II. A Tengerdiek.
II. A Tengerdiek.
Tivadar fia Miklós a legelsőbben 1256. évi február 10-én fordul elő mint alországbiró; ezen a napon veszi meg Ciprián fiaitól: Hilártól és Guttól (Lepsényből), ezeknek Fejésmegyében Lepsény közelében fekvő tengerdi jószágát hat ezüst márkáért.*
Hazai okmtár VII. 51.
Nem tudjuk, ez a Miklós melyik nemzetséghez tartozott; hivatali méltósága és családi birtokviszonyai azonban arra engednek következtetni, hogy előkelő birtokos család sarja lehetett. Egy évvel utóbb, hogy a fentemlített vétel 77megtörtént, birtokát a Somogymegyében lévö Merke egy részével nagyobbította meg; ezért vérrokonaival, egy másik Tivadar fiaival, Tivadarral, Miklóssal és Tibával annak előtte pört folytatott. Mertre terpechi birtokának közelében feküdt, melyet Roland nádor, pozsonyi főispán (mint pozsonyi főispán 1238–1259-ig működött) bizonylatai szerint a bői egyháztól és Bő nembeli Izsép fiától, Jánostól vett.*
I. h. 74. Egyik olvashatatlan keletű okirat szerint (Haz. oklt. 57.) Miklós comes rokonaitól: Tivadar fiaitól Tivadartól és Miklóstól a somogymegyei Merkét 60 ezüst márkáért vette meg. Merke Sitke mellett fekszik. Arról is történik említés ebben az okiratban, hogy Miklós comes már azelőtt is megvett Tivadar fiától, Tibától egy birtokrészt. Az okirat: M°CC°lx°... Feliciano custode, Michaele decano existentibus» kelt. Ez a két székesfehérvári kanonok együttesen legelőször 1261-ben fordul elő.
Miklós 1260 május 12-én még alországbiró.* Alkalma nyílt ebben az évben az Ottokár cseh király ellen vívott ütközetben kitüntetnie magát; IV. Béla ezért 1260. évi november 20-án neki Doroszló fiával, Doroszlóval közösen birtoklandó jószágul a Vasmegyében fekvő Rum helységet adja.*
Fejér IV. 3. 19
Wenzel VII. 308.
Habár Béla adományozó oklevele őt és Doroszlót csak «vasmegyei nemesek»-nek nevezi, nem férhet ahhoz kétség, hogy rokonságban voltak egymással.
Ettől fogva Miklósnak nyoma vész.
Hátramaradt fiai: Miklós, László és Tivadar méltón haladtak atyjuk nyomdokain.
Miklós és László nagyon kitüntették magukat a magyarok és csehek közt csaknem megszakítás nélkül 1270–1274-ig folyt hadjáratban.
Erre a legelső alkalom akkor nyílt, midőn II. Ottokár a magyar határt Pozsonynál át akarta lépni. V. István az ellenség közeledésének hírére kémlelő csapatot küldött a fenyegetett vidék védelmére. Miklós is egyike volt az udvari népség közül azoknak, a kik a hadjáratban résztvettek. Ottokár azonban már akkor átlépte a határt, úgy, hogy közte s a magyar csapatok közt harczra került a dolog. Miklós oroszlán bátorsággal rátörve az ellenséges tömegre, egy cseh harczost foglyul ejtett (1271). Midőn azután Ottokár emberei áthidalták a Dunát, hogy a tulsó parton táborozó magyar hadon rajt üssenek, ismét Miklós volt az, a ki a hidat építő emberekre lövöldözött s közülök sokat elejtett; hasonlóképen megölt egy ellenséget is, a ki párharczot akart vele vívni. Innét a magyar hadtestet máshová vezényelték, hogy Ottokárnak Mosonynál, a Lajtán való átkelését megakadályozzák; itt is különösen kitett magáért a két testvér, Miklós és László; nehány ellenséges harczost leterítettek.
Midőn István halála után Ottokár s a fiatal IV. László közt az ellenségeskedés megújult, kedvező alkalmuk nyílt Miklós és László testvéreknek, hogy hű szolgálataikat öregbítsék. Abba a hadtestbe osztották be őket, mely Gutkeled nembeli Joakim kir. főtárnokmester parancsnoksága alatt küldetett ki, hogy az árulás útján Ottokár kezére jutott Győr várát visszafoglalja. Ez a hadtest azonban czélja elérésére gyöngének bizonyulván, László személyesen vonult Győr ellen egy nagyobb sereg élén. Miklós és László testvérek még a királyi haderő megérkezte előtt az ellenség kirohanása alkalmával néhány ellenséget nyíllal és dárdával leterítettek; most azonban a király szemeláttára különösen kitettek magukért; néhány ellenfelet ejtettek el.
Joakim Győrből Nagy-Szombatba távozott, hogy a hasonlóképen Ottokár által elfoglalt várost kiragadja az ellenség kezéből. Miklós továbbra is Joakim zászlaja alatt maradt s újolag kitett magáért. Egy kirohanás alkalmával három harczost dárdájával terített le s egy, az ellenség kezébe került magyart megszabadított. Ez után Joakim hadteste azt a parancsot vette, hogy az Ottokár részéről fenyegetett Detrekő vára védelmére induljon. Miklós, a ki Nagy-Szombat előtt jobb kezére egy dárdaütés következtében súlyosan megsebesült, Lászlóval ebben a hadjáratban is részt vett; itt László volt az, a ki egy jelentékenyebb tette által – a mennyiben egy magasabb állású ellenséges tisztet, Kyrumguert gróf rokonát foglyul ejtette – tüntette ki magát.
1274. évi augusztus 4-én Miklósnak és Lászlónak eme nagyszerű szolgálatai királyi elismerésben részesültek. IV. László a két testvérnek és általuk testvérüknek, Tivadarnak a IV. Béla 78neje, Mária által tőlük elvett sitkei jószágot visszaadja s a szolgagyőri várhoz tartozó chueföldi birtokkal ajándékozza meg.*
Wenzel IX. 63–65. 68.
Tivadar – 1274-ben puszta nevével van felemlítve – a papi pályának szentelte életét, s tíz évvel később, 1284-ben, szebeni prépost és IV. László jegyzője. E méltóságában elannyira meg tudta nyerni a két Erzsébet királyné kegyét, hogy az idősebbik a Segesdhez tartozó dencsi és sztupáni jószágokat adja neki; megerősítette őt ebben az ifjabb királyné 1284 június 11-én. Mivel ebben az adományozó levélben csakis László van Tivadar testvéréül említve,* Miklós 1284-ben már nem lehetett az élők sorában.
Wenzel IV. 266. Haz. okmt. VIII. 234, 235.
Mikor halt meg, nem tudjuk; hasonnevű fiút hagyott maga után.
Tivadar már 1286-ban kir. alkanczellár; e méltóságot tölti be még 1288 márcz. 28-án is. 1287-ben már választott székesfehérvári prépost volt; ifjabb Erzsébet királyné ez időfajt ajándékozza neki a Duna mentén, Fejérmegyében fekvő iváncsai birtokot.*
Wenzel IX. 571. Hazai okltár 106.
1288 márczius 28-án Tivadar már nem alkanczellár s – csak IV. Lászlónak 1290-ben (nap nélkül) kiállított okiratában szerepel újra ilyenül.* – Ez az 1288. évben nehány főúr részéről – a Güssingiekkel az élén – támasztott felkeléssel van összefüggésben; azzal, a mely IV. Lászlót trónjától megfosztani s helyébe Endre herczeget (a későbbi III. Endre királyt) akarta ültetni. Tivadar testestől-lelkestől Endre pártján állott s ebből önként érhető, hogy nem is maradhatott meg László alkanczellárjaként.
Fejér V. 3. 492.
A felkelés sikertelen maradt. Endrének egyelőre meg kellett elégednie a magyar trónra való reménynyel; Tivadar még az ő trónraléptét megelőzőleg Endre által egy nagy jelentőségű szolgálat teljesítésére volt kiszemelve. Ő volt ugyanis az, a ki érdekében Lengyelországba utazott s menyasszonyát, Kujáviai Fennenát onnan Magyarországba kisérte.*
Fennena királyné 1294 nov. 24-iki oklevele Tivadarhoz: «Nobis circa intia celebrandi matrimonii divina dispensatione - celitus ordinati, cum iuxta Salomonis sapientiam coniugium domino preparetur, astitit et affuit suis obsequiis reverendis, per multa terrarum spatia inter nostra incolatus doiminia versus Poloniam peragrando suis laboribus et suorum ac impediis propriis non parcendo» Wenzel X. 36. 39. 40.
Endrének trónraléptével Tivadarnak még bővebb alkalma nyílt, hogy ismételten kifejezze már több ízben kimutatott ragaszkodását. Midőn az új királyt 1290 július végével Székesfehérvárott meg kellett volna koronázni, az ellenzék még egy kétségbeesett kísérletet tett arra nézve, hogy a koronázást elhalaszsza, a mennyiben szt. István koronáját elrejtette; Tivadar székesfehérvári prépost erélyes beavatkozásának sikerült azonban feltalálni azt, mire 1290. évi július 28-án, pénteki napon, a koronát Endre fejére tették. Fennena megjutalmazta a hű Tivadart, a ki Endre trónralépte óta megint csak királyi alkanczellárrá lett, megerősítvén őt 1291-ben iváncsai birtokában.
Tivadar az Endrének osztrák Albrecht ellen vezetett hadjáratához jelentékeny számú harczost állított,* nem tudjuk azonban, testvére, László és unokaöcscsei részt vettek-e a hadjáratban. 1291 november 24-én Lászlón kívül még az elhalt Miklós hasonnevű fiáról is történik említés, s mind a ketten részesek Iváncsa birtokában.
Wenzel X. 37. 39.
1292-ben Tivadar és családja megint nagy szerepet visz.
Ebben az évben vonult Endre Horvátország ellen, hogy a Güssingiek és ezek párthívei által az Anjouk javára támasztott felkelést leverje. S midőn Endre a lázadás elfojtása után hazafelé indult Magyarországba s csak csekély számú kíséret követte, Güssingi Iván s nehány más főúr megragadta az alkalmat, hogy a királyt foglyul ejtse. Tivadar zászlójával előrevonulvan, alig hogy hírét vette a király elfogásának, a lehető leggyorsabban intézkedett, hogy legalább a királyi pár tulajdonát megmentse. Meg is mentette a király s királyné arany- és ezüstedényeit s egyéb értékes tárgyait a dühöngő tömeg támadásai ellen s hiánytalanul visszaszolgáltatta az udvarnak. Endre fogságából végre hosszas alkudozások után kezesek, túszok állítása mellett, kiszabadult s azok közt, kiket a király helyett bilincsre vertek, rátalálunk 79Tivadar testvérére, Lászlóra és három unokaöcscsére; ezért kapja Lászlóval s az elhalt Miklós hasonnevű fiával – 1293 január 10-én – a Pestmegyében fekvő halászteleki birtokot.*
Fejér VI. I. 238, 240.
Tivadar egyéb tekintetben is fáradozott, hogy családja vagyonát gyarapítsa; így pl. Lászlóval és unokaöcscsével, Miklóssal (az okirat együttesen Tengerd urainak nevezi őket), 1294-ben Balog László, budai olvasó kanonoktól 120 ezüst márkáért megveszik a pestmegyei, Duna mentén fekvő Békás-Megyert.*
Wenzel X. 159.
1294. július 31-én tanusítja III. Endre király, hogy Tengerdi Miklós fia László és e László testvérének, Miklósnak, fia Miklós Bulcsu nevű fejérmegyei birtokukat, melyet azelőtt Tivadar fejésvári prépost és kir. alkanczellártól a Sár mentén fekvő Bogodért cserében kaptak, az esztergomi káptalannal a Margitszigeten levő toronyért és kastélyért felcserélték.*
Fejér VI. I. 296.
1297-ben pedig tanusítja a budai káptalan, hogy Mechfrech budai polgár újmáli szőlőjét Tivadar győri püspök testvérének, Lászlónak és Miklós nevű testvére fiának, Miklósnak eladta.*
Wenzel V. 174.
Tivadar 1295. évi április 28-án választott győri püspök s mint ilyen továbbra is kir. alkanczellár, 1297 óta valóságos győri püspök; 1297 június 11-ike óta már nem találkozunk vele alkanczellári minőségben; utódja Botond fia Gergely (a későbbi esztergomi érsek). Tivadar maga 1304-ig győri püspök.
Ettől fogva legközelebbi rokonairól nagyon gyéren szólnak a tudósítások.
Miklós fia Miklós 1324. évi január 6-án* tengerdi birtokán fekvő szőllejét hivatalnokának, Sopornyai Orros Péternek engedi át, 1331 nyarán azonban már nincs az élők sorában. Családi viszonyai ismeretlenek. Mivel gyermektelenül halt el, Róbert Károly király 1331-ben Somogymegyében fekvő birtokait: Merkét, Tapsonyt, Terebezdet, Sitkét, Szobbot és Benneket; úgy Veszprémmegyében levő jószágait: Patát és Esgremet a Kathyz nembeli Széchény Tamás erdélyi vajdának adományozza. A megtörtént határmegállapításból rájövünk arra, hogy az előbb említett három birtok a somogymegyei Terpech közvetetlen közelében fekszik.* Tamás vajdának beiktatása alkalmával azonban Rumi Doroszló fia, Gergely óvást emelt; azt állítván, hogy a Zalamegyében fekvő Igriczit az elhalt Miklóstól kapta Kőröshegyért cserébe. 1331 szeptember 14-én mind a két fél kiegyez. Tamás Igriczet átengedte Gergelynek; Merkét, Tapsonyt, Terebesdet, Sitkét, Kerektót, Indiát, Csoknyát, Szobbot, Benneket, Patát és Esgremet azonban ő vette birtokába.*
Anjoukori okmtár II. 112.
Anjoukori okmt. II. 557. skk.
Zalai okmtár I. 257–259.
Tivadar testvérének, Lászlónak – kinek halála évét nem ismerjük – volt egy fia és egy leánya. Ezt a leányt 1290 deczember 6-ika és 1291 április 4-ike közt a Buzád nembeli Arnold fia Arnold (Stridó ura) jegyezte el.*
Wenzel X. 60.
László fiáról, Tivadarról nevén kívül egyebet sem tudunk. Ennek a Tivadarnak Klára nevű leánya 1356 február 15-én már Gylian fia, András mester neje Klára a fenti napon zálogosítja el a Segesd város mellett fekvő szobi jószágot – mely atyai örökségkép szállott rá – Pozsegai Mihály fiainak: Istvánnak és Jánosnak 100 aranyforintért.*
Anjoukori okmtár VI. 433.
Ez az András (Kilián fia) valószínűleg Dörögdi Kilián András nevű fiával azonos, a ki 1340. évi november 10-én lipcsei alvárnagy, 1350. évi márczius 14-én pedig a kir. főtárnokmester helyettese.*
Zalai okmtár I. 373. V, ö. i. h. 330, 351.
Ez a legutolsó tudósítás, melyet a Tengerdiekről találok.
Birtokaik a következők voltak:
1. Bennek, Somogymegyében, 1331-ben Széchény Tamásra szállt át.
2. Bogod, Fejérm., 1294-ben az esztergomi érsekségnek cserébe adva.
3. Bulcsu, Fejérm, 1294 előtt a székesfejérvári káptalantól cserébe véve.
4. Chueföld, Somogym., a szolgagyőri várhoz tartozott; 1274 kir. adományozás útján.
5. Csoknya, Somogym., 1331-ben Széchény Tamásra ment át.
6. Dencs, Somogym. (Segesdhez tartozott), 1274 kir. adomány.
807. Esgrem, Veszprémm., 1331-ben Széchény Tamásra ment át.
8. Halásztelek, Pestm., 1293. kir. adomány.
9. Igriczi; Zalam., 1331 előtt Rumi Gergelynek cserébe adva.
10. India, Somogym., 1331-ben Széchény Tamásra szállt át.
11. Iváncsa, Fejérm., 1287 kir. adományozás útján.
12. Kerektó, Somogym., 1331-ben ment át Széchény Tamásra.
13. Kőröshegy, Somogym., 1331-ben Rumi Gergelytől csere útján szerezve.
14. Merke, Somogym., 1257.
15. Pata, Veszprémm., 1331-ben Széchény Tamásra szállt át.
16. Rum, Vasm., 1260-ban részben kir. adományozás útján.
17. Sitke, Somogym., IV. Béla neje elveszi, visszanyerve 1274-ben, 1331-ben Széchény Tamásra ment át.
18. Szobb, Somogym., 1331-ben részben Széchény Tamásra szállt, részben pedig Pozsegai Istvánnak és Jánosnak elzálogosítva.
19. Stupán, Somogym., Segesdhez tartozott. 1284 kir. adomány.
20. Tapsony, Somogym., 1331-ben Széchény Tamásra szállt át.
21. Tengerd, Fejérm., 1256-ban véve Lepsényi Hilár és Guttól.
22. Terebesd, Somogym., 1331-ben Széchény Tamásra szállt át.
23. Terpech, Somogym., 1248–1259 közt Bő nembeli Jánostól véve.
24. Újmáli szőlő, Budán, 1297-ben Mechfrechtől megvéve.
Nemzedékrendjük pedig a következő:
I. Miklós. I. Tivadar 1256–1260 alországbiró. II. Miklós 1270 † 1284. László. 1270–1297. II. Tivadar 1274–1304, 1284, szebeni prépost és kir. jegyző, 1286–1288 kir. alkanczellár, 1287 vál. székesfejérvári prépost, 1290. kir. alkanczellár, 1295 óta vál. győri püspök, 1297–1304 győri püspök. III. Miklós 1284–1324 † m. n. II. Tivadar Leány 1290–91 Buzád nb. Arnold. Klára 1356. Kilián fia András 1356.
