A nagyszombati ág.
A nagyszombati ág.
Tyrnaviensis Gergely hasonló nevű fia, midőn 1597-ben a nagyszombati gymnasiumba beiratkozott, testvérbátyjával a dolgot megállapítván és talán a tanárok által is buzdíttatván, nem a «Tyrnaviensis» vagy a «de Tirna» régi latinizált családnevet használták, hanem az akkor már ébredezni kezdő nemzetiebb közszellemnek hódolva, a magyarosító iránynak engedve, régi őseik magyar «Szombathy» nevét jegyeztették be, és ezen elhatározásuk mellett állandóan megmaradtak.
90Midőn a fiú a gymnasiumot bevégzé, Olmüczben folytatá tanulmányait, a hol 1605 febr. 18-án Szombathy Gergely (Gregorius Szombathy Ungarus nobilis) név alatt az akadémia albumába bejegyeztetett.*
Mährisches Landesarchiv in Brünn. Arch. Z. 36. ai. 1891. «Es scheint daher von dem im Történelmi Tár (1888. pag. 200.) citirten Studirenden der Johannes Baptista Tyrnaviensis nicht adelig, und somit auch kein Bruder des ausdrücklich mit Nobilis bezeichneten Gregorius Szombathy zu sein, dessen Heimatsgemeinde als Adeligen im Album nicht angegeben erscheint. – Brünn, am 2. Juli 1891. Wrandl mp.» (Itt megjegyzendő, hogy Joannes B. Tyrnaviensis pappá lett; tehát ha fivére volna is Szombathy Gergelynek, a genealogiára nincs kihatása.)
Szombathy Gergely alig végzé be Olmüczben a nyári félévet, arról értesült, hogy Bocskay István serege Nagy-Szombatot, Szakolczát és Trencsént elfoglalta; valószinű tehát, hogy ő Beczkóra sietett testvérbátyjához, hol biztonságban érezte magát, mert a vár és mezőváros népe megmaradt a király iránti hűségben. Többet róla (okiratok hiányában) nem tudunk; de a következményekből kitűnik, hogy ő házasságra jutott, és legalább egy fiút hagyott maga után.*
Hogy ezen ifjabbik Gergely a Tyrnaviensis Gergelynek legfiatalabbik fia és a Beczkón lakó Szombathy Györgynek testvéröcscse volt, kitűnik a következő körülményekből. Az ő keresztneve megegyez atyjáéval, vezetékneve bátyjáéval, a György és Gergely nevek pedig a Szombathy család genealogiájában többször előfordulnak, mi az ősök iránti kegyelet tanusága; ugyanez áll fia András nevéről is. Továbbá a tanulmányi évek összevágnak a rendes életkorral és az atya házassági és hivatali körülményeivel. Végre a két fiú nemességét tanusítja a beczkói nemesek 1598-iki összeírása és az ölmüczi akadémia 1605-iki albuma, és még azon körülmény is, hogy a XVII. század elején Pozsony és Trencsén megyékben más nemesek nem is találhatók Szombathy névvel ezen kettőn kívül.
Ez Szombathy András volt, a ki 1645-ben mint 24–25 éves jogvégzett ifjú lépett a pozsonyi kir. kamara joggyakornokai közé, és 1646 nov. 5-én III. Ferdinánd által Pozsony várában esküdt jegyzővé (juratus notarius) neveztetett ki. Az országos levéltárban megvan sajátkezű folyamodványa is, de abban csak arra hivatkozik, hogy ő már egy éve gyakornok, kötelességeit hiven teljesíté, kéri tehát a királyi kinevezést. A király azon alkalommal kilencz hivatalnok kinevezését írta alá.*
Országos levéltár, Benignae Resolutiones 1646 fol. 36. «Joannes Ignatius Weszteniczy dictae camerae secretarius, Emericus Ordódy vicemagister rationum, Gabriel Balog registrator, Joannes Hannula, Andreas Szombathy, Ladislaus Telekesy cancellariae iurati notarii, et Stephanus Tamásfalvay, Michael Hagen, Paulus Gaidachy officinae rationariae scribae – in officiis praeattactis a principio ingressus clementur confirmatos volumus. – Dabantur in Arce nostra Posonii quinta die Novembris 1646. Ferdinandus mp.»
Hat év mulva kir. udvari kanczelláriai rendelet Nagy-Szombat város tanácsához intézve Szente János hagyatékából az ingóságok egy részét Szombathy Andrásnak itéli oda 1652 ápr. 19-iki kelettel. Ebből az következik, hogy ő ekkor már Nagy-Szombatban lakott, vagy legalább voltak ott rokonai és barátai.*
Orsz. ltr. Nr. 165. 1652. «Civitatis Tyrnaviensis senatui. Prudentes et circumspecti fideles nobis dilecti. Notum vobis est, qualiter nos non ita pridem universa bona mobilia egregii quondam Joannis Szente fidelibus nostris nobilibus Joanni, Ernesto, Adamo Bokros, Andreae Szombathy et Casparo Tolmachy benigne contulerimus.»… (Minthogy időközben hitelezők jelentkeztek, az ingóságok ára követeléseik fedezésére fordíttatott.)
Ezen túl a Szombathy családnak nagyszombati ága már letűnik a nyilvánosság teréről és kihaltnak tekinthető. Csak a beczkói ág maradt fön napjainkig.
A nagyszombati ághoz pótlólag és felvilágosítólag két sajátságos esetet kell előadnunk, melyek történelmi, társadalmi és jogi tekintetben is egyaránt érdekesek.
I. Lipót király Laxenburgban 1677. június 9-én nemeslevelet adott Szombath Pálnak. Közel száz éven át meg volt ezen család elégedve a nemes «Szombath» névvel; de az utódok közől 1766 ápril 15-én megjelentek Pozsonymegye Kajal helységében győrmegyei Kulcsodról Szombath Péter, János és Sándor testvérek és a nemesség-vizsgáló küldöttség előtt előadták, hogy ők a nemességszerző Szombath Páltól származnak, de már nevüket Szombathy-ra változtatták. A megye ügyésze elismerte nemességüket az elöregedett tanuk vallomásai alapján, de a névcsere iránt nem nyilatkozott. Leszármazásuk így szólt:
Szombath Pál, czímeres nemeslevele 1677. jún. 9-ről, Pozsonymegyében kihirdetve.; Ferencz 1677.; György 1677.; István 1677.; Mihály 1755. Kajalon, a nemeslevél megőrzője.; Miklós; István Kulcsodon.; István 1766.; Péter 1766.; János 1766.; Sándor 1766.; Ezek állítólag fölvették a Szombathy nevet.
Pozsonymegyei Kajalon és győrmegyei Kulcsodon ily módon jutott a «Szombath» család a Nagy-Szombaton kihalt «Szombathy» család nevéhez.*
Pozsonymegye jegyzőkönyve ezen névcseréről így szól: 1766 ápr. 15. Kajal. «Stephanus, Petrus, Joannes et Alexander, omnes quatuor filii Stephani Szombath in possessione Kolcsod i. cottui Jaurinensi adjacente degentes, provocarunt ad armales divi olim Leopoldi pro Paulo Szombath filiisque ejus Francisco, Georgio et Stephano die 9-na mensis Junii anno 1677 in castro Laxenburg emanatas et anno eodem, feria secunda proxima post dominicam 16-am sanctissimae trinitatis in hocce comitatu Posoniensi inque oppido Szemcz publicatas, ac per Michaelem Szombath conservatorem earundem coram deputatione investigatoria exhibitas, uti ex opere investigationis nobilium sub dto 15-ae mensis Julii anni 1755 per huncce cottum submisso idipsum prodit. Produxit deinde juratas testium grandaevae aetatis authentice exceptas fassiones, qui fatentur: ex Stephano Szombath armalibus inserto progeneratum esse filium Nicolaum, ex hoc Nicolao vero Stephanum genitorem producentium, antenatosque horum in usu nobilitatis vixisse ac antea cognomine Szombath compellatos fuisse, dein vero nomenclationem hanc pro more hungaricae loquelae in Szombathy derivatam fuisse; quos etiam, nihil in contrarium objiciente fiscali magistratuali, ad exigentiam Tituli 6-ti Partis I-mae pro nobilibus agnosci.»
91Már korábban Széchy György esztergomi érsek 1693-ben tett egy családot egyházi (praedialis) nemessé «Szombathy» névvel, szintén a nagyszombati ág kihalása után, a beczkói ágat valszinűleg nem ismerve.*
A «Turul» 1887. évfolyamának mellékletén a 20. lapon említi Karagyena Mihály: «Szombathy. Esztergomi primási levéltár. Prot. L. pag. 771.» Én személyesen mentem a primási levéltárba, és ott Ozoray József levéltárnok úrtól tudtam meg az 1693-iki praedialis nemesítést.
A kajali esethez hasonló tény szintén Pozsonymegyében Felső-Szeli községben történt. III. Károly király Pozsonyban 1712 június 16-án czímeres nemeslevelet adományozott Szombath Imrének, megnemesítvén vele annak nejét Szabó Erzsébetet és gyermekeiket Imrét, Jánost, Lászlót, Ilonát és Zsófiát. A család később 1755 julius 15-én a nemességnyomozó bizottság előtt igazolta nemességét, névcsere iránt nem is nyilatkozott; de tizenegy év mulva, az 1766-iki nyomozás kajali eredményéről értesülvén, a másik Szombath család példájára ez is fölvette a Szombathy nevet és önkényüleg annyira sajátjává tette ezt, hogy az új név a hivatalos iratokba is bejutott.*
Az 1755 jul. 15-ről szóló jk. 48. lapján: Possessio Felső-Szeli. Emericus, Joannes et Ladislaus Szombath produxerunt armales augustissimi imperatoris et regis Caroli sexti pro patre suo Emerico Szombath Posonii die 16-ta Junii 1712 expeditas, et anno eodem die 7-a Novembris in comitatu Posoniensi Bazinii publicatas. Opposuit dominus fiscalis nihil. Sentimentum comitatus: Hos Pariformiter ex eadem ratione Tituli 6-ti Partis I-mae pro nobilibus censeri. – Ez meg sem említi a névcserét, mégis az új Szombathy név ezen családnál is annyira használatba jött, hogy Illésy János a «Turul» 1891. évfolyamához mellékelt «Nemeslevelek jegyzéke» 7-ik lapján az 1712. jún. 16-án kelt nemeslevelet egyenesen Szombathy Imrének tulajdonítja Szombath Imre helyett. – Megjegyzendő még, hogy 1766-ban a tirnai Szombathy család nagyszombati ága már száz évnél is régebben ki volt halva, beczkói ág utolsó tagja pedig 1747-ben Komárommegyébe költözött át, a hol nemesi bizonyságlevelét is 1764-ben, tehát a pozsonyi investigationál két évvel korábban Komáromban a megyei közgyülésen kihirdetteté.
Ezen három Szombathy család nem királyi adománynyal vagy engedélyezéssel keletkezvén, sajátságos eredetének ezen összefüggő rövid fölemlítése annyiban volt szükséges, hogy azok a tirnai Szombathy család nagyszombati és beczkói ágától világosan elkülönítve maradjanak és a genealogiát ne zavarják, az ügy pedig a történelem előtt legalább főbb vonásaiban földerítve álljon.
