Az első Eddeiek.
Az első Eddeiek.
Bizonyos Iharos nevü somogymegyei birtokosnak, kiről nevén kivül egyebet nem tudunk, két fia volt. Az egyik, kinek neve szintén ismeretlen, Buzát-Hahót nb. Panyit fogságába került, minek következtében IV. Béla király Panyitot 30 márka birságra itélte. Az elfogatás évét nem ismerjük; annyi bizonyos, hogy Panyitnak már 1254 november 18-án kellett volna az összeget lefizetnie s hogy Béla – mert Panyit azt állitotta, hogy Güssingi Henrik országbiró és somogyi főispánnak itéletlevele hamis – a végleges itéletet 1255 február 17-én hozta.* A névtelen fiuról többet nem is tudunk.
Fejér IV/III. k. 3, 284. l.; az okmánynak nincs keltezése, de miután IV. Béla 1255 márczius 17-én Vaskán tartózkodott (Wenzel XI. 412), jelen okirat pedig Vaskán kel s Güssingi Henrik 1254-től 1256-ig mint országbiró egyuttal Somogymegye főispánja is volt, apodiktikus bizonyossággal mondhatjuk, hogy az okirat csak 1255-ből származhatik.
I. Iharosnak másik fia: Gergely, ki névtelen fivérét képviseli s az ezért fizetendő birságot átveszi, ettől fogva Somogymegyében és vidékén előkelő birtokosként szerepel. – Igy már 1262-ben a vasmegyei Radócziaknak bizonyos birtokpörében Olyvösön (Somogymegyében) fogott biró. Ugyanazon minőségben szerepel 1268-ban somogymegyei birtokok ügyében többször is.* A mellett azonban a közügyekben is részt vett. Mária királyné 1268-ban előadja, hogy Juharos fia Gergely comes IV. Bélának, és fiának Béla herczegnek sok szolgálatot tett, miért is neki Juharos nevü örökölt birtoka szomszédságában, Berényen bizonyos földeket adományoz;* e Berény megfelel a mai somogymegyebeli Iharos-Berénynek. 1269-ben fogott biróként müködik a somogymegyei Lepled birtok ügyében.* – Ugyanezt olvassuk róla 1278 márczius 6-án a somogymegyei Csavonya birtok rendezése alkalmával.* De szerző ember is volt. 1276 január 20-án megveszi Ják nb. Mikótól ennek Somogymegyében lévő inkei birtokrészét; 1276 augusztus 17-én tanusitják Pécz nb. Gergely bán Somogyvármegye főispánja, Bő nb János, Kovásznai Kozma és Elle nb. Ugra comesek, hogy Gergelynek Bágyon fiai Miklós és István ellen kártéritési pöre volt, melynek folyamán alperesek makacsságuk miatt el lettek marasztalva. Gergelynek adatott azon engedély, hogy mindaddig, mig őt nem kártalanitják, Somogymegyében fekvő Bár nevü birtokukat elfoglalva tartsa.* Utoljára 1278 október 29-én találkozunk vele, midőn Inkei Bot fiainak, Ivánnak és Jóbnak, hogy földönfutókká ne váljanak, Inkén egy kis jószágot adományoz* Három fiu maradt utána: I. János, II. Iharos és Baksa. I. János, ki már az Eddei nevet viseli,* 831294-ben saját és fivére nevében a somogymegyei Kara nevü helységre való igényeit a pannonhalmi apáttal szemben képviseli. Sikerült is neki kimutatni, hogy IV. László Iharos fiának Gergelynek* Karán egynehány dűlőt adományozott, de miután egy későbbi tárgyaláson meg nem jelent és a pannonhalmi apát tulajdonjogát bebizonyitotta, elvesztette János a pört. 1294 után elvesz a nyoma.
Wenzel III. 184–186, 188–190. Hazai okmánytár VIII. 115. (Wenzel VIII, 206 ddo. 1268. helytelenül nevezi őt János fiának), V. ö. Fejér, VII. k. I, 349. l.
Wenzel VIII. k. 193. l.
Ugyanott 229. l.
Wenzel IX. k. 48. l. Kelet nélkül, de a szereplő országnagyok alapján 1278-ra helyezendő, vö. ugyanott 222. l.
Fejér V/II. k. 2. 366–367. (v. ö. 421.)
Wenzel XII. k. 700–702. l.
E helység legrégibb neve: Egude (1230, Wenzel I. 279); 1294-ben «Egyude» (Wenzel V. 103); ugyane néven előfordul 1302-ben (Anjoukori okmánytár I. k. 43. l. – 1309-ben pedig Egyda (Knauz II. k. 602. l.); 1341-ben Egede (Anjoukori okmánytár IV. k. 125. l.)
Az illető okirat (Wenzel V. k. 103–104. l.) tévesen mondja: János fia.
Nejével a somogymegyei Szőllőst kapta hozományul.* E nő származására nézve tudjuk, hogy Péter fia Zsidó a székesfehérvári káptalan előtt 1244-ben Somogymegyében lévő Szőllős nevü birtokát két leányának, Katalinnak és Erzsébetnek átengedte.* Miután I. Eddei Jánosnak egyik unokája a Katalin nevet viseli, azt hisszük, hogy Zsidó leányai közül Katalin volt János neje, a mi természetesen ki nem zárja, hogy ez esetleg Erzsébet is lehetett. E Zsidónak fia János később királyi hirnökmester.*
Anjoukori okmánytár IV. k. 260. l.
Wenzel VII. k. 182. l.
Róla és utódairól más alkalommal lesz szó.
I. Jánosnak egyetlen fiát ismerjük: II. vagy Fodor Jánost, kiről nevén kivül mit sem tudunk. Úgy látszik, hogy korán halt meg, mert 1302-ben már csak fiával találkozunk. E Fodor János előnyös házasságot kötött, mi által családjának birtokait jócskán szaporitotta. Bizonyos Petres fia Torvaji Petres megszerezte örökáron 1265 junius 8-án a somogymegyei Sövényt, mely vételhez IV. László 1277-ben adja meg beleegyezését.* 1279 május 5-én megveszi Petres a Szalók nb. Elek özvegyétől ennek ádándi birtokát, mely saját birtokai, Kisfalud és Sövény szomszédságában feküdt.* Leánya Margit Eddei Fodor Jánoshoz ment férjhez, mely alkalommal a sövényi birtokot kapta. Petres fia Domonkos végrendeletében sövényi részen kivül még Jut nevü birtokát is Fodor János fiának Imrének hagyományozta.*
Hazai oklevéltár 43. 49., 77.
Wenzel XII. k. 275. l.
Anjoukori okmánytár. I. k. 44. l.
Fodor Jánosnak három gyermeke maradt: Imre, Margit és Katalin.
Margit 1302-ben Pok nb. Péter fia Móriczhoz ment férjhez, mely alkalommal fivérétől Imrétől Sövényen és Juton egynehány földet kapott hozományul.* Egyebet nem tudunk róla.
Ugyanott 43–44.
Katalin a somogymegyebeli Hetesi Lév fiához, Miklóshoz ment férjhez, kiről tudjuk, hogy 1333-ban Inke egy részét, melyet Katalin fivérétől Imrétől kapott, Osztopáni Péter fia Petőnek átadja.* Miklósnak özvegyeként 1341 augusztus 16-án e Katalin szerepel. E napon tanusitja a somogyvári konvent, hogy Katalin a somogymegyei Inkén lévő birtokrészét Gutkeled nb. Miklós bán fia Miklósnak zálogba adta.* Röviddel utóbb, 1342 szeptember 3-án tanusitja Erzsébet királyné, hogy özvegy Hetesi Miklósné, szül. Eddei Katalin, a somogymegyei Szőllősön lévő azon birtokrészét, melyet atyai nagyanyja után kapott, Ugali Pál országbirói főjegyzőnek 35 márka dénárért örökül vallja.*
Fejér VIII/VII. k. 249. l.
Anjoukori okmánytár IV. k. 125. l.
Ugyanott 260. l.
Imréről 1302 után csak azt tudjuk, hogy 1330-ban Inkén és Iharoson még birtokos volt; 1333-ban nővérével Katával együtt szerepel.* 1344-ben már nem él. Neje, fia Miklós és leánya Katalin túlélik őt.
Fejér VIII/VII. k. 7. 249. l.
Fia Miklós pénzszükével küzd. 1344 szeptember 26-án Iharoson lévő birtokát Nagymartoni Pál országbirónak, kinek 80 márkával adós, örökáron eladja. Anyjának hozományi, valamint Katalin nevü nővérének leánynegyedi követeléseit maga fizeti ki.* Miklósnak további nyomait nem kutatjuk és így I. Gergely többi fiaihoz kell visszatérnünk.
Fejér IX/I. k. I. 198. l.
II. Iharos, kivel már 1294-ben találkoztunk, 1299-ben Oberthi László bünügyében annyiban szerepel, a mennyiben neki joga lett volna, Lászlónak oberthi birtokát megszerezni, a mit azonban nem tett;* ebből világos, hogy Oberthben vagy ennek tőszomszédságában birtokos volt. 1316 deczember 4-én tanusitja a somogyvári konvent, hogy Inkei Jób fia János és Gergely comes fiai, Iharos és Baksa az előbbinek inkei birtokrésze ügyében akként egyezkedtek, hogy Gergely fiai e birtok használatában maradjanak. Az ügy azonban csak 1318 május 1-én nyerte végleges elintézését, mely alkalommal Iharos és Baksa a viszályos birtokot véglegesen megkapták.*
Wenzel V. k. 234–235. l.
Anjoukori okmánytár I. k. 409., 466. l.
II. Iharosnak 1316 után elvész a nyoma. Csak leányai maradtak, kikről, egy az országos levéltárban N. R. A. fasc. 34. nr. 10. sz. a. őrzött, eddig kiadatlan elenchus (az illető okirat eredetije már nincs meg) a következőket mondja:
In causa Georgii filii Ladislai de Kovách contra Georgium filium Lorandi de Berzenche intuitu Possessionis Inke in comitatu Simig. existen. coram palatino Regni Nicolao de Gara suscitata per eundem in causam attractum juri exhibitć amicabilis compositionis, sive transactionis inter Stephanum filium Trepk et Cholk eiusdem; nec non Peteu filium Petri de Osztopán (Uztupán) et Kathych eiusdem; item Mark filium Stephani et Andream filium Sydo de genere Peech, horumque consortes, filias scilicet condam 84Magistri Iharul filii Gregorii de Egude ex Margaretha, Stephani de Darou filia, susceptas, ab una: ac Joannem, Nicolaum et Dominicum filios Boxa filii prćdicti Gregorii de Egude ab alia partibus: ratione quartć puellaris prćtactarum Cholk, Kathych et aliarum nominatim non expressarum, dotisque ac rerum paraphernalium matris earundem prćdictae de bonis hćreditariis memorati magistri Iharus patris ipsarum provenire debentium, coram Henrico Vesprimiensi episcopo et reginali cancellario aliisque probis viris taliter: ut annotati Joannes, Nicolaus et Dominicus de Egude repetitis filiabus Magistri Iharul earumque hćredibus in satisfactionem iuris earundem quartalitii, dotis item ac rerum paraphernalium matris ipsarum totalem prćscriptam possessionem Inke (salva dumtaxat portione eiusdem Emerici filii Joannis ibidem permanente): inter ipsas ćqualiter dividendam iure perpetuo assignaverint, ac insuper portionem quoque mentionati Emerici filii Joannis in possessione Iharul habitam iisdem seu ad emendum, sive ad pignus ad se recipiendum indulserint. Anno 1330. initć, Transsumptum seu par iudiciarium pro Petro filio antelati Ladislai de Kováchy expeditum 1412. Sub. auth. etc.*
Dr. ifj. Reiszig Ede úr szives közlése.
Ebből tehát a következők tünnek ki:
II. Iharos neje Margit előkelő családból származott, a mennyiben atyja, Darói István, II. Majs nádor nemzetségi rokona, Tolnamegyében tekintélyes birtokos volt. Margittal kötött házasságából négy leány származott:
1. Csalka, kinek férje Bő nb. Trepk fia István, somogymegyei birtokos. Ez előfordul 1324 óta; tőle származik a Kürtössi és a Messer család.
2. Katicza (Katalin), kinek férje: Osztopáni Péter fia Pető, somogymegyei birtokos. Előfordul 1317-től 1361-ig (1333-ban megveszi sógorának, Hetesi Miklósnak inkei birtokrészét).
3. A harmadik, névleg ismeretlen leány Pécz nb. «Lég» István fia Márk-hoz ment férjhez. E házasságból származott többek között Roland is (1367–1374), kinek fia György a Berzenczei családot folytatta.*
V. ö. Turul 1897. évf. 134. l.
4. A negyedik, szintén névtelen leány Zsidó fia Andráshoz ment férjhez, kire nézve a következőt kell kiemelnünk:
A fentebbi elenchus szószerint mondja: «item Mark filium Stephani et Andream filium Sydo de genere Peech». Márkról biztosan tudjuk, hogy a Pécz nemzetségnek sarja; azt pedig, hogy Zsidó fia András is – a mint az elenchus mondja – e nemzetséghez tartozik, mindeddig nem találtuk bizonyitottnak, miért is ezt egyelőre érdekes nyilt kérdésnek tekintjük. Magát Andrást azonban jól ismerjük: a somogymegyei Kapolyi család tagja ő, kivel még 1347 márczius 3-án találkozunk.*
Róla s családjáról másutt.
Mind e négy leány, illetve ezeknek férjei 1330-ban Henrik veszprémi püspök és királynéi kanczellár előtt anyjuknak, Darói Margitnak hitbérét és saját leánynegyedi örökségüket atyjuk, II. Iharos rokonaitól követelik. Ezeket képviselik a már szintén nem élő Baksa fiai, kik a dolgot úgy rendezik, hogy Iharos leányai Inkén egy részt kapnak és Imrének iharosi birtokára nézve úgy vétel, mint kiváltás tekintetében elsőbbségben részesülnek.
Kovácsi László, somogymegyei birtokos* 1412-ben fentebbi Pécz nb. István fia Márk unokáját Berzencei Roland fia Györgyöt Inke birtok miatt beperelvén, utóbbi az 1330. évi egyezkedést mutatja elő, a miből, úgy látszik, az következik, hogy Kovácsi Lászlónak egy Berzencei leány volt az anyja, mert máskülönben a Kapolyaiak, Osztopániak és a Bő nembeliek is szerepeltek volna a pörben.
Kovácsi István fia László előfordul 1370-ben. Hazai okmánytár III. k. 274. l.
Az 1330-ban szereplőknek egy részével találkozunk még 1354 április 26-án is; Csalka akkor már özvegy; Katicza még mindig Osztopáni Petőnek a neje; Pécz nb. Márk neje már nem él, de helyette szerepel leánya Erzsébet; Kapolyi Andrásné nincsen képviselve, a miből az következik, hogy már nem élt és hogy gyermektelen volt. Közös elintézni valójuk van, a mennyiben György fia Gyegőtől és Szakácsi János fia Miklós nejétől, Erzsébettől ezeknek Inke mellett lévő Kisfalud nevü birtokát megveszik és a vételárt fennebbi napon az eladóknak megadják, mire ezek őket a megvett birtokba bocsátják.* Vajjon volt a két fél között rokonsági viszony? nem tudjuk. Az ismeretes, hogy a Szakácsiak somogymegyei birtokosok voltak.
Anjonkori okmánytár VI. k. 198–199. l., hol Iharos helyett tévesen Johannes áll.
Baksárnak, kivel utoljára 1318-ban találkoztunk, János, Miklós és Domonkos nevü fiai maradtak, kik 1329 julius 2-án még zsengekoruak, miért is őket a királyné a somogymegyei Csicsó nevü birtok iránti perükben oltalmába veszi.* 1330-ban (mint fennt láttuk) II. Iharos leányainak örökösödési követeléseit kielégitik. II. Jánosról azontul már mit sem tudunk.
Hazai okmánytár III. k. 102. l.
I. Miklós és Domonkos veszekedő emberek lehettek. 1339-ben arról értesülünk, hogy a két fivér a vasmegyei Köcski Miklós fiát Miklóst megölte és hogy Kutasi András fia István mester, somogymegyei birtokos és a királyi udvarnokok ispánja, helyettük a 26 márkát érő vérdijat Köcski Lőrincz és Dénes kezéhez lefizette. Ezért eladják Istvánnak a Somogymegyében fekvő Gyümölcsény nevü birtokukat.*
Fejér VIII/IV. k. 410. l.
85Az előadottak alapján megkapjuk tehát az első Eddeiek következő leszármazási tábláját:
I. Iharos; Gergely 1254–1278; Fiu 1254; I. János 1294 ~ Zsidó leánya Katalin vagy Erzsébet 1244; II. Iharos 1294–1318, † 1330 előtt ~ Darói István leánya Margit; Baksa 1316–1318 † 1330 előtt; Csalka 1330–1354 ~ Bő nb. István † 1354 előtt; Katicza 1330–1354 ~ Osztopáni Pető 1354; Leány 1330 † 1354 előtt ~ Pécz nb. Márk 1330; Leány 1330 † 1354 előtt ~ Kapolyi Zsidó fia András 1330–1347; II. (Fodor) János ~ Torvaji Petres leánya; II. János 1329–1330 † 1339 előtt; I. Miklós 1329–1339; Domonkos 1329–1339; Imre 1302–1333 † 1344-ben; Margit 1302 ~ Pok nb. Móricz 1302; Katalin 1333–1342 ~ Hetesi Miklós 1333 † 1341 előtt; II. Miklós 1344; Katalin 1344
Csánki szerint (II. 669.) a somogymegyei Eddeiekkel 1403. 1405 és 1435-ben is találkozunk; a róluk szóló oklevelek az Országos Levéltárban találhatók. Megjegyzendő azonban, hogy Edden még más birtokosok is voltak, kikről nem tudjuk, vajjon I. Iharos utódaival rokonságban álltak-e vagy nem. Igy ismerjük 1321-ben Egudei Csatót,* de ez talán más Eddéből (bár Somogymegyéből) való. László fia Miklós, királyi alétekfogó, megkapja 1345-ben Lajos királytól az Eddén, Szinyéren és Mikófalván (mind Somogymegyében) lévő királyi birtokokat.*
Zichy okmánytár I. k. 205. l.
Fejér IX./I. k. 274. l.
Dr. WERTNER MÓR.
