ERDÉLYI CZÍMERES NEMES LEVELEK. (Egy czímerrajzzal.)
27ERDÉLYI CZÍMERES NEMES LEVELEK.
(Egy czímerrajzzal.)
(Egy czímerrajzzal.)
A múlt nyáron az erdélyi levéltárakban tett történeti kutatásaim alkalmával kiterjesztettem figyelmemet a czímeres nemes levelekre is s mintegy tizenhárom darab eddigelé irodalmilag ismeretlen nemes levelet találtam. Tíz darab a Brassó városi levéltárból kerűlt kezeimhez, egy Radnótfáján a gr. Toldalagi levéltárból s egyet Béldi István úr adott át Maros-Vásárhelyen, hogy társulatunk számára hozzam fel. Megtoldhatnám ezt a sorozatot még többel is. A legrégibb s bizonyára a legérdekesebb volna az egész között Zsigmond király czímeres levele 1415-ből a Somkereki Erdélyi család részére, a gr. Teleki család maros-vásárhelyi levéltárából; de ezt a gr. Teleki család okmánytára I. kötetéhez mellékletűl kivánván adni színes hasonmásban, nem akarok elibe vágni ennek a közleménynek, lesz alkalmunk vele ott akkor megismerkedni.
Későbbre tartom fenn magamnak ugyancsak a gr. Teleki levéltárból még három darab XVI. századi czímeres nemes levél bemutatását, u. m. Sáfrány Mátéét 1560-ból, Somkuti Dán Péterét Báthory István királytól 1579-ből és Koroly György ármálisát Báthory Zsigmondtól 1598-ból.
A most bemutatandó tizenkét nemes levél a következő:
1. Rosnay Dávid czímeres nemes levele, Báthory István lengyel királytól és erdélyi fejedelemtől (kelt Varsóban 1582 decz. 3-án), melylyel ő Erdélyben és Lengyelországban szerzett érdemeiért kiveszi «paraszt és nem-nemes állapotából» (rusticitatis et ignobilitatis statu et conditione) s Erdély és Magyarország nemesei sorába emeli, adván neki czímerűl kék mezejű paizsban egy horgonyt, melyet delphin fon körül. A sisakon arany koronán ugyanaz a horgony és delphin; takaró vörös és fehér.
A czímer leírása eredetiben ez:
«Scutum videlicet triangulare rubri coloris, in cuius campo depicta est anchora, quam delphinus marinus capite sursum, cauda vero deorsum reflexa sinuose circumplectitur.»
A czímer díszesen ki van festve a levél homlokán. A nemes levél aláírásai: Stephanus Rex, Mart. de Berzevice cancell. Kívül: Regestrata Georg. Chiakor. (Br. ltr.)
2. Kisbudáki Móré András nemes levele, melyet ő mint Brassó város szolgája Báthory Zsigmond fejedelemtől nyer 1584. szept. 24-én Gyula-Fehérvárról.
A nemes levél szövege a következő:
Sigismundus Bathori de Somlio, waivoda Transsylvaniae et Siculorum comes et cetera: Memoriae commendamus tenore praesentium, significantes quibus expedit universis, quod nos, cum ad nonnullorum dominorum consiliariorum nostrorum humilimam intercessionem, nobis propterea factam, cum vero attentis et consideratis, fidelitate et fidelibus servitiis, nobilis Andreae More de Kisbudak servitoris civitatis Coronensis, que ipse nobis et huic regno, pro posse suo, exhibuit et impendit ac in futurum quoque exhibiturus et impensurus est; eundem igitur ex statu et conditione plebea et ignobili, in qua natus est, et hactenus extitit, eximendum, ac in coetum et numerum verorum ac indubitatorum regni Hungariae et Transsylvaniae nobilium annumerandum, aggregandum et ascribendum duximus; prout annumeramus, aggregamus et ascribimus, decernentes expresse, ut a modo in posterum, idem Andreas More haeredesque et posteritates ipsius utriusque sexus universae pro veris et indubitatis nobilibus habeantur et reputentur, ac omnibus et singulis illis honoribus, gratiis, privilegiis, indultis, libertatibus, immunitatibus, praerogativisque, quibus coeteri veri et nati praedicti regni Hungariae et Transsilvaniae nobiles et militares homines, quomodocunque de iure et consuetudine, utuntur, fruuntur et gaudent, uti frui et gaudere valeant atque possint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes literas nostras, pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas annotato Andreae More haeredibusque et posteritatibus eiusdem utriusque sexus universis, clementer dandas duximus et concedendas. Datum in civitate nostra Alba Julia vigesima quarta die mensis Septembris anno domini millesimo quingentesimo octogesimo quarto.
Sigismundus Bathori de Somlio m. p.
Volffgangus Kowachochy m. p. cancellarius.
3. Kolosvári Literatus János tordai sókamara igazgató (praefectus camerae salis nostri Tordensis) nemes levele Báthory Istvántól (Nepolomic 1585 aug. 23), melylyel az erdélyi hadi expeditiókban szerzett szolgálataiért őt és általa Márton, Gáspár és Imre fiait nemesekké teszi. Czímerük: kék mezőben tollat tartó kar; a paizs felett koronán sólyom madár, takaró: hamvasszürke és arany, mindkét oldalon.
Az eredeti czímer-leírás:
«Scutum vid. triangulare coelestini coloris, in cuius area brachium humanum depictum est, cuius manus calamum scriptorium tenere conspicitur; supra scutum galea est militaris, cuius summitati regium diadema gemmis atque unionibus ornatum est impositum; cuius uni ex crepidinibus falco naturali colore depictus pedibus insistit.
Datum per manus magn. fid. n. s. dil. Martini de Berzevice equitis liberi baronis de Dondang, nostri per Transsylvaniam concellarii consiliarii et capitanei Staragardiensis.»
28A czímer helye kifestetlen. Az első sor aranyozott. Nagy függő viaszpecséttel. Báthory és Berzeviczy aláírásával. Kívül: Georgius Chakor secretarius. (Gr. Toldalagi lt.)
4. Köröspataki Tybáld István a fejedelmi udvari puskás gyalogok, t. i. a testőrség vagyis az u. n. «kék drabantok századosa» (centurio peditum pixidariorum aulae) részére Báthory Zsigmond fejedelem által 1596. aug. 8-án Gyula-Fejérvártt adományozott czímeres nemeslevél. A nemeslevél kiemeli, hogy a kitüntetett kapitány már maga is nemes szülőktől származott, tehát nemességében csakis újra (denuo et ex novo) erősíttetik meg, azon érdemeiért, melyeket a fejedelem és az ország irányában, főkép a kereszténység közös ellensége a török ellen viselt hadjáratokban (legutóbb bizonyára a Sinán vezérbasa ellen Havasalföldén az Al-Dunánál viselt győzelmes hadjáratokban) tanúsított. A festett czímerben a pajzs kék mezejében zöld halmon egy álló férfialak látható, mindkét kezével egy vörös zászló nyelét tartva. A sisakot körülfolyó takarók vörös és zöld színt mutatnak a festett czímeren.
Az eredeti rövid czímer-leírás im ez:
Scutum videlicet triangulare coelestini colois in cuius campo effigies hominis integre depicta, ambabus manibus vexillum rubens tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris est pohita, ex cuius cono teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant.
A nemeslevél érdekességét emeli az a körülmény, hogy ugyanazon nemeslevélben Tybáld István házát Köröspatakán, Sepsiszékben, a mely nemes Kálmán András és Luka Máté Kálnoki Tamásné özvegye jobbágya háza között áll, mindenféle rendes és rendkivüli adózás (census, taxa, contributio subsidium, lucrum camerae) tized, kilenced, «et capeciarum pensione» és minden köznép által teljesítendő szolgálat alól felmenti és kiveszi. Meghagyván Sennyei Pongrácz főudvarmesterének, Várhegy várkapitányának, Sepsi, Kyzdy, Orbai háromszék királybirájának s Küküllőmegye főispánjának; hasonlókép az alkirálybíráknak, adószedőknek, harminczadosoknak és Köröspataka bírájának és esküdtjeinek, hogy Tybáld Istvánt semmiféle adózással ne háborgassák.
Aláírás: Sigismundus Princeps. Stephanus Josica canc., Joan. Bernard sig.
Kihirdettetett 1597. június 29-én a tepsői táborban (in castris Tepseo) Háromszék főjegyzője Literatus Gáspár által.
5. Bélmegyeri Domokos János czímeres nemes levele Bethlen Gábortól (Gyulafejérvár 1625 jan. 18.). Azelőtt is nemesnek mondatik. Czímere: a paizs kék udvarában pánczélos vitéz, jobbjában kivont kardot tart, baljában pisztolyt süt el. A paizs feletti koronán ugyanaz kinövőleg.
A czímer rajza, arányai igen gyakorlatlan kézre vallanak.
Eredetiben:
«Scutum vid. militare erectum coerulei coloris, in cuius campo sive area miles cataphractus altera manu acinacem quasi versare, altera sclopetum pistoliae nuncupatum velut explosurus tenere, totusque ac in praelium subito excursurus compositus esse visitur.»
Aláírás: Gabriel, Stephanus Kowáczoczy cancell. mpa. Gregorius Ormankeózy mpa. (Béldi István adománya a Herald. társ. ltr. számára.)
6. Szotyori Nagy Elek nemes levele, a kit Báthory Zsigmond nemesít meg, mint Brassó város szolgáját, 1585. szept. 27-én Tordáról; de czímer adományozása nélkül.
A nemes levél, mely szintén a brassói levéltárban őriztetik, a következő:
Nos Sigismundus Bathori de Somlio vaivoda Transsylvaniae et Siculorum comes etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis, quod nos, cum ad nonnullorum dominorum consiliariorum nostrorum humilimam intercessionem nobis propterea factam, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis nobilis Alexii Nagy de Zottior, servitoris civitatis nostrae Brassoviensis, quae ipse nobis et huic regno pro locorum et temporum varietate exhibuit et impendit ac in futurum exhibiturus et impensurus est, eundem igitur Alexium Nagy ex speciali gratia et potestatis nostrae plenitudine, e statu et conditione plebea et ignobili, in qua natus est, et hactenus extitit, eximendum ac in coetum et numerum verorum regni Hungariae et Transsilvaniae nobilium annumerandum, aggregandum et ascribendum duximus, prout annumeramus, aggregamus et ascribimus, decernentes expresse, ut a modo deinceps idem Alexius Nagy ipsiusque heredes utriusque sexus universae pro veris et indubitatis nobilibus habeantur et reputentur, omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis, privilegiis, indultis, libertatibus, iuribus, immunitatibus, praerogativisque,29quibus ceteri praedicti regni Hungariae et Transsilvaniae nobiles et militares homines quomodocunque de iure et consuetudine utuntur fruuntur et gaudent, in perpetuum uti frui et gaudere valeant atque possint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras pendentis et autentici sigilli nostri munimine roboratas annotato Alexio Nagy ipsiusque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis clementer dandas duximus et concedendas. Datum in oppido nostro Thorda 27 die mensis Septembris A. D. 1585.
Sigimundus Bathory de Somljo.
Wolffgang. Kowachoczy Cancell.
7. Vargyassi Kosa, máskép Literatus János (Johannes Literatus alias Kosa de Vargyass), Iktári Bethlen Péter Hunyad- és Mármaros megyék főispánja balázsfalvi birtokai számtartójának (rationalista) czímeres nemes levele, Brandenburgi Katalin fejedelemasszonytól, (1630. szept. 15-ről Szamos-Ujvártt kelt) azon érdemekért, melyeket Bethlen Gábor fejedelem, majd az ő szolgálatában, főkép a balázsfalvi uradalom hat éven át való hűséges kezelésével szerzett. Az adományozott czímer, mely a levél homlokán szépen kifestve látható, kék mezőben zöld halmon öt fát aranyalmával s a dombtetőn griff madarat tüntet fel, szájában arany tollal, jobb lábában kivont karddal. A zárt sisakon drágaköves korona, takaró: fehér-vörös, arany-kék.
A czímer leírása, a mely a rajzzal nem egészen egyezik, a következő:
«Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo seu fundo monticulus viridis herbis virentibus et fructibus raris hincinde enatis redimitus iacere, superque eo griphus naturali colore depictus in ore calamum scriptorium aureum, inque altero pedum acinacem strictum tenere conspiciuntur».
Aláírva: Catharina és Steph. Kowachoczy cancell. Kihirdettetett 1631. jun. 28-án a gyulafehérvári országgyűlésen. Ellenmondott Vargyasi Dániel Mihály háromszéki királybíró. (Br. ltr.)
Legérdekesebb csoportja eme nemes leveleknek a következő három, melyek a Váradi és Köres-éri Köröséri, máskép Köleséri család három generatióját nemesítik meg, illetőleg diszítik fel czímerrel egymásután: az apát, fiút és unokát, mindeniket saját külön érdemeiért. Az első, a ki nemességet s azzal együtt czímert nyer Rákóczy Györgytől Köröséri Mihály, a fejedelmi itélő tábla jegyzője, mint jogtudós tüntettetik ki. Tudományát példázza czímerében a pegazus, szerénységét a hordóban ülő Diogenes. Ennek fia lehetett Köröséry Sámuel, a kit harminczkét év múlva Lipót császár-király tüntet ki újabb czímerrel. Ez a Sámuel debreczeni pap volt, a mit a czímerlevél ugyan szóval nem említ, de papi tisztjét tanúsítja maga a beszélő czímer, a mely fekete taláros papi alakot ábrázol (olyanforma tógában, mint a minőt a debreczeni theologusok, togatusok, viseltek régebben), kezében könyvvel. A harmadik már Köleséri Sámuel de Köres-ér, az előbbi Sámuel fia, ugyancsak Lipót császártól nyer újabb czímert 1696-ban. Ő is a papi pályára készült s a külföldi egyetemekről először mint theol. és phil. doctor tért vissza és lelkész lőn, de ezt abba hagyta s ismét külföldre menvén, ott orvostudorrá képezte ki magát. Erdélyben telepedvén meg, a kir. gubernium s a csász. és kir. őrsereg orvosa lőn, majd polgári hivatalokra lépett s bányászati felügyelő, később kormányszéki titkár s 1717-ben tanácsos lőn.* Valamint atyja, ő is több munkát adott ki.
* L. a czímerlevelet s Nagy Ivánnál VI. k. 436. l.
A három Köröséri czímeres levelei a következők:
8. Váradi Keöreöséry Mihály czímeres nemes levele Rákóczy Györgytől (1632. máj. 3-áról Gyula-Fehérvárról), melyet ő «in conscribendis iuridicis expeditionibus» tanúsított érdemeiért, mint a fejedelmi itélő tábla írnoka és hites jegyzője (tabulae nostrae iud. scriba et iuratus notarius) nyert, mint különben is nem csekély tudományú, istenfélő és hozzátartozói iránt kegyes férfiú, a mint róla a fejedelmet Thoroczkai Mihály prothonotarius informálta. Az ő érdemeiért kiterjesztetik a nemesség testvéreire is: Istvánra és Pálra.
A czímer, mely a levél homlokán látható, a paizs kék udvarában egy diogenes-hordót, rajta pegazust ábrázol, a mely első lábával tollat, másikkal kardot tart. A sisakon arany korona, melynek két szögletén és közepén egy-egy arany csillag; takaró: sárga-kék és vörös-fehér.
A czímerleírás eredetiben így hangzik:
«Scutum vid. militare coelestini coloris, in campo sive area pegasus integer alis exertis volitans posterioribus duobus pedibus dolium Diogenicum volutare, anteriorum dextro nimirum, calamum scriptorium, altero ensem evaginatum sustinere conspicitur».
Aláírva: Georgius Rakoci, Steph. Kowaczoczy cancell. Mart. Markosfalvi secretarius. Kihirdettetett Biharmegye gyűlésén 1633 ban, Torma János, Biharmegye jegyzője által.
9. Váradi Köröséry Sámuel és neje Domyán Anna, fia Sámuel és Czeglédy Pál anyai ágon való rokona (frater matruelis) czímeres levele Lipót császár-királytól (kelt 1665. ápr. 22-én Bécsben).
A czímer a paizs kék mezejében fekete tógás ifjú, jobb kezében nyitott könyv; a sisakon fehér angyal, jobbjában koronát, baljában kivont kardot tart. Takaró: arany-kék, és ezüst-vörös.
Eredetiben:
«Scutum nimirum militare erectum coelestini coloris, fundum illius viridi latepatenti campo interoccupante, super quo vir aetate iuvenis, facie rubicunda, 30capillo nigricante longiusculo, capite maradurina pelle lata subducto, coopertus veste nigra Ungarica talari amictus, manuum sinistra latus fulcire, dextra vero librum apertum, aureis literis venustum tenere visitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam Angelum eleganter depictum genuum tenus eminentem, itidem manuum dextra coronam auream, sinistra autem gladium ancipitem tenentem, regio diademate proferente, ornatam».
Aláírva: Leopoldus, Georg. Szelepcheny archiep. Coloc. és Steph. Orbán mp. Kihirdettetett 1665. jul. 1. Borsodmegyében in confinio Szendrő. Math. Aszalay sed. iud. not. által.
A nemes levél könyv alakjában piros bársony kötésben 8 hártyalevélből áll függő pecséttel, a czímer az első lapot foglalja el. A czímer díszes keretbe van foglalva, melyen a kétfejű sas, Magyarország és társországainak czímerei láthatók.
10. Köres-éri, németesen Kreissbachi Köleséri Sámuel (phil. et med. doctor, gubernii regii et praesidiorum caes. et reg. in Transsylvania medicus ordinarius) czímerlevele, melyet ő az orvosi tudomány terén tett kiváló szolgálataiért, mint már különben is nemes nyer Lipót császár-királytól 1696. decz. 14-én Bécsből keltezve. A czímer neki, nejének, Mederi Ágnesnek (Asnatha Mederiana), mostoha fiának, Mederi Sámuelnek és utódaiknak adatik; meghagyván Kölesérinek ősi családi előnevét «de Kres-Eér», vagy németűl «von Kreiszbach» (pristini tamen et aviti praedicati titulo de Kres-Eér, sive germanico idiomate von Kreiszbach»).
Köresér, Nagy-Szalonta helyén volt, régen nagyobb hely, esperességi székhely. Innen származik a család előneve. Sámuelnél, a ki Erdélyben a német hadak orvosa volt, lefordítják németre s «von Kreiszbach»-nak nevezik.
A czímer nagyon komplikált s alig (csupán a pegazus által) emlékeztet a régebbi Köreséri czímerekre. Négyelt paizs. Közepén szívpaizsban zöld mezőn koronás hármas szikla. A paizs felső jobb és alsó bal sarkában arany mezőben ketté osztott kétfejű sas, szárnyaiban zöldággal; a főpaizs belső bal és alsó jobb részében piros mezőben fehér pegazus. A sisak koronáján féltesttel kiemelkedő griff madár, jobbjában gyűrűt, baljában hármas nyilat tartva.
Az eredeti czímerleírást már csak a pontosság okáért is közölnöm kell, mert ebben részletesen körül van írva a czímer képe:
Scutum vid. militare erectum in 4 partes divisum, in meditullio sui tamen quoddam scutulum, cuius viridem campum rupes tricollis coronata occupat, continens, cuius quadripartiti scuti, superiori dextrae et inferiori sinistrae transversis partium luteis fundis biceps aquila, in medietate divisa, cuius altera superne, altera vero medietas inferne, utrobique lasuream frondem pede tenens naturali suo colore depicta cernitur. Superiori vero sinistrae, inferiori autem dextrae transversis partium rubris campis, prout inferiori unus, sic et superiori alter pegasus argenteo colore depictus, alter alteri per ommia similis ad praescripti scutuli coronatam tricollem rupem celeri cursu facietenus tendens visitur. A sisakon: griphum fusco colore erecto corpore et capite, exertaque lingva depictum, anterioribus autem pedibus, dextro vid. annulum, sinistro vero tres sagitas pharetrae tenentem proferente, ornatum.
A czímer egy egész lapot tölt be a zöld bársonyba kötött könyvalakú czímerlevélen, s nagyon szépen van kifestve. Felette mint ékítés Lipót császár-király arczképe látható két angyal által tartva. A levélről a nagy függő pecsét csüng alá. Aláirás: Leopoldus, Sam. Kálnoki, és Andreas Szentkereszti. Mindhárom czímerlevél a brassai levéltárban őriztetik.
A Köleséri czímerek csoportja után vissza kell térnünk két, az erdélyi cancellárián kelt s Apafi Mihály fejedelem által adományozott czímerlevélre. S ezek a következők:
11. Dálnoki Gothárd Jakab, a Brassó városi ref. egyház lelkészének (Jac. Gothard de Dalnok), ecclesiae ref. civ. Coronensis pastoris) czímeres levele, melylyel Apafi Mihály fejedelem (1676. nov. 18. Gyula-Fejérvártt) őt s általa János és Lőrincz nevű fiait, Mária Christina és Anna nevű leányait, mint a kik azelőtt is nemesi előjogoknak örvendettek (hactenus etiam nobilitatis praerogativa gavisos) újra a nemesek sorába igtatja, adván nekik a következő czímert: A paizs kék mezejében szürke lovon ülő violaszínű talárba öltözött férfi alak, hosszú szakállal, fején vörös sapkával, jobb kezében három búzakalászt, baljában a kantárszárat tartva. A sisakon korona; takaró: sárga-kék és vörös-fehér.
Eredetiben, latinúl:
«Scutum vid. militare coelestini coloris, in cuius campo sive area homo quidam integer txxxga violacei coloris, aliisque vestibus talaribus indutus equo subnigro insidens, sinistra equum freno dirigere, dextra vero manibus tres culmos seu aristas tritici portare visitur».
Aláírás: Mich. Apafi, Franc. Lugasi secretarius. Kihirdettetett: 1676. decz. 8-án a gyulafehérvári országgyűlésen Nagykendi Kendi János fejedelmi prothonotarius által. A czímer nincs lefestve. Az oklevél nagy függő pecséttel van ellátva, fa-tokban. (Br. ltr.)
12. Katona, máskép Szász István nemes levele, melyet Apafi Mihálytól nyert 1675. jun. 7-én Gyula-Fehérvártt. E szerint a fejedelem megtekintvén Boncza György és Csiki István désfalvai és Barátosi András gálfalvai bírák felszabadító levelét (litteras manumissionales), mely szerint pávai Csekme Gábor mint teljhatalmú gondnoka nejének, Pócsa Annának és kovásznai 31Pócsa Mihálynak – désfalvi jobbágyukat Stephanum Katona alias Szász, a jobbágyságból felszabadítják – tekintettel arra, hogy a fejedelemnek is hadi szolgálatokat tett, ő is kiemeli parasztságból és nemessé teszi, adván neki czímerűl zöld borostyánnal köritett paizs kék mezejében kiemelkedő sziklát, melyen csőrében három búzakalászt tartó holló áll. A zárt sisakon korona s különböző színű foszlányok. «A mint lerajzolva látható» úgymond a nemes levél, de a rajzra fentartott hely kitöltetlen.
Az eredeti czímer leírás így szól:
«Scutum vid. militare erectum coelestini coloris circulariter oblongum et lauro viridi circumductum, ex cuius fundo rupes quaedam in altum enasci et in eius summitate corvus quidam naturali suo colore ac stanti similis depictus tres spicas tritici maturi rostro gestare conspicitur».
Aláírva: Mich. Apafi, Joan. Bethlen cancell. Kihirdettetett: 1677. febr. 18-án Dicső-Szent-Mártonban Küküllő vármegye gyűlésén Pókay Miklós megyei jegyző által. Függő pecséttel, fa tokba zárva. (Br. ltr.)
13. Gyurka Demeter abrudbányai lakos és bányász czímeres nemes levele, melylyel Lipót császár-király (1701. febr. 22. Bécsben) a bányászat terén szerzett érdemeiért őt és feleségét, Ruszandát, s utódaikat megnemesíti. Hozzá beszélő czímert nyer: A paizs kék mezejében zöld halmon szikla, s azon bányász áll felemelt kalapácscsal. A sisak koronáján könyöklő vörös kar arany koszorút tartva, felette a felírás: Laborando inveni. Legalább a szépen kifestett czímerkép így ábrázolja, nem összhangzóan a czímer szószerinti leírásával, melyben a bányász szájából, mintegy sóhajtásként e szavaknak kell jönni: in spe (az ismeretes bányász «Glück auf»-nak latin fordítása).
Az eredeti czímerleírás szerint:
Scutum vid. militare coelestini coloris erectum, in cuius campo rupes et in illius radice homo quidam fossili instructus instrumento, exeunte quasi per halitum ex ore: In spe Aodere visitur. A sisakon való koronán: Brachium humanum humerotenus resectum, rubro vestitu indutum, manu corollam a ream, cui lemma Laborando Inveni inscriptum est, tenens.
A czímerkép egy lapot foglal el; felette középen mint keretdísz a kétfejű sas, a szögletekben a magyar forona s az erdélyi három nemzet czímerei. Aláírás Leopoldus, Joan. Fiath. Kihirdettetett 1702-ben Gyula-Fehérvártt az országgyűlésen, Henter Ferencz protonotárius által. (Br. ltr.)
Ezek ama czímeres levelek, melyek ez alkalommal az erdélyi levéltárakban kezembe kerültek. Érdemesnek véltem őket regestrálni, mert eddigelé ismertetve nem voltak s ezek által is teljesbbé lesz némileg a magyar nemesi családok és czímerek lajstroma, melyek összegyűjtése társulatunknak egyik feladatát képezi.
SZÁDECZKY LAJOS.
