Radvánszky László bevezetése.
Radvánszky László bevezetése.
1. §. Családunk Bél Mátyásnak Okolszky Orbis Polonicus cz. munkájából vett állitása szerint Lengyelországból származik; de hogy mikor és hogyan jöttek be, nem fejtette ki.* A Lengyelországban élő és virágzó Radvánszkyak nemcsak elismertek rokonaiknak; hanem már régen kölcsönös barátságra is szólitottak fel, de igéretük szerint még nem bizonyitották be a leszármazást megbizható adatokkal. Nem régen ugyanis Radvánszky Antal, majd János megtisztelő leveleket intéztek hozzánk* és hasonló udvariasságot tanusitott Radvánszky N. Domokos atya, a mikor ő ezelőtt 8 évvel Rómából visszatérve, minket Radványban meglátogatott. Ő beszélte el először hosszasan, hogy mikor a bátor Boleszláv lengyel királyt Szaniszló krakói püspök meggyilkolása miatt trónjától megfosztva az országból kiűzték és VII. Gergely pápa kiátkozta, barátjához, László magyar királyhoz menekült 1080 körül akkor az udvarában élő lengyel nemesek részint Magyarországban, részint Sziléziában telepedtek le. Azt állitotta ama tisztelendő atya, hogy ősünk akkor mint Boleszláv kisérője telepedett le Magyarországban és megigérte, hogy azt családi levéltára adataival, leszármazásunkat pedig Radvanustól, a ki 1021-ben Lengyelország kanczellárja volt, bőven bebizonyitja.
Bél Mátyás: Notitia Hungarić novć historico-geographica. II. köt. 452. 1.
Egy lengyelországi Radvánszky János még az öreg R. Jánost felkereste levelével később pedig nagyobbik fiának, Györgynek irt Radvánszky Antal 1743. nov. 19. (Br. Radvánszky lt. III. o. LI. cs. 64.) Radvánszky János a podoliai palatinust Szászországba kisérvén, Tót Prónáról ir meleg hangu levelet. (I. h. LIV. cs. 32. sz.)
Többen irnak Boleszláv dicsőséges, de szerencsétlen uralkodásáról, bőven emlegetik a Radvániakat is, de hogy mégis hogyan kell családunkat a lengyelekkel összekötni, annak kutatására és közlésére a Lengyelországban és Sziléziában több ágra oszlott, jómódu rokonokat kellene inteni és kérni a mi dicsőségünkért és a lengyel nemesség méltóságáért. Egyébiránt nem keresünk hazug dicsőséget, mert különben hazánkban is elég régi nemesek vagyunk, csakhogy igy egyéb is járulna dicsőségünkhöz.
2. §. Elhatároztam, hogy levéltárunk adatai alapján – a mennyire azokat annyi változás és oly hosszu idő alatt megőrizhettük – röviden elbeszélem a Magyarországban élő Radváni család történetét. És hogy tervem annál jobban sikerüljön, előbb bemutatom a genealogiai táblát, a melyet én levéltárunk mutatójában* már régen eredeti oklevelek alapján állitottam össze. Bárcsak valaha biróilag is hitelesitenék, de ne pörben legyen arra szükség, a melyet nem szivelhetünk. Senkit ne inditson kétségre az, hogy öt század alatt csak 15 nemzedéket talál, mert hosszú életüek voltak, a mint ujabban is III. Ferencz például szolgálhat, a ki majdnem 70 éves korában hunyván el, mint utószülöttet hagyta hátra IV. Györgyöt.*
Directorium archivi familić de Radvan, elaboratum anno 1735 per Ladislaum de Radvan. Kéziratban a család levéltárában. A Radvánszky családról két genealogiai táblát készitett, egyet csak a férfi ivadékokról és egy közöset.
Öt századra rendes számitás szerint éppen 15 generatio esik. Ez is érv lehet a genealogia helyessége mellett.
3. §. Előbbi időtől óhajtottam genealogiánkat kezdeni, de a jártas történetkedvelők tudják, hogy a magyar nemeseknek őtszáz évvel ezelőtt ritkán volt állandó családi nevük és magukat mindig nem is birtokaikról nevezték el, hanem pl. Saulus fia Tiburtius. Igen gyakran használtak idegen személynevet és többnyire a rokonok, sőt édes testvérek is különböző lakóhelyeiktől kapták nevüket. Ezért gyakran megtörténik, hogy az összetartozás tudata elvesz. Tudni kell 62még azt is, hogy régen az okleveleket csak a barátok őrizték és a tatárpusztitás alkalmával a káptalanokkal együtt igen sok elpusztult. Ezért úgy vélem, hogy mesét mond az, a ki azzal dicsekszik, hogy hiteles genealogiája 500 évnél több időre terjed, hacsak nem az osztályos atyafiságból és történeti emlékekből meriti bizonyságát. Mind ezen akadályokat én is tapasztaltam családom történetének kutatásánál, de megelégedtem azzal, hogy addig menjek el, a meddig biztosan juthatok, azon túl menni nem merészelvén.
Tapasztalom, hogy különböző nevek alatt régen virágzott családunk, de világos genealogiai bizonysággal nem szolgálhatok. Későbbi békés időkből, melyek alatt megmaradtak az oklevelek és a szú sem emésztette meg azokat, legmegbizhatóbbnak tartom azon határjárásról felvett oklevelet,* melyet László király 1287-ben Yurk fiának, Radváni Dénesnek adott, a mely a radványi birtokot több birtokrészszel bővitvén, elválasztja a királyi halászok földjétől.
Megvan 1358. másolata is a 20. sz. alatt. A jeles levél kővetkező szavai a legérdekesebbek:
«Mi tehát figyelembe véve ugyanazon Dénes hűségét és érdemes szolgálatait, a melyekkel országunk különböző hadakozási alkalmatosságával oly dicséretes önfeláldozással viseltetett irányunkban és különösen a mi és országunk régi ellensége, a cseh király (Ottokár) ellen viselt háborunkban, melyben ugyanazon Dénes irányunkban tartozó hivségéhez képest halálos sebeket kapott, sőt a Kunokkal való kénytelen megütközésünk alatt is a Hód helynél hivségét saját vére kiontásával bizonyitotta meg», azért teljesitette kérését. R.
Dénes, a mint ezen oklevélből kitünik, Kun Lászlóval harczolt a Habsburg-dinasztia megalapitója, Rudolf érdekében s e harczban halálos sebet is kapván, utódainak a dicsőségesen uralkodó felséges ausztriai ház előtt is érdemet szerzett.
Hivségét a hitszegő kunok elleni ütközetben is vérével bizonyitotta a Hód-hely mellett, a mely puszta a Tisza mellett Csongrádmegyében* van.
A kéziratban locus Hod áll, innen a félreértés. Radvánszky III. János a szélére is jegyezte: Rectius fors ad lacum Hood, qui in Transsylvania est. R. László még hozzá teszi: Rebelles erant regi Ladislao Cumani, Cumanć tamen pellices, melyet feleslegesnek tartok a szövegben forditva adni.
E kiváltságlevél bizonysága elégséges Dénesünk hadi dicsőségére vonatkozólag. Már előbb volt tehát saját birtoka, a melyet a régiek földnek hivtak és hogy radványi ispánnak is nevezték, megelőző okmányok bizonyitják.* Régen ugyanis a nemeseket szolgáknak nevezték, azért mert felültek és katonai szolgálatot teljesitettek, a kik pedig ezek közül kiválóbbak valának, a királylyal való társalgás és kisérésről comeseknek neveztettek.
R. János széljegyzete: Dénes mester Zólyommegye főispánja volt 1317. (V. ö. Bárdosy: Animadversiones – in opus de insurrectione nobilium autore Josepho Kereszturi: Budć 1792.27. 1.) A Radvánszky család levéltárában azonban ugyanazon Dénesről csak 1287–1296. van adat.
Meg kell ezektől különböztetni azokat, a kik hivatalból comesek, igy pl. a megyék főispánjai. Fellépett időfolytán, miután idegen fejedelmek kezdették uralkodni, egy harmadik comesi méltóság czimadományozás folytán (gróf).
Nem sok idő mulván, 1291-ben ugyanazon Dénes comes az emlitett királyi halászok földjét nyeri András királytól. Mindkét kiváltságlevélben jelölt határok bizonyitják, hogy azok Kremnicskáig (Körmöcske) Kalnipotok közelében Királyfalvát körülzárják. Hogy ez mi módon szakittatott el örökségünktől, annak gondosan utána kellene járni.
Van egy oklevél (No 23), a mely által 1376-ban a váczi káptalan előtt Dénes zólyomi főispán tiltakozik az ellen, hogy Lajos király Radvány szomszédságában lévő Halászi, most Becsi nevü birtokát másnak adományozza. Hogy ezt a Becsi nevü birtokot, mint királyi falut, Királyfalvának is nevezték, bizonyitja egy 1417. kelt levél (No. 27.)
Dénes békében is háboruskodott. Szokásos volt ez ama ősi időkben. 1280-ban a sági convent előtt Egyed fia Kemény, Bede fia Boko és Kopláni Pál fia Péter kijelentik, hogy birtokaik rombolásáért elégtételt szolgáltatott nekik. És szintén 1286-ban ugyanazon convent előtt Yurk fia, Dénes ispán Albert fiával, Tamás ispánnal és unokáival, Alberttel és Stoyzával és más rokonokkal azért, mert Tamás ispán fiát, Mártont, állitólag megölte, 50 márkában kiegyeznek.
Úgy látom, hogy hosszu életü volt, mert már 1254. előfordulnak ügyei, a mint Miklós esztergomi érseknek hozzá irt leveléből látható.*
E levél azonban száz évvel később kelt és II. Dénesre vonatkozik. Az eredetiben most és úgy látszik már akkor is; egy C-nél a hártya valami sav behatása következtében összezsugorodott és megbarnult, úgy hogy csak két C látszik.
R. KISS ISTVÁN.
