A CHONTOS CSALÁD CZÍMERE 1418-BÓL, ÉS NÉMI HERALDIKAI ÉSZREVÉTELEK.
A CHONTOS CSALÁD CZÍMERE 1418-BÓL, ÉS NÉMI HERALDIKAI ÉSZREVÉTELEK.
(Színes czímer-melléklettel.)
Zsigmond király a kosztniczi zsinat befejezése után még a francziák ellen táborozván, egyik vitézét ronyvai Balázs fiát Csontos (Chontus) Pétert és általa legenyei Imre fiát Csontos Bertalant Baselben 1418. június 11 -én a következő czímereslevéllel tüntette ki:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungaria, Dalmatia, Croatia etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam praesentibus quam futuris, praesentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare, et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velud e sole radii, nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regiae claritatis. Sane ad universorum tam praesentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster dilectus Petrus Chontus filius Blasii de Rongwa, coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis et recensitis suis fidelibus servitiis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis, sincerisque complacentiis utique acceptis et laudandis, quibus ipse a longinquis temporibus in prosperis nostris scilicet et adversis, signanter in Franciae, Angliae regnorum et prasentibus Almaniae partibus, personae et rebus suis non parcendo, indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in praesentium literarum nostrarum capite depicta maiestati nostrae exhibendo, eadem a nostra celsitudine sibi et per eum Bartholomaeo similiter Chontus, filio Emerici de Legynya, ipsorumque haeredibus et posteritatibus universis ex liberalitate nostra regia dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prafati Petri Chontus gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus studiis diligentibus et indefessis hactenus erga nostram claruit maiestatem cottidieque claret et in antea eoquidem studiosius clarere poterit, quo se et suos singularioribus honorum gratiis sentiet decoratos, animo deliberato et ex certa nostra maiestatis scientia eidem Petro Chontus et per eum dicto Bartholomao, ipsorumque haeredibus et posteritatibus universis ad praefati Petri supplicationis instantiam praescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta virtute praesentium conferimus, ymo de habundantiori plenitudine specialis nostra gratiae ad maiorem eorumdem Petri et Bartholomaei et aliorum suppradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et elargimur, ut iidem Petrus et Bartholomaeus, ipsorumque haeredes et posteritas universa nata et nascitura hac arma seu nobilitatis insignia, prout prasentibus literis circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, amodo inantea in proeliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant, pariter et deferre. Gaudant igitur favore regio ac de tanto munere singularis gratiae antefati Petrus et alii supradicti, eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore praeventos se conspiciunt munere gratiarum. Praesentes autem ad praemissorum memoriam perpetuam cum pendente 163secreto nostro regio sigillo; quo ut rex Hungariae utimur, praelibatis Petro et Bartholomaeo duximus concedendas perpetuo valituras. Datum in nostra civitate Basiliensi in festo beati Barnabae apostoli, anno domini millesimo quadringentesimo decimo octavo, regnorum nostrorum anno Hungariae etc. tricesimo secundo, Romanorum vero octavo.
Az eredeti hártyán, a Nemzeti Muzeumban. Függő pecsétje elveszett.
Az okmány kifejezése szerint Csontos Péter a király előtt személyesen megjelenvén, maga mutatta fel a czímer ábráját, kérvén azt maga és érdektársai részére kiadatni.
A CHONTUS-CSALÁD CZÍMERE
1418. ÉVBŐL.*
Nyomt. Ullmann J. Budapesten IV.
A czímer szokás szerint az oklevél felső jobb szögletére van festve, leírva azonban nincs. Hasonmását az olvasó itt láthatja. E szerint a czímer aranynyal hímzett fekete szegélyű hímes kék zászlón balra dűlt doborpaizs, melynek vörös mezejében barna sziklából emelkedő vörös ormú, ezüst vártoronynak nyitott ablakából vörös mezű szőke hajú és ugyanolyan bajuszú és szakállú férfiu hónaljig balfelé kinyúlva, jobb kezével fekete kürtöt tart, melynek felfelé álló ürszélét a paizs bal felső szögletéig terjedő nyolczágú csillag érinti. A szikla és torony két oldalán száraikon szét és felnyúló 5–5 sárga (?) liliom virít. A paizs jobb oldali szögletére helyezett sisakon a leírt sziklán a paizsbeli alakzat ismétlődik. Foszlány mindkét oldalról ezüstvörös.
A czímerkeret (szerintem zászló), a paizs és járulékai méreteit nem adom; mert az végelemzésben minden fontoskodás daczára úgy sem egyebet, mint legfölebb a királyi kanczellária festőjének elébe adott hártyán a czímer festésére kijelölt térségnek mily arányokban történt beosztásáról szülhetne meddő vitatkozást és észrevételeket.
Műizlés tekintetében a czímer előállítása vagy is leábrázolása hanyagabb kéz rajzolatára vall. A paizsnak nagysága a többi részlet irányában, valamint a részletek arányviszonya tökéletesebb is lehetne. Különben a czímer a heraldika merev szabályai szerint sem mintaszerű; csakhogy e tekintetben a művészt a czímerszerző által beterjesztett sajátságos czímer-eszme tervezete is korlátolta és mentheti. Többféle a tárgy a paizs mezejében: a szikla (nem a paizs talaját képezve, de korona gyanánt mint valami barrette, lebegve a paizs mezejében), a torony, ember, kürt stb. mind czímerészeti közönséges ábrák, a természet és mesterség köréből valók. Ez okból a czímertan főszabálya: «fémre máz* s viszont,» – sem volt a festész által teljesen megtartható.
A czímertani «metallum és color» jelentésének meghatározására két megállapított műszóra van szükségünk. Amaz érczet vagy fémet jelent. Úgylátszik a szokás (usus) a czímerészetben a «fém» szavat fogadta el. Ezt használom én is. Máskép állunk a «color» szónak magyarra fordításával. A német és franczia nyelvben a Farbe és Couleur szavak színt és festéket jelentenek egyaránt. A magyar megkülömbözteti a színt a festék szótól, a minthogy az két külömböző fogalom is. És a czímertan a Farbe és Couleur alatt nem színt, hanem festéket ért, midőn egyik főszabályában azt mondja «metalla metallis, colores coloribus inscribantur» – és «soll Farbe nicht auf Farbe, Metall nicht auf Metall zu stehen kommen», – a mit a tan intentiója szerint helyesen és szabatosan magyarúl is fogalmazhatunk, hogy «fémre fém, festékre festék ne alkalmaztassék». A szín szavat ezen érteményben azért sem alkalmazhatnók a festék szó helyett, mert színe a fémnek (aranynak, ezüstnek stb.) is van, és így a «color»-nak kettős jelentése összezavartatnék. Azonban a festék szónak is czímerészeti műszóvá előléptetése talán feszélyezheti az irályi érzéket, azért – a mint némileg már használatban is van – a heraldikai «color» értelmének kifejezésére az egytagú «máz» szó kezd tért foglalni, – és én magam is kellőbbnek találván a «máz»-t a fém szó párjáúl, itt azt használtam és használandom, míg helyesebb nem támad.
Sőt a paizs mezeje vörös lévén, abban a toronynak vörös fedele, a kürtöt tartó alaknak hasonlón vörös öltönye a czímertan fönnebb jelzett szabályait a legszembetönőbben sérti. A sisak fölött a toronynak ábrázolata a paizsbelihez képest nem csak arányára, de alakjára nézve is siető kéz alkotásáúl tünik fel, a mit egyébiránt alább kifejtendő észrevételeink szerint a festész körülményei is indokolnak. Zsigmond király 1418. május 20-ika körül végkép elhagyván Kosztniczot, az év többi részét folytonos utazásban tölté, alig tartózkodva 10–12 napnál tovább egy helyben. Junius 11-én Baselben kelt a Csontos család ezen czímere, már julius 4-én Straszburgban adta ki a Mohorai Vidffyek czímerét,* october 2-án meg Augsburgban 164kelt a Moghi czímeres levél.* Mindezen armálisok czímerei (mint az összehasonlítás igazolja) egy kéznek utazás közben készült termékei. Ezen sietős munkának lehet tulajdonítani, hogy a Csontos czímeren a foszlányok színezése a művészet hátrányára nem bélésszerűleg lőn alkalmazva, hanem akként, mintha két külön darabból álló (ezüst-vörös) foszlány képezné a sisaktakarót, holott ezen visszásság csak a fém és máz alkatrészeinek nem a kellő helyekre (redőzetekre) történt alkalmazásából származott. A mi a száras liliomokkal a paizs mezejének betarkítását illeti, lehetséges, hogy azok csupán a paizs üres terének betöltésére kivántak szolgálni.
L. Turul 1885. 2. lapjánál. A Vidffyek ezen czímerlevelére figyelmeztetőleg megjegyzendő, hogy az az idő által igen megviselve lévén, abban a czímerképen a sisak és fölötte a foszlány elmosódván és egymással összefolyván, a sisaknak hátsó körrajza a kiadott hasonmáson ki nem vehető, a mi azután e folyóirat előbbi számában az eredeti festész bűneűl rovatott fel.
Turul 1885. évf. 57. lapjánál.
A czímer elhamarkodott kiállításának oka a fönnebb jelzett körülményeken kívül véleményem szerint abban is rejlhetik, hogy a czímerszerző, mint kevésbbé jelentékeny és vagyonos családbeli, kevésbbé bőkezűen díjjazta a festő fáradságát. Stemmatographiánk alig is ösmeri a ronyvai és legenyei Csontos családot. Az előbbi helység Abaujmegye északi részében a Ronyva patak forrása közelében, Legenye pedig ugyanazon folyócska mellett, de már Zemplénmegyében fekszik.
Zemplénmegyének eléggé részletes monographusa, Szirmay, habár Csontos nevű családot azon megye armalista nemesei között említ is,* sehol utóbb e családról meg nem emlékezik. Legenye helységről pedig, mint a Legenyei család ősi birtokáról, csak annyit mond, hogy a család kihaltáig (1525-ig) birta azon helységet.* Azon nátafalvi Csontosok családját pedig kiknek zemplénmegyei confiscált birtokait egy 1490. évi okmány felsorolja,* a czímerszerző családjaival összeköttetésbe hozni, egyebeken kívül az okadatolhatás hiánya is tiltja.
Szirmay. Not. top. C. Zemplin 111.
Ugyanott 86. és 267.
Hazai oklevéltár, szerk. Nagy Imre, Deák Farkas, Nagy Gyula. 441. lap.
És ezzel be is fejezhetnők ezen XV. századi czímer rövid ismertetését, ha ezen folyóirat közvetlenül előbbi füzetében épen a jelölt századi czímerekről írt kritikai jegyzetek szembeötlő tájékozatlansága a hazai tudományosság érdekének védelmét és útbaigazítását nem követelné.
Az érdeklett czikk azzal kezdődik, «hogy ha valami, úgy csak is a XV. századi s tán még a XVI. századi eredeti czímeresleveleink képesek heraldikai reputationkat a külfölddel szemben visszaszerezni s megtartani. Mert a későbbi évszázadok czímerei nagyobbára kivétel nélkül az igaz heraldika szabályaival ellenkeznek.»
A megsértés elkerülése végett sem fogadhatván el a czikkírót és hasonfogalmú társait az összes külföld képviselőiként, mindenekelőtt is a czikkíró tájékozásáúl csak azt jegyzem meg, hogy a II. Ulászló király uralkodása és így az általa fönn jelzett XVI. század óta a királyi levelekben kiadott czímerek képírásában vagyis leábrázolásában hazánkban a czímer-ízlés, vagyis heraldikai mintaszerűség hanyatlásnak indulván, ezen ok miatt a XVI. század heraldikai alkotásai semmiféle reputatio megépítésére (ha arra szükség volna is) alapul nem szolgálhatnak. A mi úgy azon XVI. valamint azután következő századokban construált czímereket átalában illeti, azon korból – habár a rajzolást illetőleg a szomszéd államoknak jobb és ügyesebb mestereik lettek volna is – amaz implicite magasztalt külföld is a heraldikai szabályok szempontjából a leggyakrabban épen a czímertan egyik legsarkalatosabb szabályának sérelmére (fémre máz, mázra fém) épen annyi szabálytalanúl szerkesztett czímert mutathat fel, mint a mi ócsárolt hazánk. És így nem lévén e tekintetben egymásnak mit szemére hánynunk; a «reputatio szerzés és megtartás» üres elmélete is magától elenyészik.
Az mondatik továbbá az érdekelt czikkben, hogy «egyébként is nincs jogunk különös saját nemzeti czímer-sajátságokról beszélnünk, mert azon XV. századi czímerek nagyobbára külföldön készültek».
Ezután a czikkíró önmagával ellentmondásba esve, azt írja: «de mégis (t. i. ama XV. sz. czímerek) magyar királyoktól adattak ki és így részét alkotják a magyar czímertannak», – és még nagyobb ellentmondásba esve legelső állításával, azt írja, hogy «ama czímerek tervezete átalában, gyakran még a részleteké is, mindig a czímerszerző agyának gyümölcse, és minthogy 165ez magyar eredetű, (halljuk!) a szellemet, mely e czímereket övezi és alkotá: «szintén hamisítatlan és speciális magyar szellemnek kell tartanunk». Tehát mégis saját nemzeti czímer-sajátságok!!!
De a czikk ezen pontjában sem nem az, hogy vannak-e saját magyar nemzeti czímer-sajátságok sem nem a czikkírónak önmagával ellentmondásba keveredése azon mozzanat, mely a hazai tudományos irodalom reputatiójának érdekében a felszólalást követeli; hanem azon a műkedvelői jártassággal sem megférő felfogás, mely azon feltevést árulja el, mintha Zsigmond király, midőn Kosztniczban, Strassburgban, Baselban, Regensburgban vagy Znaymban (stb.) jártakor és tartózkodása alatt, ha egy alattvalójának czímert kivánt vala adományozni: szolgáját valamely ottani entreprise festésze után jártatta volna, hogy az fessen kanczelláriája részére egy nemesi czímert. Mert azt – úgyhiszszük – fölösleges bizonyítgatni, hogy valamint más uralkodó, úgy Zsigmond királyunk is, kimozdúlva székhelyéből, utaztában is, kivált pedig oly hosszú ideig (mint Zsigmond k. Kosztniczban) egy helyben tartózkodván, cabineti irodájának vagy kanczelláriájának legalább is egy részét is magával vitte és oldalánál tartotta, és ennek kiegészítő részét tette az udvari festő is, a kinek, ha az udvari számadások könyvét átlapozhatnók, talán még nevét is megmondhatnók.
És ez nem pusztán sejtelmi állítmány, hanem a tények összevetésének logikai következménye, annál is inkább, mert a czímerfestő tartását a kanczelláriai szükséglet is megkivánta. Hisz én magam, – a nélkül, hogy az ország számtalan levéltárában a még lappangók után kutattam volna, – Zsigmond király uralkodásának csak két évéből, így 1415-ből hét, 1418-ból pedig kilencz kiadott czímerlevelet, összesen pedig Zsigmond királytól ötvennél többet ismerek.
De ugyanazt tények is bizonyítják, így példáúl Zsigmond király önmagától indíttatva sógorát Garai Miklós nádort 1416. márczius 26-án Párisban tartózkodása alatt czímerének megújításával, a sisakon arany koronával és régi, családi zászlóinak reproductiója mellett egy más, arany napsugarakkal díszített és így kettős (dupplicata arma) czímerképpel* adományozta meg, mely czímerlevélnek alapján Károly franczia király is ugyanazon czímert (annak érvényét csakis francziaországi jogosultságra magyarázhatva) szintén ugyanazon napon és évben* adományozta a nevezett magyarországi nádornak, még pedig nem azért, mint néhai b. Nyáry Albert* tévedésből írta, mintha (VI.) Károly franczia király Garai nádort a franczia korona tanácsosává nevezte volna, mert erről az oklevélben szó sincs; hanem csupán Zsigmond király iránti kedveskedésből; és nem is, mintha Zsigmond király erősítette volna meg Nyáry szerint a franczia király oklevelét vagyis czímeradományát, hanem daczára, hogy ugyanazon napon keltek az oklevelek, már a franczia király okmánya említi a Zsigmond király oklevelét, midőn mondja, hogy Zsigmond király már önkényt adta Garainak a czímert, és hogy már Zsigmond király kiváltságlevelében – úgy mond Károly – bőven bennfoglaltatvák Garainak érdemei.*
Kiadva b. Nyáry Heraldika 238. lap.
Mind a két czímerlevél eredetije a gróf Zay-ak zayugróczi családi levéltárában őriztetik; onnan közöltetett velem mind a kettő 1862-ben, és akkor vétettem a Zsigmondénak azon színmását, mely b. Nyáry Heraldikáját (238. lap) díszíti, és a Károly király által adott czímer kézi hasonmását. Magát a két oklevelet közlé Fejér Cod. dipl. X. 5. 681 – 687. és 741 – 747 lapokon Gyurikovics másolata és Katona után, mely nem hibátlan. A Zsigmond király kiadmánya 1416. márczius 26-ról, a Károly franczia királyé 1415. márczius 26-ról van keltezve; de a kortanban jártas előtt tudva van, hogy ez időben a francziák nem január 1-vel, hanem a husvéttől kezdvén az esztendőt számítani, és 1415-ben a husvét ápril 19-re esvén, nálok márczius 26-án még 1415. évet írtak, holott Zsigmond király kanczelláriájában már ekkor 1416. év volt folyamatban és számítási gyakorlatban. Lásd Knauz N. Kortan gr. lapját. A Károly franczia király kiadmányát közli Fejér X. 5. 563 – 566. lapokon az 1415. éviek között, de már ő megjegyzé, hogy a két oklevél ugyanazon egy évből való, igaz, nem chronologiai szempontból vette azt észre, hanem mert Károly levele provokál a Zsigmondéra, és így ez utóbbinak kellett – úgymond – előbb keletkezni, és így egy ugyanazon évben kiadatni.
B. Nyáry Alb. A Heraldika alapvonala, 238. lap 2. jegyzet.
«Ad maiorem gloriam eminentioris nobilitatis frater noster antedictus (érti Zsigmond királyt, diplomatiai vagy udvari szokás szerint testvérének nevezvén azt) praefato comiti palatino suo motu proprio liberaliter concesserit, prout ea et alia, per quae comitis eiusdem (t. i. Garáé) laudum quam plurium preconia depromuntur irt dicti nostri fratris privilegialibus apicibus fusissime videntur esse descripta. Tehát VI. Károly oklevele már tudta, mi van a Zsigmond király oklevelében. És még két helyen történik Károly levelében a Zsigmond adta czímerlevélre hivatkozás. L. Fejér X. 5. 564, 565, 566. lapokon.
166De térjünk czélunkhoz. Zsigmond királynak a Garai részére adott oklevélben lévő kettős czímer aranynyal hímzett fekete szegélyű, narancsszínű (minium) virágokkal szőtt vörös (czinober) zászlón van, mint azt b. Nyáry Albert idézett munkájában hasonmásban, a keret (zászló) nagyságának méreteivel együtt kiadta. És a keret szegélyén felül ott látható Zsigmond király czímereinek három lényegesbike, a magyar kettőskereszt, az egyfejű sas és a cseh oroszlán. A Garai czímerképek pedig a négyszögű keretben szabadon (a nélkül, hogy annak széleit érintenék) állanak.
Ellenben a VI. Károly frank király adta oklevélben a külső keret (vagy zászló) méretei lényegesen kisebbek; míg amaz 23 cm. széles, 20 cm. magas, emez csak 20,1/2 cm. széles és 15,1/2 cm. magas; és természetesen a franczia kiadványon a szegélyen a Zsigmond király-féle előbb említett három kis czímerpaizsocska sem található. Továbbá a franczia kiadványban a czímerpaizsok sem állanak szabadon a keretben, hanem alúl érintik a keretek szegélyét, és felül is a Garai-féle családi kis zászlók benyulnak a keret szegélyébe. Azután a keretek szövetének színei is külömbözők. A Zsigmond kiadványában a szövet (czinober és minium festékek által előállított) vörös és narancs színt mutat, ellenben a franczia királyi kiadványban a keret szövete damaszkolás nélkül síma biborszínű, carmin festék használatával teremtve. De nemcsak a különfajú festékek és színek használata, hanem a paizs és sisak körrajzaiban is észlelhető egymástóli eltérés, különösen pedig a jobboldali czímereknél a strucztollakból alakított foszlány rajzainak egymással összehasonlítása a két kiadvány czímerein két külömböző kéznek munkájára vallanak. Mindezekből tanulságképen az következik, hogy a két czímert nem egy, hanem a Zsigmond király oklevelén lévő czímert a Zsigmond király udvari festésze, a másikat pedig VI. Károly franczia király embere állítván ki, a külföldön kiadott czímeres levelek is általában magyarországi termékeknek tekintendők.
Nem akarván ezuttal a csekélyebb érdekű részletek méltatásába merülni, zárom észrevételeimet a czikkíró által a czímertudományra nézve nyereségnek jelzett azon ajánlatára, hogy «ott is olvassunk, a hol nincs mit olvasni, és ott is lássunk, a hol nincs mit látni» – azon megjegyzéssel, hogy ezen általunk meg nem értett módszert magam részemről nemcsak nem tanácsolom, de sőt annak kikerülését ajánlom.
NAGY IVÁN.
