A Baksa nemzetség eredete.
A Baksa nemzetség eredete.
«A magyar nemzetségek» cz. müvem l. k. 163. lapján azt irám, hogy ha az 1153-iki hamis oklevél felmutatásakor nyilatkozó családi hagyománynak hihetnénk, a Baksa nemzetség ősi fészkét Hevesmegye északi részén kellene keresnünk.
De másrészt, mint ugyanott megjegyeztem, a Baksa nem birtokszerzései arra mutatnak, hogy e nemnek inkább a Bodrogköz volt a hazája.
Ennélfogva inkább azt mondtam, hogy az ősi fészket meghatározni lehetetlen, mintsem valakit határozott állitással félrevezessek.
Nemrégiben azonban oly adat került kezembe, a mely biztos utmutatást nyujt a Baksa nem korábbi fészkének, sőt származásának meghatározására is.
Biztos, hogy a Tarna felső völgyébe eső, hevesmegyei Szajla 1329-ben még a Baksa-nemzetségé volt és ekkor a Bocskay-ágnak jutott.* Biztosnak hittem azt is, hogy 1280 előtt e nem birta a Zagyva balpartján, Hevesmegye északi részén eső és a mai Lengyend-pusztát maguk közé fogó Bátony és Dorog falvakat s ezeken kivül voltak falvai a Rima folyó mellett is.*
Anjoukori okmánytár, 452–51. l.
Fejér, Cod. Dip. V/III. k. 52. l.
Végre egy szerfölött hibás és hiányos kivonatból tudtam azt is, hogy a hevesmegyei Csehit 1285 előtt Simon ispán fia Dénes, a Bocskay-család közvetetlen őse birta.
Csakhogy e kivonat eredeti oklevele a sovány birtokról szóló tudósitáson kivül nevezetes nemzedékrendi adatot is foglal magában. Magister Dyonisius, filius comitis Symonis, – mondja az eredeti oklevél – terram suam hereditariam in comitatu de Heves existentem, Cheh vocatam, cuius terre dimidietatem, similiter Cheh vocatam, per divisionem factam inter patres eorum idem Pous (filius Marsa) possidet, odaadja Marsa fia Pós ispánnak cserébe ennek Detre-Villy nevü abaujmegyei birtokáért.*
Szepesi káptalan levéltára. Scrin. XI. f, 1. nr. 4.
Kétségtelen ebből nem csak az, hogy a hevesmegyei Egertől északra eső Csehi a Baksa-nemzetségnek ősi birtoka, hanem az is, hogy e nem Marsa fia Pós ispánnal osztályos atyafiságban állott.
Marsa fia Pós 1277-ben jutott neje révén Dettre-Villy-hez. Ekkor adták ugyanis Csenelyi (de Cherne) Péter és Demeter, Miklós fiai, Detre unokái, neki mint sógoruknak, leánytestvérük férjének, Regmecz (Redemech; másként Villy nevü falut.* Villy csakugyan Regmecz mellett esik és egykori alapitója, Detre után méltán viselhette a Detre-Villy nevet.
Szepesi káptalan levéltára Scr. XI. f, 1. nr. 2. – Wenzel, Asp. Okm. IV. k. 91. l.
A hevesmegyei Csehi birtokosának, Pósnak atyját másként Mersa-nak és Merse nek is irták. Mert Pós fiai 1310-ben megosztozván birtokaiban, azt mondják, hogy Csehin kivül a szintén hevesmegyei Bolya falu (most Pétervásárától keletre eső puszta) is az övék.* E Bolya (Buya falut atyjuk, Pós 1284-ben szerezte és 81ekkor Póst Mersa fiának irják.* 1359-ben, mikor a Varaszayak nagyanyjuknak leánynegyedét e Pós unokáitól megkapják, nagyanyjukat «filia Merse»-nek irják.* Mivel pedig e helyütt a név latinosan birtokos esetben áll, annak nevező esete Mersa vala.
Melczer okmánytár, 15. l.
Wenzel, Árp. Okm. IX. k. 399. l.
Melczer okm. 50. l.
Mersa fia Pós néven okleveleink sürün emlegetik Pós urat. 1280-ban a bolyai nemeseket osztoztatja,* 1284-ben a hevesmegyei Bátor falut szerzi meg (nem annyira ajándékul kapta, mint inkább vette).*
Wenzel, Árp. okm. IX. k. 289. l.
Ugyanott 352. 423. l.
Egy eddig kiadatlan 1285-iki levélben rábukkanunk testvérére, Lőrinczre is. Ez évben Mersa fiai, Lőrincz és Pós az Ug másként Bél és a Bolyk (Buchk) nemzetségek több tagjaival együtt az egri káptalan előtt bizonyságot tesztek, hogy Nemel fia János és Emsöd fia János Albert fia Albertnek rokonai.*
Sóvári Soós cs. levéltára a Nemzeti Múzeumban.
A Baksa-nemzetség származásának kérdésére nézve azonban Pósnak legnevezetesebb tette az volt, hogy 1295-ben odaadta bátori birtokát az egri püspöknek és helyette kapta az egri püspökség Batan-nak irt faluját és Fedémes egy részét. Batanról a névhasonlatosság révén könnyen azt gondolhatnók, hogy az a zagyvavölgyi Bálony! Pedig ha a határjárást végigbetüzzük, világos, hogy e Batan a Pétervásárától keletre eső Bolya, Fedémes, Aranyos és Butaj falvakkal (most felében pusztákkal) volt határos s igy nem lehet más, mint a mai Pósvár puszta, hajdan Pósvárallya, még előbb Alsok falu.*
Wenzel, Árp. Okm. X. k. 201–2. l.
E Batan holléte egyszerre kiábránditott engem a zagyvamenti Bátony, Lengyeld és Dorog falvakkal összeszőtt hozzávetésből. Kiábrándithat abból is, hogy az 1231-ben előforduló Batkot a Baksa-nemzetség ősei közé sorozzuk. Mert nyilvánvaló, hogy ha egyszer Pétervására mellett, Szajla közelében volt egy Batan nevü falu, akkor semmiesetre sem szabad a Baksa-nemzetség szintén Batan (Bacan)-nak irt faluját a zagyvavölgyi Bátonynyal azonositani. A másik Dyuryg-nek irt falut ugyis csak erőltetve lehetett Dorognak magyarázni, mert ez időben a Dorog hely- és személyneveket Drug-nak, Durug-nak irták. E Dorog-magyarázat azonkivül teljesen figyelmen kivül hagyta a Dyuryg névben kétszer is előforduló y hangot. Azonkivül a Soós levéltár régi lajstromozója e nevet Dióvégnek olvasta,* tehát az eredetiben alkalmasint nem Dyuryg, hanem Dywyg állott.
Századok, 1882. évf. 50. l.
Mivel pedig Batan és Dyuryg vagy Dywyg Pétervásárától keletre feküdtek s mivel már most kétségtelen, hogy az innen nem messze, az Eger felső völgyében eső Csehi is a Baksa-nemzetség ősi jószágaihoz tartozott, szakitanunk kell végleg a Baksa-nemzetség zemplénmegyei származásával. Ellenben el kell fogadnunk azt, hogy Hevesmegye észak-keleti csúcsa, a Tarna és Eger patakok felső völgye volt eredeti fészke.
Kitünik az eddigiekből az is, hogy a Kendy, Kellemesy és Pósvárallyay családok szintén a Baksa-nemből ágaztak ki. Összeköttetésüket és első elágazásukat mutatja e tábla:
N.; I. Simon 1269; Mersa; I. Baksa 1271–99; I. Tamás 1271–85; I. Dénes 1271–90; Detre 1271–99; I. György 1271–1300; II. Simon 1271–90; A Szerdahelyi család őse; Az Eszenyi család őse; A Bocskay és Agóczy család őse; A Gál-Szécsy család őse; A Sóvári-Sós család őse; A Csapy család őse; Pós 1277–1303 ~ Csermelyi N. A Kendy, Kelemesy és Pósváraljai család őse; Lőrincz 1285
Közös őse ezen családoknak az időrend szerint azon Miklós lehetett, a kinek szépunokája Erzsébet Teköle Uszhoz ment férjhez, de még 1331 előtt meghalt s tulajdonkép még a XIII. században élt.*
L. Magyar Nemzetségek cz. művem I. k. 158–59. lapok közt levő tábla és III. k. 58. l.
Az, hogy Pós a Pilis nembeli Csesznelyi Miklós leányát vette nőül, megmagyarázza azt is, hogyan jutottak az ő fiai Sátosmegyébe. Azt tudtuk eddig is, hogy 1312-ben Pós fiai Miklós, Egyed, Mihály és Lőkös (Lőrincz, de hogy nagybátyjától megkülönböztessék, kicsinyitve Lőkösnek hivták) Sáros várát I. Károly ellenében védelmezték s e miatt Kendi és Kellemes nevü falvaikat egy időre elvesztették,* de nem tudtuk annak okát adni, miért kellett nekik Sáros várát a király ellen védelmezniök?
Melczer okm. 25. l.
Azonban most már tudjuk, hogy ők Pilisnembeli Miklós fia Demeternek, a hatalmas zólyomi, majd pozsonyi ispánnak unokaöcscsei voltak s mivel Miklós fia Demeter a XIV. század elején Sáros várát kezére keritette,* nagyon természetes, hogy unokaöcscsei személyében az akkori pártváltoztatások idején biztos embereket keresett s igy Sáros várában várnagyokká őket tette.
Fejér, VIII/I. k. 446. l.
Ez adatokból egyszersmind fény derül a Baksa-nemzetség származására is.
82A Pilis nemzetség; a melynek egyik tagját Pós vette nőül, mint a neve is mutatja, szláv eredetü volt. Az a Csernely-falu, a hol Pós apósa és sógorai laktak, szintén szláv nevü és Borsodmegyének éppen azon a részén esik, a melyet 1241 előtt cseh jövevények, települők szállottak meg, a mint az a váradi tüzesvaspróba lajstrom nyilván mondja.
De ez nem sokat bizonyit. Gyökeres magyar is összeházasodhatott a megtelepült s hamar magyarosodó Pilis nemzetséggel.
Nevezetesebb, hogy a Baksa nemzetségnek ősi birtoka Csehi. Ezt e szerint a Baksa nemzetség telepitette, a telepités pedig úgy ment könnyen, ha a telepitők ismerősök voltak a csehekkel.
Még ez sem volna döntő. Ha esetleg Csehit Baksa és Pós nagyatyja kapta, akkor azt I. Simon és Mersa már örökölt (hereditaria) birtokuknak mondhatták. Döntő az, hogy a nemzetség legelső tagjai Baksa és Mersa (Marsa, Merse) személyneveket viselnek.
Baksát irják másként Boksá-nak is és ez nem egyéb mint a szláv Bog főnév és sa képző. Jelentése körülbelül annyi mint a német Gottfried-nek.
E Bogsa-ból származott könnyebb kiejtéssel a Boksa, majd a magyarosabb Baksa.
A Mersa név jelentését nem tudom megfejteni, de hogy szláv szó Mrsa-ból származik, biztos. Éppen azért irják egyszer Marsa-nak, máskor Mersá-nak, mert a magyar kisegitőhang nélkül nem tudta kimondani, hanem a bretva-ból vagy borotvát vagy beretvát csinált, épúgy Mrsa-t is hol Marsa, hol Mersa-nak próbálta kiejteni. A Mersaból aztán a hangilleszkedés törvénye szerint lett Merse. (V. ö. Gecsa = Gecse, Becsa = Becse stb.)
E három jel együttvéve, azt hisszük, eléggé bizonyitja, hogy a Baksa nemzetség a másik Zemplénben oly nagygyá növekedett Bogát-Radvány nemmel együtt szláv eredetü. Mennyit tett a magyar állam, társadalom és föld, mig e nemzetséget úgy átalakitotta, hogy az hazánknak Bocskay Istvánt adta!
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
