Adatok erdélyi nemesi családaink történetéhez.
Adatok erdélyi nemesi családaink történetéhez.
A XVII. század második felében szomorú fordulat áll be Erdély történetében. Rohamosan hanyatlik; veszteség után veszteség éri, különösen a hatvanas években, a mikor egymás után veszíti el legfontosabb végvárait. 1660. Nagyvárad, 1661. Szent-Jób kerűl török kézre. Ezek elvesztése, de főleg a vasvári béke értelmében «Európa kulcsának» Székelyhídnak leromboltatása (1665.) védtelenűl teszi ki a török támadásainak és pusztításainak. Mindenki érezte, hogy a fennállás biztosításának első föltétele, a legsürgősebb teendő ezeket pótolni, új végvárakról gondoskodni. Az országgyűlés igyekszik is mindent megtenni. Még az évben kiküld két tanácsost, hogy járják be a határszéleket – szélybeli helyeket – s nézzék ki, mely helyek lennének fekvésöknél fogva e czélra alkalmasak. Azok ilyenekűl ajánlják Somlyót, Sebesvárát, Deést, Csehivárát. E helyeknek megerősítését és kellő számú őrséggel ellátását az országgyűlés azonnal tervbe is vette.* De sem az erődítési munkálatokhoz, sem az őrségre nem volt elég ember e várakban. E hiányon úgy igyekeztek segíteni, hogy a környékbeli lakosságot ide telepítették át, sőt mivel ez a törökök pusztításának kitett vidék gyéren volt népesítve, távolabbra is elmentek emberekért s e telepítéseknél, mint az ilyenkor rendesen történni szokott, kevéssé voltak tekintettel egyesek kiváltságaira és jogaira s az elhurczoltak közé nemes emberek is kerűltek. Elhatott ez emberhajsza egész a Hunyad vármegyében eső Losád és Magura falvakig, melyek pedig nem «szélyhelye» esnek; innen is vittek embereket s ezek közt nemes embereket is, a kiket minthogy az erődítések előre láthatólag hosszabb időt veendettek igénybe, ép úgy mint a többieket elhurczoltak feleségestül, gyermekestül. E családok a Bereczk, Farkas, Fekete, Győrfi, Hertzeg, Vintze Zudor család.
* Az ide vonatkozó adatok a Török Államokmánytár IV. kötetében s a fontosabb események csoportosítása ennek alapján Szilágyi Sándortól «Az erdélyi hódoltság és végvárai» cz. értekezésben, Budapesti Szemle 1873. évf. II. köt. 299. kll.
Ezek egyideig csak tűrték a jogtalanságot, dolgoztak, őrködtek, reménykedve, hogy a munkálatok bevégzése után hazabocsátják őket. De az ország helyzete ez idő alatt mindinkább aggasztóvá vált, a végvárakra s ezekben az őrségre még jobban szükség volt, mint eddig s tovább is ott kelle maradniok.
Ez így tartott 1691-ig, a mikor bejárta az országot a hír, hogy Erdélynek szabadságát vissza akarják adni s I. Leopoldnak erről szóló hitlevele 1692. márczius 15. s köv. napjain kerül tárgyalás elé a nagyszebeni országgyűlésen. Föllélekzenek erre s megragadják a kedvező alkalmat. Egy folyamodványt készítenek, a melyben elpanaszolják szenvedett sérelmeiket. Ezt aztán kinyomatva, szétosztják «az erdélyországi három nemzetből álló méltóságos és tekintetes Rendek» között. E folyamodvány egy példánya fenmaradt a Nemzeti Múzeumban, a Bethlen család levéltárában a Bethlen Miklós iratai között s talán épen az ő példánya, ki ez időben erdélyi kanczellár, az országgyűlés vezértagja volt s a kinek pártfogására ily ügyeknél bizton számíthattak.
Ezt kivánjuk most megismertetni az olvasóval, közölve azt egész terjedelmében. Érdekelni fogja ez annyival is inkább, mivel ismeretlen családtörténeti adatot is foglal magában.* Ebből tudjuk meg először, hogy az említett családok 1580. aug. 4-én kapták nemesi jussal Losád és Magura falvakat Báthori Kristóftól. E hét nemesi családból Kővári* és Nagy Iván* csak hármat ismernek, a Fekete, Győrfi és Zudor családot s ezekről is csak annyit tudnak, hogy eredetök és lakhelyök Hunyadmegye, a Győrfiekről ezenkívül még, hogy «a nemzeti fejedelmek alatt emelkedtek ki s báróságot szerzének».
* Bibliographiai szempontból is érdekes, mivel tudomásunk szerint, eddig csak ez egy példány ismeretes, a mely a levéltári iratok közé levén beosztva, Szabó Károlynak s ő utána a könyvészeti adalékgyűjtőknek figyelmét elkerűlte.
* Erdély nev. családi. Kolozsvár 1854. 100. és 263. l.
* M. családai IV. köt. 147., 473. l.
A többi négy családról említést sem tesznek. E folyamodvány tartotta fenn emléköket. Ebből tudjuk meg azonkívül azt is, mely időből datálódik e családok nemessége s e tekintetben egy biztos adatot nyújt, mely bátran vehető alapúl az ezen családok történetére vonatkozó további nyomozásoknál.
A mi még a nyomtatási évet illeti, azt a tartalomból hozzávetőleg állapíthatjuk meg. 1691. deczember 3-ikáról még említés van téve a szövegben, tehát ez idő után nyomatott; az 1692. márczius havában tartott nagyszebeni országgyűléshez volt beterjesztendő s ezt megelőzőleg osztatott ki a rendek között, e szerint az 1691. év végén vagy még nagyobb valószinűséggel 441692. elején nyomatott. A nyomtatás helye a betűk jellegéből itélve Kolozsvár. Alakja: 2-rét, 2 számozatlan levél. Rendes folyamodvány alakjában van kiállítva, melyen kívül, mintegy a boritéklapon ez áll: A Nemes Erdély Országi Három Nemzetből álló Méltóságos és Tekintetes Rendekhez alázatos kérések Nemes Hunyad-Vármegyébe Losádiba (így) lakó és a Szélybeli katonaságra erővel felvétetett hét Nemes Familiáknak».
És most hadd álljon itt betűhíven maga a folyamodvány:
Méltóságos és Tekintetes Rendek! Mi igen régi királyi Adomány-Leveles Nemes Emberek vagyunk e’ mi Nemes Hazánkba. Ezt mutattya Nehai Méltoságos Erdéllyi Fejedelem Bátori Kristoff 1580-ban Kis-Aszszony Havának 4-ik Napján költ, és ide zárt, Ujj adomány Levele: mellyben a’ mi eleinknek Nemes Hunyad Vármegyébe Két egész Faluk, úgymint Losád és Magura Királyi Jussal, és új adományal ajándékoztattanak. E’ Nemesi Jussal, és abból folyó szabadsággal minden meg bántódás nélkül éltek a’ mi eleink, és éltünk rész szerint mi-is ezen mostan follyó száznak, r’ánk nézve fekete jegyet érdemlő, Hatvan-őtödik Esztendejéig: a’ mikor a, Szélybeli Katonaság Udvari parantsolatból fel-állittatván, mi is ámbár a’ mi lakásunk nem szély helyen essék, erőltetett módokon azon Szélybeli Katanaságra (sic) felvétettünk, és ma-is annak terhe alatt nyögűnk: a’ mellyből a’ következett, hogy a’ nemtelenekkel egy ranguak lettünk, a ’ páltza és egyéb Hadi büntetésekkel, mint akármelly jövevények minden nap rongáltatunk. Ha Nemességünket emlegettyük, tsufoltatunk – gyermekeink a Tisztességes Tudományoknak miv-Hellyeitől, a’ hová még a’ parasztoknak – is bé-menetelek vagyon, el-rekesztettek. Ezeken kivül sokezer s’ meg ezer féle nyomoruságok rajtunk ifjainkon, neveletlen gyermekeinken és Aszszony-rendeinken halommal egész erőben egybe tsoportoztanak: mellyeknek eleven színnel való le-irása nem tsak igen hoszu papirossat kivánna, hanem nem is lenne bátorságos.
Minthogy pedig az illyen, és illyetén módon viselendő Katonaság a’ mi Nemes Hazánk’ Törvényei, és azokat az meg-erősittö Királyi Hit-Levelek szerént, a’ Nemességgel, annak Jussaival, és szabadtságaival ugy annyira ellenkezik, hogy egyik a’ másikkal megnem álhat.
Sürü könyvek özönébe bé-merülve le-borulunk a’ Méltóságos és Tekintetes Rendek eleibe ezen alázatos instántziánkal hogy móst, a’ midőn Nemes Hazánknak régi fundamentumos és sarkalatos Törvényei nevezetesen Első Leopold Császár 1691-ben Karátson Havának harmadik napján költ Hit Levele meg-erősittettnék, mi is azon Hit-Levélnek, és sarkalatos Törvényeinknek erejek mellett régi adományos Nemességünkbe, és annak Jussaiba állittassunk viszsza, annyival inkább, hogy Felségesen Uralkodó Fejedelmünknek is az a’ Kegyelmes tzélja, hogy mind a’ Hazát, mind annak tagjait régi törvényes állapottyakra (sic) viszáiktattassa. A’ kik buzgó hűséggel vagyunk A Méltóságos és Tekintetes Rendeknek alázatos Szolgái Nemes Hunyad-Vármegyébe Losadon lako hét Nemes Familiák, u. m. Farkas, Győrfi, Vintze, Bereczk, Fekete, Zudor és Hertzeg.
Dézsi Lajos.
