A Vadkerti és Szentgyörgyi Vincze család czímere 1415-ből.
82A Vadkerti és Szentgyörgyi Vincze család czímere 1415-ből.
Zsigmond király Constanzban tartózkodása alkalmával 1415-dik év gyertyaszentelő boldogasszony napján (febr. 2.) több rendbeli diplomatiai úton szerzett érdemei jutalmául Benedeket a székes-fejérvári székesegyház prépostját, s ez iránti tekintetből legközelebbi vérrokonait Vadkerti Pált és Demetert, valamint Lászlót és Jánost, néhai Szentgyörgyi Vincze Tamás fiait nemességgel és czímerrel ajándékozta meg. Az eredeti czímeres levél a kisfaludi Kisfaludy család levéltárában (18. csomag 19. sz.) őriztetik, s azt már Nagy Iván felemlítette,* a «Hazai Okmánytárban» (II. k. 201–204. l.) pedig annak egész szövege közöltetett. E czímeres-levél színes czímer ábráját azonban legelőször nekünk van szerencsénk az ide mellékelt táblán bemutatni.
Magyarország Család. XII. k. 198. l.
Diplomatikai tekintetben az említett okmány a folyóiratunk mult számában közlött Mellétei Barócz-féle czímerlevelet teljesség tekintetében annyiban felülmúlja, hogy a czímer ábráján kívül, egyszersmind annak leírását is tartalmazza, tehát az úgynevezett teljes kiállítású czímerlevelek közé tartozik.
A czímer kék mezejű csúcsívben végződő pajzsában hármas tornyú veres vár látható, melynek kapuja és ablakai feketék; a vár felett egy heraldikai vagyis három ágú s ugyanannyi levelű arany koronát a pajzs két felső szögletéből fehér felhőkből (az okmány szövege szerint az égből) kinyúló két angyalkéz tart. Az angyal karjait baraczkvirág színű mez fedi. A czímer oromdíszét arany koronás csőr-sisakból kiemelkedő három tornyú vár képezi. A régi gótból az új gótba való átmeneti stilben készült sisaktakaró az okmány szóbeli szövegében nincs felemlítve, mely utóbbi körülmény s az illető sisaktakarónak nem heraldikai, de csupán a czímer belső alakjának egyik mellékes részletéről vett színe, világosan mutatja, hogy az illető korban még a sisaktakarókra nézve heraldikai szabály nem igen létezett. A pajzs az akkori mód szerint az okmány szövege felé, vagyis balra dőlt, s a sisak, illetőleg az oromdísz a pajzs jobb szögletére arczéllel van helyezve.*
Érdekesnek tartjuk a czímer-leírást magából az oklevél szövegéből ideigtatni, annyival is inkább mert ez egyike a legelső okleveleknek, melyben a rajz mellett leírás is van: Nos de uberiori plenitudine specialis gratix, et pro confirmatione status vestri, praefata auctoritate regia ad usum armorum perpetuum, haec arma seu nobilitatis insignia, videlicet clipeum cum campo flavei seu lazurini coloris, in quo de base seu a parte inferiori eiusdem clipei civitas coloris rubei, habens portam et tres turres cum moeniis eiusdem coloris ac fenestram in qualibet earundem, necnon supra civitatem et turres corona aurea, et duae a duobus coronae lateribus angelicae manus cum brachiis subrubei seu praesilini coloris de coelo prodeuntes, ipsam scilicet coronam tenentes continentur; in cuius quidem clipei summitate existit galea habens cristam seu pro signo galeae coronam similiter auream et de medio coronae civitatem cum tribus turribus coloris praelibati erectam...... dedimus et contulimus ac damus et conferimus.
A czímer-ábra zöld, setétebb zöld arabeskekkel damaskolt s négy levelű (quatrefeuilles) arany virágcsákkal megrakott fakó rózsaszínnel keretelt táblába van foglalva, melynek szélessége 12 cm., hosszasága 16.5 cm. Maga a tulajdonképeni czímer alkotmányának teljes magassága a pajzs lábától az oromdísz tornyának csúcsáig 14 cm., melyből a paizsra 7, a sisakra oromdíszestül ugyanannyi cm. esik. A pajzs középső szélessége 5.2 cm. Ez arányok kétségkívül a Mellétei Barócz czímeréitől eltérők, amennyiben u. i. ez utóbbinál a sisak s az oromdísz magassága a pajzs magasságát némileg felülmúlja, míg ellenben a Vadkerti czímernél az illető két czímer-alkatrész magassága egyforma. E körülmény azonban korántsem zárja ki az illető korszakban a sisakoromdíszeknek a régiekhez képest általános és tetemes nagyobbodását, csakhogy e nagyobbodás, valamint majdnem általában a csúcsíves pajzsoknál, úgy a jelenleg közölt Vadkerti czímerpajzsnál is, az alacsonyabb doborpajzsokhoz képest némileg kisebb arányban nyilvánúlt.
A csúcsíves pajzsokra vonatkozólag megjegyzendő, hogy ezek az említett átmeneti stil korszaka kezdetén még jóformán a doborpajzsokkal felváltva fordúlnak elő, eredeti ó-gót formájuktól azonban már annyiban eltérnek, hogy oldalaik, addigi kanyardadságukat legalább a pajzs felső felén elvesztve egyenes vonalba mennek át. Egyébiránt az ily egyszerű csúcsíves czímeres pajzsok használata még azontúl sem szűnt meg véglegesen, midőn már a doborpajzsok az új-gót heraldikai korszak határozott jellegeivé 83váltak; ekként például V. László királyunk által 1453-ban Hunyadi Jánosnak megbővített czímeres levele ábráján a pajzs még szintén csúcsívben végződik.
A Vadkerti és szentgyörgyi Vince cs. czímere 1415.
A fennebbi pajzs idomain kívül a Vadkerti és a Barócz czímerek között még egy sokkal lényegesebb különbség is létezik, nevezetesen a czímertan azon szabályával ellenkező mázbeli szerkezettől való eltérésben, a mely szerint a színes mezőre fémes alak s megfordítva a fémes mezőre csupán színes alak alkalmazandó. A Vadkerti czímerben ugyanis az egy arany korona kivételével a többi, jelesül a főczímer-alak – a vár, a mezővel együtt mind színmáz. Az ily egyoldalú mázszerkezetű czímerek a czímertanban kifogásolt vagy gáncsos czímereknek (Tesserae postulatitiae, insignia pervestigatoria, – armoiries enquerantes, armoiries ŕ enquerre, – arme dimandanti, – Rätzelwappen) neveztetnek, s leginkább a németeknél s innen valószínűleg legelsőben Zsigmond király alatt hazánkban is elterjedtek. A többi országokban, különösen a francziáknál e szabálytalan mázú czímerek csak kivételesen nagy ritkán fordúlnak elő s azokat Prinsault Clemens «Traité du blason» czímű 1416-ban írt művében az egy jeruzsalemi királyság czímere* kivételével, kétes eredetűeknek bélyegzi.* Hefner az ily czímereknek a legtöbb nép heraldikusai általi kifogásolását magáévá tevén, a Németországban sűrűn előforduló efféle czímerekről azt tartja, hogy azok legnagyobb részben tulajdonkép eredetileg nem is gáncsos czímerek voltak, de legnagyobb részök az idők folytán lekopott s oxidált fémmázaik átalakulása által vált azokká, miután ugyanis az oxidált ezüst kékes színre szokott változni, a többnyire veres alapra alkalmazott aranymáz lekopása által pedig a veres szín marad fenn. Egyébiránt az említett hírneves szaktudós sem tagadja, hogy a szabálytalanúl használt mázú vagyis kifogásolt, gáncsos czímereket már a régibb német uralkodók is okmányilag adományozták; tudomására az ily legrégibb szabálytalan mázú czímerről az első adománylevél 1454-ből III. Frigyes császártól származik. Érdekesnek tartjuk megjegyezni, hogy a magyar Vadkerti czímer adománylevele a Hefner által idézett legrégibb német gáncsos czímer adománylevelet 39 évvel előzi meg.
Ezüst mezőben arany mankóskereszt négy hasonló keresztecskétől oldalozva.
... c’est assavoir quant sont de métal sur métal ou couleur sur couleur, son faulses et par ce moyen congnoit on souvent les armes des gens de bas estat et nobles.
A Vadkertiek czímere említett gyarlóságai mellett azonban a királyi kegy oly heraldikai jelével bir, melylyel a Barócz czímer nem dicsekedhetik, s ez a koronában áll.
A czímereknek koronával való felékesítése ugyanis a középkorban a fejedelmek kegyének kiváló jelét képezte s vagy a pajzs czímerképének kiegészítő járulékaként, vagy pedig a sisak díszéűl ajándékoztatott. A Vadkerti czímerben mind a két mód feltalálható.
Egyébiránt a középkori sisakkoronák össze nem tévesztendők a későbbi szoros értelemben vett rang- vagyis czím-koronákkal, melyek mint önálló czímer-járulékok a sisakot nélkülözhetve, alakjaik különböző módozatai szerint a nemesek rangfokozatait jelölik, míg ellenben a sisakkoronák egyforma szabású alakjukban a nemesség különleges rangfokozatait ki nem tűntethetvén, csupán az előkelőbbeknek az alantasabb osztályok irányában való általános megkülönböztetésére voltak hivatva, s tulajdonképen nem is egyebek mint a sisakok és az oromdíszek aristocratikus közbevető ornamentatiói. Ez utóbbi tulajdonságuknál fogva is azonban a koronás sisakkal nem biró nemesek azt a fejedelmektől buzgón szokták volt kérvényezni, kik azt a felségi kegy jeleként czímerjavítás czím alatt engedélyezték. Így jelesül a VI. Károly franczia király által Gara Miklós nádornak engedélyezett sugaras sisakkoronát Zsigmond király 1416-ik évi czímermegerősítő okmányában,* a következő szavakkal hagyja helyben:........«ad maiorem eminentioris nobilitatis gloriam.» Ugyancsak Zsigmond király többi közt 1418-ban Constanzban Soós Miklósnak czímer-megbővítési oklevelében,* az említett adományosnak és adományos társainak sisakját őseik és saját érdemeik megjutalmazásául, mivel a fenn említett Miklós «humiliter et devote suplicavit», koronával díszesítette fel. Szintén 1418-ban Zsigmond király a Sztárai és Nagy 84Mihályi gróf Sztáray család őseinek a Nagymihályiaknak ősi czímerét, Nagy-Mihályi Adalbert auraniai perjel kérelmére «ad maiorem eiusdem domini Adalberti, ac aliorum supradictorum nobilitatis gloriam» sisak koronával bővítette meg stb.*
Ezen érdekes okmánynak valamint a franczia király czímerbővítési adományának eredeti példányai a gr. Zay család zaiugróczi levéltárában őriztetnek.
Az eredeti okmány a M. Nemz. Muzeumban letéteményezett Soós család levéltárában látható.
Eredetije a gr. Sztáray család sztárai levéltárában őriztetik.
Idők folytán ugyan a koronás sisak használata a nemes családok czímereiben általánossá vált, e kitüntetést azonban a polgári czímerek még napjainkban is a legtöbb országban nélkülözik.
A mi pedig a paizs mezejében előforduló koronákat illeti, ezekre nézve a jelenkori herold hivatalok is még oly féltékenyek, hogy azokat az új nemesek által kérelmezett czímer-tervezetekből, mint illetéktelent, ki szokták törülni.
Midőn a Vadkerti és Szentgyörgyi Vincze-féle Constanzban kelt, általános heraldikai szempontból véve egyik legrégibb gáncsos és koronás czímerlevélről szóló e rövid értekezéseimet befejezem, legyen szabad a tisztelt szakközönséghez azon kéréssel járúlnom, hogy miután a magyar Zsigmond-kori czímerábrás armálisok közől olyan, mely hazánkban kelteztetett volna* egy sem ismeretes, ha netalán valakinek ily magyarországi keletű, ábrával ellátott czímeres levélről tudomása volna, ezt hazai szaktudományunk érdekében a «Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság» titkárságával avagy e társulat közlönyének a «Turul»-nak szerkesztőségével tudatni szíveskedjék.
Az 1401. évi Semsey-armalis Budán kelt s azt mind ekkoráig a teljes vagyis ábrával ellátott armalisok közé szokták sorozni, de az hogy valóban ábrával van-e ellátva, a Fejér György által közölt kivonatos másának szövegéből ki nem vehető, – a czímerlevelet pedig közelebbről eredetiben nem ismerjük.
BÁRÓ NYÁRY ALBERT.
