Berekszói Péter czímeres levele 1448 évből. (Színes czímerképpel.)
Berekszói Péter czímeres levele 1448 évből.
(Színes czímerképpel.)
(Színes czímerképpel.)
BEREKSZÓI PÉTERNEK HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓTÓL KAPOTT CZÍMERE
1448.
Alig egy esztendeje annak, hogy czímeres leveleink legritkábbjaiból, a Hunyadi János kormányzó által kiadottakból egyet, Pogány Miklósét közzétettük.* Most újból alkalmunk nyílik egynek közlésére, melyet a kormányzó 1448. febr. 29-én adott a szerencsétlen várnai csatában és a Frigyes császár ellen viselt harczokban kitűnt Berekszói Péter részére.
Turul 1889. 78.
A nagyérdekű oklevél az Erdélyi Múzeumegylet tulajdona, hová az néhai gr. Kemény József gyűjteményével kerűlt. Szövege a következő:
Nos Johannes de Hwnyad regni Hungarie gubernator etc. memrie commendamus tenore presentium significantes, quibus incubmit universis, suadet ratio virtutibus equare premia, laudifluam quoque meritorum copiam paribus ornamentis constipare. Rebus etenim humanis id magis offertur consentaneum, ut si et virtus ipsa digno extimabitur precio, et dulcorata patentibus comodis opera discretione donifera metientur. Sane igitur cononsideratis et in nemoriam nostri revocatis multimodis fidelitatibus et fidelium 42servitiorum gratuitis meritis, sinceris complacentiis atque virtuosis gestis nobilis magistri Petri filii condam Jacobi de Berekzow, quibus ipse sacre regni Hungarie corone demumque nobis, primo videlicet cum nos cum serenissimo principe domino Wladislao Hungarie, Polonie stc. rege, domino nostro gratioso levato valido suo exercitu contra sevissimos Turcos crucis Cristi persecutores processissemus et penes nigrum mare in quodam loco Warna vocato castramentati cum nefandissimo Turco Omorath, domino scilicet Turcorum, ac ipsius visui hominum orrenda potentia letale prelium commisissemus, idem magister Petrus tamquam fidelis athleta patrie ac defensor hostes ipsos irruit, et plurima animositate roboratus non modica militaria opera exhibet et ostentat, et dum nesciretur, cui parti victoria e celis donaretur, quosdam pedites vulgo Janchaar penes nostrum latus aggreditur et eorum turmas segregare cupienti grave vulnus ibidem fuit propinatum. Sed an ex tam gravi vulnere eius virtus tepuerit, absit, quin maiora fidelitatis opera exercere desiderat et procurat; secundo enim dum post alios nostros exercitus, in quibus nobiscum aderat, contra serenissimum dominum Fridericum regem Romanorum pro recuperatione sacre corone nostrum exercitum movissemus, regnaque Austrie et Stirie preda, gladio et igne vastassemus, prefatus magister Petrus in nostris vervitiis ibidem viriliter certando, similiter gravis sagitte pertulit vulnus et grata vervitia studuit cum sui sanguinis effusione exhibere. Et licet multoplura fecerit genera servitiorum, hec tamen premissa duntaxat ceu quoddam spclum insigne futurorum recordio duximus censeunda Intuitu quorum volentes sibi nostram exhibere benivolentiam favorosam, hec arma seu nobilitatis insignia, que in principio seu capite presentium arte pictoria figurata sunt ac latius expressata, eidem magistro petro suisque heredibus et posteritatibus nec non fratribus universis animo deliberato ac ex certa scientia nec non auctoritate nostre gubernationis, qua fungimur, dedimus, donamus et contulimus, ymo damus, donamus et conferimus concedimusque et presentibus elargimur, ut ipse suique fratres et posteritates universi predicta arma seu nobilitatis insignia more aliorum nobilium similiter armis utentium a modo in antea et imposterum ubique locorum, videlicet in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis et aliis omnibus atque singulis exercitiis nobilibus videlicet et militaribus nec non sigillis, annulis, torquis, velis, papilionibus sive tentoriis et generaliter in quarumbilet rerum et expeditionum generibus sub mere et nobilitatis sincere titulo, quali ipsos a qulbuslibet conditionis et dignitatis hominibus dici, nominari, appellari ac reputari, gerere, gestare ac omnibus et singulis generis honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres, nobiles et clientes regni predicti similiter armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, frui valeat atque gaudere possint, harum nostrarum, quibus sigillum nostrum est appensum, vigore et testimonio literarum. Datum Torde, feria quinta proxima dominicam Reminiscere, anno domini millesimo quadringentesimo quadragesimo octavo.
Eredetije hártyán – függő pecsét nélkül – az Erdélyi Múzeum-egylet gyűjteményében Kolozsvártt.
A jelen oklevél és az egy évvel korábban Pogány Miklós részére adott közt lényeges különbség van. Pogány Miklós tordai polgár volt, az oklevélben a hadi érdemekről, melyek a középkorban a legtöbb jutalmazás rúgói, semmi szó sincs; kétségtelen, hogy a kormányzó kitűntetése ez esetben olyant ért, ki érdemeit békés úton, a közgazdaság terén szerezte. Ennek az az adományozott czímer is megfelel, a koronából kinövő pelikán-fej, melyből minden hadi vagy harczi motivum hiányzik. Pogány Miklós polgárt a czímeres nemes levél egyúttal a nemesek sorába is emelte; vagy legalább az 1447. okt. 13-án kelt czímeres levél megerősítette, díszesebbé tette azt a nemességet, melyet Pogány Miklós egy nappal előbb okt. 12-én Tatárlaka adományoztatásával nyert a kormányzótól.
Berekszói Péter már czímere nyerésekor nemes volt. Vitézségét a czímereslevél bő szavakkal beszéli el. Az 1444. évi várnai ütközetben, melynek I. Ulászló király áldozatúl esett s a hol Hunyadi János maga is jelen volt, tűntette ki legelőször magát; mikor kétségessé vált, ki viszi el abból a győzelem babérját, a Hunyadit szorongató janicsárok közé csap s ezek halálos sebet ejtenek rajta. Ezután is többször harczol Hunyadi oldala mellett; kivált azon érdemeit emeli ki az oklevél, melyeket a Hunyadi által 1446. évben Frigyes császár ellen a nála lévő gyermek László király és a szent korona kiszabadítása és visszanyerése czéljából viselt hadban szerzett. Ausztria és Stiria pusztítása közben ismét sebet kap; s e vér, melyet a kormányzó jelenlétében többször ontott – a középkorban a legbiztosabb jutalom-szerző – szerzi meg számára azon díszes czímert, melyet jelenleg bemutattunk.
A czímer adományozás a kormányzó jogköréből (auctoritate nostre gubernationis) folyik, mely nem sokkal volt kisebb a királyi hatalomnál.
A czímer, mely nem annyira kivitele, mint inkább compositiója által a szebbek közé tartozik, mint costumekép a legérdekesebbek közűl való. Kék mezőben arany leveles koronából kinövő pánczélos vitézt ábrázol, vörös váll- és arczvédővel, fején kalapszerű sisak, felemelt jobbjában hosszú egyenes pallost vágásra emel, baljában a kornak megfelelő formájú vörös pajzst (négyszögletes, középen felső szélétől az alsóig kiemelkedő fél hengerszerű dudorodással) tart maga elé; nyakát jobbról kéktollas nyílvessző szúrja át. Sisakdísz: arany koronából kiemelkedő kék mezű, karnélküli török törzse, hosszú szakállal, fején fehér turbánnal. Takaró: fehérrel béllelt kék palást. – Az egész ábrázolás balra történik.
A pajzsban látható vitéz kétségtelenűl a czímerszerzőt tűnteti föl, hadi öltözetében, a 43nyakába fúródó nyíl a Frigyes ellen viselt harczban szerzett sebének emléke. A kiemelkedő török a czímerszerzőnek a várnál ütközetben tanusított vitézségét hirdeti, s talán éppen Marud (Omorath) szultánt akarja feltűntetni, kit az oklevél névszerint fel is említ. Mint costumekép kivált a pajzsban látható vitéz képe bír különös érdekkel, mert az azon korbeli gyalogság viseletét ábrázolja. A lőfegyverek mellett a nyílnak is jutott szerep ebben a korban, mely ellen a pánczél még elég védelmet nyújtott; a tűzfegyverek általános divata azonban háttérbe szorította a pánczélt, s mint egy czímeren már volt alkalmunk bemutatni, a XVI. századi magyar vitéz öltözetéből már eltűnik a pánczél.*
Turul 1889. 193.
Feltűnő a sisaktakarónak palástszerű volta, mely azt minden hasítás, tagozás és foszlányok nélkül eredeti ősi formájában, a hogy XIII–XIV. századi sisakokon látjuk, tűnteti föl. A sisaktakaró régies formája nem igen egyezik meg a pajzséval, mely annak a tárcsa-formához közeledő XV. századi alakjában van ábrázolva.
A czímer sárga lombszerű díszítéssel ellátott arany táblán foglal helyet, melyet váltakozó sárga és sötétebb zöld vonalakkal ellátott világos zöld keret foglal be. A sárga díszítésnek alkalmazása arany alapon a festő részéről nem a legszerencsésebb színválasztásra vall.
Ha a Hunyadi Jánostól reánk maradt két czímerképet összevetjük, rögtön látjuk, hogy mind a kettő egy ugyanazon festő műve. A pajzsforma ugyanaz, az ábrázolás mindkettőnél balra történik; a világos zöld keret, arany-alapon sárga arabeskek jellemző sajátságok és ugyanazon festő kezére vallanak, ki hosszabb ideig lehetett a kormányzó kanczelláriájában alkalmazva. Minthogy mindkét czímeres levél hazánkban kelt, az egyik Temesvárott, a másik Tordán, valószínűleg magyar festő művével van dolgunk; s ez esetben ez volna az első czímerfestő, kinek magyar volta legalább is igen valószínű, mert Zsigmond királynak legnagyobbrészt külföldön kiadott czímeres levelei, mindig azon hely vagy ország ízlését tűnteti föl, hol a király oklevele kelt. Míg Hunyadi Jánosnak eddig ismert két czímeres levelét nemcsak tervezet, hanem kivitel szempontjából is hazai terméknek kell tekintenünk.
A Berekszói családról adataink nincsenek. A czímeres levél a kitűntetett Péternek mindössze atyját Jakabot nevezi meg, ezt is mint «néhai»-t, leszármazóit és oldalrokonait csak általánosságban említi (ipse suique fratres et posteritates universi); s így nem vagyunk azon helyzetben, hogy a családról bővebb felvilágosítást adhassunk.
F.
