II. Lardus Tádé sirköve. (1512.)
II. Lardus Tádé sirköve.
(1512.)
(1512.)
Megbeszélendő sirkövünk a kassai székesegyház ujjáépítése alkalmával napfényre került sírkövek gazdag tárházából való.* Anyag veres márvány, szélessége 0˙82, magassága 1˙90 m. A kő síma felületét, keret nélkül egy czímerpajzs tölti be, a legenda a kő alján, – a képes mezőtől vízirányos erősen kidomborodó hármas pálczatagozattal elválasztva, lapidaris betűkkel vésve következő:
* E sírkő kettős, hátlapjára a későbbi időkben 1580-ban, Kollonics János Bertalan tokaji, majd egri kapitány később kassai főkapitány s tábornok első nejének: született Rechenberg Ilonának epitaphiuma vésetett. – Egy feszületet ábrázol, mely előtt az elhúnyt nő s mellette egy kis gyermek térdepel.
A római számokkal vésett évszám a legalsó sorban le van törve csak a tizes számos (XII) olvashatók s ez épen elég arra, hogy a sirkő korát (1512) meghatározhassuk.
A sirkő síma lapját egy czímerpajzs tölti be, mely karikába akasztott szíjon látszik függeni. E szij csokorszerűen többszörös hajlásban előtűnik a pajzs mögűl s alól két vége bojtokban végződik. Az osztott pajzsban kettősfarkú oroszlán látható oldalára illesztett nyolczágú csillaggal, felűl mindkét oldalt, szintén nyolczágú csillagtól kisérve.
E czímer egy minden tekintetben sikerűlt renaissance alkotás – még pedig kétségkívül a Mátyás király alatt gyökeret vert olasz renaissance iskolából, mestere előtt mindenesetre ösmeretesek voltak a nemes minták az élő heraldika korából: a valódi czímerpajzsok, melyek oly gyér számban maradtak reánk. – Az oroszlán állása, tartása, stylja ugyanaz, a mi a marburgi és seedorfi czímerpajzsokon ma is látható, ügyesen idomítva a renaissance követelményeihez. – Ugyanily szerencsés az oroszlán elhelyezése is a pajzsban, kikerűlve a szokásos «zöld alapot», mely a legszebben alkotott czímerállatoknak is, modern és naturalistikus jelleget kölcsönöz.
A művész a pajzsalak erőteljes kidomborítása által vét ugyan a heraldika szabályai ellen, de műve épen ez által vált sokkal tetszetősebbé s plasztikusabbá.
Szokatlan és ritka a kiséretül alkalmazott nyolczágú csillag is, leggyakoriabbak a hatágúak. Vannak 7, 5, 4 ágúak is. Nyolcznál több ágúak általában nem fordulnak elő, a heraldikában, mert az ilyenek már inkább a «Nap» jelzésére szolgálnak.
Lardus Tádé személyére vonatkozó némely 125adatok már voltak a «Századokban» említve* , ezekhez pótlékúl még a következőket adom: a XV-ik század végével esztergomi érseki udvarmester volt,* 1501–1508-ig az egri püspöki javak kormányzója,* 1511-ben egész 1512 júl. 14-én bekövetkezett haláláig egri őrkanonok.*
* 1874. 354. l. Nagy Iván: Siremlékek. – Hogy itt Nagy Iván dobai Székely Sámuel után évszámot nem közöl, oka az, hogy a sírkő eredeti helyén mélyen levén a talapzatba bocsátva, a legalól levő évszám el volt fedve; de régi helyéről kiemeltetvén, az évszám is napfényre kerűlt.
* Nyáry: Hyppolit Codexek: Századok 1872. 198.
* U. o. Századok 1870. 360. l. 10. jegyzet.
* Egri Schematismus. 1845. 20. l.
