A Csanád nemzetség Waffa és Bogyoszló vonala. (Második közlemény, egy tábla melléklettel.)
A Csanád nemzetség Waffa és Bogyoszló vonala.
(Második közlemény, egy tábla melléklettel.)
(Második közlemény, egy tábla melléklettel.)
Makay Péter második fia Albert Bihar-, Csanád- és Aradmegyékben birt javakat.
Az ismert Földváry-féle conscriptio szerint a aradmegyei Almaszegen – a mely falunak egy részében az 1337-ik évi osztály-levél szerint* a Csanád nemzetség Waffa ága is részesült – Makay Albert birtoka még fel van jegyezve.*
* Anjouk. okmt. III. k. 364–371. és 383. l.
* Csanádmegye ltárában.
Midőn az aradi káptalan Nyakazó Miklóst 1494-ben beiktatta a csanádmegyei Szent-Miklós egy részébe, a meghívott szomszédosok között ott találjuk Albertet is.*
* M. Tud. Akadémia Dipl. ívrét 15. szám.
Még 1544-ben is találkozunk nevével. Ugyanis Budy Mihály munkácsi praefectusnak Pethlendi Horthy Márton, Simonkeőkei Gergely, Maróthy Mihály és György, úgy Thárnok László elleni birtokiktatásánál több biharmegyei birtokban Makay Albertnek birtokhatára is fel van említve.*
* M. Tud. Akadémia Dipl. XIV. k. XV. k. 1570 évi átiratban. És: Gabr. Nagy. Analecta. Tom. 39.
Albertnek János fia volt.
Annál a megállapodásnál, melyet Kállay János 1540-ben, neje Várday leány után a Kisvárday családbeliekkel létesített, Makay János – Albert fia – mint tanú van jelen.*
* M. Tud. Akadémia Dipl. ívrét 19. szám. (Cornides, Tom. V.)
János, Szepes- és Sárosmegyék dicatora, utóbb kamarai igazgató volt. Egyébként biharmegyei asszonyvásári birtokán lakott. Dicatori minőségében sok levele maradt fenn, főleg 1546-ból, mely leveleket adó-ügyekben írt a kamarához. Gyűrűs pecsétjén ágon ülő nagyobb madár – sólyom vagy holló – látható.*
* Orsz. lt. Kamarai levelezések 1546-ból. Egy ugyancsak 1546 évi április 5-én kelt s a Makay család levelei közt őrzött levelén is a gyűrűs pecsétben ágon ülő madár van. Thelegdy Tamás érsek 1368-iki pecsétjétől ez abban tér el, hogy ott a madár dombon ül, itt pedig ágon.
Már 1546-ban kamarai igazgató minőségben találjuk őt. Ugyanis Dobó Istvánnak, Egernél történt táborozása alatt Makay János kamara igazgató biztonságára 150 lovasról kellett gondoskodnia.*
* Szederkényi Nándor, Heves várm. tört. II. k. 72. l. a családfa Makay urnál van átnézés végetlt.
Még 1547-ben Tokajban fordúl meg hivatalos járatában János úr; 1548-ban pedig a sárosi és szepesi adókat szedi be a dicatoroktól.*
* Magyar leveles tár (Négyszáz magyar levél.) I. k. 42. és 49. ll.
76Innentúl már reá vonatkozó okleveles adatot nem ismerek.
Négy gyermeket hagyott hátra: Györgyöt, Ferenczet, Jánost és Annát.
1571 május 15-én a három fitestvér a váradi káptalan előtt, kiadja Anna nővérüknek atyjuk János hagyatékából, a leánynegyed illetőségét.*
* Családi ltár, VII. nr. 8.
A Makay családnak eddig (eltekintve a fentebb említett Ulászló-féle 1498-iki czimertől, a melyre nézve újabban aggályok forognak fenn) adományozott czímere nem volt; használtak ugyan pecsétjükön eddig is czímereket, hol oroszlánt, hol kardot tartó pánczélos kart, hol pedig, mint az épp most tárgyalt János, valamint Makai György fia Miklós szolgabiró 1424-ben,* sólyom vagy holló alakú nagyobb madarat.
* Gr. Zichy okmtár VIII. köt. 172. l.
Szükségét látták tehát annak, hogy fejedelmi adomány mellett birjanak állandó czímert.
János fiai azért czímeradományozásért folyamodtak a felséghez. Ehhez képest Rudolf király mind a négyüket, valamint Györgynek már akkor élt gyermekeit: Erzsébetet és Annát, Prágában 1581 évi április 15-én, kiállított czímerlevelében őket régi nemességük elismerése mellett ujból megnemesíti és czímerrel adományozza meg:
«Eundem nobilem Georgium Makay ac pereum honestam dominam Catharinam conjugem suam et Annam ac Elisabetham Makay filias suas, necnon Franciscum ac Joannem Makay fratres suos consanguineos et Annam similiter Makay sororem suam carnalem, qui etiam antea nobilibus parentibus orti et libertate nobilitari semper gavisi esse dicuntur, denuo de regiae nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali in coetum ... nobilium duximus clementer cooptandos.» stb.
Az ez alkalommal adományozott czímert az oklevél következőkép írja le:
«Scutum militare coerulei coloris, in quo pardus proprio colore pictus ore hiante, lingua exerta, cauda sursum clevata erecte stare conspicitur anterioridextro pede gladium strictum tenens, sinistrum vero in modum rapientis extendens; scuto galea militaris clausa est apposita, corona seu regio diademate redimita, ex quo semipardus priori per omnia similis ore hianti, lingua exerta, cauda sursum elevata, anteriori dextro pede jaculam seu sagittam tenere, sinistrum vero in modum rapientis extendere cernitur, laciniis sive lemniscis hinc crocei et coerulei, illinc vero rubei et albi coloris defluentibus et scutum ipsum undique decenter exornantibus.»
A czímer tehát e leírás szerint a pajzs mezejében természetes színű ágaskodó párduczot ábrázol, mely jobb karmai közt meztelen szablyát villogtat, bal előlábát ragadozásra nyújtja. A sisakkoronán hasonló növő párducz jobb karmában nyilat szorít, bal előlába ugyancsak ragadozásra előre mered. A takarók színei jobbról kék-arany, balról ezüst-veres.*
* Zemplénmegye ltárában, fasc. 5. nr. 655.
Makay György biharmegyei Asszonyvásáron lakott ezidőtájt,* mely birtok Csanád nemzetségi vagyon lévén, abban a Thelegdyek is birtokosok; így ép ezidőtájt Thelegdy Balázs is birt ott, kinek leánya Erzsébet azt Varkucs Tamásnak adta el.*
* Orsz. ltár, Biharmegyei Dicalis összeírások 1599-ből 665. l.
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 957. nr. 44.
Az armalist György úr kihirdetteté Biharmegyében Váradon is 1586. évi november 12-én azonban a török-tatár dúlásnak Asszonyvására is áldozatul esvén,* György kénytelen volt atyai lakóhelyéről, – a mint ezt a Zemplénmegyének Zemplén mezővárosában 1606 évi november 21-én tartott közgyűléséből kiadott jegyzőkönyv tanusítja – az ellenségtől való menekülése következtében eltávozni s Zemplén megyébe jött tartózkodásra, hol «nemzetségéből való rokonai laknak», miért is az oklevél szavai szerint «nem annyira szükségességből, mint inkább, hogy ő magát itt a mi megyénkben is nemesi előjogaival ékítve levőnek bizonyíthassa,» Rudolfnak eme 1581. évi czímerlevelét publikáltatta.*
* Orsz. lt. Biharm. Dicalis 665. l.
* Zemplénmegye 1606 október 17-én tartott közgyűlésének jkve. Eredeti a családi ltárban.
Midőn a csanádmegyei Makay László magszakadása következtében az ennek kezein volt csanádmegyei birtokok a koronára visszaszállván, mint fentebb említettük, Rudolf király által másoknak – lehet mondani idegeneknek – adományoztattak, György úr is folyamodott a felséghez s a néhai Makay Lászlóhoz való nemzetségi kapcsolatából kifolyóan ő is kért magának a vérség jogán e javakból adományt.
Csakis igen kis mérvben teljesült óhajtása, mert 1582 évi ápril 15-én kelt oklevelével a király néhai Makay László javai legnagyobb részét Bojnichich-Horváth Jánosnak adományozta; 77ugyanaz nap kelt másik oklevelében pedig Makay Györgynek s mindkét nemű törvényes utódainak Makó városában csak egy kúriát és két pár jobbágy-telket (in oppido Makó unam curiam et duo paria colonorum) adományozott.*
* Hiteles másolat a családi ltárban. Beiktatva Zemplénmegye ltárában a 109. számú jkv. 815. és köv. lapjain.
Ama zavaros időkben a beiktatás a helyszínén csak hosszabb idő múlva történt meg. A beiktatás után György úr Makóra költözék, ott lakott kuriáján, Kis György uram szomszédságában, miként ez a megye szolgabírája és esküdttársa által Makón 1636. évi június 5-én felvett tanúvallatási jegyzőkönyvből kitűnik.*
* Az egri főkáptalannak 1727. évi ápril 19-én kelt hiteles átiratában. Eredetben Zemplénmegye ltárában, fasc. 5. nr. 656. Hit. másolatban a családi ltárban.
E tanúvallatás azért volt szükséges, mert a Zokoly családnak kihaltával, – melynek mint alább reá térünk, Makó újabban adományoztatott – és mert a török a szegény makóiaknak a nyakán ülvén, megint a kincstár tette reá kezét a Csanád-javakra, az adományos Makay Györgynek halála után annak fia, ugyancsak György, e birtokából kiüttetett.
Ifjabb Makay György kérelmére – ki az időben (1636) Zemplénmegyei Szerencs mezővárosában lakott – eszközölték tehát a nyomozást a makói kúria örökjoga felől.
Idősb Makói Makay György, különben 1593-ban is két ízben szerepel még mint birtokszerző, zemplénmegyei Zomboron Bornemissza László és neje Ibrányi Annától 300 frtért egy szőllőt vesz meg; Szatmármegyében pedig Majthis faluban Tury Andrástól több telekből álló birtokot, ennek azonban Sövénházi Móricz Vitalis ellent mondott.*
* Lelesti konvent. IV. k. Prot. 39. 8. és 62. l.
Az adományos Györgynek ifjabb testvére Janos biharmegyei Magyargyepes faluban lakott, de ez a falu is elpusztíttatott az ellenségtől.*
* Orsz. lt. Biharm. dicalis conscript. 808. l.
Midőn Zokoly Péter Rudolf király adományából 1602-ben csanádmegyei Makó, Ferged, Wassanto, Dedenszegh, Szent-Miklós és Tempes helységekbe – Váradon – beiktattatott, ennél az eljárásnál jelen volt nemesek közt Makay Jánost is ott találjuk.*
* Esztergomi főkápt. lt. Capsa 6. fasc. 12. nr. 5. és fasc. 1. nr. 5.
Érdekes, hogy a Zokoly család minő módon jutott a Csanád nemzetségi birtokokhoz. Fentebb érintők, hogy Makay Miklós leányát Ilonát, László nővérét Zokoly János birta nőül s Makay László 1563-ban végrendeletében e nővérének s ennek fia Zokoly Györgynek hagyta őstől maradt javainak legjavát, királyi consensust azonban erre már nem szerezhetett. Közbe esett az is, hogy II. János király Warkucs Tamásnak, utóbb pedig Rudolf király Bojnichich-Horváth Jánosnak adományozta e birtokok legnagyobb részét s némi birtokot kapott Makón Makay György is mint vérrokon.
A töröktől megszállott eme területeken amúgy sem ülhettek bele a jószágokba az új adományosok, az adomány tehát, ha a távolból a jelképi beiktatás meg is történt, a tényleges birtoklás hiánya okából 10–15 év alatt is már feledésbe ment. Ily körülmények közt kérte fel Zokoly Péter (György fia, Zokoly János és Makay Ilona unokája) magának a Makay László-féle javakat adományba, előadván, hogy e birtokoknak békés birtokában az ő (Zokoly Péter) ősei voltak mindig (!) de e birtokok a törökök által elfoglaltattak, ősei onnan kiűzettettek s bizonyítékaik, leveleik is elvesztek, a melyekkel eme jogaikat most már bizonyíthatnák; kéri tehát Zokoly Péter, hogy kegyelemből engedtessék el neki a bővebb bizonyítás s adományoztassanak neki ezek az ősi birtokok újból.
Rudolf király Prágában 1600. évi október 14-én kelt oklevelében, a fentebb előadottaknak kiemelésével, e birtokokat valóban újból (!) a Zokolyaknak, illetve Péternek adja.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 938. nr. 23.
A Csanád nemzetség történetéből bőven láttuk, tudjuk, hogy a Zokoly családnak ősei eme Csanád-javakat soha sem bírták s ha Péter apja György, Makó László végrendelete nyomán, birtokolta is egy ideig, ez még nem lehetett ősi jogczím; de hát elég volt akkor is a befolyás, a protekczió s mindjárt fontossá vált az az argumentum, hogy «a levelek elvesztek» s így bizonyítékok ezért nem mutathatók fel.*
* Meg kell említenem Makó város történetének kiegészítéseül (minthogy ezt eddig senki nem közölte s Reizner János «Makó város történeté»-ben sincs róla szó), hogy a pozsonyi kamarának 1672 márczius 5-ről kelt véleményes jelentésében Makó város földesurairól elég bő képet kaphatunk. Ugyanis a jelentésben előadatik, hogy Makót előbb Makay László, majd Szokoly, Telegdy István és Palatitz János bírván, ezután idősb Rákóczy György azt Bornemissza Pálnak adta, majd ifj. Rákóczy György a maga kapitánysága alá vetvén e várost, birta is életfogytáig; ezután Rákóczy Ferencz birta, mire Balassa Imrének adatott, ennek hűtlensége folytán a királyi kincstár azután magának tartotta meg, most pedig özv. Rákóczy Györgyné Báthory Zsófia kéri azt magának adatni; minthogy azonban a Rákóczyak azt csak usurpálták, a kamara a kérelem elutasítását véleményezi. (Orsz. lt. N. R. A. fasc. 992. nr. 32.)
78Makay János is kihírdetteté Rudolf király czímeres levelét Zemplénmegyében 1603-ban.*
* Prot. A. nr. 6. pag. 1.
János utóbb Biharmegye alispánja lett és Bethlennek is kedvelt embere s többször kényes diplomácziai ügyekben követe és megbizottja volt. János vajdánál is volt követségben s általa küldött János vajda levelet Bethlennek. Ily levelezést fogott fel egy ízben Thurzó György nádor, miként ez a nádornak 1616 évi május 28-án kelt felterjesztéséből kitünik, melyben előadja, hogy hozzá jutottak az ezennel felküldött levelek, melyeket Makay János követ vitt Bethlen Gábornak János vajdától, s azok a levelek is, melyeket Erdély karai és rendei intéztek Bethlenhez s viszont Bethlennek ezekhez intézett válasziratai is.*
* Orsz. lt. Act. Publ. comit. Georg. Thursoianorum. fasc. 2. §. 15.
A nevezetes nagykárolyi tractatusnál, mely II. Ferdinánd és Bethlen Gábor követei közt ment végbe, az 1619 márczius 26-án létrejött megállapodásokat, mint Bethlen részéről kiküldött egyik biztos, Makay János, Biharmegye alispánja is aláírta.*
* Magyar Tört. Tár, IV. k. 186. l.
János közvetlen utódjairól tudomásom nincs, valószínű, hogy ágazata kihalt a XVIII. század első felében, mert a Makay család biharmegyei ágának magszakadása következtében gróf Pálffy János nádor a biharmegyei Régen és Vajda helységekben levő birtokrészeket, úgy a csatári területen levő Cservölgy nevű erdőséget, mint a koronára visszaszállottakat, 1744-ben többeknek eladományozta.*
* Orsz. lt. Prot. Donat. Palat. Joannis Pálffy, XV. k. 240. l.
Lehetséges, hogy éppen e Jánosnak volt fia vagy rokona az a nemes Makói Makay Lukács,kinek Báthory Gábor fejedelem hadi érdemei jutalmazásául biharmegyei Kápolnás falut, máskép Giantát 1608 évi június 13-án adományozta.* E részben azonban elfogadható adatom nincs.
* Orsz. lt. Liber Reg. V. Gabr. Báthory fol. 212.
Az a körülmény azonban, hogy még az 1755. évi nemesi vizsgálatok alkalmával Biharmegyében két Makay István, két János, úgy Makay Pál, Zsigmond és András igazoltatott,* oda mutat, hogy egy előttem ismeretlen ág ezután is fenmaradt Biharban.
* Orsz. lt. Nemesi összeírások 1755-ből.
A czímerszerző Györgynek idősb fivérével Ferenczczel, valamint leányával Erzsébettel, Földes Bernát nejével találkozunk egy 1590. évi oklevélben, midőn is mindketten protestálnak Drugeth István elleni Konczháza, Homok, Vajkócz, Eőr községekben levő birtokok iránt.*
* Leleszi konvent, Lib. 11. fol. 91.
Györgynek a Rudolf-féle czímeres-levélben említett Anna és Erzsébet leányain kívül Zombori Fekésházy Katalin feleségétől még György és János nevű fiai s Katalin leánya születtek.*
* Zemplénmegyének 1791. évi július 1-én S.-A.-Ujhelyben tartott közgyűléséből 109. jk. sz. a. kiadott tanúsítványa, melyet Makay János Heves és K.-Szolnok vmegyék főpénztárnoka és testvérei József és Ferencz kérelmére állítottak ki s melyben a filiatio Makay Györgytől (1581) szakadatlan lánczolatban egész Makay Jánosig fel van tüntetve. Hit. kiadványa családi levéltáramban.
lfjabb Makay Györgyről már fentebb említettük, hogy kizavartatván makói kúriájáról, e miatt pert folytatott. Neje Szilágyi Erzsébet volt.
Katalin Nagy István nevű nemeshez ment férjhez. Lekchei Sulyok István 1618 január 1-én bevallotta neki: «Makay Cata asszonynak az néhai vitézlő Nagy István uram megh hagyott özvegyének,» zemplénmegyei Sárospatak határában fekvő király-hegyi szőllejét 380 magyar forintért; ez összeget Kata asszony nyomban le is fizette.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 825. nr. 15.
A czímerszerző György említett György és János fiainak vonalán származott le a maig is élő Makay család.
És pedig Györgynek két fia, ú. m. ugyancsak György és András közül az első alapítá meg a sárosi és zempléni élő ágakat. András 79pedig a gömöri ágat, mely ág a geleji előnevet is felvette, borsodmegyei Gelej helységben kapott adomány alapján.
A czímerszerző Györgynek másik fia János pedig alapította az ugyancsak maig élő hevesi ágazatot.
A mellékelt leszármazási tábla, mely főleg Györgytől kezdve kiválóan a családi levéltár adataiból van egybeállítva, szakadatlan lánczolatban tűnteti fel az összes utódokat.
Ezekről immár csak röviden s csakis egynémelyikükről fogunk egyes adatok felsorolásával foglalkozni.
A sárosi ágon György Libercsey Mihálylyal együtt donatióban részesült soltmegyei Várszög Bonér, Oroszi és Kas nevű helységekben; azonban a saját részét 1661-ben örökbe vallotta nevezett adományos társának Libercseynek.*
* Egri főkápt. Elench. IV. fol. 144. nr. 78.
Kedvelt embere volt s bizalmasa Wesselényi Ferencz nádornak, kinek udvarában lakott is Murányban. A hírneves nádor és neje Széchy Mária – a murányi Vénus – udvara, tudjuk, hogy előkelő társas élet központja volt. A nádor s neje rendkívül nagy és sűrű összeköttetésben állottak az országnak és Bécsnek is intéző köreivel s e részben is György sok szolgálatot, fáradozást tett a palatinusnak. Már nádorsága első évében – 1655 deczember 14-én – neki: nemes Makay Györgynek, mint bizalmas emberének és Szirmay Péter kir. táblai birónak teljhatalmazást ad Wesselényi arra, hogy a mely osztályt tettek vala Homonnai Drugeth János nejével Borhálával a Hadadi Wesselényi Ádám ügyében a zempléni, abauji és borsodi javak, továbbá Varranó és a csicsvai vár tekintetében, folytassa azt és intézze el teljes meghatalmazással s tökéletesen gróf Homonnai Györgygyel is.*
* Orsz. lt. Prot. Donat. Palatinal. Franc. Wesselényi V. k. 383–385. ll.
Ilyféle szolgálataiért részesült nyilván a már érintett soltmegyei donatióban is 1661-ben. De 1662-ben megint adományban részesíti őt a nádor, a hűtlenségbe esett lovasberényi Bárson András birtokrészeit, ú. m. Kis-Sztankóczot, Roszvácsot, Lieszkót (Trencsén m.), továbbá Potváracsot, Beregh-Szeghet, Kopcsánt, valamint Eghbellőt (Nyitra m.) adományozván neki és Egresdy Balázsnak. 1663-ban e birtokokba a bevezettetést rendeli el Wesselényi.*
* Esztergomi főkápt. lt. Capsa 7. fasc. 2. nr. 23. és Capsa 1. fasc. 9. nr. 8.
Ez időtájt – 1663-ban – valamelyik Makaynak birtokát bizonyos Bálintffy Ferencz hatalmasúl elfoglalta. György a nádor közbenjárását kérve ki rokona érdekében, ez meg is parancsolta Szentpétery Istvánnak, hogy tegyen «satisfactiot» Makay suplicatiója dolgában, a tőle gonoszút elvett javak iránt. Szentpétery erre jelenti, hogy szolgabiróval jelent meg Bálintffynál, de ez «becstelen választ adott» . Egyébként – mondja Szentpétery – Makay György uram bizonyos dolgokat bővebben elmondhat még e részben a kegyelmes úrnak.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 982. nr. 64.
A nádor halála után özvegyének is hű embere – titkára – maradt. A nádor aranygyapjas rendjelét: «az arany bárányt Makay uramtól felküldöttem», írja Széchy Mária 1667-ben Nádasdy Ferencz országbírónak Bécsbe.*
* Acsády Ignácz, Széchy Mária. 238. l.
A Wesselényi-féle nota-perben ő is vád alá vonatott. 1670-ben Spork a bűnösök közé sorozta őt is, ki az özvegy nádornéval Murányban volt. E miatt ír a beteg nádorné Sporknak, azt mondva, hogy «Makay György semmi bűnben nem érzi magát részesnek; itt van és itt marad nálam a murányi várban, érte jót állok a felségnek és excellentiádnak».*
* Pauler Gyula, Wesselényi Ferencz nádor s társai összesküvése. II. k. 123. l.
Spork azonban 1670 augusztus 15-én Széchy Máriával György uramat is elzáratta. Hat nap múlva azonban gróf Volkra a nádorné szavára megengedte mégis neki, hogy a várban szabadon járhasson.* 1671-ben mégis hosszas vizsgálatnak volt ő is alávetve, de sikerült magát kitisztáznia s felmentetett.* Hosszú életű lehetett, mert unokáinak a gyermekeit is megérte.
* U. ott. II. k. 130., 132. ll.
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 517. nr. 8, 13, 19; fasc. 518. nr. 4; fasc. 678. nr. 8.
Fia: Pál Szabó Annát bírta feleségül s még Zemplénben lakott. 1652-ben ellentmond az egri főkáptalan előtt a Berzeviczy Boldizsár által a zemplénmegyei Tállya helységben levő ingatlant illetően tett bevallásnak.*
* Egri főkápt. Elench. IV. k. fol. 224. nr. 158.
80Pál három gyermeket: Andrást, Jánost és Katát hagyott hátra. Kata, Kazinczy Péter Zemplénmegye híres főjegyzőjének lett hitvese. Lipót király 1669 január 27-én erősítette meg Kazinczy Péter s neje nemes Makay Katalinnak a Rákóczy László s neje Nagymihályi Bánffy Erzsébet abaujmegyei alsó-redmeczi kúriája és tartozékainak 700 m. forintért történt megvétele tárgyában kötött szerződését.* Az iktatás ugyanaz évben meg is történt.* Ezt megelőzőleg már mindketten 1661-ben a solyvai szőllőkbe,* 1666-ban pedig az újhelyi kúriába iktattatnak be.* Megvette még Kata asszony férjével együtt Segnyey Péter sógorától ennek kurimai nemesi kúriáját 1674-ben 2800 m. forintért.* Ellenben a demethei kastélyukat, tartozékaival együtt eladták Szemere Lászlónak.*
* Orsz. lt. Liber. Reg. XIV. k. 281. l.
* Leleszi konvent. Lib. R. nr. 155.
* Leleszi konv. Lib. R. nr. 302.
* U. ott. Lib. R. nr. 304.
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 739. nr. 51.
* U. ott. N. R. A. fasc. 1188. nr. 9.; fasc. 1189. nr. 6.
Makay Katának Kazinczy Pétertől három gyermeke maradt: Erzsébet (Cserneki és Lyubotini idősb Dessewffy Ádám felesége), továbbá András fia s még Anna leánya. Dessewffyné, Kazinczy Erzsébet, anyja Makay Katalin jogán többször protestál a káptalanokban egyesek ingatlanai elidegenítése ellen; így 1698-ban is Splényi Illés ellen. 1702-ben pedig szülőinek végrendelete ellen emel óvást férjével együtt, testvérei András és Anna ama tényei miatt, hogy ezek a homoróczi, bártfai, sárosi ingatlanaikat elidegenítik, az ő tolcsvai, újhelyi és alsó-redmeczi szöllőjüket pedig elfoglalták.*
* Egri főkápt. Elenchus 823. l. és Becsky cs. ltára Extract. Docum. fam. Dessewffy.
Pál fia, János Eperjesen lakott; erősen katholikus érzelmeinek nagy kárát vallotta. Turcsányi, Nagymihályi István és Cseróczyval együtt egyike volt ő is azoknak a sátormegyei uraknak, kikre nézve némelyek ebben a korban úgy találták, hogy a magyarok nem boldogulnak dolgukban, míg a nevezetteket «meg nem lövöldözik». Cseróczyt így meg is ölték 1672-ben. «Magyarok» alatt itt a protestánsok értendők; ellentétben a nevezettekkel, kik, mert buzgó katholikusok voltak, «németek»-nek tartattak.
A czél nyilván a szabadság helyreállítása volt. Azonban a protestáns urak a katholikusok üldözését találták a czél elérésére szükséges eszköznek, mondja erre nézve Pauler Gyula «A bujdosók támadása 1762-ben» czímű értekezésében.*
* Századok. 1869. évf. 97. l.
János kétszer nősült s mindkét házasságával szaporítá vagyonát. Első neje Bodonyi és Kakasfalvi Csuda András és Szinyei Merse Ilona leánya Anna,* második neje, kitől gyermekei nem születtek, «nagyságos» Lapirpataki Segnyey Péter leánya Anna volt.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 1754. nr. 10
* U. ott. N. R. A. fasc. 1583. nr. 76.
Seghnyey Annának jegyajándokúl a kellemesi birtokrészét s a liszkai szőllőket 3000 frt értékben kötötte le.
Mindamellett, hogy a «némethez» ragaszkodónak tartatott, mégis nóta-perbe esett és «tömlöczbe» is vettetett s a fiskus lefoglalta összes jószágait.
A lefoglalt javakból gyermekei egyes részeket hosszas utánjárásra s leginkább csak zálogczimen tudtak nagysokára a kamarától tetemes összegeknek lefizetése mellett visszaszerezni.* A konfiskált javak legnagyobb részét azonban a család többé soha nem kapta vissza, hanem a Reviczky, Vay s egyéb családok kapták meg.*
* U. ott. N. R. A. fasc. 1105. nr. 19,20, 23; fasc. 1293. nr. 23; fasc. 1718. nr. 6.
* U. ott. N. R. A. fasc. 66. nr. 18
A mely javai mégis megmaradtak, azokban gyermekeivel még életében egyezkedik és Eperjesen 1681. évi márczius 17-én kelt transactiójában közöttük javait felosztja. E szerint «idősb» Makay János egyrészről, másrészről penigh említett Makay János úrnak elébbeni feleségétől néhai nemzetes Csuda Anna asszonytól származott gyermekei, ú. m. Makay Ádám, János és András fiai és Éva leánya, mostan nemzetes Schram Ferencz úr házastársa, annak felette Gyurikovits Zsófia néhai nemzetes Makay Mihály úrnak nevezett idősb Makay János úr fiának meghmaradott özvegye, azon édes uramtól való Makay László és György fiaimnak r. és l. tutrixa» egymással a javak iránt megegyeznek.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 1293. nr. 28.
János 1686-ban még él, mert Fejérpataky Ádám sárosmegyei szolgabíró és esküdttársa 81Kükemezey János tanusítványt adnak azon évi február 28-án arról, hogy a Kendy János-féle adósságot nemes, vitézlő idősb Makay János úrnak megitélték.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 1293. nr. 22. Fejérpataky Ádám szolgabírónak névaláírása mellé nyomva van gíűrűs pecsétje is, melynek czímerében, egymásnak forduló ágaskodó oroszlán és egyszarvú látható; sisakoromdíszként növő oroszlán jobb karmai között lilomot (vagy rózsát) tart.
Legidősb fiával Ádámmal már kis diák korában találkozunk, midőn is az eperjesi kollegiumban 1669 október 4-én az iskolai vizsgálatok szerencsés befejezése alkalmából tartott ünnepélyen «Papinianus Tetragonos» czímű színdarabban Thököly Imrével együtt fellépett. Ekkor még kis parvista deák volt.
Az élet színpadán is együtt működött Ádámunk a szabadsághősökkel, mert belőle Rákóczi Ferencznek gazdasági kormányzója lett.*
* Thaly Kálmán, Thököly Imre és iskolatrsai mint színjátszók. Századok, 1880. évf. 411–417. ll.
Ádám tetemes birtoknak volt ura. Neje az ősrégi családból eredő Csiba Ágnes is sok vagyont hozott hozzá.
1686-ban óvást emel Ádám a maga, valamint testvérei János, András, György és Éva nevében atyjának, Jánosnak ama bevallása ellen, a mely szerint ez Mádon és Bodrog-Keresztúron több szöllő-birtokot és mádi házát elidegenítette volt, még abban az időben, midőn ők gyermekkorban voltak.*
* Egri főkápt, Litera T. sign. nr. 129.
1700. évi június 6-án Eperjesen kelt és gyűrűs pecsétjével erősített oklevele szerint Sárosmegyében Kakasfalván lakó Iván nevű jobbágyának árván maradt két fiát Andrást és Istvánt helyestől «nemzetes Makay Éva húgom asszonynak és maradékinak száz m. forinton» eladja. Vörös viaszba nyomott gyűrűs pecsétjén a czímer mezejében koronából növő szarvas látható. Felül jobbról A. M., balról D. V. betűk.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 1105. nr. 24.
E pecsét is azt az 1498. évi czímert tünteti elő, melyet általában a sárosi ág századokon át egész a mai napig használ.
Ádám úr leginkább ungmegyei birtokán lakott, majd pedig Ungvárott is, hol a Tabódy-féle házat szerezte meg.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 886. nr. 49.
A Rákóczy-szabadságharcznak vége felé, 1712 január havában, gróf Bercsényi László jelentése szerint: «Makay Adám uram nemes személy» is az ungvári várban «bészorult» népek között vonta meg magát.*
* Thaly Kálmán, II. Rákóczy Ferencz ltára I/8. k. 418. l.
Csakhamar be is fejezte ezután pályafutását, 1713-ban már nem él.
Nejének s azidőben már özvegyének Csiba Ágnesnek 1713 márczius 6-án Bottfalván kelt végrendelete nagyon tekintélyes vagyonról tesz tanúságot.
Legtöbb jószágát komájának vitézlő Mokcsay Istvánnak, az ungvári Krajnán lévő Rosztoka nevű faluját pedig az ungvári jezsuitáknak hagyta. Egy szöllőt az ungvári ispotályra, a zemplénmegyei liszkai hegyen levő Danczka nevű szőllejét, «melyet szegény néhai édes uram nekem tizenkétszáz német forintokban kötött,» a lőcsei legszegényebb szerzeten levő barátoknak hagyta. Nagy számmal felsorolt gyöngyeit, aranyait pedig a homonnai barátoknak. Csicseri Orosz Farkas öcscseurának s ennek mostoha leánya Kádas Máriának sok ingóságot, végül botfalvi kuriáját több pusztával s összes fundus instruktussal együtt a kassai apáczáknak adatni rendelte.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 892. nr. 39; fasc. 1118. nr. 29; fasc. 1159. nr. 3.
Ádám testvére András, kinek neje nemestacskándi Csergheő Anna volt, zemplénmegyei Mádon lakott. Igyekezett a Csuda család ősi birtokát Kakasfalvát az egyes birtokosoktól megszerezni s e részben több birtokrészt részint csere, részint vétel útján magáévá is tett. Hasonlókép a csontosfalvi kúriát, a Sárközyektől, kik ugyancsak a Csuda család jogán birták azt, szintén megszerezte.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 1156. nr. 57; fasc. 1185. nr. 26, 27. 35; fasc. 1293. nr. 23, 25. Egri főkápt, Lit. X. sign. nr. 164.
1694-ben visszavonja az egri káptalan előtt azt a bevallást, melyet még atyja János Demeczky Mihálylyal kötött volt a mádi szőllők tekintetében.*
* Egri főkápt. Lit. X. sign. nr. 135.
A hűtlenségbe esett Czeglédy Istvánnak kassai javait is még megszerezvén,* Eperjesen 821698. évi július 28-án kelt végrendeletében ő is tetemes vagyont hagyott utódjaira. Szőllőket és pénzt hagy még testvéreinek és fratruelisának (Mihály testvére fiának) Györgynek is.*
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 1158. nr. 4. fasc. 1718. nr. 6.
* Orsz. lt. N. R. A. fasc. 918. nr. 10.
Mihály is zemplénmegyei Sztankóczon, Párnón birt kúriákkal s több faluban részbirtokkal. Neje Jurikovics Zsófia azonban 1697-ben Harsányi Istvánnak s nejének a parnói kúriát, bezniczai, morvai és rákóczi pusztákat s tartozékait, úgy a sztankóczi, albini, széchi, tebnai, kmetei határokban lévő földjeit hat évre zálogba vetette.*
* U. ott. N. R. A. fasc. 1043. nr. 37.
Épp ez évben – 1697 május 5-én – kap Makói Makay Mihály Lipót királytól a Csanád nemzetség ősi czímerének megfelelő új czímert: a pajzs kék mezejében a prédára lecsapó sólymot. A Thelegdy czímertől ez csak annyiban tér el, hogy a sólyom kacsa helyett galambot ragad meg és vagdalja azt a csőrével.*
* Orsz. lt. Erd. Liber Reg. I. pag. 151. A czírner leírása a következő: «Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, in cujus campo sive area falco naturali suo colore depictus, columbamque unguibus fortiter constringere rostro vero eandem lacerare conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contigit diadema regium gemmis unionibusque variegatum; ex cono autem galeae lacynii seu lemnisci a dextra aurei et coelestini a sinistra vero partibus rubri et albi coloris utrinque defluentes oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant.»
Azt azonban, hogy e czímerszerző Makói Makay Mihály azonos volna a most érintett János fia Mihálylyal, éppenséggel nem állíthatjuk.
Az 1755. évi nemesi vizsgálatoknál Sárosmegyében, a családfán előforduló Makay Antal, Márton és Zsigmond birtokosok igazoltattak.*
* Orsz. lt. Nemesi összeírások 1755-ből.
***
Visszatérve most a sárosi ágat alapító Györgynek testvére András ágához, néhány adatot itt is felemlítendőnek tartunk.
András fia János volt az, a ki borsodmegyei Nagy– és Kis-Gelej helység nagy részét megszerezte. Azóta e birtok után a «geleji» előnévvel is élnek utódjai.
Ugyanis 1712-ben egyrészt Kövecsesi Dancs Györgytől és Nagy Györgytől vette meg Makói Makay János többed magával a nevezetteknek geleji részbirtokát, másrészt Széchenyi Borbély Erzsébettől ennek ottani birtokát, az eladó csak egy kúriát tartván meg abból magának Pálffy Miklós nádor 1723 május 20-án megerősíti e vételt, ünnepélyes oklevélben hagyván azt jóvá.*
* Egri főkápt. Lit. A. M. fol. 285; Lit. A. L. fol. 302. Orsz. lt. Prot. Donat. Palat. Pálffy XIII. k. 44–47. ll. A nádori consensus hit. másolata a családi ltárban.
Az iktatásnak 1724-ben Horváth Jánosné Bodó Mária, továbbá, Petneházy János és az Almássy családbeliek ellentmondottak, de később az ellentmondást mindnyájan visszavonták.*
* Egri főkápt. Lit. A. fol. 302; Lit. A. M. fol. 262; Lit. E. E. nr. 105, 106.
Fia Ferencz már 1723-ban pesti kir. táblai jurátus volt s mint ilyen vezette gróf Pálffy Miklós parancsára a néhai Vay Adám örökösei részére eszközölt tanúkihallgatásokat a tekintetben, hogy midőn néhai Vay Ádám második nejét báró Zay Annát elvette, ez hozott-e és mily értékeket a házhoz?*
* Vay Kázmér ltárában Budapesten nr. 151. sz. a.
Ferencz kétszer nősült; másodszor Gömörmegyéből Szkárosi Nagy Máriát vevén nőül, e megyében lakott is. Az innen vett testimoniales alapján hirdettette ki nemességét Zemplénmegyében is már 1727-ben s később fiai részére 1773-ban.*
* Zemplénmegye ltára fasc. 17. nr. 145.
1774-ben már özvegye Szkárosi Nagy Mária protestál gömörmegyei jánosii helységben lévő ingatlanokat illető jogai tekintetében.*
* Jászói konvent, Proth. 11. nr. 471.
A geleji birtok iránt a birtokszerző János Lőrincz testvérének fia Lőrincz is (Laurentius filii Laurentii, fili Andreae fili seniori Makay de Makó) igényt támasztott s tiltakozott 1778-ban az ellen, hogy azok elidegeníttessenek.*
* Egri főkápt. Lit. M. M. fol. 487.
Ferencz fiai közül, a második nejétől született Antal volt ez ágnak kiváló tagja.
Ez egyházi pályára lépvén, egri főegyházi kanonok, majd makariai felsz. püspök, gágyi apát s a bold. szűzről nevezett egervári prépost volt, 1792-től 1818-ig;* közben kir. táblai főpap, utóbb hétszemélynök. 1818 augusztus 7-én beszterczebányai 83püspökké neveztetvén ki,* alig hogy egyházmegyéje zilált viszonyait jó rendbe tudta hozni, már négy év múlva – 1823 márczius a veszprémi püspökséggel ruháztatott fel, egész váratlanúl, miként azt Makay Jánoshoz 1823 június 6-án írt egyik levelében mondja: «én a veszprémi püspökséget sem nem kerestem, sem nem kivántam, hanem az Isten fejedelmem szívét arra hajtotta, hogy engemet minden keresés vagy csak ajánlás nélkül Veszprémbe által tenne».*
* Schematizmus Cleri Arch. Dioecesis Agriensis anni 1861. 33. l.
* Ferencz király kinevezési decretuma, s a pápai megerősítő okirat Perlaky Kálmán ügyvéd úrnál Budapesten.
* Makay Jánoshoz írt levelei 1816–1823-ból a családi ltárban.
Alig egy évre reá azonban, rövid betegeskedés után mint a czímeres gyászjelentés, (a Rudolf-féle 1581. évi párduczos czímerrel) mondja: Makói és Geleji Makay Antal úr, veszprémi m. püspök, a felséges magyar királyné udvari cancellariusa, cs. k. titkos tanácsos, elhúnyt 1825. évi január 8-án Sümeghen.*
* Cs. ltárban. Magyar Kurir 1825. évf. IV. sz. 24. l. Tudom. Gyüjtemény 1825. évf. IV. k. 123. l.
***
Az 1581. évi czímerrel adományozott György legifjabb fiának Jánosnak Dudkay Máriától született János, Ferencz és István fiai közül* István alapította meg a hevesi ágat. Ez hevesmegyei pásztói birtokán lakott s feleségétől Gáchy Erzsébettől született gyermekei közül László (szül. 1722-ben) Bessenyő helységből Csomortányi Imre és Bessenyei Szabó Erzsébet leányát Annát, néhai nemes Tóth Gergely özvegyét vevén feleségül, szép birtokhoz jutott Bessenyőn és a tepélyi pusztán. 1758-tól 1760-ig több ingatlant, különböző szőlőket vásárolt össze nejével, miről az egri káptalan 1760 október 23-án állítja ki a tanusítványt;* mihez járult még, hogy a Dudvary család is zálogba vetette Lászlónak s nejének a bessenyői és tepélyi birtokrészeit 1751-ben és 1763-ban.* Ugyancsak hevesmegyei Recsk községben Berze Mátyástól s nejétől megszerzik 1764-ben ezeknek nemesi birtokát is.*
* Esztergomi főkápt. Lib. 18. fol. 790. És Zemplénmegye 1791 július 1-én kelt h. kiadványa 109. jegyzőkönyvi sz. alatt, melyben a leszármazás 1581-től szakadatlan lánczolatban fel van tüntetve, a családi ltárban.
* Családi ltárban.
* U. ott.
* Egri főkápt. L. L. fol. 50. A családi ltárban a káptalan hit. kiadványa az iktatásról.
László 1770-ben másodszor is nősülvén, 1779-ben halt meg s ez évben osztozkodnak hagyatékán első nejétől származott József, János és Ferencz fiai.*
* A családi ltárban.
Közülök János 1783-ban még mint nőtlen, egy gróf Esterházy Károly egri püspök által kiállított oklevél szerint a Csik-hegyen egy szőllőt vásárolt meg a grófról.*
* U. ott.
1791 -ben Zemplénmegye előtt igazolta testvéreivel együtt ősi nemességét, midőn is a zempléni Makayakkal egy közös őstől való eredetüket és osztályos rokonságukat előterjesztett okleveleikkel bebizonyítván és a filiatiot teljes mértékben kimutatván s egyszersmind ugyanők a makói donatióról is 1582. évi oklevelüket előterjesztvén, a megye erről a három testvérnek 1791. évi július 1-én a testimonialist kiszolgáltatta.*
* Zemplénmegye ltárában 109. sz. jkv. 1791. évről.
1792-ben Abauj, Heves s Külső-Szolnok megyékben vétettek fel a testvérek a kétségtelen nemesek sorába.
János feleségül vette magának sárosmegyei Lubotinból Dessewffy Rozáliát, Cserneki és Tarkeői Dessewffy János és Péchujfalusi Péchy Bora leányát. Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék 1810. évi január 10-én tartott közgyűlésükből adják ki tanúsítványukat Jánosnak, Dessewffy Rozáliától született fiai: Bertalan, Ágoston, Antal és Lajosnak a megye kétségtelen nemesei sorába történt iktatása felől.*
* Heves és k.-Szolnok t. e. vmegyék hit. kiadványa a családi ltárban.
János úr felesége jogán a Dessewffy és Péchy vagyonból Lubotinban 1796 november 5-én történt osztály szerint sógoraival, ú. m. a Dessewffy fiúkkal, Berthóty József, Korponay Zsigmond és Roskoványi Kristóffal együtt, a felvett becsléshez képest tetemes pénzösszegben vette ki részét a lubotini, héthársi, pusztamezői, szegedovszkai, csircsi, jesztrebi birtokokból, Péchujfaluból s a hejczei szőlőkből is.*
* Az Asguthi Körtvélyessy Sándor szolgabiró és Berzeviczy Antal esküdttársa mint legale testimonium előtt létrejött osztálylevél családi ltáramban.
84Ebben az évben megint bessenyei és tepélyi ingatlanokat szerez Szalay Imrétől, a Csomortányi család jogán.*
* A családi ltárban.
1806-ban már Heves és K.-Szolnok megyéknek főpénztárosa (generalis perceptor).* 1818 körül Klobusitzky Péter szatmári püspöknek jogi és jószágkormányzója lett.*
* U. ott.
* U. ott.
1806-ban Szabó Jánostól ennek borsodmegyei monosbéli birtokát veszi zálogba.* 1818-ban pedig Lucskai Bánó Éva s ennek férje Cserneki Dessewffy András kamarástól Heves mezővárosban szerzett meg szép birtokot s az e birtokon épített házában élt azután egészen 1824 januárban bekövetkezett haláláig.*
* U. ott.
* U. ott.
Végrendelete nyomán gyermekei birtokain felül tetemes készpénz és sok arany-, ezüstneműek fölött osztozkodnak 1824-ben.*
* U. ott.
Fiai közül, Ágoston p.-vezekényi birtokos 1831-ben hevesmegyei szolgabíró; Lajos megyei jegyző és táblabíró, majd 1844-től főpénztáros, hevesi birtokos, meghalt 1859-ben.*
* U. ott.
Az újabb nemzedékből Lajos fiai közül Gyula katona, mint hadapród rendkívüli vitézséget tanúsított az olasz hadjáratban Solferinonál és Magentánál, miért is vitézségi éremmel lett kitüntetve s nyomban tisztté kinevezve.*
* «Geschichte des k. k. 60. Linien-Infanterie Regimentes, gegenwärtig Gustav Prinz von Wasa. Von Coloman Rupprecht van Virtsolog. Wien 1871.» A 458. lapon áll: «Cadet Julius von Makay der 3. Feld-Compagnie, hatte schon in der Schlacht von Magenta am 4. Juni schöne Beweise der Unerschrockenheit und des persönlichen Muthes, in den wiederholt unternommenen Stürmen gegen den von französischen Grenadieren besetzten Eisenbahndammen an den Tag gelegt. In der Schlacht bei Solferino vertheidigte er mit mehreren Leuten seiner Compagnie ein unter den Castell gelegenes Haus mit Ausdauer und Entschlossenheit und ermuthigte seine Leute durch wirksame Ansprachen zum Aushalten. Als später der Fahnenführer des I. Bataillons verwundet wurde, übergab man ihm die Fahne, welche er während des Sturmes rühmlich trug.»
A Waffa fia: Csanád comesnek leszármazottjaival ezekben végeztünk. (L. a mellékelt családfát.)
Csanád vezér (Doboka fia) (neje Ahtony özvegye) 1002–1030. Hézag; Fülöp (a nagy); Belényes v. Beleng bán 1160. 1190. 1200. (neje Balán genusból); Bogyoszló stb.; Kelemenős bán † 1247 előtt (Ettől a Telegdy-család); Waffa (Jeromos) comes 1 1247 előtt (Ettől a Telegdy-család); Waffa (Jeromos) comes † 1256 előtt; Csanád comes de Ladán 1256.; I. Barnabás stb.; I. Fülöp stb.; I. Dénes 1256–90. 1329.; István; Gergely 1256–99. 1329.; István 1290–99.; I. Pál 1290–1323. 1332.; Benedek 1339; András 1323.; Gergely; Balázs 1344.; Dénes; László; II. Dénes 1323–39. 1361.; II. Pál 1337–39.; I. Péter de Makóffalwa 1337–39.; Péter 1414.; II. Péter 1401.; Tamás 1401–1419.; András 1401–1419.; János.; Péter; András 1450.; László (Makó de Makófalva); Miklós (Hézag.); Dénes 1406.; Péter (Makay); Albert (Makay) 1494.; (Makó) Gergely 1504. 1505 rákosi országgyűlésen Csanád megye követe; István; Illés (Literátus) Makay (1549–72.) (Ketzeli Zele Magdolna) váradi vicekapitány; János (Makay) 1546 kamarai igazgató; Miklós (Zólyomi Clára de Albes); Imre † 1583.; Ágoston †; Erzsébet (Tasnád-szántói Becsk György) 1609.; Ferencz 1581. 1590.; György (Zombori Fekésházy Katalin) 1581. czimer adomány, 1582. makói donatio; Anna; János 1581 bihari alispán 1619–1626.; Miklós (irva Makó és Machay 1558–61 †; László (irva Makay és de Makó) † 1563.; Ilona (várdai Zokoly János); Erzsébet (Földes Bernát) 1590.; Anna (1. Várady N. 2. Bajku-kovásznai Kovásznay Imre; György 1636. (Szilágyi Erzsébet) lak. M.-Szerencsen Zemplénm.; Katalin; János 1630–60. hevesi ág (Dudkay Mária.); György 1640–1672.; András; János 1658.; Ferencz 1648–1668.; István (Gáchy Erzsébet) l. Pásztón Hevesmegye 1690.; Pál 1662. (Szabó Anna); Lőrincz; János 1722. megszerzi Gelejt 1724. iktatás; borsodi és gömöri ág; Gábor l. T.-Földvár; János 1719 †; Terézia; László szül. 1722 bessenyői földbirtokos. 1. Csomortányi Anna 2. Páldy Apollónia 2-tól; Miklós 2-tól; András; Ferencz rozsnyói biró (1. Kőszeghy Anna 2. sikárosi Nagy Mária); Imre földb., ügyv. Szolnok; Elek-Ignácz (1. Lubik Judit 2. Kubinyi Bora) 1-től; Judit (Keszler Ferencz); Antal veszprémi püsp., titk. tanácsos † 1825 2-tól; 1-től József (bessenyei Szabó Zsófia); Julia (Vass József); Teréz (Rausz Ferencz Mihály); Ferencz Veress Erzsébet); János (cserneki és tarkeői Desewffy Rozália) táblabiró, megyei főpénztáros, szatmári püspökség jószágkorm. † 1824.; Erzsébet Czapkay Nathaniel l. (Nagy-Sáros Sárosm.); Anna (Paukovits Pál); Teréz (Csák János); Tádé csetneki utóbb r.-szombati plébános; Mária (Kubinyi Pál); Magda (tomkaházi Thomka Ferencz); Pál; Rozália (ns Goth Béni); Mária (Szalay Ignácz); Klára (ns Mlinkó János); János földbirt., táblabiró; Anna (bessenyei Szabó Zsigmond); Julia (Rácsay László); József l. Bessenyőn; János l. Atkáron; László l. Bessenyőn; Rozália (Póka Antal); Erzse (vidi Jakab Mátyás); Zsófia (bessenyei Szabó Ferencz); András 1717.; János (1. bodonyi és kakasfalvi Csuda Anna 2. lapispataki Seghnyey Anna; Kata 1661–1700. (Kazinczy Péter Zemplén m. főjegyzője); Bertalan Polgár városi esperes † 1845; Antónia (ns Goth Sándor); Ágoston (szalgéri Szalgháry Polixéna; Lajos sz. 1799 † 1859 (ó-gyallai Szabó Jozéfa) földbirtokos, Hevesm. főpénztárosa; Antal földbirtokos Monosbél, Borsodm. †; Mária (Dobóczky Imre Heves); György (Fráter Terézia); János 1780.; zempléni ág 1-től; Félix p.-vezekényi földbirt.; Cornélia (Weisz Tivadar cs. és k. őrnagy); Ádám (Csiba Ágnes); András (n.-tacskándi Csergheő Anna); Mihály (Jutikovits Zsófia); János (1. Schramm Ferencz 2. Hiller Fer.) sárosi ág; György (1. cserneki Desewffy Anna 2. Szinnyei Merse Anna) 2-tól; Emil (1. szalgéri Szalgháry Beatrix 2. Babarczy Vilma; Gyula (ns Hanulik Etelka) honvéd kapitány Pozsony; Etelka (Dobrova Gusztáv); Dezső (ns Baán Jolán) bpesti k. táblai biró; Melania (Danilovits Antal); Valerie †; László; György; András legyes-bényesi lakos; István fónyi lakos; András †; Ádám †; Anna (Lánczy István); Antal (Trocsányi Tivadar); Dezső; Elvira 1896; Renée; András 1790; István; Mihály; Béla min. titkár (ns Baán Margit); Izór (Szeremley Mariska) huszárkapitány; Irén †; Gyula huszár főhadnagy (Illyés Ilona); Iván; Irma †; Johanna (Regéczy András); Pál (Wagner Éva); András (Füzéressy Johanna); 1-től Győző (Molnár Ilka); Zoltán; Anna (Demitrovitsné); Antal; József; Ferencz; Mária; Jenő; Gabrielle; Margit; Anna; Mária; Tamás (Benkő Teréz); Pista 1896; Margit 1896; Tamás †; Irén 1896; István †; 1-től Ferencz; Anna; Zsigmond (1. lucskai Bánó Mária 2. Kálnássy Erzsébet); András †; 2-tól Klára (Kossa György); János 1755 kassai lakos; Ferencz (Botka Anna); Márton (Kohányi Mária); Ilona (Horváth János); Erzse Palásthyné); Bora (Borbély Zs.); 1-től Zsigmond; 2-tól András (Benkő Mária); Zsuzsa (Fekete Sándor); József kupai lakos 1795 (szt.-andrási Bencsik Francziska); István; Ádám; Ferencz; László; Zsigmond (görgői Görgey Julia); Anna; Bora; Károly; Julia; Teréz; Anna; Sándor (Magúth Anna) Sáros m. szolgabiró 1780; Anna (komlós-keresztesi Fejérváry József); József herheji birtokos (péchujfalusi Péchy Francziska); Ágoston (uszfalvi Usz Albertina); Pál (Rády Albertine); Miklós (Rády Francziska); Francziska (Breitkoff János); Mária †; Ödön 1896; Imre 1896
)
Meg kell említenünk még, hogy a XVIII. század második felében Mária Terézia királynétól két Makay-testvér kap czímereslevelet.
Habár semmi adatot sem ismerünk arra nézve, hogy a most tárgyalt családtagokkal kapcsolatba hozhatók vagy a nemzetségből leszármazónak megállapíthatók volnának, mégis, minthogy az egyik Biharmegyéből származott át Pestmegyébe, a másik pedig tényleg Biharban lakott is, szükségesnek tartom ezekről és utódjaikról röviden megemlékezni.
Az 1754. évi nemesi vizsgálatoknál az alább nevezendő két Makay, bizonyitó okleveleiknek hijával lévén, hamarosan armalisért folyamodtak. Mihez képest 1754 május 27-én Makay Ferencz nagyváradi kanonok és testvére János, ki akkor már Budán lakott s utóbbinak gyermekei: András, Mátyás, Albert (Béla), Anna Mária és Terézia, Mária Teréziától czímeres-levelet kapnak.*
* Liber Regius XLIII. k. 385. l. A czímer leírva Nagy Ivánnál, VII. k. 258. l.
Ez armalis Pestmegyében 1754 november 20-án kihírdettetvén, Albertnek Krassómegye táblabírájának fia Albert, ki pestmegyei szolgabiró s utóbb Krassómegye főjegyzője volt, erről 1798-ban testimonialist vett ki s azt Krassómegyében kihirdettette.*
* Krassómegye 1833 január 8-án tartott közgyűléséből kiadott bizonyítvány.
A leszármazást a következő táblázat mutatja:
Makay Ferencz n.-váradi kanonok 1754.; Makay János; András; Mátyás; Albert Krassó megye táblabirája (Unterkutsch leány); Ferencz; Anna-Mária; Terézia; Albert Pest megye szolgabirája, utóbb Krassó megye főjegyzője 1833.; Sándor krassói alispán 1836-ban követ kir. tvszéki elnök (Vermes Laura); Ágoston (Gr. Bissingen-Nippenburg Zsófia); Berta (Papházy János); Philoméne; Sándor kincstári jogügyi főtanácsos; Zsófia; Ferdinandine; Alexandrine (Br.Cziegler F. cs. kir. altábornagy); Marie (Litsek Béla); Ágoston
85Fiai közül Sándor, Krassómegye táblabírája, később e megyének országgyűlési követe, majd alispánja, végül a lugosi kir. törvényszéknek elnöke volt .
***
Ezek után most már Waffa comes másik két fia: I. Barnabásnak és I. Fülöpnek maradékiról s végül a Bogyoszló utódjairól kell még megszólaltatnunk történeti forrásainkat.
Makay Dezső.
