A BILKEYEK. (1338–1711.) (Első közlemény.)
A BILKEYEK. (1338–1711.)
(Első közlemény.)
(Első közlemény.)
Beregmegye legrégibb családainak egyike az 1711-ben magvaszakadt Bilkey, ebből váltak ki a mai is virágzó Bilkei Lipcseyek és a Bilkei Gorzók. Első ismert törzse, Karácson, 1331 és 1334 között telepedett át népeivel együtt Havaselőről Beregmegyébe,* s akkor kapta a bilkei kenézséget; az adománylevél nem maradt ugyan az utódokra, – vagy lappang még valamely láda fenekén, – de megvan Lajos király megerősítő levele,* melyben világosan mondja, hogy Bilkét Károly király adta volt Karácsonnak «bizonyos feltételek» alatt.* Sietett is Karácson Bilke területét a mások birtokaitól biztos határjelekkel elkülöníteni, s már 1339-ben bejárta Tarpay Mihály királyi ember az egri káptalan bizonysága jelenlétében,* s az erről kiadott bizonyítványt* 1341-ben írta át a király,* mit ismét az egri káptalannal iratott át Karácson 1347-ben; ezt pedig Zsigmond király hagyta helyben és erősítette meg 1393-ban,* s végre, hogy a becses okmány minél több példányban meglegyen, 1418-ban a leleszi konventtel is átiratták Karácson unokái.
Ezen áttelepedés bővebben tárgyaltatott folyóiratunk mult évi kötetében a Dolhayakról szóló értekezésben.
Kelt gyűrűpecsét alatt Váradon 1343, valószínűleg október 20-án, feria secunda post festum . . . . a többi leszakadt.
A bizonyos feltételek kifejezés alatt mást nem érthetünk, mint a kenézségi adókat és fegyveres szolgálatot Huszt várához, a régi várjobbágyok módjára.
Károly királynak Visegrádon, 1338 november 15-én kelt parancsára.
Kelt 1339 január 30-án.
Kelt a királyi nagy pecsét alatt Visegrádon, 1341 augusztus 10-én.
Kelt Budán, 1393 június 20-án.
Bogdánnak, a máramarosi oláhok vajdájának, midőn 1342-ben népeivel Moldvába kiköltözött, valami összeütközése volt Kölcsey Dénesfia Jánossal, – valószínűleg élelmiszereket vitetett és marhákat hajtatott el, vagy talán a Kölcsey birtokára telepűlt oláhokat hívta magával, – s ez okból beperelte Kölcsey János Bilkey Karácsont, állítván, hogy ő is, fiai is segítettek Bogdán vajdának. Azonban Karácson beigazolta 12ártatlanságát, s ennek következtében szigorúan meghagyta Lajos király az ország minden biráinak, hogy Karácsont és fiait Kölcsey János panaszára megidézni, elitélni vagy elmarasztalni ne merészeljék.* Később Csetfalva birtokosai Demeterfia István mester és Miklós fiai György és Péter perlekedtek Karácsonnal és fiaival, némely csetfalvi jobbágy lábas jószágainak elhajtása miatt, de 1345-ben kiegyeztek s Karácson nyolcz márka kassai garast fizetett a leleszi konvent előtt az okozott károk megtérítése fejében.*
Kelt a királyi nagy pecsét alatt Váradon, 1343 október 21-én.
Kelt 1345 június 14-én.
Nincsenek határozott adataink, de igen valószínű, hogy Karácson részt vett Károly király hadaiban, hogy azonban Lajos királynak az erdélyi zendülők ellen 1343-ban* viselt hadjáratában fiaival együtt nemcsak ott volt, de magát ki is tüntette, azt a részére 1343-ban Váradon kiadott két levél eléggé igazolja.
A Karácson vajda részére Váradon 1343-ban kiállított két levél alapján határozzuk Lajos király eredeti hadjáratát 1343-ra Pór Antal ellenében, a ki azt «Nagy Lajos» czimű műve 60. lapján 1344-re helyezi.
Bilkey Karácson 1343-tól 1347-ig, úgy látszik, haláláig volt a beregi oláhok vajdája; ki viselte előtte ezen hivatalt, azt nem sikerűlt felkutatni, sem azt, hogy ki volt közvetlen utóda, valószínű, hogy Karácson vajda halálától 1364-ig nem is volt a beregi oláhoknak vajdájuk. Bilkey Karácson neve 1347 után nem fordúl többet elő, négy fia maradt: Szerecsen, I. Miklós, I. Lukács és I. Bálint.
Szerecsen és testvérei 1350-ben kapták Lajos királytól – András beszterczei, brassói, máramarosi és székely főispán ajánlatára – Lipcse és Zelemező nevű falvak kenézségét.* Szintén 1350 táján kapták Szerecsen és testvérei idősebb Erzsébet királynétól Rákóczot és Miszticzét Ugocsamegyében, ezen két falu végett aztán majd félszázadig perlekedtek az Újhelyi és Zóvárdffy családok őseivel. Tudjuk ugyanis,* hogy az ugocsamegyei Ardó és a roppant kiterjedésű Rakasz, – melynek egyik határa egész a mai máramarosmegyei Bronykáig ért, – a Hunt-Pázmán nemzetbeli* Újhelyi és Zóvárdffy családok őseinek volt tulajdona, de mivel Károly király ellen fellázadtak, hűtlenség bélyegén vesztették s utóbb Erzsébet anyakirályné birta a szomszédos nagy-szöllősi uradalommal együtt. Midőn azonban 1331 és 1334 között a havaseli oláhok egy része Máramaros- és Beregmegyékbe költözködött s ott a királyi, eddig jobbadán néptelen területeken megtelepedett, Erzsébet királyné sem ellenezte, hogy az általa birt Rakasz határát megszállják. Így telepítette aztán Karácson vajda Rakasz határában Rákóczot és Miszticzét, melyeket utóbb 1350 táján a vajda fiainak adományozott a királyné. Midőn tehát Lajos király 1352-ben kegyelemből visszaadta Ardót és Rakaszt az Újhelyi és Zóvárdffy családok őseinek, kik ettőlfogva magokat ardai nemeseknek nevezték, csak azt és annyit adhatott vissza, a mi és a mennyi Rakaszból még a király, illetve a királyné kezeinél volt; az ardai nemesek azonban Rákóczot és Miszticzét is követelték, pert indítva azok végett Bilkey Szerecsen és testvérei ellen. Erre azonban megparancsolta Erzsébet királyné Konth Miklós nádorispánnak, Bebek István országbirónak és helyetteseiknek 1363-ban,* s a következő 1364-dik évben újra kiadja ezen parancsát,* hogy a Bilkeyeket elmarasztalni ne merészeljék, minthogy Rákócz és Miszticze az ő birtoka volt s ő azokat Szerecsennek és testvéreinek adományozta, ha tehát valakik ezen két faluhoz jogot vélnek tartani, azoknak ő fog felelni. 1370-ben ismételve megparancsolja a királyné, hogy az oláhok azon birtokai felett, melyeket tőle kaptak volt, a nádorispán, az országbiró és helyetteseik ne itéljenek, hanem csakis a bereg-megyei főispán a királyné nevében, kisebb ügyekben pedig 13az oláhok vajdája.* 1380-ban pedig örök tulajdonúl adományozza a királyné Karácson vajda fiainak, unokáinak és azok utódainak mindazon birtokokat, melyeket eddig szállásokúl használtak s a Bilkeyeket különös oltalmába véve, az ő beregi ispánja védelme alá helyezi,* s egy más levelében* megújítja 1370-dik évi parancsát az iránt, hogy a Bilkeyek felett csakis a beregi főispán itéljen az ő nevében. Idősebb Erzsébet királyné ezen levelét unokája, Mária királyné, 1383-ban átirta s anyja, Erzsébet királyné, és az országzászlósok érett (prćmaturus) tanácsára megerősítette,* mit ismét Zsigmond király hagyott jóvá 1393-ban.*
Kelt a királyi nagy pecsét alatt Budán, 1350 április 1-én. Zelemező ma Hernicsének neveztetik, Csánki tévesen ír «Magyarország történelmi földrajza a Hunyadyak korában» czímű műve I. k. 448. lapján Kelemezőt, Zelemező helyett. Zelemező határa a Nagy-Ág folyó mentén rengeteg kiterjedésben Huszttól egész a lengyel határig nyúlt fel, nemsokára több új falut telepítettek ott a Bilkeyek, előbb Keselyűmezőt, Ökörmezőt, Vízközt (ma Szolyma), Ripinyét, Kelecsényt és Bereznát, később utódaik még vagy harmincz kisebb-nagyobb helységet népesítettek be a patakok mentén.
Turul VII. 153.
A genus-t, azt hiszszük, leghelyesebben nemzet-nek fordíthatjuk.
Kelt Visegrádon, 1363 deczember 8-án.
Kelt gyűrűpecsét alatt Lumpertszászon, 1364 szeptember 27-én.
Kelt Budán, 1370 szeptember 25-én.
Kelt a titkos pecsét alatt Somban, 1380 április 9-én.
Kelt Lumpertszászon, 1380 szeptember 17-én.
Kelt 1383 február 20-án.
Kelt Budán, 1393 június 20-án.
Mindezen adomány-, kiváltság- és oltalomleveleket csak sokféle hasznos szolgálatokkal érdemelhették ki a Bilkeyek, mindazonáltal eleinte nem sok hasznát vették, mert az ardai nemesek mégis csak az országbiró elé vitték keresetöket, hol peröket meg is nyerték s a birtokba iktatás is elrendeltetett, de annak foganatosítását a Bilkeyek ellentmondása meghiúsította. Minthogy azonban ellentmondásuknak okát adni több izben megidézve sem jelentek meg az országbiró itélőszéke előtt, – mire különben kiváltságleveleik értelmében nem is voltak kötelezve, – véglegesen el lettek marasztalva s az ardai nemesek, tekintet nélkül a Bilkeyek ellentmondására, 1389 junius 13-án Rákócz és Miszticze birtokába beiktattattak.* Azonban a vesztett fél nem szívelte el vereségét, hanem fegyvert fogva, Hosszúmezey János segítségével megtámadták az ardai nemeseket s azon melegében ki is vetették őket a birtokból. Már julius 29-én vizsgálatot rendel Zsigmond király az ardai nemesek panaszára ezen hatalmaskodás ügyében* s a panaszosak hamarosan vissza is helyezkedtek a két falu birtokába, mert a következő 1390-dik évben már a Bilkeyek fordúlnak a királyhoz, vizsgálatot kérve az ardai nemesek ellen, a kik Rákóczot és Miszticzét elfoglalták s őket hamis módokon sokszoros birsággal sújtatták. A vád nem is alaptalanúl emeltetett, mert a kiküldött királyi ember, Gyakfalvy Ábrahámfia Lőrincz, a leleszi konvent bizonysága társaságában Bereg- és Ugocsamegyékben eljárván, tanú-kihallgatást tartott s azt jelentette a királynak, hogy a dolog egészen úgy áll, a mint a Bilkeyek előadták volt.* Folyt tehát a perlekedés tovább, míg végre 1393-ban Bilkey György és Lukács huszti várnagyok Egressy László fiai György és Gergelylyel, az ardai nemesek szomszédai és régi haragosaival egyesülve, Rákóczot és Miszticzét visszafoglalták, Ardót és Rakaszt elpusztították s a rakaszi vámot is elfoglalták, miközben négy ottani jobbágyot is megsebesítettek. A további viszályról hallgatnak okleveleink, de Rákócz és Miszticze a Bilkeyeké maradt mindvégig.
Turul VII. 164.
Lelesz, Actor. nr. 11. anni 1389.
Kelt 1390 deczember 5-én.
Szerecsen nem érte meg a per végét, 1365 táján elhalálozott, fiaitól származik a Bilkei Lipcsey és a Bilkei Gorzó család.
Karácson vajda fia I. Lukács mindig együtt szerepel testvéreivel, egyéb adat nem maradt róla; hogy gyermekei lettek volna, arról sincs tudomásunk.
A leszármazást Karácson vajdától a következő tábla mutatja.
