PROSCRIPTIO I. MÁTYÁS KIRÁLY KORÁBÓL.
63PROSCRIPTIO I. MÁTYÁS KIRÁLY KORÁBÓL.
(Második, befejező közlemény egy pecsétrajzzal.)
11. Bátori (oklevelünk szerint Egyházasbátori) Tóth Demeter fia László a tolvajság bűnével vádoltatik. A nagy kiterjedésü Tóth család ezen ága kevéssé ismeretes, okleveles anyagunk sincs róluk. A család tagjai közül a XV. század második felében él Ambrus, a ki tanuként szerepel Tholyntha Máté és a Pásztói testvérek pörében tartott vizsgálatnál, 1489 április 25-én.*
Orsz. Levéltár Dl. 1944 1. Tóth Gergely 1518-ban Nagy Mátyás és Mikótelki Tamás ügyvéde. Balázsy, i. m. 258. 1.
12. A Szentmarjai család tagjai a Guthkeled nemzetségből erednek. Proscribáló levelünk Szentmarjai Barnabást gyilkosnak nevezi. Az állitás igazságát védeni vagy megczáfolni adatok hiján nem áll módunkban. Barnabás tekintélyes Heves vármegyei nemes, még 1478-ban is királyi ember Gúthi Ország Mihály és Nánai Kompolthi János beiktatásakor Ágasvár, Sirok és egyéb birtokokba.* A család tagjai közül még ismeretesek: Domonkos fia Lőrincz, a ki az egri káptalan előtt vallomást tesz bizonyos pörben; Mihály fia János, kir. ember Taksonyban;* Heves vármegye hatósága 1464 január 9-én itél Szentmarjai János özvegye és Vécsi Simon ügyében. Az előbbi Vécsi Simon feleségétől lovakat vett 60 arany forintért, a vásárt Vécsi Simon eltagadta, a lovakat visszavette, mert állitása szerint a lovak nem a feleségeé voltak. Minthogy a tisztitó esküt nem tette le, az özvegy kielégitésére itélték.* Több izben találkozunk Szentmarjai Györgygyel. 1478 jul. 18-án Gúthi Ország Mihály és Nánai Kompolthi János beiktatásánál királyi ember,* hasonló szerepe van 1478 augusztus 2-án Sirokon,* és tanuként szerepel Tholyntha Máté és Pásztói Miklós többször emlitett perében*, a hol Szentmarjai Miklós is jelen van. Végre előfordul még a család Imre nevü tagja, a ki 1504 november 20-án szintén királyi ember gyanánt emlittetik.* A család az új korban is él. Ugyancsak Szentmarjai Imre királyi ember 1574-ben Füzesi Tamás mester háza nemesitésénél; Mihály pedig birtokos nemes, a ki 5 lovassal vesz részt Eger vára védelmében (1589–1590.)*
Pásztói Apáts: 400 1.
Károlyi család oklevéltára, II. 88–92. 1.; 1339 Anj. O. III. 543. 1.
Magy. Nemz. Múz. törzsgyüjteményében.
Pásztói Apáts. 245.
Ugyanott, 399 1.
1489 április 25. A névhez tett jelző szerint itt egy második, ifjabb Györgyről van szó. Ugyanez és Ferencz II. Ulászló 1506 decz. 14-én kelt oklevelében fordúlnak elő; a Grassalkovich levéltárban, Hédervárott.
Széll F.: Bessenyey cs. története, 168. 1.
Heves vármegye tört., II. 321., 209., 274. 1.
13. Hazai hiteles helyeink történetében sajátos helyet foglal el a XV. században az egri káptalan. Zsigmond király halála után rohamosan veszt régi fényéből, s a század közepén elveszti hiteles helyi jellegét.
A Mátyás királyunk korabeli huszita mozgalmak főleg Heves és Nógrád vármegyékben voltak érezhetők, s az ezek legyőzésére irányuló törekvésből folyt, hogy az emlitett vármegyékben és a szomszédos területeken a birtokok gyakran cseréltek gazdát, nemcsak a királyi kegy jutalma vagy büntetéskép, de erőszakos uton is. Ebből vélem magyarázhatónak azt a különös jelenséget, hogy a legnagyobb mérvű hamisitások huzamosabb időn át éppen az emlitett vármegyék területeire terjednek ki. Ha a birtokhoz új gazdája nem jogos uton jutott, szinte természetes volt, hogy annak igazolására is nemtelen eszközhöz folyamodott.
A bennünket érdeklő hamisitók sorát a XV. században Zemlényi Gábor diák kezdi meg, a ki felett az 1448-ik évi országgyülés mond kemény itéletet. Halála előtt 45 oklevél hamisitását vállalta magára, s bár vallomásával megvédeni iparkodott az érdekelteket a bűnrészesség vádja ellen, a hamisitványok természete olyan, hogy sok esetben feltételezi azok bűnrészességét, a kik számára készült. Zemlényi Gábor előkelő család sarja. Zemlényi Dávid 1418 julius 5-én czimeres levelet kap Zsigmondtól több rendbeli érdemei jutalmazására. Hogy közelebb a család melyik 64ágából származott, nem tudom adatokkal igazolni, s igy egyelőre a Turul X. k. 14. lapján közölt családfába se beleilleszteni. Az egri káptalan hamisitott pecsétjével négy oklevelet állitott ki: 1. Rozgonyi Péter egri püspök és Rozgonyi István fia János ünnepélyes bevalló levelét Széchényi László részére; 2. a káptalan beigtató levelét Zsigmond királynak szintén hamisitott beigtató parancsára, Orros fiai részére, a Garák ellen Abony birtokba; 3. bizonyos birtok határjárásáról szóló oklevelet,* és végül 4. Pohárnok András, Sandrin és Mátyás részére a káptalan által kiállitott, s a lelki kegyelmekben részesitő oklevelet. Ezeken kivül a legtöbb oklevél az ország északkeleti vármegyeire vonatkozik, s nagyrészt Zsigmond király korára vannak hamisitva. A városok közül Zsigmond nevével hamisitott kiváltságleveleket készített Gyöngyös és Szabadka számára, Ulászló pecsétjével a máramarosi városoknak, Nagy Lajoséval pedig Buda és Pest lakosai számára. Legsikerültebb hamisitványának tartotta ő maga a Jakab vajda fia László részére adott birodalmi privilegialis levelet Dávid bán fia György ellen. Zemlényi az oklevél felső szélére olyan hűen utánozva irta a császár beleegyezését kifejező szavakat, hogy Mátyás püspök kanczellár azt saját irásának nézte.*
Talán ez a Kakso helység határának megállapitásáról szóló 1262. évi hamisitvány, mely Karácsonyi János szerint (Hamis, hibás kelt. stb. oklevelek jegyzéke 22. 1.), is a XV. században készült.
Werbőczy: Tripart. II. 14, 51–84. §.
Ha Zemlényi Gábor hamisitásaiban nem volt a káptalannak semmi része, rövid idő mulva a káptalan kebelében akadt hamisitó, a ki a már kétséges hitelességet teljesen lerontotta. Mint ismeretlen hamisitót láttuk már Szenterzsébeti Jánost, a ki ugyan maga nem készit hamis okleveleket, hanem tudatosan használja őket. Ilyen hamisitványok pedig ebben az időben éppen az egri káptalan kiadványai közt kezdtek feltünedezni. Proscriptiónk állitása igaznak bizonyul be, mert a király parancsára meginditott vizsgálat vétkesnek találta a káptalan tagjait. A terhelő adatok alapján a nádor, Guthi Ország Mihály, Heves vármegye rendeit 1467 junius 5-ére Heves mellé hivta össze a király határozott parancsára közgyülésre, a melyen birói itélettel kimondták, hogy a káptalan hiteles helyi minőségét, pecsétje erejét veszti, tagjai eltiltatnak ez irányu működésüktől. Az eset rendkivüli volta azonban nemsokára arra inditotta a királyt, hogy visszaadja a káptalan hiteles helyi jogait. Az erdélyi lázadás leverése után az ország főnemeseivel Egerben tanácskozott a cseh háboru meginditása felől. Ez alkalommal került elő az egri káptalan ügye; a káptalan tagjainak kérésére s valószinüleg az egybegyült rendek közbenjárására a király még ugyanazon év augusztus 9-én visszaadta a káptalan előbbi jogait.*
Magy. Tört. Tár. II. 46. 1.
A későbbi hamisitók sorában még Kenderesi Balázs szerepel, kiről alább szólunk. A káptalan nevére a későbbi időben hamisitottak közül egy 1487 márcz. 27-éről keltezett található a Nemzeti Múzeum törzsagyagában. A káptalan birtokba iktató levele Lövői Orbán fia János pap, Lövői János özvegye, Kamanyai János felesége részére az egri ferenczesek ellen a lövői birtok fele részébe. Rendkivül ügyetlen hamisitvány, a káptalan függő-pecsétje kézzel van formálva, a szöveg pedig mesterséges áztatással elhomályositva. Készitője ismeretlen. A sorozat teljessége czéljából megemlitjük még Móré Lászlót, ki 1523 szept. 1-én nyer a királytól Heves és Hont vármegyében birtokokat; mint ismeretes, egyike a gyenge királyt környező könnyelmü udvaronczoknak. Magánélete se tiszta, az egykoru irók pecséthamisitással, rablással is vádolják.*
Sebők L. Gyöngyös tört. 113–116. I.
14. Farnosi Balázs diákról oklevelünk azt állitja, hogy egy papot megölt, s e mellett tolvajlással is élt. Az adatot máshol nem találtam feljegyezve. Farnosi Balázs kevésbbé ismert embere Mátyás korának. Az egri káptalan 1454 aug. 4-én kelt oklevelében mint királyi ember szerepel Heves vármegyében.*
Országos Levéltár, Dl. 14838.
A család hevesvármegyei ága a Szalók nemzetségből származott le a XIV. században. Őse Farnosi István, aki Kömlővel határos birtokos, s eskütársa Makranczi Simonnak 1344-ben. A század végéről több tagot ismerünk. 1393 decz. 1-én az egri káptalan előtt Tenki László és rokonai Farnosi Pál elhunyt felesége hitbérét illetőleg kiegyeznek egymással. Az itt található Farnosiak:
65Farnosi János*; Ilona (Tenki Ivánka nővére); Tamás; Ilona, Lövői László fia Benedek
Anj. O. IV. 397., l.; Bessenyei cs. tört. 131. 1.
Ugyanezen időben a Zách nemzetségből is kiválik egy Farnosi család, melyet Imre fia János alapit meg Tolnamegyében 1355 körül.* Erdélyben is találunk Farnosi Miklós fia Jánost, kinek fiai Veres Dénes és Kemény, de ez a család egészen külön áll a többitől. Farnosi János fiainak Jákótelken van birtokuk, melyet 1/3-ában Walkói István fiai János és Péter ellen birói uton nyernek (A kolozsmonostori konvent jelentése, 1449 április 17-én). Ugyanott van egy másik Farnosi Péter és Benedeknek is birtoka.* Hasonlókép külön család tagjai Farnosi Vid fiai László és Sebestyén, a kik a Vidffy-család megalapitóivá lesznek.* A családok törzsének birtokai Heves, Nógrád és Pilis vármegyében voltak. 1420-ban Dersen és Kokaton van zálogos birtokuk. 1434-ben kékkői és körmendi részeket kapnak a Sike családtól.* 661459 február 25-én a király Bessenyei Mihály alnádornak, Farnosi Jánosnak és Gergelynek adja Tepély birtokot, melyet már őseik is birtak.* Ehhez járul királyi adomány kép Bekölcze és Felső-Szólát 1484-ben.* Az összefüggésbe hozható családtagok leszármazási rendje ez:
Wertner, Magy. Nemzets. II. 400 1.
Teleki, II. 17–33. l.; Országos Levéltár.
Nagy Iván, Magyarorsz családai, IV. 142., XII. 181. 1. Az itt található egyetlen Farnasi család megjelölése tévedésen alapulhat. V. László 1455 márcz. 11-én (Országos Levéltár), István dömösi prépostnak és Farnosi Vid Miklós fiai László és Sebestyénnek adományozza Bya birtokot Pilis vármegyében, mely magszakadás folytán szállott a koronára Tehát Farnoson lakó Vid családról van szó, mint a szintén hevesvármegyei Kenter és Vatha családoknál is? A családfán található Miklósnak nincs Vid előneve.
Csánki i. m. 1. 19. 1.
Bessenyei cs. tört. 141–150. 1.
Csánki i. m. 75., 79. 1.
Farnosi Miklós 1446–1451; Farnosi János 1393; László; Ders 1451; Pál 1470; Mihály 1451; Sebestyén; Pál, Ilona, Ivánka leánya; Péter; János 1427–69; Tamás; György 1432, 1436; Jakab 1432, 1454; Gergely 1459–1467; Ilona, Lövői László fia Benedek
Farnosi Miklós a budai káptalan 1446 junius 10-ikén kelt oklevele szerint Pomázi Csikó Sándor és János ügyvédje.* Garai László nádor előtt 1451 márcz. 19-én Budán megjelentek Farnosi Miklós és fiai, László, és Sebestyén, másrészről Jánoki Egyed fia, László, ennek fia Ders és László, fivére Mihály Palóczi László országbiró levelével, és kijelentették, hogy a Farnosi Miklós és fiai által Jánoki Egyed és fiai ellen Nagycsalomja birtok miatt kezdett perüknek véget vetnek, és a peres Váralja, Kozmalehotalja, Borosznak, Kármánháza, Garáb és Zalathna birtokok ügyét is békés úton elintézik.* László fia Pál az egri káptalan 1432 október 31-iki és a budai káptalan 1470 szeptember 21-iki oklevele szerint királyi ember Heves vármegyében.* Ez a család nógrád vármegyei ága.
Sztáray oklevéltár, II. 314. 1.
Kapy cs. levéltárában a Magy. Nemz. Múzeumban.
Országos Levéltár D1. 12470. sz. okl.; Bessenyei család története, 159. l.
A Farnosiak hevesi ágából János, fia Pál, ennek gyermekei, Tamás, Gergely és Ilona előfordulnak az 1393 deczember 1-én kelt egyezséglevélben.* – Tamás fia György királyi ember a segedelemvölgyi karthauzi barátok beiktatásánál a hevesújvármegyei Bothond birtokba, az egri káptalan 1432 október 31-én kelt jelentése szerint.* Továbbá ugyancsak királyi ember 1436 április 7-én a hevesvármegyei Kenderesen.* – György fia Jakab királyi ember a már emlitett Bothorid birtokban, továbbá 1454 augusztus 4-én ugyanazon vármegyében.*
Bessenyei cs. története, 131. 1.
Országos Levéltár Dl. 12470. sz.
Károlyi család oklevéltára, 11. 172. 1.
Országos Levéltár Dl. 14838. sz.
Farnosi Gergely szintén több esetben szerepel a király embere gyanánt; 1459 febr. 25-én (Mátyás király Budán kelt oklevele szerint),* 1461 julius 6-án,* végül 1467 márczius 2-án, ugyancsak hevesvármegyei birtokokban:* Péter fia János hosszu életet él. Nem czélunk aprólékos adatokba bocsátkozni, azért csak kereteit adjuk e helyen életének. Királyi ember: 1427 november 8-án (egri káptalan oklevele), 1428 márczius 9-én, 1436 április 7-én Kenderesen, 1459 február 25-én, 1461 julius 6-án, 1467 márczius 2-án, május 5-én, minden esetben hevesvármegyei birtokokban.* Volt birtoka Bereg megyében is. A vármegye hatósága 1463 január 28-án vizsgálatot tart Ilosvai Karácson László erőszakoskodásai ügyében, és ennek birtokával Munkács felől szomszédos birtokosok Farnosi János és István.* – Guthi Ország Mihály nádor előtt 1469 október 6-án Tari György nevében Aszúpataki Hencz Benedek panaszt emelt Verebélyi Boldizsár ellen, kinek jobbágyai 1455-ben elfoglaltak Tarszurdok földet és Henczvölgy erdőt. Az alperes jogutódai (Verebélyi Simon és György) nevében Farnosi János ügyvéd jelent meg. Szerinte Henczvölgy már régóta jogos birtoka volt Verebélyi Boldizsárnak, s nincs is Boldogasszony határában, a mit a szomszédokkal is tud bizonyitani.*
Bessenyei cs. tört. 140. l.
Ugyanott 141. 1.
Ugyanott, 147. 1.
Ugyanott, 110., 114., 172., 140. 147–149. 1.
Teleky cs. oklevéltára, II. 42. l.
Pásztói Apátság tört. 368–370. 1.
A családfán nem közölt tagokon kivül a XV. században a következő Farnosiak élnek Antal (az egri káptalan 1432 julius 9-ikén kelt oklevelében*) Lőrincz, Bothond birtokban királyi ember (1432 október 31-én, egri káptalan),* Barnabás Lövőn birtokos (1454 márczius 16);* István Munkácson határos birtokos Ilosvai Karácson Lászlóval;* végül Bálint 1470-ben Heves vármegye alispánja. Az ujabb korban Farnosi János tanú a Recski testvérek és Rhédei Pál birtokperében (Heves vármegye hatóságának 1554 április 25-én kelt oklevele).*
Károlyi cs. oklevéltára, II. 145. 1.
Országos Levéltár D1. 12470. sz.
Sztáray cs. oklevéltára, II. 512. 1.
Teleky cs. okl. 42. 1.
Balázsy i. m. 228.; Heves vármegye tört. II. k. 307. 1.
15. A nagykiterjedésü Szőlősi család hevesvármegyei ágából eredt Szőlősi László, a ki oklevelünk szerint testvérgyilkosságot követett el. Az illetékes biróság vizsgálata azonban nem igazolta a vádat, azért ki is huzták nevét a proscribáltak lajstromából. Minthogy kevés adat ismeretes a család történetéből, nem lesz fölösleges azokat összegezni.
Körülbelől egyforma időben Dunántúl és Bodrog vármegyében jelenik meg a Szőlősi család a zalavári konvent 1421 julius 15-én kelt oklevele szerint Rezi és Piliske várakban királyi ember Szőlősi László.* Bodrogmegyében Szőlősi Pető két fia szerepel: László, szolgabiró (1421 aug. 16. 1422 junius 6.), megyebeli birtokos nemes (a kalocsai káptalan 1427 augusztus 13-iki oklevele szerint), fivére Balázs szintén szolgabiró:
Zichy okmt. VIII. 24. 1.
Szőlősi Pető*; László 1421, 1427; Balázs 1422; Jakab 1389
Ugyanott, 34., 53., 56., 337. 1. Pető fia Jakab birtokainak 1/3-át Bebek országbiró foglalja le, a többit Zemlékházai Miklós fia Kilián diáknak és György fia Bertalannak adta, mert az alperes ezek csanádmegyei birtokaira erőszakosan rátámadt. Magy. Nemz. Múz. másolatai közt.
Ugyanezen ág tagja Fülöp, a ki Csipcsi István ügyvédei egyike.* A család hevesvármegyei ágából a következők ismeretesek:
Ugyanott, 593. 1.
Szőlősi Tamás 1330, 1336*; Szőlősi Gyama*; János; Mihály 1314; Tamás 1365; István 1424; Lőrincz 1482; László (?); ? 1314 özvegy, Almágyi Tamás; János; Anna 1314, Pércsi Miklós Pétöritelket bírja Heves vm.; ?; Szőlősi László 1472, 1479; Szőlősi György 1472, 1488 Heves vm. alispánja; Ambrus 1478; Albert 1478; Pál 1446–1478; Sandri 1478
Egri kápt. 1330 szept. 7. és 1336 november 19. (Országos Lev.).
Ugyanaz, ugyanott.
Szőlősi János fia Tamás 1365 junius 25-én megjelent Heves vármegye hatósága előtt, és Szentimrei Loránd fia Sebestyénnel a fenforgó vitás ügy elintézésére választott biróságot kötött ki.* János fia István 1424 julius 25-én mint Biharmegyei birtokos fordul elő.* Lőrincz a váczi káptalan 1482. oklevelében emlittetik.
M. N. Múz. törzsgyűjteményében.
Károlyi család oklt. II. 91. 1.
Szőlősi László életéről kevés adatunk van. Birtokai Heves vármegyében voltak, ezekről szólnak meglevő okleveleink. Báthori István országbiró 1472 julius 11-én elrendeli Szőlősi László és György kérésére, Örs-; Igar- és Gyanda-birtokok 67határainak megjárását.* Hosszabb birtokperei voltak a Bessenyei családdal. Bessenyőt és Szőlőstelek pusztát Rhédei János és társai 1475-ben elfoglalták, Szőlősi László és Fogacsi Bánó György pedig Egyházas-, Szentmárton- és Vakméra helységekre tették kezüket. Az áldatlan állapotnak békés kiegyezéssel iparkodtak véget vetni, 1478 márczius 12-én Báthori István országbiró előtt megjelent néhai Bessenyei Mihály alnádor fia János és György, másrészről Szőlősi László, Ambrus Albert, Pál és Sándor fiaival, hogy egyezségre lépjenek.
Balázsy i. m. 318–320. 1.
Elhatározták, hogy Szentmártonmérán és Vakmérán levő birtokrészeiket, továbbá Mérai György diák fia Simon Felsőmérán levő birtokait 500 forintért a Szőlősieknek adják, kivéve Mérai Györgynek ott levő udvarházát és annak tartozékait, de ennek egyéb birtokai, úgy szintén a Tarna folyón levő malom, melyet Szőlősi László ujból felépitett, a Szőlősieké lesz, úgy, hogy Mérai György is épithet uj malmot. E mellett Szőlősi László választhat Szentmártonmérán udvarháznak megfelelő telket, a hozzátartozó részeket azonban két részre osztják fel. Ha a király újabb adományt ad a Bessenyeieknek, azt is felosztják a Szőlősiekkel. A ki újra pert kezd, 600 forintot fizet előre a másiknak.*
Bessenyei cs. története, 23, 163–165. 1.
A kiegyezés azonban tartós volt. A következő évben (1479 augusztus 21.) ugyanis a budai káptalan előtt Baya János a saját és testvérei nevében tiltakozott az ellen, hogy Bessenyei János Mezőmérát, Szentmártonmérát és Vakmérát a királytól adománykép kérte, noha az nekik igértetett, sőt hogy a vele kötött egyezség értelmében vagy más efféle alapján Szőlősi László Mezőmérán udvarházak és épületek emelésébe is belefogott. A per további folyásáról nincs tudomásunk.*
Magy. Nemz. Múzeum törzsgyűjteményében.
Szőlősi László fia Pál a budai káptalan 1446 jun. 10-iki oklevele szerint Pomázi Csikó Sándor és János ügyvédje,* 1463-ban pedig a királyi kanczelláriában jegyző (Mátyás király levele Kassa városához, Futak, 1463 június 23-án).*
Sztáray oklt. II. 374. 1.
Teleki cs. oklt. VI. 63. 1.
A család tagjai közül Szőlősi Péter 1439 szeptember 24-én (váczi káptalan jelentése) jelen van Perényi János tárnokmester beiktatásánál Füleken. Szőlősi György 1480 márcz. 4-én Bessenyei János bizonyos heves vármegyei birtokait és birtokrészeit 1000 arany forintért zálogba vette.* A család újabbkori tagjai közül kettő nevezetes: János kamarai tag, a ki 1548 elején alkudozik Perényi Péter özvegyével Eger vár átadása iránt. Továbbá Márton, 1557-ben Heves vármegye alispánja, borsodvármegyei birtokos, tanu Rhédei Pál és a Recski testvérek emlitett birtokperében.*
Országos Levéltár; Magy. Nemz. Múzeum levélt. Orsz: Levélt. Dl. 18341. sz.
Heves vármegye története, II. 73., 178., 218., 242., 309. 1.
16. A proscribáló levél következő adata Kömlői György fia Jánosról szól, a ki tolvaj hirében áll. A szövegben volt Ország név ki van törölve. A család maga is a jelentéktelenebb köznemesek sorába tartozhatott. A birtokon sok család osztozkodott, s főleg a XIV. században sok bajuk van a szomszédos átányi (Athan) birtokosokkal. A Kömlői családból eredő György királyi ember 1439 okt. 23-án (győri káptalan, Országos levéltár) a Rozgonyi család tagjainak beiktatásánál Novatháta birtokba. Valószinüleg ennek a Györgynek fia az a János, és ennek László és Zsigmond fiai is, a kit a budai káptalan előtt 1468 február 5-én János egri szücsmester a saját és gyermekei nevében eltilt Kömlő helységben levő birtoka elidegenitésétől és eladásától.*
Bessenyei cs. tört. 152. 1.
17. Az orgazdának nevezett Bői Tarczay János szintén köznemes család sarja. A lajstromot felülvizsgáló bizottság azonban törölte a proscribálandók közül; úgy látszik, hogy az első értesités nem bizonyult hitelesnek. Az ősök hosszu sorozatával diszelgő család birtokai Szepes-, Nyitra-, Pest- Heves- és Nógrád vármegyére terjedtek ki. Heves vármegyében Kömlőn, Bőn és Botondon voltak részei; Pest vármegyében pedig Mártonvágáson és Gödöllőn. Első heves vármegyei tagja Tarczai Ivánka fia Pál (1322). Mátyás király 1466 és 1468-ban adott nekik több birtokot. A bennünket első sorban érdeklő Tarczai János 1438–1453-ig az ó-budai apáczák ügyvédi tisztségét látja el s őket több izben képviseli (Albert, 1438 márczius 27.; V. László 1453 szeptember 29.). Később is találjuk nyomát okleveleinkben. 68A budai káptalan 1461 julius 5-én kelt oklevele szerint a Zágorhida nógrád-vármegyei birtok miatt pereskedő Tarczai János a saját és fiai nevében Lévai Cseh Jánossal úgy egyezett ki, hogy a nádor előtt Szent Mihály napján bemutatja a birtokra vonatkozó okleveleit.* A XV. századi családfa a következő:
Magy. Nemz. Múz. törzsgy.
Tarkői (Tarchai) Rikolf; Henrik; Miklós 1410; Ilona; Kelemen 1403; Lőrincz, Erzsébet 2. férje Szentmiklósi András 1414. özvegy; Veronika; Pál eszterg. kan. 1414 prépost; János 1403, 1406; Péter; Katalin 1409. Kapi Poharus Miklós özv.; Márta 1414; Tamás 1456–1474, borbála; Dorottya 1474, Olczwári András; László; Pál; Rikolf 1466; János 1438–1466, Zsófia; Bertalan 1410; Miklós 1453–1470 előtt †, Zsófia; Sandrín; Boldizsár; Kristóf; Fogas László; János; Margit 1424; Erzsébet 1424; János; László 1473; Rikolf 1410, 1424; Simon 1466 előtt; György 1456; László 1473; Rikolf; András 1466, 1473; György 1473
Tarczai János fogott biró a segedelemvölgyi-tárkányi karthauziak és az Eger melletti pálosok birtokperében (egri káptalan, 1466 június 10.).*
Ugyanott. (Az Országos Ltár Dl, 16362 .sz. oklevele). Bessenyei cs. története, 149. 1., Heves vármegye története. II. 150,477, l. A genealogiát a Berzeviczy cs. okleveleiből állitottam össze.
18, 22. Szülde János kún nemes és Layk László teljesen ismeretlen emberek. Az első gyilkos és csonkitó, az utóbbi orgazda, valószinüleg szintén kún. Tartózkodási helyük: Asszonyszállása és Berényszállása.*
Asszonyszállás ma puszta, Karczag felett Jász-N.-K.-Szolnok vármegyében; Berényszállása pedig a mai Jászberény.
19. A Hanyon lakó Máczai család kiterjedt birtokos nemes Mátyás király korában. Heves vármegyei birtokain kivül 1411-ben a Buttkai és Ráskai családdal együtt kapja Varsányt, Ilk és Bacsó pusztát Szatmár, Hugyaj, Gáva és Félegyház falukat Szabolcs vármegyében.* A Nagy Iván VII. kötetének 278–279. 1. közölt családfából és egyéb adatokból összeállitott rész a következő:
Fejér, X./5. 151. 1. Máczai János fia János 1378-ban Málczán és Kathon birtokos. Nemz. Múzeum másolatai.
Máczai (Márki) Jakab; András 1411, 1413; Máczai (Márki) János; János 1378; László 1411–1449; János; Tamás; György; Benedek 1453, 1487 Zempl. vm. esküdt; Barnabás; Antal 1467; Miklós; István; Mihály; Péter; János
A családfán előforduló András fia Jakab és János fia László zemplénvármegyei nemesek, a kiknek a Butkai és Ráskai családokkal együtt hosszas perük van a Berczeliekkel, ezek erőszakosságai következtében. Szinte évszázados harcz folyik köztük.* A pörösködés egyik tárgyát képezte Máczai Antal tette is, a ki összeirásunk szerint gyilkosságot követett el. Az adat túloz, a menynyiben csak csonkitás miatt fogták perbe. Az egykorú emlékek szerint 1466–1467-ben (nem Rhédei János halála után) Máczai Antal és Benedek fegyveres emberekkel megtámadták Berczeli Pál udvarházát, midőn annak tulajdonosa is benne volt. Erőszakos uton elvitték Paszab helységről (Szabolcs vármegyében) szóló zálogos levelét és szolgájának Tar Balázsnak lovát, sőt mikor ez lova visszanyerése czéljából Tokajba ment, a két testvér a szolga szemeit kitolatta. Az ügyben megindult vizsgálat a panaszosnak adott igazat, s a kihallgatott tanuk is a vád alaposságát bizonyitották.* Az összeirók ebből az esetből meritették értesülésüket, de az kissé megnagyitva került hozzájuk.
Zsigmond király a leleszi konventhez, 1411 decz. 26., Fejér, X/5. 152. 1. Rozgonyi Simon ugyanahhoz, 1413 szeptember 1., Fejér X/5. 451. 1. A káptalan beiktató levelei 1411 február 29., 1412-ből, ugyanott 211., 382. 1.
Bessenyei cs. története 30. 1.
Kora neves embere Máczai Benedek, a ki Ónodi Czudar Simon és Csobádi Gergely hatalmaskodási perében Perényi János tárnokmester ellen az utóbbi megbizott emberei közt emlittetik (Leleszi konvent, 1453 január 6.). Később hosszú ideig (1467–1487.) Zemplén vármegye esküdtjei közt szerepel.
20, 21. Szomolyai István és János gyilkossággal vannak vádolva, az utóbbi testvérgyilkossággal. Nagy hiánya az egykorú emlékeknek, hogy oklevelünk rendkivül érdekes adatát mással nem tudjuk megvilágítani. A család eredete az Árpádok koráig nyulik vissza, s a XV. században már több ágra (hevesi, borsodi, nógrádi) oszlik. A hevesvármegyei ág megalapitói:
Szomolyai Tamás 1348; Szomolyai Demeter 1348; Miklós; János
Tamás fia Miklós és Demeter fia János a Bessenyei Márk és Miklós egri püspök közt forgó perben a püspök részéről nádori emberek (1348 julius 4.). Hogy melyik ágból eredt a család Hanyon lakó része, tehát István és István fia János, eddig nem tudtam megállapitani. A XIV–XV. században sok tagja szerepel.*
Bessenyei cs. története, 126. 1., Teleki XI. 427. 1., Kandra, Adalékok az egri egyházmegye tört. III. füz., 415–416. 1. Anj. O. IV. 41–42. 1.
23. A Kiskáli Erdőtelki család szintén az ismeretlenek közé tartozik. Kiskaal birtok fekvése felől se vagyunk tájékozva bizonyosan, de valószinü, hogy Verpelét körül feküdt. Összeirásunk a család János nevü tagjáról értesit, a ki gyilkos és átkozott tolvaj. A család tagjai közül ismertesebbek: Erdőtelki Márk fia Márk (egri káptalan, 1322.); Mátyás fia János, Kömlőn királyi ember, (1347 május 16, Heves vármegye hatósága)* Madaras György és Kápolnáserdőtelki Kis Miklós királyi emberek (egri káptalan, 1436 április 7.);* Zsigmond (1467 márczius 2, Mátyás király),* továbbá egyházaserdőtelki Leuszták,* végül Erdőtelki Bálint, a ki 1504 november 20. (Ulászló király alatt) királyi ember.* Az egri káptalan 1438 október 28-iki levelében a következő családfa van:
Bessenyei cs. tört. 120. 1. Anj o. V. 63. 1.
Károlyi cs. levéltára, II. 172. 1. Albert király, 1438 április 4, (Országos Levéltárban).
Bessenyei cs. tört. 148. 1.
Egri káptalan 1438 julius 27. kelt beiktató levele Debrői Imre számára (Orsz. Levélt.)
Ugyanott 168. 1.
24. A nagykiterjedésü Szilágyi család eredeti birtokai közismeretüleg Heves vármegyében voltak, melyeket 1408-ban cserélnek el a Garázda család horogszegi birtokáért. E család valamelyik ágának tagja az a Szilágyi Mihály is, a ki Kompolti Miklós nánai várnagya volt, s a proscribáltak közt emberölés vádjával illettetett. Életéről nem találtam egyéb adatot. 1475-ben Dersi Benedek a nánai várnagy.*
Ugyanott, 23. 1. Az egri káptalan Albert király 1438 szeptember 15-én kelt levelére beiktatja a Rozgonyi családot Szászberek hevesvármegyei birtokba. Rozgonyi Péter hű emberei közt emlittetik Szilágyi Gergely szarvaskői várnagy.
25. Hasonló módon ismeretlen ember Bikszegi Benedek is, a kit egy pap megölésével vádoltak. Heves vármegyében Biki köznemes család ismeretes, Bikszegi kevésbbé. A vád komoly jellegü lehetett, világosan megjelöltetik, hogy szándékosan ölt meg valami papot.
26. A Nagyfái család a nógrádvármegyei köznemes családok egyike. A XV. században egy része az ősi Pálfalván (Pálfi János falván), másik ága Tenkén lakott. Ez utóbbiból eredt a proscriptiónkban előforduló János is:
Nagyfái (Pálfi Jnos-Falvai) Tamás; Pál 1451, Varaszói Kántor Jnos leánya Anasztázia; János; Mihály 1451, 1469; Anglét, Köbölkúti Balázs; Borbála; Krisztina; Katalin; Margit
A fentebbi családfa Nagyfái Pál vallomásából tünik ki, melyet az egri káptalan előtt 1451 junius 4-én tett; e szerint saját és gyermekei, továbbá néhai Szenterzsébeti Mátyás fia Antal osztályos rokona nevében bizonyos szükségletei fedezésére Szenterzsébeten levő birtokát (Heves vm.) minden tartozékaival együtt Szent-Erzsébeti Gáspár fia Jánosnak, Miklós, János és Lázár fiának 200 forintért eladta.*
Eredeti hártyán, a Dancs cs. levéltárában, a Magy. Nemz. Múzeumban.
Tárgyalt oklevelünkben megemlitett Nagyfái János tehát Pál fia, egyike azoknak, a kik a cseh zavargásokban a király ellen részt vettek, és annyi gondot okoztak Mátyás királyunknak. Az adat nem valószinütlen, s mint a korviszonyokba beleillőt, valónak fogadhatjuk el, bár 70az adatot más oklevéllel nem tudjuk megerősiteni.
János testvére Mihály Tari György és Verebélyi Boldizsár fiainak emlitett ügyében mint királyi ember jár el (1469 november 23.).*
Pásztói Apátság, 369. 1.
27. Császi János hevesi tisztet embercsonki tással vádolja oklevelünk. A birtok a Nánai Kompoltiaké, tehát az ő emberük. Boczonád és Heves közt folyó határperben (1346 április Pál országbiró előtt) a szomszédos birtokosok közt van Császi Pál.* 1403-ban Zsigmond király a hütlen Császi Gergely és András Csász nevü birtokát Heves vármegyében Bessenyei Lászlónak adja, mivel Imre vajda fiaival a pártütők közé álltak.* A mohácsi vész utáni időből Császi Bálint ismeretes, 1536-ban hevesvármegyei szolgabiró, királyi ember, Császon és Körén birtokos, a ki jelen van Verbőczy István és fia beiktatásánál.*
Országos Lvt. Dl. 3833. sz.
Bessenyei cs. története 20, 134. 1.
Heves vármegye tört. II. 45., 46., 321. 1.
28. Fogacsi Lőrincz osztályos testvérét ölte meg. Nagy kár, hogy az eset bővebb vizsgálatába nem bocsátkozhatom, mivel adatok hozzá előttem nem ismeretesek. A család története a XIV. századig megy vissza. I. Károly 1333 január 2-án Tamás erdélyi vajda fogacsi várjobbágyai közül Barczalt és fiait a havasalföldi hadjáratban szerzett érdemeikért felszabaditja. A családfa a következő:
Barczal; Péter; Miklós; Fogacs, heves várm. alisp.; Jakab; Márk bálványosi alvárnagy; Tamás; Fogacs 1333, 1347
1346-ban Heves vármegye hatósága előtt vizsgálat folyik volt alispánja Fogacs ellen, a kit lopással vádoltak, de avval védekezett, hogy az elhajtott barmok neki birság fejében jártak.* Ez az alispán eddig ismeretlen a megye történetében, s 1340–41, vagy 1342–44-ig viselhette az alispáni tisztséget. Ugyane Fogacs királyi ember Boczonádon István királyi jegyző bevezetésénél (1347 november 8.);* Fogacsi György szintén királyi ember a Hasznosi Nagy család perében Csetneki Péter ellen.*
Fejér, IX/1. 456.; 1. VIII/3. 679. 1. Anj. Ok. V. 154. 1.
Anjoukori Okmt. V. 154. 1.
Ugyanott, 221. 1.
A váczi káptalan előtt 1465 május 25-én Fogacsi Benedek a saját és fiai nevében tiltakozott a fogacsi birtokrész elfoglalása miatt Fogacsi Bálint és Lukács, Bodonyi Miklós ellen.* A családfa XV. századi része igy alakitható meg ezen oklevél alapján:
M. Nemz. Múz. törzsgyűjteményében.
Fogacsi Miklós † 1465 előtt; Benedek; Ferencz; Miklós; György
29. Baabi Dénest törölték a proscribálandók sorából, a gyilkosság vádja alaptalannak bizonyult. A család szintén nevezetes – eddig kevésbbé ismert – régi köznemeseink egyike. Bár teljes leszármazási rendjét még nem sikerült megállapitanom, mégis hasznos dolognak tartom némely rá vonatkozó adatok közlését.
Első tagja a nyitrai káptalan 1343 máj. 3-iki oklevelében fordul elő, melyben Baabi László és Zsámbokréki Horváth Miklós arbiter gyanánt szerepel Turcsányi Orbán és Györgynek Rudnai Bernald és Ozvald ellen folytatott perében. Nem sokkal később már a hevesi ág is jelentkezik. Baabi Lőrincz szomszédos birtokosa Kömlőn Rikolf fia Lászlónak (1344 márczius 3-án, budai káptalan). 1349 julius 16-án Heves vármegye Színhalmán tartja meg közgyűlését, a melyen István, a király magánjegyzőjének, Istvánnak jegyzője, Baabi Szegény András fiával Istvánnal abban egyezik meg, hogy az András fia István és Kún Péter közt fennforgó vitás ügyet fogott birák döntésére bizzák.* A XV. században több ággal találkozunk.
Fejér, IX/I. 134–137. 1.; Anjoukori Okmtár, IV. 397 1. V. 305. 1. Ugyanő kir. ember Kenderesen (egri kápt. 1407 decz. 31.), Országos Levéltárban.
1464 május 21-én Heves vármegye hatósága jelenti a nádornak április 14-én kelt levelére, hogy azon perben, melyet Boldogasszonyrédei Pál fia János inditott néhai Forgách János gyermekei és Hegyaljai István fiai és társaik ellen bizonyos boldogasszonyrédei birtokrész elfoglalása miatt, a megye Baabi Márton fia Bálintot küldte ki vizsgálatra, a ki a vádat igaznak találta.*71Nevezetes szerepe van Baabi Lászlónak. 1468–1469-ben alispánja a megyének,* királyi ember Rédey János beiktatásánál Szurdokpüspökibe (Ország Mihály nádor oklevele, 1469 márcz. 1.). Ugyanott szerepelnek Pál és Máté is.* – 1470 szeptember 21-én (budai káptalan) emlittetik Baabi Imre, Bőn birtokos nemes.*
Országos Ltár Dl. 28,275 sz.
Orsz. Lev. Dl. 16674. és 16684. sz. Ezt se közli Balázsy a vármegye ispánjai közt.
M. N. Múz. Rhédi cs. levéltára.
Bessenyei cs. oklevéltára, 158. 1.
A család tagjai közül még 1480-ban Baabi László és Dénes szerepelnek, a kik értelmileg részesek Rhédei Mikócza Bertalan támadásában Mikócza Miklós ellen. Bizonyosan másik ágbeli az a Baabi János szolgabiró, a kit a vármegye ez ügyben a vizsgálatra kiküld.* Péter, Dénes és János 1438-ban is több ízben királyi emberek a Rozgonyiak heves- és pestvármegyei birtokaiba történt beiktatásakor.* Baabi Péter (de Kerekudvar) a budai káptalan egy 1513-ik évi oklevele szerint Apczon is birtokos felesége, Klára örökrészében.
Balázsy i. m. 240, 250. 1.
Albert király, 1438 április 4; október 28. Országos Levéltárban.
30. Az előzőkben tárgyalt oklevélhamisitók sorához csatlakozik Kenderesi Balázs, a ki proscribáló levelünk szerint fel is használta a maga gyártotta okleveleket. Ősrégi család sarja, s az adat annál érdekesebb, mert nyomát se találjuk a róla szóló egyéb adatok között. A család fája a XV–XVI. század folyamán igy alakult ki:
Kenderesi Demeter*; Lőrincz 1444–1449, Bátorfalvi Bátori Erzsébet; Jakab 1449; Gergely; Erzsébet; Dorottya; Balázs 1444, 1485, Hanyk Zsófia, Gyáli Kakas Pál özvegye 1455–1470; Ferencz 1470; Benedek 1470; Péter 1458; István 1458; Benedek 1465, 1480, Therjéni Radnolth Margit 1527; Mihály 1527, Katalin; Balázs 1465, 1487; Balázs 1465, 1487; Benedek 1539, 1540; Lőrincz 1528, 1541; Balázs, 1. Pakonyi Katalin 1492, 2. Herencséni Dorka, 1. Szoby Mihály, 2. Kenderesi Balázs, 3. Tahy Ferencz; Priska, ?; Body Menyhért 1578; Zsófia, ?; Daróczi Thibolt István; Gáspár 1578; István 1578, Saaghnál török rabságba kerül; Lőrincz 1357; Boldizsár 1557–1588, egri alkapitány, Bajony Zsófia, 1. Pásztói János 1572–1575, 2. Kenderesi Boldizsár 1578–1579, 3. Serényi Mihály 1583–1600; Borbála 1568; Anna, Possay Bálint 1568; Kenderesi János; Mihály; Bálint 1432, 1436; Bereczk 1432, 1436; Mária, 1. Szentmarjai György, 2. Bosnyák Tamás, 1605
Az illető évszámok jobbára a Károlyi család oklevéltárának II. és III. kötetére utalnak, melyekből a családfát összeállitottam.
Mellőzve az ismeretes család történetére vonatkozó adatokat, a fontosabb mozzanatokat emlitem meg Kenderesi Balázs életéből. 1444 szept. 5. Rozgonyi György országbiró előtt Kenderesi Balázs anyjának Bátorfalvi Báthor Jakab leányának leánynegyed jogát kereste Kenderesben és Kelenyén Hlyniki László ellen. Az országbiró az alperes okleveleinek bemutatására új határnapot tűz ki.* E pör a felperes igazságával végződött, mert 1449 febr. 21. a kenderesi leánynegyedét Kóvári Lászlónak 3 jobbágytelkért átengedi.*
Károlyi cs. oklevéltára, II. 238–239. 1.
Ugyanott, 269–273. 1.
1453 augusztus 15- án a budai káptalan Kenderesi Balázst beiktatja Kánthor István bői birtokrészeibe, királyi adományként.* 1455 február 10-én Pálóczi László országbiró előtt Hanyk János nádori itélőmester és Kenderesi Balázs, feleségével Zsófiával (Hanyk János nővérével), másrészről Sáry Péter mester, Hunyadi János kanczellárja és rokonai a Kakas Pál fia János (Kenderesi B. mostoha fia) halálával rájuk szállott s megszerzett Gyál, Esső (Pest vármegyében) és Szentkirály (Csanád vármegye) birtokokban két egyenlő részben megosztoznak.*
Országos Levéltár.
Károlyi család oklt. II. 303., 305. Beiktató parancs ugyanott, 313–314. 1.
Az előbb emlitett bői birtokra nézve Kenderesi Balázsnak és Bey Miklós fia Demeternek 72és Csehi Cseh Jakabnak V. László 1455. ápr. 19-én megengedi, hogy a Tiszán át kompot járassanak.* A budai káptalan 1458 május 27-én kelt oklevelében ujabb birtokokkal találkozunk. Kóvári László a saját, felesége és fiai nevében Pándi Péterrel és Kenderesi Balázszsal Bátornéne, Terbegőcz (Bainustelke) és Mitvar hontvármegyei birtokok negyedére, továbbá Kenderesre nézve megegyeztek.* 1460 november 5-én Verneltelke pusztát illetőleg egyezkedik a nádor előtt Kerekegyházi Péterrel.* Ekkor kezdődnek meg nagyobb szabásu birtokperei.
Országos Levéltár.
Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
Károlyi cs. oklt. II. 331–332. 1.
1461 november 15-én Mátyás király a budai gyülésen utasitja Nógrád vármegye hatóságát, hogy Kenderesi és felesége panaszára Ujfalu birtok jogtatan elfoglalása miatt Nisai János, Thúróczi Benedek és László ellen inditson vizsgálatot. A vádat a kiküldöttek igaznak találták.*
Ugyanott, 339–340. 1.
Tárgyunkra nézve azonban legfontosabb birtokpöre 1465 junius 23-án kezdődött a budai káptalan előtt Nánai Kompolthi János, fiai és Recski Tamás ellen tett vallomásával. Hosszú ellenségeskedés előzte meg. A káptalan a Kenderesiek részére Gál éneklő kanonokot, az alperesek számára Ábránfalvi Miklós kanonokot küldte ki, hogy a Kenderes és Fegyvernek közt felmerült határkérdés és hatalmaskodás ügyében vizsgálatot tartsanak. A helyszinén 6–6 embert választottak ki, a kik kölcsönösen bizonyitották, hogy a kérdéses Feketehalom tulajdonuk, sőt Márk pálos barát is előállott, s rendje nevében kétségtelen birtokuknak mondta a kérdéses területet. E mellett hat ökröt és egy szekeret visszaadtak Kenderesinek, két elvett ökörért két arany forintot fizettek, két megölt lóért megesküdtek, s azt is bizonyitották, hogy Kenderesinek Szecsédi Imre nevü jobbágya nem erőszakosan halt meg.
A nagyszabású per folytatásából eddig csak annyi ismeretes, hogy Mátyás király ugyanazon évben (1465 deczember 15.) a Kenderesi Balázs birtokában levő hegyesi, kenderesi és bői birtokrészeket kivette Heves vármegye hatósága alól, s Pest vármegyéhez csatolta, mivel az emlitett helyek közelebb vannak ennek törvényszékéhez. Ez 1467 junius 26-án ment végbe.*
Ugyanott, 372–373, 386–387 1.
Mátyás királynak fontos oka lehetett az intézkedés megtételére. Valószinü, hogy a nagyarányú birtokper elintézésére nem tartotta minden érdeket mellőzőnek a heves vármegyei hatóságot, melyben a Kenderesi családnak sok rokona, lekötelezettje volt. Ha hamisitott oklevelet Kenderesi Balázs, úgy ezen perben tette, most volt rá leginkább szüksége. A tárgyalás további folyamán merülhetett fel az okleveles bizonyitás kérdése, minthogy mindhárom érdekelt egyenlő meggyőződéssel mondta magáénak a kérdéses területet. A hamisitott oklevél tehát Kenderes birtokra vonatkozott, valamely régibb adománylevél mintájára. Nagy kár, hogy ezen adatot nem tudjuk bővebben megvilágítani, mert a tárgyalt birtok határjáró leveleiben Feketehalom nem fordul máshol elő, s nem tudjuk meghatározni, hogy milyen időtől kezdve számitják egyik vagy másik birtokhoz.* Csak neheziti a kutatást, hogy az oklevél hamisitásáról semmi nyomunk nincs, sőt Kenderesi tovább is a király kegyelt híve marad. Viszont proscribáló levelünk adatát se lehet kicsinyelnünk. Fontos, hogy külön megjegyzi a hamis oklevél készítését és felhasználását, a mi határozottabb jelleget ad a róla szóló értesitésnek.
V. ö. Árp. Uj Okmt. VIII. 37–41., Hazai Okmt. VIII. 84–86., Fejér VI/1. 72., 165., X/5. 189. 1. A részletes határjárás nem Kenderes és Fegyvernek, hanem Zamla felé történt, s ez az oklevél hamis is (Anjoukori Okmt. I. 65, és Fejér IX/I. 135–157. 1.), de Feketehalom délre esett, a kenderes-fegyverneki, ut mellett.
Kenderesi Balázs életének további részletezésében is okleveles anyagra támaszkodhatunk. 1465 deczember 8-án a király neki adja a berivói-szentiváni és policharai birtokrészeket (Kőrösm.), melyeket Bod Márton szentgyörgyi várnagytól és Lengyel Miklóstól hütlenségök miatt elvett.* 1466 október 15-én ellentmond Bakari Leusták beiktatásának Nyitvarcz puszta birtokába.
Ugyanott, 383–384. 1.
A Kenderesi szántók miatt 1470 szept. 21-én megujult a perlekedés. A budai káptalan terjedelmes jelentést ir Mátyás királyhoz a parancsára és a panaszosok kérésére Kenderesi Balázs 73ellen történt vizsgálatról. A Buda-feletti Szent-Lőrincz zárda pálos barátai, Bessenyei Mihály nádor, Bői Demeter, Berczel János és Ludasi Zsigmond jelentették a királynak, hogy Kenderesi több törvénytelen lépésre ragadtatta magát, igy Szent Lőrincz napja körül több emberével «Kissziget és Tövises sziget» nevű területen levő széna lekaszálásával 100 forintnál több kárt okozott a felpereseknek. Novemberben a környékbeli kúpokkal elrontotta a kenderesi határt, továbbá a barátok Remete János nevü jobbágyát megverette.
A per további folyamából kiderül, hogy az első itélet az előbb tárgyalt határkérdésben nem volt Kenderesire nézve kedvező, mert négy évvel előbb (1466-ban) a pálosok földjéből 100 ekénél nagyobbat elfoglalta Kenderes és Fegyvernek közt vezető út mellett, s ezt a panasz benyujtása idején is megtartotta. Hamis oklevél használatáról szó sincs a vádban, nem is lehet belőle rá következtetni. Annyi bizonyos csak, hogy a vármegye által kiküldött – alább ismertetett – bizottság előtt felmerült az oklevél hamisitás ügye, de a nádor nem talált kellő okot a nyomozás megtételére. Igy is jellemző, s növeli adataink számát Mátyás király kora embereinek jellemzéséhez. Felrótták Kenderesinek továbbá azt is, hogy a király 1469-ik évi látogatásának költségéből a reá eső 25 forintot a barátoknak nem akarta megfizetni. A panaszosok előadását a vizsgálat igazolta s az alperest Gyál birtokon megidézték.*
Országos Levéltár Dl. 17062. sz.
Élete további folyamán se lábal ki a folytonos birtokperekből. 1470 szept. 26-án Pakoni Balázs és társai ellen emel panaszt. Cső nevű birtokán megverték János nevű pásztorát, három évvel előbb elrabolták két ökrét, Oláh Mihály nevű jobbágya házát elpusztitották stb.* 1477–1482-ig folyik a pere György sági prépost ellen több hont vármegyebeli birtokfoglalás miatt. A panaszt igaznak találják a kiküldöttek.* – 1483 november 17-én a budai káptalan előtt Kenderesi Balázs a saját, Benedek és Mihály fiai, Kóvári Simon pedig a saját és László fia nevében kölcsönösen örökbe fogadják egymást birtokaikat illetőleg. E szerint Kenderesi Balázsnak 1483-ban a következő birtokai vannak Gyál, Esső, Palást (Mitvarcz); birtokrészei Albertin, Kenderesen, Hegyesen és Kelenyén (Pest vármegyében), Szentkirályon Csanád vármegyében.* Ennek folytatása volt, hogy másnap ugyanazon káptalan előtt a Szent-Lőrincz kolostor levéltárában elhelyezték megőrzés czéljából a Hont- és Pestvármegyében levő birtokaikat illető okleveleket, a honnan csak egymás közös beleegyezésével vehetnek ki másolatokat vagy eredetieket.*
Károlyi cs. oklt. 409–413., 491–495. l.
Ugyanott, 465., 466., 409–510. 1.
Magyar Nemzeti Múzeum törzsgyűjteményében. Hátán XVI. sz. elejéről való jegyzet: budai káptalanban tetek illyen vegezest az Kenderesi nemzet és Kowary, hogi az mellyiknek magva zakad egyben zalando legen fijjok.
Károlyi cs. oklevéltára, II. 318–319. 1.
Utolsó emlékünk róla Mátyás király 1485 november 13-án Budán kelt oklevele, melylyel Alberti Miklóst és társait bizonyos alberti birtokrészről folyó perben Kenderesi panaszára meg nem jelenés miatt a birságban elmarasztalta.*
Ugyanott. 520–521. 1.
31. Művelődéstörténelmi szempontból fontos esetek a következők, melyekben a proscribálás oka a husszita felekezetre történt áttérésben rejlik. Erdőtelki Veres László felesége is ezt a vétket követte el valamelyik atyafiával együtt. A család régi hevesvármegyei köznemes, első tagjaival az egri kápt. 1345. kelt oklevelében (Erdőtelki Veres János királyi ember), továbbá I. Lajos 1347 június 25-én kelt oklevelében, végül 1348 julius 4-én találkozunk, a hol a vármegye nádori emberei közt Johannes Rufus de Erdew-Teluk és fia László is emlittetik.* Ezek utódja tárgyalás alatt levő iratunk Veres Lászlója is. A család a XVI. században is él, egyik tagja, Miklós Külső-Szolnok vármegye szolgabirája 1519-ben.*
Anj. Ok. IV. 552. 1. V. 97. 1.; Bessenyei cs. ok levéltára, 126. 1.
Balázs i. m. 258–260. 1. Az emlitettekhez csatlakozik Veres Miklós és fiai, György és Péter, a kik Gombaszegen levő birtokaikat 1371 május 9-én (egri káptalan előtt) az újból felépitendő ágostonrendi kolostorra hagyják. Magyar Nemz. Múzeum másolatai közt.
32., 33., 34. Proscribáló levelünk három Tenkivel ismertet meg bennünket: Péterrel, Jánossal és Istvánnal. Mindhárom huszita lett, vagy felesége lett azzá, azért kerültek a lajstomra. 74A család egyike Heves vármegye legrégibbjeinek.
1310-ben határt járat az egri káptalan az ősi Tenk birtok körül. A családnak ekkor 3 ága van:*
Fejér, VIII/6. 190. 1. Ugyanezek vannak Tamás erdélyi vajda választott birái közt Boczonádon, 1340 okt. 21. Anj. O. V. 97–99. 1. (A proscr. levélben Chenk hiba, Thenk olvasandó). Csirke Péter Borosznokon kir. ember, Fejér, IX./7. 369. 1. Jakab fia Beke Gyöngyösön királyi ember, 1350 jun. 21-én; az Anj. O. V. 385. 1.
Tenki Demeter; János; Ivánka; Csirke Péter 1314–1374; Jakab; Jónás; Beke 1350.
A család későbbi tagjai közül ismertebbek Tenki Gál, aki a Kompolthiak birtokaival szomszédos;* László, Tamás fia Péter ügyvédje.*
Anj. O. II. 231. 1.
1380. Fejér, IX/5. 436.
A XIV. század végéről egy másik családfa töredéket találunk: 1393 decz. 1-én Tenki László és rokonai a Farnosi Pál néhai felesége Ilona (Tenki Ivánka testvére) hitbére és jegyruhájára nézve az egri káptalan előtt magukat Tepély birtokból kielégitetteknek mondják.
Adatok itt újra hiányoznak, s nem állapitható meg, ki az – oklevelünkben felemlített három Tenki atyja:
?; Tenki Péter 1467; János, Margit; István † 1467 előtt, Czéczei Borbála 1467
Tenki Péter maga lett eretnekké. (Hogy mit jelent a szövegben álló glera szó, hosszu kereséssel se tudtam megállapitani.) Heves vármegyei birtokos nemes, 1457-ben kiküldött ember a segedelemvölgyi tárkányi karihauziak birtokperében.
Tenki János életéről is keveset tudunk. 1467 márcz. 2-án jelen van Bessenyei Mihály beiktatásánál Tepélyen.*
Bessenyei cs. tört, 148., 151. 1.
A harmadik Czékeinek felesége Czéczei Borbála szintén huszitává lett a sógorával együtt. A család törzsökös abaujmegyei, s Csoma József iparkodott eredetét felkutatni.* Az ott közölt családfa XV. századi részét némi kiegészítéssel így állithatjuk össze:
Abauj-Torna vármegye nemes családjai. 154–158. 1.
Czéczei Miklós; Mátyás 1438; Tamás 1450; (Kis) Máté 1482–1493, 1482. liptói és sárosi főispán; Bereczk 1485; Lőrincz 1486–1517; Hedvig, Papi Kelemen; Borbála 1467, Tenki István
A már megjelent adatokat óhajtom e helyen néhány regestával kiegésziteni. Abauj vármegye két alispánja Bwzlói Miklós és Czéczei Bereczk 1485 január 26-án az országbiró parancsára vizsgálatot tartanak a gönczi pálosok által bevádolt Fülöp egri káptalani jószágkezelő ellen.* 1485 máj. 11-én Czéczei Máté és Koromházi Korom Bálint Piaczkafalva birtoknak a Papisháziak részére történt beiktatása ellen tett tiltakozásukat visszavonják.*
Országos Levéltár D1. 19013.
A Szent-Ivány cs. levéltárában a M. N. Múzeumban.
Upori Borbálának, Czékei János özvegyének sok baja volt Sempsei Lászlóval, Czéczei Kis Mátéval, a kik hosszú birtokperben állanak vele 1487–1490-ig. Egy 1499 márczius 4-én Czékén kelt oklevelében Zernyegi Tamásnak, a vár hű gondozójának özvegysége idejében, őszinte köszönetét fejezte ki.* A tartalmilag is ritka levélen rajta van az özvegy zöld pecsétje, melyről a Czékei család czímere a következő módon állapitható meg; köríves pajzsban koronából kinyúló kardot tartó pánczélos kar, a pajzs balsarkában a kard fölött kisebb ötágú, alatta nagyobb négyágu rózsa.
Eredetije Országos Levéltár D1. 20823.
Ulászló 1492 február 23-án meghagyja Szapolyay Istvánnak és Czéczei Lőrincznek, hogy Szemercsényi Simon, Szentiványi Balázs és Nádasdi Tamás csorbai és vaseczi birtokait a vámmentességben ne háborgassák.* Egy 1498-ik évi székesfehérvári keresztes konventi oklevélben Czéczei Péter emlittetik királyi ember gyanánt Bogárd 75birtokon Fehérmegyében.* Végül Ország Mihály nádor előtt 1467 junius 22-én Tenki István özvegye nemes Borbála asszony bizonyos szükségletei fedezésére hét ekényi földön levő termését Tenk birtokon Rhédei Jánosnak adja oda, azon 8 aranyért, melylyel neki tartozott.*
Ugyanott.
Hazai okmánytár, V. 390. 1.
Balázsy i. m. 226. 1.
A család tagjai közül még Pált emlitem meg, a ki II. Ulászló 1506 decz. 14-én kelt oklevelében királyi ember Gyöngyösőn.*
Grassalkovich hg levéltára, Hédervárott.
35–36. A Tarczán lakó Horváth-család tagjai közül János emberölés, Egyed pedig eretnekség bűne miatt került a proscribálandók lajstromára. A sok Horváth család közül igen nehéz s nem értekezésem szük körébe vágó feladat e két ember hovátartozását megállapitani. Horváth János valószinűleg azonos azzal, a ki Dalmady Miklós deák lévai várnagy Margit nevű leányának 1485 körül első férje volt (a második 1508 körül Horhy Péter).*
Turul, VII. 92. 1.
A tárgyalás elején kitüzött sorrendet betartva vizsgáljuk közelebbről a proscribáló levél létrejöttének körülményeit. A letárgyalt részleteket összegezve, oklevelünk 1466 végén, vagy 1467 legelején íródott.
Az 1467 május 22-én Hevesen megnyilt vármegyei közgyülés nagyszabású volt. A király határozott kivánságára Ország Mihály vezette a tárgyalást, melynek részleteiből csak kevés jutott elszórtan oklevéltárainkban reánk. A nádorra váró sok tenni való magyarázza meg oklevelünk létrejöttét is. Hogy a közgyűlésen – tárgyalandó ügyekhez szükséges okleveleket a nádor a helyszinére elvigye, s hogy a megfelelő tárgyi ismeretet előre megszerezhesse, valószinüleg felszólitotta a vármegyét, hogy állitsa össze azok névsorát, a kik felett törvényt kell ülnie. Ez az eset nem volt az egyedüli, s proscribáló levelünk azért becses, mert egyike azon középkori emlékeknek, a melyek a pörök közbeeső folyamát tüntetik elénk. Az irat létrejöveteléről feltett véleményem támogatásául szolgál az is, hogy a király erősen rajta volt, hogy a szükséges gyorsasággal hozzanak itéletet, például Rhédei János ismertetett s ezen vármegyei gyűlésen tárgyalt perében a Pásztói testvérek ellen.*
Balázsy i. m. 225. 1.
A vármegye kiküldöttei tehát a valószinűség szerint tárgyalandó ügyekben előzetes vizsgálatot tartottak, s írásban jelentették annak eredményét. Ők állitották ki a proscriptionalis levelet, a melyet pecsétjökkel lezártak. A vármegyei hatóság átvizsgálta, valószinüleg ez törölte az emlitetteket, bár úgy is történhetett, hogy a nádori törvényszék húzta ki azok neveit, a kiknek ügyét már tárgyalta (Tari György, Pásztói András), – azután saját pecséteivel lezárva küldte el a nádornak. Igy került rá a 4 ujabb záró pecsét.
A dolog természetéből következik, hogy a benne foglalt tények előzetes kutatás eredményei, – bár így is élénk világosságot vetnek Mátyás korának társadalmi életére, – továbbá az is, hogy az akkori Heves vármegyére terjednek ki, legfeljebb a több megyében birtokos családok által érintkeznek a szomszédos megyékkel is. Tartalma is elég zártkörü, ugyanazon eset többször ismétlődik. A legtöbb adat emberölésről szól (15), kevesebb rablásról (6), orgazdaságról (5), eretnekségről (5), testcsonkitásról (4). Fontos a három oklevélhamisitás felemlitése s a hazaárulást jelentő cseh szövetkezés (2).
A részletek tárgyalásából kitünik végre az is, hogy előkészítő megismertetés volt az emlitett vármegyék tárgyalandó állapotáról, tehát 1467 május 22 előtt kellett létrejönnie. A sok bizonyitó adat ujabb felsorolása helyett csak az egri káptalanról mondottakat ismétlem. A hitelesség megszüntetése a vármegye gyülésen történt, de már augusztus 9-én visszavonta a király a proscriptiót. Nem lett volna értelme, hogy az oklevél irói tovább is proscribáltnak tartsák a káptalant. A figyelem esetleges elkerülésének feltevését kizárja Pásztói András, Tari György, Szenterzsébeti János esete, a kiknek ügyét a biróság már a vármegyei gyülés előtt, vagy azon tárgyalta. Viszont megjegyzendő, hogy ellenük már 1465 végétől folyt a per az ország valamelyik főbiróságánál, tehát a proscriptió létrejöttét tehetjük 1466 végére. Egyéb bizonyitékok közt van végül a Tenki Jánosról tárgyalt is, a ki a proscribáló levél szerint még életben van, az 1467 junius 22-iki közölt adat szerint pedig már özvegy a 76felesége. Ennyibe foglalható össze az alakilag és tartalmilag is érdekes oklevél ismertetése. Mint a maga nemében egyetlen emlékünk bizonyára nem jelentéktelen mozaik a Mátyás korabeli társadalmi élet megrajzolásához, az egykoru események megértéséhez és megitéléséhez.
Dr. BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ.
