Micz-bán erdete.
Micz-bán erdete.
A történetírók egyező vélemény szerint egy Simon nevű vitéz II. Endre magyar király (1205–1235) viszontagságos uralkodásának végén, a lovagok hazájából Spanyolországból (Aragóniából) került hazánkba.
Fessler*említi, hogy ezen Simon az a Micz-bán volt, ki 1241-ben IV. Béla király idejében Esztergom várának védelmével megbízva a várost lakosaival egyetemben megmenté a bizonyos haláltól és az elpusztulástól.
Gesch. v. Ung. II. 539.
Fessler állításának alapjául Túróczi és Rogerius szolgált; ez utóbbi még azt is hozzá teszi, hogy Esztergom várának férfias megvédése miatt Ruktukeur földjét adományul nyerte, s azért mert Esztergom várát Bathu mongol fővezér ellen derekasan megvédé, 20 ekényi földet (egy ekényi 150 hold) nyert adományban.
Szirmay még Simon fiairól is megemlékszik: Simonról és Mihályról, kiket IV. László király 1277-ben Czenk föld birtokában megerősít.* Különben vitézsége által Simon már a Sajó melletti csatában is kitüntette magát* és vezénylete alatt nem csak magyar, de franczia és olasz (lombard) katonák is harczoltak (1241. ápril 1-én a Muhia csatában).
Lodovika akad. közl. XI. 1883. 890.
Fejér Cod. dipl. IV. 2. 214.
Horányi és Cornides írják, hogy egy Simon 1277-ben macsói bán volt, és Wagner Károly hozzá fűzi, hogy ezen Simonnak 6 fia és egy leánya volt – kiket névleg egy 1299. évi egri káptalani oklevél elősorol.
Hogy ez a leány csakugyan létezett, tanúságot tesz úgy ez az oklevél, mint egy 1323-ból való Károly királytól, melyben egy 1317. évi oklevelét átírja. Ezekből* kivehető, hogy György comes nővérének és Sebessy Tamásnak fia Synka mester volt.
Soós cs. ltára a Nemzeti Muzeumban.
Egy 1574. évben kelt, a Soós és Zritthey (Szürthey) családokat illető s a kövesdi várra vonatkozó bírói oklevél s az ahhoz mellékelt cserelevél ismét Simon comes hat fiát említi. E szerint 1280-ban Mátyás és fivére Ratold (Roland nádor fia) Michbán Simon fiával elcseréli a Tisza és Bodroghnál fekvő Zemlény (Zemplén m.) és Holár (Szabolcs m.) birtokokat a Boxa comes és fivérei Tamás, Detre, György, 44Simon és Dienes, a Makra hegségnél fekvő Bakan s Diovég nevű birtokaival.*
Századok 1882. 50.
Ezzel megegyezően szól egy a Soós család levéltárában őrzött 1321. évi febr. 4-én kelt és 1323. aug. 14-én megerősített cserelevele Károly királynak Patak (Sáros-Patak) és Purustján várak (Borostyánkő a Dargón) iránt. Ezen oklevélben a hat ág így soroltatik elő: László és Donch – Tamás fiai (Chapy) Miklós és Ferencz – Baxa fiai (Zerdahelyi) Miklós, István és Simon, Detrik fiai (Gál-Széchi Széchi) János és Péter – György fiai (sóvári Soós), Gergely és Dénes fia (Bochkay), Tamás Simonnak fia (Zritthey) stb. .. stb. .. stb...
Ugyan e nemzetségből eredő Demeter «Kövesdy» név alatt ismeretes 1274–1280-ig mint a leleszi convent őre (custos ordinis); 1280. évben elhalt s a convent sírboltjában temettetett el.*
Jászó és azzal összekötött leleszi prépostság leírás Nátafalusy Kornél és Lenner Ferdinándtól 43. lap.
Tehát a mesét kiegészítő 7-ik ág már akkor nem élt, miért is az 1280 évi eredeti cserelevélben, melyet Szirmay idéz s a nemzeti Múzeumban megtekinthető, nem fordulhat elő, s ezzel hivatkozva az 1323-ban kelt oklevélre, a Turul 1883. évi első füzetének 2-ik oldalán felhozott érvelés alaposan el van döntve.*
Fejér Cod. Dipl. és Nagy Iván köt. 304. lap, hol a Michbán Simon utódai Boxa vagy Baksa nemből eredőknek mondatnak.
Van Beregmegyében még most is egy Micz nevű patak; ez a beregszászi hegyekből ered, Surányig délnek, innét nyugatnak, majdnem Csarodáig folyik, itt folyása éjszaknak fordúl, majd tekervényes útját folytatva, Kaszonynál éjszaknyugati irányt vesz; Haranglábnál a Szipa vizével egyesül s Micz név alatt a Szernyébe ömlik. A feltevést, hogy Micz-bán után nyerte nevét, külömben még az a feltevés is igazolja, hogy a terület, melyen a Micz-patak folyik, «Micz-köznek» neveztetik, és mint ilyen már XIII. századi oklevelekben is említtetik.
Ez a patak tartja fen emlékét a mesésen hangzó Simon Micz-bán egyszerre hét gyermeket szülő nejének.
Simonnak egyik fia Tamás (az eszenyi Chapy család őse) Eszeny faluját kapván 1355-ben osztályrészül, ott megtelepedett, vár-kastélyt s később zárdát építtetett s azt származásának emlékeül eszenyi Micz-bán kastélynak nevezte el.*
Eszeny előbbi birtokosok említtetnek Lehoczkí Tiv. Beregh m. monogr. III. köt. 846. laján, 1283-ban megvették a Beche-Gregur nemzetségből származott Apa fiai Gergely és Jakab, Tamás és Boxa comesektől Simon fiaitól (lásd Fejér Cod. dip. V. 3. 185.) 1290-ben azonban IV. László király ismét Simon fiainak adta vissza Patakon kelt oklevele szerint. Fejér Cod. Dipl. 3. 516.
Az eszenyi nép a letarolt földön képzeletében most is látja a Miczbán-kastélyt, s a való ismeretének hiányában a hozzáfűződő mesét, az ősi-dicsőség tündéri világát, mert sejti, hogy egykoron fényes napjai voltak Eszenynek, melyeknek forrása a fényes kastélyban lakozó földes úr és családja volt.
Mich avagy Micz-bán, másként «Mych-pan» (mi magyarul «Földes-urat» jelent, lásd Fessler I. köt. mellékleteit) is visszavezethető ős eredetére, ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar által meghódított szlávok Ungh, Beregh s Máramaros vidékein, tehát a Micz-közön is szórványosan lakva Simont vagy talán atyját Mych-pannak, földesúrnak nevezték.
Így keletkezett aztán Micz – avagy régi írás szerint Mich-bán, mely név viselője a név hasonlóságánál fogva az egykorú spanyol eredetű Nagy-Martoni Simon comessel évszázadokon keresztűl történelmi adatok hiánya következtében összetévesztetett.
Egy 1596-ik évből eredő tiltakozásból* a Zritthey Miklós, valamint Bochkay és Soós családok részéről a néhai Chapy Kristóf javainak királyi fiskus által történt lefoglalása ellen – úgyszintén ugyanez évben néhai Chapy Kristóf birtokainak határjárása, összeszámlálása, kihasítása és kijelöléséből* világosan kitünik a leszármazás kilencz ágon keresztül.*
Leleszi leváltár Nr. 32.
U. o. Nr. 20.
Christophori Chapy, pro parte Nobilium nicolai Bochkay filii quondam Andreae filii olim Georgii, filii Dionysii, filii Joannis, filii Ladislai, filii Demetri, filii Gregorii, filii Dionysii, filii quondam Simonis Miczbán diccti, stb. stb. stb...
Ezen két hiteles oklevél szerint Simon atyja Miczbán volt, és így a meggyökerezett mese megfejtését leli abban, hogy a «Baxa genust» alapító Simon comes másként Miczbánnak is neveztetett.
A hagyomány, mely Kisfaludy Sándor regéiben is kifejezést nyer, Simon (Miczbán) nejének a Gertrud királynő elleni merényletből ismeretes Bánk bán (Bor Benedek) leányát tartja.
Ha e regének valami alapja van, nagy valószínűség rejlik abban, hogy az említett Micz-köz akkoriban juthatott Miczbán birtokába, a midőn Simon Bánk-bán leányát nőül vette (1214) és ez csudálatos módon összefügg a rege eme szavaival:
«Hét tél – hét nyár áldás nélkül
Jött ment házas életében,
És gyermek nem fogantaték
Micz-bán nője méhében;»
Jött ment házas életében,
És gyermek nem fogantaték
Micz-bán nője méhében;»
a hét családot alapítóknak születési évével: 1222 (lásd a leszármazási táblát a család levéltárában Múzeum.)
Simon comes, másként Micz bán, neje Bánk bán leánya? 1222.; Tamás fiai László, Donch.; Boxa fiai Miklós, Ferencz.; Detre fiai Miklós, István, Simon.; György fiai János, Péter.; Dénes fia Gergely; Simon fia Tamás.; Demeter 1274–1280. custos ordinis.; Leány Sebessi Synka Tamás neje 1317.; 1323. ettől a Chapyak Csap ungmegyei falu, Polyánka zemplén- és Eszeny ungmegyei helységek után.; 1323. ettől a Zerdahelyiek a zemplénmegyei Szerdahely után.; 1323. ettől a Széchyek a zemplénmegyei Gál-Széch után.; 1323. ettől a sávári Sodsok a sárosmegyei Sóvár után.; 1323. ettől a Bochkayak a zemplénmegyei Bochkó után és Kismarja biharmegyei mezőváros után.; 1323. ettől a Zrittheyek ungmegyei Sürtbe nevű falu után Csap mellett.; Leleszen a sírboltban van eltemetve.
45Igen érdekes felfedezés történt legújabb időben Kis-Marján (Biharmegye), hol e század elején a templom építése alkalmával a mély sírboltban márvány darabokat ástak ki, ezeknek egyikén Miczbán – másikán Uxor tisztán olvasható.*
A márvány darabok a városházánál vannak, lásd Biharország, írta K. Nagy Sándor. 17. lap.
Hogy pedig ez valóban temetkezési helye volt a családnak, bizonyítja Bochkay István fejedelem szabadalom levele, melyet halála előtt három hónappal 1606. évi szeptember 22-én Kassán kiadott.
Az eredeti okmány ide vágó része így szól:
«Nem kell megfeledkeznünk azon helyről, azon közönségesen Kis-Marjának nevezett Biharmegyében levő rokonaink előtt igen kedves hazánkról, melyről a mi eleink, őseink, ősapáink és nagyapáink – mivel onnan származtak – magukat elnevezték és hivatták és a hol az égi hajlékukba visszatértük után testüket eltemettették, csendes nyugalomra tétették és emlékeiket és sírboltjaikat felépítették. stb...
(Az eredeti szabadalom-levél Kis-Marja város levéltárában.)»
S így mindent elmondtam, mi Miczbán mesés alakjának magyarázatára vonatkozhatik, még csak a Turul 1889. évi I. füzetében e czímen megjelent czikkre óhajtok pár szóval reflectálni.
Az hogy egy apának, t. i. Simonnak, kit máskülönben Miczbánnak is neveztek, nem hét, hanem hat fia volt: annak ellene mond az a tény, hogy a hetedik fiú az 1280-ban elhalt (Kövesdi) Demeter volt, ki bár convent tag létére családot nem hagyhatott hátra, a hetedik ágat képviseli.
Hogy a zemplénmegyei Kövesd- vagy Purustyán-várában – vagy az erdélyi Egeresen születtek-e Simon fiai és vajjon a kérdéses fiak egyszerre láttak-e napvilágot – az mindegy; de hogy mind a két fiú Simon fia volt, ez a felhozott adatok alapján eléggé világos.
Arra, hogy valaki egyszerre ily bő családi áldásban részesüljön, szintén van példa a történelemben. Ott van br. Rauber András esete, kinek neje a XVI. század második felében nyolcz ikergyermeket szült, négy fiút és négy leányt. Sőt nem rég napjainkban is (1889. jun. 27.) hasonló bő áldásról, egyszerre öt fiúgyermek születéséről hoztak hírt a fővárosi lapok.
Hogy Soós György 1617. évi sírirata a hét fiágról hallgat, ez még nem bizonyítja az ellenkezőt; és ha a kérdéses monda Bochkay István fejedelem korában az ő nevével kapcsolatosan tünik fel – ezt csak természetesnek lehet találni.
A szép költői történetet megzavarja egy új prózai mese, mely többet ugyan nem mond, csak hogy egy antipendium költött hírét hozza felszínre, mi egyébként az eredeti felfogást nem bírja megingatni, sőt erősbíti; – mert csakugyan létezett valami ereklye, mely a mesésen hangzó Michbánnénak ha nem is egyivásu fiaira vonatkozik.
Soós Miklós 1418. évi czímeres levelének képlete tehát nagyon elfogadható azon felfogással, hogy ez a törzsanyát ábrázolja, s a hölgyalak szarvai nem más, mint a bőség jelképe, mit a heraldika hanyatlása korában Soós Istvánnak 1569-ben szerzett czímere (vad asszony) oly rútul eltorzít; azonban ennek is meg van a maga oka s magyarázata.*
L. Turul 1885. évf.
Regéknek általában történeti becsre vajmi kevés igényük van, azonban a népmondák, a hitregék történetére és a mivelődés történelem szempontjából nem érdektelenek, úgy szintén a czímer-tant is érintik, a mennyiben ösztönzést kölcsönöznek csodálatos alakok magyarázatára és sokszor téves felfogások helyesbbítésére vezetnek.*
Turul 1883 48., 1884. 67.
SOÓS ELEMÉR.
