III.
III.
A XVI. században az olasz reneszánsz pajzsheraldika, mintegy nemzeti szokásnak, nemzeti hagyománynak tekintetett, mint a mely még sokszor visszasiratott igazságos Mátyás király korából származott s ez irányt nemcsak nemzeti fejedelmeink követték czimeradományaikban, hanem tért hóditott az a heraldika, a müvészet és müipar egyéb ágazatainál is.
Ha az 1526–1600-ig terjedő időkből a gyürüpecséteket vizsgáljuk, meggyőződünk, hogy ezek csekély kivétellel, mind pajzspecsétek; sisak, sisakdisz és takarók nélkül, a pajzs felső karimáján a tulajdonos nevének kezdőbetüivel. De a 61pajzs ezen felső karimájánál nagyon gyakran látunk egy csillagot és egy félholdat, emlékeztetőt a török harczokra. A csillag és félholdnak, mint a magyar heraldika egyik igen gyakran alkalmazott czimerképének ez volt első jelentkezése s ez uton jutott be már a XVI. század végén, de főképen a XVII. század folyamán számtalan esetben a pajzsfőbe, mint egy-egy főczimeralak kisérete.
A pajzsczimer divata volt aztán oka annak, hogy miután nagyon sok jeles, régi családunk czimere csak XVI. századbeli pecsét után maradt reánk, ezeknél csakis a pajzsalakot ismerjük, nem egyszersmind azok sisakdiszét is. Ilyenek a Szalók nemzetségből származó Balayak, az Ogmánd nemzetségből a Kechetyek, a Bél nemzetségből származó Bekölczeiek, a Csolt nemzetségből származó Ábránffyak, a Tyukod nemzetségből származó Gerendyek és nagyon sok mások czimerei.
De nemcsak a kisebb gyürüpecséteken látjuk a pajzsczimer ezen szokását, hanem előkelő főurak nagyobb pecsétein is. Könnyen hozzáférhető példákul idevonatkozólag felhozom e korból a Perényi Imre, Czibak Imre, Fráter György, Petrovics Péter és Illésházi István pecséteit.*
Megjelentek a Szilágyi-féle Magyar Nemzet Történetében.
Czimerismereteinkre nézve mindig kiváló fontosságuak voltak a sirkövek. Az ezeken kivésett szobrászati munkák voltak legavatottabb tolmácsolói egyes korszakok divatjának, izlésének és modorának. Ha a tárgyalt korszakunkból származó sirköveink sorozatán végigtekintünk, úgy találjuk, hogy az egyes felvidéki, többnyire németajku szabadkirályi városok templomában lévő, ott élt egyének sirköveitől eltekintve, az országos egyének sirköveinél igen sok esetben ismét csak az olasz pajzsczimert találjuk.
A főpapok czimereinél általában a sisak és sisakdisz helyét a főpapi jelvények foglalják el, de a hol ezt mellőzik, ott sem helyettesitik azt a czimer sisakdiszével.
Az 1527–1600-ik évig terjedő korból a következő sirköveket sorolom fel: Várallyai Szaniszló (Szepeshely, 1548.), Ujlaky Ferencz (Pozsony, 1555), Battyhány Boldizsár (Németujvár, (1560), Görgey Ferencz (Topporcz), Balassa Menyhért (Széleskút, 1568), Báthory András (Máriavölgy, 1568), Bocskay András (Gálszécs, 1579), Keczer Ambrus (Keczer-Peklén, 1579), Nádasdi Darabos László (Sopron, 1585), Triebel Gergely (Lőcse, 1593), Monaky Péter (Lazony, 1599) és a XVII. század első évéből 1600-ból Darholcz Kristóf siremléke a demjétei templomban Sárosmegyében e felirással: «hodie mihi, cras tibi».
Ezen sorozatban az utolsó a XVII. század első évéből való. Az évszám azt mutatja, hogy az olasz pajzsheraldika divata az egész XVI. század folyamán fennállott, a sirkövek sorozata pedig azt, hogy ezen divat az egész ország területén el volt terjedve; az Ausztriához közel eső Pozsonyban éppen úgy, mint a német befolyás alatt álló Szepességen; a lengyel határokat érintő Zemplén vármegyében úgy, mint a Stiriával határos Vasmegyében.
Ugyanezt mutatják egyéb müépitészeti emlékeink is. A pajzs heraldikájával találkozunk a bittsei kastély kapuzatán (1574), az ungvári várkastélyon (1598), a gyulafehérvári Bethlen-házon, Fráter György kolozsvári egykori palotájának diszitményei között (1541) és a Büdi Mihálytól 1536-ban megujitott munkácsi csucsives templom falán.
Hogy a müipar egyes ágazatainál is divott a pajzsheraldika, bizonyitják XVI. századbeli régi nyomtatványaink czimerdiszitményei, a krasznahorkai hires Bebek-ágyuk s különösen a müötvösségnél régi kelyheink; ezek között első sorban Losonczy Antalnak az 1548-ik évből származott óriás ezüst kancsója.
