A Zud génusról.
A Zud génusról.
A Bogátradván nemzetséggel foglalkozva, figyelmes lettem a Zud nemre. Itt a vidéken, csakis szerény forrásokra támaszkodhatván, három helyütt találtam emlitést e nemzetségről: Nagy Ivánnál (Magyar csal. II. k. 104. l.), ki Szirmayból meriti adatait (C. Zemplin not. top. 171. l.) s ki Ződnek vagy Sződnek véli e génust; Wertnernél (Magy. Nemz. II.), ki Nagy Ivánt használta és a Turulban (IX. k. 115. l.).
Összegezve, az eredmény következő: Biknek fia volt Jakab, ennek «nagy» Simon, kit zemplénmegyei Szada birtokában V. István ifjabb király 1270-ben erősitett meg.
Igen, de Szada 1252-től 1282-ig a Bogátradván nem kezeiben van (1252 «Symon filius Marcelli de Zada» (Hazai okmánytár, V. k. 23. l.) s csak 1282-ben adja át Öklelő Mihálynak Zodai Ivánka fia János és ennek testvére Ivánka. (Wenzel, IX. k. 344. l.)
De «nagy Simonról» is van tudomásunk. Lássuk a Károlyi oklevéltárt (I. k. 266. l.) « . . . talem scire potuissent veritatem, quod Jacobus filius Simonis de Kysazar et Ladislaus filius Johannis de Pelehte unacum Simone magno et Zachyud ac Mortunus filio eiusdem Zachyud necnon Leustausio et Michaele filiis Simonis de Zebegynmonustura in una forent linea generacionis et ab uno avo propagati extitissent...»
S itt szerintem a Zud génus rejtélyének kulcsa. Szirmay felületesen olvashatta az okmányt, mely Simon nemzetségbeli rokonát, Zochudot (Zochud – Zud) emlithette, s ő a Zud génus szerzője. A Pelejteiekről és Kisazariakról ki lehet mutatni, hogy Bogátradván nembeliek, s igy a Zud genus megdől, vagy legfeljebb a Bogátradván nem legközelebbi rokonságban álló ágait, a Pelejteiket, Kisazariakat, Szadaiakat, és szerintem a Cseleieket (Öklelőket?) érthetjük alatta.
KÁLLAY UBUL.
