a) A Bébiek, Bánaiak és a Pinnyegiek.
a) A Bébiek, Bánaiak és a Pinnyegiek.
IV. László király 1273 szeptember 15-ikén azzal bizza meg a győri káptalant, hogy a komárommegyei Vas és Zelebeg nevü birtokok viszonyairól jelentést tegyen. Miután a jelentés a király megelégedésére szólt, kijelenti még ugyanazon évben, hogy a nevezett két birtokot Bánai Imre fia Mihály lovászmesternek* és unokatestvérének (fratris sui patruelis), Lőrincz fia Miklósnak adományozza.
Fejér, VI/I. k. 198. l. szerint Mihály kir. pohárnokmester 1253-ban a királyi pohárnokoknak Veszprémmegyében fekvő patonai birtokuk miatt fenforgott perét intézi el, mely alkalommal fejérmegyei ember, Gyóni Bocha a pristaldus. – 1247-től 1251-ig bizonyos Bágyon a király pohárnokmestere és miután Mihály nevü pohárnokmestert ez időtájt nem ismerünk és az emlitett okirat hitelessége nem gyanus, feltehetjük, hogy itt Bánai Mihálylyal van dolgunk és hogy az évszám talán 1273-ra helyezendő.
Itt azonban mindjárt ki kell emelnünk, hogy Miklós atyja nem – mint ezt az illető okirat állitja – Lőrincz, hanem, mint majd alább látjuk, Péter; a hiba onnét ered, hogy az 1273-ik évi adományozást nem az eredeti okiratból, hanem csak egy 1338-ból származó átiratból ismerjük,* mely utóbbiba e hiba belecsuszott.
Hazai okmánytár, VI. k. 190. l.
László király ezen adományozás alkalmával kiemeli, hogy Miklós 1273-ban Hájszentlőrincz előtt a kunok ellen harczolt és hogy fivére Sebestyén itt a király szolgálatában életét vesztette.
1276-ban tanusitja a székesfejérvári káptalan, hogy Koppán nb. Paulin comes fiai Jakab és Frigyes, kiskoru nemzetségi rokonaikkal egyetértőleg Komárommegyében fekvő árpai birtokrészüket rokonaiknak (fratribus): Miklós-, Mihály-, Benedek- és Imrének örökbe vallották.* Mindeddig tehát azt kellett hinnünk, hogy a vevők is a Koppán nemzetség tagjai, az alábbi kutatásokból azonban kitünik, hogy a «frater» szó ez esetben csak anyai rokonságot vagy sógorsági kapcsot jelent.
Fejér, VII/III. k. 77–78. l.
1283 május 13-ikán László király ujra megjutalmazza e Miklóst, ki akkor Galgócz főispánja. Kiemeli, hogy fivére, Sebestyén, 1273-ban Győr ostromlása alatt elesett, maga Miklós megsebesült; a morvamezei csatában lábán sulyos sérülést szenvedett, Szaláncz előtt (1280-ban) arczán megsebesült és utoljára (1282) a kunok ellen menesztett hadsereg müködésében vett részt. Mindezekért adja neki a Sopronmegyében fekvő 30Osl, Szécseny és Kecsenér nevü birtokokat. Résztvesznek ez adományozásban még Mihály, Benedek és Imre nevü rokonai is.*
Kubinyi, M. Tört. Eml. I. k. 125. l.
Midőn IV. László 1284 január 12-én a komárommegyei Vasról szóló adományozását megujitja, akkor az adományozásban részesülőket következőleg jelöli meg: 1. Péter fia «Fátra» Miklós, 2. Imre fia Mihály, királyi lovászmester, 3. rokonaik: Benedek és Imre. Itt is kiemeli, hogy Miklós a Morvamezőn megsebesült és Hájszentlőrinczen a kunok ellen harczolt, továbbá, hogy Mihály a morvamezei csatában lándzsadöfés következtében lebukván, életveszélyben forgott.* 1289 november 9-ikén megujitja László a Vas és Zelebegről szóló adományozást; most azonban már Imre fia «Zsidó» Mihály az adományozást élvező, mig Fátra Miklósról az mondatik, hogy a király szolgálatában megölték.*
Ugyanott, 132. l.
Ugyanott, 138. l.
III. András is megemlékezik a nevezett személyek hőstetteiről; a mennyiben 1291 deczember 12-én Imre fiait: Zsidó Mihályt, Benedeket és Imrét Vas és Zelebeg birtokokban megerősiti; elbeszéli, hogy mindhárman 1291-ben az osztrákok elleni hadjáratban vettek részt, hogy Benedek Bécs kapui előtt megsebesült és egyik rokonuk, Pál fia Pál, hősiesen elesett.* 1295-ben pedig olvassuk, hogy Koppán nb. Miklós fia János özvegye Aglenth, Vaszteji (=Vasztil) András leánya és kiskoru fia Miklós vasi birtokrészét Bánai Imre fiainak: Mihály, Imre és Benedeknek örökbevallja.* 1297 november 26-án megerősiti András király Bánai Imre fia Mihály tárnokmestert és néhai Miklós fiait az osli, szécsenyi és kecsenéri birtokban; a király kiemeli, hogy Miklós e birtokokat Sebestyén nevü fraterének Győr ostromakor bekövetkezett haláláért kapta.*
Ugyanott, 147. l.
Hazai okmánytár, VIII. k. 284. l.
Kubinyi, 163. l.
Hogy kik voltak Miklós fiai? azt egy keletnélküli okiratból tudjuk,* mely arról tesz tanuságot, hogy Fátra Miklós fiai Péter, László és Miklós és e Fátra Miklós fratere Zsidó Mihály, az általuk elfoglalt, Veszprémmegyében fekvő Gyimót nevü birtokot, illetőleg egy gyimóti birtokrészt jogos tulajdonosának, a nagyváradi káptalannak visszaadtak. Itt azonban egy kis visszapillantásra van szükségünk.
Fejér, IX/VI. k. 121. l.
Gyimót már sokkal korábban képezte vita tárgyát a váradi káptalan és a veszprémmegyei Béb (Beed, Beud, Fejérnél elferditve: Wees) birtokosai között, miről Wenzel, II. k. 327. l. (kelet nélkül, de 1256 körüli időre helyezendő) és Fejér, IX/VI. k. 139. l., (mely oklevél kétségtelenül 1256-ból származik) szólnak. Az utóbbi okirat tanusitja, hogy a Bébi nemesek és a váradi káptalan Gyimótot maguk között felosztották és hogy a Bébi nemesek közül a következők mint az összes érdekelt rokonság képviselői szerepeltek: 1. Csépán, 2. Gyuge, 3. György, 4. Zuda, 5. Péter fia Miklós. Miután alább meglátjuk, hogy Béb «Fátra» Miklós ősi birtokát képezte, világos, hogy az 1256-ban szereplő Péter: fia: Bébi Miklós e Fátra Miklóssal azonos és hogy ennek következtében Bánai, illetőleg Zsidó Mihály őseit is a Bébik között kell keresnünk. Nemzetségüket majd alább állapitjuk meg.
Karácson győri prépost tanusitja egy keltezetlen okiratban, hogy Gutkeled nb. Amadé fia Lotárdnak, a királyi birák, Ernő és Bázs, végzése alapján Péter fia Miklós comes ellen bizonyos lovak miatt tanukat kellene előállitania; az ügyet azonban mindkét fél mulasztása miatt el nem intézték.* Szervi összeköttetésben áll ezen darabbal IV. Bélának 1269-ben kiállitott oklevele, melyben előadja, hogy a királyné vitéze, Péter fia Miklós comes Bős és Árpádsuka nevü szolgagyőri és csallóközi birtokát szomszédainak zaklatása miatt Héder nb. Dénes fia Hédernek eladta s hogy e földek szomszédja többiek között (Amadé fia) Lotárd.* Ákos nb. Ernő 1267-től 1269-ig első izben Béla király országbirája; Garam-Mikolai Bázs pedig 1262–64.-ben István ifj. király, 1270-től 1272-ig azonban Szolgagyőrmegye főispánja. Gutkeled nb. Amadé fia Lotárd pedig, ki 1264-ben Bős és Aportsoka (igy!) tulajdonosa, 1274-ig mutatható ki. A fentebbi oklevél tehát 1270 körül lett kiállitva.*
Hazai okmánytár, III. k. 33. l.
Wenzel, VIII. k. 225., 226. l.
V. ö. Hazai okmánytár, VIII. k. 99. l., Fejér VII. k. 190. 1.
31Fátra Miklósnak még egy Margit nevü leánya is volt, ki 1355 október 20-ikán mint a Pápa nb. Undi öregebb Máté özvegye a győri káptalan előtt kijelenti, hogy Pinnye, Osl, Lak, Küllak, Bellak, Köcsönér, Béb és Endréd nevü birtokokból leánynegyedi részét egyetlen fivére László fiainak eladja.* Ebből az következik, hogy Fátra Miklósnak két neje volt, hogy Margit és László az egyiktől, a többi fiak a másiktól születtek.
Soproni okmánytár, I. k. 249. l.
A komárommegyei vasi birtok Zsidó Mihály ágának tulajdona. Zsidó Mihálynak, kinek biztos nyomait csak 1300-ig követhetjük, két fia volt: Sándor és János, kik közül Sándor 1324 május 8-ikán mint királyi kiküldött Szomor fia Miklóst és Rédei Mihály fia Jánost megidézi. Ugyanazon évben ő is, fivérei is «de Gunu» (=Gönyői) néven szerepelnek.* 1333 február 9-ikén azonban mindkét fivér mint «vasi Zsidó» ismeretes.* Sándornak utódait nem ismerjük. János, ki 1355-ben Komárommegye alispánja, László nevü fia maradt, ki 1372-ben Szántai Kolozs Jakabot testvérévé fogadván, összes birtokai örökösévé tette. 1386 kezdetén László már nem élt és igy Jakab megkapta a Komárommegyében fekvő Vas, Porvad, Beech, valamint a Veszprémmegyéhez számitott Csep, Dolosd és Varjad nevü birtokokat.*
Hazai okmánytár, I. k. 135., 137. l.
Anjoukori okmánytár, III. k. 7. l.
Hazai okmánytár, III. k. 192., 240. l.
1327 február 26-ikán a győri káptalan, oklevele szerint a következő családtagok Osli, Szécseny és Kecsenér nevü birtokon osztoztak:
1. Miklós fia László, 2. Mihály fiai Sándor és Jánós, 3. Benedek fia Bána, 4. Imre fia Pál.* Ez utóbbi Imrének azonban még Pónya nevü fia is volt, ki 1342-ben mint Vasi Pónya a Szentgyörgyi-Bazini családbelieknek birtokrendezése alkalmával mint bizalmi férfi szerepel.* 1352 jul. 5-ikén már nem él. Öt fia volt: Imre, András, László, István és Pál, kik atyjukkal együtt 1344-ben merülnek fel; anyjuk 1373-ban még él; Pónyát csak 1347-ig találjuk az élők sorában.* 1352 julius 5-én kijelenti Bánai Zsidó János saját, ugymint Pónya fiai nevében, hogy Kiskesző nevü birtokukra vonatkozó okirataikat a győri káptalan előtt fogják felmutatni.*
Soproni okmánytár, I. k. 115. l.
Anjoukori okmánytár, IV. k. 238. l.
Fejér, VII/III. k. 141., 147. l.
Anjoukori okmánytár, V. k. 597. l.
Hogy a régibb okiratokban előforduló Bánaiak* szintén Zsidó Mihály és Fátra Miklós nemzetségi rokonai, biztosra vehető. Ezeknek nemzedékrendje a következő;
Pl. Anjoukori okmánytár. I. k. 479. l. (Lőrincz utódai.) Fejér, VII/III. k. 149 do 1328. l. Wenzel, IX. k. 90. 1. stb.
a) Pál; Pál † 1291; Miklós; György 1336; Lőrincz 1336; c) Lőrincz; Beke 1318; Lőrincz † 1318 előtt; Lőrincz 1318; Péter 1318; Miklós 1318; b) Dénes; Dénes 1328–1336; d) Koznia † 1274 előtt – Tomaj nb. Stefánia 1274; Dobasz 1328; László † 1328 előtt; Mihály 1328; Kozma 1328
***
Fátra Miklós fiai közül László 1319-ben mint «Bébi» (=Beed) fordul elő.* 1327 január 9-ikén – mint már mondtuk – Zsidó Mihály ágával együttesen Osli, Szécseny és Kecsenéren osztozkodik. 1331 augusztus 1-én még csak e birtokok tulajdonosa; 1353 április 11-ikén azonban már Pinnyei Lászlónak nevezi magát.* Hogy mikor került e sopronmegyei helység családjának birtokába, nem tudjuk, de kétséget nem szenved, hogy ő már atyjától örökölte, mert Fátra Miklós leánya Margit mint «filia condam Nicolai dicti Fotra de Pynne» néven szerepel. László 1355 október 20-ikán már nem él. Neje Vernhard nevü soproni polgárnak a leánya. Három fia volt: Miklós, Péter és István. Ezek a nevezett napon atyjuk nővérétől, Margittól (l. f.) ennek pinnyei, osli, laki, küllaki, bellaki bébi, kecsenéri és endrédi birtokrészét vásárolták meg.*
Anjoukori okmánytár, I. k. 525. l.
Sopronm. okmánytár, I. k. 123., 239. l. (de Freindorf) Fejér, VIII/II. k., 548. l. szerint egy Pinnyei György 1324-ben Sopronmegyében királyi kiküldött.
Ugyanott, 249. l.
32Péter többé nem is szerepel. Miklóssal is csak még 1360 junius 12-én találkozunk,* de nevén kivül mit sem tudunk felőle.
Ugyanott, 328. l.
István folytatja a családot. 1360 február 6-án tanusitja a győri káptalan, hogy Pinnyei István (Miklós fia László fia) Béb revü birtokát (Veszprémmegyében) Ugodi Csenyek fiainak, Istvánnak és Péternek zálogba adja s ha abban őket valaki háborgatná, akkor Sopronmegyében fekvő Osli és Pinnye birtokaiból ugyanannyi birtokrészt kapnak kárpótlásul.* 1360 junius 12-ikén már el van jegyezve. Az érdekes eljegyzési (vagy házassági) szerződésből* tudjuk, hogy a menyasszony neve Bentl (Benthul), atyja Schmuckenpfenning Jakab soproni polgár, anyja pedig János soproni biró nővére, – hogy István Pinnye, Szécseny és Kecsemér nevü birtokait jegyesének 100 márka erejéig elmóringolja, – hogy csak Miklós nevü fivére él és hogy Sopron városban való állandó tartózkodásra nézve mindazt, mit anyai nagybátyjával, Vernhard fia Miklóssal határozott, egész tartalmában fentartja.
Ugyanott, 321. l.
Ugyanott, 327. l.
1398 január 29-ikén már nem él, mert a csornai konvent akkor tanusitja, hogy Pinnyei István fia Miklós saját ugy mint fivérei nevében az Osl nb. Csornaiakat Osl nevü birtokában bizonyos halászóhely eladásától tiltja.*
Ugyanott, 528. l.
Istvánnak többi gyermekeivel 1402 november 22-én találkozunk, midőn Zsigmond király arról tesz tanuságot, hogy Pinnyei István fiai Antal, Miklós, László és Balázs, sógorukkal, Osl nb. Lozsi Beleddel, ki nejét, Katalint, a nevezett Pinnyeiek nővérét megölte, kibékültek.
Balázsról nem tudunk többet.
Miklós 1409 márczius 20-ikán már nem él, mert ezen napon már fia László szerepel nagybátyjai mellett, midőn ezek Lozsi Beledet fennebbi kötelezettségei alól felmentik.* 1420 szeptember elsején arról értesülünk, hogy e Pinnyei László neje, Laki László és nejének, Ilonának, leánya Scholastica anyai hozománya és saját leánynegyede dolgában Laki Ferencz (sopronmegyei család sarja) ellen esküt fog letenni; le is tette 1420 október 8-án.* László 1426 február 19-ig szerepelt.
Ugyanott, 591. l.
Ugyanott, II. k. 52–54. l.
István fia László nyomai szintén csak 1426 február 19-ig találhatók.*
Ugyanott, II. k. 74. l.
Antal, ki 1408 junius 18-ikán Sopronmegye alispánja* 1426 február 19-ike után szintén nem fordul elő. Halálozási évét nem ismerjük. 1410-ben már Máté nevü fia van,* de ez – úgy látszik – fiatal korában halt meg. 1462 május 17-ikén tanusitja a sopronmegyei alispán, hogy Osl nb. Viczai György Pinnyei Antal özvegyének, Annának és fiainak, László, István, Miklós és Antalnak pinnyei jobbágyain hatalmaskodásokat követett el.* Egy későbbi oklevélből tudjuk, hogy István 1453 körül, László 1455 körül, Antal 1457 körül, Miklós 1459 körül született. Ebből, valamint azon körülményből, hogy ezeknek anyja, Antal özvegye, férje halála után ujra férjhez ment, joggal következtethetjük, hogy az 1410-ben szereplő Máté, Antalnak első nejétől született és hogy Anna, Antalnak második neje volt. Antal maga 1459 és 1462 között halt meg.
Ugyanott, I. k. 584. l.
Ugyanott, I. k. 613. l.
Ugyanott, II. k. 419. l.
1463 október 3-ikán a Pinnyei-családnak többrendbeli tagjaival találkozunk, kiket azonban, sajnos, összefüggő nemzedékrendi lánczolatba be nem illeszthetünk. Pinnyei Antal özvegye Anna és gyermekei: István, László, Miklós és Antal, továbbá leánya, a hajadon Zsófia és ezeknek érdektársai: Haraszti Tapán János neje Katalin és leánya Apollónia* Kispinnyei Ambrust és társait Alsópinnye nevü birtok fölkérésétől tiltják. Kispinnyei Ambrus társai a következők: 1. fia István, 2. Baszti Balázs neje Scholastica,* 3. Völcsei Pál neje Katalin, 4. Kispinnyei Domonkos neje Anna.*
A Harasztiak vasmegyei birtokosok voltak. István fia, Haraszti Tapán János és neje Katalin röviddel Albert király halála († 1439) után emlittetnek. E János 1444-ben kapuvári várnagy; leánya Apollónia 1461 szeptember 14-én merül fel legelőször; 1474-ben ezen Apollónia Polyáni Jánosnak a neje és atyjának birtokaiban fiusittatik.
Él még 1479 junius 7-ikén. Fiai Osvát, Fülöp és István (Sopronm. okmánytár, II. k. 524. l.)
Ugyanott, II. k. 424., 425. l.
331464. junius 21-én Pinnyei Antal özvegye már a sopronmegyebeli Völcsei Gergelynek a felesége s ezen napon első férjétől született fiainak életkorát meghatároztatja.* E fiukról csak azt tudjuk, hogy István és László fiutódokat hagytak maguk után.
Ugyanott, 429. l.
István 1465 május 21-én arról panaszkodik, hogy Pinnyei Tamás leányai; Völcsei Balázs neje Scholastica, Völcsei Pál neje Katalin, Csengei Domonkos neje Anna, továbbá Pinnyei Ambrus és fia István, Pinnye, Osli, Kecsenér és Szécseny nevü birtokokra vonatkozó okleveleit visszatartják; utoljára emlitik őt 1475-ben.* 1483 jul. 1-én már nem él. E napon tanusitja a csornai konvent, hogy Pinnyei László Pinnyei István özvegyének, Krisztinának és leányainak: Zsófia, Ilona és Krisztinának Osli-n és Pinnyé-n egynéhány telket átengedett. 1485-ből pedig tudjuk, hogy László özvegy sógornéját e birtokokból kiüzte.*
Hazai okmánytár V. k. 326. 1. – Kétséget nem szenvedhet, hogy a Pinnyei család mindazon tagjai, kiket Fátra Miklósnak eddigi utódaival szakadatlan lánczolatba össze nem illeszthetünk, Fátra Miklósnak Péter és Miklós nevü fiaitól származnak. A rendelkezésemre álló okiratok nem elegendők arra, hogy kétségtelen genealogiai összefüggésüket bebizonyitsam. Annyi legyen azonban még kiemelve, – hogy Pinnyei Antal fiai 1464 április 25-ikén Pinnyei Tamás leányainak Mátyás király által czélba vett fiusitása ellen óvásukat bejelentik. 1469 deczember 15-ikén megengedi a király, hogy Pinnyei Antal fia István Pinnyei András fia Tamás fentnevezett leányai, valamint Pinnyei Ambrus leánya ellen Alsópinnye birtok iránt perujitással éljen. (V. ö: Sopronm. okmánytár, II. k. 433., 434. l.)
Ugyanott, 547., 548. l.
A Pinnyeiekről szóló, rendelkezésemre álló utolsó adat az, hogy néhai Pinnyei László fia Antal 1504 jul. 18-án Ostfi Ferencznek néhai Pinnyei Antalnak osli birtokrészébe történendő beiktatása ellen óvást emelt.* Magától értetődik, hogy a Pinnyei család még 1504 után is virágzott.
Ugyanott, 594–596. l.
Az eddigiekből megczáfolhatlanul kitünik, hogy a sopronmegyei Pinnyei család nem – mint egyik kiváló irónk állitja – az Osl, hanem Fátra Miklósnak alább meghatározandó nemzetségéből való.
Az eddig tárgyalt családok nemzedékrendje pedig a következő:
Bána nb. Ismeretlen; Pinnyeiek; Péter; «Fátra» Miklós 1256 † 1288/9 1283-ban galgóczi főispán; Sebestyén † 1273; Pinnyei László 1297–1353, – Vernhard soproni polgár leánya; Péter 1297; Miklós 1297; Margit 1355, – Pápa nb. Undi Máté; Miklós 1355–1360; Péter 1355; István 1355–1360, Schmuckenpfennig Bentl; Antal 1402–1459 1408 Sopronmegye alispánja, – Anna 1442–1464; László 1402–1426; Miklós 1398; László 1409–1426, – Laki Skolasztika 1420; Balázs 1402; Katalin † 1403 előtt, – Osl. nb. Lózsi Beled; Máté 1410; István sz. 1453 körül, él még 1475-ben, Krisztina 1483; Zsófia 1483; Ilona 1483; Krisztina 1483; László sz. 1455 körül, él még 1483-ban; Antal 1504; Antal sz. 1457 körül él még 1462-ben; Miklós sz. 1459 körül, él még 1462-ben; Zsófia 1463; Bánaiak; Bánai Imre 1230 körül; Vasi Zsidók; «Zsidó» Mihály 1273–1300 lovász-, légelyhordó és tárnokmester; Benedek 1276–1295; Bána 1327; Imre 1276–1295; Pál 1327; Pónya 1342–1347, – 1373; Sándor 1324–1333 (1324-ben «Gönyői»); Zsidó János 1324–1353 1324-ben «Gönyői» Komárommegye alispánja; László 1372 † m. n. 1386 kör.; Imre 1344–52; András 1344–52; László 1344–52; István 1344–52; Pál 1344–52
