A Csanád nemzetség Waffa és Bogyoszló vonala. (Negyedik, befejező közlemény.)
A Csanád nemzetség Waffa és Bogyoszló vonala.
(Negyedik, befejező közlemény.)
(Negyedik, befejező közlemény.)
A Makoufi János fia: Györgynek leszármazottjairól a következő adatok tanúskodnak.
Györgynek nejétől Kemechey Veronikától Simon, Bálint, Gergely és Mátyás fiai születtek.
Simonról szólottunk már, midőn 1416-ban atyjával, Györgygyel együtt a haj-szentlőrinczi prépostot megidéztetik. Úgy ő, valamint Bálint fivére pedig 1420-ban már említtetett abban a perben, a melyet a Helmeczy családbeliek ellen gödeni jobbágyaik miatt indítottak.
179A harmadik fiúról: Gergelyről láttuk fentebb, hogy 1444-ben rokonaival együtt Pyke Balázszsal perben állott s 1446-ban a részére is kedvezően hozott ítélet alapján a vékei s kerektói birtok részébe Pyke Balázs ellenében beiktatatott.
Gergelyt és legifjabb testvérét Mátyást pedig 1449-ben Pyke Balázs panaszolta hatalmaskodás miatt.
Abból a nagy perből, melyet Csobay Mihály Csobaj és Lök szabolcsmegyei falvak iránt indított a Kemecheyek, Makók, Lónyaiak, Parlaghyak, Ramocsaházyak, Sárváryak, Megyeryek, Pinczek, Zekelek, Kisfaludi Danch, Vékeyek, Feldesiek s Radvániak ellen, s melyben 1450-ben hozatott meg az itélet, megtudjuk azt is, hogy a nevezett Makó Gergelynek egy Zsófia nevű leánya volt.*
Mátyás – néhai Zéthéni Makó György fia – 1462-ben vezettetik és iktattatik be abaujmegyei Fel-Nempti faluban levő birtokrészek uralmába.*
*Lelesz. Elench. Tom. V. nr. 110.
1476-ban Zerdahelyi Ferencznek hét telket ad el Zentes faluban 400 frtért.*
*U. ott, Elench. Tom. III. Act. anni 1476.
Kisfaludy Gergely megölése Mátyásnak rovatván a terhére, a megöltnek vérdíja felől nyugtatják meg őt és gyermekeit: Gergelyt, úgy Krisztínát, Ilonát és Margitot, Vékey Tamás s ennek neje Ilona, a megölt Kisfaludy Gergelynek leánya.*
*U. ott.
Makó Margitról még annyit tudunk, hogy Zakay Tamásnak lett a felesége.*
*U. ott, Proth. 2. fol. 13.
A Kisfaludy-féle nyugtató kelte után született még Mátyásnak egy fia: Mihály, a ki már 1495-ben bátyjával, Gergelylyel együtt Makó Advigát s ennek fiait a zéthényi birtok visszaengedésére hívta fel.*
*U. ott, fasc. nr. 33. act. anni 1495.
Mihály azonban Zemplénből elköltözék Szatmárba, Zennyes nevű faluba, elcserélvén e faluból 12 telekért s még 300 frtért, 1509-ben, zétényi, zentesi és kerektói összes birtokilletőségét Zennyes Tamással; jóllehet e miatt a cserében megakadályozandó Mihályt, a saját testvérbátyja Gergely, a maga és Bernát nevű fia nevében is a leleszi konvent előtt előbb már azért is megintették, nehogy mint már akkor szándéka volt, e birtokokat Némethy Miklósnak elidegenítse; nagyságos Pálóczy Antal és Mihály pedig úgy Mihály urat, valamint még magát Zennyes Tamást is a cserétől tilalmazták.*
*Lelesz, Elench. Tom. III. fol. 188.; Tom. IV. fol. 62.; Tom. III. fol. 168.; Proth. 1. fol. 62.
Fentebb pedig már érintők, hogy Némethy Miklós s neje Adviga (Fodor László leánya) is ez évben protestáltak Mihály ellen, mert e birtokokat már Czékey Mártonnak is el akarta idegeníteni.*
*U. ott, Tom. III. fol. 173.
Mihálynak utódjairól nincs tudomásunk. Gergelyről már föntebb említők, hogy Bernát nevű és többi fiai nevében is, 1517-ben tiltakozott a Fodor családbeliekkel együtt.*
*Orsz. lt. N. R. A. fasc. 779. nr. 43.
Négy fia volt pedig, ú. m. a most említett Bernát; továbbá István, János és László. Makó István – kinek neje Lázay Anna (Lázay István leánya) volt* – és Makó László 1563-ban együtt tiltakoznak a konventben Telekessy Imre fia István, Keresztessy János és Perényi Gábor ellen a zéthéni, zentesi, kerektói, eszenkei és besenyői részbirtokok iránt.*
*Jászói konv. Proth. E. nr. 145.
*Lelesz, Lib. I. sign. fol. 125.
Ugyancsak a zéténi kastély s a többi nevezett zemplénmegyei birtokokra nézve 1564-ben is tiltakozik István és László, nemes Kajtor László megbizottjuk által Moré Gáspár ellen.*
* Jászói konv. Proth. F. nr. 51.
Bernát és István leszármazottjairól nincs tudomásunk.
Makó Lászlónak felesége Thegenyey Ilona volt, kitől neki Anna, Ilona és Zsófia leányai születtek.
László úr a feleségét házasságtöréssel vádolta és e miatt főbenjáró pert indított ellene.
Érdekes vonatkozást találunk ez ügyre nézve Miksa királynak egy oklevelében. A király ugyanis Linczben 1568 deczember 12-én kelt rendeletével, melyet Zemplénmegye alispánja, szolgabírái és táblabíráihoz intézett, a nevezetteket az országgyűlés elé feleletadásra idézi, a miatt, mert illetéktelen és törvénytelen ítéletet hoztak nemes Zentesi Makó László feleségének, Helenának 180ügyében, a mely ügyben a nevezett nő férje részéről házasságtörés gyanújával terheltetvén, a választott bírák azt ítélték, hogy László úr 40 nemes eskütársával tegyen esküt a felesége fejére.
Ezt az ítéletet a megyei törvényszék illetéktelenül vizsgálta felül, honnan az országbirói szék elé érkezvén fel az ügy, Báthory Miklós országbíró illetéktelenség okából az egész itéletet megsemmisítette és elrendelte a bíráknak országgyűlésen leendő kérdőre vonattatását.
Meghagyta ehhez képest a király Zemplénmegyének, hogy ez illetéktelenül hozott ítélet nyomán Ilona asszony ellen e főbenjáró ügyben a végrehajtás abbanhagyattassék. A birák pedig e miatt országgyűlésen feleljenek s ha meg nem jelennének is, fölöttük a törvény rendje szerint fog igazság szolgáltatni.*
*Miksa király eredeti aláírása és pecsétje, Listius János veszprémi püspök ellenjegyzésével. Orsz. lt. N. R. A. fasc. 948. nr. 10.
Megjelentek-e vagy sem a bírák az országgyűlés előtt s mi történt tovább ez ügyben, annak nyoma nincs, sem oklevélben, sem a Fraknói-féle «Magyar országgyűlési emlékek» köteteiben.
Lehet, hogy László úr is elkövetett azután mindent, hogy e kényes ügye az országgyűlésen ne tárgyaltassék.
Bizonyos egyébként az, hogy már e per idejében a leányok is nagyok voltak, mert ebben az évben mindhárom leány: Anna, Zsófia és Ilona maguk egyezkednek Brebiri Melith Istvánnal és Pálóczy Katalinnal, zemplénmegyei Rad és Szinyér birtokokra nézve.*
*Lelesz, Proth. 33. fol. 92.
Thegenyey Ilona is tovább folytatta a házas életet László úrral, mert a férjének 1576 körül történt elhalálozása után, mint annak özvegye fordúl még elő az oklevelekben.
Ez időtájt adományoztatott Draskovits Gáspárnak és Horváth Györgynek a zéthényi uradalom egy része, beiktatásuknak azonban Makó László és Vékey György 1569-ben törvényesen ellentmondottak.*
*Esztergomi kápt. lt. capsa 14. fasc. 2. nr. 12.
Makó Jánosnak felesége Herczegh Anna, leánya volt polyánkai Herczegh Jánosnak és Thibay Miklós leánya Zsófiának, 1573-ban a házastársak ügyvédet vallanak.*
*Lelesz, Lib. IV. fol. 8.
Két leányuk volt: Krisztina és Bóra, az anya, Polyánka helységbeli (Szepesm.) részbirtokát ugyan ez évben örökbe vallatta.*
*U. ott, Lib. IV. nr. 49.
Makó János (egregius) és Oláhi András, Bereg-, illetve ungmegyei Homok és Kis-Muzsaj falubeli részbirtokokat kapván adományba 1579-ben, e birtokokba a bevezetés és iktatás is megtörtént.*
*Lelesz, Lit. O. nr. 39.
E homoki birtok iránt protestált utóbb 1590-ben Makay Péter Drugeth István ellen, a ki e birtokot felkérte volt.*
*U. ott, Lib. 11. fol. 91.
Makó János és László, valamint Thegenyey Anna Köszörű Péterné (néhai Th. Miklós leánya) közösen vallanak ügyvédet 1575-ben.*
*U. ott, Lib. 5. fol. 37.
Lászlóról még azt olvassuk, hogy bizonyos Horváth Ferenczen hatalmaskodást követvén el, e miatt elitéltetett s ellene végrehajtási-parancs is adatott már ki.*
*Orsz. lt. N. R. A. fasc. 834. nr. 37.
1575-ben tesz végrendeletet László és zentesi, abaházai, kerektói s eszenkei birtokai felől (Zétény tehát már akkor nem volt a birtokában) akként intézkedett, hogy mindezek Anna, Zsófia és Ilona leányaié legyenek.*
*Lelesz, Lib. 5. fol. 65.
Makó Anna Kupay Lászlónak, Zsófia Ungvári Gombkötő Gergelynek és Ilona, Károlyi János deáknak lett a felesége.
Anna már 1557-ben Draskovits Gáspárt és Zaberdini Horváth Jánost tilalmazza ama zétényi, zentesi, kerektói, eszenkei és abaházai birtokrészeknek elfoglalásától, a mely javakat néhai Makó Gergely, az ő nagyapja bírt.*
*U. ott, Lib. 5. fol. 166.
1579-ben pedig mind a három leány tiltakozik e birtokok elidegenítése ellen, valamint édes anyjuk Thegenyey Ilona ellen is protestálnak, nehogy ez Zolnok falubeli két telket Detreközy Jánosnak elidegeníthessen.*
*U. ott, Lib. 6. fol. 87, 88.
Még ez évben Anna – Kupayné – maga adta azután árendába a zolnoki telket, úgy Szinyéren 181is egy telket.* Ilona – Károlyiné – pedig ezeket a telkeket 1580-ban egyenesen zálogba vetette 100 frtért Tárkányi Jánosnak.*
*Lelesz, Lib. 6. fol. 110.
*U. ott, Lib. 7. fol. 2.
Makó Lászlónak özvegyéről – Ilonáról – is még csak néhány adatot. 1579-ben nővérének, Thegenyey Margitnak hozományi ügyét rendezte el Palágyi Gáspárral;* s még a keresztúri pusztát szándékozott megszerezni, ettől azonban őt Buthkay Borbála tilalmazta.* Még 1581-ben is mint Makó László özvegyével találkozunk vele, már 1582-ben azonban mint Berényi András hitvese említtetik.*
*Orsz. lt. N. R. A. fasc. 1032. nr. 1.
*U. ott, N. R. A. fasc. 864. nr. 17.
*Becsky ltár, fasc. 2. nr. 31.
Végül még egy – a rokonsági és osztályos összefüggés feltüntetésére fontosabb – leleszi oklevelet nem hagyhatok felemlítés nélkül s ez az, midőn 1580-ban több érdekelt atyafi a Makó János és Lászlónak, valamint egyebeknek kezein volt összes zemplénmegyei javakból az ú. n. «Pike-részt» követelve, ez érdemben a konvent előtt igényeiket formulázták.*
*Lelesz, Proth. I. fol 65.
Ez oklevélből a következő származék-rendek állíthatók össze:
I. Azary János; II. Fuló Mihály (Korláth Margit); Erzsébet (Pike László); Pike Anna (Alpáry Mihály); Dóra (ruszkai Korniss Ferencz); Katalin (Komjáthy N.); Komjáthy Magda (Rákóczy András)
Megemlítjük még, hogy Makó Jánosnak neje Szerdahelyi Derssffy Anna volt.* 1580-ban már mint özvegye említtetik.
*U. ott.
***
A zempléni Makók genealogiáját tovább vezetni nem tudjuk. Okleveles adatot legalább nem ismerünk arra nézve, hogy maradtak-e még utódjaik s hogy a még a 17-ik században is itt-ott (Zemplénben) felmerülő Makó nevű egyéneket velük kapcsolatba hozhatnók.
Azt pedig, hogy e most tárgyalt Makókat a Csanád-nemből s jelesül pedig a Waffa comes unokája Domonkos fia Mihálytól eredetteknek tartjuk, a közlött adatok nyomán a következőkre véljük alapíthatni:
1. Csanád nembeli Mihály és ága Csanádban 1285-ben szerepel utoljára, aztán eltűnik onnan s nyoma vész. A XIV. század elején Zemplénben felmerült Joannes dictus de Mekch vagy Mikechenek apját a közlött 1357-iki oklevél nyomán Mihály nevűnek gyaníthatjuk. Maga azonban e Mihály s egyáltaljában Jánosnak apja 1335 előtt Zemplénben elő nem fordúl, sőt az I335-ben tett osztálylevél mutatja, hogy ekkor még csak a Nata fiai, Csemernyei Márk fiai s Lezna fiai voltak az osztályosok, Mikechei János, a Makók őse azonban nem, s csakis a fenti három család utódjai között, tehát a leány-negyedek alapján is történő újabb – 1357-ik évi – osztálynál merülnek fel már János fiai: Makó és Mihály, mint új osztozkodók. Ez oklevélben Makó és Mihály apjaként Mihály, nagyapjaként pedig János van írva, kétségtelen pedig, hogy az apa neve nem Mihály, hanem János s így az apaként tévesen írt Mihály névben bizonyára a nagyapa nevére ismerhetünk.
2. A nemzetség Waffa ágán kedvelt Makó névnek felvétele és családnév gyanánt való alkalmazása szintén e leszármazás mellett látszik bizonyítani.
3. Zéthény, Zentes, Kerektó, Eszenke stb. kétségtelen Makó birtokok, egyenként a Csanád-nembeli Thelegdy család kezeibe kerülnek.
4. Csanád nembeli Makay György, midőn 1591 táján Biharból, atyai lakóhelyéről az ellenség miatt menekülni kényszerült, Zemplénbe ment tartózkodásra, hol nemzetségéből való rokonai laknak.
5. Agárd, Bel, Dobra, Sztankócz, Vagyakócz stb. zemplénmegyei, Homok ungmegyei, Kruchó sárosmegyei birtokok, melyeket a zempléni Makók bírtak, közvetetlenül a Makayak kezeire megy át.
Mind emez adatok és jelenségek ugyan bizonyítékot együttvéve sem alkotnak még, mindazáltal semmi sem mond közvetetlenűl ellene az ezekből előálló ama véleményünk jogosultságának, hogy e Makók is a Csanád nemzetség, származékai lehetnek.
182E Makó családot, a melynél, mint láttuk, valamely történelmi szereplés alig konstatálható s tagjai csakis egyszerű vármegyei nemesek voltak, a következő családfán állítottuk össze:
János dictus de Mikche, Mekceh vagy Mikete 1357 előtt.; Makou és Mihály 1357 dicti de Mikete, de Zentes, Zéthén et de Kruchó (Lapispataki Erzse); János; Pál (Makó de Zéthény et Zentes); György (Makó de Zéthény et Zentes); Péter (Makó de Zéthény et Zentes); Jakab (Makó de Zéthény et Zentes); Ferencz; Benedek (N. Klára); János; Péter (N. Margit) † 1439 körül; Jakab 1405, 1409, 1413, 1416.; György (Veronika de Kemeche); Mihály; Miklós; István; György, Mátyás 1420–1430; László; Péter; Benedek; Ilona 1478.; Ábrahám stb. fiuk; Dóra stb. leányok 1478.; Simon Bálint 1420.; Gergely 1446–1449; Mátyás 1476.; Imre; János; Balázs; Jakab (N. Anna); Benedek; Anna; Zsófia; Gergely 1517; Krisztina; Ilona; Margit (Zakay Tamás); Mihály 1509; György vagy Gergely; Bertalan 1549.; János de Agárd (1. Pelenyi Bóra 2. Hoffmann Anna); Zsigmond (Vékey Lucia) 1554–58.; Albert 1453.; Miklós 1458.; Adviga (Zéthényi Fodor László 1507.; Ilona (Nempty Miklós) 1492.; Kata (Szepessy András) 1492.; László (Thegenyey Ilona) 1568–75.; István (Lázay Anna) 1563.; János (Polyánkai Herczegh Zsófia) 1573–79.;Bogdáni Farkas János; Kölcsey János; Miklós; Kristina; Bora; 1573.; Anna; Sándor; Fruzsina; Fodor Adviga (Némethy Miklós) 1509; Anna (Kupay László); Ilona (Literatus Károlyi János) 1577–80.; Zsófia (Ungvári Gombkötő György); Potentiana (1. Láczay János 2. Fejérváry Pál); Ferencz; Katalin (Otrochóky György); Bernát (Derssffy Fruzsina); Kata (Kelecsényi József deák)
Vissza kell immár térnünk a Waffa-fi I. Barnabás második fiához II. Barnabáshoz. Ez – mint láttuk – az 1256-iki nagy osztozkodásnál is már jelen volt.* 1285-ben is részt vett rokonaival együtt a Thelegdy Tamás érdekében a király előtt történt bizonyságtételben.* 1296-ban találkozunk vele utoljára, midőn is a csanádi káptalan előtt a Csanád nembeli Pongrácz fia, Tamás (az 1-ső Thelegdy) több nemzetségbeliei beleegyezésével Palota nevű birtokát Ladán nevű birtok mellett benépesítés végett Turnus comesnek át adta. Ebbe az átadásba a jelenlévő Barnabás fia Barnabás is kifejezetten beleegyezett.*
*Wenzel, Árpádk. új. okmt. VII. k. 429. l.
*U. ott IX. k. 419. l.
*Hazai okmt. VIII. k. 364. l.
Semmi adatunk nincs tovább arról, hogy II. Barnabásnak utódjai maradtak volna.
A harmadik fiú Domokos volt. Az 1256-iki osztályban ő is részt vett, úgy 1285-ben is meghallgattatott Tamás comes érdekében. A három testvér a birtokait egymásközt még 1274-ben az aradi káptalan előtt osztatta meg.*
*Br. Wesselényi cs. görcsöni ltárában.
1299-ben, mint egyike Tamás comes ama rokonainak, a kiknek Tamás, Csanádból Biharba elköltözése alkalmával a birtokait kezelésre bízta, Domonkos is a váradi káptalan előtt compareált s magát ott lekötelezte.*
*Esztergomi főkápt. ltára. Capsa 44. fasc. 8. nr. 22.
Domonkosnak Mihály nevű fia volt, kiről tudjuk, hogy Fülöplaka fele részét birta, mely birtok az alább érintendő harmadik Waffa-fi Fülöp-é is volt s ennek nevét viselte is.
E birtokrészt talán még maga Domonkos szerezte meg Fülöp fiától Szunától.
183Később azonban Fülöpnek második fia, Fülöplakát Mihálytól visszaszerezte oly formán, hogy cserébe adta érte Alvölnök-nek a felét.*
*Orsz. lt. Dipl. 2202.
A Csanád nemzetség 1344-ben eszközölt birtokosztozkodásánál találjuk utóljára Domokos fiát Mihályt s ez oklevélből tudjuk meg azt is, hogy Mihálynak Miklós, Barabás és Benedek fiai voltak. Mind a három fiú vele együtt ott jelen volt.
Sem róla, sem fiairól, vagy ezek maradékiról azonban többé nem hallunk; történeti forrásaink felőlük semmit nem nyujtanak.
