A NAGYBÖLÖNI BÖLÖNI CSALÁD.
A NAGYBÖLÖNI BÖLÖNI CSALÁD.
E család erdélyi, háromszéki székely család. A fennmaradt hagyomány és a mai leletek és helynevek bizonyítása szerint a mostani Háromszékmegyének miklósvári járásában fekvő Bölön, a hajdani egyesülés előtt, Nagy-Bölön, Kis-Bölön és Fel-Bölön községekből állott. A székely telepedés korában a Bölön községek sorsa bizonyára a Bölön nemzetséghez volt kötve.
A székely ős nemzetség (genus) kétségtelenül katonai szervezet volt, két rendből állt: a lófők és gyalogok rendéből, a melyek tényleges állapotból fejlettek ki s eleinte jogi alappal nem birtak. A lófők és gyalogok osztálya nem képezett zárt rendet; egyikből a másikba az átmenet a szerint történt, a mint a tényleges állapot megengedte; ha lova volt, lóval szolgált és a lófők rendjébe iratott a székely, ha nem volt, gyalogosan szolgált. A két rend azért egyenlő jogokkal birt teljesen és egyenlő kötelezettségek alatt állott.
A hosszabb ideig való egy helyben lakás, a foglalatosság állandósága, a jogi és gazdasági élet kifejlődése egyfelől, a folytonos harczi élet szünetelése másfelől idézte elő a székelységnél a magyarok bejövetele után, hogy a nemzetség katonai szervezete egyúttal állami és társadalmi szervezete bővült, úgyhogy ez a genus, mint a hadi és polgári kormányzat alapja, Verbőczi idejében is épségben volt, a ki Hármas törvénykönyvében nyiltan mondja: hogy a székelyek polgári és hadi tisztviselőjüket nemek és ágak szerint választják maguk közül; a székelység ős alkotmánya csakis a mohácsi vész után változott át s az 1562-ki segesvári országgyűlés ütötte az első nagyobb rést a székely közszabadságon, melyet többé betömni soha se lehetett.
Ez országgyűlés előtt a Székelyföldön minden székely egyformán nemes volt személyenként, adót nem fizetett; minden talpalatnyi székely föld szabad volt és a székelyek feltétlen tulajdona, mely sem kihalás, sem hűtlenség esetében nem szállt a fejedelemre, hanem a rokonokra, ha nem léteztek, a szomszédra. Ilyen constitutio mellett királyi adományról szó sem lehetett, minélfogva a vármegyéken elhatalmasodott földesúri jog a Székelyföldre be nem juthatott.
Vármegyéken egy ügyes nemes ember, kinek esetleg sikerűlt hadi tettei is voltak, fölkérés folytán, vagy egyenesen hadi jutalmak fejében több mértföldnyi birtokot kapott számos jobágygyal együtt; maga, családja fejedelmi pompában élt; a Székelyföldön ellenben a legdicsőségesebb hadi tény vagy polgári erény is csak hazafiui kötelesség számba ment s az elismerésen kívül semmi anyagi jutalomban nem részesült. 84Magának a székely ispánnak, az erdélyi fejedelemnek sem volt soha adományozható jószága a Székelyföldön, mert nem szállott reá soha semmi czímen; a székely ember maga pedig ölszámra is szűkön számíthatta birtokát, jobbágygyal nem rendelkezett, minden székely egyformán szabad és nemes lévén.
De a segesvári országgyűlés 1562-ben már törvényesen elismeri az azelőtt is mozgó és a vármegyei nemesek helyzetére vágyó s fölfelé kapaszkodó primori osztályt, mint harmadik rendet, mint főnemeseket és nekik s egyúttal a lófőknek alárendeli a gyalog rendet, a székely nép zömét, kimondván azt is, hogy ezek, t. i. a gyalogok (pixidariusok), a lófőknek (primipilusoknak) és a főnemeseknek (primoroknak) jobbágyai lehetnek, épen oly szolgálati kötelezettséggel, mint a milyenben állanak a vármegyei jobbágyok földes uraikhoz.
A XVI. században s a XVII. elején majdnem minden tizedben fölzendűlt a székely nép a primorok és primipilusok nyomása alatt, a külháborúk vívása közben társadalmi és osztályharcz fogyasztotta a székelységet; a lófők és gyalogok rendjéből 6–8 rend fejlett ki, épen úgy, mint a vármegyéken és bár 1562. után Bocskay, a Bethlenek és Rákóczyak fejedelemsége alatt ismét állandó harczban áll a székelység a hajdani idők módjára, vagy mint lovas, vagy mint gyalog, de azért többé nem lehetett föltámasztani e két rend kizárólagossági jogát. A világ haladt előre.
E rövid bevezetés után, mely nékül a magyar és székely genealogia-írás közti különbségek kriteriuma föl nem ismerhető s melynek fölemlítésére okot adott és alkalmat szolgáltatott nekem az én székely eredetű családom genealogiájának ismertetése, áttérek a családnak okiratokkal igazolható tagjaira, kik között elsőként az 1459-iki medgyesi országgyűlésen, mint az akkori Miklósvárszék követe, Illésnek fia, Péter szerepel.
A mai Háromszék, mint tudva van, Sepsi, Kézdi és Orbai székekből egyesült; azonkívül Sepsiszéknek fiuszéke volt Miklósvárszék, melyben feküdt Bölön község. Miklósvárszék sokáig és sokszor harczot folytatott Sepsiszékkel, saját önállóságát védelmezve. 1459-ben is, november 26-án, Lábatlani János székely ispán a király meghagyásából megvizsgálja a Miklósvárszék és Sepsiszék között fennforgó pert és Zsigmond s Mátyás király korábbi ítéletei alapján elismeri Sepsiszékkel szemben Miklósvárszék önállóságát.
E perben Hidvégi Andrással s másokkal együtt Nagybölöni Illés fia Péter képviselte Sepsiszéket.*
Székely oklevéltár, I. k. 182. l.
A család tulajdonképeni története Bölöni Gáspárral kezdődik, ki már 1604-ben a nagyobb kanczellária titkárja volt. A kanczelláriától később Báthori Gábor fejedelem elvonta és saját secretariusává tette; Bethlen Gábornak is titkára volt és a fejedelem törvénykezési, hadi és diplomacziai téren, nevezetesen az országgyűlések összehívásánál, törvények előkészítésének, egyesek és városok nemességének s kiváltságaiknak adományozásánál egyaránt sok hasznát vette szolgálatainak; sereg élére is állította s a kereki várparancsnok Horváth István elfogatásával bizta meg. 1616-ban Thurzó nádornál járt követségben* s 1623-ban a 24 személyből álló fejedelmi dísztestőrség sorába lépett.
Kolozsvári városi levéltár, fasc. 60. nr. 2.
Bölöni Gáspárnak három fia volt, u. m. István, Zsigmond, Gergely. István a Belényes vidékén és Krasznamegyében Kémeren adományként kapott atyai részjószágban húzódik meg s ősatyjává lesz a Szilágyban, Biharban és Kolosmegyében élő Bölönieknek.* Zsigmond 1668-ban Bethlen Domokosért többed magával kezességet vállal, majd mint a hatalmas Béldi Pál sógora (felesége Béldi Pálné testvére volt), ennek pártján ellenzékeskedett, s vele együtt Törökországba menekülve, a Jedikulában rabságba vettetett. Gergely nevével 1656-ban találkozunk először; mint öreg ember 1692-ben Kolozsvár összes polgáraival együtt aláírja az I. Lipótnak tett hódolati esküt.*
Pap Sándor, Genealogia pro memoria.
Kolozsvár városi levéltár, fasc. II. 281.
Zsigmondnak, Gergelynek maradtak-e utódai, nem kutathattam ki. Istvánnak fia Sándor; ennek három gyermeke volt: Sándor, László és Zsuzsánna, férjezett Dobay Gáborné. E három testvér, a család birtokában lévő eredeti osztálylevelek tanusága szerint, 1732- és 1733-ban osztozik Kémeren. Az osztályban fölemlített javak Szilágy-Somlyón, Lecsméren és Kémeren voltak; Kémeren 24 jobbágy és a megfelelő allodiumok felett osztoztak. Somlyón házuk volt, Lecsméren szántóföldük s szőllőjük; a belényesi portio a török hódítás áldozata lett.
Sándor és László ágai kétfelé váltak és a mint az I. tábla mutatja, Sándor ága két irányban, a László ága három irányban bocsátotta ki ágazatait; ez öt ma is élő ág leszármazását a II–VI. táblák tüntetik fel.
A család ős törzsének azonban lehet más ágazata is és úgy gondolom, hogy ehhez a nemzetséghez tartoznak a felső-csernátoni Bölöniek is, a kik közűl Gergely, István, Péter és Miklós 1609-ben primipilusi kiváltság-levelet nyertek.* Ez ág családfáját a VII. táblázaton mutatom be.
Eredetije az országos levéltárban.
85Báthory Gábor 1608-ban egy csapat székely katonát nemesít meg, köztük van Bölöni Bálint. Bölöni Péter és Mátyás háromszéki, illetőleg kézdiszéki birtokosok meg előbb, 1584-ben nyernek Báthory Zsigmondtól szabadságlevelet.* Bethlen Gábor 1619-ben egy pár száz «hűséges udvari gyalog vitézét» a Básta korszakban teljesen elpusztult Tordára telepítve, egyenkint nemesi kiváltsággal látta el; ezek között voltak Bölöni Miklós és György is és Veres Sándor Torda őscsaládai czímű művében a határosztályokban mindenütt szerepelnek Bölöniek. Ezek ágazata a főággal nexusban kell hogy legyen, mert a névsorban a Bölöni Domokos család és Bölöni Litteráti család mellett előfordul Nagy Bölöni család, mely Várad vidékéről telepíttetett be; e körülmény egyenesen a két ág rokonságára vall. E család ágazatát – a mint azt egy Tordáról kapott tudósítás és Veres illető munkája nyomán összeállíthattam – a VIII. tábla mutatja.
Ugyanott.
A székelység ősi alkotmányának általános elveiben rejlő nagy erő egyfelől, mely a gyalog és lófő rendek jogainak épségben tartását eszközölte (s melyet a két rend mindig felhasználni igyekezett és fel is használt, valahányszor a székely törvények megtámadásnak voltak kitéve); s más oldalról különböző korszakok társadalmi fejlődésének szocziális törvényei képezték azt a két ellentétes, konzervativ és reform-irányt, melyek egymással való küzdésükben az ős székely alkotmányt a XVI. század második felétől kezdve lényegesen átváltoztatták.
Ennek az átváltozásnak a következése lehetett az, hogy Bölöni Péter és Mátyás 1584-ben, Bölöni Bálint 1608-ban, Bölöni Gergely, István, Péter, Miklós 1609-ben, Bölöni Miklós és György 1619-ben primipilusi és pixidariusi kiváltságlevelet vesznek az uralkodó fejedelmektől, – holott ők, mint lófő és gyalogrendű valóságos székelyek, ezen kiváltságlevél nélkül is igazi nemesek voltak. Nemeslevelet eszközölnek ki saját személyökre és javaikra, holott eddig arra a székelyek, mint «nobiles privilegiati» nem is gondoltak, annyival kevésbé, mert a közöttük lévő két osztály különben sem képezett zárt rendet, s bárki bejuthatott a felsőbb rendbe, ha csekély anyagi qualificatiója megvolt, fejedelmi adomány- és nemeslevél nélkül is, csak a lustrakor előszóval kellett jelentkeznie.
Ezen átváltozás idézte elé azt, hogy a székely gyalog rend s az elszegényedett lófők jobbágyságra jutással lettek fenyegetve s az óvatosabbak ez okból külön nemesi kiváltság megszerzése után jártak; holott az ős székely alkotmány szerint épen olyan abusus a székelynek a nemeslevél, a ki ab origine különben is nemes, mint a milyen abusus a székely ember jobbágyságra vettetése.
Ebből a felfogásból kiindulva, tartom én valószinűnek, hogy a fent említett Bölöni családok későbbi nemesítéseik daczára is az ősi székely Bölöni nemzetség tagjainak tekintendők.
Vannak az ismertetett családok tagjain kívül Bölöni nevü egyének többen az országban, de a míg közülök egy párt nem ismerhettem meg, addig a többiről biztosan tudom, hogy nem e családhoz tartoznak. Ilyenek a Nagy, Czirjék, Domokos, Konda családok tagjai, kik eredeti nevöket egészen elhagyva, családi névül a Bölöni előnevet vették fel.
Előnév gyanánt használták már a régi időben a Bölöni nevet az Illéssy, Ferencz, Kisgyörgy, Sikó, Szász, Tana, Benkő, Bedő, Farkas családok s tudomásomon kívül bizonyosan még mások is.
Ezekkel szemben a nagybölöni Bölöni családot mindenkor megkülönbözteti az a tény, hogy nevüket is, előnevüket is Bölönről írták, s így más családokkal való felcserélésük eleve ki van zárva.
86I.
Illés 1400 körül. Péter 1459-ben Miklósvárszék követe a megyei országgyűlésen. Gáspár (1604–23.) Báthory Gábor és Bethlen Gábor fejedelem előbb a nagyobb kanczellária titkára. Jakab (1612.) Egyik vezére a felkelőknek Báthory Gábor ellen. István. n. Gomany Anna. Klára. Biró Istvánné. Zsigmond. n. Vitéz Anna. Gergely. Sándor. Krasznamegye alispánja, n. Décsey Zsófia. Sándor. Közép-Szolnokmegye alispánja. n. Török Krisztina. László. Krasznamegye alispánja. n. ludányi Bay Klára. Zsuzsánna. Dobay Gáborné. Krisztina. Terjéni Istvánné. László. n. Komáromy Klára. József. n. Ugray Juliánna. II. tábla. Zsuzsánna. Csatáry Istvánné. Gáspár. n. Csanády Anna. III. tábla. Gismunda. Gencsy Györgyné. Anna. Ugray Györgyné. Ádám. n. Bydeskuti Mária. IV. tábla. Sándor. Lajos. n. Szomoldy Zsuzsánna. V. tábla. Salamon. n. Szomoldy Erzsébet. VI. tábla. Éva. Ajtay Sámuelné. Erzsébet. Borbála.
Illés 1400 körül. Péter 1459-ben Miklósvárszék követe a megyei országgyűlésen. Gáspár (1604–23.) Báthory Gábor és Bethlen Gábor fejedelem előbb a nagyobb kanczellária titkára. Jakab (1612.) Egyik vezére a felkelőknek Báthory Gábor ellen. István. n. Gomany Anna. Klára. Biró Istvánné. Zsigmond. n. Vitéz Anna. Gergely. Sándor. Krasznamegye alispánja, n. Décsey Zsófia. Sándor. Közép-Szolnokmegye alispánja. n. Török Krisztina. László. Krasznamegye alispánja. n. ludányi Bay Klára. Zsuzsánna. Dobay Gáborné. Krisztina. Terjéni Istvánné. László. n. Komáromy Klára. József. n. Ugray Juliánna. II. tábla. Zsuzsánna. Csatáry Istvánné. Gáspár. n. Csanády Anna. III. tábla. Gismunda. Gencsy Györgyné. Anna. Ugray Györgyné. Ádám. n. Bydeskuti Mária. IV. tábla. Sándor. Lajos. n. Szomoldy Zsuzsánna. V. tábla. Salamon. n. Szomoldy Erzsébet. VI. tábla. Éva. Ajtay Sámuelné. Erzsébet. Borbála.
II.
József. n. Ugray Juliánna. Juliánna. Török Józsefné. Eszter. Károly. Főszolgabiró K.-Szolnokmegyében. n. Szunyogh Zsófia. Ágnes. József. Sándor. Országgyülési képviselő. n. b. Józsinczy Karolina. József. Országgy. képviselő, a kolozsv. nemz. szinház intendánsa. n. Nedeczky Ferike. Sándor. Országgyülési képviselő.
József. n. Ugray Juliánna. Juliánna. Török Józsefné. Eszter. Károly. Főszolgabiró K.-Szolnokmegyében. n. Szunyogh Zsófia. Ágnes. József. Sándor. Országgyülési képviselő. n. b. Józsinczy Karolina. József. Országgy. képviselő, a kolozsv. nemz. szinház intendánsa. n. Nedeczky Ferike. Sándor. Országgyülési képviselő.
III.
Gáspár. Főhadnagy, később Közép-Szolnokmegye alispánja. n. Csomády Anna. Krisztina. Csorba Farkasné. Éva. Csontos Imréné. Menyhért. Ügyvéd K.-Szolnokmegyében n. Mikó Eszter. Gismunda. Z. Kiss Lajosné. Gáspár. Szolgabiró Közép-Szolnokmegyében n. Gencsy Borbála. Károly. József. Táblabiró n. Hardicsay Zsófia. Ödön. Ügyvéd és országgy. képviselő. n. Farkas Ottilia. Kálmán. n. Fréter Ida. György. Főszolgabiró Biharmegyében. n. Gergely Polixena. Jeanette. Sántha Imréné. Menyhért. Ignácz. Imre. Zsigmond. n. Szilágyi Ágnes. Andor. István. György. Anna. Szerdahelyi Elekné. Julia. Z. Kiss Zsigáné. József. n. Kubinyi Johanna. Erzsébet. Veres Lajosné. Imre. Dezső. Ödön. Blanka. Karola. Zoltán Béláné. Lajos. n. Diószegi Rozália. Zsigmond. Emma. Erzsébet. Rozália.
Gáspár. Főhadnagy, később Közép-Szolnokmegye alispánja. n. Csomády Anna. Krisztina. Csorba Farkasné. Éva. Csontos Imréné. Menyhért. Ügyvéd K.-Szolnokmegyében n. Mikó Eszter. Gismunda. Z. Kiss Lajosné. Gáspár. Szolgabiró Közép-Szolnokmegyében n. Gencsy Borbála. Károly. József. Táblabiró n. Hardicsay Zsófia. Ödön. Ügyvéd és országgy. képviselő. n. Farkas Ottilia. Kálmán. n. Fréter Ida. György. Főszolgabiró Biharmegyében. n. Gergely Polixena. Jeanette. Sántha Imréné. Menyhért. Ignácz. Imre. Zsigmond. n. Szilágyi Ágnes. Andor. István. György. Anna. Szerdahelyi Elekné. Julia. Z. Kiss Zsigáné. József. n. Kubinyi Johanna. Erzsébet. Veres Lajosné. Imre. Dezső. Ödön. Blanka. Karola. Zoltán Béláné. Lajos. n. Diószegi Rozália. Zsigmond. Emma. Erzsébet. Rozália.
87IV.
Ádám. Kraszna megye főszolgabirája és később alispánja. n. Bydeskuti Mária. Ágnes. Kölcsey Péterné. Juliánna. Mária. Katalin. Visky Dánielné. Anna. Sándor. n. Dombi Juliánna. Mihály. főszolgabiró Krasznamegyében n. Bydeskuti Terézia. Imre. K.-Szolnokmegye alispánja. n. Bydeskuti Heléna. Károly. Karolina. ikrek. Krisztina. Rozina. Zsigmond. Sándor. Ádám. Mária. Mária. Zsuzsa. Lajos. n. Komlósy Kata. Julia. Ágnes. József. n. György Ágnes. Károly. n. Kiss Borbála. Ödön Ferencz. Sándor. Gyula. Imre. Károly. Irma. Gyula. Karolina. Mária. B. Nagy Ferenczné. Eszter. Varga Lajosné. Imre.
Ádám. Kraszna megye főszolgabirája és később alispánja. n. Bydeskuti Mária. Ágnes. Kölcsey Péterné. Juliánna. Mária. Katalin. Visky Dánielné. Anna. Sándor. n. Dombi Juliánna. Mihály. főszolgabiró Krasznamegyében n. Bydeskuti Terézia. Imre. K.-Szolnokmegye alispánja. n. Bydeskuti Heléna. Károly. Karolina. ikrek. Krisztina. Rozina. Zsigmond. Sándor. Ádám. Mária. Mária. Zsuzsa. Lajos. n. Komlósy Kata. Julia. Ágnes. József. n. György Ágnes. Károly. n. Kiss Borbála. Ödön Ferencz. Sándor. Gyula. Imre. Károly. Irma. Gyula. Karolina. Mária. B. Nagy Ferenczné. Eszter. Varga Lajosné. Imre.
V.
Lajos. Krasznamegye táblabirája. n. Szomoldy Zsuzsánna. Anna. Veres Antalné. Klára. Ferencz. Szolgabiró K.-Szolnok megyében. n. Tóth Klára. Dániel. n. 1. Molnár Kata. 2. Bányay Rebeka. Elek. Ferencz. Elek. Lajos. Károly. Júlia. Csontosné. László. Klára. Zsuzsa. Bikfalvy Sámuelné. Zsuzsa. Bora Gáborné. † Lajos. Lajos. Zsuzsánna. Ferencz. n. Szabó Lidia. Imre. Ágnes. Henter Sándorné. † József. † Viktória. László. Ügyvéd, a «Kalotaszeg» cz. lap szerkesztője. n. 1. Benedikty Eliz. 2. Kósa Emma. Zsuzsánna. Torday Gergelyné. † Gizella. Zoltán. László. † Barnabás. Erzsébet.
Lajos. Krasznamegye táblabirája. n. Szomoldy Zsuzsánna. Anna. Veres Antalné. Klára. Ferencz. Szolgabiró K.-Szolnok megyében. n. Tóth Klára. Dániel. n. 1. Molnár Kata. 2. Bányay Rebeka. Elek. Ferencz. Elek. Lajos. Károly. Júlia. Csontosné. László. Klára. Zsuzsa. Bikfalvy Sámuelné. Zsuzsa. Bora Gáborné. † Lajos. Lajos. Zsuzsánna. Ferencz. n. Szabó Lidia. Imre. Ágnes. Henter Sándorné. † József. † Viktória. László. Ügyvéd, a «Kalotaszeg» cz. lap szerkesztője. n. 1. Benedikty Eliz. 2. Kósa Emma. Zsuzsánna. Torday Gergelyné. † Gizella. Zoltán. László. † Barnabás. Erzsébet.
VI.
Salamon. Főszolgabiró Krasznamegyében. n. Szomoldy Erzsébet. Petronella. László. Biharm. tiszti ügyésze. n. Guthy Juliánna. Dénes. n. Dulló Zsuzsánna. Irén. Dániel. György. Klára. Juliánna. Ágnes. Albert. Sámuel. Főszolgabiró Krasznamegyében. n. Veres Mária. Pál. n. Vajna Klára. Mária. Bikfalvi Józsefné. Sándor. Ügyvéd Szilágymegyében. n. Krausz Szidonia. Bálint. Főszolgabiró Szilágymegyében. n. Bozsánczy Gizella. Dénes. Evelin. Erzsébet. György.
Salamon. Főszolgabiró Krasznamegyében. n. Szomoldy Erzsébet. Petronella. László. Biharm. tiszti ügyésze. n. Guthy Juliánna. Dénes. n. Dulló Zsuzsánna. Irén. Dániel. György. Klára. Juliánna. Ágnes. Albert. Sámuel. Főszolgabiró Krasznamegyében. n. Veres Mária. Pál. n. Vajna Klára. Mária. Bikfalvi Józsefné. Sándor. Ügyvéd Szilágymegyében. n. Krausz Szidonia. Bálint. Főszolgabiró Szilágymegyében. n. Bozsánczy Gizella. Dénes. Evelin. Erzsébet. György.
88VII.
A háromszéki Felső-Bernáton lakó Bölöniek.
N. Gergely. István. Péter. Miklós. (1609-ben primipilusi kiváltságlevelet vesznek.) István. András. József. Tamás. Péter. Gergely. János. Mihály. Péter. Dénes. Péter. Márton. Miklós. Mózes. Kálmán. Gábor. Antal. Márton. Albert. Dávid. Imre. Mózes. Imre. Géza. Ráfael. Albert. Máté.
A háromszéki Felső-Bernáton lakó Bölöniek.
N. Gergely. István. Péter. Miklós. (1609-ben primipilusi kiváltságlevelet vesznek.) István. András. József. Tamás. Péter. Gergely. János. Mihály. Péter. Dénes. Péter. Márton. Miklós. Mózes. Kálmán. Gábor. Antal. Márton. Albert. Dávid. Imre. Mózes. Imre. Géza. Ráfael. Albert. Máté.
VIII.
Az uj-tordai Bölöniek.
N. Miklós. György. 1619-ben Bethlen Gábortól nemeslevelet kapnak. Mihók. 1679. Ferencz. 1761. Árvák 1679. Tamás. György. István. János. Mihály. István.
Az uj-tordai Bölöniek.
N. Miklós. György. 1619-ben Bethlen Gábortól nemeslevelet kapnak. Mihók. 1679. Ferencz. 1761. Árvák 1679. Tamás. György. István. János. Mihály. István.
BÖLÖNI LÁSZLÓ.
