b) A Cseszneki, Rédei Fejes és Pókaföldi Kondé családok.
34b) A Cseszneki, Rédei Fejes és Pókaföldi Kondé családok.
IV. Béka király 1263-ban Jakab nevü kardhordójának kérésére a veszprémi várhoz tartozó Tóth-Réde nevü földet Bánk veszprémi várjobbágynak, Jakab tisztviselőjének adományozza. Jakab számos szolgálatot tett a királynak;* további sorát nem ismerjük.
Hazai okmánytár, VI. k. 114. l.
1293 január 24.-én Jakab mester fiai Miklós, Szomor és Lőrincz már «Viski»-ek, a miből tudjuk, hogy a hontmegyei Visk tulajdonosai; egyuttal azt is tudjuk, hogy akkor a hontmegyei Kemencze nevü birtokra is némi igényeket emelhettek.* 1296 április 25-ikén előadja András király, hogy Jakab fiai: Miklós, Lőrincz, Szomor és Mihály, kik most már a «Cseszneki» nevet viselik, hütlenségbe estek és számos garázdálkodásokat követtek el, miért is őket a nógrádmegyei jenői várhoz tartozó viski birtokuktól megfosztotta s ezt Csák nb. Csák fia Jánosnak adta.* 1390 augusztus 1-én Jakabnak még egy ötödik fiával találkozunk. A hantai káptalan tanusitja t. i. a nevezett napon, hogy Jakab mester fiai Miklós, Lőrincz, Szomor, Mihály és Pál összes vagyonukban megosztozkodtak. Az ezen alkalommal közremüködött bizalmi férfiak a következők:
Knauz, II. k. 339. l.
Ugyanott, 386. l.
1. Szotmosz (?) fia Kema, kit kérelmükre István mester küldött;
2. nemzetségi rokonaik: a) Mihály fia Mihály nevü fraterük, b) Zsidó Mihály comes, c) Csépán fiai András és Márton;
3. szomszédaik: a) Némai Tiborcz fia Péter, b) Bőnyi Cernob fia Miklós.
A felosztásnak a következő eredménye lett a) Szomor kap Rédén 6 telket; b) Szomor, Lőrincz, Mihály és Pál megkapják a (Győrmegyében fekvő) gönyői; árpási és bőnyi birtokokat c) Pál maga megkapja a varaskati (?) népek földjét; d) cseszneki váruk osztatlan maradt.*
Wenzel, X. k. 399., 400. l.
A fentemlitett nemzetségbeli rokonaiknak révén már most képesek vagyunk az osztozkodó Csesznekiek nemzetségét meghatározni.
Miután fentebb láttuk, hogy Zsidó Mihály unokája László ősi birtokai között Dolosd is szerepel és Bána nb. Mihály fia Mihály 1275-ben ugyanezen Dolosdon adományt kap, Zsidó Mihály pedig a Bánai névvel él, világos, hogy Zsidó Mihálynak 1300-ban szereplő nemzetségi rokonában a Bána nb. Mihály fia Mihályra ismerünk és hogy ezeknek alapján nem csak Zsidó Mihály legközelebbi rokonai, mint a Bébiek, Pinnyeiek, Bánaiak és vasi Zsidó-k, hanem a Csesznekiek is a Bána nemzetségből származnak. Miután Bánai Imrével együtt 1233 körül Apa fia Mihály is biráskodik és a biróság egyik ülését a komárommegyei Banán tartotta több mint valószinü, hogy Apa fia Mihály és Péter fia Csépán szintén a Bána nemzetség tagjai. Apa fia Mihály 1225-ben királyi lovászmester, ezután nem találkozunk vele 1231-ig; innen kezdve egészen II. András haláláig, 1235-ig megint kir. lovászmester. 1235 után már nem találjuk őt az országnagyok sorában, de azért meg nem szünt a közéletben müködni; midőn IV. Bélának 1241-ben a Rákoson a tatárokkal első összekoczczanása volt. Mihály, annyira kitüntette magát, hogy Bélától 1244-ben a győrmegyebeli gönyői udvarnokok földjét kapta; akkor egyuttal Bolondócz főispánja is;* 1244 után elvész a nyoma. Miután Mihály lovászmester már 1225 előtt a gönyői udvarnokok földesura,* 1234-ben pedig a győrmegyei Rába-Szentmihály határjárását eszközli,* és 1244-ben a gönyői udvarnokok földjét kapja, világos, hogy győrmegyebeli birtokos volt és miután az 1300-ban véghezment osztályozásból kitünt, hogy Cseszneki Jakab fiai a szintén Győrmegyében fekvő Gönyő, Árpás és Bőny helységekben birtokoltak, azt hiszem, be van bizonyitva, hogy 1. Apa fia Mihály lovászmester és Bolondócz főispánja Bána nemzetség tagja és 2. azon Mihálynak az atyja, ki 1275-ben a veszprémmegyei Dolosdon birtokos.
Hazai okmánytár, I. k. 23. l.
Wenzel, I. k. 210. l.
Ugyanott, VI. köt. 552. l.
A mi pedig az 1300-ban felmerülő Csépán fiait, Andrást és Mártont illeti, megjegyzendő, hogy e Csépán alatt vagy az 1256-ban szereplő Bébi Csépánt, vagy, a mi sokkal valószinübb, 35az Apa fia Mihálylyal 1233 körül együttesen müködő Péter fia Csépánnal azonos. Birtokaik egy része a veszprémmegyei Réde mellett feküdt, Mihály fia Mihály birtoka szomszédságában.
Kövessük már most a Csesznekiek további nyomait.
A XIV. század kezdetén viszálykodásokba keverednek a komárommegyei Mellértöviekkel, mely alkalommal arról értesülünk, hogy Szomor fivérei egyszer az orosz határon, máskor Erdélyben tartózkodtak.* 1303-ban megerősiti Venczel király Csák nb. Csák fia Jánost a viski birtokban és felemliti egyuttal, hogy Cseszneki Jakab fiai Miklós, Lőrincz, Szomor, Mihály és Pál az ő elődei idejében elkövetett rendellenességeikkel be nem érvén, koronázása után is sokat garázdálkodtak és különösen akkor, midőn Károly ellenkirály őt a budai várban ostromolta, rokonukkal, Csák nb. Márk fia Istvánnal együtt a legcsunyább büntetteket követtek el.* Ez utóbbi adat segitségével már most azt is tudjuk, hogy azon István comes, ki magát 1300-ban az osztozkodó Csesznekiek kérésére tiszttartójával képviseltette, nem más, mint a hirhedt Csák nb. Márk fia István; minden valószinüség a mellett szól, hogy a Csesznekiek az ő nővérének fiai lehettek.
Hazai okmánytár, VII. k. 325., 326., 330., 337. 339. l.
Fejér, VIII/I. k. 115., 116. l.
Erre azután sokáig mit sem hallunk felőlük. 1323-ban azonban olvassuk, hogy rédei «Fejes» János cseszneki birtokrészét győrmegyei Pázmánd nevü birtokáért Csák nb. Márk fia István fiaival elcserélte az utóbbit pedig 1329 május 6-ikán Dejtlin pannonhalmi várnagynak eladta. Az eladó akkor Mihály fia «Fejes» János a veszprémmegyei Rédéből való nemes és fia Jakab. Az eladásba következő rokonai egyeznek bele 1. Jakab fia Rédei Miklós, 2. Szomor fia Rédei Miklós.* Ezek szerint tehát látjuk, hogy Bána nb. Jakab utódai 1323-ban és 1329-ben a «rédei Fejes» nevet viselik.
Anjoukori okmánytár, II. k. 405., 448., 514. l., Csánki, III. k. 208. l.
E család tagjainak nyomait 1329 után elvesztjük; Szomor utódaira azonban még ráakadunk.
Bizonyos Póka (= Pálka = Palkó) fia Kelemen pozsonyi nemes várjobbágy, fiutód hátrahagyása nélkül halt meg, mire a Csallóközben feküdt Pókatelke nevü birtoka a koronára szállt. Károly király az birtokot Csór nb. Péter fia Tamásnak, Liptómegye főispánjának adományozta. Tamás azonban nemsokára tuladott e birtokon, a mennyiben Károly király 1342 nyarán tanusitja, hogy Tamás Pókaföldet egyik tisztviselőjének, Szomor fia Miklósnak, részint hű szolgálatai elismeréseül, részint 60 márka vételáron átengedte.* Szomor fia Miklós 1346-ban a csallóközi Szerdahelyiekkel akként egyezkedik, hogy Csukár-Abony és Udvarnok felét kapja.*
Fejér, VIII/IV. k. 558. l.
Fejér, IX/I. k. 412. l.
Miklósnak 1324-től 1354-ig János, Jakab és Tamás nevü fiai maradtak, kikkel 1379-től 1384-ig találkozunk. Jakab fiai Imre és János és az utóbbinak fia Miklós (1429) a Pókatelki nevet viselik. A XV. század végén a család egyik ága a pókatelki Kondé, a másik a pókatelki Szomor nevet használja.* A pókatelki Kondé család czimere: nyillal átlőtt, kardot villogtató pánczélos kar, kétségkivül későbbi szerzemény.
Hazai okmánytár, V. k. 372., 378. l.
Hogy azon Szomor, kinek fia Miklós a Kondé-család alapitója, Cseszneki Szomorral azonos, bizonyitja azon körülmény, hogy a Cseszneki Szomor részére 1300-ban kiállitott osztálylevél eredetije a pókaföldi Kondé-család levéltárában őriztetik.
Ezek szerint megkapjuk a következő nemzedékrendi töredéket:
Bána nb. Cseszneki Jakab 1263-ban királyi kardhordó; Miklós 1293–1329; Lőrincz 1293–1303; Szomor 1293–1303; Mihály 1296–1303; Pál 1300–1303; Rédei Miklós 1324–1354 a pókatelki Kondé család őse; «Rédei Fejes» János 1323–1329; «rédei Fejes» Jakab 1329; János 1379–1384; Tamás 1379–1384; «Fekete» Jakab 1379–1384; Ferencz 1416; Miklós 1416 Folytatják a családot.; Imre 1397–1398; János 1397–1398; Miklós 1429
Dr. WERTNER MÓR.
