AZ EGRI PÜSPÖKÖK PECSÉTEI. (Első közlemény.)
AZ EGRI PÜSPÖKÖK PECSÉTEI.
(Első közlemény.)
(Első közlemény.)
Három pecsétrajzzal.
Hogy a középkori egyházi pecsétek sok oldalúan érdekes tanulmányúl szolgálnak, azzal legkevésbbé fognék olyat mondani, a mi újdonság számba menne. Ha azonban az egri püspökök középkori pecséteiről vagyon szó, akkor a figyelembevételre ajánlkozik kivételes szempont is azon ős, és még a szent királyoktól származott intézkedésnél fogva, hogy az egri egyház levén a király negyedik fiszülöttének nevelője: egri püspökké mást, mint nemes nemzetségből származott férfiút nem választhattak.*
«Quod si aliquo tempore reges Ungarie, nostri successores, quattuor filios habuerint, episcopus Agriensis, qui pro tempore fuerit, quartum custodiet, prout hoc a sanctis regibus fuit ordinatum et statutum», úgymond IV. Béla (Cod. Dipl. IV. 3. 4. l). «. . . nullus alius potest eligi, nisi: Nobilis genere et iuris peritus . . . et legitime etatis», mondja a püspökválasztásra vonatkozólag V. István (Cod. Dipl. V. 1. 156. l.).
Ezen egyháznak főpapjai tehát rendszerint és hagyományosan előkelő nemesi családok ivadékai, és pecséteik családtani tekintetben is adatokúl szolgálnak s kiválóbb figyelmünkre érdemesek.
Csakhogy sok ideig alig vehetjük heraldikai hasznát az egri püspöki szék ezen kiváló voltának és pedig részint azért, mert annak birtokosai merőben ismeretlenek; részint azért, mert ha névleg ismeretesek is, püspökségök öreg idejéből egy árva pecsétes iratuk sem maradt ránk.
Az egri püspökök «pecsétes korszaka» a nagy tatárjárás után, sőt csak a XIII. század végén kezdődik a pecsét-birtokos püspököket föltüntető azon kezdetleges főpapi alakokkal, melyek még csak az ornatus, vagyis egyházi ruházat tekintetében mutatnak figyelmet érdemlő részleteket.
Az esztergomi érsekek ülő-, az egri püspökök pedig állóhelyzetben ábrázoltatnak főpapi pecséteiken, mely eltérés és különbözet aligha a véletlenség dolga volt, mint inkább a külföldi bevett szokáshoz képest egyenesen a hierarchiai rangfokozat kifejezése.
A hosszúkás alakú pecsétnek a kör-irat által jelentékenyen megszűkített mezejét egészen elfoglalja a főpap alakja, kit misemondó ruha takar, fején püspöksüveggel és míg balkezével pásztor-botot fog, addig jobbját áldásra emeli. Mindamellett azonban ritkán marad el a családi czímer, mely másutt nem igen levén számára alkalmatos hely, oldalaslag jobbja alatt helyeztetik el rendszerint.
A püspöki nagy pecsétek (sigilla pontificalia) a modor, kivitel, nagyság szempontjából egészen mások a XIV. században, mikor az egyoldalú személyes képmás kiszorításával a sokkal ékesebb és tartalmasabb «oltárkép»-es pecsétek kaptak lábra. Ezeken a pecsét felső mezejét két-harmad részben a püspökalapította vagy javadalmazta oltárnak hasonmása foglalja el a kornak megfelelő csúcs-íves díszítés kiséretében. Maga a püspökök képmása itt sem hiányzik 83ugyan, de megjelenésök itt egészen alázatos, mint akik főpapi díszben ugyan, hanem mint esdeklő donátorokat illet, – térdelő helyzetben tüntetvék föl. Ritka eset, hogy rá ne akadnánk a családi czímerre is a pecsét alsó csücskében, a püspök lábainál, háta mögött, vagy másutt.
Ezen pecsétek jóval nagyobbak a korábbi korszak pecséteinél s alig kell mondanunk, hogy mint műrégészeti adatok hordozói a pecséttani és heraldikai szempontokon kívül is érdekesen becsesek.
A nagy pecsétek ellentéteűl a kis pecsétek, vagy gyűrű-pecsétek mutatkoznak, melyeknek főmotivuma a nemesi czímer. Kevés főpap van, akinek mindkét pecsétjével lehetséges lenne beszámolnunk.
A püspökség előkelő volta daczára az egri főpapi pecsétek anyaga majdnem az egész középkoron keresztűl a fejér pecsét-viasz, úgy hogy a «vörös pecsét» használata csak kivételesen és személyre szóló kiváltságképen mutatkozik. Átalában a nádorok is fejér pecsét-viaszba üttetik pecséteiket okleveleiken (magán jellegű leveleiken zöld viaszba); s ha egyik-másik egri püspök mégis a vörös pecséttel élhet, ez oly kitüntetésszámba jő, mely a külön-külön való fölemlítésre is érdemesnek látszik.
A Turul olvasói előtt tudvalevő dolog, hogy régi pecséteink (és nem utolsó sorban az egyháziak) mennyire drága ereklyéi a multnak és mily érdekes adatok hordozói. És az sem ismeretlen: egy-egy pecsét fölmerűlése mennyire ünnepi jelenség ezen szaktudomány körében, ellenben mily mesterség ugyanazon hivatal viselőinek középkori pecséteit összeállítani.
Az egri püspökökkel sem vagyunk másképen, pecséteik még az utó Árpád-koron kezdve, sem juttatnak teljes áttekintéshez, az első másfél tuczat püspök meg épen pecsét nélkül való s kilátás sincsen rá, hogy valamelyikök pecsétes levele lappangva, valaha még napvilágra fogna jutni.
Térjünk azonban immár át az egri «pecsétes» püspökök névsora – és emlékezetöknek e részben való méltatására.
Lambert 1242–1275.* A földúlt egyházmegyének helyreállítója, erélyes és nagy tevékenységű férfiú, ki származására közelebbről ismert püspökeink kis számához tartozik. Tudjuk ugyanis róla, hogy a híres Hunt-Pázmánok honti ágához tartozott,* mihez képest láthatatlanjában bár, czímere körül sem vagyunk tudatlanok.*
Az egyházm. Névkönyv szerint.
Fejér: Cod. Dipl. V. 3. 511. l.
Ezen nemzetség czímere, miként Csoma József kiderítette, félhold és csillag volt. Turul, VIII. 115.
Kevés remény van hozzá, hogy püspöki képe mását és családi czímerét föltüntető pecsétére még valahol rábukkanjunk, miután püspöki ítéletei, a mennyiben fönmaradtak, csak átiratok* és eredetivel nem dicsekszik még az egri káptalan egyházmegyei dolgokban nem szegény levéltára sem.
Ilyen azon levele, melyben ő: Lampertus (miseratione divina Agriensis episcopus) Egyházas-Szomolyát, mely Eger vidékén fekszik, mint anyai leány-negyedi örökét odaítéli Beéli Szilveszter özvegyének azon régi határokkal és szomszédsággal, melyekkel anyja bírta, sőt anyjának halála után birtokolta a nevezett özvegy is. (Kiadatlan. Az egri kápt. levélt.)
Ő tehát átmeneti személy az egri püspökök sorában, mint a kitől pecsétet nem birunk ugyan, de birunk leveleket és a család után nem rejtélyes előttünk czímere sem.
II. András 1275–1305. Nagy ideig állt az egri egyházmegye élén, sok tapasztalaton ment keresztűl. Ezen tapasztalatok legdrágábbika az volt, midőn IV. László király félreértésből, vagy miként maga bevallja: a besúgásra hallgatván s 1279 táján hadaival a püspökre támadván, az egri völgyet elpusztította és annak lakóit kiforgatta.* A király később beismerte tévedését és elégtételben részesítette a püspököt, ki a pártosok összejövetelén ott volt ugyan, de velök nem egy követ fújt, sőt őket lebeszélni és visszatartani igyekezett.
Cod. Dipl. V. 3. 80. l.
András az utolsó Árpádfia-király alatt udvari méltóságot is viselt, és 1291-ből több oklevél úgy említi őt, mint Fenena királyné kanczellárját.* Sokban járúlt hozzá befolyásos volta, hogy az erdélyi püspökök nem birták Máramarost maguknak visszaszerezni.*
Wenzel: X. 41; Fejér: Cod. Dipl. VI. 1. 144. ll. V. ö. Fejérpataky: A kir. kanczellária az Árpádok korában. 147.
Wenzel: V. 258.; X. 396. 397. ll.
Püspöki tevékenysége mellett számos okirat 84tanúskodik, melyek azonban magától érthetőleg, inkább csak átírt másolataikban maradtak fönn.*
1275-ben káptalanának az elődei által elvett tizedeket adta vissza, mely a) 1306-ból az egri minoriták és b) 1307-ből Márton püspök átiratában van meg az egri káptalanban. – 1290. A kassai egyházat a főesperesi joghatóság alól kiveszi (Imre püspök 1382-iki átiratában bírja Kassa város levéltára. L. Wenzel V. 14. l.). – 1302. Bogáthi Istvánnak megengedi, hogy Olmera (Alméra) nevű falujában kápolnát építhessen. (Márton püspöknek 1307-ben kelt transsumptumában őrzi a budai orsz. levélt. V. ö. Anjouk. Okmt. I. 47. l.).
Maradtak ránk azonban eredeti oklevelei is, és pedig főpapi pecsétének majd csak nyomaival, majd meg annak többé-kevésbbé jelentékeny töredékével. Hatszáz év választ el bennünket ezen levelek írásának korától, ezen messzekorszakból teljesen ép pecsétet még kivánnunk sem lehet, ha tudjuk, hogy püspökünk csupán az annyira törékeny fejér pecsét használatára vala jogosúlt.
Év nélkül Várda mellett kiadott parancsoló levele, melyben egy tolcsvai erőszaktevőt rendel színe elé, – zárlatán monorú pecsétének már csak «nyomait» hordozza magán.*
Zichy. Okmt. I. 35. l.
A magy. kir. országos levéltár diplomatikai osztálya nem egy levelet rejteget tőle, melyek közől három pecsétes.*
Hivatalos kimutatás szerint föltalálhatók 1304., 1413. és 2216. sz. alatt. Előttem még ismeretlenek.
Az egri egyházmegye monografusa talán nagyobb hasznát fogja venni, mint én távolról és látatlanjában hinni tudom.
A nemzeti Múzeum levelestára is dicsekszik András püspök oly kiadványával, mely hasonmásra is érdemes, melyben a főpap Csenke-falút a szabolcsi főesperességhez tartozó zalkodi, minden szentekről nevezett egyház plébániai felsősége alá helyezi.
Ezen okirat immár nem kiadatlan, sőt szerencséjére oly szakférfiú kezén keresztűl látott napvilágot, ki oklevél-közléseiben a hajszálig menő hűségnek híve.*
Ifj. Kubinyi Ferencz: Magy. tört. Emlékek I. 173. l.
Püspökünktől örököltünk tehát eredeti okiratokat s így pecsétének motivumai sem lehetnek merően ismeretlenek.
Már Batthyány adott ki egy András-féle pecsétet,* melyről tévedés lenne azt hinnünk, hogy gyarló munka, mely a pecséttani követelményektől nagyon messze jár. Batthyány pecsétforrása az egri káptalan levelestára levén, módomban vala a másolatot az eredetivel összevetni és a mutatkozó eltérést körülményeimtől telhetőleg kiegyenlíteni. Az egykori egri nagy prépostot e részben is megilleti az elismerés. Pecséte helyére nem kell újat illesztenünk, hanem azt csupán néhány vonással kiegészítenünk.
L. Leges Eccles. Reg. Hung. nagyszabású munkája I. 414. l.
A püspök ezen pecsétes eredeti és hozzá még kiadatlan levele által 1292-ben tizedügyben intézkedett és tett igazat a káptalan és a kassai plébános között. Kiállítása oly gondos és jellemző, hogy az «egri Monumenták», melyek azonban tudtomra még nem készülnek, alkalmasint hasonmásban is fogják adni. Őrzi az egri káptalan leveles tára.*
Levéltári jegye: Numerus 21. Divisio 5. Fasciculus 1, frustum 3.
Függő pecséte, mely fejér-vörös zsinóron csüng, két szélén csúcsos, vagy mint mondani szokás: monorú. Egészben véve kisebb alakú, mint a hogy a rajzok elénk állítják. Az eredetinek hossza nem több, mint 5.5, szélességében pedig csupán 3.5 méternyi.
A pecsét sérűlt részei nagy időről és a kiállott 85viszontagságok hosszú soráról beszélnek, hanem korának véső művészetére sem hoznak egészen szégyent. A püspök főpapi alakja s a ruha redőzete az elmosódás leszámításával alig hagynak maguk után kivánnivalót.
A pecsét belseje a szokott, körirata:
Van azonban Andrásnak másik pecsétje, melyet elismerésűl Kubinyi-félének nevezünk, közlője Kubinyi Ferencz után.*
L. «Magy. tört. Emlékek» (Monumenta Hung. Hist.) I. a kötet végén 6. sz. alatt 1299-ik évből származó fönnebb említett oklevél pecséte után kiadva.
Ezen Kubinyi-féle pecsét alapvonásaiban megegyez az előbbivel, egészben pedig nem oly filigrán, hanem jóval nehézkesebb kivitelű. És noha teljesen épnek ez sem mondható, mégis arra hivatott, hogy a leglényegesebb pontban: a családi czímerben az elsőnek hiányát pótolja.
A sárga-vörös zsinóron lefüggő pecsét mezejének jobb oldalán, a püspöknek áldásra emelt karja alatt ugyanis fénytlövellő hatágú csillag látszik, mely Batthyánynál egészen hiányzik, helye azonban az eredetin is kivehető, mint kopási folt.
Nem hiányzott tehát egyik pecsétén sem. És e fényes csillag nemesi czímere levén, Fenena királyné kanczellárjának bölcsejére látszik vetni tájékoztató sugarait, s fölvetteti velünk a kérdést: mely egykorú család élt a csillag-czímerrel?
A heraldikai nyomok a Hunt-Pázmán nembeli Szent-györgyi főrangú család czímerénél állítanak meg.
Ezen családról tudjuk, hogy czímere kék mezőben arany-csillag volt;* fölvehetjük tehát annak lehetőségét, hogy András egri püspök a Szent-györgyi grófok őseinek és általában a Hunt-Pázmán nemnek ivadéka volt.
Nyáry Albert: A Heraldika vezérfonala 111., 121., 139., 156. ll.
Hogy Vilermus-nak is hivatott volna, abban az egri egyházmegyei névkönyv téved.
II. Márton 1306–1321. 1306-ból püspökségének semmi nyoma, sőt még a következő évben is csak «megerősített» püspöknek mondja az egri káptalannak egyik kiadványa.*
Anno M° CCC° septimo . . . «domino nostro Martino electo et confirmato in episcopum Agriensem» Anjou okmt. I. 142. l.
Főpapi tevékenységének elég számos bizonyságát birjuk leveleiben, melyeknek nem kisebb része másolat csupán. Sajnos, hogy eredeti levelei is többnyire pecsét nélkül valók.*
Igy azon írásáról is hiányzik a pecsét, melylyel Egerben egy zsellér-telket, mely annakelőtte Edus mesterkanonok atyjáé, a János ispáné volt, – odaajándékozott 1307-ben sz. Ferencz egri fiainak. Kiadatlan az egri káptalan levelestárában.
A káptalan iránt, mely őt püspökké választotta, háláját tanusítandó: egyháza kanonokjainak szabad végrendelkezési jogot engedélyez,* valamint szívesen enged a káptalannak abban is, hogy András püspöknek fölmutatott levelét átirassa és megerősítse 1307-ben.* Noha azonban Márton püspök megerősítette elődjének tizedbiztosító privilegiumát, később és a gyakorlatban mégis letért a jóindulatnak megkezdett ezen útjáról és a káptalannak «tiszteletes püspöki atyjával» tartós perlekedésbe kellett bonyolódnia.
Tamás érsek 1315-iki átiratában u. ott.
Ezen oklevél pecsétjét közöljük.
Márton püspök engedni volt kénytelen; 1319-ben Tamás érsek ítélete következtében az abaújvári, borsodi, zemplényi, ungi és egervölgyi tizedeket pecsétes írásban visszaadja megrövidített káptalanának,* mely tehát méltán nagy becsben tartá Márton püspök leveleit és azok hitelességének hordozóját: pecséteit.
Káptalani levélt. Num. 1. Div. 1. Fascic. 1. fr. 7.
Mint püspököt egészen másképen jellemzik többi levelei:
861307. Bogáth István kérésére átírja elődjének 1302-ben kiadott levelét, melyben az almérai kápolna építése engedélyeztetett.*
Orsz. levélt. kincst. oszt. NR. 1554.
1311. A Kaplon-nemzetségből származott Jákó újfalusi birtokát (Zemplén) az ő bizonysága mellett bocsátja leányának és vejének birtokába.*
Átiratból Anj. okmt. I. 235. l.
1319. A közép-németi pálosoknak, kiknél Szent-László királynak ereklyéje őriztetik, – engedélyezi: hogy az odazarándokló híveknek negyven napos búcsút adhassanak.*
Nagy Imre: Anj. okmt. I. 531, 540. ll.
Kemény erélyességre vall, hogy 1318-ban nem hiányzott a kalocsai főpapi összejövetelről sem, melyben határozatba ment, hogy az egyházi vagyon megtámadói ellen, bárkik és bármely méltóságban állók legyenek, mind a két kardot előveszik.*
Ezen egyházi zsinat, melynek püspöki szövetkezete különben első sorban a Csák-Máté-pártiak ellen alakult, márczius elején tartatott.
Pecsétének lenne hivatása, hogy tetterős alakjának föltüntetője legyen és a kevés adatokon túlemelkedőleg igazolja születési előkelőségét és személyes kiválóságát. Természetes, hogy ezen kivánságnak csak részben felelnek meg pecsétei, melyek az egri káptalanon kívül előfordulnak a hivatalos kimutatás szerint a budai orsz. levéltárban is.*
És pedig 1307-ből kétszeresen is. L. ott 1321. és 1643. sz. sz. alatt.
Milyen utóbbi helyen elhelyezett pecséteinek anyaga, nem tudom; az egri káptalaniakkal azonban beszámolhatok, mint a melyeknek elseje (1307) vörhenyes barna, a másodika (1319) kifogástalan vörös. Márton tudomásunkra az első vörös pecsétes egri püspök, mi bizonyára sokat akar mondani azon körülménynyel szemben, hogy mellette találjuk a Fülöp nádor lovaspecsétes alakját «fejér-viaszba» nyomva 1323-ik évből.
Talán csak oklevéltárunk szegénységén múlik, hogy a királyi tanácsban való jelenlételét csak egy alkalomról jelezhetjük.*
Nagy Imre: Anjoukori O. I. 277. l.
Batthyány az 1307-iki fönnemlített káptalani pecsétet találta közlésre méltónak; de jó szándéka a vésőmester ügyességén jóval alább maradt, mint azt fönnebb láttuk. Különben a mester mentségére legyen mondva, maga a pecsétnyomó is durvább kivitelű és vésetű, mint volt az előbbi.
A Márton püspök pecsétjén a püspöki alak a tojásdadalakú pecsét egész belsejét elfoglalja és főmotivumában az előbbivel teljesen összevág; dús redőzetű miseöltönyben, teljes főpapi díszben tűnteti föl birtokosát.
Az eltérés azonban szintén megvan és abban nyilvánúl, hogy oldalt a családi czímer hiányzik és helyét mindkét részről erős növésű, de lombnélküli növény foglalja el.
Vajjon ez tövis akar-e lenni? mely jelképezné, mely kritikus körülmények között jutott osztályrészeűl a pásztor-bot hordozása; vagy dús ágazatú családfájának symboluma akar lenni? – nem tudom eldönteni.
Nem hiányzik azonban czímere sem, legalább annak nézem a körirat utolsó betűje után következő madár-alakot, mely oldalt fordúlva zsákmányra látszik törni.
Sas-e ez vagy karuly?
A kik sasnak néznék s egyszermind Szt.-János után az egyházmegye symbolumának tartanák, azok határozottan tévednek; mert miként a káptalan pecsétei után tudjuk s nem egy püspök pecsétein még látni fogjuk, a sas, ha 87mint az egri egyház czímere szerepel, mindig dícssugaras fejjel ábrázoltatik.
Ez családi jelvény, ha sas: a Bors-Miskolczok sasa; ha turul: a Kaplony-nemzetség karulymadara. És ha kettő között kell választanunk, az utóbbié.
Dr. Szendrei a Miskolczi-nevezetűeket viszonyba hozza a Bors-Miskolcz-nemzetséggel.* De ha neki igazat adva, a fejedelmi családot a püspök idejében nem tartjuk is kihaltnak, mindenesetre nem tarthatjuk többé dinasztának, holott az országos felfordúltság ilyennek választását javallá a káptalannak.
Turul 1884. évf. 142. stb. l.
Fönnebb tett pecséttani észrevételünk elég annak igazolására, hogy a káptalan csakugyan ezen parancsoló körülmények tudatában hajtotta végre a püspökválasztás ránehezedő kötelességét.
Hogy a Márton püspök pecsétén látható madár csakugyan a Károlyiak őseinek czímerét képviseli-e? szintén bizonytalan föltevés marad; de nem valószinűtlenebb, mint ha a sas-os czímerek tulajdonosai között keresném a Márton püspök atyafiait.
Hogy az Anjou-uralom nem volt vészes a Kaplony-nemzetségre, nem kell vitatnunk.* És maga a püspök is, midőn a fönnemlített esetben egy Kaplony-nemzetbelinek bevallását írásba veszi, püspöki tisztén kívül eső bizodalmas ügyben járt el.
L. Géresy Kálmán: A Kaplyon nemzetség és a régi Károlyiak. Gróf Károlyi Oklevéltár I. VII. l.
KANDRA KABOS.
