I. Zsegrai sirkő.
I. Zsegrai sirkő.
A szepesmegyei Zsegra falfestményekkel diszített románkori templomában régi sirkő látható, mely különösen nagy kora miatt érdekes. E sirkő a sirkövek fejlődésének azon korszakából való, midőn a folyton szebbet óhajtó emberi szellem egyszerűnek találva a csupán az elhalt nevét viselő kis kőlapot, mely épen kicsiny voltánál fogva a sírnak nem befödésére, hanem csupán megjelölésére szolgált, de egyszerűnek találva egyszersmind a XI–XII. század román keresztjét is, mely a sírlap síma felületét diszíté, a pompázóbb csúcsíves styl feltűntével a kereszt alakját tetszetőbbé igyekezett tenni, felékesítve egyúttal egy-egy üres vagy czímeres pajzszsal, mely legtöbbnyire a kereszt szárára illesztetvén, annak egyúttal pajzstartóul szolgált. E szokás a XIII. század közepén egész a XIV. század elejéig dívott s ez utóbbi korból származhatik sirkövünk is.*
* Ilyen alakú sirkövek a XIV. sz. elejéről Chonrad Chamereré (Wiltau) 1310; de Rubeis-é (u. o.) 1330, hazánkban legkivált a polgárságnál még tovább fenntartotta magát. – Kassán a székesegyház restauratiója alkalmával ilyeneket többeket találtak még a XV. századból is. Lásd legközelébb Myskovszky V. jeles értekezését Arch. Ért. 1888. 125. s köv. lapokon.
Ennek anyaga homokkő, hossza 2 m. 10˙6 cm. szélessége 1 m. 2˙7 cm. az ábrázolat rajta egy lóheríves talapzaton álló magát ismétlő (Wiederkreuz, recroisettée, Crosslet) kereszt, szárán keresztküllős körrel. – A talapzatúl szolgáló lóherív közét egy czímeres háromszögpajzs tölti ki, melyben egy jobbra fordúlt szarvas feje és törzse látható.
E korban a sirkövek, kivétel nélkül, a talapzatba bocsáttattak, ezt mutatja sirkövünk vésete is, hol eltérőleg az ekkor dívó szokástól, hogy t. i. a czímerpajzs a kereszt hosszú szárára illesztetett, a lóherív által támadt üres tért töltve ki, a kereszttel ellenkező irányban áll, mely a fekvő sírkőnél nem feltünő, míg állónál visszás hatást idéz elő akár a kereszt függjön lefelé,* akár a czímer.
* Rómer: Falképek Magyarországon XII. tb. (Régészeti Emlékek).
124Sírkövünkön felirat nincs, de a czímer miként az fennmaradt okleveleink segélyével is kétségtelenűl bebizonyítható, a templomalapitó Zsegray családé. – Ugyanezen családé a templom pillérjén s a déli fal torony felé eső utolsó ablakán látható czímerek is, de ezen czímerekben, bár az előbbinél nem sokkal fiatalabbak, már a szarvas jobbra néző feje s törzse helyett, hármas halmon balra álló szarvas látható. – E körülmény világosan bizonyítja Csergheő Géza – a modern vagyis classicus heraldica jeles müvelője – által, azon többször hangoztatott elvet, miszerint az élő heraldica korában, hogy valamely czímeralak egész, növekvő vagy előtünő helyzetben, jobbra vagy balra fordúlva ábrázoltatott-e? teljesen lényegtelennek tartatott, ha a mellett a czímer fő jellegei érintetlenűl maradtak.
Genealogusaink: Lehoczky, Wagner, Nagy Iván, összeköttetésbe hozzák e családot a ma is élő felső- és alsó-surányi gr. Sigray családdal, bár szakadatlan leszármazást nem közölnek, én a nélkül, hogy e tárgyhoz – újabb adatok hiányában – hozzá szólanék, csupán azt constatálom, hogy a család mai czímere, a sírkövünkön láthatótól, teljesen eltérő.
