II.
II.
A nagy király, Hunyady Mátyás alatt nálunk meghonosodott olasz reneszánsz hatásáról a magyar heraldikára, más alkalommal értekeztem. Ezen értekezésemben röviden vázoltam azt, hogy ezen modor miként hóditott fokozatosan tért a XV. század végéig annyira, hogy a XVI. század első tizedeiben, a mohácsi vészig a festészet, szobrászat és műépitészet terén, – néhány felvidéki németajku város kivételével – hol a conservativ irányu polgárság még mindig a késő csucsives modorhoz ragaszkodott – csaknem kizárólagosan érvényre jutott.
Különösen érezhető volt ezen hatás a királyi kanczelláriában, hol a fényesen kiállitott armálisokba a czimereket a nagy Mátyás király könyvtárának egykori jeles miniátorai festették nagy müvészettel, de kevés heraldikai érzékkel, az olasz izlésnek megfelelően, legtöbb esetben csakis a pajzs heraldikáját emelve érvényre.
A mohácsi gyászos ütközetben a nemzet szine-javával elesett a király is. Üres trónjára Szapolyay Jánost választották az ország rendei.
János király a trónnal a királyi kanczelláriában az elődje alatt müködő olasz czimerfestőket is átvette. Mozgalmas uralkodása úgy látszik kevés időt engedett arra, hogy hiveit czimeradományozásokkal tüntesse ki, mert nagyon kevés azon armálisok száma, melyek tizenhárom évre terjedő uralkodása idejéből felmaradtak.
Ezek között van valódi miniatori műremek. Ilyen valószinüleg a Vécsey István armálisába festett czimer, melyet neki János király 1532-ik évben október 16-án adományozott.* Ennek eredetije a b. Vécseyek sárközujlaki levéltárában van, de hasonmásban nincs közzétéve. De ilyen a Záray Lázár armálisába festett czimer, a következő 1533-ik évből, mely remek kivitelére, stilusára és heraldikai elrendezésére teljesen egyezik a mohácsi vész évéből s az azt megelőző esztendőből származó Forgách, attaki Bosnyák, Vásárhelyi armálisok czimereivel és kétségtelenné teszi azt, hogy a Záray czimert is, miként ezeket, egy és ugyanazon miniator festette.
Századok, 1889. 124. l. A czimer: kék pajzsban öt ormóju várfalból növekvő balra forduló oroszlán, két első karmával pajzsot tart, melynek veres mezejében, a pajzs bal keretéből, felhőből kinyuló pánczélos kar, markában vasdárdát tart, felül jobbra hatágu arany csillagtól, balra befelé forduló holdsarlótól kisérve. Az oroszlántól tartott pajzs, az 1507-ben II. Ulászló királytól Vécsey-Szőllősy Balázsnak adományozott czimer, némi módosítással a pajzs szinénél és a pajzsalak kiséreténél.
Ezen időn túl a müvész vagy elhalt, vagy visszaköltözött a mozgalmas belvillongások idejében hazájába, mert a János királytól adományozott harmadik czimer, melyet hasonmásban ismerünk: Dévay Péter 1538. jul. 13. Segesváron 59kelt armálisában,* noha tiszta olasz reneszánsz festmény, de már nem a kitünő miniator munkája. A vonások erőteljesebbek, durvábbak s bár e czimer kerete – mondhatnánk – esetlen renaissance motivumokból van összeállitva, a pajzsalak természetes, közvetlenül ható mozdulatával, kifogástalan.
Adler, Jahrbuch. neue Folge, II. B. czimkép és 112. l. – A czimer: veres pajzsban, balra fordult kék ruhás tatár, sárga alsónadrágban, barna bőrcsizmákban, baljával egy mellébe döfött, eltörött dárda végét huzza ki, jobbjában egy széles kétélű pallost tart balharánt lecsüngő helyzetben.
A Vécsey és Dévay czimeradományozásoknál János király abban a tekintetben is elődei nyomdokán haladt, hogy mindkét esetben már előbb is nemes embernek adományozta a czimert.
Az emlitetteken kivül János királynak még két czimeradományáról van tudomásunk: egyik a szentkatolnai Bakk Györgyé 1535-ik évből, a másik a chani Noeh Imréé 1539-ik évből. – Ezen két armálisba festett czimert sem eredetiben, sem hasonmásban nem ismerjük. A Siebmacher-féle czimerkönyv közölte azokat a többi Erdélyországi czimerek sablonja szerint, sisakkal és szinezetlen takarókkal, megjegyezvén, hogy sisakdiszek nem adományoztattak. A Bakk család armálisának szövege V-ik Ferdinánd egyik kiadványában át van irva 1832-ben, ennek czimerleirása az ötszögü pajzs, a pajzs mindkét oldalát ékesitő «aranyos virágok» teljesen egyezik a II. Lajos király armálisaiban használt czimerleirásokkal és valószinü, hogy modorra és kivitelre az armálisba festett czimer is egyezett.*
A diploma czimerleirása. ez: «soutum videlicet quinquangulare, coelestini coloris, quod sinistrum hominis lorica tectum ac semihasta supra cubitum transfixum intra se continet, margines vero scuti flores auricolorum referentes undique vestiunt». – Bakk Endre: «A Bakk és Jancsó-család története», 27., 28. l. jegyzet.
Az armálisokba befestett czimerek nemcsak stilusban, elrendezésben és müvészies kidolgozásban egyeztek II. Ulászló és II. Lajos királyok czimeradományaival, hanem az adományozott czimereknek az emlitett kort jellemző motivumaiban is. A Dombay, Paulovics, Radák, Cseh, Vásárhelyi jelenetes czimereknek megfelelnek a Szentgyörgyvölgyi Bakács és Dévay czimerek csatajelenetei. Sajnos, az előbbinek csak leirása maradt korunkra, mert az eredeti armálisba belé festett czimer, a hol Bakács Sándor, Bánffy János életét lova átadásával megmenti – a mint azt dr. Boncz Ödön és Varju Elemér urak alaposan bebizonyitották – későbbi, XVII. századi eredetü.
De hol a czimerábrázolatok nem jelenetesek is, azok jelképes jelentősége kétségbevonhatatlan. A Záray czimer éppen olyan kvodlibetszerü, mint a Jagelló királyok korából a Füzy, attaki Bosnyák s talán a Kállay; szövegében le van irva az egyes motivumok értelme és jelentősége is. Leirja, hogy a veres kalapos, szakállas emberfő azon német lándzsás feje, akit Záray a csata hevében levágott. Szintúgy kétségbevonhatatlan a Vécsey, Serpilius, Szentkatolnai Bak, chani Noeh családok czimereinek jelképes jelentősége.
A Székely Balázs czimerpajzsánál nincsenek takarók, a pajzsalakok az attaki Bosnyák és Záray czimert juttatják eszünkbe. A kék és aranyban osztott pajzsban felül veresruhás lebegő kar, fokosának hegyes végével, egy az alsó mezőben fekvő (?) veresruhás török fejét látszik ütni. A török mellén arany teli hold van.) (Hiteles másolata és hasonmása Borsodmegye levéltárában.) Zutori Szabó Lukács czimerlevele nagyon szerény kis oklevél, egyszerü czimerfestménye: kék pajzs, benne veresruhás kar, markában görbe kardot tart. (Kiállitva az ezredéves kiállitáson.)
Izabella királyné, királyi férje halála után néhány esetben szintén élt a czimeradományozás jogával. Három czimeradománya ismeretes: mármarosi Szigethy Pál deáké 1545-ből, somosdi Székely Balázsé 1547-ből és zuthori Szabó Lukácsé 1548-ból.* Ez is, mind a három pajzsczimeradományozás olasz reneszánsz modorban, bár már ezeknél úgy kivitelben, mint a szerkezetre nézve a hanyatlásnak igen szembeötlő jelei mutatkoznak.
A Szigethy Pál czimerénél az előző olasz minták szerint a czimer hátterét a pajzs karimája és a keret között takarók töltik ki, csakhogy nem levén a pajzson sisak, a takarók a pajzs felső karimájának közepéből indulnak ki s ezek elég heraldikátlanul zöld és violaszinüek, holott a czimet pajzsa kék és aranyban osztott, a czimerállat, az osztási vonalból növekvő grif szine fekete. (Ismertetve: Turul, IV. k. 47., eredetije b. Bálintitt József levéltárában Nagy-Enyeden.)
60Szigethy Pál czímere 1545-ből.
János Zsigmond választott királynak, az utolsó Szapolyainak, csak két czimeradománya ismeretes, egyik a Kothek Andrásnak 1560-ik évben Gyulafehérváron adományozott armális. Ez is csak pajzsczimer-adományozás. A reneszánsz veres pajzsban arany sisak van, mely balharánt helyzetben nyillal van átlőve. Az ilyen alaku gerezdes, orrvassal és rákpánczélos nyakvédővel ellátott sisakokat – mint dr. Szendrei megjegyzi – e korban a magyar huszárság viselte s igy ez mint hadi viseletkép is érdekes. A másik a Szabó Balázs armálisa, az 1564-ik évben Kolozsváron kiállitva, szintén pajzsczimer: veresben, zöld hármas halomra illesztett arany koronán könyöklő zöldruhás kar, markában balharánt irányban egyenes pallost tart.*
János Zsigmond egy harmadik armálisának is van nyoma, a Liszay, másként Literati Ferencznek adományozott czimer, mely 1587-ben lett adományozva. A czimer aranyban daru, mely emelt jobb karmában golyót tart. (Siebmacher, 368. 1. 277. tábla.)
Az olasz reneszánsz pajzsczimer adományozás a Szapolyai-ház kihaltával sem szünt meg Erdélyben. Szórványos példáit látjuk az erdélyi fejedelmek egyes czimeradományaiban, minők Báthory Zsigmondé Gyulay Balázs részére* és Báthory Andrásé Fenessy István részére,* mindkettő a század utolsó éveiből. Az utóbbi az Erdélyben kiállitott legdiszesebb armálisok közé tartozik.
Turul, VII, k. 97. l.
Eredetije a Nemzeti Múzeumban.
Az elmondottakból látjuk, hogy a királyi kanczellária és czimerfestői a budai várból a királyi udvarral együtt Erdély felé huzódtak s végre Gyulafehérváron ütöttek állandó tanyát. A miniator müvészek nyomait az 1533-ik, esetleg az 1535-ik éven túl nem találjuk, csakhogy utódaik ha a miniatori müvészetben nem is, de a heraldikai stilben követték az elődök nyomdokait.
Erdélyben uj hazát hóditottak meg a heraldikának s ez külön fejedelemséggé alakulva, átvette a gyulafehérvári királyi kanczellária heraldikai hagyományait. Az erdélyi fejedelmek czimerfestői rossz iskolában tanultak s lassanként elfeledték az olasz iskola előnyeit is és gyártották nagy számban az erdélyi armálisok heraldikai szörnyszülötteit, ellátva a pajzsczimert sisakkal, a sisakot koronával és «különböző szinü» takarókkal.
Az erdélyi czimerek, a heraldika legmélyebb sülyedését mutatják, de hanyatlásuk utját követve, azon eredményre jutunk, hogy ezek a Mátyás király, a Jagellók és a Szapolyayak udvarában divó olasz reneszánsz heraldikai modor elferdült, félreértett fattyuhajtásainak tekintendők.
