A Kisfaludy család leszármazása. (Második és befejező közlemény, egy tábla melléklettel.)
54A Kisfaludy család leszármazása.
(Második és befejező közlemény, egy tábla melléklettel.)
(Második és befejező közlemény, egy tábla melléklettel.)
A föntidézettekből meggyőződhetünk, hogy a tatárjárás előtti korszakból a család huszonkét oklevelet őriz levéltárában, mi ennek gazdagságát eléggé tanusítja, mert igen kevés család van hazánkban, mely e korszakból többet felmutathatna.
Miklós comes négy fia Izsák, Lőrincz, János és Márk ezután véglegesen birtokukba vették örökrészeiket; azokat a birtokokat, melyek atyjuk végrendelete értelmében nékik jutottak, föntebb egyenként felsoroltuk.
Izsák, az elsőszülött, abban a kedvezésben részesült, hogy a részére kirendelt osztályrészt kizárólagosan használhatta, míg az ifjabb fiúk a nekik jutott birtokokat közösen használták.
Már föntebb hivatkoztunk Béla ifjabb királynak 1228–1232 körül kelt oklevelére, mely szerint Izsák comes Miklós pozsonyi főispán fia ellen a soproni várjobbágyok panaszát a király elutasítja s tekintettel Imre királynak a mihálii birtokról szóló 1198-iki levelére, megengedi, hogy Izsák comes Miháliban a Rábcza folyón négy malmot építhessen.*
* Fejér Gy., id. h. III/II. k. 226. (?)
E szerint Izsák már atyja életében önállólag intézkedett birtokai felett, sőt birtokokat is szerzett, így 1231-ben II. Endre király előtt András soproni várjobbágytól Kázmér nevű birtokban tíz ekére való földet vásárolt. II. Endre királynak 1233-ban kiadott bizonyságlevelében pedig azt olvassuk, hogy a Csák nemzetségből származott Miklós fia Izsák Miklós akkori tárnokmesterrel Petlend nevű birtok iránt kiegyezett.*
* L. Fejér Gy., id. h. III/II. k. 332. l.
Ugyancsak II. Endre király a magban szakadt Szamárdi Burhado Herczeg nemesnek huszonkét hold földjét s három darab szőlőjét Zamard nevű birtokban Somogy vármegyében Izsák comesnek adományozza, figyelembe véve, ennek gyermekkora óta a király irányában tanúsított hű szolgálatait.* Ebből láthatjuk, hogy Izsák már atyja életében a közpályán is érdemeket szerzett.
* Hazai okmánytár, I. k. 10. l.
Majd 1237-ben Csák Sopron vármegyei főispán előtt Izsákot a két nemzetségből származott várjobbágyok a mihálii birtok iránt perbe vonták, mely perben Izsák a nevezett várjobbágyokkal ötven márkában kiegyezett. Csák főispán ezen egyezségről kiállított levelében egyszersmind azt is bizonyítja, hogy a Miháli mellett fekvő Kázmér nevű birtokban nyolcz ekére való föld iránt a soproni várjobbágyok Izsákot szintén beperelték s hogy a felek közt ebben a perben egyezség jött létre, mely szerint a soproni várjobbágyok földjeiket negyven márkáért Izsáknak szintén átengedték.*
* Hazai okmánytár, III. k. 2. l.
Ily módon szerezte meg Izsák Miháli és Kázmér birtokokban a várjobbágyok földjét, melyhez ugyancsak a föntebbi 1237. évi oklevélben megnevezett várjobbágyok közűl Ombud fia Jakabtól és társaitól Kázmér nevű birtokban, ezek örökrészéből, melyet Ferteudnek hívnak, Miháli birtok mellett, a Rába folyó között IV. Béla király előtt 1240-ben négy ekére való földet vásárolt.*
* Fejér, id. h. IV/I. k. 200. l.
Az eddigelé ismeretes oklevelekben 1240. év után Izsák comesről nincs emlékezet; igen valószínű, hogy a tatárjárásban veszett el, s ekkor pusztulhattak el a Miklós comes fiaira szállott Maros és Tisza vidéki birtokok is. Elég feltűnőleg annak sincs nyoma, hogy azokat Miklós comes utódai a tatárjárás után is birtokuk tartották volna, avagy hogy azok minő körülmények között estek el kezeikről.
Izsáknak örökösei nem maradtak; azt, hogy nős volt, atyjának 1231. évben kelt végrendeletében olvassuk.
Halála után a Rábaközben az Izsáknak jutott Miháli és Kisfalud (Kázmér) nevű birtokain testvérei Lőrincz, János és Márk – «Laurencius, Johannes et Mark filii Nicolai de genere Chak», mondja az oklevél, – 1255-ben a székesfejérvári káptalan előtt megosztoznak. Miháli nevű birtokot János és Márk, Kázmér nevű birtokot pedig Lőrincz nyerte osztályrészül.*
* Fejér, id. h. IV/II. k. 354. l.
55Kázméri birtokukhoz ugyancsak 1255-ben a győri káptalan előtt Lőrincz, János és Márk, a Tomaj nemzetségből való Kelementől és Kázmértól, ezek kázméri birtokrészét tíz márkáért megvették, Lőrincz birtoka és Endre nevű falu határa között. A megvett birtok határa az oklevélben így iratik le: a határ Endre malma mellett kezdődik, innét kelet felé haladva, hol két határjel van, hol a Perczel (a mai Tótkeresztúr) faluból jövő utat érinti és ezen irányban haladva, Miháli falu határáig terjed. A határjárás szerint e megvett birtok a mai kisfaludi határ keleti részét képezi, Tótkeresztur szomszédságában; e vidéken Endre nevű falu nyomait még nem birtam fölfedezni.
A győri káptalannak 1258-ban kelt okleveléből kitünik, hogy a Csák nemzetségből származott Miklós fia János Osl fiának Herbordnak leányát birta nőül, ki azonban az oklevél tartalma szerint gyermek nélkül halt el.*
* Hazai okmánytár, V. k. 30 l.
Mint föntebb láttuk, Miklós comes fiai a Kázmér nevű birtokhoz a Tomaj nemzetségbeliektől, ezek birtokából bizonyos részt megvásároltak. Utóbb mégis Tyba a Tomaj nemzetségből és János fia Kelemen 1266-ban a királyné udvarbírái előtt a Csák nemzetségből származott Lőrinczet, Jánost és Márkot beperelték, hogy ezek az ő Kázmér nevű örökbirtokukat elfoglalták; a Csák nemzetségbeliek azonban ellenvetették, hogy az a föld, melyet a panaszosok Kázmérnek neveznek, Mihálihoz tartozik, melyet Imre király adománylevele erejével, néhai Ugrin esztergomi érsek nagybátyjuk jogán birnak; miről a bírák a teljesített vizsgálat után meggyőződést szerezvén, a Tomaj nemzetségbelieket keresetükkel elutasították, annyival inkább, mert a Csák nemzetségbeliek azt is bebizonyították, hogy a Tomajok birtokát még 1255-ben megvették.*
* A bírák ítéletét 1266-ból közli Fejér Gy., id. h. VII/I. k. 338. l. Az eredeti hiányzik a családi levéltárból.
Ugyanezen 1266. év körül kelt IV. Béla királynak évnélküli oklevele,* melyben a győri káptalant utasítja, hogy a Csák fia Tiba és János fia Kelemen által Kázmér föld iránt Miklós comes fia János és testvérei ellen folytatott perben vizsgálatot teljesítsen.
* Hazai okmánytár, V. k. 39. l.
Időközben a még életben maradt három testvér közül Márk is meghalt s a másik két fivér Lőrincz és János 1278-ban, a fehérvári káptalan előtt, Mihály és Jurk comesek mint vérrokonok közbenjöttével elhalt testvérüknek Márknak hátrahagyott vagyonán megosztoznak oly módon, hogy a közös atya Miklós comes intézkedése következtében Lőrincz, János testvérének hetven ezüst márkával tartozván, ennek kielégítésére a Miháli nevű birtok kizárólagos osztályrészül Jánosnak jusson, a kázméri két malom azonban Lőrincz öröktulajdonát képezze; ezeken kívül a Vértesben a szentkereszti monostor mellett három házat egy fedél alatt Lőrincz, Celum nevű birtokban pedig két malmot János nyerjen osztályrészül. Továbbá tizenkét szolgát és négy szabadost János Lőrincznek engedett át. Zamárd nevű faluban Pál nevű vinczellér egy szőlővel, Péter nevű vinczellér pedig két szőlővel János osztályrészébe jutottak. A többi birtokokra nézve, legyenek azok bármelyik vármegyében, általában oly módon osztoztak, hogy egyik felerész Lőrincznek, a másik felerész pedig Jánosnak osztályrészét képezze. Az, hogy ezen többi birtokok alatt a Tisza és Maros folyók melletti birtokok érthetők-e? biztosan meg nem határozható. A későbbi korból föntmaradt oklevelek a családnak csupán Fejér és Sopron vármegyei birtokairól szólnak.*
* Az osztálylevelet közli Fejér Gy., id. h. VII/III. k. 81. l. A családi levéltárban csak egyszerű másolatban van meg.
Az 1278. évtől 1298-ig nem maradtak fönt a családot érdeklő oklevelek. Ez időközben haltak el Miklós comes fiai Lőrincz és János, mert III. Endre királynak 1298-ban kelt oklevelében* már János fiairól Domokosról és Jánosról, van emlékezet, a mely szerint a király tekintetbe vévén János fiának Jánosnak azt a vitézségét, melyet akkor tanúsított, midőn a király Demeter zólyomi és pozsonyi főispánt a római király elleni hadjáratban Albert osztrák és stájer herczeg segítségére küldte s a mikor János fia János dicséretreméltó szolgálatokat teljesített és meg is sebesült, – s minthogy a király irányában tanusított hűségükért saját birtokaikban is kifosztattak és véginségre jutottak, – mindezt megjutalmazandó 56s illetve kárpótlásul a Rába erdejét minden adó és fizetés nélkül János fiainak s jobbágyaiknak használatára bocsátotta.
* Hazai okmánytár, I. k. 92. l. és Fejér Gy., id. h. VII/III. k. 311. l.
Lőrinczről s leszármazóiról ez időből semmi nyom sem maradt fönt, és csak János fiairól olvassuk a fejérvári káptalannak 1299-ben kelt bizonyságlevelében,* hogy Márk fia István, German comes és Corrald nemzetségbeli rokonok közbenjöttével, János fiai Domokos, Ugrin és János, megosztoztak birtokaikon; Domokosnak és Jánosnak Miháli nevű birtok és tartozékai a Rába mellett, Ugrinnak pedig a Vértesben levő birtokok jutottak osztályrészül.
* Hazai okmtár, III. k. 51. l. IV. Lászlő király idejében azonban, e királynak év nélkül kelt s a Hazai okmtár I. k. 55. lapján közölt oklevele szerint úgy látszik, hogy Miklós comes fiai Lőrincz és János a németujvári grófokkal tartottak, mert a midőn őket és híveiket a király kegyelmébe visszafogadta, megnevezte Lőrinczet és Jánost is; az erről szóló oklevelet a család levéltárában őrzik.
Történetünkből ismeretes, hogy a XIII. század három utolsó tizedében és a XIV. század elején a dunántúl nyugati felső részét a németujvári grófok uralták. Ők foglalták el a Miháliak birtokait is; és erre okleveles bizonyítékunk is van, a székesfehérvári káptalannak 1305-ben kelt bizonyság oklevele, mely szerint a káptalan előtt a Schak (így) nemzetségből való János, testvérei Domokos és Ugrin nevében is Németújvári Iván nádort birtokaik elpusztítása s különösen a miatt is megintette, hogy őket és jobbágyaikat a III. Endre király által adományozott Rábcza erdő használatából is kizárta; bizonyosan ezen viszály miatt volt szüksége János fiának Jánosnak III. Endre király 1298. évi oklevelére, hogy annak párját is birhassa, midőn azt a fehérvári káptalan által 1305-ben átiratta.*
* Fejér, id. h. VIII/V. k. 29. l.
Ezután 1305-től fogva egész 1358-ig az eddig ismeretes oklevelek nemcsak Lőrincz fiairól, hanem az egész családról hallgatnak; mignem a XIV. század közepén Kont Miklós nádor itéletével a család történetének fonalát ismét fölvehetjük. Midőn Kont Miklós nádor 1358-ban szept. 15-én Sopron vármegye részéről közgyűlést tartott, megjelent előtte Kisfaludi Lőrincz fia János, fiával Miklóssal, kik a nádor előtt előterjesztették, hogy Miklós comes harmadik fiától, Jánostól származott Ugrin fia Pál és Domokos fiai Domokos, Péter és Pál velük egy őstől származnak s ez alapon a Kisfaludiak ellenükben osztályrészeikre nézve igényeiket fentartják oly értelemben, hogyha Miklós comes János fiától származott vérrokonaik birtokaikat bizonyos előbbi osztálylevél erejével bírnák, az osztálylevelet mutassák fel a nádor előtt, ha pedig osztálylevelet felmutatni nem képesek, az esetben az osztályrészt összes javaikból adják ki. János utódai azonban a nádor előtt nem jelentek meg, miért a nádor őket megbírságolta.*
* Sopron vármegye története. Okltár, I. k. 292. l.
Ezt megelőzőleg már 1358 július 7-én Kisfaludi Miklós – «Nicolaus filius Johannis filii Laurentii de Kisfalud districtus Rabaguz», mondja az oklevél, – a győri káptalan előtt saját, úgy fiai István, Lőrincz és László nevében óvását kijelentette, hogy Nagymiháli Ugrin fia Pál a Répcze vizén az ösztörü kinyitásával a Kisfaludiak malmát elöntette.*
* U. ott, I. k. 287. l.
A föntebbi két ügy oly módon nyert megoldást, hogy Villermus egri püspök és királyi titkos kanczellár előtt Miháli Ugrin fia Pál, továbbá Kisfaludi János és ennek fiai Miklós, István, Lőrincz és László Visegrádon Simon Judás napján 1359. évben abban állapodtak meg, hogy összes családi irományaikat felmutatják a Szent-Györgyről nevezett miháli templomban a győri káptalan kiküldöttje előtt s az oltár előtt esküt fognak letenni arra, hogy több levelük nincs; s ugyanakkor választott biráikkal a Miháli és Kisfalud nevű birtokaikat elkülönítő határvonalat is meg fogják állapítani.*
* Eredetije a család levéltárában.
Ezután a felek a miháli templomban csakugyan összegyülekeztek s a győri káptalannak 1359 decz. 20-án kelt bizonyságlevele szerint,* föntebbi megállapodásukhoz képest, következőleg jártak el: a jelenvolt Miháli Ugrin fia Pál, egy Kázméri vagy Kisfaludi Lőrincz fia János és ennek fiai Miklós deák, István, Lőrincz és László s a győri káptalan kiküldöttje előtt a velük hozott okleveleket felmutatván, megesküdtek arra, hogy azokon kívül, melyeket felmutattak, több oklevél nem maradt vissza náluk. A közös 57okleveleket a káptalan sekrestyéjében helyezték el, ilyen volt huszonhat privilegium és hét végrendelet. Ugrin fia Pál a fejérvári káptalannak Márk osztályrészéről szóló bizonyságlevelét nem helyezte el a káptalan sekrestyéjében, azért, mert az állítása szerint egyedül őt illette. A Kisfalud vagy Kázmér között a határvonal megállapítására a felek nyolcz választott bírót is megbíztak, kik azonban az ügy bonyolódott volta miatt ez alkalommal megállapodásra nem juthattak; a felek egyszersmind kijelentették, hogy osztályos dolgaikban egymást kielégítették.*
* Sopron várm. tört. Okltár, I. k. 319. l.
* Sopron vm. tört. Okltár, i. k. 319. l.
A Kisfalud és Mihál közt fekvő vitás terület megosztására nézve a Kisfaludiak és Miháliak közt folyt per 1363-ban aképen ért véget, hogy I. Lajos király rendeletéből a győri káptalan kiküldöttje és Péczi Tamás előtt a felek kiegyeztek úgy, hogy a peres terület egyharmad része a Kisfaludiaknak jusson a következő határok között: a határ Arnulf kertjénél kezdődjék, innét nyugat felé a Rába vizéig haladva átmegy a határvonal a Petruta nevű vízen, ettől a Gálnás és Alsó-Sugatag nevű folyókat érintve, Gyoró nevű helység határa felől a Bee-Répcze folyóig terjed, majd kelet felé haladva, Pagan nevű földhöz ér s végre Cristur (Tóth-Keresztur) nevű földdel ütközik.* Ezt az egyezséget a Kisfaludiakkal Miháli Domokos és testvérei 1364-ben a győri káptalan előtt is megerősítették.*
* Fejér, id. h. VII/III. k. 126–128. l.
* Az oklevél a család levéltárában őriztetik.
A föntmaradt oklevelek szerint ezekután a családra vonatkozólag valamely érdekesebb esemény nem fordult elő egész 1377. évig, a mikor Garai Miklós nádor Sopron vármegye részéről Lucza napja után való pénteken közgyűlést tartván kihirdette, hogy I. Lajos király rendelete következtében a Rába folyót s az a mellett mindkét oldalon fekvő erdőt és szántóföldeket a király nevében elfoglalta s mindazokat, kik e birtokhoz valamely jogot tartanak, maga elé megidéztette. Erre megjelentek Kisfaludi János fiai Lőrincz, László és István, továbbá Ugrin fia Pál s János fia másik Pál, miháli nemesek, kik felmutatták II. Endre királynak föntebb már említett 1233-iki privilegiumát, mely szerint Pethlend nevű birtok a Rápcza vizével és erdejével együtt a körülírt határok között Miklós comes fiának, Izsáknak tulajdonát képezte. Ez okirat alapján azután a nádor a Kisfaludiakat és Miháliakat jogos birtokukban továbbra is meghagyta.*
* Garai Miklós nádor 1377. évi oklevele a család ltárában eredetiben van meg; a Soproni Okltár I. k. 443. l., a nádornak egy másik oklevelét is közli, mely szerint a Kisfaludiak és Miháliak a birtokhoz azért tartottak jogot, mert Izsák az ő elődjük volt, megemlítvén azt, hogy a Rapcha folyó utóbb Rábának hivatott.
Ezt megelőzőleg I. Lajos király 1377. évben Kisasszony napján kelt levelében elismerte a családnak a Rába erdejéhez és rétjeihez való jogát és Frank soproni és vasi főispánnak távollétében a király meghagyta kapui várnagyainak, hogy a rába-erdei birtokok elfoglalásától tartózkodjanak; a melynek következtén Éretlen Balázs és János, kapui várnagyok s rábaközi alispánok, Pásztori Antal és Vági Miklós szolgabírákkal, a vármegye nemeseivel és nem nemeseivel Bogyoszlón 1378 január 18-án közgyűlést tartván, a teljesített vizsgálat után kimondották, hogy a Kisfalud és Miháli határok mentén a kapui várhoz tartozó királyi népek a Rába folyóhoz és az a mellett elterülő birtokhoz jogot nem tarthatnak.*
* Hazai okmánytár, I. k. 273. l.
Ez időben a család kegyúri dolgaiban érdekkel bír Mihály mosonyi főesperesnek, győri kanonoknak és Guillermus győri püspök helytartójának 1384 április 1-én kelt itélete, mely szerint Nagymiháli Domokos, Pál, Péter és viszont Kisfaludi Lőrincz egymás ellen több panaszszal éltek, különösen, hogy a Miháliak a nagymiháli templomból két harangot hat márkáért eladtak, Kisfaludi Lőrincz pedig egy misekönyvet s az egyház viaticumát egy paptól kiváltván, magánál visszatartja. Mire a püspöki helyettes elrendeli, hogy az elidegenített vagyon az egyháznak visszaadassék s hogy a misekönyv kiváltásáért Miháli János fiai Kisfaludi Lőrincznek négy denárt fizessenek.*
* Eredetije a család levéltárában.
A XIV. század végén a család fejérvármegyei birtokainak egy része iránt folyt egy érdekes per Bebek Imre és Kaplai János országbirák és utódaik előtt, melyben Szécseni Frank országbíró 1398-ban végitéletet hozott.
58E per előzményeül szükségesnek tartom a a következőket fölemlíteni.
Fejér vármegyében a Vértes hegység körül terültek el a Csák nemzetség birtokai; a nemzetség számos tagja bírt és lakott e vidéken. Miklós comes 1231. évi végrendeletében mondja, hogy birtokai a rokonok szomszédságában feküsznek, neveiket azonban nem említi; föntebb láttuk, hogy Miklós comes negyedik fiának, Márknak halála után 1278-ban testvérei a hagyatékon Mihál és Jurk comesek, mint vérrokonok közbenjöttével osztoztak meg; majd Miklós comes fia, János hagyatékán gyermekei közt az osztály 1299-ben Márk fia István, German comes és Corrald nemzetségbeli rokonok jelenlétében történt meg.
Ezek egyikétől származhatott a Csák nemzetségbeli Máté, kinek fia Miklós fiaival, Mátéval és Lászlóval egyetértve, vejének, Demeter malusi nemesnek és fejérvári polgárnak Kendertó és Zobodgunine nevű fejésvármegyei birtokok felét a fejérvári káptalan előtt 1333-ban örökbirtokul bevallotta.*
* Anjoukori okmánytár, IV. k. 393. l.
Később, 1366-ban a fejésvári káptalan előtt Kereszturi (vagy Miháli) Ugrin fia, Pál s ennek fiai István és János, továbbá János fiai, Domokos és Péter, végre Kereszturi (vagy Kisfaludi) Lőrincz fiának, Jánosnak fiai, Miklós és István tiltakoztak az ellen, hogy Kendertói Miklós fia László, nemzetségbeli osztályos rokonuk, Kendertó nevű birtokát és egyéb birtokait unokaöcscsének, Domokos fiának, Darabos Jánosnak elörökítette, holott azok a birtokok osztatlan nemzetségbeli ágon teljes joggal a tiltakozókat illetik meg.
Majd 1367-ben I. Lajos király Kendertói Máté fia Miklós leányát malusi, Miklós fia Demeter övegyét, atyjának Kendertó és Zabadgumnye nevű birtokaiban, minthogy atyja fiutódok nélkül halt el, praeficiálja és ebbe a fehérvári káptalan előtt 1368-ban Darabos János is beleegyezett.
Utóbb pedig 1381-ben a budai káptalan előtt Vértesi János fiai, Miklós, László és ezek fiai, továbbá Vérteskereszturi (Miháli) János fia Jungher Pál és ennek fia Chak, Kereszturi (Miháli) Jánost fiai, Domokos és Péter s (Kisfaludi Lőrincz fiának, Jánosnak fia István és ennek fia Lőrincz, Kendertói Domokos fiát Darabost tiltották, hogy Kendertó, Chaplar és Celum nevű fehérvármegyei birtokait Kovácsi Chomota Máténak és Jánosnak el ne idegeníthesse.
Továbbá 1383. évben Váli Demeternek Kendertói Mátyus fia Miklós leányától, Katalintól született leánya Erzsébet, Kelemen fehérvári polgár neje Szécsi Miklós országbíró előtt Celum és Chaplar nevű birtokokat Vértesi Miklóstól, és fiaitól per útján megnyerte.
Végre ugyancsak 1383-ban a most nevezett Erzsébet, Kelemen fejérvári polgár neje, és Darabos János a fejérvári káptalan előtt akkép egyeznek ki, hogy Máté fiainak, Miklósnak és Domokosnak Celum, Chaplar és Bokod nevű birtokait maguk között két egyenlő részre felosztották.
A fönt elősorolt 1366., 1381. és 1383. évekről felhozott adatok Szécseni Frank országbíró 1398. évi itéletében olvashatók s azok kivonatát az országbiró a perben álló felek által felmutatott eredeti okiratok alapján itéletébe befoglalta.*
* Ide vonatkozólag megemlítendőnek tartom, hogy a család levéltárában a győri káptalannak 1390-ben kelt oklevele őriztetik, mely szerint Miháli János fia Jungher Pál és Kendertói Darabos János «tamquam fratres patrueles» egyességet kötnek, mely szerint Darabos Kános kendertói birtokának felét Jungher Pálnak átengedi, viszont ez Bodok nevű birtokát Darabos Jánosnak «tamquam vero heredi divisionaliter» birtokába bocsátja. E szerint Darabos János is a Csák nemzetségből származott, lehetséges azonban, hogy a Kendertó, Celum, Chaplar és Bokod nevű birtokokhoz anyai jogon is juthatott, a mint ezt az országbíró itéletében olvassuk. Leszármazását a föntírt adatok alapján következőleg kisértjük meg kimutatni:
Máté, Csák nemzetségből; Miklós; Domokos; Máté; László; N. N. leány Malusi Demeter neje; János (Darabos); Erzse Kelemen, fejérvári polgár neje; Mihály; Anna Apáti Ferencz neje
A per tárgyát az képezte, hogy a fönt többször említett Darabos János bizonyos bűntény miatt halálra itéltetvén, mint magban szakadtnak, Chaplar, Celum, Kendertó és Bokod nevű fejésvármegyei birtokait Zsigmond király 591391-ben Nyéki György fiának Balázsnak és Zámori Miklós fiának Istvánnak adományozta, az adományozottak azonban birtokba nem léphettek, mert a beiktatáskor Csuthi János fiának Miklósnak leánya Konrád budai polgár neje, továbbá Váli Demeter leánya Erzsébet, Kelemen fejérvári polgár neje, valamint Malusi Demeter leánya Anna, Apáti Ferencz neje és végre Kwkemeni Jungher Pál ellentmondtak.*
* Mily különböző és bizonytalan volt ez időben az egyes családtagok elnevezése, a föntebbiekből tapasztaljuk. Miklós comes leszármazói Lőrincz, a Kisfaludiak ősének és Jánosnak, a Miháliak ősének fiai, majd de Keresztúr, majd pedig de Vértes-Keresztúr előnévvel említtetnek, sőt Jungher Pál Kwkemeni előneve is előfordul; a Jungher melléknév is érdekkel bír, mi «ifjú urat» jelent; azt, hogy e kifejezésre miért használtatott éppen a német nyelv, nehéz volna megmagyarázni, ha csak úgy nem, hogy egy német ember megjelenvén Miháli János udvarában, ennek Pál fiára használta a «Jungerherr» megszólítást, mi azután rajtmaradt, megkülönböztetéseűl annak, hogy mint láttuk, Miháli Ugrinnak is volt egy másik Pál nevű fia.
Ennek az ellenmondásnak igazolására indult meg azután a per – mint már föntebb említettük – Bebek Imre országbíró előtt s 1392-ben a szentmihályi nyolczadokon a per további folyamán Kaplai országbíró előtt Nyéki Balázs fölperes, Zámori István társa nevében is, felmutatta Zsigmond királynak 1391. évi adománylevelét s felszólította Jungher Pált és társait, hogy ellenmondásuk okát adják elő. Jungher Pál helyett az országbíró előtt annak fia Jakab jelent meg, ki előadta, hogy a családnak a föntemlített Bokud, Celum és Kendertó nevű birtokokról, mely utóbbit Csesztregnek is neveznek, világos tartalmú oklevelei vannak és kész azokat előmutatni, hogy azokkal családjának jogát bebizonyítsa; mit az országbíró megengedvén, Jungher Pál nevezett fia felmutatta II. Endre királynak 1228-ban, uralkodásának huszonhatodik évében kelt privilegiumát,* melyben a király Miklós comesnek, Ugrin esztergomi érsek testvérének végrendeletét átírja és megerősíti. Ezen privilegiumból kitűnt, hogy a föntirt Bokud, Celum és Csesztregh nevű birtokok Miklós comes tulajdonát képezték és azon tizenöt ősi birtok közt fordulnak elő, melyeket az országbíró a végrendelet idevonatkozó tartalmának szószerinti idézésével itéletében felsorol.
* Feltűnő, hogy az országbíró itéletében II. Endre király privilegiuma két helyen is 1231. év helyett 1228. évről idéztetik. Mint föntebb előadtuk, a király privilegiuma 1231. évben kelt s meg van eredetben a család levéltárában; mutatja a tévedést az idézett huszonhatos uralkodási év is, mi 1231-re esik. Lehetséges azonban, hogy Miklós comes év nélküli végrendelete még 1228-ban készülhetett s a király által csak 1231-ben iratott át.
Ezután Jungher Pál fia, Jakab leszármazásának bebizonyítására felmutatta 1255. évről őseinek, Miklós fiainak Lőrincznek, Jánosnak és Márknak, valamint ez utóbbinak elhaltával hagyatékán ezen Márk bátyjainak 1278-ban készült osztályleveleit, melyekről föntebb bővebben szólottunk s ezek alapján származását így adta elő: hogy ő fia Jungher Pálnak, ki Jánostól, ez Domokostól, ez pedig Jánostól, az említett Csák nemzetségbeli Miklós comes fiától származott.
Mindezekre az ellenfelek ezúttal mit sem válaszoltak, hanem újabb határnapot kértek kitűzetni, mire a tárgyalás elhalasztatván, az új határnapon már Pásztói János foglalta el az országbírói tisztet s előtte az ellenfelek tagadták, hogy a mint Jungher Pál fia Jakab a leszármazást előadta, ő ily vonalon volnaMiklós comes örököse; erre Jungher Pál és fia Jakab oda nyilatkoztak, hogy állításaikat mások levelekkel is képesek bebizonyítani.
Pásztói János országbíró erre új határnapot tűzött ki, melyen Jungher Pál és fia Jakab újabban is felmutatták II. Endre király fentidézett privilegiumát, melyből a már föntebb említett tizenöt ősi birtok felsorolása után Miklós comes végrendeletének további tartama az országbirói itéletben kivonatilag oly értelemben adatik elő, hogy Miklós comes Echwr nevű földjét fiai között közös osztály alá bocsátotta, továbbá Szentkereszt, Udvarhely, Myhal, Kazmer, Bodoház (így), Gewdoch puszták, valamint a készpénzen vett, úgy királyi adomány útján nyert Petlend Sopron vármegyében, Bayanka Fejér vármegyében, nemkülönben Varna (így), Petlen, Vinar és Guth nevű puszták s a Tisza és Maros folyók mindkét partján fekvő Kupanch, Zeleus, Ujlak, Trukman, Myklos, Zenad, Saag, Varakod és Vary nevű birtokok is Miklós comes által Izsák és Lőrincz fiai között közösökül fönthagyattak.
Mindezekre hivatkozva Jungher Pál és fia, Jakab előadták, hogy ők Ugrin esztergomi érsek testvérének, Miklós comesnek egyenes leszármazói és örökösei, mert ők a fönt elősorolt 60birtokok közül Kwked (így), Celum, Myhal, Kazmer, Bodok, Pethlend, Cheztregh, Echer és Udvarhely nevű birtokokat, mint tulajdonukat, folyton használják; Kendertó nevű helység pedig, melyet Nyéki Balázs a királytól adományul fölkért, később egy halastóról Csesztregnek neveztetett; és hogy a nevezett Darabos János Kendertót nem valamely nemességi czímen, hanem mint egyik nemzetségbeli nőtől leszármazó fiú tartotta birtokában s ennek magtalan elhaltával a birtok örökül nem a királyra, hanem ő reájuk szállott, s minthogy Junkher Pálnak és fiának ezt az állítását az ellenfelek tagadták, mindkét fél állításaik bebizonyítására a helyszínére közös vizsgálat elrendelését kérte s ennek teljesítésére az országbíró a fejérvári káptalant küldötte ki.
Midőn azonban Pásztói János országbíró utóda Szécseni Kónya bán fia, Frank országbíró a káptalannak a vizsgálatról szóló jelentését tárgyalás alá akarta venni, időközben Nyéki Balázs és Zámori István a török ellen a király hadjáratában Nikápoly vára alatt veszélybe kerülvén, minthogy a király mindazoknak, kiknek a föntemlített hadjáratokba nyomaveszett, abban a reményben, hogy visszatérnek, ügyes-bajos dolgaikban Szent-Benedek napjáig halasztást adott, a végső tárgyalás ezen napig ismét haladékot nyert.
Az 1398. évi Szent-Benedek napján megjelentek Szécseni Frank országbíró előtt Jungher Pál és Kelemen fehérvári polgár, neje Váli Erzsébet nevében, kik előadták, hogy Nyéki Balázs és Zámori István az említett hadjáratból mindeddig vissza nem tértek. Jungher Pál felmutatta a fejérvári káptalannak a közös vizsgálatról 1397-ben Gergely nap után való pénteken kelt jelentését, mely szerint Udvarhelyi Jungher Pál és fiai Chaak és Jakab; úgy Miháli Domokos fiai János, Ugrin, valamint Jungher Pál testvérének, Péternek fiai Gergely és Péter, Malasi Miklós fia Demeter leányával, Erzsébettel s ennek férjével, János fiával, Kelemen, fejérvári polgárral oly egyezséget kötöttek, hogy ez utóbbiak Jungher Pál és ennek rokonai javára Kendertó, máskép Csesztreg-Csaplár nevű birtokban az őket megillető jogaikról lemondtak, viszont Jungher Pál és rokonai Kelemen Pál nejének Celum birtokot engedték át kizárólagos tulajdonul.
A föntnevezettek között a birtokviszonyok ezek szerint rendeztetvén, minthogy ugyancsak a fejérvári káptalannak a teljesített vizsgálat után kelt másik leveléből az is kitűnt, hogy a Nyéki Balázsnak és Zámori Istvánnak adományozott Kendertó, Csaplár és Bokod birtokok Darabos Jánost csupán anyai jogon illeték meg s ezek Darabos János magtalan elhaltával örökösödés útján Jungher Pálra és rokonaira szállottak, az országbíró az utóbb nevezett birtokokat Jungher Pálnak és fiának, Jakabnak megitélte; figyelembe véve azt is, hogy Nyéki Balázs és Zámori István a nikápolyi csatából az egy évnél hosszabb időre kitűzött határnapon nem jelentek meg, de oly rokonaik sem voltak feltalálhatók, kiket a dolog közelebbről érdekelt volna.
Az országbíró itéletének ismertetésénél abból az okból időztem hosszabb időig, mert az nemcsak jogi szempontból bír érdekkel, hanem abból az időből a Csák nemzetség birtokviszonyaira is bő világot vet.
A család történetében elérkeztünk a XIV-ik század végéhez s e helyt idején valónak látom, hogy Miklós comesen kezdve, a család eddig élt tagjainak leszármazását könnyebb áttekinthetés végett összeállítsam:
Miklós comes †1239.; Lőrincz 1231–1278.; János (de Miháli) 1237–1278.; Márk †; János (de Kisfalud) 1358–1363.; János 1298–1305; Domokos 1298–1305.; Ugrin 1299–1305.; Miklós 1358–66.; István 1558–81.; Lőrincz 1358–88.; László 1358–77.; János; Pál 1358–1377.; Lőrincz 1381.; Domokos 1358–1388.; Péter 1358–1388.; Pál dict. Jungher 1358–1398.; Ugrin 1397.; János 1397.; Gergely 1397.; Péter 1397.; Csák 1381–1397.; Jakab 1392–1398.; Péter 1405.; István; Miklós 1360–1366.; János
A föntebbiekből látjuk, hogy Miklós comes két fia, Lőrincz és János leszármazói után a család két ágra szakadt: Lőrincz utódai a Kisfaludi melléknevet, János utódai pedig a Miháli vagy Linkóháti melléknevet vették fel s a XV. századtól 61fogva állandóan e mellékneveket használták.
A Csák-nemzetségből származó Kisfaludy, Mihályi és Csáky-családok nemzedékrendje.
Előd, a hét vezére egyike, kitől a Csák (Saac) nemzetség származott s kinek Árpád a Vértes erdejét adományozta.; Szabolcs ***; Ennek unokája Csák (Sac), ki Csákvárt a Vértes alján építette ***; Ugrin comes 1146.; Ugrin 1188–1201 győri püspök 1204-ben esztergomi érsek; Miklós csanádi főispán, 1223. pozsonyi főispán Első neje görög nő nemes nemzetségből, a másik franczia nemes nő; Izsák. 1228. 1231.; Lőrincz de Kázmér vel de Kisfalud 1278. A Kisfaludyak őse.; János de Mihályi 1278. A Mihályiak és a Csákyak őse.1. neje Osl fia Herbord leánya Kata 1258.; Márk.; János 1358. 1363. neje Patyi Dominika de Kázmér.; István 1358. 1374.; László 1358. 1374. 1360.; Lőrincz 1358. 1374. neje N. Margit.; Miklós (literatus) 1358. 1360. 1369.; Iván 1305.; Domokos 1305.; Ugrin 1303.; Miklós 1421. 1429.; János de Mihályi vel Nagy-Mihály; Pál 1358. 1366. 1377.; Jakab 1413.; Dorottya Kemény-egerszegi Kemén Gergely neje; Antal 1438. (Literatus) neje N. Veronika; Ilona Koronczói Sebestyén neje; Domokos 1358.; Pál dictus Jungher 1358 neje volt mergesi Pető fiának Jakab leánya Ilona; Péter dictus Jungher 1358. 1397.; István 1360.; Miklós 1363.; János 1360 de Mihályi; Ilona 1449.; Gáspár 1449 neje Vághy Orsolya † özv. 1468.; Lőrincz 1449.; Benedek 1417. 1449 1488. Sopron vármegye alispánja, 1. neje Mihályi Ugrin Borbála, 2. neje Vághi Borbála özv. 1515.; Imre.; György.; Péter de Linkóhát 1421. 1423. 1429. özvegye N. Juska 1444.; Jakab 1397 neje Márta, Köveskuti Dalos Miklós leánya, özv. 1421.; Ferencz dictus Chak (Caak) 1397.; Péter 1397. 1405. özvegye N. Orsolya.; Miklós; Kata Gecsei Jakabné 1524.; Mihály 1488. 1565. neje Polónyi N.; Lőrincz 1507.; 1397 János (dictus Jenfel) 1405.; Ugrin Miklós neje Agyagosi Zeure János leánya Zsuzsánna 1421.; László 1421.; János 1450.; Cháky Mihály 1464.; Benedek neje Hosszutóti Orsolya; Mihály; Ferencz; Tamás; Miklós; Ilona Niczky Ferencz neje; Pál neje Hahóti Krisztina; Borbála Ujszászi Györgyné; Geromina consors Gane Poloni 1428. 1429.; Benedek de Linkóhát 1428. 1446.; Miklós † 1462.; István 1446. 1425. 1421.; Ugron János 1446. 1425. 1421. 1397.; Pál 1476. 1425. 1421.; Gergely; Miklós 1421.; Zsófia Udvardy Györgyné; Balázs, Vas megye alispánja és követe 1608. 1. neje Ládonyi Zsuzsánna 2. neje Zarka Krisztina 1606. 3. neje Bánffy Zsófia; Katalin, Széplaki Botka Ferencz neje; Borbála Kisfaludy Benedekné 1467.; Veronika Tardi Bálint neje 1465.; Zsuzsánna Varbóki Nagy Györgyné 1465.; Krisztina Sinnyeiné; Zsófia Ládonyi Istvánné; 1. nejétől: Miklós; Pál 1598–1640. neje Dávodi Bakó Kata; Mihály 1598–1630. neje Szikei Zsuzsánna özvegy 1649.; Anna Káldy Ferenczné; Krisztina.; Imre; István, 1642. Vas megye alisp. 1. neje Bocskai Borbála 2. neje Grázi Anna; 2. nejétől: Ferencz.; György; Orsolya; Gáspár; János neje Batthyány Judit; András; Zsuzsánna. Lőrinczfalvay Jánosné.; János 1648. neje Ákosházi Sárkán Judith (utóbb Falussy Miklósné) 1654-ben osztoznak Agyagoson és Drasburgon; 1. nejétől: Ádám 1652. Rákóczy György hive neje alsóbüki Horváth M.; Gábor elesett Buda ostrománál; Kata, L.-tóthi Lengyel Zsigmondné; Bóra, 1. férje Hagymási István. 2. férje Telekesi Török Imre; Éva Chernel Istvánné; Mária Mankóbüki Horvát Péterné; 2. nejétől: Mózes 1677 neje báró Pongrácz Zsuzsánna; István neje Szemerey Kata; Ferencz 1619. 1691. neje Bezerédy Mária; Katalin 1669. Szegedy Bálintné; Mária 1669. Bezerédy Pálné; Tétényi birtokukat 1697-ben eladják hg. Eszterházy Pálnak; György kurucz 1680–1730. neje Szecsődy Mária; Zsuzsánna. 1. férje Jost Dániel 2. férje Desewffy Ferencz; Imre neje Torkos Éva; Antal neje Egerváry Klára; Ádám; Klára Rumi Miklós neje; Anna-Róza 1. Dőry Lászlóné 2. Andor Józsefné; Gáspár; Menyhért; Boldizsár kurucz; Balázs neje Rátky Klára; Klára Czabler Illés neje; Katalin Miskei Dániel neje; Jusztina; Anna-Mária; Mózes neje Biró Rózsa; Juli Gömbös Miklós neje; Sándor 1. neje Biligrand Eszter 2. neje Kenessey Zsuzsánna; Ilona Domokos Dániel neje; Bóra Trsztyénszky János neje; Gábor kapitány 1740. neje Fügh Judit; Anna Sankó Boldizsár neje; Judith †; Kata Somogyi Zsigmond neje; Ilona Barcza Zsigmond neje; 1-től Kelemenfalvi Rakovszky Péter neje; 1-től Juli Tóth Bálint neje; György alezredes; Erzse Radó József neje; Mária Bognár Pál neje; Sándor 1768.; Ádám neje Sáry Judith; László; Zsuzsánna br. Podmaniczky János neje; Jozefa 1. férje Skaricza András 2. férje Ujházy Vilmos; Eleonora Székely László kapitány neje; Zsuzsánna Medveczky N. neje; György 1806.; Mihály neje Jákfalvi Gömbös Eszter; Gábor kapitány; Ádám † 1816 neje Király Zsuzsánna; Erzse; József 1775–1803. neje Vittnyédy Klára; Teréz Csébi István neje; Éva; Márton; Kristóf neje Dukai Takács Johanna; Boldizsár. neje Pálffy N.; Balázs 1648.; Zsigmond 1648.; László 1648. † 1684. neje Sibrik Mária; Pál 1648.; Erzse Niczky Gáspárné 1651.; Magdolna Sennyey Gáspárné; Judit Rumy Györgyné; Samu neje Barcza Adél; Ludovika Ajkay Sámuel neje; Kálmán; Krisztina; Antal; János neje Grójer Zsófia; Klára; Anna férje Tóth Sándor.; János kapitány neje Gruber Amália; Mihály kapitány neje Hanovszky Amália; Béla Gencsen; Jolán Horváth Károlyné; János; József Mihályiban; Zsigmond neje Radics Magdolna; László, kurucz ker. táblai biró † 1739. neje Svastics Erzse; Bora 1. Sibrik János 2. Talián Pál; Pál †; Mária 1. Hajas András 2. Szita Ferencz; János; Sándor † 1894 jún. 17. neje Niczky Matild; László † neje báró Haiden Teréz; Gusztáv † neje Kozma Paulin; István beledi plébános; Lajos neje báró Haiden Franciska; Dénes † neje Lendvay N.; Gyula †; Atala Szalay Károly neje; Malvin Lukinich Mihály 1848-iki képviselő neje; Ferencz 1740.; Pál 1740.; László 1749. neje Niczky Klára; Rozália Botka Jánosné; Ákos. neje Meskó Ilonka; Melanie Ányos Tivadar neje, 1890. jul. 1. óta özvegy; Imre; Matild; Vilma; Béla †; Mária; Miklós; Mariska; Anna Jankovits László neje.; Rozália; Mihály Győr vm. főbirája † 1826. neje Sándorffy Anna; Mária Vajda Ferencz neje; Teréz Arossy József neje; Katalin; Zsigmond katona neje Schönberger Juliánna; Zsófia; Zsuzsánna; Zsigmond neje Rőt Jolán; Kálmán ügyvéd Temesváron neje Róth; Gizella Vaszary N. neje; Miklós N. Pápán albiró; Pál postatiszt; Ödön †; Malvin; Irén Sütő Kálmán neje; Csáky Iszák 1507.; Pál 1471.; István de Mihályi 1471. 1507.; Benedek 1507.; Benedek 1507.; Gerárd 1507.; Anna Márton József neje; Franciska; Erzsébet Meszlényi János neje; Johanna Lefebre János neje; Magdolna Boros Ferencz neje; József neje br. Ulm Maximiliana; Ferencz 1507.; Mihály 1507.; János 1507.; János 1507.; Dorottya 1507.; Sándor a költő 1772–1844, 1. Szegedy Róza 2. Vajda Amália; Boldizsár; Mihály neje Noszlopy Franciska; János tábornok neje Seidler Teréz; Károly a költő † 1830.; Teréz Farkas Gábor; Dániel; Anna férj. Meyer Józsefné; István † 1562. neje Sibrik Borbála; János-Imre neje Schrank Anna; Borbála; Gábor; Mihály 1562. Szapolyai János Zsigmond választott király kanczellárja; János neje Vas Borbála; Kata Gersei Pethő Tamás neje; Csáky István 1609-ben mag nélkül elhalt – javait Kisfaludy Balázs kapja meg, ki vele egy őstől származott.; Leánya Andrássy Albinné; Mihály 1579.; Miklós; Katalin Gersei Pető Tamás neje; Elek neje Raffel Erzse 1. Árpád egyet. tanár 2. Kálmán 3. Zoltán pap 4. Mihály tanitó 5. Amalia 6. Géza; Mária; Dénes neje Szabó Póli 1. Erzse, Zámony Adolfné 2. Ilka 3. Jolán Sibrik Antalné 4. Sándor közjegyző Tatán; Teréz; Móricz honvéd-ezredes 1. István 2. Rózsa 3. Flóra 4. Mariska 5. Tivadar; Dániel 1. Sándor † 2. Károly 3. Erzsébet †; Vincze neje Babits Teréz 1. Elek 2. Károly 3. Zsófia 4. Vincze 5. Géza; Gyula neje Kovács Anna 1. László 2. Gyula 3. Laura; Ilona Szaák Elek neje.
A Csák-nemzetségből származó Kisfaludy, Mihályi és Csáky-családok nemzedékrendje.
)
A Csák-nemzetségből származó Kisfaludy, Mihályi és Csáky-családok nemzedékrendje.
Mint ez más családnál is előfordult, a két szomszéd faluban lakó rokonok a XV. században folyton perben álltak, egymás birtokain hatalmaskodtak s majd egyik, majd másik a rokon szomszéd birtokát el is foglalta, úgy, hogy a XV. században a család története leginkább peres ügyekről szól.
Nagy Imre.
