A KELNEKI-CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE.
A KELNEKI-CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE.
A Kelneki család az azelőtt Szász-Sebes székben fekvő, ma Szeben vármegye területéhez tartozó, Kelnek falutól vette nevét, mely falu a XV. század előtti oklevelekben «Kelnuk», ritkán «Kelnek», s fordul vagy két oklevélben, de tévesen, mint «Kalnuk» is elő. Első ismeretes őse Ervin, ki a XIII. század közepe előtt életben álló. Az ő fia Chel, kinek neve külömbözőleg írva áll oklevelekben, u. m. Chel, Chelo, Cheel, Chyl, Chyel. Ez egy oklevélben Chyel comes, filius Erwyn de Kalnuk, egy másikban: Chyl comes de villa Kelnuk.* Birta a kelneki gerébséget, melyet azután gyermekei, unokái és kisunokái is birtak. Ő e család egyik kitünő tagja. István ifjabb királynak és erdélyi herczegnek volt híve és, úgylátszik, csapatvezére is. E király alatt Dévánál és Feketehalomnál hősiesen harczolt, mely harczokban sok foglyot ejtett; továbbá az ilsvaszegi ütközetben bátor magaviselete által az ellenség csapatait zavarba hozta, 12és ottan sok sebet kapott. Ezen érdemeiért adta neki István király 1269-been Demeterpatakát és Réhot, ekkor Fejérmegyéhez tartozó helységeket, mely adományt egyik fia, Miklós, kérésére megerősítette 1272-ben IV. László király is.* Az ő érdemeiért kapta Chel rokona: Brassai Teel, Ebl fia, ugyan V. István királytól Szancsalt, és az oklevél szerint: «villam Herbordi vayvodae»,* ki ezeket csakhamar eladta e Chelnek, mire 1272-ben beleegyezését adja a király.
* Jos. Com. Kemény, Dipl. Trans. I. k.
* Jos. Com. Kemény, Digl. Trans. I. k.
* Balásfalva a gr. Kemény József vélekedése szerint. E birtokot nemsokára más kezén találjuk.
Négy fiát és két leányát mutatják oklevelek. Fiai: Jakab, Dániel, Miklós és Salamon; leánya közül egyik egy Apafi, a másik, vélekedésem szerint, egy Henning neje. Ez utóbbi mint özvegye Herbordnak, alvinczi Henning fiának, jő elő 1300-ban Herbord és Erzsébet nevű gyermekeivel.
Kelneki Ervin; Kelneki Chel geréb 1269, 1271.; Jakab Geréb 1311. néhai; Dániel I. geréb 1291. 1316.; Erzsébet, alvinczi Henning fiának Herbordnak neje (1300. özvegy); «Chel lean» (Apafi Jánosné); Miklós I. 1271.; Salamon I. geréb 1313.; Dániel II. 1311. réhói pap; Salamon II. 1311; Miklós II.; Mihály II. 1313. 1345. fiúsitotta leányát; Miklós III. geréb 1313. 1314.; Mihály I. 1313.; Klára Gáthi Gergelyné; Kata 1345.; Erzsébet (Bagych?) Keszeg Istvánné; Margit 1345.; Anna (Anych) Geréb Jánosné 1345. 1380.; Agatha 1345.; Ilona 1345.; Magda Kállay Ubulné; Mihály IV. neje Lucza (később Benenyki Lászlóné); László; Kállay György †; Kelneki Anna † 1380.; Kelneki Anna Benczenczi Jánsoné 1380. 1400.; Lestyák; András 1355.; István 1456.; Salamon III. geréb, neje: ? (később Györgyi Lukácsné, kinek fia Gyógyi István); Mihály III.; Miklós IV. 1355.; Osvát 1307.; Kelneki János † 1380. 1391-ben már néhai.
Három fia képez ágakat, mint a mellékelt nemzedékrendi ábra mutatja, melyek közűl a legrövidebb az 1311-ben már néhai Kelneki Jakab-é. Kinek fia II. Salamon és II. Dániel 1311-ben réhoi lelkész.
Chelnek Miklós nevű fia nem képezett ágat.
Kelneki Dániel I. Chel fia. Ennek vétel útjáni szerzeménye Kutfalva* és 1291-ben (I) Salamon nevű testvérével vette Benczenczet.* 1311-ben neki adták el öcscsei, a réhoi lelkészséget viselt Kelneki Dánielt és ennek (II) Salamon nevű testvére demeterpátaki birtokrészeit.* Volt Szász-Fejéregyházán is birtoka, melynek birásában a falu lakosai által háborgattatott, azonban a szebeni ispán és szász universitásnak 1316-ban ez ügyben hozott itéleténél fogva annak birtokában meghagyatott. Az ő szerzeménye Vingárd is, az oklevél szerint Wyngarthkeerh, mely Bokay ivadékoké volt. Az oklevelekben mindég mint «comes» áll. Fiai II. Miklós és II. Mihály. Nevezett fiaival, testvérével és testvére gyermekeivel adta cserébe László erdélyi vajdának 1313-ban Szépmező nevű birtokát.* Gergelyfája és Veresegyháza nevű birtokokért; az erről kelt oklevélben neve e sorokban áll: «comite Daniele filio Chel de Kelnuk similiter pro se et Nicolao ac Mychaele filiis suis, ac Nicolao filio comitis Salamonis pro se, patre suo et Mychaele fratre eius».*
* Jos. Com. Kemény, Dipl. Trans. I. k. e. megjegyzéssel: Fejér, Cod. Dipl. VI. I. 168. l. VII. v. IV. 218. l.
* Szabó Károly, Székely oklevéltár I. k. 24. l.
* Anjoukori okmánytár I. k. 227. l.
* Szépmező Küküllőmegyében; 1322-ben Károly király Talmácsi Miklósnak adományozta, ki leánytestvérének s férjének Chech Péternek adta 1324-ben; a XIV. század végén Járai Péter alvajda maradékai kezén találjuk.
Anjoukori okmánytár I. k. 301. l.
Kelneki Miklós II, Dániel fia, vélekedésem szerint rokona az 1324-ben pártütő Henningnek, 13a szászok ispánjának, mint alább fogok kimutatni. Ő, Mihály nevű testvére, és egyik unokatestvére 1324-ben eltilták Vizaknai Alárdot, Alárd fiát, Ryngelkirch eladásától, mely az ő springi és gergelyfáji birtokaikkal szomszédos.* Ugyan az ő és testvére részére kelt 1329-ben a gyulafejérvári káptalan bizonyítványa, mely szerint Bokay András, Ilyés fia, nekik átengedi a Wyngarthkeerh (Vingárt) nevű birtokot, melyet Bokay atyja, Ilyés nevű nagyatyja és ennek Wz, Zereth és Both nevű fiai, Kelneki Dánielnek adtak volt el.* Említett testvérével és III. Miklóssal 1334-ben meggátolták működésében András erdélyi püspösnek a spirngi dekánságba a dézmák beszerzésére, meg azoknak a szokott módoni elszállítására vagy eladására kiküldött megbizottját: saját birtokukban lévő faluk papjainak s jobbágyainak megtiltván, hogy részt vegyenek a dézmáknak bárminő elszállításában, s fenyegetések által más falvakat is eltartóztatván, hogy a beszerzésben, eladásban vagy elszállításban a püspök küldöttjének segédkezzenek, mi kitetszik a gyulafejérvári káptalan ez évben kelt bizonyítványából,* és ebben mint «Nobiles de Kelnuk» vannak felhozva a Kelneki ivadékok. Maradékot e Miklós nem hagyott hátra.
* Jos. Com. Kemény. Dipl. Tr. I. k.
* U. o.
* Szereday, Series Episcoporum 78. l.
Kélneki Mihály II, Dániel második fia, ismertetve van a fönt testvérével 1313-tól 1334-ig felhozott adatokban. Ő rokona Laczk István erdélyi vajdának. Nem lévén fia, 1345-ben praeficiálta leányait. Laczk István vajda 1345-ben Budán személyesen megjelenvén I. Lajos királynál s előterjesztvén saját, testvérei, és rokona, e Mihály, hű szolgálatait, a király a vajda kérésére Kelneki leányainak fiusítására beleegyezését adta «sine praeiudicio tamen iuris alieni». Hét leánya volt ez időben: Klára, Kata, Erzsébet, Margit, Anych, Agatha és Ilona. Ezeknek fiusítása után Kelneki Mihálynak két fia született: Mihály és László, és mikor bekövetkezett az örökségbeni osztály, egy-egy fiu annyiban részesült mint egy leány. Az osztály idejében csak négy leány osztozott: Klára, Anych (Anna), Bagych (Erzsébet?) és «Magdolna», mely utóbbi nem áll az 1345-ki levélben. A fiusítást tárgyazó levélben megnevezett, és Fejérmegyében fekvő birtokai: Spring, Drassó, Demeterpataka, Vinczencz, «alio nomine Rohundorph» (Réhó), melyek Cheel szerzeményei, továbbá Riga «alio nomine Vengerskirch» (Vingárt), Catha, «alio nomine Byruum» (Girbó), Sohteluke, «alio nomine Benchench», és Gergelyfája.* Végre fele Rengelkirchnek, melyet Kelneki Dániel és Miklós vettek Alárdtól. A birtokokat felmutató s a fiusításról szóló oklevélben, melyet a váradi káptalan állított ki,* még ez is áll: «cum iuribus patronatuum ecclesiarum». Leányai közűl négy volt férjnél: Klára Gaáthi Gergelyné, Erzsébet Keszeg Istvánné, Anna, disznojoi, azután mártonfalvi Geréb Jánosné, Magda Kállay Ubulné.
* E helységek közül Vingárt más oklevélben alio nomine «Chybat» meg «Chybay», Girbó pedig «Birbo».
* Jos. Com. Kemény, Dipl. Trans. I. k. szerinte az eredeti levél in archivo Camerae R. Hung. Aulicae és kivonatja Fejér, Cod. Dipl. XIV. 472, 473. l.
Kelneki Mihály IV, a föntebbi sorokban leírt II. Mihály fia. Ez Lucza nevűt bírt nőűl, kitől Anna nevű leánya született. Mint néhai áll 1380-ban kelt oklevélben. Leánya a maga javait anyjának és anyja második férjének, Benenyki Lászlónak, hagyományozza, de e végrendelkezés, az 1388-ik évben hozott ítéletet következtében, az ősi birtokokra nézve nem, csak az atyja általi szerzeményekre nézve állott meg.*
* Jos. Com. Kemény, Dipl. Tr. Appendix IV. k.
Kelneki László, II. Mihály fia. Már néhai 1380-ban. Ő is Anna nevű leányt hagyott hátra, ki Benczenczi Jánoshoz ment nőűl és az idősb Kelneki-ág utolsó ivadéka.
Kelneki Salamon I. Chel fia és a harmadik ág alapítója. Mint geréb áll oklevelekben. Az 1313-ban László vajdával tett birtokcserénél már felemlítettük. Az ő fiai III. Miklós és I. Mihály.
Kelneki Miklós III, Salamon fia. Rokona az 1324-ki pártütő Henning szebeni ispánnak, mit 1325-ki oklevélből következtetek, noha abban Kelnekinek írva sem ő, sem II. Miklós nem fordulnak elő. Széchényi Tamás erdélyi vajda, kinek a király a pártütő Henning javait adományozta volt, az adományozott javakat Henning árváinak, két, Miklós nevű, rokon hű szolgálatait tekintetbe véve bocsátotta bizonyos összegért 14vissza, és a két Miklós az erről szóló levélben így áll: «inspectis fidelitatibus et servitiis nobis usque modo impensis et impendendis in futurum Nicolai filii Salamonis, et Nicolai filii Danielis proximorum saepedicti comitis Henningy..».* Megerősít engem következtetésemben az is, hogy a Kelnekieknek Henningfalván, mely Henningbirtok lehetett, részbirtokuk volt, meg az, hogy azon Péterfalván («in comitatu Albensi existens»), mely a pártütő ispánnak előnévűl szolgált, egy Henning-örökös birtokrésze iránt perlőnek látjuk később a Kelnekiek egyik ágát.* E Miklósnak és unokatestvéreinek adta el Alárd, néhai Vizaknai Alárd «comes» fia, 1330-ban a maga negyedrészét Ringelkirchből, az oklevél szerint: «Nicolao filio Salamonis filii Chel, ac Nicolao et Michaele filiis Danielis de Kelnek.» Fiai: András, István, III. Salamon, III. Mihály és IV. Miklós.
* Jos. Com. Kemény, Notitia Cap. Alb. Tr. I. k. 101. l.
* Itt nem hagyhatom említetlenül, hogy a két Miklós és II. Mihály birtokában volt Erdélyben egy oly helység, mely a fejérvári káptalannak egy 1324 kezdetén kelt bizonyítványában mint «villa eorum sub castro Petri» áll. Ma Pétervárallya nevű falut nem találunk Erdélyben.
Kelneki Mihály I, Salamon fia, Chel unokája. Azon Kelnekiek közt, kik 1334-ben András erdélyi püspökkel daczoltak, ő nem fordul elő. Kevés a mit róla tudunk. Magtalanúl halt el, de hogy mikor, nem tudjuk. A mely időben IV. Mihály, leánymaradékot hagyva hátra, fiumaradék nélkül elhalt, és atyjáról II. Mihályról örökölt birtokai osztály alá kerülendők voltak, és egyszersmind II. Mihály gyermekei, meg unokái közt az osztály végbe vala viendő, Kállay Ubul, ki Kelneki Magdolnát birta nőűl, I. Lajos királyhoz folyamodott kieszközlésére annak, hogy a Kelneki Salamonról leszármazott ifjabb ág örökösei osztály alá bocsássák azon birtokokat, melyek egy Kelneki Mihály halálával kerültek kezökre, és ezen, mint «homo sine haerede decedens» az e tárgyban kelt királyi oklevélben álló Mihály alatt az itt leírt I. Mihály vélendő, ha az oklevél következő sorára tekintünk: «Michael filius Danielis de dicta Kelnuk frater eiusdem olim Michaelis de Kelnuk patruelis», mert e szerint II. Mihály, ki a leányait fiusította volt, a sine haerede decedens Mihálynak «frater patruelis»-e. De e véleményt megingatják az oklevél többi sorai, és az osztályt tárgyazó más oklevél, mint alább látni fogjuk.
Kelneki András, III. Miklós fia. Ringelkirch iránt folytatott pert a Vizaknai Alárd fiának, Jánosnak özvegyével a maga és testvérei nevében. A per a Konth Miklós erdélyi vajda itéleténél fogva részökre dőlvén el, az özvegy a maga és két leánya részbirtokát Ringelkirchben, mely a falunak egy negyedrészét tette, örökösen eladta 1355-ben Andrásnak és testvéreinek, kik a gyulafejérvári káptalan ez évben kelt bizonyítványában így jőnek elő: «Andreas filius comitis Nicolai filii Salamonis de Kelnuk pro se et pro Stephano, Salamone, Michaele et Nicolao fratribus uterinis».
Kelneki István, III. Miklós fia, kit a gyulafejérvári káptalan fönt érintett 1355-beli bizonyítványában találunk. Áll 1356-ban kelt oklevélben is.* Neki és testvéreinek perök volt Péterfalvi Henning Miklós némely javai iránt Enyedi (Kis-Enyedi ?) Mihály comessel, melyben mint az oklevélből következtethető, 1351 előtt is volt itélet hozva, s melyet 1356-ban István és testvére András, a többi testvérek nevében is béke útján enyésztettek el. A per tárgyai a Fejérmegyében fekvő péterfalvi részbirtok és Szász-Sebes városában egy udvartelek, miket Mihály comesnek végképpen birtokába bocsátottak.
* Zichy-Codex III. k. 48. l.
Kelneki Salamon III. testvér Istvánnak. Comesnek írva áll oklevélben. Felesége Lucza nevű, Gyógyi Lukács özvegyét vette nőűl, kitől fia János, ki a Kelneki család utolsó fiivadéka. E Salamont és testvéreit Almakereki János perbe idézte a püspöki szék eleibe leánynegyed iránt, mely pert a kolosmonostori convent 1374-ben kelt bizonyítványa szerint a püspöki székről Almakereki azután a kalocsai érseki székre fellebbezett. E bizonyítványban állítva van, hogy Chel leányát egy Apafi birta nőűl, az oklevél sorai szerint: «procurator magistri Johannis, filii Gegus de Almakerek ad nostram accedendo praesertiam, in persona eiusdem magistri Johannis domini sui per modum protestationis nobis significare curavit, quod praedictus magister Johannes super Salamonem, et alios suos fratres de Kelne quartam filialem quondam nobilis dominae prothaviae suae filiae videlicet Chel lean vocatae, coram venerabili in Christo patre domino Demetrio Dei et 15apostolicae sedis gratia episcopo Transilvano, ac suo vicario in psiritualibus in iudicio acquirendo.» Minthogy az idézett sorokban szépanya, prothavia, áll, Apafi Jánost kell az úgynevezett «Chel leány» férjének tartanunk, Pesty Frigyes ezen sorai szerint is:* «Apa, az Apafi és Bethlen családok egyik őse tűnik fel a XIII. század végén, ki Chiel, a kelneki gróf leányát vette feleségűl», de én hajlandóbb lennék a férjnek I. Apafi Miklóst tartani, minthogy Almakereki a Bethlenek nevében nem, csak a maga nevében követeli a leánynegyedet.* A Kelnekiek e perbeni magatartása és hogy Almakereki minélfogva felebbezte a pert, kitetszik az oklevél idézett sorainak következő folytatásából: «iidem nobiles de Kelnek ipsum magistrum Johannem ipsis in linea congenerationis attinere minus iuste denegassent ipseque magister Johannes, prout dictasset ordo iuris, dictam suam acquisitionem, moderamine iuris observato semel, et secundario testibus idoneis producendo comprobasset, tandem ultimarie per ….. in octavis festi b. Georgii martyris nunc proxime praeteris, praefati dominus episcopus, et suus vicarius ob favorem praedictorum nobilium de Kelnek in faciendo iudicio sibi suspecti esse videbantur, nec dictam suam intentionem contratio comprobare permis(is)sent, asserens, quod praenarratus magister Johannes filius Gegus, dominus suus dictam suam causam in quibuslibet gravaminibus cum testibus humanis evidenter et accurata comprobatione sublevare praesto erit, et paratus, unde quia coram iudice suspecto periculosum est est litigare, praemissam suam causam in praesertiam venerabilis patris domini Petri per eandem gratiam archiepiscopi Colochyensis ecclesiae et suorum canonicorum deliberandam et discutiendam, ac determinandam distuleret, et atraheret optenta opurtunitate.*
* Pesti Frigyes, Az eltűnt régi várm. II. k. 99. l.
* Ha azt vesszük tekintetbe, hogy a felperes és alperesek közti rokonság, ha csakugyan volt, már annyira feledékenységbe ment a per idejében, hogy az kétség alá vonható volt, ez esetben nem Miklós, hanem Apafi János vélhető a férjnek. Apafi János élete a XIII. század végére esik, mint fönt is érintve van.
* Jos. Com. Kemény, Dipl. Trans. II. k. Eredetije in Arch. F. Lib. I. Cott. Alb. fasc. 1. Litt. X.
Kelneki Mihály III. és Kelneki Miklós IV. fel vannak mutatva mint III. Miklós fiai a gyulafejérvári káptalan idézett 1355-beli bizonyítványában.
Kelneki János, fia III. Salamonnak. Az ő részére 1379-ben Gyógyi István, ki féltestvére, átiratta a ringelkirchi birtokrészt tárgyazó 1355-beli bizonyítványt. E János idejében folyt per az ifjabb ág fimaradéka és az idősb ág leánymaradékai közt a Kelnekiek fiut s leányt illető birtokaik iránt; az ő idejében hozatott itélet egy örökös nélkül elhalt Kelneki Mihály birtokai felett; az ő idejében ment végbe a két ág közti osztály, és a leányait fiusító II. Kelneki Mihály maradékai közt is ekkor történt osztály. Hogy mely Mihályok birtokai kerültek osztály alá, arra nézve szükségesnek látom ide iktatni a királyi levelet és a vajda levele néhány sorát: «Ludovicus Dei gratia rex Hungariae etc. Fideli suo dilecto magnifico viro Ladislao vayvodae Transilvano et eius vicevayvodae salutem et gratiam. Noveritis, quod nos ex relatione magistri Ubul de Kallou nobis facta percepimus, ut praelati et barones nostri in sede nostra iudiciaria Wissegradiensi consedentes ad praesens, super factis possessionum condam Michaelis de Kelnuk nobilis partis Transylvanae, hominis sine haerede decedentis ex eo, quod in literalibus eiusdem monumentis conspexissent, ut possessiones suae universae ad supersites ipsius mascullinos et foemineos aequanimiter succedere deberent, et devolvi, deliberantes decrevissent, filium Salamonis de dicta Kelnuk fratris eiusdem condam Michaelis de dicta Kelnuk fratris eiusdem condam Michaelis patruelis admittere possessiones ad easdem. Cum itaque nobiles dominae filiae condam Michaelis filii Danielis de dicta Kelnuk, fratris eiusdem olim Michaelis de Kelnuk patruelis, et etiam filiae filiorum eiusdem Michaelis filii Danielis, quarum unam ipse magister Ubul habet legitimam in consortem, ab eodem stipite, a quo dictus filius Salamonis traxerint progeniem;idei eadem in ipsis possessionibus aequam portionem habere debant cum eodem. Ideo fidelitati vestrae damus in mandatis, quatenus iuxta praemissam sanctionem praelatorum, et baronum nostrorum dictas filias ipsius olim Michaelis filii Danielis in possessionibus ipsius olim Michaelis de Kelnuk habita distinctione eodem modo faciatis esse portionatas, sicut filium Salamonis praelibatum instantia observata, et aliud pro nostra gratia non facturi, futuris etiam vayvodis, et eius vicevayvodis 16praecipimus illud idem dantes eis similibus sub praeceptis. Datum Zolii feria III. proxima post dominicam Invocavit (febr. 14.) a. D. 1380.* A vajda ez évben «8o die quindenarum festi Pascae Domini» (apr. 15.) kelt levelei sorai ezek: «Nos Ladislaus vayvoda etc. Memoriae commendamus ….. quod licet nos in possessionibus, et possessionariis iuribus condam Michaelis de Kelnuk ex speciali litteratoria regia commissione inter Joannem filium Salamonis fratrem, patruelem praefati Michaelis ab una, nec non nobiles dominas ….. filias condam Michaelis filii Danielis, sorores praedicti Michaelis, et alteram Annam filiam Ladislai de dicta Kelnuk parte ab altera congruentem et aequalem divisionem facere debuissemus».
* Jos. Com. Kemény, Dipl. Tr. II. k.
A vajdai oklevélből tetszik ki, hogy Kelneki Jánosnak Gyógyi István féltestvére; a sorok ezek: «Joannes filius Salamonis simul cum Stephano filio Lucae conservatore suo, fratre videlicet suo uterino». E Gyógyi István az osztályra a vajda által kiküldve volt emberek egyike; mutatja a vajdának a káptalanhoz 1380. «feria VI. proxima post quindenas festi Pascae Domini» (apr. 14.) Girbóról intézett levele, melyben Stephanus filius Lucasi de Gyopg.
A Kelneki János által az osztályhoz átengedett birtokok következők voltak: egész Vingárd és Kutfalva; felerésze Veresegyház, Gergelyfája és Benczencz nevű birtokoknak; Ringelkirchnek egy harmada; Henningfalvának és Girbónak egy negyede; és mind Spring, mind Drassó felerészének egy negyede. Egyfelől János átengedi az oklevél szerint: eiusdem nobilibus dominabus et puellis cum pro ipsarum quartis puellaribus, quam etiam pro iuribus quondam dicti Michaelis ipsis convenire debentibus totales possessiones Vyngarth et Kuth; nec non rectas medietates possessionum Veresegyház, Gergurfája, et Benchench, ac tertiam partem possessionis Rengunkirch olim per avum et patrum (I. Salamon) iam dicti quondam Michaelis emtas et comparatas, tanquam in easdem nobiles dominas devolutas et redundatas, velut ipsarum iura, caeterum de possessionibus haereditariis ipsius quondam Michaelis pro iuribus quartalibus ipsarum dominarum et puellarum quartam et aequalem partem possessionum Hennungfalva et Birbou vocatarum, et similiter quartam partem medietatum possessionum Sprend et Drassou nuncupatarum, quae apud manus ipsius condam Michaelis praefuissent, dedisset, donasset, et contulisset. Másfelől Kelneki Mihály örökösei a többi birtokokra nézve: «ipsum Joannem filium Salamonis et residuitatibus praedictarum possessionum et possessionariarum portiorum, exceptis solummodo si quas possessiones emtitias idem Joannes retinuisset, quae praevia ratione in ipsac ac earundem posteritates deberent rendundari, quiterum et pacificum commisissent».
János a Kelneki család utolsó fisarjadéka. 1391-ben mint néhai fordul elő; úgylátszik e tájtt holt meg. Az érintett évben látjuk az idősb ág néhány örökösét lépéseket tenni János benczenczi, ringelkirdchi, gergelyfájai és veresegyházi birtokai iránt, melyeket Gyógyi István alkalmasint még kezén tartott.
A Kelnekiek kelneki gerébháza, s az ahhoz tartozott telek, hogy halála után mindjárt ki kezére került, nem tudjuk; néhány év mulva azt Kelneki Annának mártonfalvi Geréb Jánostól született fia, vingárdi Geréb János, birtokában találjuk; ő birja a gerébséget, s mind házát, mind telkét 1430 előtt eladja Kelnek falu lakosainak, mely eladás ellen Geréb János három fia, mivel az eladás tudtok nélkül történt néhai atyjok által, ellenmondott 1430-ban.* Az ellenmondásról szóló levélben Kelnek mint «possessio regalis» áll.
* Jos. Com. Kemény, Dipl. Tr. Append. IV. k.
A II. Kelneki Mihály örökösei közt 1380-ban végbe ment osztálynál hat részre oszlottak a birtokok. Négy leánynak Kállay Ubul a képviselője, ki «György» nevű fiával együtt jelent meg az osztálynál, e négy leány között áll Anych nevű leány (puella), kit Kállay, megbizólevél nélkül, képvisel, holott Anna, ki az oklevélben, valamint Anych, II. Mihály leányának van írva, melyben mint özvegy áll, külön képviselőt küldött maga részéről; hogy az oklevélben álló Anych egy személy Annával, abból is kitetszik, hogy az osztozók száma nem hét, hanem hat.
A leányok közül Kelneki Klárát későbbi oklevelek Gáthy Gergelynének írják, ez hagyott hátra maradékokat, s egyik fia mint valkói nemes jő elő; valószinűleg Valkó vármegye nemese.
17Kelneki Erzsébet, mint Keszeg Istvánné van később felmutatva,* ki Zsigmond nevű fiút hagyott hátra, 1400-ban életben állót.
* Erzsébetet mint Keszegnét egy, jelenleg kezemnél nem lévő, transsumptumból iktattam a nemzedékrendi táblára, Keszeget és Kelneki-javakat örökölt fiát, mutatják az idézett Diplomatariumnak Append IV. k., mely Erzsébet többi testvéreiről is nyujtotta az adatokat.
Kelneki Magdolna, Kállay Ubulné, egyedűli fia György. 1397-ben mint özvegyet mutatja egy bizonyítvány, mely szerint testvérei gyermekeivel, a Küküllőmegyében fekvő Szépmező birtokosait tiltja a nevezett birtok elfoglalásától*. Fia hamar elhalt. Magdolna maga is elholtnak van írva 1400-ban; javait ekkor négy testvére örökösei osztják.
* Ez azon Szépmező, melyet még 1313-ban idegenített volt el a Kelneki család, és az eltiltás idejében a Járai Péter alvajda maradékai birtokában állott.
Kelneki Annát, Geréb Jánosné, veje Járai, másként Wáradgyai János, Járai Péter alvajda fia képviselte az osztálynál. Ezen Anna férje előbb disznojoi* előnevet használt, de miután 1364-ben Bolkács és Sidve nevűt birtokai helyett Széchenyi ivadékoktól cserébe Mártonfalvát és Seezt (Gezés ?)* kapta, Mártonfalva szolgált neki azután előnevűl. Anna vingárdi birtokrésze fiára, ifjabb Geréb Jánosnak, szállott és e fia kezdi a vingárdi előnevet használni.
Az előnevet adó helység az oklevelekben: Diznojow, Diznojo, Diznco. Disznojó nevű falu csak egy van Erdélyben: Maros-Torda megyében, s ezen faluval szomszédos helységek a Losoncziak birtokában voltak a Geréb János idejében, s alkalmasint Disznojó is, melyet kezőkön látunk a XV. században, azonban ettől a Geréb család nem vehette az előnevet. A mely helység az előnevet adta, oklevelekből kitetszőleg a Királyföldön fekvő. A királyföldi Disznojóban háza volt Talmácsi Miklósnak, ki mind Fejér-, mind Küküllőmegyében számos birtok ura volt, és ezen házát, tartozékaival együtt, adta Chech Péternek s nejének Talmácsi Katának, kik szülői Geréb Jánsonak. Ezen adományozást Robert Károly király 1323-ban megerősítvén, a megerősítést tartalmazó, Temesvártt kelt oklevélben (Jos. C. Kemény, Dipl. Tr. I. kl.) e sorok állanak: «quod comes Nicolaus (Talmácsy Miklós) filius Corradi dilectus noster coram nobis personaliter contitutus, domum suam in civitate Diznoyo vocata existentem, iure haereditario, sicut dixit, sibi debitam cum attinentiis suis et utilitatibus universisi, proximitatis et caritativae dilectionis, quae opus perfectum habet, observatione, nobili viro magistro Petro filio Michaelis dilecto et fideli nostro, proximo suo et dominae sorori suae, consorti videlicet ipsius magistri Petri dedit et contulit iure perpetuo, in filios filiorum et haeredum successores possidendam, tenendam irrevocabiliter et habendam etc.» Diznoyo nevezettel a Szeben vármegyében fekvő Nagy-Disznód is áll oklevélben s nézetem szerint e helységben állott a ház, melyet «cum attinentiis suis et utilitatibus universisi» örökölt szüleiről Geréb János meg Miklós nevű testvére; és Geréb Jánosnak a XIV. század közepe utáni években, noha két magyar megyében is voltak birtokai, e helységben lehetett a lakfészke. A föntebbi magister Petrus fia ama Mihálynak, ki 1319 előtti időben solymosi várnagyságot viselt, és az itt említett évben már nem volt életben.
* Vélekedésem szerint Alsó- vagy Felső-Gezés, mely Lenk geograph. Lexikonja szerint németül Gesäss, melyben később is birtokosoknak találjuk a vingárdi Gerébeket.
II. Kelneki Anna, IV. Mihálynak Lucza keresztnevű nőtől született leánya, képviselője az 1380-ki osztálynál Gyógyi Imre, ki alighanem rokona.
A harmadik Kelneki Anna, László leánya, Kállay Ubul által volt képviselve. Ezt mint felyebb érintettük, Benczenczi János vette nőül. 1400-ban özvegy. Hagyott maradékokat hátra.
Az elősorolt Kelnekieken kívül találunk még két Kelneki ivadékot, Osvát és Lestyák nevűeket, 1307-beli oklevél másolatában, melyet gr. Kemény Diplomatariuma bir.* Kelneki Osvát, ki Lestyák fia, László vajda által kiküldve szerepel 1307-ben az akkor Fejérmegyében fekvő Földvárt illető ügyben.
* Jos. Com. Kemény, Dipl. Tr. Appendix I. k.
A Kelnekiekkel vagy Kelneki Anna fiával, Geréb Jánossal, rokonságban állhatott Bogáthi Péter, Imre fia; azon oklevélben, melynél fogva Zsigmond király a Bogáthi Péter birtokaiban rejlő királyi jogát adja Péternek, oly részbirtokok is állanak, melyek Kelnekiek által birt birtokok voltak: ezen, 1435-ben kelt királyi levélben kilencz ilyen birtok áll.*
* Hazai oklevéltár (Dessewffy kiadás) 394. l.
Nevezhettük volna Kelnökinek is e családot, minthogy a nevet adta helység a XIII. és XIV. század okleveleiben nagyobbára Kelnuknak írva áll, de miután a XV. században rendesen Kelnek-nek írják e helységet és így nevezik jelenben is, a Kelneki nevezetet tartom a helyesnek.
Gr. LÁZÁR MIKLÓS.
