Nehány adat a Daxner család történetéhez.

Teljes szövegű keresés

Nehány adat a Daxner család történetéhez.
A Daxner család egyike a felvidék bányászcsaládjainak; mint német neve mutatja, valószinüleg Német-, illetőleg a bányászatáról hires Szászországból szakadt Zólyommegyébe, ott meggazdagodott, szerepelni kezdett s igy csakhamar arra törekedett, hogy a vagyon s a bányapolgári kiváltságok mellé megszerezze a czimet s előjogokat adó magyar nemességet.
Könnyen ment a nemesség – főkép az armalis – megszerzése abban az időben: I. Lipót idejében, midőn a nemesités s a honfiusitás oly nagy mérveket öltött, hogy a rendek is jónak látták olykor-olykor tiltó szavukat ez ellen felemelni, s könnyen ment ez főkép egy bányavárosi polgár javára, hisz ennek az örökös pénzzavarban élő kornak háborus viszonyai a bányavárosokat oly jelentőségre emelték, hogy az uralkodók keresve keresték ezek barátságát.
A család törekvéseinek meg is volt a kellő eredménye: L Lipót Bécsben, 1665 június 17-ikén czimeres nemes levelet állit ki Daxner Dánielnek s általa testvére fiának Jeremiásnak s fiaiknak: Mihálynak, Dánielnek, Mátyásnak, Györgynek, Jánosnak és Jeremiásnak.
A czimer a beszélő czimerek közé tartozik; kék mezőben zöld alapon felül keresztalakot képező vas bányászcsákányok vannak hármasával beszurva; a zöld alap közepén jobbra szaladó borz látható. A czimer sisakdisze két bivalyszarv közt álló fenyőfa két oldalán két-két vascsákány; foszlányai jobbról veres és fekete, balról kék és veres szinüek.
A czimer csákányai a nemességszerző bányász mivoltára, czimerképe, a borz pedig családi nevére (Daxner, a Dachsból) utalnak.
A nemeslevél Zólyomban hirdettetett ki ugyanazon évi szeptember hó 3-ikán; elég régi másolatát az eperjesi törvényszék irattára őrzi a Daxner családnak mintegy 30 drb okirata közt, melyek oda a hajdani tiszán-inneni kerületi tábla levéltára révén letéteménykép vagy permellékletekként kerültek volt; érdekes e másolat annyiban, hogy az eredetinek mindenben hü utánzata akar lenni, még a betük alakja, szine, sőt még az aláirások manupropriái is 145csalódásig hü utánzatok, csak a papirnak durvasága s a czimerrajznak gyarlósága árulja el azonnal a másolat tökéletlenségét.
A nemességszerző Daxner Dániel Breznóbányáról csakhamar Osgyánba költözött s ott hosszu évekig hiven szolgálta Osgyáni Bakos Borbálát, a ki annyira megkedvelte hü emberét, fogy ennek halála után kiskoru árváit Pált és Tamást «az édes anyjoktól elkérte, s hol maga nevelte, hol pedigh egy vagy más gyermekének úgy mint árva szegény nemes ember gyermeket nevelésre engette, üdő jártatva pedigh D. Pál urat magha egy testvére gróff Wesselény Lászlóné udvarába atta», a mint azt Bakos Borbála unokája báró Luzsénszky Imre egy a Daxner Dániel még életben levő maradékai részére 1736-ban kiadott bizonyitványban emliti. Mentebb nevezett Daxner Pál és Tamás 1725-ben Zólyom vármegyétől nemességi bizonyitványt kapnak, minthogy nagybátyjuk Mihály – ki az eredeti czimerlevelet is felmutatja – és Breznó város követe Chmelius Mihály bizonyitják, hogy a nemességszerző Dánielnek fiai.
Ezen bizonyitvány alapján két évvel későbben Szepesmegye igazolja Pál fiainak, Pálnak s Imrének nemességét. Ez időtől kezdve a Daxner család a Szepességen telepedik le s ott, később Sárosmegyében is, birtokokat szerez; legkiemelkedőbb tagja András, előbb gróf Csáky Miklós kalocsai érsek jószágkormányzója, majd Szepesmegye helyettes alispánja. Tevékeny, ügyes ember, 1747-ben megveszi nejének szül. Gombos Annának (a gombosfalvi Gombos-család a sárosmegyei Tekule-nemből ered) testvéreitől Miklóstól és Zsuzsannától férjezett Sándor Istvánnétól sárosmegyei andrásvágási birtokukat – melyet anyjoktól szül. Bornemissza Klárától örököltek volt – 1500 rhfrton s arra Mária Teréziától 1751-ben fiágra szóló consensus regiust nyer; az adományost a szepesi káptalan iktatja be az andrásvágási birtokba a királynő parancsa értelmében Szinyei Merse Kristóf homo regius és Majno Mátyás kanonok káptalani kiküldött által 1751 október 18-ikán. A beiktatásnak ellentmondtak Bajory János s fia István, Berthóty György, Zsigmond és László a saját, továbbá Krassay László a Berthóty Sándor nevében, Dobay Gábriel a Szitkovszky István nevében, Vayer Tóbiás a Bornemissza Antal, Péchy Zsigmond a saját, valamint özv. Berthóty Miklósné szül. báró Palocsay Horváth Julia nevében is.
Csakhamar a szepesmegyei Levkóczon is szerez részjószágot Daxner András, ki után két fia: József és István örökölte a tetemes birtokokat. Eleinte közösen birják Andrásvágást; nemsokára, 1779-ben, megosztozkodnak, de a birtok nehány év mulva, 1793-ban, ismét egy kézbe jön. István zálogba adja a maga részét bátyjának Józsefnek 5000 frtért. Daxner István nem sokáig marad életben: egy 1805-iki okirat már árváiról Zsuzsánnáról, Terézről és Gábrielről beszél, kik Merse László, Péchy Antal és Usz Gábriel tanuskodása mellett megosztozz tatnak.
Ez az utolsó okmány, mely a Daxner család multjáról szól; több adatot rájuk vonatkozólag az eperjesi törvényszék irattárában eddig nem találtam.
Dr. MELIÓRISZ BÉLA.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT