Az Ó-Marjayak nemzetsége.
Az Ó-Marjayak nemzetsége.
A Turul 1900-ik évfolyamának 155-ik lapján azon állitást koczkáztattam, hogy az Ó-Marjayak az Ákos nemzetségből származnak. Érveim – úgy látszik– nem voltak elég meggyőzőek, mert Karácsonyi nagy munkájában az Ákosok között az Ó-Marjayakat nem emliti. Uj érvek után láttam, s azokat is találtam.
Ugyanis, mint épen Karácsonyinál olvasható* a Bebek–Csetneky ág birtokai voltak Sajó-Vámos és Pátfalu is (Borsod vármegyében). Ezen községekhez nagyon közel fekszik a mai kemej-i puszta, Zsolcza és Sajó-Lád vidékén,* mely valaha Al-Kemej név alatt az Alkemejieket uralta. Ezen a vidéken volt az Erne bán ága is birtokos.*
Magy. nemz. I. III l.
Csánki I. 174. l.
Karácsonyi L. 115. l.
Az Alkemejiekről a következő adatokat ösmerem:
III. Endre király korában az egri káptalan Zbuska* nevü földét bizonyos Alkemeji Lukács fia Fülöp foglalta el erőszakosan, sőt a káptalan jobbágyait le is nyakaztatta, később magába tért és a birtokot visszaadta. A káptalan nem késett a birtokjogot szorgalmazni, és erre csakugyan királyi szentesitést is nyert (1294).* De az Alkemejiek tovább is nyugtalanitották a káptalant és különösen István mester igérete ellenére sem Zbuska elfoglalásáról le nem mondott, sem az új határjáráshoz beleegyezését nem adta (1324).* Alkemeji László Zbuskát 1345-ben elpusztitotta, sőt a káptalan tizedét is lefoglalta.*
Pesty Frigyesnél (Magyarország helynevei I. 51.) Buska. Ma puszta Ernót és Sajó-Pálfalu között.
Pesty i. h., idézve: egri kápt. magán lt. Nro. VIII. Buska.
u. o. idézve: u. ott 1324. évből.
Ugyanott.
Pesty az Alkemejiekről a következő nemzedékrendi töredéket közli:*
Ugyanott.
Alkemeji Lukács; Fülöp 1294; István 1324; László 1345
De épen az Ó-Marjayak birtoka volt Kemej és (Sajó) Arnót;* a nemzedékrendi adatok egyezvén, Alkemeji Lukácsban az Ó-Marjaiak ősét kell felösmernünk. Már most, ha tekintetbe vesszük, hogy az Ó-Marjayak birtokai Borsodban a Bebek-Csetneky ággal, Biharban az álmosdi Csirékkel voltak szomszédosok, hogy, Vasad részben a Bebek-Csetnek ág, részben az Ó-Marjayak birtoka, végre hogy a Bebek-Csettneky ág ősének, Máténak egyik fia Fülöp, Fülöpnek fia Lukács, Lukácsnak fia Lukács, mig az Ó-Marjayak őse Lukács, ennek fia Fülöp és Lukács, a birtokviszonyokból, meg a Fülöp és Lukács nevek ismétlődéséből egész biztossággal 40megállapithatjuk, hogy – mint ezt már a Turulban 1900-ban is kifjtettem – az Ó-Marjayak az Ákos nemzetségből, még pedig a Bebek-Csetneki ág ősének, Máténak Fülöp nevü fiától származtak.
A VI. 62–63 l.
Ezen adatok, meg Karácsonyfi müve,* Wertner fejtegetései,* és Bunyitay adatai* alapján az Ákos nemzetség ezen ágának, – melyet legokosabb ha egyelőre Máté ágának nevezzük – nemzedékrendje igy alakul (l. a táblát).
I. h. 95 l.
Turul. 10899. 192–93. l.
III. 278. l.
Máté; Szár I. Detre 1241–75; I. Ákos 1248–72, 1248–49 székesfehérvári őrkanonok, 1251–72 ó-budai prépost, 1248–53 a királyné alkanczellárja; I. Fülöp 1241–1244, 1244 Gömörvárm. főispán; II. Detre 1262–1281; Benedek 1262–1307, 1289 Gömör vm. szolgabirája, 1231-ben kir. ember; I. István 1307; Bebek I. Domokos 1318–26 † 1330 előtt; N. leány 1290 – Kacsics Domokos; Kún I. Miklós 1307–51; I. László 1307–1337, † 1339 előtt; I. János 1318–51; I. Péter 1318–51; anna 1307–43, – Gimesi Forgách Miklós; III. István 1330–68, 1346 hevesi főispánok 1347 hevesi főispán és makoviczai várnagyok a pelsőczi Bebek család ősei; I. György 1330–58; II. Domokos 1336–52, 1352 esztergomi szt-tamási prép. később csanádi, majd váradi püspök; Miklós 1336–1350, később egri prép. majd kalocsai érsek; III. Miklós 1341–46; III. László 1341–46; I. Jakab 1337–1340; III. Domokos 1350; II. Miklós 1350; II. Ákos 1345–50; II. György 1350; II. László 1350 – Csetnekyek; Alkemeji I. Lukács 1261–1290, 1283 Gömörvárm. szolgabiró; Cselén ispán 1261–1282; Fiú vagy fiúk 1261–72; II. Fülöp 1294; Dezső – Czeczilia később Csire fia Péter neje; Marjay vagy Ó-Marjay és gyapoli II. István 1323–53; Marjay vagy Ó-Marjay és gyapoli II. Lukács 1323–51; Sándor 1328–37, 1328 Gömörvármegye szolgabirája; IV. László 1345– (1353?); fiú vagy fiuk 1353; V. László 1351; IV. Miklós 1351; II. János 1330–54, 1330–35 az étekfogók mesterének helyettese, 1340 rovistyei várnagy, 1340 gömöri főispán, 1348–52 gömöri és csongrádi főispán, † 1364 előtt, – Telyesprunni Anglis a Sághy és Méhy családok őse; V. Miklós 1330–35, 1333 somogyi főesperes; Asz II. Jakab 1330–51; Erzsébet 1342 – Sárosdy Bálint; N. leány 1342 – Lénárd székesfehérv. Vendég † 1342 előtt; N. leány szül. 1321 előtt, férjhez ment 1337 előtt, él még 1357-ben – Lénárd fia Domokos † 1357 előtt
Az Ó-Marjayak genealogiáját bőviti a következő ösmeretlen adat is:
A Kállayak és álmosdi Csirék között a XV. században hosszas per folyt. Ezen per alatt többek között azt is bebizonyitják, hogy bizonyos Czeczilia urnő valaha Dezsőnek, Lukács fia István édes fivérének (frater uterinus), majd álmosdi Csire Péternek volt felesége.* Téves tehát Bunyitay azon kombinácziója, hogy Czeczilia Ó-Marjay Lukács leánya lett volna, sőt ezen adat alapján az is kétséges, hogy apját csakugyan Lukácsnak hivták-e? s nem hibás okmányolvasás tette-e Lukácsot apjává «consortis Deseu patris Stephani condam filii Lucachy» helyett «consortis Deseu fratris Stephani, condam filie Lucachy»-t, olvasván.
Kállay lt. XV. századbeli iratok III. Elenchusa nro. 1103 ad annum 1471.
Ha már az Ákos nembeli Ó-Marjayaknál vagyunk, egy füst alatt az álmosdi Csiréknek Karácsonyinál közlött* nemzedékrendjéről is meg akarok emlékezni. Wertner Mór – különben 41elfogult – kritikájában e nemzedékrendről irja: «Szerző szerint Csire 1261-ben él, fiának fia László pedig még 1432-ben is; már pedig azt, hogy atya és unoka között 171 évi időkülönbség legyen, sehogy sem tudjuk elhinni; itt legalább is egy nemzedék hiányzik.* A kronólógiát illetőleg Wertnernek igaza van, de hogy csak egy fél iz is hiányzanék, kötve hiszem. Az összes – többnyire kiadatlan – oklevelekszerint Csirének fia Péter. Másutt kell a hibát keresnünk. A F. VII/3 41 alatt közlött oklevelet nem ösmerem, mégis hamisitványnak tartom, sőt azt is kétségbe vonom, hogy Csire apja Álmos lett volna. Mert Álmos-ról nevezték a Csirék birtokát Álmosdot, de Ámosdot Csire a feleségével kapta. 1406-ban Kállay Miklós bizonyitja, hogy «possessio Álmos, prćterea equi equatiales qui hactenus sub potestate dicti Joannis et Ladislai Chyre exstitissent, annotato Chyre cum Domina avia ipsorum Joannis et Ladislai (t. i. Chyre) ... data fuisset et assigneta, et hoc vicecomiti et iudlium Cottus Zathmar constaret evidenter.»*
I. h. 98. l.
Turul 1902. 26. l.
Kállay lt. Elench. III. Salt. XV. nro. 256. ad annum 1437.
Hogy 1406-ban nem perelhettek oly hátas lovakért, melyeket az asszony még a XIII. században hozott a családhoz, hogy erről az alispánnak biztos tudomása nem lehetett volna, világos. És az is valószinüvé válik, hogy Álmos nem Csirének, hanem Csire ösmeretlen nevű feleségének volt az apja (vagy nagyapja).
Karácsonyi nemzedékrendjén Csire Czeczilia nevü felesége is törlendő, mert Czeczilia Csire fiának Péternek volt a felesége.
KÁLLAY UBUL.
