Jahrbuch der k. k. Heraldischen Gesellschaft «Adler», Neue Folge. Dreizehnter Band. Wien, Selbstverlag der k. k. Heraldischen Ges…
Jahrbuch der k. k. Heraldischen Gesellschaft «Adler», Neue Folge. Dreizehnter Band. Wien, Selbstverlag der k. k. Heraldischen Gesellschaft «Adler», 1903.
Az osztrák heraldikai társulat évkönyveinek immár XIII. kötete jelent meg a régibb évfolyamokhoz méltó tartalommal. Tartalmát öt értekezés képezi a genealogia és a heraldika köréből, az előbbinél úgy feldolgozott, mint nyers anyagot közölve.
A kötetet Liebenau Tivadar dr. értekezése nyitja meg «Die Freiherren von Rothenburg und Wolhusen» czimmel, melyben e régi svájczi nemesi családok történetével ismertet meg. Az értekezéshez két tábla pecsétrajz járul, a wolhuseni és rothenburgi urak pecséteivel. E pecsétek segélyével állapitható meg kétséget kizárólag, hogy a német és svájczi történészek egy részének az a föltevése, hogy a svájczi Rothenburg bárói család a hasonnevü frank családdal azonos lenne, téves. A svájczi Rothenburgok czimere különben beszélő czimer, fehér mezőben vörös várat ábrázol.
A genealogia körébe tartozik Schrottenhofi Schullern Hermann czikke, mely a családjára vonatkozó okmányok regestáit közli. Báró Haan Frigyes azzal az általánosan ismert ténynyel foglalkozik, hogy Alsó-Ausztriában a nemesi családok oly gyorsan váltakoznak és általánosságban oly rövid életüek, mint talán sehol más országokban. Ennek okát javarészt a gazdasági viszonyokban találja, melyhez még a földrajzi fekvés és a tartomány, főleg Bécs politikai és történelmi szerepe járul. Ellenben az eddig leginkább felhozott okoknak: a reformationak és ellenreformationak nem tulajdonit oly nagy fontosságot.
A heraldika körébe tartozik Bauer József értekezése a czimerről, mint ipari jelvényről. Ez értekezést az 1890 január 6-iki osztrák védjegytörvény azon rendelkezése hozta létre, mely szerint a czimer elvileg egy rangba helyeztetik, minden egyéb iparczikkek megjelölésére alkalmas jegygyel, és mint czimer külön jogi védelemben nem részesül. Értekezésének első részében a jegyekről, így főleg a tulajdonjegyekről értekezik, a második részben a jegyek és czimerek közti viszonyról szól. Fejtegetéseinek kiinduló pontját az képezi, hogy a czimer tulajdonképen nem egyéb, mint egy családjegy, mely a többi jegyek és jelektől csak abban különbözik, hogy fejlődése különlegesebb, nagyobb változatossággal bir és hogy használata állandóbb. Szól a jegyek és czimerek azon közös tulajdonságairól, hogy mindkettő adás-vételnek, ajándékozásnak képezhette tárgyát. Mint diplomatikai kuriosumot emliti meg az 1368 április 13-iki oklevelet, mely szerint a Wolfsthali család czimerét a Tragauner család sisakdiszének megvásárlásával bővitette. Ez oklevél 1847-ig az alsó ausztriai tartományi levéltárban őriztetett, a honnan eltünt. Végül utal arra, hogy a czimer jelenleg mind tágasabb tért foglal el mint ipari jegy, mint gyári, vagy kereskedelmi jegy. Értekezésének harmadik részében a czimernek, mint védjegynek szerepét fejtegeti az osztrák jog szerint. E fejtegetésnek czélja kimutatni, hogy a magán vagy családi czimer az érvényben lévő törvényben nem bír kellő védelemmel, és hivatkozással számos példára és a megfelelő császári pátensekre, konstatálja, hogy a magánczimer tulajdonosok csak akkor emelhetnek óvást czimerük használata ellen, ha ők maguk is termelők, vagy kereskedők, ellenkező esetben czimerüknek, mint védjegynek használata ellen óvást nem emelhetnek. Ellenben állami, tartományi és községi czimerek csak az illető tényezők hozzájárulásával használhatók ily czélokra.
Heraldikai tartalmu Thierl Henrik Gusztáv dr. értekezése is, a régi lovagrendek jelvényeinek szimbolikájáról. A rendjelvények között első helyen áll a szeretet, melynek 13-féle alakját sorolja fel a czikk, nem is emlitve a különböző kombinácziókat, melyeket a kereszt más jelvényekkel együtt alkot. Az egyházi jelvények közé tartoznak az Agnus Dei, a galamb, a tüzes nyelv, a szentek szinei, az egyes szentek jelvényei, az angyali karok, végül a zarándok jelvények. A világi jelvények között első helyen állanak a czimerek, 192azután jönnek az állat- a növényvilágból vett jelvények, továbbá az életnélküli jelvények. Külön áll a nap, a hold és a csillagok osztálya.
Magyar vonatkozásu értekezéssel az évkönyv jelen kötetében nem találkozunk, de czikkei, főleg a heraldikai vonatkozásuak, a magyar szakköröket is bizonyára érdekelni fogják.
–y.–
