Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch. Der Adel von Kroatien und Slavonien. Bearbeitet von Dr. Ivan von Bojničić. Heft …
Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch. Der Adel von Kroatien und Slavonien. Bearbeitet von Dr. Ivan von Bojničić. Heft 2. 3.
A Bojničić úr szerkesztésében megjelenő horvát Siebmachernek második és harmadik füzete fekszik előttünk.
Az első füzetről írt ismertetésünk, azt véljük, mindenkit eléggé meggyőzött arról, hogy nem komoly, számbavehető tudományos munkával van dolgunk, s így feltett szándékunk volt a czímerkönyvvel többé nem foglalkozni.
Nem is akarunk arról most kritikát írni; a két új füzet semmivel sem áll magasabb fokon az elsőnél, tudományos becse ép annyi s nem is reflektáltunk volna rá, ha átlapozásánál egy olyan mondata nem ötlik szemünkbe, a mely míg egyrészről a leghatározottabb visszautasítást, másrészt a legszigorúbb megrovást hívja ki maga ellen.
Ugyanis az 50. lapon a Gara családról szólván, a többek közt azt mondja, hogy a Gara (azaz helyesen Garai) család a horvát (!) Družina nemzetségől a verőczemegyei Gorjanból (Gara ?) ered, a miből mindössze annyi igaz, hogy a család a XIII. században Gara (és akkor még nem Gorjan) helységet nyervén adományul, erről nevezte magát. E nevetséges állítás, melynek alapja csak Bojničić úr dús fantáziájában termett meg, egy olyan nyilatkozatra ragadja, a mely nemcsak hogy rút hálátlanság azon nemzet iránt, melynek egyetemén hallgatta a történeti tudományokat s melynek tudósai részéről eddig csak jóakarattal találkozott Bojničić úr, hanem sértő támadás az egész magyar történetírói kar ellen. A kérdéses paszus különben így hangzik:
«Wie fast alle grossen Geschlechter Kroatiens, werden auch die Garas von den magyaromanischen Historikern für ihre Nationalität usurpirt und als Ungarn behandelt. Diese ungarischen Geschichts fälschungen werden hierauf sehr oft auch von fremden Historikern bona fide nachgeschrieben».
Mi kimutattuk Bojničić úr hamisításait az első füzetről szóló ismertetésünkben, de óvakodtunk attól, hogy az egész horvát történetírói gárdát felelőssé tegyük egy illírizmusban szenvedő dilettáns botlásaiért. S erre tárgyilagos czáfolat helyett ez a válasz ? Valóban, a felelet méltó a felelőhöz!
Nem szándékunk felsorolni azon czélzatos ferdítéseket, 42a melyek utolsó két füzetében találhatók. Vagy talán óhajt néhány példát Bojničić úr? Ime
A Garázda családról ezt mondja : «Die Garazda oder Gorazda stammen aus Vojkovec (Vojk-Keresztúr) im alter Kreutzer Komitate, und gehören dem kroatischen genus Vojk (Vojko) an, dem auch die Familien von Česmice, Vojk, Vojkffy oder Vojkovich von Vojkovec oder Vojk-Keresztur, Dur oder Durovec von Keresztur oder Szent-Kereszt, Bojnik v. Bojnokovc, und Huza (Hoza) vonz Pezidolc entstammen. (Csánki D. Körösmegye. S. 47.)»
Kiki azt hihetné tehát, hogy mindezeket Csánki után mondja a szerző. Pedig Csánki az idézett helyen csak annyit mond, hogy Keresztur, melyet Vojk-, Vojkovecz-, Garázda- stb. Keresztur néven is emlegetnek, a Vojk vagy Vajk nemzetség tulajdona. De persze a 126–28-ik lapokat elfeledte idézni Bojničić úr, a hol a Vojk nemzetség a magyarok közé számíttatik !
Neki a genus Gyeör (szerinte Gjur), mivel a belőle származott családok csaknem mind Kőrösmegyében is birtokosok voltak, gyanithatólag szláv eredetű!
Minden lelkifurdalás nélkül felveszi a «horvát nemesség» közé a Lévai Cseheket, a Csőssyeket, az Aba nembeli Csirkéket, a Csuporokat, a Dancs, Debrenthei, Derencséni, a Szerdahelyi Dersffi (levén Szerdahely, igazában Srdisče !). Egervári, Erdődy, Fáncsi, Garai, Geréb (de genere Kačić !), Gyulai, Hotvafői, Hunyadi stb. családokat ! Sőt nem átal felsorolni egy csapat nemzetséget is, így a Buzád-Haholt, Guth-Keled, Győr, Héder, Hunt-Pázmán genusokat.
Bár sűrűn forgatta Csánki könyvét, azt elfeledte belőle megtanulni, hogy Horvátország, különösen Körösmegye, fegyverrel meghódított része volt a magyar birodalomnak s hogy a magyar király annak földét tetszése szerint adományozta magyar híveinek. Körösmegye például a XV. században csupa magyar familiákat uralt, kiknek itteni birtokos voltukból horvát származásukra következtetni, ha nem a képzelhető legerősebb históriai botlás, úgy «Kroatische Geschichtsfälschung!»
De hát kiki úgy játsza el kis játékait, a mint Isten tudnia adta. Nem is nagyon ütközünk meg rajta, hiszen szokva vagyunk hozzá, hogy a legvakmerőbb módon piszkoljanak, marjanak, tépjenek bennünket jó szomszédaink és szövetségeseink.
Pedig nem is olyan nagyon régen máskép volt ez. Egy Zrínyi Miklós büszkén vallotta magát magyarnak, de persze a mai magyarfalók nem is a Zrínyiek ivadékaiból kerülnek ki.
De hát mi nem ijedünk meg. Hanem Bojničić úrnak odavágjuk azt, a mit a legnagyobb horvát mond a «Török afium ellen való orvosság» czímű munkájában:
«Látok egy rettenetes Sárkányt, melly méreggel, dühösséggel teli, kapóúl az ölében viseli a Magyar koronát. Én tsaknem mint néma, kinek semmi Professióm a mesterséges szóllásra nintsen, felkiáltok mindazáltal, ha kiáltásommal el-ijeszthetem azt a dühös Sárkányt, kiáltván: Ne bántsd a magyart!»
Varjú.
