A KEREKEGYHÁZI LACZKFYAK CSALÁDFÁJA.

Teljes szövegű keresés

A KEREKEGYHÁZI LACZKFYAK CSALÁDFÁJA.
Ama Laczkfy* család, a mely hazánknak két nádort, hat vajdát s annyi más zászlósurat adott, s a melyet maga Arany János is: «ama nagy, hires, fényes Laczfi» családnak nevez, megérdemli, hogy mindaddig foglalkozzanak vele történetíróink, míg legalább családfáját egészen tisztába hozzák. Majláth Béla a Turul 1884-iki évfolyamában «A Laczk nemzetség» czím alatt közölt értekezésében fölhivta nemzetünk figyelmét ezen, hajdan oly nagy szerepet játszó családra. Gróf Lázár Miklós pedig a Turul ugyanazon évfolyamában: «A két Laczk család eredete» czímű, hiteles történelmi kútfőkön alapuló tanulmányában kimutatta, hogy az a Laczk család, melynek névadója a Kerekegyházi Laczk nevet használta, egészen külömböző a Szántai Laczk családtól s hogy annak első ismert tagja nem László erdélyi vajda, hanem I. Dénes a Hermán nemzetségből.* Ez ki lévén mutatva, a Majláth 167Béla által összeállított családfa használhatatlanná vált, mert azon a két Laczkfy (Kerekegyházi és Szántai) család tagjai együttesen vannak fölvéve s egy ágból származóknak vannak föltüntetve. Főképen ezért, de meg azért is, mert a Majláth Béla által összeállított családfa Torma József kéziratának tévedései következtében más tekintetben is hibás s itt-ott hiányos, bátorkodom a Kerekegyházi Laczkfyaknak ezen, oklevelek nyomán szerkesztett, lehetőleg teljes családfáját közölni.
Hogy a kortársak Laczkfynak vagy Laczfynak hívták e családot, elárulja egyhelyt az egykorú János ferenczrendi szerzetes. Historiae Hung. Fontes Domestici III, k. 162. l.
Turul. 1884. évf. 110 – 112. l.
I. Dénes a Hermán nemzetségből; Kerekegyházi I. Laczk 1323–1335. Székely ispán; I. István 1336–1352. Főlovászmester, erdélyi vajda; I. András 1336–1359. Székely ispán, erdélyi vajda, macsói bán; I. Miklós 1336–1368. Zempléni főispán; I. Mihály 1336–1351.; II. Laczk † 1339 előtt; Pál 1336–1366. Beregi főispán; I. Imre † 1336 előtt; György 1368–1393. Macsói bán; III. Imre 1377–1386.; IV. László 1399–1421. Aradi főispán; II. Mihály 1399–1416.; II. Dénes 1349–1366. Főlovászmester, erdélyi vajda, székely ispán; II. Miklós 1349–1369. Székely ispán, erdélyi vajda; II. Imre 1350–1375. Főlovászmester, erdélyi vajda, nádor; II. István 1350–1397. Székely ispán, erdélyi vajda, horvát bán, nádor; III. László 1350–1360; III. István 1372–1397. Főlovászmester; III. Dénes 1372–1382; II. András 1397–1399.
Hogy ez a családfa helyes, a következőkben okleveles adatokkal mutatjuk ki.
Az első, a mi figyelmünket magára vonja, s a mit valóban különösen kiemelni óhajtottunk az, hogy e család a Hermán nemzetségből származott. Bizonyítja ezt a család névadójának pecséte, melynek körirata: S. Ladislai de [ge]nere He[rman];* bizonyítja az egész család czímere, mely a Hermán nemzetség czímerével ugyanegy;* bizonyítja a dubniczi krónika; * bizonyítja végre egy 1339-iki oklevél.* Azért bizonyítgatjuk ezt annyira, mert történetíróinknál általánosan el van terjedve az a balvélemény, hogy e Laczkfy család a Apor nemzetségből származott. S miután e balvéleményt még oly jeles történetírók is magukévá tették, mint Szalay,* Nagy Iván,* Jakab Elek;* a nemzet nagy költője, Arany János, pedig két helyt is megénekelte,* nem tudjuk lesz-e valaha idő, melyben e tévedés eloszlik, hacsak egyesült erővel újra és újra nem küzdünk ellene.
Nyáry: A heraldika vezérfonala. 63. l.
Bécsi képes krónika.
Hist. Hung. Fontes Domestici. III. k. 154. l.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 4. k. 400. l.
Magyarország története. II. k. 205. l.
Magyarország családai. I. k. 53. l.
Egyetemes magyar encyclopaedia. III. k. 519. l.
Toldi estéje. V. ének, 11. versszak, – Toldi szerelme. VII. ének 32. versszak.
Pedig a Laczkfyaknak annyira semmi közük sincs az Apor nemzetséggel, hogy ősfészkük nem is Erdély, hanem a mai Temesmegye északi része, mely hajdan Aradmegyéhez tartozott. Itt, Varjas és Német-Szentpéter környékén, feküdt az a Kerekegyháza,* melyről a család névadója és utolsó tagjai előnevüket vették.* Kerekegyházi I. Laczk már 1335-ben aradmegyei birtokoskép fordul elő,* ő maga is, gyermekei és unokái is aradmegyei birtokokért pörlekednek az aradi káptalannal.* A történelmi adatok világosságánál füstképen oszlik szét tehát az Apor származás meséje A Hermán nemzetség az, melyből a Laczkfy család kivált. Magát a nemzetséget eléggé nemesnek, de szegénynek (haereditatibus pauperes) mondják régi krónikáink, s valóban Kerekegyháza ősi birtokhoz a XV. században is csak hét falu tartozott [Azony, Veres-Vinga, Kerek-Vinga (ma Vinga), Bathonya, Baktornya (ma Tornya), Sziond (ma Szionda puszta), Kingyed (elpusztult)],* a család fölemelkedése előtt bizonyára még kevesebb.
Történelmi és régészeti értesítő. Temesvár 1882. évf. 165 – 66. 11
Történelmi Adattár Csanád-egyházmegye hajdanához és jelenéhez 1872. évf. 138, 140. Fejér X. 5. k. 74, 373. 1. X. 8. k. 569. l.
Hazai oklevéltár, 207. l.
Történelmi Adattár. 1872. évf. 138 – 141, 254 – 259. 11.
Békésmegyei oklevéltár. II. k. 68 – 69. 11.
A család első ismert tagjának, I. Dénesnek, csak a neve maradt fönn.*
Fejér. VIII, 4. k. 400. l.
168A család névadója I. Laczk legelőször 1323-ban fordul elő. Azon nevezetes oklevélre, melyben I. Károly királyunk szövetséget köt Frigyes választott német császárral és a többi ausztriai herczegekkel, nagyobb erősség okáért I. Laczk is ráfüggesztette pecsétjét.* 1329-ben székely ispánnak mondja őt egy oklevél s ezt a hivatalát megtartotta egész 1342-ig,* hivatala czímét pedig egész halála napjáig. Látta családjának dicsőségét, hallotta fiainak és unokáinak hőstetteit, mert élt még 1350-ben* és 1355-ben* is, sőt egy nem egészen jó másolatú oklevél szerint még 1359-ben* is. Meghalt tehát 1360. táján.
Fejér. VIII, 7. k. 142 – 145. 11 V. ö. Nyáry: A heraldika vezérfonala. 63. l.
Századok. 1880. évf. 736. l.
Történelmi Adattár. 1872. évf, 138. l.
U. o. 256. l.
U. o. 139. l. és Fábián: Aradmegye leirása 204. l.
I. Laczknak hét fia volt. Ezek két oklevélben is* a családfán látható sorrendben vannak fölsorolva. E sorrendet megtartottuk mi is, mert úgy véljük, hogy e sorban a fiúk kor szerint következnek.
Fejér. VIII, 4. k. 400. 1. Zichy cs. okmánytára l, 491. l.
A hét fiú közűl I. István 1336-1345-ig királyi főlovászmester volt,* 1345–1350 végéig erdélyi vajda.* E közben 1348-49-ben I. Lajos királyunk nápolyi hadvezére volt,* de nem alkirály; 1351–53 horvát és tótországi bán.* Meghalt 1360 előtt.
Zichy cs. okmánytára I. k. 491. l. Anjoukori okmánytár IV. k. 83. l.
Anjoukori okmánytár. IV. k. 506. l. Hist. Hung. Fontes Domest. III, k. 158. l.
Hist. Hung. Fontes Domest. III. k. 154 – 158. 11.
Fejér. IX. 2. k. 82, 46, 136, 140. 11. V. ö. u. o. 235. l.
I. András 1342–52-ig atyja tisztét viselte: székely ispán volt,*1349–50-ben szatmári, mármarosi és brassai föispán,* 1350–52-ig nápolyi helytartó,* 1352–53-ban erdélyi vajda,* 1353 májustól 1354 őszéig macsói bán,* 1355-ben a királyné tárnokmestere,* 1355–1356 soproni és vasi főispán* 1356 tavasztól 1359 őszig megint erdélyi vajda.* Meghalt 1359 végén.*
Századok. 1880. évf. 737. l.
U. o. és Hazai okmánytár. V. k. 211. l.
Hist. Hung. Fontes Dom. III. k. 158 – 174. 11.
Századok. 1880. évf. 738. l.
U. o. 1875. évf. 377. l.
Fejér. IX, 2. k. 459. l.
Századok. 1875, évf. 379. 1. Hazai okmánytár. I. k. 215. l.
U. o. 1880. évf. 738. l. Tört. adattár. 1872. évf. 139. l.
V. ö. Hazai oklevéltár, 262. l. és Századok. 1880. évf. 738. l.
I. Miklós 1336-tól 1368-ig többször előfordul.* 1343-ban a királyi udvarban tisztviselő,* hogy milyen hivatalt viselt, azt az oklevél nem mondja meg, alkalmasint testőr volt. 1350-ben részt vett a nápolyi hadjáratban; a beneventi dicső győzelmet ő tervezte és ő vívta ki.* Jelen volt 1351-ben és 1352-ben a litvánok ellen indított hadjáratokban.* 1356-ban a pápa segedelmére küldött seregnek ő volt a vezére.* 1366-ban zempléni főispán,* 1368-ban még él, de 1377-ben már nem, mert az aradi káptalannal folytatott pörben hallgatnak róla az iratok.*
Zichy cs. okmánytára. I. k. 491. l. Történelmi Adattár. 1872. évf. 140. l.
Anjoukori okmánytár. IV. k. 307. l.
Hist. Hung. Fontes Dom. III. k. 157. l.
U. o. III. k. 162-164. 11.
U. o. III. k. 184. 1. Hogy e hadjárat 1356-ban történt, következik V. Incze pápa segedelmet kérő leveléből, a mely 1355. decz. 13-án kelt.
Fejér: IX, 3. k. 560. l.
Történelmi Adattár. 1872. évf. 140. 1.
I. Mihály. Előfordul ugyan mind 1336, mind 1339-ben, de semmi egyéb nevezetest nem tudunk róla, mint azt, hogy 1349–50-ben résztvett a nápolyi hadjáratban,* 1359-ben már nem élt.*
Hist. Hung. Fontes Dom. III. k. 154. l.
Következik ez abból, hogy a már említett pörben nincs megnevezve.
II. Laczk. Az 1336-iki oklevél az ötödik helyen sorolja föl I. Laczknak e hasonló nevű fiát,* de 1339-ben maga I. Laczk halottnak mondja őt, s lelke nyugodalmáért alapítványt tesz.*
Zichy cs. okmánytára. I. k. 491. l.
Fejér. VIII, 4. k. 400. l.
Pál. Egyetlen ilyen nevű a Laczkfy családban. Élte sorsa nagyon hasonlít I. Miklós bátyjáéhoz. Résztvett ő is a nápolyi és litván hadjáratokban.* 1355 augusztus 9-én pedig Tullnál dicső győzelmet vívott ki 400 magyar ijászszal az ausztriai herczegek ellen föllázadt svábok fölött.* 1366-ban beregi főispán.* Az aradi káptalannal folytatott 169pör iratai 1368-ban már hallgatnak róla s azért nagyon sajátságos, hogy egy 1373-iki, de különben is furcsa szerkezetű oklevél az élők sorában említi.*
Hist. Hung. Fontes Dom. III. k. 154, 164. 11.
U. o. III. k. 166-167. 11.
Fejér. IX, 3. k. 560. l.
Fejér. IX, 4. k. 555. l.
I. Imre. Csak annyit tudunk róla, hogy Simon fia Tamás a Baksa nemzetségből 1335-ben a ráczok ellen indított hadjáratban megölte őt.*
V. ö. Zichy cs. okmánytára. I. k. 491. és Fejér. VIII. 4. k. 400. l.
Térjünk át már most I. Laczk unokáira.
I. Istvánnak öt fia volt s ezek mind 1350-ben,* mind 1360-ban* az általunk adott sorrendben vannak fölsorolva.
Fejér. IX, 1. k. 489. l.
U. o. IX, 3. k. 201. l.
Az öt fiú közűl II. Dénes a nápolyi hadjáratban Somma bevételénél tüntette ki magát bámulatos hősiessége által.* 1350–1359-ig királyi főlovászmester,* 1359–66-ig erdélyi vajda.* E közben 1360-ban egyszersmind székely ispán és országbiró,* 1365–1366-ig pedig a viddini vár főkapitánya.* A «Simontornyai» előnevet használta. Vajdaságának bizonyosan a halál vetett véget. 1371-ben már halottnak mondja egy oklevél.*
Szalay id. m. II. k. 208. l.
Fejér. IX, I. k. 489. l. Hazai okmánytár. I. k. 221. l. Fejér. IX, 3. k. 158. l.
Hazai oklevéltár. 262. l. Hazai okmánytár. II. k. 112. l. Fejér. IX, 3. k. 573. l.
Fejér. IX, 3. k. 158. l.
Hazai okmánytár. II. k. 119. l. Fejér. IX, 3. k. 560. l.
Fejér. 1X, 4, 375. l.
II. Miklós. Szintén a nápolyi hadjáratban kezdte meg szereplését, de részt vett aztán a litván háborúban is.* 1360–1366-ig székely ispán, s a közben 1366 junius 20-án egyszersmind szatmári, ugocsai és mármarosi főispán.* Mivel pedig ugyanekkor testvére II. Dénes erdélyi vajda, nagybátyjai közül I. Miklós zempléni, Pál beregi főispán volt, Magyarország keleti főméltóságait mind a Laczkfy család tartotta kezében. Testvére II. Dénes után erdélyi vajda lett II. Miklós, de csak két évig viselte e hivatalát, mert 1369-ben az oláhok ellen indított háborúban elesett.* Esztergomban temették el. Előneve volt: Döbröközi. II. Imre. 1359-ben testvérének II. Dénesnek hivatalát nyerte el: főlovászmester lett.* Ezt a hivatalt viselte 1367 végéig.* Ezután két évig nem hallunk róla hírt. II. Miklós testvérének eleste után ennek helyébe erdélyi vajda lett, s az volt 1372 őszéig.* Ekkor Opolyai László herczeg után ő lépett az ország első méltóságának, a nádorságnak, székébe.* Nádor volt több mint két esztendeig. 1375-ben még az volt.* Neje volt Nagymartoni Katalin (Fejér. IX, 3. k. 316. l.).
Hist. Hung. Fontes Dom. III. k. 154, 164. l.
Századok 1880. évf. 739 – 740. l. Fejér. IX, 3. k. 560. l.
Hist. Hung. Fontes Dom. III. k. 187. l. Századok. 1880. évf. 740, l.
Fejér. IX, 3. k. 147, 558 stb. 11.
V. ö. U. o. IX. 4. k. 48. és 118. l.
Fejér. Cod. Dipl. IX, 4. k. i60, 164, 180, 221, 333 362. 11.
U. o. IX, 4. k. 476, 425. l.
Turul. 1884, évf. 21. l.
II. István: A Laczkfy család egyik legnevezetesebb, bár szomorú emlékű tagja. 1367–70-ig székely ispán,* 1371–1372-ig horvát bán volt* Imre testvére után ő lett az erdélyi vajda.* Alig vette át e tisztét, már a Carrara Ferencz segítségére küldött hadsereg élén Olaszországba indult a velenczeiek ellen. Először, mint tudjuk, győzött, de 1373 julius 1-én Trevisonál elfogták.* 1376-ban letette az erdélyi vajdaságot* és egy pár évig nem viselt nagyobb hivatalt. I. Lajos halála után újra kapott méltóságot: 1383 májusban horvát bán lett, s az volt 1384 nyárig.* Garay Miklós nádorral összezördülvén hivatalát veszté s a Horváti párthoz csatlakozott.* A királynék elfogatása után azonban elhagyta a Horvátiakat, Zsigmondhoz fordult; kibékült vele, sőt még a nádorságot is elnyerte a királyi főlovászmesterséggel együtt.* Nádor volt 1392 novemberig.* Ekkor a nádori tisztet letévén, királyi főlovászmester maradt 1395 májusig.* 1396-ban 170megint a Horváti párthoz állott s annak vezére lőn. Nápolyi László Horváti János kivégeztetése után őt és unokaöcscsét, Sirnontornyai Laczkfy III. Istvánt nevezte ki helytartójává.* Végre 1397 február 27-én Körös-Udvarhelytt Zsigmond király udvarában a főurak fölkonczolták.*
Fejér. IX, 4. k. 160. l.
U. o. IX, 4. k. 333, 362. 11.
Hazai okmánytár. II. k. 126. 1. Fejér. IX, 4. k, 498. l.
Szalay i. m. II. k. 248. l.
Utoljára 1376. márcz. 8-án van említve. Fejér. IX, 5. k. 100. l.
Anjoukori Diplomácziai emlékek. III. k. 513, 515, 535. 11.
Fejér. X, 8. k. 182 – 183. 11. X, 1. k. 344. l.
Hazai okmánytár. V. k. 165, 178, 179, II. k. 151, 425. 11.
Pesty. Krassó vármegye története. III. k. 227 – 228. 11.
V. ö. Fejér. X, 2. k. 298. l. Katona i. m. XI. k. 379. l. és Fejér X, 2. k. 288. l.
Fejér. X, 2. k. 416. l.
Pauli Pál Följegyzései. Schwandtnernél: Scriptores rerum Hung. III. k. 736. l.
I. István ötödik fia III. László előfordul 1350-ben* és 1360-ban,* de a királyi udvarban tisztséget nem viselt. 1369-ben már nem élt*
Fejér. IX, 1. k. 489. l.
U. o. IX, 3. k. 201. l.
V. ö. u. o. IX, 4. k. 160. l.
Kerekegyházi I. Laczk második fiának I. András vajdának két fia volt: György és III. Imre. György 1368-ban fordul először elő.* 1386-ban hű maradt a királynéhoz és Zsigmondhoz s azért később tisztséget is nyert: 1392–93-ban macsói bán volt.* Ő volt az, a ki Hédervári Kont Istvánt elfogta, s a kit krónikáink és költőink Vajdafy néven ismernek. Vajdafy nevét onnan kapta, hogy atyja I. András erdélyi vajda volt. Különben hivatalos előneve: Németi* vagy Kovácsi* volt. Meghalt 1399 előtt.*
Történelmi Adattár. 1872. évf. 140. l.
Századok. 1875. évf, 152. l.
U. o. 152. l.
Történelmi Adattár. 1872. évf. 140. l.
U. o. 1872. évf. 258. l.
III. Imre. 1377-ben fordul először elő.* Rövid ideig szerepelt, mert testvérével ellenkezőleg 1386-ban a Horváti-párthoz csatlakozván, Garay Miklós és Losonczy László Ujlak megvivásánál elfogták őt és Zsigmond kezébe szolgáltatták.* További sorsát sejthetjük Korpádi és Horváti sorsából. 1399 előtt már bizonyosan bevégezte földi pályafutását.*
U. o. 1872. évf. 140. l.
Hazai okmánytár. VII. k. 434. l.
Történelmi Adattár. 1872. évf. 258. l.
I. Miklósnak csak egy fia volt: IV. László. 1399-ben fordul elő először.* – 1421-ben aradi főispán volt.* Ez egyetlen ismert tisztsége. Öt tarthatjuk az utolsó Laczkfynak, mert ő fordul elő utoljára s az ő halála után az ősi Kerekegyház idegen kézre kerül.
U. o. 1872. évf. 258. l.
Egyetemes magyar encyclopaedia. III. k. 681. l.
Pálnak szintén csak egy fia maradt: II. Mihály. 1399-ben említi oklevél először.* 1403-ban résztvett a Zsigmond ellen zúdult általános fölkelésben.* Később kibékült Zsigmonddal.* 1412-ben az ország főurai közt van fölsorolva.* 1416-ban a Pécsett összegyűlt főuraknak Aradmegyéhez küldött követe* Többé nincs emlékezés róla.
Történelmi Adattár. 1872. évf. 258. l.
Bunyitay: A váradi püspökség története. I. k 221. l.
Fejér. X, 5. k. 74. l.
U. o. X, 5. k. 281. l.
U. o. X, 8. k. 569. l.
I. Laczk többi gyermekei: I. Mihály, II. Laczk és I. Imre magtalanúl haltak. Tudjuk ezt onnan, hogy egy 1399-iki oklevél határozott kijelentése szerint a Laczkfyaknak az aradi káptalannal folytatott hosszas pöre György és II. Imre elhúnytával IV. Lászlóra és II. Mihályra szállott át.* Már pedig e pörben a Laczkfyak I. István ágát kivéve mindnyájan résztvettek és érdekelve voltak s ennélfogva a pör folytatása I. Laczk többi unokájára is átszállott volna, ha ilyen több is lett volna.
Történelmi Adattár. 1872. évf. 258 – 259. 11.
Dédunokája három volt a család névadójának III. István és III. Dénes, II. Dénes fiai, és II. András, II. Miklós fia.
III. István atyja és nagyatyja első hivatalával kezdte meg szereplését: királyi főlovászmester volt. Vajjon az az István, a ki 1368-tól 1379-ig a királyi oklevél-záradékokban főlovászmesternek neveztetik, vele egy személy-e vagy sem, el nem dönthető, mert sehol sincs kitéve atyja neve. De hogy 1379–1385 csakugyan ő volt a főlovászmester, számos adattal mutatható ki.* 1385-ben Szécsy Miklóssal és Zámbó Miklóssal együtt ő is elvesztette hivatalát, s a Horváti párthoz csatlakozott.* Kis Károly uralkodása alatt megint főlovászmester lett.* Ennek megöletése után szinleg szakított a Horváti párttal, sőt ő volt az ellenök indított egyik seregnek a vezére. De miután a Posegánál kézrekerült Horváti Jánost fogságából eleresztette (legalább arról gyanusították, hogy elősegítette Horváti szökését)* elvesztette 171Zsigmond kegyét, elvesztette a főlovászmesterséget és soha többé be nem jutott a királyi udvarba. Hivatalát, mint láttuk, nagybátyja, II. István, foglalta el. 1391-ben Nápolyi László híve,* 1396–97-ben annak egyik helytartója.* További sorsa nincs följegyezve. Hihetőleg földönfutókép végezte be életét.
Katona i. m. X. k. 681. l. XI. k. 81. l. Anjoukori Dipl. eml. III. k. 513, 515, 535. 11.
Fejér. X, 8. k. 182. l.
Hazai okmánytár. VII. k. 420. l.
U. o. VII. k. 435 l.
Anjoukori Dipl. emlékek. III. k. 695. l.
Fejér. X, 4. k. 416. l.
III. Dénes. 1372-ben fordul elő először* és 1382-ben utoljára.* 1382-ben egymásután négyszer királyi főlovászmesternek van írva;* de tartok tőle, hogy ez mind hibás másolás. Mert Szécsy Miklós országbiró ugyanez évben s ugyanezen időtájban kelt s egyenesen a Laczkfyakról szóló oklevelében nem ő, hanem testvére neveztetik királyi főlovászmesternek,* s egyáltalában nem érthető, miért hagyta volna oda testvére e hivatalt épen csak egy pár hónapra.
Történelmi Tár. IX. k. 122. l.
Fejér. IX, 5. k. 624. l.
U. o. IX, 5. k. 562, 566, 571, 576. 11.
U. o. IX, 5. k. 624, l.
A harmadik dédunoka II. Miklós erdélyi vajdának fia volt: II. András, előneve után itélve Döbrököz ura. Mint nagybátyja és unokatestvére, úgy ő is Nápolyi László pártjához tartozott.* Azt vélik némelyek, hogy Csáktornyai II. Istvánnal egy napon lelte volna halálát; de ez tévedés, mert ő még 1399-ben is élt s jelenvolt a tolnamegyei nemesek Lőrincz-napi Szakállon tartott gyűlésén.*
U. o. X, 2. k. 414–416. l.
U. o. X, 2. 718. l.
Ezek azok, a kik oklevelek s hiteles történeti kútfők bizonysága szerint kétségtelenűl ama, nagy hires, fényes Laczkfy családhoz tartoztak. – Tudjuk azonban jól, hogy régibb családaink közűl alig van egy-kettő, a melyeknek családfáján, kivált, ha az első izeket tekintjük, kisebb-nagyobb tévedések, hibák elő nem fordulnának. A Laczkfy család sem kivétel. Hogy tehát az ilyen tévedések tovább terjedésének útját szegjük s az általunk összeállított családfát igazoljuk, kénytelenek vagyunk annak kimutatására is pár sort szakítani, miért nem foglalhatnak helyet a többi eddig Laczkfyaknak tartozó személyek a Kerekegyházi Laczkfyak fényes családfáján.
Nevezetesen: I. az a Dénes, a ki 1349–55-ig a kalocsai érseki széken ült, nem tartozott a Kerekegyházi Laczkfyakhoz. Igaz ugyan, hogy midőn a zágrábi püspöki székről Kalocsára áthelyeztetik: «Dionysius filius Laczk»-nak van írva,* de ez nem elégséges bizonyíték, mert hiszen a László névnek Laczk alakja a XIV. században általánosan használatban volt; azt fölvehette más is, nemcsak Kerekegyházi I. Laczk. S valóban a Szántai Laczkfyakon kívül találunk Laczk nevű nemesekre Heves-,* Nyitra-,* Liptómegyében.* Azonkívül e Dénes vagy testvére vagy fia lett volna Kerekegyházi I. Laczknak. De testvére nem lehetett, mert I. Laczk atyját nem Laczknak, hanem I. Dénesnek hívták. Fia sem lehetett, mert hiszen I. Laczk fiai föl vannak sorolva mind 1336-ban,* mind 1339-ben,* de azok közt nincsen Dénes nevű; pedig akkor már Dénes kalocsai érseknek élnie kellett.
Fejér. IX, 6. k. 53. l.
U. o. IX, 3. k. 460. l.
Anjoukori okmánytár. IV. k. 19, 83, 469. 11.
Századok. 1869. évf. 636. l.
Zichy cs. okmánytára I. k. 491. l.
Fejér. VIII, 4. k. 400 l.
2. A család névadójának nem voltak Péter és kis László nevű gyermekei. Következik ez a már sokszor idézett 1339-iki oklevélből. Ebben Kerekegyházi I. Laczknak mind élő, mint holt gyermekeit föl kellett sorolnia: az élőket azért, mert az oklevél birtokügyben van kibocsátva s az adományozás érvénye függött e fölsorolástól; elhalt gyermekeit pedig azért, mert azok lelkiüdvéért alapítványt tesz.* S valóban említi ott I. Laczk olyan gyermekét is, a kit az eddig összeállitott családfa nem ismer t. i. I. Imrét, a kit a Baksa nembeli Tamás megölt.
U. o.
3. I. Andrásnak nem volt Péter nevű fia. Tudjuk ezt onnan, hogy Péter aradi prépost 1377-ben eltiltja I. András fiait Mikelaka aradmegyei falu elfoglalásától. Ebben a prépostnak meg kellett neveznie I. András minden fiát, különben a tiltakozás hiábavaló lesz. S nem nevez meg csak kettőt: Györgyöt és III. Imrét.*
Történelmi Adattár. 1872. évf. 140. l.
4. Pálnak nem volt György nevü fia. Kitünik ez abból, a mit fentebb I. Mihály, II. Laczk és I. Imre magvaszakadtáról mondottunk. Természetes dolog ennélfogva az is, hogy nem ez 172az állítólagos György volt 1392–93-ban macsói bán, hanem I. András fia. Hiszen még a királyi oklevél-záradékokban és mindenütt «Georgius filius Andree» van írva.*
Fejér. X, 2 k. 54, 96, 99. 11.
5. Az 1387-ben előforduló, Albert nevű auranai perjel nem a Laczkfy, hanem a Losonczy család tagja volt, a mint ez Fejér: X, I. k. 394 és 443. 11. összevetéséből világosan kitünik.
6. II. Imre nádornak nem volt János nevű fia. Mert az a János tárnokmester, a ki 1373-ban egyszer «Joannes filius Palatini»-nek van írva, tárnokmester volt már akkor is, mikor még II. Imre nem volt nádor.* Okleveles, határozott adat van róla, hogy Gilétfy János volt ez,* a kinek atyja, Miklós, nádor volt, s a kit ennélfogva megilletett a «Joannes filius Palatiniu név. – Hogy is illett volna Laczkfy kézbe a tárnokmesteri kulcs?
U. o. IX, 4. k. 48, 64, 1 18. stb. 11.
U. o. IX, 4. 73. l.
7. Simontornyai (III.) Istvánnak nem voltak Leustách, Albert és János nevű fiai. Leustáchot csak Lehoczky említi, de az ő állítása – tudjuk, – figyelemre sem méltó. – Albertet Torma József említi az ő kézirati genealogiájában, de állítását nem bizonyítja. «Joannes filius Stephani agazonum magister» többször fordúl ugyan elő az 1395–1397. években, de ez nem Laczkfy III. István fia, hanem vagy Koroghy István fia,* vagy Bebek István unokája.*
4 Fejér. X, 2. 288. l.
U. o. X, 2.
Mindezeknél azonban nevezetesebb tévedés az, hogy több történetírónk Simontornyai (III.) Istvánt tartja az ország 1387–92-iki nádorának, holott tulajdonképen nem ő, hanem nagybátyja Csáktornyai (II.) István volt a nádor. Világosan kitünik ez a velenczei követ 1387-iki jelentéséből, a ki a nádort mindig: «Stephanus magnus comes voyvoda»-nak írja.* Itt a vajda szó a nádor régebbi tisztét jelzi. Már pedig tudjuk, hogy Csáktornyai Laczkfy (II.) István 1372–1376-ig erdélyi vajda volt, de Simontornyai Laczkfy (III.) István sohasem volt az. Hazai okleveleink is ezt bizonyítják. A Kanizsayaknak adott s Kapuvárról szóló oklevélre Zsigmond nagyobb bizonyság okáért ráfüggeszti: «sigilla Stephani Woyvode regni nostri palatini et Emerici Bubek iudicis curie» (az ország nádorának, István vajdának és Bebek Imre országbirónak pecséteit) is.* Világosan jelezve van itt is, hogy az a Laczkfy István, a ki 1387-ben s azután a nádorságot viselte, azelőtt vajda volt s ennélfogva nem Simontornyait, hanem Csáktornyai Laczkfy (II.) Istvánt kell tartanunk az ország 1387–92-iki nádorának.
Anjoukori Dipl. emlékek. III. k. 624. l.
Hazai okmánytár. V. k. 178. l.
Még feltünőbbnek tetszhetik az, hogy Katonával és őt követő összes történetíróinkkal szemben Csáktornyai Laczkfy (II.) István fölkonczoltatását nem 1398 febr. 26-ára tettük, hanem 1397 febr. 27-ére. Öntudatosan tettük ezt; mert meg vagyunk győződve, hogy ez volt Csáktornyai Laczkfy (II.) István halála napja.
Az egyetlen, hiteles kútforrás erre nézve a Pauli Pál zárai biró kronologikus följegyzéseiben olvasható, rövid tudósítás. Első kritikus történetírónk, Katona István, szintén érezte e följegyzések történeti becsét s igyekezett azt lehetőleg kizsákmányolni. De bizonyára még jobban kizsákmányolta volna, ha kronologiájának pontosságát és így nagyobb fokú megbízhatóságát ismeri. Sajnos, nem ismerte. Katona sarkalatos hibája e tekintetben az, hogy miért-miért nem, nem vette észre azt, hogy Pauli Pál a florenczi évkezdést használja, a mely szerint az év a mi folyó évünk márczius havának 25-ik napján kezdődött, s mikor Magyarországon már 1397 jan., febr. és márcziust írtak, a záraiak még mindig 1396 jan., febr., márcziust számítottak. Katona pl. csodálkozik azon, hogy Pauli szerint egy zárai gálya elindult 1396 julius 20-án és visszatér ugyanazon év február 27-én.* Ez megfejthetetlen Katona előtt, holott, ha szem előtt tartjuk az olasz évkezdést, nagyon érthető. Katona ennélfogva Pauli évszámadait és sorrendét megbízhatatlanoknak tartotta s mit tett: A napok szerint igyekezett kitalálni azon éveket, a melyekben egyes események történtek. Pedig megfordítva az évek szerint kellett volna kiigazítania az egyes napokról szóló téves kiirásokat. Mert Pauli följegyzéseiben, legalább úgy, a mint azt Schwandtner kiadásában birjuk, a napok római számai hibásan vannak 173kitéve, egygyel hol több, hol kevesebb. Pl. 1397-ben május XXVIIII-re van téve «dies lunae» (hétfő);* pedig ez évben hétfő 28-ra (XXVIII) esett. Itt tehát egy római számmal többet írtak. Kevéssel előbb 1396 (a mi számításunk szerint I397) Január XVII-ike után «dies iovis» (csütörtök) áll,* pedig csütörtök ez évben január 18-ra esett; itt meg egygyel kevesebbet írtak, XVIII helyett csak XVII-et. A napok megnevezésében tehát, a mint látjuk, több helyt hiba van. De az események időrend szerint való fölsorolásában nincs.
Katona id. m. XI. k. 435. l.
Schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum. III. k. 736. l.
U. o. III. k. 735. l.
Ezt tudva, mivel Pauli Laczkfy II. István fölkonczoltatását mindjárt Zsigmond dalmátországi tartózkodása és Tinninből (Knin-ből) való elutazása után, a mi hiteles oklevelek szerint mind 1397 január és február havában történt, és 1397 áprilisi események előtt sorolja föl,* el kell fogadnunk azt, hogy e véres esemény 1397 (Pauli szerint még csak 1396) február havában keddi napon (die martis) történt. Mivel pedig ez évben kedd nem február 26-ára (a mint Pauli följegyzéseiben áll), hanem február 27-ére esett, a XXVI Februarii XXVII-re igazítandó ki s így megkapjuk Laczkfy II. István halála napját is, a mely 1397 február 27-ike.
U. o. 736. l.
Hazai kútforrásaink pedig mit szólnak e vitás kérdéshez? A mi okoskodásunk mellett bizonyítanak. Zsigmond király, a kinek udvarában (in curia) II. István halálát lelte, 1397-ben február 6-án Tinninből (Knin) Buda felé indult,* de márczius 2-án még csak «Zokan»-ban, azaz a mai Zákányban volt.* Három nappal ezelőtt könnyen lehetett Körösön. De 1398 elején Erdélyben, márczius 6-án Szondon (Szonta Bács m.) tartózkodott Zsigmond,* ennélfogva bajosan lehetett február 27-én Körösön. S ha még ez sem volna elég, Katona egész okoskodását halomra dönti az, hogy a budai káptalan Zsigmondtól vett értesülés alapján Laczkfy (II) Istvánt 1397 május 4-én már halottnak mondja.*
Ráth: A magyar királyok utazásai. 102. l.
U. o. 102. l.
U. o. 103. l.
Fejér. X, 2. k. 391. l.
A Laczkfy (II.) Istvánra mért kardcsapások halált hoztak az egész családra. A mily gyorsan emelkedett föl e család a legfényesebb, legmagasabb polczokra, míg a magyar szent koronához ragaszkodott, s kardját annak szolgálatára szentelte, ép oly gyorsan hanyatlott alá, mikor az ellen s annak talán méltatlan hordozói ellen fegyvert fogott. S ez nem egy magában álló példa hazánk nagy családainak történetében. 1450 táján az ősi Kerekegyház már eladó, kézről kézre járó birtok.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT