VI.
VI.
Összegezzük vizsgálataink eddigi eredményét.
Sz. István anyjának a lengyel fejedelmi házból való származása nemcsak hogy nem igazolható egykoru források alapján, de egyenesen kizártnak tekinthető. Ha lengyel lett volna, Thiethmar semmi esetre sem mulasztja el akár Sz. István anyai nagybátyja, Procui Lengyelországba való menekülése alkalmával, akár Gyejcsa neje jellemzésénél, hogy meg ne emlitette volna a Boleszlávval való nagyon is közeli vérségi kapcsolatot is. Mig Thiethmar csak negativ szempontbul szolgáltat bizonyitékot, a hildesheimi évkönyvekben 61már a magyar kutforrások igazolását is megtaláljuk, melyek egyik honfoglaló vezéri nemzetségből, az erdélyi Gyuláktól (vagy gyuláktól) származtatják Saroltot, Sz. István király anyját. Ez az igazolás azonban csak a lényegre terjed ki; a hildesheimi évkönyvekben csupán a váza van meg annak, a mit krónikáinkban találunk e családi összeköttetésről; de már az olyan részleteket, hogy Sz. István anyját Saroltnak hivták s igen szép nő volt, hogy idősb Gyula volt az apja s Gyejcsa fejedelem Beliud ösztönzésére vette nőül, hogy az országa vesztett és Sz. István által családostul elfogott ifjabb Gyula idősb Gyulának az unokaöcscse s két fiának Bua és Bucna (Pauler Gy. szerint Baja és Bajna, Karácsonyi J. szerint Bolya és Bonyha) volt a neve, mindezt hasztalan keressük a hildesheimi évkönyvekben. Mindez arra vall, hogy ugy Béla jegyzőjének, mint a másik krónikacsoport első szerkesztőjének sokkal több anyag állt rendelkezésére akár a hagyományban, akár valamely régibb hazai följegyzésben, semhogy forrásuknak a hildesheimi évkönyveket kellene felvennünk. Mert tárgyilagos magyarázatnak talán mégsem fogadható el az olyan föltevés, hogy mindezen részletesebb értesülés nem egyéb a hildesheimi évkönyvek száraz adatának tóditásánál és ferditésénél.
Mindezek után a lengyel kutforrások a legjobb esetben is csak annyit bizonyithatnak, a mit történetiróink nagy része eddig is vallott, hogy Adelaid a második (vagy megforditva, az első) neje volt Gyejcsának, Sz. István azonban nem ettől, hanem azon magyar feleségétől származott, kinek magyar értelemben vett «frater»-e vagyis Sz. István «avunculus»-a, anyai nagybátyja, az egykoru forrásokban emlitett rex Julus, tulajdonképeni nevén talán Procui (Horka?) volt.
De még az sem olyan bizonyos, hogy Adelaid Gyejcsának lett volna a felesége.
A mint egyszer kivetkőztettük ezt a föltevést az egykoru értesültség látszatából, rögtön fölmerül az a kérdés, vajjon nem toldották-e meg valamivel azok a később élt lengyel évkönyvirók régebbi kutforrásuknak az adatát, mely csak általánosságban, névnélkül szólhatott valamely magyar herczegről, mint Adelaid férjéről. A mit aztán Miesko nővérének férjhezmeneteléről olvastak a régebbi évkönyvekben, «tóditják ugyan – hogy Karácsonyi J. úr szavait alkalmazzam, ahogy ugyanezen kérdésben a hazai forrásokról nyilatkozott – beszélnek Jesséről és megteszik Adelaid férjének, de azzal meg épen elárulják tudatlanságukat, mert hiteles egykoru adatok szerint ezen Jesse sógora, Sz. István anyai nagybátyja nem a lengyel Miesko, hanem a magyar rex Julus, a magyar krónikák Gyulája volt. Ilyen tanuknak pedig nem hihetünk».
Ha egyszer fölmerül az a kérdés, hogy «Jesse» neve, mely már alakjánál fogva is kései hangfejlődésre utal,* valamely meg nem nevezett magyar herczeg helyett csak későbbi (XIII. századbeli) betoldás lehet, rögtön felötlik az a körülmény, hogy nem Gyejcsa, hanem a testvére, Mihály családjában nyilvánul erős nyugoti szláv befolyás.
A Gyécse kiejtésnek felel meg. A X–XI. századbeli hangalak más. Thiethmar Dewixet ir s ugyanilyen, bár gy-s kiejtésre utal I. Géza neve a koronán: érmein a GEVCA névalak olvasható, VII. Gergely pápa leveleiben pedig a Geusa, Geuza alakot találjuk. (Fejér CD. I. 420., 423.)
Mihály egyik fiát Lászlónak, Vladiszlávnak nevezték. Unokái közt a Damozlaus, Domyzlo vagy Bomizlo, Bonuzlo (Boleszláv) nevet találjuk. Talán Vazul, Vászoly neve sem a görög-byzanczi Basiliosnak, Vasziliosznak felel meg, ámbár a szlávos Vaszili, Vaszilij nagyon közel áll hozzá, hanem inkább – tekintve a Vancil változatot – a Vaclavnak, Venceszlávnak, Venczelnek, a mely esetben az XI–XII. századbeli irásmód szerint cz-nek (v. ö. Turzol=Tarczal, Zymgota=Czinkota), cs-nek olvasandó vagyis a Vazul = Vacul ilyen világitás mellett nem egyébb, mint a Vancil, Venczel név nasalis nélküli nyitravidéki cseh-tótos változata. De ha mellőzzük is a Vazul nevet, ott van még mindig testvére, Szár László neve, a mit ebben az időben még egyáltalában nem tekinthetünk keresztnévnek. Pogány szlávnyugoti szláv név volt, keresztnévvé csak Sz. László által vált. Hogy került ez a pogány cseh vagy lengyel név a magyar fejedelmi házba? Kétségkivül ugyanolyan módon s olyan okból, mint a hogy Sz. István a szász-bajor házból származott feleségének rokonsága révén Henriknek (az Imre alak jóval későbbi fejlemény), Ottónak nevezte fiait. Mihály családjában is azért használták a cseh-lengyel neveket, mert Mihály vagy a lengyel, vagy a cseh fejedelmi házból nősült.
Mihály ismeretlen neje tehát nagyon könnyen 62azonos lehet azzal a lengyel Adelhajddal, I. Miesko nővérével, kit a későbbi lengyel évkönyvirók Gyejcsa nejének tettek meg. Ezt a lehetőséget még valószinübbé teszi az, hogy Mihály egyik unokájának, I. Endrének a leánya szintén Adelhajd nevet viselt, holott felesége, az orosz Anasztazia, I. Jaroszláv kievi nagyfejedelem és a svéd Ingegerd vagy Anna leányának családjában ismeretlen volt ez a név, tehát I. Endre családi hagyományai közül való; mivel pedig I. Endre anyját is orosz eredetünek mondják krónikáink – «(Caluus Ladislaus) uxorem de Ruthenia dicitur accepisse», a minek az orosz kutfőkben is nyoma van, mert Sz. István kortársa, Nagy Vladimir nagyfejedelem második leányát, Premiszlavát a magyar király feleségének állitják: Endre nagyanyját, Mihály hg nejét tekinthetjük olyannak, a ki meghonositotta az Árpádok közt az Adelhajd nevet. Volt t. i. még egy másik Adelhajd is: Álmos herczegnek a leánya s II. Béla király nővére.
