3. Bána.
3. Bána.
A Komárommegye gesztesi járásában még most is létező Bana nevü helység (melyet a legrégibb időben kétségkivül «Báná»-nak neveztek) első birtokosa tudtommal Bánai Imre, ki többekkel együtt 1233 táján a pannonhalmi apátság és a templomosok közötti birtokperben fogott biróként müködik.*
Wenzel, VII. k. 278. l. Az itt közölt okiratnak nincsen keltezése, kiadója az 1248 körüli időbe helyezi. Miután a fogott birák közül Igmánd nb. Olt is szerepel, kit Wenzel VI. k. 530. l. szerint 1233-ban kimutathatunk, biztosabban járunk, ha Bánai Imre fellépését is ez időre tesszük. Wenzel ebben az okiratában «Henricus de Bana»-t közöl; előttem gyanus volt e szövegezés, én Imrére gondoltam. Dr. Erdélyi László győrszentmártoni levéltárnok ur volt szives velem közölni, hogy az idézett okiratban nem «Henricus», hanem «Hemericus (Hemricus) de Bana» áll. – Továbbá tudjuk, hogy a birák között szereplő Rozsd nb. (Tahi) Dénes 1237-től 1240-ig ismeretes.
1275 julius 18-án pedig tanusitja László király, hogy Bána nb. Mihály fia Mihálynak, hű szolgálatainak elismeréseül a veszprémmegyei Bakonyban fekvő Dolosdon négy ekealját adományozott. Ugyanezen Mihály kieszközli a királynál, hogy tisztviselői, Bánai Salomo és Ambrus 1276-ban Dolosdon egy ekealját kapjanak.* Ennyi az anyag, mely a Bána nemzetségre vonatkozólag mindeddig rendelkezésünkre állott. A következő sorokban ki akarjuk mutatni, hogy a nemzetség későbbi nyomait is megtaláljuk, sőt a belőle kiágazott családokat is.
Fejér, VII/II. k. 40., 52. l.
