A tirnai törzs.
A tirnai törzs.
Minthogy a Tirna folyó völgyének középrésze már a XI. században «Szombath» földe, déli szigete pedig Szombath vásárhelye (forum Sumbuth) nevet viselt és a környékén szétszórt nemesi kuriák, tanyák és majorok központját képezte, önkényt következik, hogy azon vidéken Szombathy nevű földbirtokos is lakott.
Ilyen Szombathy György (Georgius de Tirna), a ki talán még a Sajó melletti táborban (1241) ismerkedett meg Vancsai István akkor váczi püspökkel, ki 1243. végén esztergomi érsekké lőn, és utóbb Szombathy Györgynek 36 ezüst márkát adott kölcsön birtokai rendezésére. A mezei gazdaság a befektetett tőkét csak hosszabb időn át térítvén vissza, az érsek oly türelmetlenné lett, hogy Szombathy Györgyöt adósságaért Szombath község birósága előtt bepörlé, mely azután az alperest Szombath királyi faluban levő kuriája, házai és földei elvesztésére itélte. Az érsek a pert a községi biróság előtt megnyervén, sietett a neki itélt fekvőségek iránt úgy intézkedni, hogy azokat az esztergomi káptalan tulajdonául vegye át, és azok jövedelméből miséket szolgáltasson az esztergomi szent Béla egyháza kriptájában nyugvó atyja volt orbázai comes lelki üdveért. Az érsek ezen adománylevelét 1250-ben adta ki, egyenesen a községi biróság itéletére hivatkozva; tehát a fölebbezési, végrehajtási, esetleg perújítási jogorvoslatokat be nem várta. Már pedig a fölebbezés elkerülhetetlen volt alakilag az illetékességi kérdés, anyagilag a túlságos szigor miatt. Az aranybulla 28-ik és a Szombath község szabadságlevele 12-ik évében egy birtokos nemes el nem tűrhette, hogy egy nem is illetékes biróság egy nem is tetemes adósság miatt őt a királyi faluból száműzze. A kir. kuria itélete előtt az érsek 1262 októberben praenestei püspökké és bibornokká lett, át is költözött Rómába; a következő nyáron három hónapra eljött ugyan Magyarországba, de itt már új érseket találván, végleg visszatért Rómába és haláláig ott maradt. Szombathy György birtokpöre valószinűleg kedvezően folyt le; annyi bizonyos, hogy az esztergomi káptalan nem foglalta el Szombathy 88György fekvőségeit és azokat most sem birja: tehát ezen adóssági ügy máskép egyenlíttetett ki.*
Az 1250-iki alapítvány okirata a Monum. E. Strig. I. kötet 382. lapján olvasható; az érsek római ügyeire vonatkozó adatok a Mon. E. Str. I. 382. és Balics egyháztörténete II. 355–60. lapjairól vétettek.
Ezen Szombathy Györgynek talán unokája volt azon Szombathy András (Andreas de Tirna), ki mint domonkos-szerzetbeli perjel 1313 márczius 11-én Monoszlay Egyed végrendeletének felnyitásánál Szombathban jelen volt és annak hiteles másolatát tanúként szintén aláírta. Tamás esztergomi érsek küldötte őt és Pocsákay Péter másik domokosrendi perjelt e czélból Szombathba. Akkor az esztergomi érsek közvetlen hatósága alatt Budán, Pesten, Esztergomban és a hontmegyei Bányán voltak domonkosi zárdák és még téli idő volt; tehát az érsek csak a közelebbi perjeleket küldhette Szombathba: bizonyosnak vehető, hogy Szombathy András, mint magyar nemzetiségű egyén az esztergomi, Pocsákay Péter pedig mint a szláv a bányai zárda főnöke volt.* – Ugyanezen érsek hirdette ki azon időben a pápa rendeletét, mely szerint a domonkosrend szerzetesei nemesi birtokot is örökölhettek és róla szabadon rendelkezhettek; ez volt egyik oka annak, hogy a nemes ifjak örömest léptek a domonkosrendbe. Ezen pápai bulla a veszprémi káptalan által is alkalmaztatott a domonkosrendiekre.*
Monum. E. Strig. II. 678. l.
Mon. E. Strig. II. 731. Frater Mauricius de ordine Praedicatorum filius Demetrii bani filii Ugod de genere Chak… ut de hereditariis possessionibus disponendi habeant facultatem… sub sigillo ven. patris Thomae archiepiscopi Str. coram capitulo Vesprimiensi exhibuit. Datum 1317.
A következő században ily néven egy harmadik kiemelkedő családtagot találunk. Ez Szombathy László (Ladislaus de Tirna, Lassla von Tirnaw) Albert király és özvegy Erzsébet anyakirályné tábornoka és Győr várparancsnoka (1437–42). – A katonai hűség és engedelmesség szempontjából itélendő azon ténye, hogy az anyakirályné rendeletére annak holta után (1442 deczember végén) a várat László kisded koronás király gyámjának Fridrik német-római királynak átadta; de politikailag sem tehetett máskép, mert a magyar kormány és országgyűlés a királyné lebetegedését be nem várta, a csecsemő magyar király gyámsága iránt nem intézkedett, sőt a szent koronával koronáztatott király helyébe is más koronával koronázottat fogadott el; pedig ha Zsigmond magyar leánya, Albert magyar neje más bánásmódban részesül, sem a korona ellopása, sem ennek elzálogosítása, sem utóbb a várnai csatavesztés meg nem történt volna. Mindezen diplomatiai hibák keserűen hatottak Szombathy László kedélyére és befolyásolták elhatározását. Hogy ő némi végkielégítéssel nyugalomba vonult, ezt agg kora okozá; de a neki igért összeget Ágoston győri püspök közbenjárásra 1447-ben csak örökösei kapták meg.* Azon 3000 aranyforint, melyet a történetírók említenek, nem Szombathy Lászlót, hanem Fridriket illette, ki ezen összeget a várra fordított költségei fejében magának követelé és meg is kapta Bécsben.*
Gr. Teleki József, Hunyadiak kora X. 205.
Fejér, Authentia et vis probandi diplomatum. Sillabus 1401–53. Pag. 158.
Ez alkalommal egy történelmi tévedést kell helyreigazítanunk, melyet először gr. Teleki József fedezett föl, de azt kellőleg meg nem fejtette.
Gr. Teleki «Hunyadiak kora» czímű munkájában ez áll (II. 48.): «Ágoston győri püspök maga és utódai nevében kötelezi magát, egyenesen a fegyverszüneti levélre hivatkozva, de mégis némi különbséggel és inkább Kollár német fordításával megegyezőleg, hogy azon adóslevelet, melyet bizonyos összegről Fridrik római király Tirnai (talán Nagyszombati) Lászlónak (kit Kollár német fordítása Varckas Lászlónak neez), Koller Péternek és Kassai Jodoknak 1442 végén adott, Győr várának és városának 1447 június 24-én történendő átadásakor visszaszolgáltatja.»
Ebben gr. Teleki József kutatásának köszönhetjük, hogy a győri várparancsnok valódi nevét fölfedezte; de annyiban mégis tévedett, hogy ő Tirnát Nagyszombatnak nevezi a XV. század első felében; pedig tudjuk, hogy Tirna magyar neve kezdettől fogva a XVI. század közepéig «Szombath» volt: Ladislaus de Tirna magyar neve tehát csak Szombathy László lehet.
Ezekkel bevégeztük a család törzsének hézagos részét; most átmehetünk a család azon ősének ismertetésére, kitől a leszármazás már szakadatlan lánczolatban a jelen nemzedékig levezethető.
A XVI. század második felében a közélet terén feltünik Szombathy Gergely (Gregorius Tyrnaviensis). Hogy ő nevét nem írta a régi alakban «de Tirna», ősi városának nagy átalakulása okozá. Az esztergomi káptalan 1543-ben oda átköltözvén, aváros emelkedését nagyban elősegíté. Ott már nyolcz évvel korábban országgyűlés tartatván, a káptalan megtelepedése után két év mulva másodszor, ismét két év mulva harmadszor tartatott Szombath városában országgyűlés; ezen körülmények közt a régi «Tirna» név Tyrnavia, a régi «Szomath» Nagy-Szombat nevet nyert. Így tehát Gergelyünk a Tyrnaviensis nevet használta még a magyar okmányok 89aláírásánál is; a «Nagyszombathy» nevet nem kedvelte, a «Szombathy» nevet pedig a város új neve után elavultnak tartotta. De a Tyrnaviensis névvel kitűnteté származását is, míg a Szombathy névvel a szepesi, rimai, murai Szombat nevek mellett szülővárosának neve homályban maradt volna; így jött használatba a «Tyrnaviensis» családnév.*
Így Máriássy Anna 1592-iki végrendeletében nemes Nagy-Szombati Gergelynek neveztetik; de az aláírásban Gregorius Tyrnaviensis Vicecomes Comitatus Scepusiensis mp. áll. – Történelmi Tár 1888. évf. 544. l.
Azon időben nem volt könnyű a megyék számára minden irányban alkalmas jegyzőket találni a jó latin irály és a jogi ismeretek megkövetelése mellett; Szombathy Gergely tahát bátran pályázhatott Szepesmegye jegyzői állására latin, magyar, német és tót nyelvi képzettsége és jogvégzettsége mellett, mely tiszteségre 1567 június 24-én meg is választatott. A megye évi 40 forint járandóságot szavazott neki, mely összegért ő 1574-ig hivataloskodott, a midőn Velbay Jakab lett megyei, Szombathy Gergely pedig káptalani jegyzővé. Öt év mulva (1579) ismét Gergelyünk lett megyei jegyzővé, meghagyatván a káptalani jegyzőségben is. Most 12 évig maradt ő ezen kettős hivatalában, midőn (1590) Homonnay Tamás választatott megyei jegyzővé. Egy év mulva, 1591. szept. 2-án Szombathy Gergely a megye alispánja lett, mely tisztségében hat éven át megmaradt. Ekkor Draveczky János választatván alispánná, Szombathy Gergely öt éven át (1597–1602) hivatal nélkül volt.
Ezen öt évben hallgatnak Tyrnaviensisről a szepesmegyei hivatalos okiratok; de mindjárt kezdetben (1598) megszólalnak a trencsénmegyei levéltár nemesi összeírásai, hol a beczkói nemesek sorában Szombathy György nevét olvassuk. Tehát Gergelyünk fia ekkor nagykorúságra jutván, nem akart hivatal nélkül levő atyjának terhére lenni, mindjárt 1597-ben Beczkóra költözött át, a hol (talán anyja örökségéből) nemesi kuriát szerzett a hozzá való nemesi telekkel.*
A beczkói nemesek összeírásainak fönmaradt jegyzékei 1540-től kezdődnek; de ezek 1598-ig oly kopottak, hogy az évszámokat sem lehet rajtuk látni. – Ezen kopott íveken a Szombathy név nem található; tehát csak 1597-ben költözhetett Beczkóra Szombathy György és az 1598-iki jegyzékbe vétetett föl. A Szombathy család 1597-től 1768-ig található a beczkói nemesek közt; de a család egy tagja 1747-ben Komárommegyébe költözött át és trencsénmegyei nemesi bizonyságlevelét 1764-ben hirdetteté ki Komáromban, mint ezt alább látni fogjuk.
Szepesmegye közönsége előtt 1602-ben tűnik föl ismét Tyrnaviensis Gergely neve, midőn ő az 1603., ezután az 1604-iki pozsonyi országgyűlésre követül választatott meg. Az előbbi országgyűlésen ő a felső megyék országos számvevőjének is megválasztatott, de a következő 1604-iki országgyűlés mást választott helyébe országos számvevőnek; aggkora, lemondása vagy halála okozta-e ezen változást, nem tudjuk. Legnagyobb valószinűséggel bir azon vélemény, hogy ő 1597-ben visszaköltözött Nagy-Szombatba, a hol legfiatalabbik fiát Gergelyt iskoláztatá. Itt volt akkor a felső megyék számára rendelt fölebbviteli törvényszék is, melynek (1582–85) egyik birája volt Bornemisza Gergely szepesi prépost és váradi püspök, Szombathy Gergely jóakarója.*
Wagner, Analecta Scepusii. III. 243. «Gregorius Tyrnaviensis seu Nagy-Szombathy, olim Capituli et Comitatus Scepusiensis Notarius, quem Gregorius Bornemisza Praepositus Scepusiensis multis nominibus de se et Ecclesia sua bene meritum ait, quod saepius labentem et procidentem dictae Ecclesiae suae statum sua prudentia, consilio, opera, atque etiam sumptibus suis non parcens, indefesso protinus studio et constanter juverit simul ac promoverit.» – Tehát még anyagi jótékonyságokat is gyakorolt, melyeket 40 frt jegyzői jövedelméből nem tehetett, hanem nagyszombati birtokából húzhatta; Lőcsén nem is szerzett fekvőséget, mert Nagy-Szombatba visszaköltözni föltett szándéka volt.
Szombathy Gergelynek valószinűleg több gyermeke is volt; de csak két fiának nevét ismerjük. Föltéve, hogy ő a megyei jegyzőség elnyerése után nem sokára megházasodott, György nevű fia 1572 körül születhetett, utolsó fia pedig Gergely az olmüczi akadémián 18 éves korában tanulván, 1587-ben kellett születnie. Midőn tehát atyjuk 1597-ben hivatal nélkül maradt, a legidősebb fiú épen nagykorúvá lett, a legifjabbik pedig mint tiz éves gyermek épen beillett a nagyszombati öt osztályú gymnasium első osztályába. Atyjuk 1604 tavaszán halt meg.
Ezen családi mozgalmat előidéző 1597-ik év volt tehát a család két ágra szakadásának kezdete: az idősebbik György alapítá a beczkói, az ifjabbik Gergely a nagyszombati ágat.
Minthogy a nagyszombati ág utóbb kihalt, először is ennek ügyeit adjuk elő.
