II.
II.
Karácsonyi János Szent Istvánról irt újabb művében* arra az álláspontra helyezkedik, hogy Gyejcsának csak a lengyel Adelaid volt a felesége s ehhez aztán olyan következtetéseket füz ez az éleseszű, de krónikáink hitelét talán túlságosan is kicsinylő tudósunk, melyek teljesen felforgatják eddigi felfogásunkat Szent István családi összeköttetéseiről.
Szent István király élete. A Szent-István-Társulat választmányának megbizásából irta Dr. Karácsonyi János. Budapest, 1904. L. különösen 13, 18–20, 98–100. 1.
Ha lengyel herczegnő volt az anyja, nem lehetett anyai nagybátyja az a Magyarország keleti részeiben uralkodó Gyula, kit 1002-ben vagy 1003-ban családostul elfogott, hanem apai nagybátyjának kellett lennie s egy személynek a csupán keresztnevéről ismert Mihálylyal, az Árpádház ifjabb ágának ősapjával. Ezen véleményének különben már ezelőtt 15 évvel is kifejezést adott* s most csak felújitotta, érvelése is nagyjában véve ugyanaz, a mi a régi, csakhogy a hozzáfüződő következtetéseket szélesebb körre terjesztette ki s péld. a Sz. István és Vazul közti viszony kiélesedésének előzményeit is Mihály és Gyula azonosságával magyarázza.
Az Árpádház második elágazása. Turul. 1890. évf. 49–54. 1.
Régebbi és ujabb érveit a következőképen foglalom össze.
Ha Sz. István családi viszonyait és kapcsolatait egykorú adatok alapján tekintjük: a nagybátyja, Gyula elleni harczról csupán a messzeeső hildesheimi krónikás hallott valamit, a ki följegyezte, hogy Sz. István sereggel ment nagybátyjára, rex Julusra s elfogta őt, nejét és két gyermekét. A krónikás a «nagybátya» fogalmát az avunculus szóval fejezi ki, a mi igaz ugyan, hogy a klasszikus latinság szerint «anyai nagybátyát» jelent, de a középkori latinságban ép úgy jelenthet «atyai nagybátyát» is. A szintén egykorú s azonkivül a magyar viszonyokról jobban értesült Thiethmar Procuinak nevezi Sz. István anyai nagybátyját,* ki unokaöcscse elől Boleszláv lengyel herczeghez menekült; a klasszikusokat idéző Thiethmarról föl kell tennünk, hogy klasszikus értelmében használta az «avunculus» szót s azért az ő «avunculusa» csakis anyai nagybátyát jelent; ellenben a hildesheimi évkönyvek szerzőjének latinsága szerint «atyai nagybátya» is lehet.
Thiethmar Chronicon. Lib. VIII. cap. 3. (Pertz, Mon. Germ. Script. IV. k. 862. 1.)
De ha Sz. István anyai nagybátyját Procuinak nevezték, a ki a lengyel fejedelmi házból származott, mert a kamenzi, sziléziai és heinrikowi évkönyvek szerint Gyejcsa fejedelem neje s így Sz. István anyja vagyis Procui nővére, Adelhaid (Beleknegina), egyszersmind I. Miesko lengyel herczegnek, az emlitett Boleszláv apjának a nővére volt: akkor a «rex Julus» nem lehetett más, mint Sz. István apai nagybátyja, a Gyula pedig vagy a pogány neve Gyejcsa fejedelmünk testvérének, a csupán keresztnevéről emlitett Mihálynak, vagy a méltóságát jelenti.
Ezt a következtetést csak megerősiti az, hogy «rex Julus»-nak a hildesheimi évkönyvek szerint ép úgy két – bár név szerint nem emlitett – fia volt, mint a krónikáinkban emlegetett Mihálynak. Még inkább megerősíti e véleményt, sőt egyenesen kényszerit rex Julus és Mihály azonositására az, hogy e rex Julusnak némileg független országrésze volt. Mert unos-untig látjuk, hogy Árpád családjának tagjai megosztották az ország területét, de hogy egy más, alattvaló családbelit részeltettek volna az ország területében s nem is «dux», hanem «rex» névvel, sohasem tapasztaljuk. Olyan kemény uralkodó idejében pedig, mint a minő Gyécse (Gyejcsa) fejedelem volt, ilyesmi teljességgel nem történhetett.
