A VEZEKÉNYI NEMZETSÉG ÉS A GRÓF CZIRÁKYAK. Második és befejező közlemény.

Teljes szövegű keresés

57A VEZEKÉNYI NEMZETSÉG ÉS A GRÓF CZIRÁKYAK.
Második és befejező közlemény.
A XIV-ik század elejéről a gr. Eszterházyak pozsonyi levéltárában a Cziráky-családra vonatkozó oklevelet nem találtam, s a mennyire lehetséges, a család ez időbeli eseményeiről az adatokat máshonnét pótlom.
Vezekényi Bertalannak Dénesen kívül egy másik fiát Domokost találjuk a XIV-ik század elejéről a győri káptalannak év nélkül kiadott oklevelében fölemlítve, ki a vezekényi határban Thordas nevű birtok mellett egy erdőrészt zálogosít el Csornai Imre fiának Lőrincznek, a Kanizsay család ősének.*
Eredetije az orsz. lt. kincstári oszt. N. R. A. 449. 8.
I. Brondelez fia «Conradus de Vezeky» e század elején még életben volt és 1302-ben Bene fiainak Benedek és István comeseknek megbizottjaként jelent meg a győri káptalan előtt.*
Eredetije u. o. 1081. 3.
Az 1322. évben találjuk az első adatot arra, hogy a család egyik tagja megyei hivatalt viselt. A győri káptalan által a most mondott évben kiadott oklevélben «Nicolaus Filius Pauli de Vezekyn» mint «iudex totius provinciae comitatus Soproniensis» neveztetik, mi alatt mást mint szolgabirót nem érthetünk; mindenesetre szokatlan czím, mert ez időben már a «vice comes, index nobilium» elnevezés dívott a megyei tisztviselők minőségének megjelölésénél.*
Eredetije Kismartonban a hg. Eszterházy cs. lban G. 272. 14.
Mint már föntebb is előhoztam, de alább bővebben is ki fogok arra terjeszkedni, a Vezekényi nemzetségnek Peresznye nevű birtoka a mai Rust város szomszédságában feküdt. I. Károly király alatt egyik tagja a családnak Vezekényi István, a király szolgálatában magát kitüntetvén, ezért jutalmul a király 1323-ban a Peresznyével szomszédos mai Rustot Vezekényi Istvánnak adományozza. Érdekesnek tartom magát az oklevél szövegének egy részét szó szerint idézni «quandam possessionem hominis sine haerede decedentis Ceel (azaz Szil) vocatam in comitatu Supruniensi existentem – Stephano filio Corrardi filii Barandrez – donamus» stb.*
Az adománylevél eredetijét 1. az orsz. lt. kincstári osztályában N. R. A. 377. 28. Arról, hogy Ceel vagy Szil nevű birtok alatt a mai Rustot kell értenünk bővebb bizonyítékaim az 1869. évi «Századok» 708. lapján olvashatók. Hogy Vezekényi Corrard fia István Aradmegyében is birtokos volt, tanúsítja az aradi káptalannak I. Károly királyhoz 1337-ben intézett jelentése Bosorog nevű birtok határjárásáról. Fejér. i. h. VIII. 4. 270. 481. l.
Itt hivatkozom az időrend tekintetéből a vasvári káptalannak 1328-ból való azon oklevelére, melyben a család egyik tagja így nevezi magát «Katharina filia Cosme filii Pauli filii Pouce de Zyrak consors Andree filii Endre de Hydvég.*
Eredetije az orsz. ltár kincst. oszt. N. R. A. 34. 2.
Azt, hogy a Fertő melletti birtokra vonatkozik I. Károly király föntebbi 1323-ki oklevele, mutatja a vasvári káptalannak 1344-ben kelt bizonyságlevele, a mely szerint «Ingram filius Erb de Zyl possessionem suam hereditariam Cyl vocatam iuxta aquam Ferteu in comitatu Supruniensi cum eadem Ferteu Stephano Thome et Johanni filiis Corrardi de Vezekyn similiter comitatus Supruniensis» 300 márkáért örök áron bevallja. A Fertő vidéke ez időben egészen 58más alakkal birt, a tó sokkal kisebb és a mai rusti határ sokkal nagyobb lehetett s több részből állhatott, melynek egyikét nyerhette I. Károly királytól Corrard fia István 1323-ban adományúl, a másikat pedig 1344-ben készpénzen szerezte meg testvéreivel együtt.*
Eredetije u. o. 991. l.
Ugyancsak az 1344-ki évben a győri káptalan előtt «Stephanus filius Conradi de generatione Vezeken» Gymai Jánostól a Fertő mellett egy másik birtok negyed részét veszi zálogba, mely az oklevélben így iratik körül «Eghasoswrken (azaz Egyházas-Örkény) in comitatu Soproniensi iuxta lacum Ferteu».*
Hazai Okmánytár I. 187. l.
S most vegyük föl ismét a fonalat, és folytassuk a gr. Eszterházy cs. lban lelt oklevelekből a XIV-ik század közepén a család körében fölmerűlt események leirását.
Dénes comes, Bertalan fia, még 1344 előtt elhalálozván, ennek székasi birtokát I. Lajos királytól Vezekényi Corrard fia István kérte föl, midőn Giletfi Miklós nádor Sopron vármegye részéről Egkw* nevű helységben Gál napja után való hétfőn 1344-ben közgyűlést tartott, Vezekényi István a nádort arra kérte, hogy a birtoklás tekintetében a megye alispánját és szolgabiráit bizonyság tételre hívja föl, kik is egyhangulag oda nyilatkoztak, hogy a székasi birtok Vezekényi István elődjének Dénesnek (Dionisii magni) tulajdona volt, ki ott is lakott; mindez László alnádornak a Hegykőn tartott közgyűlés hetedik napján 1344-ben kiadott bizonyság-levelében körülményesen leiratik.
A mai Hegykő mezőváros a Fertő mellett ez időben Sopronmegye egyik főhelye volt, l. erről bővebben Paúr Iván értekezését a «Magyar Sajtó» czímű ujság 1855. évfolyama 6-ik számában.
«Dionisius magnus» két leányt hagyott hátra, Erzsébetet és Margitot, Margitnak fia volt István, ki így nevezi magát «Stephanus filius Karoli», ezek anyjának hitbérét és hozományát a Vezekényi nemzetségbeli Corrard fiai István, Tamás és János 1345-ben a győri káptalan előtt kiadják és a két nővért kielégítik.
Föntebb az 1291-ik évnél láttuk, hogy II. Pál fiai között említtetik Sándor, ettől származik tovább a család, mi kitünik a következőkből. 1345-ben Corrard fiai valamint Kozma fiai János és István, Sándor fiai András, János, Benedek és II. Miklós, továbbá I. Miklós fiai Péter «dictus Ewz» és Pál «nobiles de generatione Vezeken Comitatus Soproniensis» a győri káptalan előtt oly értelmű egyességet kötöttek, hogy Vezekényi nagy Dénesnek leányai, Erzsébet és Margit, az atyjuk birtokairól szóló iratok kiadását a királynak ismételt parancsa daczára megtagadván, a család férfi ivadékai a Dénes által hátrahagyott javak felosztását elhalasztották, s Vezekényi II. Pál föntnevezett utódai magukat arra kötelezték, hogy a mit Corrard fiai azon két nővér kielégítésére fordítottak, annak értékét ezeknek megtérítendik.
Corrard utódairól más levéltárakban őrzött oklevelekből még azon adatokat nyerjük, hogy a győri káptalan előtt a Vezekényi nemzetségből való Corrard fiai István fraknói várnagy, úgy Tamás és János 1346-ban Gyórai István fiától Demetertől, ennek fele birtokát Sopron vármegyében Gyóron és Ligvándon az úgynevezett Köblösföld nevű egy ekére való birtokot 70 márkáért zálogba veszik.*
Az oklevél eredetijét l. a Nemzeti Muzemban.
Corrard fia István, 1357-ben már nem volt életben, ennek fia István ellenében, ki így iratik «Stephanus filius Stephani filii Corrardi de Vezeken» a győri káptalan előtt a most mondott évben az Osl nemzetségből való Nagy Höfleini András fia Péter Pilichdorfer Jánost ótalmába veszi.*
Eredetije az Ostffy cs. levéltárában.
Ugyanezen István, ki magát utóbb Peresznyéről is nevezi, a győri káptalannak 1363-ban kelt oklevele szerint ipától Bicskei Vörös Mihálytól, kinek Margit leányát birta nőül, 100 frtot kölcsön vesz.
Cziráky Sándor fia Miklós, ki után mint föntebb már megérintettük, a család további származása leágazik, Sopron vármegye alispánjának 1364-ki és Kont Miklós nádornak 1366-ki okleveleiben szintén fölemlíttetik, és a melyek szerint annak bizonyos pénzbeli követelés végett Gyórai Benedek fiával Istvánnal pere volt, ezen per még László nádor idejében is az ezáltal 1368. 1370. és 1372-ben kiadott itéletek szerint folyamatban volt.*
Ezek eredetijei a Rumy cs. lból a Nemzeti Muzeumba kerültek.
A győri káptalannak 1365-ben I. Lajos királyhoz 59irt jelentésében pedig «Petrus Ewz de Zyrak» neveztetik meg mint kir. ember.*
Eredetije u. o.
Peresznyéi István fia István ez időben Szemerében Cyser fiának Miklósnak örökrészét birta, melyből a vasvári káptalan előtt a nevezett Cyserfi Miklós leányának Ilonának anyai hitbérét kiadja.*
Eredetije u. o.
Lássuk már most, a Vezekényi nemzetségnek 1366-ban élt tagjai a győri káptalan előtt mikép váltak el egymástól és hogyan osztották fel ősi birtokaikat; az osztozó felek ezek valának: Corrard fiának Istvánnak fia István egy részről, más részről Sándor fiai Miklós és János, továbbá Miklós fiai Péter és Pál, végre Kozma fiának Jánosnak Mihály nevű fia, mindnyájan «de generatione Vezeken», mindenekelőtt kijelentették, hogy eddig ősi fekvő birtokaikat osztatlan állapotban birták, és hogy jövőre békében és rokoni egyetértésben élhessenek, több nemes férfiak közbenjárására és ajánlatára összes birtokaikon a következő módon osztoztak meg.
Czirák fele húsz fél curiával mindkét oldalon «a parte ecclesie b. Michaelis Archangeli de eadem possessione constructe» István fiának Istvánnak, a másik fele rész pedig a déli oldalon Kozma, Sándor és I. Miklós utódainak jutott.*
Egyik törzságat képviselték tehát I. Blandriz dédunokája Peresznyei István, a másikat pedig I. Pál dédunokái.
Berekalfalu: a felső sor éjszak felől Istvánnak, az alsó sor délről Sándor fiainak osztatott.*
Berekalja falu ma is létezik Sopron vármegyében, mely a régi iratokban így fordul elő Berecalia ladun; s eddigi adataim szerint birtokosai mások s nem a Vezekény nemzetségbeliek valának.
Családon a felső részt kapta István, az alsó rész pedig Sándor fiainak jutott.
Peresznye fele része délről a szentegyházzal együtt Istvánnak osztatott azon curiával, melyet ő és elődei is birtak, három utcza használással a patakon kívül és belől, a másik fele rész pedig Sándor utódainak osztatott.
Veszkény: ez is hasonló mód áganként a rokonok közt két felé osztatott.
A malmok a Répcze vizén szintén két felé osztattak, valamint a peresznyei és berekaljai gyümölcsös kertek is.
A Cser és Szemere között fekvő birtokrész is két felé hasíttatott, ez az alábbiak szerint a szemerei határ éjszak-keleti részén ma is létező Tomaj nevű dülő körül feküdt, s e mellett volt a szemerei határban a cseralatti dülő, és így itt a Cser elnevezés alatt nem a mai Csér falu értendő.
Ezeken kívül birták még az osztozó felek az Arad vármegyei Bosorág nevű falut, mint föntebb már 1337. évnél érintettem, ez is két felé osztatott.
Az osztály-levélben a mai dénesfai és a székasi birtokról valószínűleg azért nem tétetik említés, mert ezek nem voltak ősiek, hanem mint szerzemény az illetők által már előbb külön kezeltettek és birattak.
A mint föntebb előadtam, I. Károly király 1323-ban Ruston egy bizonyos birtokrészt Vezekényi Corrard fiának Istvánnak adományozott, azonban a rusti birtok utóbb a Hederváry család kezére került, s Corrard unokája Peresznyei István e végett a kir. curián Hederváry Hedrik fiai Jakab és János ellen pert folytatott, e perből Köcski Tamás fia Farkas arról értesülvén, hogy a felek ki akarnak egyezni, ez ellen 1383-ban a győri káptalan és még külön Garai Miklós nádor előtt is tiltakozott azon okból, hogy ő mint közelebb való rokon a birtoklásra inkább hivatott.*
Az oklevelek eredetijei a körmendi lban találhatók föl; a tiltakozás azon alapon történhetett, hogy a Köcskiek is a Hedrik nemzetségből származtak, Köcski Sándor országbirónak az országos lban megőrzött pecsétje a Hederváryak czímerével teljesen megegyez.
Az egyesség azonban 1383-ban Szécsi Miklós országbiró előtt a Hederváryak és Peresznyei István s Corrard fiának Tamásnak leánya, férjezett Wozei Benedekfi Jenselinné, között mégis létre jött, a Peresznyei család lemondott Cheyl vagy rusti birtokjogáról, s ezért nekik a Hederváryak 400 «libras promtos denarios»-t fizettek; ezen egyességről 1384-ben a győri káptalan előtt a bevallás is megtörtént.*
Lásd az orsz. lt, kincst. oszt. N. R. A. 357. 20. sz. a. eredeti oklevelet.
A XIV-ik század végén a család tagjai a Cziráky nevet már fölveszik, s az 1366-ki osztály következtében mint osztályrészeik kizárólagos tulajdonosai örökrészeiket elidegeníteni kezdik, így 60III. Jánosnak fia, II. Mihály berekaljai birtokrészét 1395-ben a vasvári káptalan előtt II. Miklós fiának III. Miklósnak, ki más néven Micsknek is hivatott, elzálogosítja, a vezekényi és családi birtokok felét, és Czirákon egy malomrészt pedig ugyanazon évben s szintén a vasvári káptalan előtt ugyancsak Cziráky Micsk unokatestvérének ajándékozza.
Továbbá a vasvári káptalannak 1395-ben kelt oklevelében olvassuk, hogy Cziráky Miklós fia János peresznyei birtokrészét Peresznyei Merchnek elzálogosította.*
Ezen oklevél Megyeri Imre, Sopron vármegye alispánja által 1583-ban iratott át és eredetben nincs meg a gr. Eszterházy cs. lban, hitelességét kétségbe is kell vonnunk, mert III. Miklósnak vagy Michknek János nevű fia még 1395-ben, ha élt is, kiskorú volt; ezen oklevél erejével a Cziráky családbeliek a XVI. század végén, mint alább látni fogjuk, az elzálogosított birtokot a Kőszeg melletti Peresznyén szándékoztak visszaváltani, ez azonban nem sikerült.
A Cziráky család a XV. század elején a Kanizsayakkal és Csornayakkal állott perben, azért mert ezek a Czirákyak veszkényi és családi erdeit pusztíttatták, különösen a Kanizsayak a Rába folyót régi medréből más felé terelték, s az új folyam árkának ásásával a Cziráky család dénesfalvi, cziráki és családi birtokait elöntették, ez ellen a Cziráky családbeliek tiltakozásukat 1402-ben a vasvári káptalan előtt be is jelentették; a családfán az ágazat levezetésének ellenőrzése végett leirom a vasvári káptalan okleveléből az 1402-ben életben volt családtagok neveit: «Nicolaus filius Nicolai de Zyrak in sua ac Ladislai et Thome filiorum nec non Michaelis filii Johannis de eadem patruelibus ac Nicolai filii Petri generacionalium fratrum suorum, item Michaelis filii Johannis filii Cosme» nevében jelentette be óvását.
Ugyanezen tiltakozás 1404-ben a csornai convent előtt ismételtetett; ekkor már Cziráky Micsknek János fia is életben volt s az oklevélben megneveztetett; ezen IV. Jánostól származik tovább a család.
Ezen időben a család feje II. Miklós fia III. Miklós, ki névrövidítéssel Micsknek is hivatott, mint tekintélyesebb birtokos 1399-ben Sopronmegyében a rábaközi alispáni tisztet is viselte.*
Hazai Okmánytár I. 293. l. ezen időben Sopronmegyében a Rábaközben külön alispán hivataloskodott, mint ezt a «Sopron» czímű hirlap 1872. évi folyama 7. 10. és 11. számaiban bővebben megirtam.
Ezen Cziráky Micsk a család többi tagjainak birtokát megszerezni igyekezett; mint láttuk unokaöcscsének II. Mihálynak birtoka már kezére került; sőt ez időben halt ki I. Brondelez vagy Blandriz ága, Corrard unokájának IV. Istvánnak fia Mihály megöletvén, ennek vérdíja és anyjának hitbére és hozományáért «Mykch aliter Nicolaus filius Nicolai de Zyrak» a mint Zsigmond király által 1405-ben kiadott oklevélben neveztetik, 200 márka lefizetésére köteleztetett, s addig míg ezen összeg ki nem fizettetik, Peresznyei István özvegye Bikcsei vagy Bicskei Margit első férjének cziráki, családi és vezekényi birtokrészeit haszonélvezendi; azonban Margit asszony ezzel nem volt megelégedve; hanem második férjével Harkay Lászlóval együtt Cziráky Micsknek és fiainak egy veszkényi jobbágytelkét úgy Közép-Gyórón szerzett birtokát, valamint Tomaji vagy Czirákfölde nevű birtokát is elfoglalták; e végett Zsigmond király 1405-ben Sopronmegye alispánját és birói társait, 1406-ban pedig a csornai conventet vizsgálatra küldötte ki.
Székas birtok iránt a Linkóháti vagy Mihályi és a Kisfaludy családbelieknek a Cziráky családdal való perlekedése 1409-ben kezdődik, mely évben midőn Garay Miklós nádor 1409-ben Oculi vasárnap után való hétfőn Vasvár mellett közgyülést hivott össze, Cziráky Micsk, László, Tamás és János fiai nevében is a közgyülésen tiltakozott az ellen, hogy a király a székasi birtokot a Mihályi családbelieknek eladományozhassa.
Ugyanezen közgyülésen Cziráky Micsk amiatt is panaszkodott, hogy Váthi Gál fiának egy puzdort és egy tegezt hét arany értékben kölcsön adott, ki a puzdort eltörve adta vissza, a tegezt pedig magánál megtartotta.*
Az oklevél eredetije a Kisfaludy cs. lban
A székasi puszta végett indított per még 1410-ben is folyamatban volt, mikor az Rozgonyi István országbiró és Ostffy László által Sopronmegye részéről Szentháromság vasárnapja után való hétfőn Csepreghen tartott közgyülésen «magister Mykch de Zyrak» bevádolta Mihályi Domokos fiait, hogy tiltakozása ellenére ezek Székas, Dienesfalva, Czirák és Fasdréte nevű birtokokon jogosulatlanul új határjeleket állítottak fel.
61Peresznyei István özvegye Margit elhalván, ennek második férje Harkay László, ismét megházasodott és elvette Árokközi László fiának Lászlónak leányát Katalint, s a Cziráky Micsk által föntebb Harkay Lászlónak és első nejének kötelezett 200 márka még ki nem fizettetvén, az ennek fejében Czirákon, Vezekényben és Családon elzálogosított Peresznyei István-féle javak ennek neje halála után Harkay Lászlóra szálltak, ki azokat 1416-ban a vasvári káptalan előtt második nejére ruházta át, s ugyancsak Harkay László 1419-ben egy közjegyzői okiratban a mai Német-Kereszturott végrendeletet is tett, és abban a többek között cziráki méneséről is intézkedik, a Szent-Mihályról nevezett cziráki egyháznak pedig egy lovat hagy – stb.
A gróf Eszterházy levéltárban az 1416. évtől fogva 1431-ig a Czirákyakat érdeklő oklevelek hiányozván, ezen időközre a család eseményeit érdeklő adatokat ismét más levéltárakból pótlom.
Cziráky Michk 1423-ban Antal csornai préposttal és conventjével, bizonyos bűnügy miatt perbe keveredett, s a kir. curiára megidéztetvén, a per azzal végződött, hogy Cziráky Michk 50 márka fejváltság és 39 márka fizetésére köteleztetett.*
Orsz. ltár N. R. A. 1699, 206.
Ezen összegek behajtása végett Zsigmond király által a foglalás és becslés végett a győri káptalan küldetett ki, s Cziráky Michknek dénesfalvi birtokrészéből udvartelke az épületekkel, 32 telekre való jobbágy-birtok, 300 hold szántóföld, 200 hold rét, 300 hold makkos erdő, 200 hold szabad erdő; a Répcze vizén egy alól csapós kétkerekű malom és ugyanezen halakkal bővelkedő folyó a föntebbi összegekben a conventnek átadattak, a jelen volt rokonok, Cziráky Mihály s Michknek fiai, kijelentették, hogy a birói zálog alól atyjuk birtokát ki fogják váltani; a győri káptalannak a foglalásról 1425-ben a királyhoz intézett jelentése végén az foglaltatik, hogy Cziráky Michknek Czirák, Peresznye, Szemere, Család és Wezekén nevű birtokain a foglalást és becsűt azért nem folytathatták, mert azokat Michk már előbb másoknak elidegenítette.*
Országos ltár Praep. Csornen. 36. 8.
Cziráky Michknek elhaltával ennek életben maradt négy fia Tamás, János, Miklós és István közül, Tamás 1430-ban Szemerében lakott, mint ez a Kisfaludy család levéltárában őrzött egyik oklevélből kitünik, valamint az is, hogy III. Jánosnak Mihály nevű fia szintén ott lakott.
Cziráky Tamás Vághi Dénes Sopron vármegye alispánja és a szolgabirák előtt 1431-ben Judica vasárnap után való hétfőn Újkéren tartott törvényszéken előadta, hogy Czirák, Vezekény, Peresznye és Család nevű Sopron vármegyei falukban birtokrészeit örökjoggal testvéreire ruházta át; a Peresznye nevű birtokról különösen így szól az oklevél «quod possessionem Peresnye vocatam supra Sopronium eisdem fratribus remisisset.»*
Úgy vélem, ebből is kétségtelen, hogy a Vezekény nemzetségbeliek ezen peresznyei birtoka alatt nem a Kőszeghez közel, tehát Sopronon alól fekvő mai Peresznye falut kell értenünk, mely egész a XVI-ik századig folyvást a bors-monostori (a mai Klastrom) apátság tulajdona volt, hanem a Sopronon felül fekvő Megyestől nyugotra elterülő, akkor Peresnyénnek nevezett birtokot; az pedig, hogy Megyes falutól nyugotra csakugyan feküdt ilynevü helység, kitünik Zsigmond királynak 1429-ben kiadott és Sopron város lban Lad. D. Fasc. 2. Nro. 21 alatt őrzött okleveléből, mely szerint már IV. Béla király idejében Megyestől nyugotra Peresnye nevű birtok ismeretes volt; alig csalódom tehát, ha azt állítom, hogy ez a ma Czinfalvának, németűl Siegendorfnak nevezett faluval ugyan azonos, ezen utóbbi elnevezésnek nincs is előbb nyoma, mint a XVI. század közepén, midőn Czinfalva Lánzsér várához tartozott és Oláh Miklós esztergomi érseket uralta.
Cziráky Tamás a föntebbi 1431-ki oklevélben nejéről Katalinról is megemlékezett, kinek Szemerében nyolcz fél telket adott át haszonélvezetre.
A Cziráky családbelieknek ezen időben Pangorthi Baytrahar (azaz Kertesi Weytracher) Mártonnal volt pere, azért mert ez Peresznyét tőlük elfoglalta; ezen per 1431-től 1435-ig volt folyamatban, a midőn Weytrahert Pálóczi Máté nádor maga elé idézte; a családot ezen perben III. János fia Mihály képviselte (Kisfaludy cs. ltára).
Ugyancsak 1431-ben ezen Mihály Michk fiai nevében azon pertől, melyet (Gara Miklós előtt Ujkér birtok végett Kanizsay László, és Imre ellen folytattak, egyelőre elállott.*
Országos ltár. N. R. A. 1700. 10.
Talán ezen per szolgáltatott okot arra, hogy a most mondott évben, midőn a Kanizsayak kismartoni jobbágyai a poki erdőn keresztül árúikkal 62Győr felé utaztak Cziráky Michk fia Tamás, Cziráky Mihály, Niczky János és Ládoni Vester őket a poki erdőn megtámadták, s minden árúikból kifosztották, mint ez a Győr vármegye alispánja által elrendelt vizsgálatból kitünik.*
U. o. N. R. A. 11. 29.
Cziráky III. János fia Mihály ezen időben 1433-ban a csornai káptalan előtt cziráki és dénesfalvi birtokrészeit unokaöcscseinek, Cziráky Michk fiainak Tamásnak, Miklósnak, Istvánnak és Jánosnak 71 arany frtért elzálogosítja.
Egyébiránt az, hogy az ököljogot a Cziráky családon mások is gyakorolták és a hatalmaskodást viszonozták, kitünik Michk fiainak Pálóczi Máté nádor előtt 1435-ben előterjesztett azon panaszából, hogy egyik főember szolgájukat (familiarem) Benedeket, midőn ez a cseri mezőn imádkozott, Unyomi Balkó megrohanta és megölte.
Cziráky Michk fia Miklós ezen időben 1436-ban Röjtökön szerez birtokot, zálogba vevén a csornai convent előtt Vághy Balázs fiaitól ezeknek ottani birtokát.*
Az eredeti oklevél a damonyai Végh család lban őriztetett.
1444-ben Rozgonyi György országbiró előtt Kisfaludy Antal panaszt emelt azért, hogy Cziráky Miklós peleskei várnagy és testvérei Tamás és István dénesfalvi jobbágyaikkal Kisfaludon levő udvartelkét megrohanták, és onnét 1000 frt értékű ingóságot, ezek között a kápolnából még az egyházi ékszereket is erőszakkal elvitték.*
Kisfaludy cs. ltára.
Majd ismét a csornai conventnek 1447-ben kiadott egyik leveléből kitünik, hogy Cziráky Miklós a zavaros időket felhasználva, a székasi pusztának a Kisfaludyak csánigi birtokához tartozó részét elfoglalta, mi 1450-ben ismételtetett, végre ezen évben a felek kiegyeztek s Cziráky Michk fiai Miklós és János s ennek István fia, Cziráky Mihály fia Gáspár és Tamás fia Lőrincz lemondtak jogaikról, csak hogy ennek sem volt eredménye, mert a Kisfaludyak 1453-ban Cziráky Jánost ismét beperelték, hogy őket az említett puszta birtokába nem ereszti.*
Kisfaludy cs. ltára.
E közben Cziráky Miklós Ujlaky Miklós erdélyi vajda fogságába került s hogy abból őt kimenthessék «Johannes filius Nicolai dicti Mychk de Zirák» és ezen János fiai, László és István, továbbá Katalin és Margit Michk leányai, Ágota és Ilona Miklós leányai, Tamás fia Lőrincz és Mihály fia Gáspár 1451-ben a csornai convent előtt szemerei birtokukat Sopron vármegyében, Győri-Szemerei Miklós fiának Jánosnak esztergomi várnagynak 200 arany frtért eladják.*
Az eredetit Melczer István úr ő excellentiája közlé velem.
Midőn a XV. század második felében a család egyes tagjai birtokaikat elidegeníteni kezdték, különösen midőn Cziráky Miklós répcze-szemerei birtokát Győri-Szemerei Jánosnak, székasi és fasdréti birtokát pedig Mihályi Ugrinfi Jánosnak eladni szándékozott, ez ellen 1452-ben a csornai convent előtt Cziráky Mihály fia Gáspár, Michk fia János, ennek László s István fiai és Cziráky Tamás fia Lőrincz, valamint utóbb ugyanezek azon egyesség ellen is tiltakoztak, melyet ugyancsak Cziráky Miklós a Mihályi és Kisfaludy családbeliekkel Székas birtok végett 1453-ban kötött volt.
Ugyancsak a most nevezett Kisfaludy családbeliek Cziráky Jánossal, Miklóssal és Gáspárral 1451–1454-ig a kir. curián pert folytattak a végett, hogy ezek a Gyóró és Agyagos nevű birtokokra vonatkozó okleveleiket visszatartják.*
L. a Kisfaludy cs. ltárban V. László király oklevelét 1453-ból.
Majd utóbb 1456-ban Cziráky Mihály fia Gáspár és ennek fia Benedek a zalavári convent előtt szemerei, peresznyei és székasi egész birtokrészeiket, Czirákon és Dénesfán pedig birtokrészeik felét Nádasdi Darabos Lászlónak és Márknak örökítik el, mi ellen Cziráky Tamás fia Lőrincz, 1457-ben a csornai convent előtt tiltakozott.
Ugyanezen convent előtt 1461-ben Cziráky Michk fia János és ennek fiai István és László pedig Szántói Bothka Pétert és Csornai Istvánt s ennek László és János fiait letiltották, hogy ezek néhai Cziráky Miklósnak Dénesfalván, Veszkényben és Puszta-Családon lévő birtokrészeit el ne foglalhassák.
Ezen tilalomra az szolgáltathatott okot, hogy Szántói Bothka Péternek bizonyos megitélt követelése volt Cziráky Miklós ellen, ennek kielégítésére Guthi Ország Mihály nádor 1461-ben Cziráky Miklósnak Czirákon, Dénesfán, Szemerében és Veszkényben lévő birtokait foglaltatta le, 63a midőn azonban a csornai convent Bothka Pétert beiktatni megkisérlette, a beiktatásnak Dénesfán és Puszta-Családon a Mihályi és Csák családok tagjai, név szerint Warbók György, Szemerében pedig Szemerey János ellenmondtak; Warbók György különösen azon alapon, mert Cziráky Miklós főbenjáró perében megitélt birság fejében a fönt elősorolt birtokokat I. Mátyás király 1461-ben Warbók Györgynek adományozta, azonban ez sem juthatott a birtokhoz, mert az ennek részére megkisérlett beiktatás alkalmával 1461-ben ismét Bothka Péter, Cziráky János és Gáspár s Szemerei János mondtak ellent; e végett a per még 1469-ben is folyamatban volt, s ezen családok között még más hatalmaskodási tények is merülvén fel, a Kisfaludy családbeliek 1470-ben a kir. curián be is panaszolták e miatt Cziráky János özvegyét Erzsébetet s ennek gyermekeit Istvánt, Lászlót és Borbályát Völcsey Kálmánnét, továbbá Cziráky Tamás fiát Lőrinczet és Cziráky Gáspár özvegyét Borbályát s fiát Benedeket.*
A Kisfaludy cs. lban őrzött eredetiek után; Völcsey Kálmán 1465–1468-ban Sopronmegye alispánja volt.
E közben a most nevezett özvegy és fiai vádolták be 1466-ban a nádor előtt a Kisfaludy családbelieket azért, mert ezek az elmult zavaros időkben a Répcze folyó mellett elterülő Székas pusztát s a Répczén túl fekvő Posd rétet hatalmasúl elfoglalták.
Cziráky Michk fia János, 1468. már nem élt, özvegyének Erzsébetnek s fiainak Lászlónak és Istvánnak kérelmére a Mihályi és Kisfaludy családok által ellenük indított perekben kiszabott birságot az ország nádora elengedi.
Czirák falu már ekkor sem volt tiszta birtoka a családnak, a mint föntebb láttuk, abból több rész eladatott és elzálogosíttatott, egy zálogos belsőséget 12 hold földet és két kaszás rétet birt ott Cziráki Chereklés János, melyet ez ismét 1470-ben a csornai convent előtt Niczky Benedeknek alzálogba adott.
Tudjuk történetünkből, hogy ezen időben János pécsi püspök (Janus Pannonius) I. Mátyás király kegyét vesztette, Cziráky László is a nevezett püspök udvarában tartózkodott, Bagodi Péter, Gétyei Gergely, Zalay Benedek, Sólyagi Nagy János és Nádasdi Darabos Gergely társaival együtt, kiknek azonban I. Mátyás király 1472-ben Budán Szentgyörgy-nap előtt való kedden kiadott levelében megbocsát.
Cziráky Tamás fia Lőrincz is elesett ez időben ősei birtokától, Iváni Tamás kapuvári várnagy lépett föl ellene bizonyos követeléssel, s ennek kielégítése végett Báthory István országbiró 1476-ban elrendelte, hogy Cziráky Lőrincznek Czirákon, Dénesfán és a Székas pusztán lévő birtokába a csornai convent Iváni Tamást iktassa be, mi minden ellenmondás nélkül Cziráky László, Szántói Botka János, Ládonyi István, Kisfaludy Benedek és Pinnyei István mint szomszédok jelenlétében meg is történt.
A családnak ekkor élő tagjai István, László, Benedek és Lőrincz, a Nádasdi Darabos családdal a Cziráky Gáspár által elidegenített birtokok végett hosszasabb pert folytatott, ezen perben 1480-ban az ország nádora elrendelte, hogy Cziráky Lőrincz a perbe utólag beidéztessék.
Föntebb láttuk, hogy 1461-ben Cziráky Miklós jogán Csornai István birtokolt Vezekényben, halála után ennek két leánya, Jeronima Szántói Bothka Jánosné és Christina Turóczy Györgyné, 1481-ben egy perben egymással szemben álltak azért, mert Turóczy Györgyné Christina nővérét a veszkényi és több birtokokból, melyek között Kenyeri és Kecskéd is megemlíttetik, kizárta.*
Eredetije a Kisfaludy cs. lban; így olvadt be Veszkény és ezzel együtt Szárföld is a csornai urodalomba, mely a XV. század utolsó tizedében a Szapolyai család, azután pedig az enyingi Török család tulajdonát képezte és Pápa várához tartozott.
Így magyarázhatjuk meg Cziráky V. Istvánnak 1489-ben a kapornaki convent előtt bejelentett tiltakozását az ellen, hogy I. Mátyás király Veszkény falut Truchy helyesebben Túróczy Györgynek el ne adományozhassa.
Cziráky Jánosnak fia László, kitől a család tovább származott, Czirákon és Dénesfán birt javait és egy malmot elidegeníteni szándékozván, Berényi Lenárd Sopronmegye alispánja és birótársai által Ujkéren 1496-ban tartott törvényszéken Cziráky István s ennek fiai György, Sándor és Tamás Cziráky Lászlót az eladástól ennek nejét és Marczalthőy Jánost pedig a megvételtől tilalmazzák.*
Nagy Iván munkájában i. h. ezen Cziráky László neveztetik meg a családnak eddig ismeretes legidősb törzséül, nejével Marczalthőy Zsófiával együtt, ki azonban nem a föntebbi 1496-ki oklevélben megnevezett Marczalthőy Jánosnak, hanem ugyancsak Nagy Iván szerint i. h. VII. 293. l. Marczalthőy Mihálynak lett volna a leánya; Cziráky László nejének neve a föntidézett 1496-ki oklevélben nincs fölemlítve.
64Cziráky János fiai László és István, nem éltek testvéri békés egyetértésben, ők valának a XV-ik század végén a család fejei, a többi mellékágak, ekkor már kihaltak, a két testvér között létezett ellenséges viszonyra mutat az, hogy István II. Ulászló királynál 1498-ban bevádolta László testvérét, hogy ez Dénesfán malomrészét elfoglalta, s hogy Czirákon egy jobbágyát kegyetlenül elverette és oldalcsontját is betörette.
A XVI-ik század elejéről, sem a gr. Eszterházy cs. levéltárában, sem máshol a családra vonatkozó adatokat nem találtam. Cziráky János fiai László és István valószínűleg ekkor már nem éltek, s gyermekeik fölnevekedéséig ezek nyilvános élete is szünetelt; a család egyik legidősb férfi tagjául a mondott század harmadik tizedében Cziráky László fiát Cziriákot tekinthetjük; érdekes, hogy ő ismét fölvette a régi őstörzsnek keresztnevét.
Ezen Cziráky Cziriák első nyilvános föllépésének nyomát találjuk a Kisfaludy család levéltárában őrzött egyik 1529-ki oklevélben, a mely szerint Dénesfalván birtokrészét Szemerei Ispán Györgynek négy arany forintért elzálogosítja; élete békételen és zaklatott lehetett, a csornai conventnek a most mondott levéltárban őrzött 1532-ki oklevele szerint «Ciriacus filius Ladislai de Zyrak alias de Dénesfalva» a convent előtt előterjesztette, hogy a sárvári várban fogságra jutott, s, hogy magát onnét kiválthassa, összes vagyonát Ládonyi Miklósra átruházza, fölemlítvén azt is, hogy István és Tamás édes testvéreit, valamint Cziráky Györgyöt és Ferenczet nemzetségbeli testvéreit (fratres suos generationales) a kiváltás végett szintén megintette, de ezek magukat arra képteleneknek nyilvánították.
A most nevezett György V. István fia, 1531-ben Várday Pál esztergomi érsek udvarmestere volt, így nevezi magát egy általa sajátkezűleg aláírt oklevélben, melyet a mindenszentekről nevezett veszprémi egyház prépostja János részére állított ki, melyben előadja, hogy a midőn a törökök másodszor az országba betörtek (1529), a nevezett prépost Cziráky György egy cziráki jobbágyánál talált menekülést, mikor azonban a prépost onnét eltávozott, a jobbágy ezt mindenéből kifosztotta és megszökött; a prépost, ezért Cziráky Györgyöt gyanúba vevén, az ügy elintézése Zalaházi Tamás egri püspök elé került, a ki Cziráky Györgyöt arra kötelezte, hogy az esetre ha szökevény jobbágyát előállítani nem birná, saját részéről ártatlanságára ötvened magával esküt tenni tartozik.
Cziráky Ferencz, testvérének Györgynek birtokát utóbb zálogképpen megszerezvén; nemcsak ezt, hanem Czirákon, Veszkényben, Dénesfán és a szemerei határbeli Tomaj nevű pusztán lévő saját birtok-illetőségét 1536-ban Ostffy Lászlónak a csornai convent előtt elzálogosította. Cziráky György azonban később 1539-ben saját részét ismét visszaváltotta.
Ezen György özvegyével utóbb Eszéki Pál deák nejével első férjének cziráki és dénesfai birtoka végett Cziráky Cziriak és testvére Tamás 1545-ben Sopronmegye alispánja előtt perben álltak.
E közben Cziráky III. Tamás és Cziriák I. Tamás fiának Lőrincznek özvegyét Ilonát, 1526 után férje birtokából kiűzték, mire Sopron vármegye alispánja az özvegyet ennek panaszára 1546-ban férje birtokaiba ismét vissza helyezi.
Majd későbben 1548-ban a csornai convent előtt Cziráky Tamás és Cziriak valamint «Nicolaus Cziráky de Denysfalva filius condam Stephani similiter Cziráky de Denysfalva» Dénesfán egy telket Laky Németh Istvánra örökjoggal átruháznak.
Maga Cziriak pedig 1549-ben Kisfaludy Pál Sopron vármegye alispánja előtt őseiről reá szállott vagyonát, dénesfalvi curiáját az ahoz tartozó 25 db földdel és 12 kaszás réttel együtt, Dávid Czenki (a mai Kis-Czenk) Zalay Istvánnak és Zsuzsánnának 12 frtért elzálogosította.
Ifjabb Cziráky István, II. László fia, fiatalabb korában halhatott el, mert a vasvári káptalannak 1556-ban kelt oklevelében már fia Mátyás említtetik, a midőn ezt és Cziráky Miklóst Pelérdi Ádám, Nádasdy Tamás nádor udvar birája, bizonyos cziráki birtokrész dolgában Cziráki Cziriák ellenében szavatosokúl hívja fel.
A Cziráky családnak 1567-ben életben volt férfi tagjai Cziriak, Tamás és ezek testvérének 65Istvánnak fia Mátyás, ennek fia Mózes és Cziriak fia Ferencz részére Miksa király Pozsonyban jul. 20-án új adomány-levelet állít ki, és «totales possessiones Czirák, Dienesfalva et Vesken simul cum prediis Keobleskenyw, Vásárosfalva et Székas vocatis» nekik adományozván, a vasvári káptalant a beiktatásra kiküldi, a beiktatáskor azonban ellenmondással éltek Cziráky György leánya Erzsébet Padáni Szakál András deák neje, Cziráky Miklós leánya Anna, Cziráky Tamás leányai Orsolya Temerdi Benedekné, Veronika Orosy Miklósné és Anna Kisnardai Theek Györgyné, továbbá Cziráky Borbála Gerencsér Gergelyné, Cziráky Erzsébet Hathos Tamásné és Jurisics Potentia özv. Cziráky Miklósné, utóbb férjezett Nemes-Apáthi Zalay Andrásné, végre a Veszkényben történt beiktatásnak enyingi Török Ferencz is ellentmondott.
Érdekes ezen időből Dénesfa megtelepítéséről szóló azon adat, melyet Ostffy Jakab Sopron vármegyei alispán 1579. oklevelében találunk, mely szerint a midőn a kir. rovó (dicator) a porták összeirása végett Dénesfára kiment, Cziráky Mátyás annak ellentállott, mert neki ott jobbágyai nem voltak, az alispán erre vizsgálatot rendelt,* melyből kiderült, hogy Dénesfán rovás alá tartozó kapuk nem voltak, hogy az odavaló tót lakosok letelepítése előtt ott épületek sem léteztek, s az új telepítvényeseknek a nemesi udvartelkek földjei osztattak ki, kik censust nem fizettek, és két tyúkot adtak évenkint uraiknak, s hogy tőlük tized sem szedetett.*
A kihallgatott tanúk között megneveztetnek Izsákfalvi Mark János és Niczky Boldizsár cziráki jobbágyai.
A XVI. század közepén a török dulás alatt Sopronvármegyének nagy része a jobbágy lakosokból kipusztulván, a földes urak, ezek között a Kanizsayak s utánnuk Nádasdy Tamás birtokaikra a Boszniából és Horváthországból elfutott horvátokat és tótokat telepítették, így kerültek a ma is élő horvátok Sopron vármegyébe; ezek közül a Czirákyak is Dénesfát tótokkal benépesítvén, azért olvassuk egyik 1590-ki oklevélben «Dénesfalva aliter Tótfalu» elnevezést.
Föntebb egy 1395-ki oklevél alapján említettük, hogy ezen évben Cziráky Miklós vagy Micsk fia János, peresznyéi birtokát zálogba adta. Ezen elzálogosítás alapján 1581-ben Megyeri Imre Sopron vármegye alispánja előtt «Mathias Cziráky filius condam Stephani junioris filii Ladislai filii Johannis filii quondam Nicolai, de Czirák» Zalay András deákot perbe fogta, azt állítván, hogy Cziráky János őse által még 1395-ben zálogba adott jószág, Zalai András által birtokoltatik, s azt ettől kiváltani kivánja, ebből hosszasabb per támadt, melyben a törvényszék a család kiváltási jogát megállapította ugyan, azonban az ítélet fölebbeztetvén, az ügy eldöntése elhuzódott 1588-ig, Cziráky Mátyás haláláig; a mikor ennek fia Mózes, a pertől nem csak elállott, hanem 1590-ben saját, valamint Pál, Gáspár, Tamás, Mihály és László fivérei, úgy Zsófia és Erzsébet nővérei nevében is Visi Székely Mátyás itélőmester előtt a peresznyei jószághoz való jogát Zalai András deáknak elörökítette.*
Utóbb ezen peresznyei jószágrészt Inkhoffer János és neje Sibrik Anna birták; kik ellen 1603-ban Cziráky Mózes testvére László, a zálogváltópert ismét folyamatba tette, azonban ez sem vezethetett sikerre, nemcsak a föntebb előadott okból, hanem azért sem, mert ha megtörtént volna is az 1395-ki elzálogosítás, az csak a Fertő vidékén létezett peresznyei birtokra vonatkozhatott; a Kőszeg melletti Peresznyét, mint már föntebb érintve volt, a borsmonostori szerzetesek birták egész az 1529-ki kőszegi török ostromig, a mikor a borsmonostori zárda elpusztult, s az ahoz tartozó jószágokat világiak foglalták el; majd utóbb Miksa király a borsmonostori urodalmat Nádasdy Tamásnak cserébe adta Kanizsa váráért, így került Nádasdy Ferencz után Borsmonostor és azzal együtt, a mai Peresznye herczeg Eszterházy Pál kezére, ki azután 1695-ben megengedte, hogy Peresznye nevű örökös faluját alsó kastélyával együtt (a felsőt kivéve, mely Lékához tartozik) gr. Eszterházy Dániel és neje Cziráky Katalin a Rátki családtól kiválthassák, ez úton jutottak tehát a gróf Eszterházyak a mai Peresznye falu birtokába.
Mint már föntebb érintettük, Cziráky ifjabb István, László fia, korán elhalt, neje hogy ki volt nem tudjuk, egy fiú gyermeket hagyott hátra, Mátyást, ki után a család tovább szármázott. Mátyásnak sem ismerjük nejét, kivel több gyermeket nemzett, a mint a családfán látjuk, hat fiut és két leányt.
Cziráky Mátyás a magasabbra törő Mózes fiát megelőzve, az idegen kézre került ősi javakat visszaszerezni, s az azokhoz való tulajdonjogát megerősíteni iparkodott; a mint föntebb láttuk 1567-ben Miksa királytól ősi jószágaira új adományt eszközölt ki.
Cziráky Mátyás gyermekei közül Mózes fia emelkedik ki, atyja érdemei közé tartozik, hogy e kitünő tehetségű fiát oly nevelésben részesíté, 66hogy ez a XVII-ik század elején jogtudósaink között egyik legkitünőbb helyet foglalta el, 1602. évtől fogva 1627. szept. 4-én bekövetkezett haláláig mint a kir. ügyek igazgatója, majd ítélőmester* s végre mint kir. személynök a közügyek terén működését a haza közügyeinek szentelé.*
1612. május 16-án kelt egyik oklevélen már mint nádori itélőmester irta magát alá.
Lásd bővebben Nagy Ivánnál i. h. 200–201, hol azt is olvassuk, hogy Cziráky Mózes 1620-ban szerzett báróságot.
Cziráky Mózes hivataloskodásának minőségét Nagy Iván idézett munkájában részletesen elő sorolván, szabadjon e részben bővebb tájékozás végett az olvasót odautalni, megjegyzendő mindazáltal, hogy Ipolykéri Kéry Ilona nem Cziráky Mózesnek, hanem fiának Ádámnak neje lehetett.* Megemlítem e helyt, hogy a mint gr. Eszterházy Miklósnak Sopron város levéltárában őrzött és 1620-ban a városhoz intézett levelében olvassuk, Cziráky Mózes mint I. Ferdinánd király híve Bethlen Gábor hadjárata alatt letartóztatott és Sopronban fogva tartatott.
Egyéb adatok hiányában Cziráky Ádám nejét illetőleg, a N. Muzeumban őrzött genealogiai kéziratgyűjteményre hivatkozom, Cziráky Mózes neje hogy ki volt, ezt kitünteti magának Cziráky Mózesnek a Kisfaludy család lban őrzött sajátkezűleg írt nemzékrendje:
Michael Kisfaludy qui; Paulum; Helenam Francisci Niczky qui; Barbaram Georgii Ujszászy; Balthasar qui; Caspar; Stephanum qui (ex consorte Barbara Laczovits); Elisabet; Joannem; Georgium; Franciscum; Ursulam Moisis Cziráky qui; Andream; Barbaram; Christinam; Stephanum; Laurencium.
1609. in festo beati Pauli apostoli in possessione Laak in sui memoriam hanc genealogiae tabulam canscripsit Moises Czyraky m. p. – E szerint 1609-ben Cziráky Mózesnek Ádám fia még nem élt; a N. Muzeumban őrzött genealogiai gyüjtemények egyike Mózes nejéül Káldy Zsuzsannát nevezi meg, lehetséges hogy ez második neje volt.
Cziráky Mózes elhaltával többi gyermekei közül Ádám szintén díszére vált a családnak, 1643-tól 1650-ig Sopronmegye alispáni tisztét viselte, utóbb pedig itélőmesternek neveztetett ki, okleveleinkben már olvassuk, hogy «magnificus»-nak hivatott, mi a bárói czímmel járt, ámbár mint alispán névaláírásánál a báró előnevet nem használta; nejétől Ipolykéri Kéry Ilonától született II. Mózes fia, ki szintén Sopronmegye alispánja volt 1672-től 1687. évig, ennek az illető genealogiai gyűjteményekben nejéül Révay Klárát találom megnevezve, kitől születtek László fia és Katalin leánya, utóbb férjezett gróf Eszterházy Dánielné.
Sajnos, hogy a XVII-ik századból, a melyben a családnak három a közpályán is kitünő érdemeket szerzett tagja élt, igen kevés adatok találhatók a gr. Eszterházy család pozsonyi levéltárában, és e miatt a család történetét egyéb csekély adataimból, s az utóbbi időkből is csak nagyon hézagosan és főbb vonalaiban fűzhetem tovább.
Egy osztálylevélben mely 1675. jul. 26-án kelt följegyezve találtam, hogy Cziráky II. Mózes leányágbeli rokonaival és pedig a Cziráky Veronikától Oroszi Miklósnétól leányágon származott Szántó Miklóssal, Istvánnal és Györgygyel, a Cziráky Annától Theek Györgynétől származott Barcza Péterrel és a Cziráky Orsolyától Tömördy Benedeknétől szintén leányágon származott Mesterházy Zsuzsannával férj. Tompa Jánosnéval, Magdolnával Döbrösy Istvánnéval, Évával Haller Györgynével és Judittal Molnár Györgynével cziráki, dénesfai és tömördi birtokrészeiken megosztoztak.
A gr. Eszterházy cs. lban a XVII-ik századból arra nyertem még felvilágosítást, hogy I. Mózesnek Magdolna leánya Kesselökői Majthényi Györgynél, Éva pedig Ivó Miklósnál voltak férjnél.
Az ugyanott őrzött oklevelekből tudjuk továbbá, hogy 1699-ben Cziráky Katalin gróf Eszterházy Dánielné fivérét Lászlót, Czirák, Dénesfalva, Székas, Könnyü-Köblös, Vásárosfalu és Tóthfalu nevű sopronmegyei birtokokból és pusztákból járó osztályrész végett beperelte, ezen osztályosper okirataiból kitünik, hogy Cziráky 67Mátyás fiának, Mihálynak, két gyermeke volt György 1670-ben megyei eskütt és Mária Tegyei Andrásné; és hogy Cziráky Mátyás másik fiától Lászlótól, Ambrus, Antal, Erzsébet Hevenessy Lászlóné és Zsuzsánna Tolnay Jánosné származtak.
Cziráky II. Mózes fia László és leánya Katalin gr. Eszterházy Dánielné Rámocz nevű sopronmegyei birtokukon 1701-ben jan. 20-án osztoztak meg «az belső három contignatios kastély» mondja az osztálylevél «jutott Katának az külső kastély az öreg palotával obvenialt Lászlónak, a kápolna mindkét részre közös».
Cziráky László neje gr. Ujfalussy Erzsébet az Ostffy család levéltárában őrzött egyik oklevél szerint 1716-ban már mint özvegy említtetik, ezzel nem tudom összeegyeztetni a Nagy Iván munkájában i. h. olvasható azon állítást, hogy Cziráky László és fia József 1723-ban együtt nyerték volna el a grófi diplomát; de történeti adataink is azt tanusítják, hogy a midőn Cziráky László 1706-ban a kapuvári várt feladta, az e miatt ellene elrendelt vizsgálat folytán Beszterczebányán 1707 körül nemsokára meghalt.
A családfán a leszármazást a XVIII-ik században IV. László után egyéb adataim hiányában egyedül Nagy Iván idézett munkája, a N. Muzeumban őrzött nemzékrendi kézirati gyüjtemények és egyéb genealogiai munkákból vezethettem le, és ugyancsak ezen adatok alapján folytathattam a XIX-ik században élt és életben levő családtagokról a jelenkorig; az utóbbiaknak a közügyek terén érdemeit kellőleg méltatni már nem e szerényebb körben mozgó toll hivatása.
Gróf Cziráky Antal e század első felében az országos igazságszolgáltatás és az állam-igazgatás terén vitte a vezérszerepet, fokonkénti emelkedését, valamint irodalmi működését is Nagy Ivánnál i. h. részletesen leírva találjuk.
Ugyanott látható a család czímere, mely zöld tér fölött kék mezőben egy föntálló farkast tüntet elő, két első lábával egy vörös zászlót tartva, rajta félhold és mellette egy csillag; azt, hogy a család mikor szerezte e czímert, adatok hiányában meg nem határozhatjuk.
Gr. Cziráky Antal fia János kir. főtárnokmester és a főrendiháznak másodelnöke,* ki mindenütt, a hol a haza jóléte úgy kivánja, a szereplők élén áll, ezen tevékenységében hazaszeretete sokkal inkább ismeretes, hogysem azt bővebben leírnom kellene.
Lásd bővebb életrajzát a «Vasárnapi Ujság» f. évi jan. 3-ki számában, hol a család eredete még mindég az előbbi hiányos genealógiai adatok alapján szintén fölemlíttetik.
Ime tisztelt olvasó, midőn a család elfeledett multjáról a fátyolt levontuk, örömmel találkozunk azon ma már ritkább esettel, hogy egy nemzetség az «ősi erény» útján annyi sok viszály és balszerencse közt ágról ágra és firól fira föntartja magát az ősök által szerzett vagyonban s ma is ott él, ott lakik, hol ezelőtt hétszáz évvel ősei megtelepedtek, az apák hirét s vagyonát nemcsak megtartotta, hanem mindezt gyarapítva, késő utódaiban a hazának nagynevű fiakat adott, kiknek nyomdokain az ifjabb nemes sarjak is méltó buzgalommal haladnak.
SZOPORI N. IMRE.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages