Az Ilosvay család leszármazása. (Második közlemény, kilencz rajzzal.)
66Az Ilosvay család leszármazása.
(Második közlemény, kilencz rajzzal.)
(Második közlemény, kilencz rajzzal.)
Ilosvay II. Lászlónak csak egyetlen fia maradt: I. István, a kinek nevét 1470-ben olvassuk először, 1518-ban perbe idézte őt fiaival Andrással, Péterrel és Jakabbal együtt a más ágon leszármazó Ilosvay János ilosvai szántóföldei és egy malom helyének még 1505-ben történt elfoglalása miatt, de viszont ő is törvény elé hívta Ilosvay Jánost, különféle kártételekért. 1507-ben mint királyi ember szerepelt. Neve mint élőé, 1530-ban fordúl elő utóljára. Első nejétől, kinek azonban nevét nem ismerjük, három fia született: II. András, I. Péter és I. Jakab, második feleségétől, Dolhay Hedvigtől pedig két fia és egy leánya maradt: I. Ferencz, II. István és Anna Arachy vagy Arachay Miklósné.
I. Péter 1511-ben mint fogott biró működött Derencsényi Péter részén, annak Homonnay János elleni perében. Más adat nem maradt fel róla, valószinű hogy utódai sem maradtak.
I. Jakab eladta 1528-ban udvarházát és két jobbágyát 100 arany forintért testvérének, Karácsoni Ilosvay Istvánnak.* Egyéb adatot róla nem ismerünk.
* Lelesz. Protocollum parvum 229. l.
II. András Beregmegye alispánja volt. Nejétől, Bégányi Dórától, kivel Nagy-Bégányt és Mászárfalvát kapta hozományúl, egy fia és egy leánya született: V. Miklós és Zsófia, Kölcsei Kende Mártonné.
V. Miklós anyai birtokán, Nagy-Bégányban tartván lakását, Nagy-Begányi Ilosvaynak neveztetett. 1570-ben beregmegyei alispánná választották,* 1572-ben pedig mint királyi ember működött, de aztán rövidesen elhalálozott. Neje Csepei Zoltán Anna volt, de csak leányai maradtak: Dóra és Anna.
* Beregmegyei jegyzőkönyv, 127. l.
Dóráról nevén kívül egyebet nem tudunk.
Anna 1557-ben még hajadon volt, utóbb Simai Mező Gáspárhoz ment nőül, a ki vele Ilosván és Nagy-Bégányhan is birtokhoz jutván, felvette az Ilosvai és Nagy-Bégányi előneveket is.
Minthogy Nagy-Bégányi Ilosvay Miklósnak fiú-örököse nem maradt, Lónyay Ferencz, Pankotay Gergely és Zalay János kassai várnagyok siettek egész Nagy-Bégányra és Mászárfalvára adományt szerezni, de a beiktatásnak ellentmondott a Bégányi család.
Ilosvay Karácson István fiáról, II. István fiáról, II. Istvánról már tudjuk, hogy 1528-ban megvette 100 arany forintért anyáról mostoha testvérétől Jakabtól annak udvarházát és két jobbágyát. 1546-ban Bődy Mihály munkácsi uradalmi főnökkel állott perben Ilosván, Kisfaluban, Ilonczán és Bródon elkövetett valami kártételek miatt. 1547-ben még életben volt, de utóbb már nem hallunk róla semmit sem.
I. Ferencz, llosvai Karácson I. István fia, 1523-ban említtetik első ízben. 1545-ben osztályos atyafiával Ilosvay Jánossal együtt pert indított Bűdy Mihály munkácsi várnagy ellen a birtokaikhoz tartozó Hát nevezetű erdő végett; 1546-ban Lipcsey Eleket idéztette meg egyik napszámosának elfogatása és megverése miatt, Kisfalusy András özvegyét Margitot pedig azért perelte be, mert embereivel a kisfalusi határban fekvő több darab földjét felszántotta s végre Ilosvay Orbánnal azért törvénykezett, mert egy ilonczai jobbágyának valami károkat okozott; de 1547-ben már ő ellene és testvére István ellen emelt panaszt Ilosvay János az ilosvai határhoz tartozó Mocsár és Halastóhelye nevű birtokrészeinek elfoglalása miatt. A választott nemzeti király ellen Ferdinánd pártjára állott s ezért 1547-ben Lónyay Gergely rátámadt ilosvai udvarházára, őt magát rabságra hurczolta és ingóságait is elhordatta; e miatt 1551-ben keresetet indított Lónyay Gergely ellen, de hogy perét megnyerte volna, arról nem maradtak fel adatok. Neje Nagy-Mihályi Tibay Ágnes*volt, ki utóbb 67Vay Demeterhez ment férjhez, s 1579-ben már Vaytól is özvegyen maradt. Ilosvay Ferencztől egy fia és két leánya született: III. István, Erzsébet, Resthei Nádasdy Miklós Torna vára főnökének házastársa és Anna, Rákóczy Morvay Istvánné. Minthogy ezen Morvay család czímerét a Siebmacher-féle czimer-könyv nem közli, bemutatjuk itt Morvay Pál pecsétjéről.*
* Tibay Ágnes leszármazását mutatja ezen kis táblázat:
Tibay László; Albert; Simon; Lázár; Lénárd; Ágnes özvegy 1579–82. (1. Ilosvay Ferencz 2. Vay Demeter † 1579 előtt; Gergely † 1579 előtt.
* 1797 május 20. Ilosvay cs. levéltára.
III. István, nővérei Erzsébet, Resthei Nádasdy Miklósné és Anna, Morvay Jánosné, valamint édes anyjuk Tibay Ágnes, ekkor már Vay Demeter özvegye, tekintetbe véve Nádasdy Miklósnak Torna vára főnökének néhai Tibay Gergely jószágai visszaszerzése körül kifejtett buzgóságát, Kis-Zalacskán két egész jobbágytelket, egyet, melyen Nádasdy Miklós udvarházat épített; volt magának, másikat pedig annak szomszédságában, melyen akkor Jancsák András lakott és felét azon zemplénmegyei nagy-mihályi puszta jobbágy teleknek, melyen az előbbi években egy Czinczár Bálint nevű jobbágy lakott volt s melynek másik felét Némethy Ferencz és Imre per útján nyerték el Tibay Gergelytől, – oda adományozták 1580-ban a leleszi konvent előtt a már nevezett Nádasdy Miklósnak és mindkét ágú utódainak és örököseinek, azon feltétel alatt azonban, hagy Nádasdy és utódai tartozzanak az Ilosvayakat a Tibay-féle birtokokban továbbra is megvédeni és megoltalmazni, ha pedig Ilosvay Erzsébet férje előtt halna el, akkor Nádasdy Miklós annak bármely megyében levő összes örökségét mindaddig bírhassa, míg neki 200 magyar forintot – a miket a sajátjából költött rá a Tibay javak kikeresésére, – vissza nem fizetnek, ellenben, ha Nádasdy halna meg elébb s özvegye nem menne újból férjhez, akkor az örökösök semmit sem igényelhetnek, de az özvegy halála után, vagy ha férjhez menne, mind addig az örökösök fogják élvezhetni a két és fél telek jövedelmét, míg nekik az említett 200 magyar forint s a Tibay birtokért netalán még ezután kiadott összegek meg nem téríttetnek. Ezen örökbevallást II. Rudolf császár átíratta s egyszersmind adományt is adott Nádasdy Miklósnak 1582-ben a nevezett két és fél telekben netalán lappangó királyi jogokra.*
* Másolat az Ilosvay cs. levéltárában.
Ilosvay III. István 1589-ben tiltakozott az őt anyai jogon illető Tibay Lázár és Lóránt után maradt ungmegyei s egyéb összes jószágoknak Bacskay Gáspár által szándékolt elidegenítése miatt, 1590-ben pedig ugyanazon birtokoknak Bacskay Gáspár és Mikó Ferencz által bárki részére is tett bevallása ellen emelt óvást. Felkérte az 1587-ben hűtlenségbe esett Lónyay Gergely nagy-lónyai részét, de Lónyay István, beregmegyei alispán 1591-ben ellentmondott. Nem élt már Ilosvay István 1602-ben, a midőn özvegye Thernyei Bornemisza György leánya, Zsuzsanna leányai Margit hajadon és Kata Nagymihályi Eödönffy Györgyné nevében megosztozott Morvay Annával, Ilosvay János nejével és Morvay Dorottyával, Semsey Ferencz özvegyével azon birtokon, melyeket Tibay Gergely után örököltek volt.* Ilosvay Margit utóbb Tereszteni Szényi (Ziny) Jánoshoz ment férjhez, unokájának Szényi Gábornak pecsétjét, mint eddig kiadatlant, itt közöljük.*
* Nagy Iván, id. m. V. k. 231. l.
* Vinna, 1666 szeptember 25. Ilosvay cs. levéltára.
Ilosvay Istvánnak fiú utóda nem maradván, vele II. László ága elenyészett. Birtokait két leánya és nővérének, Annának leánya Morvay 68Anna, llosvay Jánosné osztották fel maguk között, de ez ellen a fiú ágon álló Kisfalusyak óvást emeltek.*
* U. ott.
Ilosvay Karácson I. László harmadik fiának I. Miklósnak neve 1471-ben említtetik először. 1480-ban kivette a leleszi konvent levéltárából valami itélet s egyéb Bilkére vonatkozó okmányok párját.* 1487-ben zálogba adott Hernicsén négy népes és egy elhagyott, Lipcsén pedig egy népes és egy elhagyott jobbágy-telket Huszton lakó Nagy Albertnek 24 arany forintért;* 1489-ben ismét elzálogosított Hernicsén öt jobbágytelket, melyből egy néptelen volt, egyen pedig valami rutén pap lakott, Lipcsén pedig két jobbágyot telkeikkel együtt, Therenny Albert deák huszti lakosnak 50 arany forintért.* 1493-ban perbe fogta őt fiával Miklóssal együtt Zovárdffy György özvegye Katalin egy bilkei jobbágya szántóföldének elfoglalása miatt. Ezután már nem sokáig élhetett; 1500-ban özvegye említtetik. Hogy tanult ember volt, mutatja fentebb említett 1487-iki sajátkezüleg irott zálogos levele. Első nejétől, kinek nevét azonban nem ismerjük, két fia született: II. Miklós és I. Máté, a másodiktól, Vitkay Zsófiától pedig szintén kettő: III. György és I. Tamás.
* Lelesz. Actor nr. 21. anni 1480.
* Melczer cs. oklevelei 114. l.
* U. ott. 119. l.
III. György és I. Tamás atyjuk halálakor még kiskorúak lévén, anyjukkal Szatmármegyébe, Vitkára telepedtek át, a hol is 1503-ban édes anyjuk Vitkay Zsófia ellentmondott Baktay Máténak a vitkai, kápolnai és kolcsi részbirtokok fele részébe történt beiktatásának.*
* Lelesz. Statutor. Litt. nr. 111. anni 1503.
Mielőtt tovább haladnánk az Ilosvay család történetének előadásában, nem lesz érdektelen megemlékezni, habár röviden is, a Vitkayakról, kiknek ismert ősei Coplen comes, István és Varsányi Mihály a Kaplon nemzetből (de genere Kaplon) származtak, a mi tudtunkra eddigelé még nem volt közölve. Az 1360 és 1388 között élő Litkay István egyik fiának, Gergelynek csak egy leánya maradt: Erzsébet, Baktayné; ennek unokája volt az a Baktay Máté, a ki magát a vitkai, kápolnai és kolcsi részbirtokok felerészébe be akarta iktattatni, de a mi ellen a nevezett Vitkay István másik fiától, Benedek deáktól leszármazott Vitkay Zsófia, Ilosvay Miklós özvegye 1503-ban tiltakozott. A leszármazást, habár hiányosan és töredékesen, mutatja ezen táblázat:
Mihály de Varsány; Coplen comes 1272.; István.; Gál 1300.; Marczel 1300.; Mihály 1300.; Demeter 1300; Miklós de Papy 1327–1334.; András de Pilis 1327–1334.; Miklós 1330.; Pál 1333.; János 1333.; Péter 1330 clericus 1334.; András 1330.; Finta 1330–34.; András de Vitka dictus Szemes; István de Vitka.; László 1362–1388.; Gergely 1367–1388.; András 1361–1374.; István 1360–1388.; László 1358--1388.; András 1403.; László 1403.; György 1403.; István 1362–1391.; János 1368–1388.; László 1403.; Jakab 1403.; László 1460.; István 1466.; Balázs 1403–1429.; Benedek deák 1403.; Gergely; György 1438–1466.; Péter 1429.; Erzsébet (Baktay N.); ifj. János (Dorottya); Baktay János; Baktay Máté 1503.; Zsófia özvegy 1500–1503. (Ilosvay Miklós.); Vitkai Ilosvay György. 1500.; Tamás 1500–1518.
69A Vitkay család fiúága 1560 táján kifogyott, de nevüket felvették a leányági utódok, eleinte ugyan még csak előnévül, utóbb azonban már családnévül is, hanem öröklött czímereiket megtartották s ez az oka, hogy ötféle Vitkay czímert ismerünk, melyek közül két kiadatlant itt be is mutatunk, kettőt Csergheő Géza közölt Siebmacher czímerkönyvében, az ötödiket pedig Nagy Iván ismertette* Szirmay munkája, Szatmár vármegye leírása után. Erről az ágaskodó szarvast mutató czímerről írta Csergheő,* hogy az hamis, hanem az a helyes, a melyet ő mutatott be,* nyakán nyillal átlőtt hattyú, később mégis kiadott egy más Vitkay czímert is,* mely lovas vitézt ábrázol. A való pedig az lehet, hogy a Kaplon nembeli régi Vitkayak czímere a karoly, karvaly madár volt, a mint azt a Csomaközy s Vetésy családok viselték, a gróf Károlyiak és a Bagosyak pedig ma is viselik, a karoly változhatott aztán gondatlanságból hattyúvá. Az itt első helyen bemutatott czímernek csak ferdítése lehet Vitkay Lászlónak Csergheő által közlött, lovas vitézt mutató pecsétje. Ezen czímerrel éltek a Szatmár és Ugocsamegyékben birtokos Vitkayak, kiknek nevét ma már csak a fiúvá fogadott Vitkay- Ujhelyi Sándor tartja fel, de használták sisakdíszül a három nyilat is;* ősük valószínűleg az 1561-ben Vitkán birtokos Uray Albert volt, mert czímerük a ló hasa alól hiányzó kocsikerék kivételével teljesen egyezik az Uray czímerrel. A második helyen álló czímert (kék mezőben zöldelő fa) azon Vitkayak viselik, a kik 1850 és 1860 között Szatmármegyéből Erdélybe származtak;* lehet, hogy ezek Vitkay Ilosvay György vagy Tamás utódai, erre látszik mutatni czimerükben az élőfa, melyet az Ilosvayak magában is használtak egy hal kiséretében s ma is használnak megkettőzve, mint négyelt czímer-pajzsuk egyik osztályának ábráját.
* Id. m. XII. k. 231. l.
* Siebmacher’s Wappenbuch. Text, 720.
* U. ott. IV. köt. 493. tábla. Talán azért állította Csergheő oly határozottan, hogy a Nagy Iván által közlött czímer hamis, mert Szirmay hitelét vesztette történészeink előtt, de ő csak a saját családja dicsőségére hamisított okleveleket, egyebekben elhihetjük állításait, tehát azt is, hogy volt egy szarvas czímerű Vitkay család is.
* Siebmacher’s Wappenbuch. Supplementband, 102. tábla.
* Vitkay Mihály szatmármegyei szolgabiró 1767. évi pecsétjéről, Doby Antal úr szíves közléséből.
* Thúry Gergely úr szíves közlése.
A Vitkay-család fiúágának kihalása után a Vitkay névnek különféle leányági utódok általi felvétele és családjuknak e néven való továbbterjesztése figyelmezteti a genealogust arra, miszerint csak akkor lehet bizonyos benne, hogy valaki, a ki valamely birtok tulajdonosa volt és nevét is arról írta, egyenes fiúági utódja egy másik, a régibb időkben hason nevet viselő és ugyanazon birtokot bíró egyénnek, ha a leszármazás apáról fiúra beigazolható, nagy hiba tehát, minden hasonló vezetéknevű egyént kellő bizonyíték nélkül egy család ivadékaképen tüntetni fel. Az ilyen eljárás ellen már 30 év előtt felszólalt ujabb genealogiai tudományunk úttörő mestere, Nagy Iván, Magyarország családai czímű művében,* de szava elhangzott, vagy 70legalább nem mindenki fogadta meg, mert még utóbb is voltak követői az ósdi iskolának, példáúl Melléthei Barna Mihály, a ki a beregmegyei Komlósyakat összekeverte a sárosmegyeiekkel, pedig ezek épen olyan különböző, egymáshoz idegen családok, mint a Csák nemzetbeli Újlakyak és Tóth Lőrincz utódai a szintén Újlakyak, a Guthkeled-fajú Báthoryak és Aba király Báthory nevet viselő maradékai, vagy pedig a sokféle Szemerék és Szemereyek, a kik közül talán sohasem is lesz kimutatható az a család, a melynek őse Huba vezér volt, hanem azért oda van írva Szemere Attila neje arczképére, hogy: «Szemere de genere Huba.»*
* Pótlék-kötet, 373. l.
* Új Idők, 1895. évf. 21. szám.
Elmondottuk már, hogy Ilosvay Miklós fiai III. György és I. Tamás atyjuk halála után édes anyjukkal, Vitkay Zsófiával, mint kiskorúak Szatmármegyébe telepedtek Vitkába, a hol felserdülésök után is megmaradván, állandóan Vitkay Ilosvayaknak neveztettek.
Tamást, társaival Vitkay Istvánnal és Petry Mihálylyal együtt beperelte Szerémi Gulácsy István 1518-ban gulácsi udvarházának fegyveres megrohanása miatt. Más adatot nem ismerünk róla. Györgyről még kevesebbet tudunk s így nem mondhatjuk meg, kinek a fiai voltak Vitkay Ilosvay Mihály, Imre és János, a kik közül Mihály és Imre Uray Alberttel, Tomonyai Nagy Demeterrel,* valamint Vitkay Margit, Zsófia (Bernát leánya) és Erzsébettel együtt 1561-ben be lettek iktatva azon vitkai, puszta-kápolnai és kis-korcsi részjószágokba, melyeket I. Ferdinánd Vitkay János, István, László és Gergely magvaszakadtán Kákonyi Péter deáknak adományozott volt, de melyeket utóbb Tomonyai Nagy Demeternek vallott be Kákonyi, a beiktatás ellen azonban Vitkai Ilosvay János óvást emelt. 1569-ben Mátyóczi Ilosvay Mihály polyánkai jobbágyát, Lukács rutén papot Mihály elfogatta s elébb mind a két kezét levágatván, a nyilt országúton, Dobróka határában, meg is ölette; ezért perbe fogatván, itéletileg kimondatott, hogy ha Mátyóczi Ilosvay Mihály több nemesekkel együtt ráesküszik Vitkai Ilosvay Mihály fejére, úgy ott, a hol éri, elfoghatja és mint nyilvános gonosztévőt lefejeztetheti. Mi történt azután, azt nem tudjuk, de neve utóbb már nem fordúl elé. Neje Ugray Borbála volt.
* Utódai felvették a Vitkay nevet; 1570-ben már maga is Vitkai Nagy Demeternek neveztetett.
Vitkai Ilosvay János eladta 1587-ben ilosvai, ilonczai, bródi és kisfalusi összes birtokait 1200 magyar forintért Kúnmissey Lukács deáknak, de midőn az magát 1591-ben a vett birtokokba beiktattatni akarta volna, Ilosvay László fiaival Ferenczczel, Istvánnal, Tamással és néhai Ilosvay Mihály fiával, Istvánnal együtt ellentmondott.
Ezentúl már nem találkozunk a Vitkai Ilosvayakkal; igen valószinű, hogy utódaik végkép elhagyva az Ilosvay nevet, Vitkay név alatt terjesztették tovább a családot s úgy látszik, hogy még ma is életben vannak.
Ilosvay I. Mátéról már 1496-ban tétetik említés, 1507 és 1510-ben királyi embernek volt kijelölve, okleveleink utóbb nem említik nevét, gyermektelenül halhatott el.
II. Miklós 1496-ban ellentmondott testvérével, a már nevezett Mátéval együtt a Bilkey családbeliek néhai Úrmezey János, Péter és Lázár magvaszakadtán azoknak ökörmezei, kelecsényi, ripinyei és vizközi részbirtokaiba való beiktatásának. 1507-ben beperelte őt Lipcsey György, a kinek bilkei birtokáról 38 csomó gabonát elhordatott. 1522-ben Ilosvay Jánossal együtt óvást emelt a Lipcsey György, Gorzó László és Dobrókai Palkó Péter által az ilosvai határban fekvő Liget nevű erdőben önkényesen véghez vitt határhalmok emelése ellen s még ugyanazon évben törvény elé idéztette Bornemisza János munkácsi tiszttartót, valamint Szemere András és Kóródi Tamás alvárnagyokat a Kisfalu felőli Hát erdőben termett makknak a munkácsi jobbágyok sertéseivel való felétetése és új határdombok hányatása miatt, Tomory Lőrincz várnagyot pedig azért, mert bródi jobbágyai sertéseit erőszakosan elhajtatta, végre Rozsályi Kún Istvánt fogta perbe az általa Karaszlón elkövetett valami hatalmaskodás miatt. 1523-ban kiegyezett Ilosvay János nevében is Lipcsey Györgygyel, a ki kisebb erőszakoskodást vitt volt végbe ellenük. 1526-ban kiváltotta azon részjószágokat, melyeket Benedekffy Mihály adott volt 28 forintért zálogba Simonffy Mihálynak. 1505, 1506, 1507 és 1510-ben mint királyi ember működött, 1535-ben pedig egyik birája volt azon törvényszéknek, a mely Dolhay Tamást neje megöletéséért halálra 71itélte. Nejétől, Komoróczy Márton leányától Dorottyától, ki mint özvegy még 1550-ban is életben volt, öt fia és egy leánya maradt: Orbán, III. Miklós, I. Gábor, Egyed, Márton és KataIin, elébb 1548-ban Tarnóczy Lázárné, utóbb 1550-ben egy Korcsvaynak özvegye.
Gábor és testvérei 1548-ban egyeztek ki a nővérükkel, Katalinnal, annak leánynegyedi igényei iránt. Gábor élt még 1559-ben is, a midőn mint királyi ember szerepelt. Testvérei, Egyed és Márton 1548, 1549 és 1550-ben említtetnek; utóbb semmit sem hallunk ezen három testvérről, utódaikról sincs tudomásunk. Velük egy időben éltek Ilosvay Katalin, Bégányi Miklósné* és Ilosvay Menyhért, a ki 1552-ben kisfalusi birtokosnak iratik,* de ezek helyét nem tudjuk a családfán kimutatni.
* Nagy Iván, id. mű. Pótlék kötet, 118. l.
* Lehoczky, id. m. II. k. 351. l.
Orbán 1538-ban a krakói egyetemen folytatta tanúlmányait.* 1548-ban Ilosvay Karácson Ferenczczel együtt megjáratta Ilosva határát, de a dobrókai határon a Bilkey atyafiság, Kis-Karaszló határán pedig Rozsályi Kún László, Miklós, Imre és János nevében Pál salánki plébános ellentmondott.* 1549-ben kedvezőtlen itéletet kapott azon perben, melyet Bilkey Péter folytatott volt ellene és testvérei ellen a bilkei, dobrókai, puszta-komári, rákóczi, miszticzei, ökörmezei, ripinyei, vizközi és bereznai jószágok iránt, a melyeket szépatyjuk, Ilosvay Karácson Nagy László vett meg annak idejében apósától, Bilkey Sándortól. Ugyanazon évben indított keresetet az Ilosvay testvérek ellen Komlósy Anna, Hetényi Fejes Ferencz és Margit, Szigethi Bertalan deák özvegye is, a már rég elhunyt édes anyjuk, Komlósy Mihályné, Ilosvay Ilonának, Karácson Nagy László leányának az ilosvai, kis-falusi, ilonczai, bródi, polyánai, bilkei, dobrókai, lukovai, puszta-komári, rákóczi, miszticzei, lipcsei, herincsei, keselyűmezei, bereznai, ökörmezei, vízközi, ripinyei és kelecsényi jószágokból járó leánynegyedi illetménye kiadása végett. 1551-ben egy hernicsei jobbágy-telket adott el Orbán, Dobrókai Palkó Györgygyel együtt Eszéky Ádámnak és feleségének, Magdolnának.* Ezentúl már nem olvassuk nevét az élők között. Állandóan Dobrókán lakván, Dobrókai Ilosvaynak neveztetett. Neje Lipcsey Anna volt, kitől három fia és egy leánya maradt: IV. György, IV. Miklós, III. János és Klára.
* Nagy Iván, id. m. III. k. 230. l.
* Lehoczky, id. m. III. k. 318. l.
* Lelesz. Statut. Litt. nr. 23. anni 1551.
Miklósról és Jánosról csak annyit tudunk, hogy már nem voltak életben 1585-ben és gyermekeik sem maradtak, midőn testvérük, György megosztozott nővérükkel Klárával, Horváth Péternével.
IV. György 1568-ban lett beiktatva Ráskay Ferencz, Ráskay Katalin, Muraniczi Horváth Ferencz özvegye és Imreghi Horváth, más néven Rhédey Györgygyel együtt a zemplénmegyei imeghi, szürnyeghi, kisfaludi és czékei részbirtokok s a bényei és bikkesi puszták birtokába. 1574-ben ellentmondott Thernei Keszthelyi György beiktatásának azon rákóczi jószágba, melyet Zovárdffy István magvaszakadtán kért volt fel. Nővérével, mint láttuk, 1585-ben osztozott meg, 1588-ban pedig egyike volt azon bizalmi férfiaknak, a kik néhai Dolhay György gyermekeit, Pétert és Zsófiát, Bejczy Balázsnét megosztoztatták, az eredeti osztálylevelen lévő szép aláírását itt hasonmásban be is mutatjuk.
1589-ben még biztosan életben volt, azontúl azonban már nincs róla emlékezés. Neje Kisfalusy Erzsébet volt, kitől egy fia és két leánya maradt: 1. Pál, Erzsébet és Zsófia.
Erzsébet 1611-ben férjnél volt Kis- és Ó-Bégányi Bégányi András beregmegyei szolgabirónál, a ki utóbb 1631 és 1634-ben alispánságot viselt.
Zsófia 1589-ben született, férje 1611-ben Pósaházy János munkácsi várnagy volt, ennek halála után Váratkay András neje lett, de ez is elhalván, 1649 és 1658-ban mint özvegy emlittetik.
I. Pálnak nejétől, Kölcsei Nagy Zsófiától gyermekei nem maradván, vele Ilosvay Orbán vonala elenyészett.
III. Miklós nevét 1546-ban olvassuk első izben; 1570-ben óvást emeltek ellene és unokaöcscse IV. György ellen Bilkey Máté és Ferencz 72azon egyezség meg nem tartása miatt, melyet a közöttük és már őseik között is egy évszázad óta per tárgyát képező bilkei, dobrókai, rákóczi, lipcsei és hernicsei jószágok iránt egymással kötöttek volt. Férfi kora delén halt el. Nejétől, Surányi Csernavoday Fruzsinától, az ősrégi Káta nemzetség ivadékától egy leánya és egy fia maradt: IV. János és Borbála, Rátóthi Gyula(f)y Mihályné. IV. János 1602-ben pert indított az édes anyja jogán őt megillető egész Csernavoda, Puszta-Kis-Surány, Asztély, Fejércse, Papifalu, Surány, Balazsér, Kis-Muzsaj és Bene beregmegyei, – Tamásvárallja, Keresztur, Halmi, Pásit, Kökényesd, Bábony és Turcz ugocsamegyei, – Császló, Darócz, Lázári és Homok szatmármegyei, végre Ősi, Szigethi és Sár biharmegyei faluk felerésze iránt. 1615-ben beiktattatott azon nagy- és kis-ilosvai, kisfalusi és bródi részbirtokokba, a fancsikai udvarházba és az ugocsamegyei puszta-laápi jószágba, melyeket Kúnmissey Lukács deák leányának Erzsébetnek, Erdélyi János özvegyének magvaszakadtán kért volt fel a nádorispántól. 1588, 1589, 1591, 1595, 1599, 1612, 1614. és 1619-ben királyi embernek jelöltetett, 1613 és 1631-ben mint Beregmegye táblabírája említtetik. Neveztetett idősebb Jánosnak is, de a Karácson nevet nem viselte. Neje Rákóczi Morvay Anna volt, Morvay István és Ilosvay Karácson Anna leánya, kitől három fia és egy leánya maradt: II. Péter, VI. János és Anna, Rátóthi Gyulaffy Lászlóné.
VI. Jánosról keveset tudunk. 1616-ban született;* 1650-ben királyi ember volt, 1652-ben pedig már nem volt életben. Első nejétől, Tibay Annától egyetlen leánya maradt csak: Klára, Szemere Lászlóné, második – magtalan neje – Szakadáthy Fruzina; 1653-ban már Ujhelyi János házastársa volt. Az ezen Ilosvay János után öröklött ungmegyei vajnatinai részjószágot 1654-ben Gyulaffy Lászlónak adta zálogba Rhédey Pál, mint nejének, Csomaközy Erzsébetnek meghatalmazottja.* Ezt az örökösödést azonban nem világítják meg kellően a rendelkezésünkre álló adatok s csak annyit tudunk, hogy Gyulaffy László és Csomaközy Erzsébet atyafisága így áll:
* Széll Farkas úr levéltára.
* Nagy Iván, id. m. IX. k. 747. l.
Gyulaffy Mihály (Ilosvay Borbála); Fruzina (Csomaközy Zsigmond); László 1647–1666. (Ilosvay Anna); Csomaközy Péter 1647.; Erzsébet 1647–1666. (1. Rhédey. Pál 1654. 2. Bánffy Farkas 1666.); Rhédey Zsigmond † 1683. (Ilosvay Mária)
II. Péter 1625, 1634, 1635, 1638 és 1639-ben beregmegyei esküdt volt, 1630, 1631, 1632 és 1638-ban pedig királyi embernek volt kijelölve. 1628-ban tanúvallatás tartatott kérelmére az Ilosvay, Karacson, Kisfalusy, Simai Mező és Vitkay családok rokonsági viszonyai felől.* 1631-ben valami felett perlekedett testvérei Ferencz és János nevében is Ilosvay Erzsébettel, Bégányi Andrásnéval és Ilosvay Zsófiával, Váratkay András feleségével és Kisfalusy Györgygyel, de 1634-ben kiegyeztek.* Ugyanazon évben átíratta Beregmegye tisztikarával az egész Ilosvay család részére a Maximháza határjárásáról kiadott 1342-ik évi oklevelet.* 1639-ben Kisfalusy Péterrel együtt megjáratták Ilosva, Iloncza és Bród határát, azonban azt a munkácsi tisztek ellentmondásukkal megakadályozták. Neje, Kellemesi Melczer Erzsébet, 1640-ben már özvegynek iratott, utóbb Kisfalusy Györgyhöz ment férjhez. Két fia és két leánya maradt Ilosvaytól: III. Péter és VII. János, Zsuzsánna és Anna.
* Lelesz. Fasc. nr. 4. anni 1628.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
* Hitelesített másolat az országos levéltárból az Ilosvay cs. levéltárában.
Zsuzsánna kétszer ment férjhez, elébb Bárczay Sámuelhez, utóbb pedig Berzeviczy Istvánhoz.
Anna szintén kétszer kötött házasságot, első férje Kemecsey László, a második Báji Patay Sámuel volt, kinek 1675-ik évi pecsétjét, mint 73a Patay czímer eddig ismeretlen változatát, itt be is mutatjuk.
VII. János 1653-ban és 1666-ban Beregmegye táblabírája volt s élt még 1681 június 13-án is. Mint Tököly híve, jószágait vesztette. Úgy látszik, nőtlenűl halt el.
III. Péter 1636-ban született. Atyja halálakor még igen kis gyermek lévén, testvéreivel együtt mostohájuknál, Kisfalusy Györgynél nevelkedett. Édes anyja 1651-ben osztozott meg gyermekei nevében sógorával Gyulaffy Lászlóval és másik sógorának, Ilosvay Ferencznek özvegyével, Vay Fruzinával.* 1652-ben, 16-17 éves korában, maga kezdett már birtokaira felügyelni és legelsőbben is szépanyja, Csernavoday Fruzina örökségéért indított pert Kállay Klára báró Perényi Zsigmondné, Kállay Zsuzsanna Kemény Jánosné, báró Perényi Gábor és ifjú gróf Csáky László ellen.* A rokonság a peres felek között ekképen áll:
* U. ott. Eredeti.
* Eredeti az Ilosvay levéltárban.
Surányi Csernavoday János; László 1568.; Fruzina (Ilosvay Miklós 1570.); Klára 1609. (1. Alaghy István 2. Devecseri, Rozágyi, Hegedüs, Bornemisza Máté); Ilosvay János 1588.; Bornemisza Katalin (1. Kállay Ferencz 2. Idb. báró Perényi György); II. Péter; Ferencz; János; Anna (Gyulaffy László 1652.); III. Péter 1652.; János 1652.; Zsuzsanna 1652; Anna 1652; Kállay Klára 1652. (Báró Perényi Zsigmond 1652); Zsuzsanna 1652. (Kemény János 1652.); Báró Perényi Gábor 1652.; Mária (Gróf Csáky István); Ifj. gróf Csáky László 1652.
Ilosvay Péter, 1660-ban elhalt nejétől Rhédey Erzsébettől maradt gyermekei, Ádám, Zsigmond és Éva nevében ellentmondott néhai Komoródy Tamás magvaszakadtán, Wesselényi Ferencz nádorispánnak Tokajban 1660 julius 9-én kelt adománya czímén, Horváth István beiktatásának a szatmármegyei császlói részbirtokba.* 1662-ben húgával Annával Kemecsey Lászlónéval annak osztályrészére nézve kiegyezett,* 1666-ban
* Lelesz. Statutor. Litt. H. nr. 98. anni 1660.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
pedig úgy a maga, mint testvére János, valamint unokaöcscsei Gábor és Ferencz nevében is Csomaközy Erzsébettel, Bánffy Farkasnéval egyezett ki s lefizetvén a 125 magyar forint zálog összeget, átvették a bilkei és rákóczi részjószágokat.* Még ugyanazon évben zálogba vette unokatestvére Ilosvay Gábor ilonczai birtokát 200 magyar forintért és 70 tallérért.* 1669-ben megvette Bilkei Gorzó László Polyánkán levő «Duklák láz» nevű kaszállóját örökáron,* 1675-ben pedig zálogba vette Sztojka Zsigmondtól Máramarosban a Taraczvizén fekvő Krásznisóra havasbeli részét 25 magyar forintért, de melyet utóbb 1713-ban unokáitól a Sztojka család visszaváltott.*
* Eredetije az Ilosvay cs. levéltárában.
* U. ott.
* U. ott.
* U. ott.
1681-ben mindjárt Kisfalusy György halála után, kiben Tatamér fia Ilosvay Maxim Kisfalusy nevet viselő utódainak magvaszakadt, elfoglalta annak összes birtokait s még azon évben meg is osztozott rajta testvéreivel Jánossal, Zsuzsánnával és Annával, de nem sokáig bírhatta békével, mert mint Tököly hívétől, egyéb birtokaival együtt elkobozta a szepesi kamara s csak Rákóczy Ferencz fejedelem adatta vissza unokájának.* 1666-ban ő gyakorolta az Ilosvay család pallosjogát;* 1665-ben Beregmegyének országgyűlési követe, 1666-ban táblabírája, 1670-ben pedig alispánja volt.* 1667. és 1668-ban mint királyi ember működött, de az utóbbi évi kiküldetése majdnem végzetessé vált, mert midőn a munkácsi és szentmiklósi uradalmak között folyó perben a falukon tanúvallatásokat tartott, a más okból felzendült jobbágyság hozzá lövöldözött; szerencséjére a golyók nem érték.
* U. ott.
* U. ott.
* Beregmegyei jegyzőkönyv, 712. l. 5. sz.
Eleinte Ilosván lakott,* oda vitte első nejét, Rhédey Erzsébetet, Bárius Ferencz özvegyét, a nálánál pár évvel idősebb gyermekes asszonyt, kit mint 18–19 éves ifjú vett nőül s kitől III. Zsigmond, I. Ádám és Éva nevű gyermekei születtek. Második nejével, Tibay Borbálával Máramarosban a Taraczvizén és a Verhovinán elterülő Kornis-féle birtokokban Taraczközön, Kis- és Nagy-Kirván, Kökényesen, Gányán, 74Kálinfalván, Dombón, Széles-Lonkán, Bruszturán, Tereselpatakán, Alsó- és Felső-Nerezniczén, Irholczon, Hidegpatakon, Rosztókán, Iszkán, Kelecsényben, Ökörmezőn és Imsádon is részesülvén, lakását Taraczközre tette át,* s már ott lakott 1679-ben, midőn neje óvást emelt a Krásznisóra nevű havas felosztása ellen, mely a fentnevezett birtokokkal együtt közösen használtatott a tulajdonosok által.* Tibay Borbálától, a ki mint özvegy, még 1702-ben is életben volt, egy fia és egy leánya maradt: V. Péter és Mária.
* Eredetije az Ilosvay cs. levéltárában.
* U. ott.
* U. ott.
Mária elébb Rhédey Zsimondhoz, Rhédey Pál és Csomaközy Erzsébet fiához ment nőül, férje azonban 1683-ban Szatmár alatt elesvén,* 1688-ban még mint özvegy említtetik, de utóbb Sóvári Soós Jánossal kelt egybe, de kitől 1707-ben elváltan élt, mégis 1712-ben özvegyének iratott. Fia, Soós István bírta az anyai jószágokat a Taraczvizén és a Verhovinán, de utóbb zálogba adta Szerencsy Józsefnek 1535 magyar forintért.*
* Turul, 1883. évf. 125. l.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárban.
Éva sorsáról nincs semmi tudomásunk.
III. Zsigmond 1679-ben Beregmegye táblabirája volt. Úgy látszik gyermektelenűl halt el.
I. Ádám 1656-ban született, 1669-ben egy osztályban járt Tököly Imrével az eperjesi iskolában,* 1679-ben beregmegyei esküdt, 1688-ban országgyűlési követ, 1688-tól 1691-ig pedig alispán volt.* 1702-ben már nem volt életben, nejétől Ónody Erzsébettől gyermekei nem maradtak.
* Századok, 1880. évf. 403. l.
* Beregmegye jegyzőkönyve.
V. Péter 1685-ben beregmegyei esküdt volt, 1702-ben a felállítandó három ezred költségeiből 20 forint esett reája, ebből is látszik, hogy a megye legvagyonosabb nemesei közé tartozott, mert nálánál csak hárman fizettek többet,* más adat nem maradt fel róla s csak annyit tudunk, hogy kétszer nősült. Első nejétől, Csomaközy Katalintól egy fia és egy leánya maradt: V. Zsigmond és Borbála, második nejétől Fráter Borbálától pedig két leánya született: Juliánna és Judit. Fráter Borbála mint már özvegy 1705-ben kötött osztályos egyességet sógornéjával, Ilosvay Máriával Soós Jánosnéval, de már 1707-ben osztály-újítást kértek.*
* Lehoczky, id. m. I. k. 198.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
Borbála Szaplonczay Gáborhoz ment nőül. A Szaplonczay család czimere még eddig kiadatlan lévén, itt közöljük Szarvaszói Szaplonczay László máramarosi esküdt 1695-ik évi pecsétjéről.
Judit sorsa teljesen ismeretlen előttünk.
Juliánna Horthy István házastársa lett. Minthogy a Horthy czímer sincs még ismertetve, azt is bemutatjuk.
V. Zsigmond 1729-ben Beregmegye táblabirája, 1747-ben pedig családjának a pallosjogot gyakorló birája volt.* 1754 deczember 16-án már nem volt az élők között. 1717 február 23-án vette nőül Gúthy Zsuzsannát, kitől a következő nyolcz gyermeke született:
* Eredeti levelek az Ilosvay levéltárban.
1. Anna, született 1717 deczember 29-én. Férje Várady Ádám lett. 2. Zsuzsánna, született 1719 augusztus 27-én. Nagyiday Mihályné lett. 3. Juliánna, született 1722 márczius 8-án. Komlósy László vette nőül, 1774-ben mint özvegy említtetik. 4. Borbála, született 1724 augusztus 26-án, elébb Komlósy Mihályhoz, utóbb Bogárdy Györgyhöz ment férjhez. 5. Klára, született 1726 75augusztus 24-én, 1761-ben még hajadon volt. 6. Éva, született 1729 augusztus 19-én, 1761-ben még szintén hajadon volt. 7. Krisztina, született 1732 június 1-én, Korda Györgyhöz ment nöül. 8. VII. Péter, született 1736 április 25-én.* Nénjeivel 1761-ben osztozott meg. 1769-ben cserébe adta egy taraczközi jobbágyát Maróthy Ferencznek, annak egy konjáthii jobbágyáért.* 1771-ben valami birtokot szerzett Bilkén, Dobrókán és Mátyfalván Szilágyi Bálinttól és Olasz Istvántól.* Volt birtoka Felső-Karaszlón is.* 1778-ban kezdette, mint egyházi gondnok, az új ilosvai református templomot, melyet e század elején az Ilosvay család katholikus ága lebontatott. 1763-ban esküdt, 1772, 1775, 1779. és 1781-ben főszolgabiró, 1799-ben pedig a nemesi felkelés szervezésével megbízott helyettes alispán volt.* De nemcsak a tollat, hanem a kardot is tudta forgatni, 1784-ben másod kapitány volt a felkelt beregmegyei nemes lovasseregben, 1797-ben pedig a felkelt gyalogságnál viselt alezredesi rangot. 1807-ben még életben volt, de gyermekei nem maradtak s így benne II. Péter ágának magva szakadt.
* U. ott.
* U. ott.
* U. ott.
* Szirmay, Com. Ugocsa. 88. l.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
Petrovay György.
