A fejedelmi Brankovicsok.
31A fejedelmi Brankovicsok.
A Brankovics fejedelmek felette érdekes genealogiáját mai napig még mindig elmult századok krónikásainak tudósításai alapján, mesékkel telve szokták közölni. Ezen család genealogiáját a már e helyütt is felhalmozott új chronistikus és oktrati anyag alapján a mai idők biráló történetírása követelményei szerint kidolgozni, ezen értekezés feladata.
* * *
Tudvalévő dolog, hogy Mária, I. Lázár fejedelem leánya, Branko fiához, Vuk-hoz ment nőül. Vuk nagyatyja Raics szerb történetíró szerint Plakid; (némelyek e nevet Mladen névvel azonosítják). – Plakid Laonikos bízánczi író szerint. Dusán császár halálakor Ochrida és Prilisbae kormányzója volt.
A mai okirati kutatás e család kezdetéről a következőket tudja.
Első őse Rassisaglics Mladen vajda 1354. előtt halt meg. Három fiúgyermek maradt utána: Brajko 1354, Radoszav 1351–1354. és Jekpal Branko, – kik közül az utolsóról a család későbbi neve származik. Jekpal Branko 1365 óta Ochrida és Prilep szebastokrátora.
Neje Dragina, más néven Vitoslava, Nenadakja Ugljesának s Olivér szerb despota nővérének* leánya; † 1374. január 31-én.
Miklosich, Monumenta serbica 1858, 184. «Dragina zovomi Vitoslava disi Uglese Nenadakij, i sestricna Olivere despota, a zena Vranka Jekpala».
Fiuk: István Vuk.*
l. h. 223. «Viki sini sevastokratora Vanka, unuki Mladena vajvode.»
Vuk ipja trónralépése után megkapta Ochridát és Prilisbaeát illető nagyatyai részét, később Trikka és Kastoria kormányzója is lett, 1371. aug. 15-én* a chilandári kolostornak két falut adományoz. 1387. jan. 20. a raguzaiaknak adott szabadalmakat erősíti meg.* Orbini raguzai történetíró szerint a rigómezei ütközet alatt (1389.) a törökkel egyezkedni akart. 1390. máj. 3-án* tanusítják a raguzaiak, hogy az ő, nejének és fiainak letéteit átvették és hogy az egész családot a városukba felveszik.
I. h. 181.
I. h. 207.
I. h. 215.
1392. nov. 21-én megigéri Vuk, hogy a chilandári kolostor saját (t. i. Vuk) területén fekvő birtokai után a töröknek adót fog fizetni.* Ugyanazon napon kiállított okiratban következőleg írja magát alá: «Brankovics Vlk, a szerbek és a Dunavidék (po dunájo) ura»,* 1394. apr. 9-én megkapja a «magnificus ac potens dominus Volchus de Brancho, Dominus Rassie, Slavonie … carissimus et intimus amicus nostri Dominii … cum suis filiis» a velenczei polgárjogot.*
I. h. 222.
I. h. 224.
Diplom. emlék. az Anjou-korból III. 749.
A rigómezei csata után rövid ideig birtokain tartózkodott; midőn azonban Lázár özvegye, Milicza, felderítette, hogy Lázár családja ellen fondorkodik, Bajazet szultán 1398. okt. 6-án megmérgeztete. Orbini szerint Balsa fejedelem, kihez Philippopolisból menekült, mint árulót lefejeztette.
Az egyedüli haláláról szóló okiratos tudósítás* egészen szárazan közli, hogy Brankovics Vuk 1398. okt. 6-án halt meg. Miután 1392. óta okiratilag mint szerb hospodár és bán fordul elő, miden esetre sokkal hosszabb ideig volt kormányzó, mint a régibb krónikások hiszik.
Miklosich 231.
Neje Mária (Mara) I. Lázár fejedelem és Milicza leánya. Régibb adtok szerint már 1363-ban ment volna férjhez, mi, ha György nevű fiának 1367-ben történt születését tekintetbe vesszük, nem éppen valószínűtlen.
1390. május 9-én* férjével és fiaival együtt fordúl elő. 1405. decz. 29-én fiaival együtt a raguzaiak szabadalmait erősíti meg. Azonkívül okíratok még 1413. okt. 3-án is említik.* Halála éve: 1425.
I. h. 215.
I. h. 369. 277. 279.
István Vuknak Máriával kötött házasságából csak három fiát ismerjük: Gergely Istvánt, Györgyöt és Lázárt.
32Gergely István, először az 1390. május 9-én kiállított, előttünk már ismeretes raguzai okiratban fordul elő.
1405 deczemb. 29-én anyjával és Lázár öcscsével a raguzaiak szabadalmait erősíti meg. 1413. okt. 3-án György és Lázár testvéreivel és anyjával együtt az áthosi Pál zárdának egynéhány falut adományozván, egyuttal igéri, hogy a nevezett zárdának évenként húsz font ezüstöt fog adományozni.
1413 után már nem akadunk nyomára.
Neje ismeretlen. Gyermekei közül csak Györgyöt és Jánost ismerjük: az utóbbi 1419-ben mint despota fordul elő.*
Hopf. Gesch. Griechenlands im Mit elalter (az Ersch-Gruber-féle encyklopaedia 85. és 86-ik kötetében) 85/458.
Lázárról ugyanazon adatok szólnak; őt is csak az 1390-től 1513-ig terjedő okiratok ismerik; felesége és netáni utódai teljesen ismeretlenek.*
Arra, hogy e két testvér még 1413. után is szerepelt, következő, Engel «Gesch. v. Servien» cz. művének 348. oldalán előforduló évnélküli chilandári okirat nyújt némi támpontot: «Volkovics Gergely fivéreim, György és Lázár s anyánk Mara a chilandári kolostornak, melyet a törökök minden szomszédbirtokkal megfosztottak. Orachovicza falvat a hozzátartozókkal együtt adományozzuk.» Aláírás: «Krisztus Istenben hívő Gergely úr (gospodin) és György s Lázár úr, valamint anyjuk, Mara úrnő.»
Brankovics György. Gergely és György fivéreknek Vuk halála után a török hadseregbe kellett lépniök. Az angorai csatában György Konstantinápolyba menekült, Gergely azonban Timur katonáinak kezébe esett, a kitől később kiváltották. Lazarevics István szerb fejedelem gyanusítása alapján II. Manuel császár Györgyöt Konstantinápolyban börtönbe vetette. György megvesztegette a börtönőrt és Soliman szultánhoz menekült. Midőn a szerbek a szultánt megtámadták, ez Györgyre egy csapat vezérletét bízta; György azonban Vuk herczegtől megverette magát s újra István fejedelemhez ment (1403. nov. 21.), a kivel ezután valószínűleg ki is békült. 1410-ben György ujra átpártolt Solimanhoz, de Musa kezébe esett, a ki életben hagyta, hogy ellent állítson fel benne Istvánnal szemben. 1412-ben kibékült Istvánnal, úgy hogy az utóbb trónörökösének kinevezte.* Midőn György trónra lépett (1427). 60 éves volt; ennélfogva 1367-ben született. Az okiratok értelmében szüleinek második fia volt.
Zsigmond király István közt e trónörökösödési ügyben létrejött okiratot, Tata 1426. kelettel, I. Engel 370. s köv.
1430-ban II. Muraddal békét kötvén, ennek országa egy részét engedte át s adófizetésre kötelezte magát. Daczára annak, hogy nemsokára Magyarország barátságát megnyerte, mégis Mária nevű leányát és Gergely és István nevű fiait a szultánnak ki kellett szolgáltatnia.
1435-ben elnyerte a veleczei patriciatust. Midőn a szultán 1437-ben fegyveres kézzel megtámadta, Györgynek szöknie kellett s ámbár magyar segítség által, tartományait 1444-ben visszakapta, mégis mindig a török felé hajlott.
Midőn őt Szilágyi Mihály, Mátyás király nagybátyja, lesben megtámadta s jobb kezét megsértette, György 1456. deczember 24-én e sérülés következtében meg is halt.
Neje Irén,* Kantakuzenos Emanuel, Morea protostrátorának (1420–1429.) és Kantakuzenos János császár egyik sarjának leánya.*
Okiratban – de csak tollhiba következtében – mint Ferina is fordul elő.
Musachi, Hist. della casa Musachia (ap. Hopf. Chron. gréco-romanes pag. 332.) szerint «Catarina Catacusina alias Erina» lett volna a neve.
Hopf* azt állítja, hogy Irén 1435-ben férjhez ment. Ezen évszám – ha sajtóhibát kizárunk és Györgynek Irénen kívül más feleséget nem tulajdonítunk – éppenséggel lehetetlen, mert Irénnek – egésze eltekintve attól, hogy György 1435-ben már 68 éves volt – 15 évvel férjhezmenetele után már is tiz éves unokájának kellett volna lennie, a mint ezt okiratilag tudjuk. Ha pedig 1435 a helyes évszám, akkor Irén Györgynek második neje és György fiai s Katalin nevű leánya minden bizonynyal csak György első nejétől származhatnának.
Chr. gr. rom. 536.
Ismerünk különben egy Zicsán 1429. sept. 11-én kiállított okiratot,* mely György feleségének, Irénnek festett arczképét tartalmazza.
Miklosich 3 9.
Halálos ágyán elrendelte György, hogy özvegye Irén, a három herczeg segélyével a kormány gyeplőjét átvegye. Midőn Irén ebbeli szándékában Gergelynek, a legöregebb (megvakított) 33herczeg társuralkodását pártolta, 1457 május 2-án Lázár, legifjabb fia Rudnikban megmérgezte.
György gyermekei. Ezek közül öt leányt és három fiút ismerünk.
a) Mária. Valószínűleg György fejedelem legöregebb leánya. Neve legelőször az 1429. szept. 11-én kiállított, előttünk már ismeretes okiraton fordul elő. Midőn II. Murad szultán 1436-ban Szerbiába betört és több várost elpusztított, György csak azáltal tudott segíteni a bajon, hogy fejedelmi pompával felékesített leányát, Máriát, a szultánnak kiszolgáltatta.*
Musachi 306. e herczegnőt Ilonának nevezi; szerinte Mohamed szultán anyja, 329. lapon pedig azt mondja: «Amurad császár nőül vette György szerb despota leányát, Máriát.» 337. lapon megint máskép nevezi «Maumed, Herinának György szerb despota leányának fia.»
Férjének 1451-ben bekövetkezett halála után hazájába tért vissza, innen pedig – Lázár öcscsének ármányaitól félvén – 1457-ben Gergely bátyjával együtt II. Mohamed szultánhoz ment, ki a vendégeket barátságosan fogadván, néhány földbirtokkal ajándékozta meg.
1470. nov. 4-én* tanúsítja «carica Mara», hogy a raguzaiaktól 500 hyperperát vett fel.
Miklosich 514.
1473. decz. 8-án* (Konstantinápoly) a raguzaiaknak barátságot igér.
I. h. 516.
1479. apr. 15-én* elrendeli, hogy a raguzaiak az áthosi Chilandár – és Pálkolostornak évenként 1000 hyperperát fizessenek.
I. h. 520.
Márczius 12-én (év nélkül)* a raguzaiak jelentésére, hogy követeiket bizonyos okból hozzá nem küldhették, válaszol.
I. h. 535.
Ápril 8-án és más helyen (minden kelet nélkül)* két hitelesítő levele fordul elő.
I. h. 536.
Máriáról szóló tudósítások 1487. szept. 17-éig terjednek.
b) Kantakuzena. Az 1429. szept. 11-én kiállított okíraton György, Irén, a három herczeg és Mária herczegnő mellett még György második leányának «gospoga Katakuziná»-nak arczképe is előfordul. Vajjon e megjelölés alatt a herczegnő keresztneve, vagy ez alatt Györgynek más néven ismert valamely más leánya értendő-e és hogy mi volt a herczegnő sorsa: nem tudjuk.
c) Katalin. Születési évét nem ismerjük. 1451. aug. 7-én már mint hosszabb idő óta férjes nő fordul elő és minthogy akkor már 10 éves leánya is volt, férjhezmenetele mindenesetre az 1440 előtti időre esik.
Férje, III. Ulrik, Cilly grófja, az 1454-ben meghalt II. Frigyes fia.*
Musachi 332: «l’altra (t. i. György szerb despotának másik leánya) fu maritata al’ Imperador Federico de casa d’ Austria conte de Cilo». Elbeszélésének folytatásában azt mondja «de Catarina seconda (György első leánya Mária volt) remase una figliola che fu la prima moglie ch’ havesse Mattias Ré d’ Ungaria». 1451. aug. 7-én Szendrőn kiállított békeszerződés György despota és Hunyady János, Magyarország kormányzója között (Teleki, Hunyadyak kora X, 305.): «Quod illustris princeps dominus Georgius dei gracia regni Rascie dezpotus Albanie dominus personaliter pro se ac pro inclitis et generosis dominabus Katherina consorte illustris principis domini Virici Cilie, Ortenburge et Zagorie comitis ac Margaretha vocatis filiabus suis, nec non puellis Elisabeth, filia eiusdem comitis Vlrici et Margareta appellata filia illustris Lazari filii sui neptibus scilicet suis … presentibus etiam et audientibus generosa domina Ferina vocata consorte nec non illustribus dominis Gregorio, Stephano et prefato Lazaro filiis eiusdem domini Georgiii despoti … illustrem et generosam puellam Elizabet neptem suam, nunc in decimo anno constitutam, filiam videlicet … Vlrici … Cilie … ex predicta domina Katherina filia ipsius scilicet domini dezpoti progenitam, que scilicet puella ex annuencia et concessione ssione eorumdem parentum ipsius puelle sub conservactione procuracione disposicione et potestate ipsius utputa domini dezpoti existeret, egregio Mathie filio … Johannis gubernatoris … sacri matrimonii federe, dare assumpsisset … in consortem … Ipso … domino dezpoto interim e seculo migrante prefata domina Ferina consors nec non Gregorius, Stephanus et Lazarus filii sui seu alter eorum qui ex eis superstes remanebit, puellam ipsam dicto Mathie …reddent.».
Ulrik, nőrokonának, Borbálának, Zsigmond királylyal való egybekelése és korábbi családi összeköttetések következtében azt hitte, hogy Magyarország vezetésére neki kizárólagos joga van. Cselszvő létére a Várna utáni korszak és V. László kiskorúsága elég alkalmat nyujtottak arra, hogy az általa gyűlölt Hunyadyak családját kiirtsa. Daczára annak, hogy (a mint ezt az előbbi okiratból tudjuk) Erzsébet leányát a fiatal Hunyady Mátyással eljegyezték, Ulrik a 34Hunyadyak ellen még tovább is ármánykodott, minek az lett a vége, hogy Hunyady László emberei Nándorfehérvártt 1456-ban Ulrikot felkonczolták.
Özvegye «Katharina von Gottes Gnaden, weiland des Hochgebornen Fürsten Graf Ulrichs, Grafen zu Cili cze Ortenburg und in dem Seger sel Wittib» czímet viseli. 1457. jan. 1-én a regensburgi városi tanácsot arra kéri, hogy a török háborúban részt vett katonáit és kapitányait, férjének Nándor-Fehérvárott történt meggyilkoltatása tárgyában kihallgatván, ezeknek vallomásait bizonyítékok czéljából, vele közölje.* A tanács erre válaszolja, hogy felvilágosítással nem szolgálhat.
I. h. 535.
Ulrik fiai még atyjuk előtt haltak el: György † 1434. Herman † 1452.
d) Margit. A szendrői oklevél róla mint György leányáról tesz említést. Ellentétben a férjes nőnek nevezett Katalinnal, Margit az okiratban hajadonként fordul elő. Valószínűleg még fiatal korában mint hajadon halt meg.
e) Erzsébet. E herczegnőnek eredetileg Milicza neve lehetett,* melyet valószínűleg csak férjhez menetele után változtattak át Erzsébetre.
Musachi 306.: «dal quale (t. i. György herczegtől) fú generato … Lisabet altramente Miliza, la quale hebbe per moglio il Signor Alesio Span …»
Férje (Magnifico) Elek, a Span-ok házából származó Mihály, Drivasto nagy hűbéresének († 1442.) fia. Elek tartományait 1442 óta kormányozta és meghalt 1495-ben. Erzsébettel kötött házasságából következő gyermekek származnak:
1. Márk, 1495. Neje Briani Nikolaea.
2. Biagio: neje: Contarini Katalin.
3. Sándor: neje: Moloria Erzsébet Paduából.
4. Lucia 1470–1478; férje Angelo Péter Drivastóból.
5. Demetria: férje magyar úr.
6. Angelina, férje Ducagin István, Polog ura.
7. Adrianna, férje Michieli János.
E család férfiága Sándor unokája. Elek személyében halt ki.
f) Gergely. György legöregebb fia. Midőn Murad szultán 1437-ben Szerbiába betört és Nándorfejérvár erélyesen ellenállt, a szultán az által vélte haragját csillapítani, hogy az egy évvel azelőtt túszokul neki átadott Gergely és István nevű herczegeket megvakította és Ázsiába internáltatta.*
Musachi 329: «L’ Imperadore Amurat … privó della luce dell’occhi lidne suo (t. i. Máriának) cognati, l’ uno de quindici e l’altro de sedici anni erano andati a visitar la sorella in Andronopoli e trovandusi alla car, ria questi predetti fenciulli con Amurat, cacciato un cervo, ambidue ad un tempo fecire il cervo; visto questo Amurat al’ hora del mangiare il fe’ abacinare l’occ i e rimandolli ambi al padre, e poi mosse guerre al socero suo Despoto Jurgo e cacciolo dal stato e figlio tutta Rassia e Servia». – Musachi szerint Gergely tehát 1421-ben, István 1422-ben született volna.
Szerbiában 1445. szept. 17.* akkor találkozunk vele okiratban, midőn atyja vele, István és Lázár öcscsével a raguzaiak szabadalmait helyben hagyja.
Miklosich 433.
Ugyanazok helyreállítják fennebbi napon (Smederevo)* a raguzaiaknak Srbrnicáról szóló szabadalmát.
I. h. 437.
1457. aug. 12-én* elismerik Lázár és István fivérek, hogy György atyjuk által Raguzában letett pénzösszegnek őket illető részét felvették, úgy hogy csak Gergely része maradt ott.
I. h. 476.
1457. deczember 14-én* Smederevoban elismeri István herczeg, hogy atyja által Raguzában elhelyezett összegnek Gergelyt illető része is fel van véve, úgy hogy ez összegből Raguzában már semmisem található.
I. h. 478.
Ugyanez évben* említi egy okírat Gergely követeit: Ephrosim Hegument és Zachiics Istvánt.
I. h. 479.
György despota végrendeletének értelmében Irénnek kellett volna három fiával együtt a kormányt átvennie. De midőn Lázár az anyát azért, mert Gergely főhatalmát pártolta, megmérgezte, tanácsosnak találta Gergely, hogy életének biztosítása czéljából István öcscsével, Mária volt szultánnéval és anyjuk fivérével, Kantakuzenos Tamással (1431–1458.) együtt Konstantinápolyba meneküljön.
Gergely utóbb Gremanus szerzetes neve alatt Chilandárba húzódván, itt 1460-ban meg is halt.
Neje gyanánt a régibb irodalom Theodorát (Theklát) Kantakuzenos Máté, Kantakuzenos 35János unokahugát említi; – ez oly állítás, mely a Kantakuzénok okíratok nyomán öszszeállított, nemzetségfája alapján be nem bizonyítható.
György gyermekei közül két fiát ismerjük:
a) Az egyik házasságon kívül született. Nevére nem akadtam. Tudjuk, hogy nagybátyjának, Lázárnak 1458. jan. 20-án bekövetkezett halála után szerb trónkövetelőül lépett fel és 1458. febr. vége és aprilis 21-e között Smederevót hatalmába ejtette.* További történelme ismeretlen.
Klaić Gesch. Bosniens 404.
b) Vuk «Zmaj». A fejedelmi Brankovicsok e sarjáról különböző genealogiai adataink vannak. A régibb irodalom tulnyomó része szerint azon Gergely fia volna, ki mint Germanus szerzetes a chilandári zárdában 1460-ban halt meg. Ducange szerint Gergely Erzsébetet, Beatrix magyar királyné nővérét bírta volna feleségül, kitől gyermekei nem születtek; természetes fia pedig János, Magyarországban halt volna meg. A későbbi írók nagy része Gergelynek Vuk nevű fiút tulajdonít, ki bátorsága és merészsége következtében a «Zmáj» (= sárkány) nevet kapta.*
Musachi 332. szerint Gergely Lázár elől Magyarországba menekült, hol törvényes fiak hátrahagyása nélkül meg is halt volna.
E Vuk történeti személy. Törökországból 1465 táján Magyarországba kerülvén, 1471-ben a Szerémségben letelepedett szerbek által despotának proclamáltatott, mire a királytól Szerémségben székhelyet is kapott. Mint a naszádosok parancsnoka 1485-ben bekövetkezett haláláig Mátyás királynak s az országnak lényeges szolgálatokat tett a török ellen.
Minthogy Orbini, Ducange és napjainkban még Hopf is e Vukot István herczeg fiának, tehát Gergely unokaöcscsének tartják, szükséges, hogy Vuk genealogiájára nézve a következőket állapítsuk meg:
a) Gergely házassága okiratilag ki nem mutatható. Beatrix királynénak Gergelyhez nőül ment nővéréről még a kevésbé megbízható genealógusok sem tudnak semmit.
b) Hogy Gergelynek természetes fia volt, azt fennt láttuk; vajjon Jánosnak hítták-e és vajjon Magyarországon végezte-e be életét, ki nem puhatolhatjuk.
c) A mint még meggyőződünk, István herczegnek Vuk nevű fiáról sem Musachi, sem a rendelkezésünkre álló okirati anyag nem tud semmit. István életében csakis György és János nevű két fiáról tesz említést; – úgy családjáról halála után tanuskodó okiratok szintén csak két fiát, Györgyöt és Jánost ismerik. Hozzá még az is járul, hogy Vuk oly korszakban vonult Magyarországba s oly időben lett despota, midőn, még ha István első gyermeke lett volna is, legjobb esetben csak ifjú korban lehetett.
Ha tehát az eddig mondottakat összegezzük, következő eredményre jutunk:
Hogy Vuk Istvánnak törvényes fia nem lehetett, ezt az okiratok és az időszámítás minden kétséget kizáró módon bizonyítják. De mivel őt a Brankovicsok nemzetségfáján sem okiratilag, sem másként nem tudjuk kellőleg elhelyezni, az okirati bizonyítékok minden hiánya daczára azon írók állításait kell elfogadnunk, kik őt Gergely fiának és György unokájának tartják. Gergelynek a krónikások által általánosságban elfogadott házassága s az időszámítási viszonyok (Gergely már 1440-ben nős lehetett) e genealogiai feltételezést nagyon is támogatják.
Vuk Zmaj a jajczai Brankovicsok állítólagos ősatyja; néhány meg nem bízható genealogus szerint t. i. Danicát, István bosnyák király nővérét, bírta volna feleségül. Hogy Vuk Zmáj sem testvéreket, sem gyermekeket nem hagyott maga után, kitűnik azon körülményből, hogy Mátyás király Vuk halála után, annak Valkómegyei birtokát: Berekszó várát Brankovics Gergely öcscse, István fiainak («illustri Georgio principi et magnifico Juhannis despotae») adományozta.
Az okirat (Teleki, Hunyady akkor a XII. 303. do. 1486. deczember 12.) különben határozottan mondja: «quod alias fidelis noster illustris quondam Wok consimiliter despotus ex nostra donatione et inscriptione tenuit et possedit, sed per mortem et defectum seminis eiusdem ad Maiestatem nostram extitit devolutum.».
Vuk nejéről a köveetkezőket tudjuk: 1489. nov. 10-én (i. h. 472.) Frangepán Zsigmond özvegye, Ilona, Borbála leányának «quondam illustris domini Wok despothi» özvegyének 36Fenyérkő nevü birtokán végrendelkezvén, Lupsicz, Triblyana, Zryana és Kosicze nevü birtokait Borbála és Dorottya (Blagay István neje) leányainak egyenlő részekben hagyományozza. Dorottyának vannak gyermekei; Borbálának nincsenek.
g) István. György desotának ez ifjabb fiáról a Gergely alatti idézetteken kívül még a következő okiratok is tesznek említést:
a) 1445. Novo Brdo keltűben «István Knéz»,*
Miklosich 438.
b) 1457. nov. 29-én* elismeri Zunjevics Dánián, hogy Lázár despota és «István úr» számára Brankovics György despota letétének egy részét a raguzaiaktól felvette.
I. h. 478.
c) 1476. okt. 1-én* neje és két fiát, Györgyöt és Jánost, a raguzaiak kegyébe ajánlván, arra kéri a köztársaságot, hogy családját halála után el ne hagyja.
I. h. 518.
István t. i. Lázár elől Magyarországba menekült, hol kisérete által Szerbia despotájának kiáltatott ki. De midőn a Szerbiában nyerendő valódi hatalom elérésére czélzó kisérletei meghiusultak, vándorbothoz nyult újra, Albániába jutott, hol megnősült s Olaszországban halt meg.
Halála évét az összes tudósítók igen tág értelemben az «1481. körüli» időre teszik.
Pedig az 1476. okt. 371-én kiállított okirat (melyben családját a raguzaiak oltalmába ajánlja) hátlapján következő szövegre akadunk: «1477. die 2. aprilis «De olim Stefano despota». Ha már most szemügyre veszszük, hogy a régibb irodalom értelmében élete 56-ik évében halt meg s hogy Musachi szerint megvakíttatásakor 15 éves volt – akkor azon bizonyára nem mindennapi jelenségre akadunk, hogy a krónikás, a hagyomány és az okirat ez esetben feltünő egyetértéssel egészítik ki egymást: Musachi szerint István 1422-ben született; a többiek szerint 56-ik évében halt meg; az okirat szerint 1476. okt. 1-én még életben van, de 1477. ápril 2-án már mint «olim» fordul elő. Ha tehát 1422-ben született, 56-ik évében meghalt: akkor István halálának az 1477-ik évben kellett bekövetkeznie.
István családja. István Albániában – az évszámot nem lehet megállapítani, de mindenesetre az 1466. előtti időre esik – Angelinát vette nőül.
Atyja «nagy» Comneno Golem Thopia Arianiti György; 1443-ban Cermintza, Catafigo, Mochino és Spatennia ura, 1448-ban velenczei kapitány Albániában, † 1461. Anyja: ennek első neje Musachi Mária.*
Musachi 285. 307. 332.
Midőn a család a törökök betörései következtében Albániában már nem érezte magát biztosnak, István Olaszországba vonult, hol az 1476-ban kiállított, előttünk már ismeretes okiratban Angelina feleségét a raguzaiak oltalmába ajánlja.
1495. nov. 3-án* «V grade Kupinnom» kelettel megigéri a «gospoga despoticza Aggelina» György és János fiaival egyetemben, hogy az áthosi Pálzárdának évenként 500 db, aranyat fog adományozni. Pecsétjén olvasható: «gospo despoča Agglina.» A következő felirat ismeretlen évből származik: «Sveti Jodne milostivi, pomilui rabu si despinu Aggelinu i ne dare …»*
Miklosich 539.
I. h. 572.
A kortársaitól áhitatosnak és eredményesnek neveztetett Angelina 1516-ban halt meg.*
Hopf, Chron. 535. e keletet minden határozottsággal idézi. Angelina, ki férje halála után előbb Erdélybe, aztán (1485.) Szerémségbe tért vissza, áhitatossága s jótettei által annyira kitüntette magát, hogy szerbek «Angelina anya» állandó dísznévvel tisztelték meg. Egy kézirat értelmében az 1516 kezdetén elhalt Maxim nevű fiát csak pár nappal élte volna túl. Teste, férje és fiai mindaddig, míg a törökök e zárdát ki nem rabolták s a szentek hulláit meg nem semmisítették. Angelina nemcsak áhitatos, de egyuttal írástudó és tanult nő is volt. Több a szerémségi zárdákban előforduló kézirat az ő gyüjteményéből származik; nagy részük saját kezű jegyzeteivel van ellátva (Safarik, Gesch. des südslav, Literatur III. 122.)
Istvánnal kötött házasságából Mária leányát, s György és János nevű fiait ismerjük:
a) Mária, 1466-ban született; férje 1485-ben III. Bonifácz, Montferrat őrgrófja,* ki 1494. jan. 31-én halt meg.
Musachi 285, 306, 333. Miklosich 518.
Mária 1495. aug. 27-án követte férjét.
b) György (ming szerzetes Maxim), István és Angelina öregebb fia.* Előfordul az 1476. okt. 1-én kiállított, már ismeretes okiratban. Egy időig János öcscsével együttesen viselte a despota czímet, melyről, hogy szerzetesként élhessen, lemondott. Hogy ezt már 1486-ban megtette volna, annak az 1495. nov. 3-án kiállított oklevél ellene mond, mert pecsétjén itt határozottan a «gospo despoti Georgie» nevet viseli.*
Musachi 333.
Miklosich 539.
Miután Levita, sophiai metropolita, Györgyöt püspöknek felszentelé, ez János öcscse halála után (†1503.) a törökök elől való félelmében szerémi székhelyét, Kuppinikot elhagyván, 1503-ban Oláhországba vonult, hol Radul fejedelem kegyesen fogadta s a jövevényt az oláh metropolita halála után érsekké kikiáltották. Radul utódja, Michna alatt érseki méltóságáról lemondván, a szerémségi Krusedol nevű zárdába vonult vissza.
Nagul fejedelem innen ismételve Oláhországba hívta, hol Maxim (ez volt szerzetesi neve) utóbb két zárdát alapított. Szerémségben maradt honfitásai után vágyakozván, Oláhországban mást szentelt fel metropolitának, visszatért Szerémségbe a az ottani, Krusedol nevű zárdákban meg is halt. – Az anyja Angelina által kiállított okiraton kívül még a következők szólnak róla:
a) 1496. máj. 4-én (Berkasovo)* János despota bátyját, Maxim metropolitát «fenséges»-nek említi.
I. h. 541.
b) 1514. mint «Vladike Maxime… despota» fordul elő.*
I. h. 549.
Halála 1516. jan. 18-án következett be. Az erre vonatkozó felirat róla mint «Maxim despota úr»-ról tesz említést.*
I. h. 549.
c) János despota, István és Angelina ifjabb fia.*
Musachi 306, 307, 333.
Angelina, mint tudjuk, férje halála után fiaival előbb Erdélybe, aztán Szerémségbe vonult, hol az ifjabb fiú, János, az akkor már nagyra nőtt szerb gyarmat által despotának kiáltatott ki. Ez utolsó czímzetes despota élete többnyire csak ájtatosság és jótettek lánczolata lévén, a politikai történelemnek róla nem sok a közölni valója.
1476. okt. 1-én és 1495. nov. 3-án kívül még a következő okiratokban fordul elő:
a) 1496. máj. 4-én* a krusedoli zárdának egynéhány telket adományoz.
Miklosich 541.
b) 1499. júl. 23-án* (Kupinnik) megigéri, hogy – miután Szerbia despotájának proclamálták – az Esphigmeni zárdának ugyanazt fogja ajándékozni, a mit nagyatyja, György despota, nevezett zárdának adományozott.
I. h. 543.
Ez okirat szerint János tehát 1499-ben despotának kiáltatott ki. Az okmányt Angelina is aláírta.
János despota 1502. decz. 10-én* halt meg.
I. h. 548.
Neje, Jaksics Ilona, egészen 1521-ig a desota czímmel élt. Következő okiratokban fordul elő:
a) 1502. jun. 11-én* (Budim) kötelezi magát, hogy a chilandári zárdának évenként 100 db. aranyat adományoz. Aláírása következőleg hangzik: «Bi Christa boga blagoverna gospogja Elena, milostio bozieio Srblemi».
I h. 546.
b) (1502. után) jun. 11én (Budim) ugyanazon aláírással.
János despotának Jaksics Ilonával kötött házasságából csak egy névtelen leányát, Frangepán Ferdinan gróf feleségét ismerjük.*
Musachi 306.
II. Lázár fejedelem. György fejedelem és Irén legifjabb fia. Trónralépése előtt következő okiratokban fordul elő:
a) (kétszer) 1445. szept. 17. (Smederovo), atyjával és bátyjaival együtt. b) 1456. decz. 7-én (Smederevo).*
Miklosich 433, 437, 476.
Midőn atyja halála után Lázár sehogy sem akarta anyjával és bátyjaival a kormányt megosztani, anyját megmérgezé és testvéreit elűzte. Az erőszakosan nyert uralomnak nem sokáig örvendhetett, mert már 1458. január 20-án meghalt.*1446. októberben Lázár görög császári herczegnőt vett nőül; e házasságban az ez évben szerbek és görögök között a törökök ellen kötött szövetség kifolyását látjuk.
Atyja halála után 1458. aug. 12-én, nov. 23-án és decz. 14-én fordul elő Miklosichnál 476, 478.
E herczegnő neve Ilona. Atyja Tamás, II. Manuel 38császár és Dragasa Ilonának fia, 1428–1432. Morea despotája Kalavrytán, 1432–1460 Achája fejedelme Clarentzán; 1460-ban a törökök által előzetett; † 1465. máj. 12-én.
Anyja Zaccaria Katalin, Achája örököse, 1430-ban ment férjhez és 1462. aug. 12-én halt meg. Ilona szüleinek első gyermeke; 1430 végén vagy 1431 kezdetén születhetett.
Férje halála után az özvegy Smederevóban tartózkodván, a bosnyák dynastiával kötendő házasság által az uralmat családjának fenntartani iparkodott. Szerbiának a törökök által okozott bukása után két leányával Magyarországba, később Mária öregebb leányához Boszniába, 1461-ben Anconába s ezután Olaszországban tartózkodó atyjához, Tamáshoz menekült. 1462. augusztusban Tamás despota a velenczei köztársaságból többi között azt is kéri, hogy Kofuban levő szolgáit és legöregebb leányát, Ilonát, rangjához képest tisztelje. 1469-ben Ilonának a Korfuban tőle elrabolt kicnsek tárgyában Velenczében pöre volt; erre Hypomene név alatt apácza lett s mint ilyen 1477. nov. 7-én egy leukádiai zárdában halt meg.*
Ilona Musachi 303. szerint 1474-ben «Patientia» név alatt Santa-Maurában lett volna apácza. Lázárral kötött házasságát 1447-re teszi, mely alkalommal Lázár Palaeologos János által «szerb despota» czímmel ruháztatott fel (i. h. 303, 332).
Lázár házasságból következő négy leány ismeretes:
1. Ilona (Jelača); férje 1459. apr. 1-én István, bosnyák királyfi. Ilona 1461. novemberben Mária nevet vesz fel; meghalt Magyarországban 1466 után.*
Közelebbi adatokat más alkalommal fogok nyujtani. Musachi 303. Lázár leányai határozottan Miliczát, orosz király nejét említi; ő ezt valószínűleg Máriával cseréli fel, mert 333-ik lapján Máriát határozza meg szerb Lázár leányának s bosnyák István hitvestársának nevezi.
2. (Palaiologa) Irén. Férje János, a «Kastrioták» családjából származott Skanderbeg György († 1468. jan. 14-én) és Komnena Arianita Andronika fia, János már 1463-ban fordul elő; 1468-ban Croja ura, 1474-ben átengedi ezt a velenczeieknek, mire Nápolyba megy; 1485-ben St. Petro (Galatinában) herczege és Soleto marquisja.
E házasságból csak két fiút ismerünk határozottan: Konstantint, Isernia püspökét (1498–1500.) és Ferdinandot, St. Pietro herczegét, kinek hat fia fiatal korban halt meg. János és Irén harmadik fia, György (†1540.) határozottsággal ki nem mutatható.
3. Milicza (némelyeknél Mária)* Férje 1463-ban III. Lénárt, a Tocco-családból való zentei gróf, II. Károly († 1448. okt.) és Ventimiglia Giracii János gróf leányának fia. Lénárt 1448-től 1479-ig despota; 1479-től csak Kephalonia, Zante, Leukadia, Angelokastron, Vonizza és Varnazza ura; 1460-ban elveszti Angelokastront és Varnazzát; 1479-ben megfosztják őt a törökök Vonizzától s a többi szigetektől, mire Nápolyba menekül; itt megkapja Calimera és Briatico nevű hűbéreket és VIII. Károly franczia királytól Monopoli hűbérségét; 1494. végrendelkezik s meghal 1499-ben.
Musachi 303 Máriának, 335 Miliczának nevezi. Nicolo Serra («Storia di Zante») ap. Hopf. Chron. 343 Miliczának mondja.
Milicza 1464-ben fiának, III. Károly születése után halt meg, mire férje Marzano Francziskával (Arragóniából) 1477-ben második házasságra lépett.
Miután Milicza és Lénárt utódai még ma is léteznek, ennélfogva a fejedelmi Brankovicsok e mai utódainak egyenes leszármazását nő csak egyetlen egyszer szakítja meg.
4. Margit. Ezt nővérei sorrendjében voltaképen legöregebb gyanánt kellett volna felvennünk. A szendrői okiratban Margit határozottan Lázár leányának és György fejedelem unokájának neveztetik. Akkor valószínűleg Lázár legöregebb gyermeke lehetett és minthogy róla több tudomásunk nincsen, kétséget nem szenved, hogy mint hajadon, fiatal korában halt meg.
* * *
A Brankovics fejedelmek Maxim személyében haltak ki. Meg kell még említenem, hogy a XVII. század folyamán két különböző, utóbb grófi rangra is emelt, hasonló nevű család kötötte össze koholt leszármazás alapján családfáját a fejedelmi Brankovicsokkal.*
Ezekkel bőven foglalkozik Thallóczy Lajos czikke a Századok-ban 1888. évf. 689–713.
Záradékul álljon itt a fejedelmi család nemzedék rendje:
Rassisaglics Mladen vajda † 1354 előtt; Brajko 1354.; Radoszdv 1351–1354.; Jekpal Branko Ochrida és Prilep sebastokrátora 1365–1398. Neje: Dragina Vitoslava, Nenadakja Ugljesa leánya † 1374 jan. 31-én.; Vuk István † 1398 okt. 6. Neje: Mária, I. Lázár szerb fejedelem leánya † 1423.; Gergely István 1390–1413.; György sz. 1367. fejedelem 1427. † 1456 decz. 24. Neje: Irén, Kantakuzenos Mánuel leánya, † 1357 május 2.; Lázár 1390–1413.; György; János 1419. despota.; Gergely †1460. mint Germanus szerzetes.; István † 1477. (ár. 2. előtt). Neje: Angelina. Komnén Golem Thopia Arianiti György leánya † 1516.; Mária 1426–1487 szept. 17. Férje: 1436. II. Murád szultán † 1451.; Kantakuzena 1429.; Katalin. férje: III. Ulrik Czilly grófja † 1456.; Margit 1451.; Erzsébet (Milicza), férje: Span Elek † 1495. Drivasto ura.; II. Lázár fejedelem † 1458 jan. 20. Neje: 1446. Ilona, Palaeologus Tamás leánya, † mint Hypomene apácza 1474 nov. 7.; Vuk «Zmaj» † 1485. Magyarországban. Neje: Frangepán Borbála † 1489 után.; tm. Fiu 1458.; György (Maxim) metropolita, † 1516. jan. 18.; János despota † 1503. Neje: Jaksics Ilona † 1521.; Leány, férje: Frangepán Ferdinánd.; Mária, sz. 1466. † 1495. aug. 27. Férje: III. Bonifácz, Montferrat őrgrófja, † 1494. jan. 31.; Margit 1451.; Ilona (Mária) † 1466 után, férje: 1459. ápr. 1. bosnyák István, † 1463.; Irén, férje: Castriota János, Soleto marquisja.; Milicza † 1464., férje: 1463. III. Tocco Lénárt, Kephalonia ura † 1499 körül.
;
;
Dr. WERTNER MÓR.
