A TIRNAI ÉS BECZKÓI SZOMBATHY CSALÁD. (Egy czímerrajzzal.)
A TIRNAI ÉS BECZKÓI SZOMBATHY CSALÁD.
(Egy czímerrajzzal.)
(Egy czímerrajzzal.)
Előszó. – Midőn a Szombathy család eredetét és leszármazását a következőkben előadjuk, nem annyira az illető családoknak, mint inkább a történelem tudományának kivánunk némi szolgálatot tenni; mert a tirnai Szombathy család történetének egyes részeiben mutatkoznak oly pontok is, melyek megvilágosításával a történelem ide vonatkozó homályát is földeríteni alkalmosok; másrészről a család tagjainak szétszóródása és régi okiratainak elveszése különféle oly jelenségeket hozott felszínre, melyek ismét nem csak a család tagjait, hanem a történetírókat is érdekelhetik.
A jelen értekezés megírásához a XII. századtól a XV. végeig a nyomtatásban megjelent okirat-gyűjtemények szolgáltak forrásokul; a XVI. és XVII. századra a pozsonyi, nagyszombati, trencséni, lőcsei és a budapesti nyilvános levéltárak nyujtottak adatokat; a XVIII. és XIX. századra a család nemesi bizonyságlevelei és a beczkói, ácsi és más egyházi anyakönyvek és családi iratok adnak bizonyítékokat. – Mindezen történelmi és genealogiai adatok az illető helyeken név és lapszám szerint idéztetnek, szükség esetén szóról-szóra is közöltetnek.
Minthogy a család története csak akkor lesz kellőleg megvilágítva, ha származási helye és neve is történelmileg földeríttetik, legyen szabad ezen irányban is a legszükségesebb tudnivalókat elmondanunk.
«Nagy-Szombath eredete és várossá fejlődése» czímű még kéziratban levő munkám a Tirna völgyében terült «Szombath» földéről bővebben szólván, itt csak annak régi nevéről, mint a család bölcsőjéről megemlítjük a következő adatokat:
87Már a dömösi prépostság 1138-iki alapítólevele tanusítja, hogy a Tirna völgyében feküdt Szombath földe, melynek vásárhelyére Erdélyből szállíták a sót évenként hatszor két hajóval «usque ad forum Sumbut cum duabus navibus».*
Knauz Monumenta Eccl. Strigoniensis I. 96. l.
A «Szombath» földe említtetik az esztergomi érsek 1211-iki okiratban is, melylyel annak egyházát «ecclesiam de Sumbut» a káptalannak adja.*
Monum. E. Strig. I. 197.
IV. Béla király 1238-ban Szombath vásárhelyén királyi falut építtetvén, azt «Szombathely» névvel jelölte (villa regalis Zumbothel).*
A városi levéltárban Nagy-Szombat szabadságlevele. Fejér IV. 1. 132.
De már 1271-ben (civitas Tirna Zombath dicta) és 1291-ben (circa civitatem Tirnam Zombath dictam) királyi okiratok is Béla Szombathelyét egyszerűen «Szombath» névvel említik.*
Fejér Codex Diplomaticus VII. 2. 158. Ugyanott 149. l.
Pulkava Chroniconja 1300 körül Bolerázt Konstanczia Szombatjának (Sambath Constantiae), Paulus de Paulo pedig 1400-ről Tirna városát Béla Szombatjának (Bela Sobbata) nevezi.*
Fejér IV. 1. 135. – Fejér X. 2. 747.
Ezekből kitűnik, hogy a szlávok által «Tirna» névvel említett város a magyar nép nyelvén kezdettől fogva a török uralom beálltáig folyvást «Szombath» nevet viselt; csak midőn az esztergomi káptalan a török elől 1543-ban oda költözött át és azt a magyar tudományosság központjává tette, akkor változott át a «Szombath» név Nagy-Szombatra, a régi «Tirna» név is Tirnavia nevezetre; ekkor jött divatba a szláv orthographiában az y használata, mely azután a «Tyrnavia» alakot állandóvá tette a latin irodalomban.*
Szalay Ágoston magyar levélgyűjteményében 1547. évben kelt levél említi először «Nagy-Szombat» (Nagh Zombat) városát a munka 47. lapján. – Ugyanezen évről szól a nagyszombati kalmár czéh szabályzata is: «Adatot Nagyzombatba szent kerest talalassa nap vthan valo elseő pinteken, az vrnak ezer eött zaz negiwen hetedik esztendeőben.» Történelmi Tár 1883 évf. 173. l.
Ez alkalommal hálás köszönetemet fejezem ki dr. Pauler Gyula kir. tanácsos, országos főlevéltárnok és Nagy Gyula allevéltárnok uraknak, Ozoray József esztergomi primási, Fieba József győrmegyei, Laurenty János pozsonymegyei, Francisci Lajos nagyszombatvárosi, Haydin Mihály trencsénmegyei fő- és Gebauer Miklós allevéltárnok, Sváby Frigyes szepesmegyei, Kandra Kabos egri érseki és Wrandl brünni tartományi levéltárnok uraknak, valamint Mednyánszky Márton beczkói és Kómesz József ácsi plébános uraknak sokféle szivességeikért, a melyekkel nem csak a jelen elrejtett genealogiát szó- és írásbeli értesítéseikkel földeríteni, hanem más történelmi kutatásaimban is bő ismereteikkel segíteni sziveskedtek.
A szives olvasót tisztelettel kérem, ha kibővítő, felvilágító vagy czáfoló adatokat talál, kegyeskedjék azt velem levélben vagy sajtó útján közölni; mert épen nincs szándékom az igazságos kritika elől elzárkózni.
