III. A Palóczyak sirköve.
(1519.)
A sárospataki vár csúcsíves, három hajós csarnoktemplomában, az éjszaki mellékhajó falába, a déli kapuzattal szemben egy veres márvány sirkő van befalazva, melynek magassága 2˙62 m. szélessége 1˙59 m., 13˙5 cm. széles keretén a lapidaris betűkkel vésett verses legenda (két distichon) következő:
HIC SITUS ANTONIUS MICHAELQUE PALOCIA PROLES
QUOS PRIUS UNUS AMOR NUNC HABET URNA DUOS.
ISTE DOMI CARUS REGALI CLARUS IN AULA
ALTER SUPERO EST CLARUS UTERQUE POLO 1519.
A sirkő képes mezejét egy oroszlánon álló pánczélos vitéz teljes alakja tölti be. Alacsony, diszített, vassipkával fedett feje, díszes – négy végén bojtokkal ékített párnára fektetett – zászlón nyugszik, ennek két vége lecsüng s szintén bojtos, rajta az alak fejétől balra, Krisztusnak lángsugarakkal körített monogrammja látható. A vassapkától fedetlenűl hagyott arcza, azonkori szokás szerint síma, borotvált. – Sajnos, hogy e sírkő, mely elébb hihetőleg a padozatba volt beeresztve, kitéve a csizmasarkak rongálásának, épen az alapból legerősebben kidomborodó arcznál legtöredezettebb. Nyakláncza a lemezes mellvértre csüng le, a váll-, könyök- és térdvasak, körbefoglalt rózsa-ékítéseket mutatnak, a felkar- és csípővasak pikkelyesek, az alkaron lemezesek, az alsó lábszárakon símák. – Derekára jobbról yatagan-szerű tőrkés van csatolva, jobbjával a zászló rúdját (mely alkarja irányában ki van törve), baljában egy hosszú, egyenes kereszt markolatú pallost tart, melynek hüvelyét renaissance ornamentika diszíti.
A lemezes vassarukra csillagos tarajú sarkantyúk vannak csatolva.
Az oroszlán, melyen az alak áll, nem a sírköveknél szokásos nyugvó vagy alvó, ez áll, lép s mozdulatával mintegy a hátán nyugvó tehertől igyekszik menekűlni, mely felfogás szokatlan és nem szerencsés, miután sírköveken ábrázolt alakoknál a fővonás a nyugalom. – Találunk ugyan elvétve sirköveken oly ábrázolatokra 126is, melyeknek főjellemvonása a mozgékonyság, ilyenek Andrássy Péteré Krasznahorkán, Balassa Menyhérté Széleskúton, s Podmaniczi Rafaelé, de e hárommal talán ezek teljes sorozatát kimerítettük.
Sirkövünk kivitele erőteljes, erősen plasztikus, mesterkézre valló, az arányok kifogástalanok, ez előnyeit növeli szokatlan nagysága s anyagának rendkívüli szépsége.
Az oroszlán feje felett a pánczélos alak czímerpajzsa áll, benne: nyugvó oroszlánra illesztett koronából növekvő hosszú hajú és szakállú férfiú bő talárban, jobbjával szakállát markolja, baljában kapcsos könyvet tart. E czimer tehát a Palóczy család ösmert czímere, melynek színeit nem ismerjük ugyan, de mint Palóczy Mátyás 1435-iki pecsétje mutatja, sisakdísze: a pajzsalak s így teljesen egyező a Tekule nemzetségből származó ruszkai Dobó családéval, mint az a Dobó István sirtumbáján a dobó-ruszkai templomban látható.
Ismeretesek a Palóczy család czímerére vonatkozó apróbb eltérések, minők Palóczy László országbiró 1449. pecséte, hol a czímeralak a baljában levő könyvet nyitva tartja, vagy ugyanannak egy 1465-iki pecséte, melyen a pajzstartó egy szárnyas angyal, de a sirkövünkön látható nyugvó oroszlán, melynek hátára a korona van illesztve, sehol nem fordúl elő, ez a sirkövet készítő művésznek, mintegy hangulatkeltés czéljából támadt magán szeszélye, melylyel a családi czímer egységét bontotta meg.
A legenda szerint e sírkő Palóczy Antal zempléni főispán és Mihály, főpohárnok és főkamarásmester közös sírboltját fedte, s hogy a pánczélos alak tulajdonképen a kettő közől melyiket ábrázolja? meg nem határozható. – Palóczy Mihály a főkamarásmester 1514-ben halt meg, Antal főispán 1526-ban a mohácsi ütközetben esett el, a sírkő pedig az 1519-ik évet mutatja. Ez úgy magyarázható, hogy Mihály 1514-ben elhalván, testvére Antal még életében egy véle közös sírkövet készíttetett, melylyel a mester 1519-ben lett készen, de hogy Antal e sirkőre elhúnyt testvére vagy saját alakját vésette-e? ezt biztosan meg nem határozhatjuk; valamint azt sem, hogy a Mohácsnál elesett hős a sárospataki templomban aluszsza-e örök álmát?