2. Péter utódai.
2. Péter utódai.
I. Péter, ki a «Vezekényi» nevet viseli, 1295 decz. 12-én kisvezekényi birtokának egy részét fennebbi Brezó fia Miklósnak adja el.* 1306-ban már nem él.
Ugyanott 4. l.
Fián, Sándoron, kivül még egy névszerint ismeretlen leánya maradt, ki bizonyos Lesták fia Bogodhoz ment férjhez. Erről azonban külön fejezetben kell szólnunk.
I. Sándor 1298-ban sógorának egynéhány szolgát engedett át; 1306-ban fiaival együtt beleegyezését adja, hogy Margit utódai a nemzetségi vagyonból kielégittessenek; ugyanezt teszi 1324-ben is. Ugyanazon évi márcz. 30-án Kistapolcsányi András és fivére Gyula, Péter fia Sándort a barsmegyei Ebedecz nevü birtok eladásától tilalmazzák.* 1325 máj. 1-én a «Szecsei» nevet viseli s akkor Váradnak azon részét, melyet Bened fia Lesták után örökölt, Sági Benedeknek adja zálogba:* ezután elvész a nyoma.
Anjoukori okmánytár, II. k. 122. l.
Ugyanott 19. l.
Két fia volt: III. Péter és György. Ez utóbbiról csak annyit tudunk, hogy 1333-ban Berke leányát, Ilonát leánynegyedére nézve kielégiti.
III. Péter 1338-ban Bézs bán unokájával Kónya Miklóssal azon birtokokat osztja fel, melyeket Bézs bán még 1258-ban nagybátyjától Lestáktól, megvett volt. E felosztás alkalmával Péter a váradi részeket kapta. Az osztályozás indokaira nézve az illető okmány* nem nyujt támaszpontot. 1341-ben (akkor is «Szecsei») a Vezekényiekkel pörben áll, csakhogy most nem Margitnak leánynegyedét, hanem Váradnak azon részét kéri vissza a Vezekényiektől, melyet ő maga még Máté fiától II. Pétertől szerzett.*
Ugyanott 22. l.
Botka, 34. l. Már fentebb bebizonyitottuk, hogy ezen oklevél nem 1351-ben, hanem 1341-ben kelt. Nem áll tehát, a mit Karácsonyi mond (239), hogy III. Péter 1351-ben II. Péternek váradi birtokában van. 1341. jan. 13-án mint Sándor fia Szecsei Péter királyi kiküldöttként müködik. (Anjoukori okmánytár, IV. k. 69. l.)
1349 jan. 4-én véglegesen befejezi ez ügyet, a mennyiben Váradot a Vezekényiekkel megfelezi.*
Anjoukori okmánytár, V. k. 256. l.
Egyetlen fiával, II. Sándorral sirba szállt a 75nemzetség. Mikor halt meg II. Sándor, meg nem állapithatjuk. Annyi áll, hogy 1354 szept. 15-én már nem élt és hogy Lajos király az elhunytnak összes birtokait (két Szecse, Várad, Perlep Barsmegyében, Vezekény Nyitramegyében) akkor már Matyk fia Domonkosnak adományozta. II. Sándor tehát valószinüleg 1354 kezdetén halt meg.
Bézs nemzetségének leszármazása tehát következőleg alakul:
Szemety; Bened (1236); István 1259; Bézs 1259–1274; Lesták 1264; I. Péter 1295; Margit ~ Bars fia Brezó 1256–1265; Leányok; Máté † 1306 előtt; Berke 1306–1324; I. Sándor 1298–1325; Leány 1298 ~ Maróti Bogod 1298; II. Péter 1306–1324; Ilona 1333; III. Péter 1324–1349; György 1324–1333; II. Sándor † m. n. 1354 körül
Az adományozás ellen ketten tiltakoztak. Egyfelől Margit unokája, Váradi Péter, ki akkor már hosszabb idő óta betegségben sinylődő ember volt és a pör bevégezte előtt 1355 jan. 13 és február 25 között meghalt, mire fia Benedek folytatta a pört. Csakhogy igényeit nem tudta kellőleg bebizonyitani, minek következtében Domonkos győztes maradt; leánya, Katalin különben e Benedek fivéréhez, Váradi Lászlóhoz ment később férjhez. Szerencsésebb volt a másik követelő, Máté fia Vezekényi Péter, ki fiaival: Vörös Miklós-, Sándor-, László- és Mátéval együtt Szecsei (III.) Péter és fia (II.) Sándornak összes barsmegyei birtokaira igényt emelt és egynehány közvetitő ember tanácsát követve, Domonkossal oly egyezséget kötött, hogy ez utóbbi neki a Nyitramegyében Sárfő mellett feküdt Kis-Vezekényt, 35 márka denárt és 10 ménest engedett át.* Mi inditotta Domonkost arra, hogy e követelő igényeit elismerte s vajjon Bézs nemzetségéhez tartozott-e az illető, nem tudjuk. Margit utódainak sorában hiába keressük őt.*
Anjoukori okmánytár, VI. k. 391. l.
1355-ben Miklós fia Vezekényi János egyszer mint királyi kiküldött és egyszer mint birtokos szerepel (Anjoukori okmánytár. VI. k. 291. l. és Botka, 42. l.). Ez utóbbi minőségben mint pörvesztes Vezekényi Miklós özvegyének és fiainak bizonyos birságot fizet ki s ez alkalommal arról értesülünk, hogy Királyszilváján, Bélen és Leveleden (Barsmegyében) volt birtoka. Fia-e azon Jánosnak, ki mint Margit unokája 1306-ban szerepelt? nem tudjuk.
