. 1869 ápr. 15. Nagy-Bajom), okleveles mérnök, 1891–1902. kir. kulturmérnök. Neje: Nyirlaki Tarányi Mária (sz. 1877 szept. 18. Puszta-Szent-László, Zalam. T. Ferencz és Riefel Mária bárónő leánya). Esküvő: 1895 szept. 28., Sümeg. Birtoka és lakása: Nagy-Bajom. Gyermekeik: α) Gabriella (sz. 1896 nov. 5 Budapest VIII), β) Eszter (sz. 1899 febr. 3. Budapest VIII).
5. Béla (sz. 1833 jul. 19. Nagy-Bajom, † 1905 jan. 12. Kaposvár), 1861. babócsai szolgabiró, 1869–71 a szilli választókerület balközépi orsz. képviselője, 1867 a külső-somogyi ev. ref. egyházmegye tanácsbirája, 1895 óta haláláig gondnoka. Neje: Nadasdi Sárközy Laura (sz. 1837 ápr. 30. Nyék, † 1880 ápr. 24. Szill, S. Kázmér és Csanády Johanna leánya). Esküvő: 1858 ápr. 29. Nyék. Gyermekeik:
a) Béla (sz. 1859 márcz. 13. Kisasszond), 1883 szolgabiró, 1887. csurgói, 1893. kaposvári főszolgabiró, 1904 febr. 1. óta Somogy vármegye alispánja. Neje: Lehnér Erzsébet (L. Vilmos és Vései Véssey Irma leánya). Esküvő: 1890 szept. 9. Vése. Gyermekeik: α) Ilona (sz. 1891 aug. 11. Csurgó), β) Irma (sz. 1893 máj. 27. Csurgó), γ) Laura (sz. 1894. aug. 19. Kaposvár).
b). Géza (sz. 1860. aug. 9. Pettend, Fehérm.) Neje Windsori Martyn Erzsébet (M. Róbert és Hankensteini Hanke Franciska leánya). Esküvő 1885 aug. 1. Tur (Somogy.), Lakás: Kaposvár. Gyermekeik: α) Róbert (sz. 1886 márcz. 25. Babod), β) Géza (sz. 1887 okt. 27. Babod), γ) Olivia (sz. 1890 jan. 30. Babod).
c) Johanna (sz. 1862 febr. 9. Szabás).
d) Vilma (sz. 1863 máj. 9. Szabás) özv. Szigethy Ignácz dr.-né.
e) Andor (sz. 1865. nov. 19. Szill): Neje: Bárány Emilia (B. Gyula és Óhidi Legman Klotild leánya). Esküvő: 1896 ápr. 28. Csurgó. Lakás Csurgó. Gyermekeik: α) Béla (sz. 1897 szept. 27. Csurgó), β) Sándor (sz. 1898 nov. 29. Csurgó), γ) Elemér (sz. 1900 jun. 10. Csurgó), δ) Imre (sz. 1903 febr. 20. Csurgó); ε) László (sz. 1904. decz. 22. Csurgó).
f) Emilia (sz. 1868 febr. 8. Szill), 1. férje Andorka Elek dr., 2. férje: Plachner Sándor főszolgabiró. Kaposvár.
g) Hermin (sz. 1869 okt. 28. Szill). Férje: Bóné Kálmán szolgabiró: Csurgó.
h) Laura (sz. 1874 szept. 5. Szill), férje: Boda József. Esküvő: 1900 jun. 9. Kaposvár.
i) Berta (sz. 1878 máj. 24 Szill).
6. Vincze (sz. 1834 aug. 30. Nagy-Bajom, † 1884 ápr. 14. Kisasszond). Neje.: Huszár Johanna (sz. 1847 aug. 7.; H. Pongrácz és Kenessey Johanna leánya). Esküvő: 1864. decz. 19. Szilas-Balhás. Birtoka: Kisasszond. Gyermekeik:
a) Flóra (sz. 1866 ápr. 26. Kisasszond) özv. Stark Elekné.
b) Mária (sz. 1868 máj. 6. Kisasszond).
c) József (sz. 1870 jul. 16. Kisasszond), gyógyszertár-133tulajdonos. Neje: Tóth Dianna (T. Arthur és Heider Liszka leánya). Esküvő: 1903 nov. 17. Balatonfő-Kajár. Lakás: Balatonfő-Kajár. Gyermekeik: α) Géza (sz. 1904 aug. 8. Balatonfő-Kajár), β) József. (sz. 1905 aug: 20 Balatonfő-Kajár).
d) Anna (sz. 1872 ápr. 16. Ksasszond).
e) Vincze (sz. 1877 decz. 16. Kisasszond), takarékpénztári tisztviselő. Csurgón.
f) Kálmán (sz. 1879 decz. 16. Kisasszond) takarékpénztári tisztviselő Kaposváron.
7. Ödön (sz. 1838 márcz. 25. Nagy-Bajom, 1872 aug. 20. Kisasszond), neje: Chernelházi Chernel Irma (Ch. Ferdinánd és Bertha Mária leánya). Esküvő: 1865 jun. 14.
III. Erzsébet (sz. 1791 decz. 3. Nagy-Bajom, 1844. márcz. 12. Alsó-Pél, Tolnam.), férje: Papi Visoly János. Esküvő: 1810. Nagy-Bajomban.
IV. Kázmér (sz. 1799 márcz. 10 Nagy-Bajom, 1876 febr. 22. Pettend, Fehérm.) 1820 körül költözött át a család fehérmegyei birtokára Nyékre,* ezzel megalapitotta a fehérmegyei ágazatot. 1822-ben aljegyző; 1828-ban szolgabiró, 1832-ben főszolgabiró, 1836-ban Fehérm. másod alispánja* 1844-ben első alispánja lett. E mellett 1836 és 1839–40-ben követ is volt és a Dessewffy Aurél gr. konzervativ pártjához csatlakozott. 1845-ben alispánból nevezték ki a kir. táblához az urbéri osztály elnökévé, 1847-ben pedig István kir. herczeg nádor, alnádorrá nevezte ki. A szabadságharcz után pettendi birtokán tartózkodott és gazdálkodott, közben küzdött a protestánsok jogainak megnyirbálására kiadott patens (1859 szept. 1.) ellen és tevékeny részt vett az egyházi ügyekben is mint a vértesaljai ev. ref. egyházmegye gondnoka. Ott volt a Sczitovszky primás által (1860 decz. 18.) Esztergomba összehivott értekezleten is, a melynek czélja az országgyülés összehivatása volt. Az alkotmányos élet beköszöntével (1861.) a csákvári kerület képviselőjévé választotta. Vay Miklós br. kanczellársága idejében 1860. a hétszemélyes tábla birája lett és nyugalomba vonulásakor (1869.) a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. Neje: Telegdi Csanády Johanna (sz. 1810, † 1860 jan. 12. Cs. György és Kovásznai Kovách Eleonora pettendi birtokosok egyetlen leánya). Esküvő 1826 aug: 20. Nyék. Gyermekeik:
«Nyék és Pettend 1/3 részét, mely a Chernel-ágat illeti, a bodméri és gárdonyi határokban levő járulékokkal együtt, összesen mintegy 935 holdat» az 1846. osztozkodásnál Sárközy Kázmér kapta. (Osztálylevél.) Nyék és Pettend eredetileg a Kutass-családé volt. Magyary-Kossa Józsefné sz. Kutass Borbála leányát Juliánnát feleségül vette Chernel Jób, kinek leánya volt Sárközy Istvánné sz. Chernel Eszter.
Sárközy Istvánnak mind a két fia 1836-ban lett alispán, egyik Somogyban, másik Fehér megyében.
1. Zsófia (sz. 1827 nov. 17., † 1879. márcz 6.). Férje: Baracskai Szüts Adolf. 1868–69. Fehérm. alispánja.
2. Johanna (sz. 1830 jun. 17.). Férje: Szamosujvár-némethi Dániel László 1848. huszárkapitány, Versecz polgármestere és országos képviselő († 1888. jan. 21.). Birtoka és lakása Pettend.
3. István (sz. 1834 máj. 31., † 1862 jan. 10.).
4. Albertina (sz. 1835 jul. 30.). Férje: Kenesei Kenessey Lajos földbirtokos (K. Károly és Bátori Sigray Amália fia (sz. 1839 aug. 27.). Esküvő: 1862 máj. 4. Birtoka és lakása: Pettend.
5. Kázmér (sz. 1839 márcz. 2. Pettend † 1906 febr. 21. Székesfehérvár). 1856–59. hadnagy az I. sz., 1859–61. a 6. sz. (würtenbergi) huszárezredben. 1883–91. csendőrfőhadnagy. Neje Somogyi Hollósy Petronella (sz. 1835 febr. 15. Baracska † 1906 jan. 20. Székesfehérvár). H. Károly főszolgabiró és Mészöly Eszter leánya). Esküvő: 1863 márcz. 4. Lakása: Székesfehérvár. Gyermekeik:
a) Eszter (sz. 1864 szept. 18, † 1869 ápr. 5.).
b) Kázmér (sz. 1866 decz. 5.). Lakása: Budafok. Neje: Mihalovics Éva. Gyermekeik; α) Juliska, β) Ilka, γ) Sára, δ) Margit Petronella (sz. 1902).
c) József (sz. 1869 nov. 14.,† 1886 máj. 27.).
d) Sarolta (sz. 1871 máj. 30.). Férje: Tótváradjai Kornis Boldizsár szolgabiró, Székesfehérvár. Esküvő: 1897 máj. 18. Székesfehérvár.
e) Károly (sz. 1872 decz. 1., † 1895 decz. 18.).
6. Laura (sz. 1837 ápr. 30, † 1880 ápr. 24. Szill). Férje: Nadasdi Sárközy Béla.
7. Vilma (sz. 1841 jan. 30.). Férje: Dercsikai Huszár Ágost (sz. 1830 aug. 19.), Fehérm. alispánja.
8. Aurél (sz. 1845 jun. 12. Pettend). 1872–78. szolgabiró, 1878–85. a csákvári és karczagi kerület képviselője, 1885–1894. Fehérmegye alispánja volt. 1894 aug. 10. 1905 nov. 10. Komárom 134vármegye és Komárom sz. kir. város főispánja, 1892 jul. 26. a III. oszt. vaskoronarendet, 1893 ápr. 12. cs. és kir. kamarásságot, 1897 szept. 15. a tatai hadgyakorlatok alkalmával II. Vilmos német császártól a II. oszt. koronarendet, ugyanakkor a Ferencz József-rend középkeresztjét, 1905 nov. 10. buzgó és sikeres szolgálatainak elismeréseül a Szent István-rend kiskeresztjét nyerte. 1902 jun. 27. óta a drégelypalánkai ev. ref. egyházmegye gondnoka. Neje Gencsi és Érmihályfalvi Gencsy Ida (G. Ferenc és Veresmarti Veresmarty Borbála leánya). Esküvő: 1870 febr. 22. Birtokai: Pettend és Alap (Fehérm). Lakása: Pettend. Gyermekei:
a) Margit (sz. 1872 máj. 2. Pettend). Férje Kellemesi Melczer Géza cs. és kir. kamarás. Esküvő: 1890 aug. 16. Nyék.
b) István (sz. 1874. aug. 14. Pettend), tartalékos dzsidás hadnagy, földbirtokos. Neje: Danóczi Steiger Melanie (St. Gyula és Calderoni Ida leánya). Esküvő: 1899 okt. 28. Budapest. Lakása és birtoka: Tükrös (Fehérm.) Gyermekei α) István (sz. 1900 aug. 6. Kis-Velencze), β) Kázmér (sz. 1902 szept. 22. Kis-Velencze).
***
Hátra van még, hogy a Sárközy család czimeréről mondjuk el azt a keveset, a mit az idő által el nem pusztított adatokból meg lehet állapítani. Az 1510. évi czimerlevél, mint korábban már emlitettem, régen a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában van. 1772-ben még a család egyik ágának leányági örököseinél volt Nadasdon. A mennyire a családi feljegyzésekből kivehető, Sárközy Antal (sz. 1726. † 1779.) – ki a családi iratoknak és leszármazásnak igen gondos kutatója volt – a czimerlevelet a jelzett időben Gál Györgyné, sz. Bek Ilona (utóbb Ambrus Pálné) – kihez a napa Gál Györgyné sz. Sárközy Magdolna révén került – kezén találta meg és a czimerről egy ma is meglevő egyszerü másolatot készitett. Ugyancsak ő lépéseket tett a visszaszerzésre vonatkozólag is, de e leányági örökösöktől nem sikerült azt megkapnia. Szerencsés véletlen, hogy utóbb az oklevél ismeretlen módon a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
Miután igy az eredeti czimerlevél korán kisiklott a család kezéből – és mivel különben is az az ág, a melyhez Sárközy Antal tartozott és a mely ma is él, réges-régen, még a XVI. században elvált a másik ágtól, sőt a XVII. században még arról a vidékről is elköltözött – az elszakadt ágnak czimere idők folytán elváltozott. Már Sárközy János, a ki Komáromból, Győrből költözött le Somogyba (sz. 1678. † 1735.) egész más pecsétet használt 1712 ápr. 25., mint «Ns. Somogy Vármegyei Fő Szolgabiró»* a pecséten látszik, hogy régi, vásott pecsétnyomóval – talán még apjáé lehetett – készült, (l. az első ábrát) tehát valószinü, hogy már előbb is használatban volt. Néhány évvel később hasonló ábrájú, de már csinosabban vésett pecséttel él; ennek ábráját is közöljük. Ugyanezt a czimert használták fiai és utódai is. Igy pl. Sárközy Ferencz (sz. 1733 † 1805) egy 1786 jul. 24. kelt oklevélen; ez utóbbiénak képét itt adom.* Ugyanezt a czimert használta János unokája, Gábor 1784-ben, mint kir. táblai jegyző.* Ezekben a czimerkép egy jobbjában kivont görbe kardot, baljában valami golyófélét tartó griff; sisakdisz a paizsalak kinövőleg. A szinjelzést nem lehet kivenni. Hasonló czimert használt: Sárközy Antal (sz. 1726. † 1779.), István (sz. 1759. † 1845.), Albert (sz. 1790. † 1860.) pecsétgyürüjén, Kázmér (sz: 1799 † 1876.), úgy szintén a kiskorpádi ágon János († 1806.), József, Lajos (sz. 1787. † 1858.) – kinek a kis korpádi temetőben levő sirkövére is ez a czimer van reá vésve; – valamint mindezeknek maradékai, néhol azzal a változtatással, hogy a sisakdiszt elhagyták és csak a czimerpaizsot használták koronával.
A pecsét eredetije Somogy vm. levéltárában levő nyugtán (kelt Csökölben).
Eredetije a nagybajomi ev. ref. egyház levéltárában (Csire István lelkész közlése).
Eredeti aláirás és pecsét egy jegyzőkönyvön Pest vm. levéltárában (Tuba ügyvéd után maradt iratok I. fasc. 4 Nr. 8.)
A farkast tehát a hozzá nagyjában hasonló griff váltotta fel, a többi a czimerben levő mellékalakok pedig idővel egészen eltüntek. És ezen 135nem is lehet csodálkozni! Ha tekintetbe veszszük azt, hogy a család már századok óta több ágra szakadt és a folytonos háboruk alatt az ország különböző részeibe szóródott szét: nem lehet csodálni, ha a czimer a hiányos vésések utánozgatásával eredetiségéből teljesen kivetkőzött!*
Sárközy István volt a család multjának legalaposabb kutatója; de hogy erre a kérdésre ő sem talált határozott megoldást, mutatja Kazinczyhoz (ki neki azt irta, hogy Nikóházán Komáromy István abauji főjegyzőnél annak sógorával, Sárközy Jánossal találkozott és kérdezte, hogy az Sárközy Istvánnak nem-e rokona) 1816. nov. 28. Nagy-Bajomból irt levelének következő része: «... még szegény Édes Atyámnak irt hajdan Patak tájjáról egy Sárközj és deducalta, hogy ők is Tsaló-Közből származtak oda (hol Nadasd prćdicatumunk fekszik) és a’hol temérdek Sárközj van, anyira, hogy a nexust se tudjuk egymás közt. Ha azon Patak tájjékiak közül való, alighanem Atyafi és vagy Griff vagy Farkas czimerrel él.» (Kazinczy F. levelezése: XIV. 451., 360., 466. lap.) Megjegyzendő, hogy Orosz Béla nádasdi közjegyző tudósitása szerint ma Nádasdon Sárközyek már nincsenek. Magának Nádasd községnek a czimere: hármas halmon kivont görbe kardot tártó pánczélos kar – tehát a község sem őrizte meg a család czimerét, sem ez azét!
Hiszen feljebb láttuk, hogy legpontosabb heraldikusaink,* kiknek alkalmuk lehetett a czimerlevél eredetijét is megtekinteni, tévesen közölték a czimert; mennyivel inkább érthető tehát azoknak a családtagoknak tévedése, a kiket a végzet egykori rokonaiktól századok előtt az ország egész más részébe sodort.*
Csergheö és Nagy Iván: Siebmachers Wappenbuch 157 lap 124. tábla; Kiss István: Turul 1903. évf. 123 lap.
Teljesség kedvéért fel kell említeni, hogy a családi iratok között van egy ujabb czimerlevél is, a melyet II. Ferdinándtól 1634. febr. 11. kapott Sárközy Mihály nejével Egyed Zsuzsannával, Ilona és Erzsébet nevü leányaival, továbbá testvérével Sárközy Gergelylyel, úgy ennek nejével Kömlöky Zsuzsannával és Dávid, Gergely, Erzsébet, Judith és Anna nevü gyermekeivel. Az armalisra festett czimeren a kis paizsban levő czimeralak egyenes kardot tartó griff, a sisakdisz pedig három természetes liliom; a takaró: kék, sárga és fehér, vörös. A czimerlevelét Nyitra vármegye 1634. (Feria quarta proxima post Dominicam Letare) közgyülésén Nyitrán hirdették ki. Miután azonban az armalisban felsoroltakat a család nemzedékrendjébe – legalább eddig – egyáltalán nem sikerült beleilleszteni, ennélfogva annak jelenlegi bővebb tárgyalását is mellőzhetőnek véltem.
SÁRKÖZY IMRE.
