Kis-Károly király egy pecsétes oklevele. (Egy oklevél hasonmásával és két pecsétrajzzal.)
Kis-Károly király egy pecsétes oklevele.
(Egy oklevél hasonmásával és két pecsétrajzzal.)
(Egy oklevél hasonmásával és két pecsétrajzzal.)
Tudvalevő dolog, hogy II. (Kis) Károly királyunk oklevelei meglehetősen ritkák, nem csak azért mert uralkodása alig néhány hónapra terjedt (1385 deczember 31-től 1386 február 24-ig), hanem azért is, mert Mária királyné hívei előtt gyanús volt minden, a mi II. Károlytól származott s így a király gyászos halála után az illető oklevelek birtokosai azokat megsemmisítették. A mint Nagy Imre a «Turul» VIII. kötetében (82. lap) kimutatta, eddig csak három oklevelet ismerünk, melyek magának a királynak kiadványai.
)
Kis-Károly király oklevele.
Nyomt. Ullmann József Budapest.
Turul. 1895. 41. laphoz.
Örülök, hogy alkalmam van e csekély számot egygyel szaporítani, és II. Károly királynak egy oklevelét bemutatni, mely annál érdekesebb, mert függő kettős pecséttel van ellátva. A 34 cm. hosszú és 17 cm. széles hártyára írt oklevél a zágrábi horvát országos levéltárban őriztetik, hová a kamarai levéltárból került.
Szövege a következő:
Karolus dei gratia Vngarie, Jerusalem et Sicilie, necnon Dalmatie, Crouatie, Rame, Seruie, Galicie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, Prouincie et Forcalqrii* ac Pedimontis comes. Universis presentes litteras inspecturis tam presentibus quam futuris. Gratis et meritis ad collationes beneficas ex debito naturalitalis astringimut, sed illis propensius rependium nostre munifice liberalitatis persoluimus, qui gratum nobis exhibuerunt obsequium, prependo aliis laudabilis imitationis exemplum. Sane attendentes sincere et constantis devotionis et fidei merita, quibus vir magnificus Stephanus Vegle et Modruxii comes, affinis et fidelis noster dilectus, erga maiestatem nostram evidentibus operibus claruit, ipsius quoqie grandia, utilia et fructuosa servitia, que nobis hactenus persone et rerum suarum non parcendo periculis, laboribus et sumptibus indefexe prestitit, ac ad presens prestat ac prestare poterit utiliter in futurum, ex quibus nedum sibi, sed suis etiam posteris ostendere nostre liberalitatis gratiam obligamur, eidem comiti harum serie de certa scientia nostra concedimus, quod in casu, quo eundem comitem subtrahi ab hac luce contigerit, legitimis liberis masculis ex suo corpore non relictis, in eo casu magnifica infantula Elizabeth, eiusdem comitis filia primogenita et legitima, ac si esset masculus et legitime descendentes es ea, qui tunc superstites fuerint, succedant et succedere debeant eidem comiti in dicto comitatu Vegle et Modruxii omnibusque aliis terris, castris, villis et bonis, que ad presens idem comes habet et possidet ac habere et acquirere poterit iusto titulo in futurum, et ad eos in premisso casu huiusmodi successio devolvatur. Nos enim iam dictam Elizabeth et legitime descendentes ex ea ex nunc in casu premisso ad successionem huiusmodi et omnes alios actus legitimos ac quelibet alia ad successionem ipsam pertinentia de dicta certa nostra scientia et regie nostre potestatis plenitudine habiles reddimus et capaces, lege vel constitutione regni nostri Vngarie contraria non obstante. Nec etiam obsistentibus quibuscunque litteris, cedulis vel scripturis, factis per recolende memorie dominum Ludovicum dei gratia Vngarie regem etc., reverendum dominum patrem nostrum, aud alios quoscunque seu per nos vel alios similiter factis vel imposterum faciendis de translatione 42huiusmodi successionis et ipsius comitis bonorum in alium quemcunque et illius habilitationem ad successionem candem, quas et que de dicta certa nostra scientis tollimus et revocamus ac viribus et efficacia totaliter vacuamus. In cuius rei testimonium presentes litteras exinde fieri et pendenti maiestatis nostre sigillo iussimus communiri. Datum Bude, anno domini millesimo trecentesimo octuagesimo sexto, die vicesimo secundo Januarii, none indictionis, regnorum nostrorum Vngarie, Dalmatie etc. anno primo, Jerusalem vero et Sicilie anno quinto.
* Provence és Forcalguier franczia grófságok.
Az oklevelen két cm. széles hártya-szalagon lóg a vörösviaszkból készült királyi kettős pecsét, melynek képét itt közlöm.
A gót stylü szép pecsét átmérője 9 cm. Előlapján liliomokkal behintett mezőben díszes trónon szemközt ülő koronás király hosszú uszályos ruhában, jobbjában jogarral, baljában országalmával; a trón mellett jobbra a nápolyi Anjouk családi czímere tornagallérral, balra Jeruzsálem czímere, e czímerek alatt pedig egy-egy álló oroszlán látható. Az előlap körirata:
A pecsét hátlapján: szintén liliomokkal behintett mezőben a balra lovagló pánczélos király. A ló takarója liliomokkal van diszítve. A király fején tornasisak látható koronával és az Anjous ismeretes oromdíszével, a csőrében patkót tartó struczmadárral. A király jobbjában kardot, baljában pajzsot tart, melyen az Anjou-ház és a jeruzsálemi királyság egyesített czímere van. A mezőben négy jeruzsálemi kereszt. A körirat, a mennyiben olvasható, a következő:
A mint a pecsét feliratából kitűnik, az Károlynak mint nápolyi királynak pecsétje, de mint hogy ezt Károly – magyar pecsét hiányában – magyar királyi kiváltságlevelen használta, azért e pecsét a magyar királyi pecsétek sorába mindenesetre felveendő.
Az oklevélben említett «magnifica infantula Elizabeth», kinek a király az atyai birtokokban való örökösödést biztosította, István vegliai és modrusi gróf és Pettaui Katalin szerencsétlen leánya volt. Erzsébet már 1396-ban Czillei Frigyesnek, Borbála királyné fivérének volt jegyese, ki nejét szerencsétlen házasság után 1422-ben meggyilkolta. Ez oklevélből kitűnik, hogy Erzsébet Istvánnak elsőszülött gyermeke volt és hogy fivérei György (meghalt 1412 előtt) és Miklós (megh. 1432.) csak 1386 után születtek, e szerint Nagy Iván, Magyarország családjai IV. köt. 239. lapján, az ott közölt adatok ily értelemben kiigazítandók. Az utóbb említett Miklós, ki később Czillei Hermann társa lett a horvát báni méltóságban, volt 43az első vegliai gróf, a ki az olasz Frangipani család nevét és czímerét felvette és ez által a magyar és horvát történetben oly fényes szerepet vitt és később oly gyászos véget ért Frangepán-család valódi megalapítója lett.
Dr. Bojničić Iván.
